Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-13 / 86. szám
I Ksimav 1978. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK Alekszej Koszigin a szovjet—japán viszonyról A szovjet kormány ismét kinyilvánította, hogy változatlanul kész előmozdítani a kölcsönös szovjet—japán kapcsolatok fejlesztését. Ezt az álláspontot az az üzenet tartalmazza, amelyet Alekszej Ko~ szigin kormányfő intézett a távol-keleti szigetország népéhez a „Szovjetunió” című japán nyelvű újság első megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. A Tokióban kiadott lap az üzenetet legújabb számában közli. Mint a miniszterelnök megállapítja, „a Szovjetunió Japán esetében is érvényesíti politikájának alapvető elvi irányvonalát: síkraszáll az országok jószomszédi kapcsolatainak fenntartásáért, az eltérő társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett éléséért, valamint az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök tiszteletben tartásán ala- I puló sokoldalú együttműködés fejlesztéséért és bővítéséért”. „Megelégedéssel nyugtázhatjuk a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének eddigi sikereit, jóllehet még nem merítettük ki a benne réjlő összes lehetőséget, és a korábbi tapasztalatok alapján lényegesen nagyobb eredményeket is elérhetnénk. Ebben a vonatkozásban lényeges tényező, hogy a feleket jó szándék vezérelje, és tevékenységüket politikai realizmus határozza meg. A szovjet—japán jószomszédsági és együttműködési szerződésnek a Szovjetunió által előterjesztett tervezete figyelembe veszi mindkét fél érdekeit, és célja az államközi viszony megszilárdítása”. „A Szovjetunió és Japán baráti viszonyának további fejlesztése, a két nép kölcsönösen előnyös kapcsolatainak és érintkezésének kiszélesítése nagymértékben hozzájárulna a Távol-Kelet és egész Ázsia békéjének és biztonságának megszilárdításához. A Szovjetunió kész minden tőle telhetőt megtenni a keleti szomszédjával való barátság és kölcsönös megértés elmélyítése céljából” — állapítja meg Koszigin miniszterelnök üzenete. Waldheim Béesten Több nyugat-európai városban tett hivatalos látogatás után szerdán Bécsbe érkezett dr. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár. Rövid, magánjellegű programja keretében megbeszélést folytat Kreisky kancellárral és Pahr külügyminiszterrel, és csütörtökön találkozik az Ecevit török kormányfő és a ciprusi török közösség megbizottaiból álló küldöttséggel. A delegáció átnyújtja Waldheimnek a török kormány ciprusi kérdés rendezésére vonatkozó javaslatát. Pénteken a bécsi városházán ünnepélyes keretek között adják át Kurt Waldheimnek az idei Karl-Renner-díjat, amellyel a kormányok közötti konfliktusok elsimításában, a béke és a haladás, illetve Ausztria biztonsága megszilárdításában kiemelkedő érdemeket szerzett személyiségeket és intézményeket tüntetnek ki. A díjat háromévenként ítélik oda. Magyar felszólalás az EEB vitáján Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának kedden Géniben megnyílt 33. ülésszaka szerdán az általános vitával folytatta munkáját A vitában felszólalt dr. Szita János miniszterhelyettes, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának titkára, az ülésszakon részt vevő magyar kormányküldöttség vezetője. Rámutatott arra, hogy napjaink nemzetközi életének fő tendenciája továbbra is az enyhülés, amelynek érvényesülését a visszahúzó erők sem képesek megakadályozni. A gazdasági kapcsolatok fejlődése Európában függ a politikai feszültség további csökkenésétől — és megfordítva: a gazdasági együttműködés szélesedése elő is segíti a politikai enyhülés erősödését. E tevékenység középpontjában a Szovjetunió által javasolt három magas szintű összeurópai konferencia előkészítése áll. Ezek a tanácskozások, amelyek rendkívül fontos gazdasági problémákat — a környezetvédelem, az energiatermelés és -felhasználás, valamint a közlekedés és szállítás kérdéseit — hivatottak megvitatni, szerves folytatását jelentik a helsinki megállapodásoknak. Ünnepi megeml Moszkvában az űrhajózás napjáról A moszkvai dolgozók és a szovjet főváros helyőrségének képviselői a szovjet hadsereg központi színházában rendezett ünnepi ülésen emlékeztek meg szerdán este az űrhajózás napjáról. Az ünnepi ülés elnökségében foglaltak helyet a harmadik évtizedébe lépett szovjet űrhajózás elméleti és gyakorlati szakemberei, a március 16-án befejeződött Szaljut—6—Szojuz 26—27—28 űrkísérlet-sorozat részvevői: Jurij Romanyenko, Georgij Grecsko, Vlagyimir Dzsanibe- kov, Oleg Makarov, Alekszej Gubarev és Vladimir Remek űrhajósok. Borisz Petrov akadémikus, az Interkozmosz-tanács elnöke ünnepi beszédében vázolta a szovjet űrkutatás által — Jurij Gagarin 17 évvel ezelőtti világtörténelmi jelentőségű 108 perces űrutazása óta egészen a 96 napos űrvilágcsúcs felállításáig — megtett utat. Petrov akadémikus rámutatott, hogy az űrkutatás a X. ötéves népgazdaságfejlesztési terv szerves részét képezi. Az űrhajósok nevében Jurij Romanyenko ezredes, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse emlékezett meleg szavakkal a világ első űrhajósára, Jurij Gagarinra, a hősiesség, a szocialista haza önzetlen szolgálatának példaképére. Romanyenko társai nevében is köszönetét mondott mindazoknak, akik biztosították az űr- kísérlet-sorozat végrehajtását. Vladimir Remek űrhajóskutató, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse a szocialista internacionalizmus győzelmeként értékelte az első közös űrkísérletet. Rámutatott, hogy az a barátság, kölcsönös bizalom és elvtársi segítség, amelyet felkészülése és űrutazása során mindvégig tapasztalt társai részéről, nagyban megkönnyítette munkáját. Az ünnepség végén Georgij Grecsko, a Szovjetunió Kétszeres Hőse és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse olvasta fel az ünnepi ülés részvevőinek az SZKP Központi Bizottságához és Leonyid Brezsnyevhez, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárához, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökéhez intézett üdvözlő levelét. Eastáv Kásák találkozója az NSZK párt jóinak vezetőivel Gustáv Husák csehszlovák államfő bonni látogatásának utolsó napján a nyugatnémet parlamenti pártok vezetőivel találkozott. Elsőnek Willy Brandtot, a kormányon lévő szociáldemokraták elnökét fogadta. Ezt követően megbeszélést folytatott Helmut Kohllal, a kereszténydemokrata párt és Franz-Josef Strauss-szal, a keresztényszociális unió elnökével. A negyedik parlamenti párt, az FDP elnökével, Hans-Dietrich Genscher kül. ügyminiszterrel a csehszlovák államfő az elmúlt két nap alatt több alkalommal tárgyalt. A bonni hivatalos program utolsó pontjaként Gustáv Husák még egyszer találkozik Walter Scheel nyugatnémet köztársasági elnökkel, majd Hamburgba utazik, ahonnan csütörtökön délután indul vissza Prágába. A csehszlovák államfő látogatása bonni hivatalos vélemények szerint új lendületet adott a két ország kapcsolatai fejlődésének. A külpolitikai konzultációk rendszeressé válása, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok javítása, a kulturális együttműködési megállapodás aláírása elősegíti a két szomszéd ország kapcsolatainak magasabb szintre emelését. Ezt szolgálja az a meghívás is, amelynek értelmében — később rögzítendő időpontban — Walter Scheel és Helmut Schmidt látogatást tesz Csehszlovákiában. SALT-ülés Szerdán Genfben újabb ülést tartott a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. Elvesztett türelem Koppenhágában kilenc nyugat-európai ország vezetői értekezletet tartottak, mégpedig az elvesztett türelem jegyében. Mint politikai megfigyelők hangsúlyozták, Nyu- gat-Európa, mindenekelőtt annak kulcsországa az NSZK, tovább már nem hajlandó alávetni magát a bizonytalan, határ ozatlankodó amerikai külpolitikai lépéseknek. Ezért a koppenhágai tanácskozók úgy döntöttek, hogy függetlenítik magukat az óceánon túli „patrónustól”, akinek ígér- getéseit-fenyegetéseit, úgy tűnik fel, hosszú időre megfúrták. Emlékezetes, hogy az utóbbi időben az amerikai vezetők, mindenekelőtt Carter elnök, lépten-nyomon „kötelezettségeikre” figyelmeztették a nyugat-európaiakat, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságot. Mik voltak ezek az amerikai felfogás szerinti „kötelezettségek”? Az Egyesült Államok azt várta, a közös piaci országoktól, a Német Szövetségi Köztársaságtól, hogy Bonn saját gazdasága felélénkítésével kirántja majd a kátyúból a fejlett tőkés országok megrekedt gazdasági szekerét. Tegyük hozzá, hogy az amerikai dollár, a zöldhasú bankók iránt tanúsított hivatalos washingtoni közömbösség nagyban hozzájárult, hogy a legfejlettebb tőkés országok gazdasága mindeddig nem tudott kilábalni a megtorpanásból. 1977-ben például a kilenc közös piaci ország mindössze 1,9 százalékos növekedést ért el. Ceausescu a Fehér Házban Carter amerikai elnök a két ország gyorsan fejlődő gazdasági kapcsolatait és á román államfő nemzetközi szerepét hangsúlyozta a Ceausescu tiszteletére rendezett fehér házi fogadtatási ünnepségen. Carter emlékeztetett rá, hogy az amerikai—román kereskedelem az elmúlt évtizedben tízszeresére növekedett, a következő három évben pedig megkétszereződik. Ceausescu válaszában ugyancsak a folyamatosan fejlődő román—amerikai kapcsolatok jelentőségét méltatta, és azt mondotta: elégedettek lehetnek az egyenlőség alapján kialakult kapcsolatok szintjével. Mire jutottak a koppenhágai tanácskozók? Elhatározták, hogy a korábbinál jóval nagyobb mértékben függetlenítik magukat az Egyesült Államoktól, pzaz a jövőben kevesebb figyelmet fordítanak az óceánon túlról érkező utasításokra, legyenek azok gazdasági, pénzügyi, vagy politikai jellegűek. A dán fővárosban megvizsgálták a kialakult bizalmi válság okait is. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Car- ter-kormányzat bizonytalankodása, a rögtönzött kül- és gazdaságpolitikai döntések nagymértékben hozzájárultak a jelenlegi problémák kialakulásához. Hangsúlyozták, hogy Carterék gyengeségének tulajdonítják a dollár árfolyamesését, az Egyesült Államokban a beruházási kedv hanyatlását is. Elhatározták, hogy á japánokkal és a svájciakkal együtt megerősítik valutáris együttműködésüket, hogy ily módon is nagyobb mértékben függetlenítsék magukat a krónikusan gyengélkedő dollártól. „Mindegy, hogy ki az oka, az elnök, vagy a kongresszus — idézte a New York Times az egyik magas rangú európai politikust — a gyenge kéz politikája, a tehetetlenség a dollár értékének megőrzésében aláássa az Egyesült Államok iránti gazdasági és politikai bizalmat.” Hogy a fent elhangzott megállapítás nem légből kapott, azt bizonyítják az Egyesült Államokból érkezett legfrissebb hírek is. Carter elnök küszöbönálló gazdasági beszédét megelőzően két táborra szakadt az amerikai vezetés. A pénzügyminiszter és követői a költségvetési hiány csökkentését, a kereskedelem liberalizálását, a túlzott állami költekezés megszüntetését szorgalmazták. Ezekkel a nézetekkel szemben Mondale alelnök kevesli ezt a programot, amely szerinte ahhoz nem elegendő, hogy útját állja az inflációnak, ahhoz viszont igen, hogy a szigorúbb pénzügyi előírásoknak áldozatul eső jelentős rétegeket a washingtoni kormány ellen hangolja. D. P. Római beszélgetések (3.) A furcsa helyzet vége Olaszországban sokan pontosan látják: kevés olyan kommunista pártja van mostanában a nyugati világnak, amely töméntelen belpolitikai gondja mellett is úgy boldogul az emberekkel, mint az OKP. Olasz testvérpártunk tagjainak száma miatt (nyolc- százezer!) is igen tekintélyes, de ezen túl minden harmadik választópolgár szavaz jelöltjeire és politikájára. A párta munkások, a szegények, a munkanélküliek s mindinkább az értelmiségiek, az úgynevezett középrétegek reménysége is. A kommunista vezetők tiszták, őket a másoknál köznapi korrupciónak, pazarlásnak vádja nem illetheti. Itália zűrzavarral, csődtömeggel küszködik, s a kommunisták ilyen körülmények között hajlandók részt venni a közös program kidolgozásában és megvalósításában, vállalják az országmentés felelősségét. Ezek után még érthetőbb, mennyire nehéz ilyen körülmények között dolgozniuk, s hogy miért találkozunk oly sokszor számunkra idegen jelenségekkel az olasz politikai életben. Érthetőbbé válik az is, miért áll ma az olasz közvélemény érdeklődésének gyújtópontjában a közigazgatási reform és végrehajtása, s hogy miért nagy témája ez az OKP-nak. Nyílt politika Az ország területének negyven százalékát máris a kommunisták irányítják. Sok tartományban, városban, • közmost ért el odáig, hogy leválassza magát az egyházról. Hogy mégis óriási az ellenállás, annak az a magyarázata: az államot a hosszú ideig monopolhelyzetben lévő kereszténydemokraták irányították, s az egyház cserébe e jogi fennmaradásáért szavazatokkal honorálta. Közigazgatási reform Csakhogy a tartományok, a városok, a községek önállósága ma már valóság. A helyi közigazgatás a 382-es törvény alapján nagy hatáskört kapott iskolaügyekben is. Egy példát említenék, amilyenhez hasonló sok van még az országban. A háromezer lakosú községnek egyetlen óvodája van, amelyet apácák igazgatnak. A fenntartás költségeit az állam, a község adja. Az oktatás anyagát az egyház határozza meg, pedig az óvodába nemcsak a tőkés és a katolikus, de a munkás és az ateista gyereke is jár. Természetes, hogy egyezményt kell kötniük: a társadalom adja ezek után is a fenntartási költséget, cserébe viszont joggal kéri, hogy az állami tananyag szerint dolgozzanak, vezessék be a szülői tanácsot és ne kérjenek külön hozzájárulást. — Magyarországon talán úgy tűnik, hogy a mi harcunk e kérdésekben csupán aprópénz, pedig egyáltalán nem az — egészíti ki a helv- zetkéoet Santelli, római újságíró. Hozzáteszi: évszázados struktúrák, a középkorból ittmaradt hagyományok élnek tovább a modernizálódott világban. Ha ma egy Róma — részlet a Forum Romanumról ségben szereztek abszolút többséget, ám a nyílt politika meghirdetésével lehetővé teszik más demokratikus és alkotmányos pártok részvételét is az igazgatásban. Együttműködésre, együttes felelősségre hívnak fel. Bárkivel beszéltem erről a kommunista funkcionáriusok közül, nyomatékkai hangsúlyozta: ez nem taktika, hanem kormányzási forma. Sok helyütt, ahol a • helyi közigazgatásban baloldali többség jött létre, egyáltalán nem sajátították ki a kommunisták és a szocialisták a városi intézmények vezető posztjait. Nem egy ilyen helyen van rá példa, hogy a város polgármestere, a kórház igazgatója kereszténydemokrata volt, s a baloldal győzelme után is állásában maradt Ugyanez a helyzet a regionális, vagy a lakóhelyi tanácsokban is, ahol igen sok közös gondot oldanak mgg. Ilyen például az iskolai tanácsok választása. A húszmillió embert érintő témánál arra hívott fel az Unita vezércikke: induljanak a pártok egységes, demokratikus listán, vigyék sikerre a legfőbb célt, a közoktatás reformját. Nagy szükség van erre, hiszen Olaszország társadalma jócskán elmaradt az európai haladástól. A magániskolákat — és számuk nem kevés — ma is azok irányítják, akik a háború előtt. Az egyházi iskolákban elavult a tananyag, a tanítás módszere. Az a furcsa helyzet alakult ki: az állam eltartotta ezeket az iskolákat, beleszólása ügyeikbe azonban nem volt. Csak olasz városban valakit kórházba kell szállítani, a papoknak kell telefonálni. Tető nélkül maradt, utcákon alvó öregek, vakok, elhagyott gyerekek szociális gondozása állami intézmények híján szintén az egyház kezében van. A közigazgatási reform fontos terepe tehát az olasz belpolitikai életnek, s ezt ott minden irányzat pontosan felmérte. Azok az egyházi emberek, akik távolabbra néznek, keresik a párbeszédet, a reális megoldást. A reakció azonban az összeütközést provokálja. S mivel az egyház konzervatív része ezer szállal kötődik a keresztény- demokraták reakciós szárnyához, a harc egyáltalán nem lefutott... Örökölt csődtömeg Számos színtere van még a küzdelemnek. Sorolják: rengetegbe kerül a hatalmasra duzzadt központi államapparátus eltartása. Emiatt is nagyon kevés pénz jut a helyi — és nélkülözhetetlen — beruházásokra. Minden város költségvetése deficites, az ön- kormányzatok bankkölcsönökből élnek. Ez a baloldali igazgatás helyzetét jócskán nehezíti, hiszen bizonyítaniuk kell, de miből? Sok helyen teszik azt, amit Rómában: megtárgyalják a helyzetet a lakossággal, létrehozzák ala- kónegyedi tanácsokat és e lakossági szerveket bevonják ügyeik intézésébe, terveik készítésébe, tőlük kérnek és kannak áldozatokat. A begyűjtött javaslatok alapján rangsorolnak azután: mit és miből? A csődtömeget örökölt városokban gazdálkodni majdnem olyan, mint üres kamrából főzni. A baloldali városvezetők Bolognában is, Torinóban is, Rómában is tisztességgel akarják végrehajtani, amivel választóik megbízták őket. Nemegyszer fordult elő azonban: a rég megoldásra érett tervek azon feneklenek meg, hogy a kormány és a város között álló prefektusoknak akkor fog legvastagabban a ceruzáink, amikor a baloldali tanácsok kérelem- ''«táját kell megnyirbálniuk... KopUa János (Következik: ...... Készüljete k fel...!”)
