Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

4

i

I

Fintor

Andorai Mária szoborterve |

Vákolitz István: Magabiztos

A botfűlű mindenha intonál Fejest ugrik, az úszni nem tudó Kioktat a befuccsolt életű A kopott kokott mimes szentfazék.

___________........... ....■■■■.■■•■.tai.iftiiiimitailliliftilllllltl

! G

arai Gábor: j Példa

! Tövestül dőlt ki az öreg fa,

■ csak néhány hajszálgyökere fogód tik I a földbe, törzse kerítésre roskadt,

! csüggedten lógnak sovány gallyai;

; s az ágak hegyére mégis kiültek

; a rügyek kis zöld mécsvilágai

| és halványan pislákolják: tavasz van,

| zsendül az élet minden elevenben;

; lesz-e levél a rügyből, s a virágból ! lesz-e gyümölcs, nem az ő dolguk az már : s az se, hogy ez a vén roncs nem fa többé, 1 példa csupán. Lélegzetfogytig buzdító.

i G. Szabó László:

\ Múmia

j Iszkol a tél már, ódon vára szétdől ! az új tavasz zöld torkolattüzétől.

: De pincéjében gúzsba kötve itthagy — j senki nem lel rám, s ki nem szabadíthat

I S míg fenn vad-virgonc heje-huja támad

| penész érlel bölcs, jámbor múmiának.

! Takáts Gyula:

\ Hajnali groteszk

\ Az év ingujjából éjjel ! opálos vizek folytak széjjel

[s míg a rét álmosan füstölög,

I pillájára ülnek a ködök.

; Fenn a hajnalcsillag ül sután I egy délceg jegenye gomblyukán,

! s hogy fölsercen a hajnal lángja,

j kigyúl a száraz kórók szára

! s hamujuk úgy szitál, akár a köd, j Tűz-kányák úsznak a fák között.

: s csőrükben víg reggeli dísznek,

; csupasz verébcsicsergést visznek...

...............int. tmiK imiiiiiiitf iLMitMiiivf tmiitif ívvtff ntnnvi

— Azt sohasem lehet tudni — biztatta vidáman Laci bácsi.

— Megöregszik, ha kíváncsiskodik — nevetett Rózsi asszony. De már

érződött, hogy beszélni fog.

— Rajtam már az sem segít — vidámkodott Laci bácsi, őszülő haját borzolta a szél, bajlódott vele és közben a szemével biztatta az asszonyt.

— Még negyvenötben történt —

adta meg magát Rózsi asszony. — Már itt voltak az oroszok. Az asztalról sohasem fogyott le az ital. Az uram mindent megjavított nekik, hoztak érte lisztet, húst meg sok bort. Állandóan részeg volt az uram, de ez még semmi, gorombáskodott is velem. Panaszkodtam a húgomnak, de ez sem segített rajtam. Éppen kettesben keseregtünk egyszer, amikor hazadülöngélt az uram. Némán néztük, de annél hangosabb volt emberem. Szidott minket, aztán minden ok nélkül leseperte az asztalról az edényeket. Olyan csörömpölés volt, hogy fájt hallani. Ekkor szó nélkül is egyet gondoltam húgommal. Én fölkaptam a sodrófát, húgom a piszkavasat és ütöttük azt a részeg disznót Egy pillanat alatt összeesett, mondhatnám mukkanás nélkül

— De megijedtem akkor — szólt közbe a hadiözvegy. — Gyilkos lettem, döbbent belém a gondolat. Ür- isten, mi lesz ebből?

— És mi lett?

— Azt hittük, hogy meghalt Nem sajnáltam, hiszen csak nyűg volt mellette az életem. De megijedtem. Börtönbe kerülök egy ilyen ember miatt Ezt a szégyent nem élem túL Valamit tenni kellene. Rövidesen megvolt a gondolat. Esteledett Kint az országúton egymást követték az autók. Mondtam Julisnak, tegyük ki az uramat és majd azt híreszteljük, hogy valamelyik autó elgázolta. Megörültünk ennek a lehetőségnek. Azonnal cselekedtünk. Senki sem látott bennünket Gyorsan vittük és még gyorsabban szaladtunk vissza a házba. Aztán vártuk, hogy mi lesz.

— Nos? — biztatott Laci bácsi. Lassúnak tartotta a mesét.

— Az ablaknál álltunk és figyeltünk, mikor megy el autó. Gondolhatja, hogy mit éreztünk?

— Az én szívem most is remeg, pedig tudom, a jószándék adta kezembe a piszkavasat — remegett a hangja Julis asszonynak, a hadiözvegynek.

— Jó kis eset lehetett — bólintott Laci bácsi

— Az ám, hát még, ami utána következett.

— Erre kíváncsi vagyok.

— Olyan ez, mintha moziban látná az ember — szólalt meg Julia asszony.

— Az is — helyeselt a nővér.

— Mondja már! — türelmetlenkedett Laci bácsi.

— Jött egy autó, messziről hallatszott a zöreje. Máskor nem figyeltem rá, de most minden érdekelt: a csend, a sötétség és a közeledő fény. Szivem a torkomban lüktetett, no, ugyan, mi lesz? Aztán csikorogtak a féüek és az autó megállt. Julissal megdermedve álltunk. Nem tudom, meddig tartott, de egyszer csak zörögtek a kapun és orosz szavakat kiabáltak.

— De jó, hogy nem sikerült tervünk — vigasztalta magát Julis asszony.

— Gyilkos nem akartam lenni, de akkor elöntött a gyűlölet — emlékezett Rózsi asszony.

— De nehéz magukkal szót érteni — türelmetlenkedett Laci bácsi.

— Az élet sem könnyű. Láthatja, a jószerencse egy orosz katonaorvost küldött arra éppen, aki messziről meglátta a fekvő embert és még idejében meg tudta állítani az autót Behozták az uramat, bekötözték az ütések helyeit, aztán elmentek. Azt se tudták, hogy az uramat hozták haza.

— Szerencsére egyik ütés sem volt halálos — vigasztalódott Julis asz- szony, a hadiözvegy.

— Bizony, szerencse. A lelkiisme- retfurdalás megölt volna — hangoztatta Rózsi asszony a megbánó ember hangján. Maga elé nézett, mintha felidézné azokat a pillanatokat.

— És aztán?

— Aztán, együtt versenyeztünk húgommal, mivel lehetünk az uram kedvére — mosolyodott el az asz- szony. A meggyónt hivő tekintetével nézett Laci bácsira. Ugyan, milyen véleménye lehet az elmondottak után?

— Az ura erről, persze nem tud?

— Nem bírtam magamban tartani.

— És mit szólt?

— Először nem hitte el, csak nevetett. De megígérte, hogy nem iszik többé, ha rendbe jön. Egy ideig tartotta is a szavát, végül ráduplázott. Most se különb.

Elhallgattak az asszonyok, Laci bácsi velük hallgatott, miközben a Balaton vize pajkosan fodrozódott a parti betonon.

— Hát, igen — helyeselt Laci bácsi. — Jó ez a meleg, ha nincs terhűkre, leülnék. Az esti vonattal utazok — tette hozzá magyarázatképpen.

— Az úr nem beutalt? — gondolkodott hangosan az előbbi asszony.

— Nincs arra időm — felelte Laci bácsi, hogy evvel is bizonyítsa küldetésének fontossgát. A vizet nézte, mintha most látná először.

Szótlanul ültek. Az asszonyok nem

tudták, mit kezdjenek a pesti öreggel, aki ugyan itt van, de tovább megy. Laci bácsi megérezte a köztük levő bizonytalanságot, ezért hallgatással közelítette meg a két asszonyt.

— Az emberek nem érnek rá sütkérezni — mélázott Laci bácsi.

— Özvegy vagyok — magyarázkodott az egyik asszony, mintha azt értette volna, miért férfi nélkül üldögélnek. — Hadiözvegy — tette hozzá nyomatékosan.

— Bár én is az lehetnék — szólt a másik asszony. Nem nézett Laci bácsira. Nagyon fáradtnak látszott.

— Furcsa kívánság.

— Igaza van Rózsinak — helyeselt a hadiözvegy.

— Megtudhatnám a történetét? — kíváncsiskodott Laci bácsi.

— Nincs erről mit beszélni. Részeges disznó az én uram, evvel mindent megmondtam.

— Kát nem lehet öröm a élet ilyen ember mellett. De mért nem küldi elvonókúrára? Ma ez könnyen megy — adja a tanácsot Laci bácsi. Ezek a falusiak még ezt sein tudják?

— Kétszer is volt már, az eem használt. Meg is halna, ha nem ihatne- Mindig megtalálja a módját, hogy részegen jöjjön haza.

— Valamit mégis tenni kellene — biztatta önmagát is Laci bácsi. Arra gondolt, hogy szól a helybeli tanácselnöknek, akit most várni kénytelen. Egy részeges ember ne búsítsa ezt a ráncos képű asszonyt.

— Tettünk mi már — szólt élénken a hadiözvegy, de mintha megbánta volna, Rózsira nézett, biztatást várva.

— Nem tartozik ez az úrra — tiltakozott Rózsi asszony.

| Monori Dezső:

[Várakozás közben

A Balaton vize sima, szellő sem borzolja. Hideg a viz, szezon előtti még az idő, de azért már pezsdül a forgalom. Aki először látja a nagy rizet, nézésével nem telik be. A helybeliek megszokták, nekik csak az emberek jelentenek változásokat, akik idesodródnak a hazai és a kül- Eöldi tájakról. Nem csodálkoznak, nem is lelkesednek a sok nyaraló miatt. Pénzt hoznak és emlékeket hagynak itt

De ilyenkor sok az olyan látogató, aki a nyitást készíti elő. Laci bácsi például már idősödő ember, túl a hatvanon, de még fiatalos hévvel tesz-vesz, ahogy ezt megszokta. Munka nélkül nem tudna élni, a hivatali asztal sem köti. • Talál magának munkát, mert folyton azt keresi. így jutott el a Balaton partjára, egyik tavaszi napon. A telkek rendezését segítené, ha lenne kivel megbeszélni a problémákat. De hiába utazott le Pestről, a hivatal vezetői a járásnál értekeznek. Délutánra megjönnek, addig pedig megnézi, hogyan készülődnek a nyaralók fogadtatására.

A néptelen parton két asszony üldögélt. Laci bácsi messziről meglátta őket, amikor kilépett a szélső ház mögül és előtte csendesedett a nagy víz. Szemben, a túlsó parton a Bakony hegység vonalai bizonygatták, hogy tiszta a levegő. Egyenesen az asszonyokhoz ment, anélkül, hogy tudta volna, miért. Egyszerűen emberek közt akart lenni, szót váltani velük. Azt tartotta, nincs annál nagyobb büntetés, mint amikor az ember nem beszélhet. Érdeklődő természete, barátkozó hajlama révén a vonaton, az első kilométerek után már tudta, hogy a szomszédja hová utazik, mi a foglalkozása, van-e családja...

— Megindult már a hajójárat? — szólt az asszonyokhoz hangos köszönés után.

— Hol van az még? — felelte az idősebbnek látszó. Lehetett hatvanéves. Tekintetéből a kíváncsiság áradt.

— Kevés lenne az utas — toldotta meg a másik. Egyidősek lehettek. Első tekintetre testvéreknek tűntek.

Egyszer telefonoz a rendőrség, ez még amabban a világban volt, hogy órás és ékszerész úrnak zárlakatos kell. De azonnal. Az ékszerész botolt erősen valami aranyfogú bur- zsujjal, de úgy látszik, ném ment az üzlet minden lelki megrázkódtatás nélkül, s felindultságában bevágta a kasszája ajtóját. A kulcs meg belül volt a polcon. Ekkor jelent meg őkasszafúrósága. Ránézett a márkára és kinyílt az ajtó. Egy perc alatt.

— Mivel tartozom?

— Tíz pengővel.

— Hogy ...? Hogy gondolja? Én egy óra alatt sem keresek meg tíz pengőt!

őkasszafúrósága nem ismerte a piaci adom-veszem alkudozást. Most sem szólt. Végeredményben eltöltött másfél, két órát. Beballagott a fűtőházból, most visszaballag. Ezért a kiesésért az ő béréből levonja az óradíját a főnökség. Bevágta a kasz- szaajtót. A kulcs maradt benn a polcon. És elindult.

— Csak nem hagy itt, bezárt ajtóval? Fizetek, csak nyissa ki!

— De most már dupla a tarifa. Dupla munka, dupla pénz.

— Ne..., hát ne..., no nyissa no, ha már...

A kasszafúró nyugalomba vonult Nagy búcsúzkodások és díszkapu nélkül, szerényen tette le használattól nikkelre kopott szerszámait Kicsit szomorúan, de emelt fővel nézett új élete elé. És kincset érő tapasztalatait nem írta bele drága mélynyomású papírokon megjelenő könyvekbe, amelyet akár saját kezűleg illusztrálhatott volna, ezernyi zárakkal, tízezernyi lakat- variánsokkaL De két beszédeskezű utódot maga mögé nevelt, akikben élve élnek a nyugalmazott kasszafúró legjobb tulajdonságai.

»'«••«•■••■'•■iiiitMiiKiiiiiiiiitiiiiinmHnímiiirmiiitHkmtiiilliiiillf

Tóth Béla:

A mackós

A

mikor kicsit ünneplősebben felöltözik, beülhetne az akadémikusok közé. A feje után ítélve. Mert akár a kívülállókat nézem — boltozatos homloka, tiszta, okos szem, derűs tekintet, akár a belül- valókat próbálom megsejdíteni — minden lakatosok által kieszelt zárak, világmárkájú páncélszekrények avatott tudója ő. A cuhaldungos lakatok és a Wertheim-kasszák doktora, akadémikusa.

Ö még nem hajtott fejet nyitha- tatlan zárak előtt, hogy marékra fogott szerszámaival dolgavégezetle- nül távozzék. És nagyon hosszú ideig kedvvel és becsüléssel forgatta magát ebben a sokak által talán téves előítéletek alapján megvetett szakmában. Haja éppúgy megőszült, mire elérte a nyugdíjkorhatárt, akár a Nobel-díjasoké, akik az emberiség boldogulásáért rezdültek minden mozdulatukban. Soha nem bukott le. Sőt! Pedig Ismerte kezemunkáját a rendőrség is. Nemegyszer igénybe is vette. Mindig tiszta munkát végzett. Soha nem rongált A rózsanyitást, a kontár mackósok elhamarkodott módszerét ismerte ugyan, de soha nem alkalmazta. Szakember nem folyamodik erőszakhoz és barbár romboláshoz. Zárlakatos volt A MÁV-nál tanulta a szakmát. Tudvalévőén a páncélszekrények zárjai ravasz kilincsekre, sokfogú kulcsokra járnak. A cuhaldungok apró fémlemezkék, amelyek a kulcs fogazatai szerint forognak el és idegen kulcsokat nem fogadnak be, vékonyka rugókra járnak. Ezek a rugók bizonyos idő után elfáradnak (az anyag fárad el!) és az állomásokon közlekedő nehéz vonatszerelvények dübörgésére helyükről elrázód- nak. Akkor nem fogadják be a saját kulcsaikat sem. Ilyenkor hívják a zárlakatost. Hívják őt, a rendőrileg nyilvántartott kasszafúrót És ő jön. Haj tűkkel és . kötőtökkel, rpa- ^ dárnyelvű reszelőkkel, fényes szúró-i árakkal. Megnézi a kassza homloká- | ról nagybetűkkel kiabáló márkát! (ezernyi kasszamárka létezik a vi-| lágon), és eléjetérdel alázattal, ahogy | vallásosok ereszkednek térdre a fáj-1 dalmas Szűz oltára előtt És a lomha: ajtók, amelyek tűz ellen is megóv-1 ják a mögéjük zárt értékeket, meg-| nyílnak keze nyomán, ahogy a le-| gendák csodatevői előtt megnyílott af föld egy vesszőütésre.

És nagy események nem zajlanak! a kasszafúró körül. Soha más két-i filléresére nem nézett. Senkinek i nem állt elébe.

R

égen az volt a gyakorlat a ma-i kacs kasszákkal, hogy a tula- = jók szóltak a rendőrségnek, és; egy kísérővel kiszállt valamelyik! avatott kezű, büntetését töltő mac-! kós, (Mackó tolvajnyelven kassza.)! De ezt nem szerették a hatóságiak,; mert ahelyett, hogy elefelejtette [ volna a mackós a szakmát, még a I börtönben is módja volt abban tré- ; ningezni. Ezért a mi zárlakatosunkat\ kérték kölcsön az igazgatóságtól, ha j segítségért esedezett valami bajba- ! jutott páncélkassza-tulajdonos. így j aztán a MÁV-on kívül is hivatalos I volt a város különböző nagybeteg : zárjaihoz.

Miiiiiiiiiiiiiiiimmimiimiiimifiiitiiitiiitiiiiiiiiit unt min ti :

Madarak

Szikszói Károly ra\za