Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
1978. MÁRCIUS 5., VASARNAP %Mdm> Egy nagyközség átalakul Nagykátán ma már minden másképp van. Kátai Szilveszter, a nagyká- tal Damjanich Gimnázium igazgatóhelyettese. A nagyközségi tanácsban, valamint megyei tanácstagként is olyan emberek köznapi gondjait, örömeit osztja meg másokkal, akiket ismer. Nagyon egyszerűen mondja: — Szívem szerint azt kívánom: város legyen Nagykáta. Ha nem is formailag, de a település lakóinak életét tekintve... Előítélet árnyékol — Szinte kizárólag mezőgazdasági vidék volt ez a fel- szabadulás előtt. Néhány malmot leszámítva, s egy téglagyárat Tápiógyörgye határában, csak kézműipar volt itt. S nagybirtokok, ezer-ötezer holdasak. Szegény volt erre a nép: a többség nincstelen agrárproletár, vagy nadrág szíjparcellás paraszt. — Azután a horthysta hadsereg 1942—43-ban ide telepítette rosszemlékű gyűjtő táborát: a munkaszolgálatosokat. A kor sok haladó emberét indították útnak a frontra, a Don-kanyarba, a halálba ebből a táborból. Sajnos Nagykáta neve máig is összefonódik néhány ember tudatában ezzel a táboréval. Pedig nem a kátaiak bűne volt... — Hogy miért mondtam el mindezt? A gimnázium diákjai nemrég . a Vígszínházban jártak és látták a 30 éves vagyok című darabot. Amikor visszajöttek, kételyekkel eltelve panaszoltak: Nagykáta nevét nem éppen dicsérő szavak kíséretében emlegették a színdarabban ... — Pedig leírhatatlanul hatalmas az a változás, amely az elmúlt évtizedekben lezajlott itt. Nemcsak arra gondolok, hogy mi mindennel gazdagodott, a település, hanem arra is: miként formálódott az érteni emberek élete, világképe...' Akta a levéltárban — Milyen is ma Nagykáta? Mindenekelőtt a legszembeötlőbb: a dolgozók fele iparból él. Ingáznak naponta a fővárosba s a környék ipari üzemeibe, Jászberénybe, Szónokra, de sokan itt dolgoznak helybén. Hogy csak a fontosabb üzemeket említsem: a nagykátai Telefongyárban, a PEVDI konfekció üzemében, a Kézműipari Vállalatnál, a tanácsi Építési és Költségvetési Üzemnél, vagy a Nagykőrösi Konzervgyár Zöldség- és Gyümölcsszárító üzemében. Azután itt a Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet — Említettem az ingázókat. A többségük Kőbányára járt dolgozni a sörgyárba. 1967- ben érte el csúcsát az ingázás, azóta a helyi ipar jobban ideköti a dolgozókat. — Van még mivel dicsekednünk: például a gyermekintézmények fejlesztésében elébe mentünk a kormányprogramnak: társadalmi ügy lett belőle, s az üzemek, az Afész, a termelőszövetkezet dolgozói jókora részt vállaltak az építésből. Tavaly ezer adagos gyermekkonyhát avattunk, s tető alatt van már a harmadik óvodánk, ha ősszel elkészül, 375-re nő az óvodai helyek száma, s elmondhatjuk: háromnegyedrészt megoldottuk az óvodagondot. — Találtam a Pest megyei Levéltárban egy aktát: »0 éve született arról, hogy a községi elöljáróság iskolai napközit akart építeni Nagykátán. Eltelt három évtized, de ez is megvalósult: január óta ISO alsótagozatosnak ad otthont a napközi. — Még sorolhatnám: alig akad itt utca, ahol ne lenne vezetékes ivóvíz — 57 kilométer a hálózat hossza — vagy villany, csatorna. Megyei tekintetben is a jók közé sorolható egészségügyi ellátásunk: 16 orvos dolgozik a szakrendelőben, a körzetekben. üzemekben. A nagyközségi könyvtár járási feladatokat is ellát, s bár a számokat pontosan nem tudom, azt igen, hogy sok a látogatója. Szocialista brigádokkal, iskolákkal tartanak jó kapcsolatot. — A művelődési ház ad hajlékot a ma már világhírű Tá- piómenti népi együttesnek; tagjai megjárták Lengyelországot, az NDK-t, Ciorust. Az olyan „apróságokról” nem szólva, hogy Áfész-áruházunk, éttermünk, ABC-nk is van... Változik az életmód — Mondottam: szívem szerint azt kívánom: legyen város Nagykáta. Addig persze még sok időnek kell eltelnie. Mert a városiasodás folyamata még javában tart. Szükség lenne strandra, sportcsarnokra, felújításra szorul a művelődési ház, s az iskolagond is néhol „szűk cipő”. A két általános iskolai igazgatósághoz tartozó 1200 gyerek nyolc különböző olyan épületben tanul, melyeknek némelyike elmúlt már 80 éves is. Ezért örülnek a kátaiak, hogy rövidesen újabb nyolc tanterem épül. — De a városiasodásra inkább jellemző, hogy miként változik az életmód. Tudja, Nagykáta Mária Terézia korától a kiegyezésig mezőváros volt, ma nagyközség, mégis elcsodálkoznának az akkori lakók a maiakon: senki sem jár már népviseletben, lassan elfeledik a népszokásokat, sokan nem is esznek otthon, befizetnek az étterembe. A fiatalok — gimnazisták, szakmunkás- tanulók kollégiumban laknak, s a régmúlt emlékét számukra néhány olyan utca sara őrzi. ahol nem épült járda ... — Minden családban akad televízió, s ha csak néhány évtizeddel hátrább tekintünk, azt látjuk: nem az a gond, hogy nincs tüzelő, hanem, hogy nem a népszerűbb német brikettet kapják. A lakók sem arra panaszkodnak, hogy nincs járda, hanem arra, hogy Zsigulijuk, Wartburgjuk akadt el a sárban. A mai lakások többsége szilárd alapzatú, összkomfortos, s a padló sem döngölt föld... — Ma több mint 20 millió forint Nagykáta évi költségvetése, s ugyanennyit költenek a fejlesztésre. De nemcsak a tanács tekinti fontosnak, hogy fejlődjön ,a nagyközség. Egyetlen adat beszédesebben bizonyít minden szónál: tavaly ötmillió forintot tett ki a társadalmi munka értéke. Vasvári G. Pál Visszahódították az ingázókat A tsz-tagok harmada harminc éven aluli Hernádon — Termelőszövetkezetünk visszahódította az ingázókat. A faluban fokozatosan megszűnik ez az életforma, mert a fiatalok már nem szívesen töltsenek utazással naponta három órát, gazdaságunk pedig hosszú távon is biztos megélhetést teremt számukra... A hernádi Március 15. Termelőszövetkezet KlSZ-bizott- ságának titkára a 27 esztendős Néder András: az ő szavait jegyeztük. Mezőgazdasági üzemmérnök, a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola budapesti kihelyezett tagozatán szerezte meg a diplomát, s jelenleg a gazdaság feldolgozó mezőgazdasági osztályán termeltetési előadóként dolgozik. Tősgyökeres fővárosi, ám Hernádon — ez már beszélgetésünk elején azon nyomban kiderült —, mégis otthon érzi magát: remek felkészültségű munkatársakra talált, s szakmai elképzeléseit is maradéktalanul megvalósíthatta. A rokonszenves, szemüveges , fiatalember minden mondatán, gondolatán érezni lehet: az eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezet megváltoztatta, átalakította a két és félezres község lakóinak hétköznapjait, s az új nemzedék, a felnövekvő generáció már nem indul hajnalonként útnak zsúfolt buszokon, dohány szagú (vonatokon fővárosi munkahelyekre. Ebben a gazdaságban bőségesen jut munkalehetőség a környékbelieknek is. Friss vakolatú házak S állításunkat bizonyítandó, maradjunk a számoknál. A tagság egyharmada 30 éven aluli. A gyenge homoktalajon gazdálkodó, rozsot, búzát, kukoricát termelő Március 15. Termelőszövetkezet az állat- tenyésztés és élelmiszer-feldolgozás területén elért kimagasló eredményei révén az ország legjobbjai közé tartozik. De vajon mit jelent a jó gazdálkodás a hernádi fiatalok életében? A siker bizonyítéka: az elmúlt években kiváló munkájukért kétszer is elnyerték a KISZ KB húsprogram védnökségért adományozott vándorzászlaját. Aki a faluba érkezik, azon nyomban észreveszi a főút mentén sorakozó takaros családi házakat: azt sem nehéz észrevenni, hogy csaknem mindegyik friss vakolású, s az utóbbi években épült. A termelőszövetkezetben pedig büszkén újságolják a jövőt: az elkövetkezendő években hatvanlakásos lakótelepet hoznak tető alá — kétszintes háElkészült a tanulmányterv Lovasislcola, csárdamúzeum Apajpusztán Forgalom: nyártól Évtizedes sport-, sőt társadalmi esemény Apajpusztán a kiskunsági lovas és pásztornapok. Annyira népszerűek ezek a versenyek és bemutatók, hogy a legutóbbi két esztendőben a pálya mentén már 30 ezernél több ember gyűlt egybe. Természetesen nemcsak az érdeklődők száma növekedett, hanem a róluk való gondoskodás is javult, de még további építkezések is szükségesek. Arra is figyelemmel kell lenni azonban, hogy az építkezések ne rontsák a táj képét, hiszen e terület része a Kiskunsági Nemzeti Parknak. Épületek tanyasorban Erre való tekintettel a nemzeti park igazgatósága, a Pest megyei Tanács Tervező Vállalatánál megrendelte az apajpusztai rendezvények helyének területfelhasználási tanulmánytervét. A terv elkészült és azt az igazgatóság most küldötte meg a Kiskunsági Állami Gazdaságnak, a Ráckevei-Duna Intéző Bizottságnak és az érdekelt hatóságoknak azzal, hogy a jövőbeni építkezéseknél vegyék figyelembe. Idán nyáron már mc;'n l:i'h".t a forgalom az új tahi hídon, tésr czeíőségének dolgozii jelenleg a hídpályát építik. A Hídépítő Vállalat 35. épí- Bc sán Péter felvétele Szálláshelyekről kell gondoskodni. Nem állanának azok üresen még télen sem, mert bennlakásos lovasiskola létesül. A tanulók a bemutató- pályán sajátíthatják el a lovaglás és a hajtás tudományát. Ezenkívül a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal kül- és belföldi vendégei szintén egész éven át látogathatnák a pusztát. Jutna szálláslehetőség a nemzeti parkba többnapos tanulmányútra érkezők számára is. A lovasiskola növendékei és a hosszabb tartózkodásra berendezkedő érdeklődők elszállásolásáról összkomfortos kis házak építésével kell gondoskodni. Erre nyolc nádtetős, fehérre meszelt épületben 32 szobában 96 hely nyújtana módot. Az épületek tanyasorban elhelyezve beilleszkednének a táj képébe. A régi Apaji Csárdát új helyen kell megépíteni 300 adagos korszerű konyhagépészeti felszereléssel. Itt étkezhetnének a lovasiskolások és más — több napot töltő — vendégek, de a buszos kirándulások résztvevői is. Hely lenne benne a lovasnapokra érkezők egy részének is, ezért a meglevőhöz hasonló nádtetős, de egyébként szabad étkezőhelyet érdemes hozzáépíteni. A lovasnapokon azonban ideiglenes konyhák felállítása szintén szükséges és az étkezők ugyancsak örülnének nádtetős szárnyé koknak is. A csárda épületében egyébként csárdamúzeum is lesz, amelyben a régi alföldi csárdák emléktárgyait mutatják be. Szabadtéri színpad A bemutatópálya terepren - dezésre vár és arra, hogy fekete homokkal javítsák a talaját. Új fedett lelátók zavarnák a látási viszonyokat, de a meglevő hármat 50 centiméterrel emelni és mindkét oldalukat némileg bővíteni kell. A délnyugati lelátót úgy kell átalakítani, hogy onnan a több ezer néző számára felállítandó szabadtéri színpad jobban áttekinthető legyen. A színpadon a Népszínház, valamint népi együttesek tartanának előadásokat. A bemutatópálya mellett délkeletre domb emelkedik. Jancsó dombnak nevezték el a filmrendezőről, aki a Szerelmem Elektra című filmje forgatásához emeltette. Nem egészen illik be ugyan a tájba, széthordása mégsem lenne indokolt, mert a rendezvények tv- és filmközvetítések felvételeihez igen alkalmas. A kiskunsági lovas és pásztornapokon a vásári mutatványosok hívatlanul is megjelennek. A rendezők a terület legdélibb részén, a többitől elválasztva jelöljenek ki számukra helyet. Népművészeti tárgyak árusítóinak viszont a csárda közelében javasol ízléses bódékat emelni a terv. A terület északkeleti részén zajtól és forgalomtól távol csendes pihenőhelyet szánnak a tervezők azoknak, akik belefáradnak a látványosságok szemlélésébe. Esőtetők alatt magukkal hozott pokrócokra is leheveredhetnek. Indokolt a már említett autóparkoló bővítése is. Innen a lelátókat és a pályát gyalog- ösvényeken lehetne megközelíteni. Gondot jelent a nagy látogatottság idején a résztvevők ivóvíz-ellátása. A közelben meglevő kutak vize erre nem alkalmas, nem is elegendő. Mély fúrású kútra van szükség. Egy héttel előbb Annyi kétségtelen, hogy a pusztai bemutatópáíyának és környékének fejlesztése elengedhetetlen, de az is tény, hogy igen költséges. Éppen ezért ebben az évben csak a terv kis részét valósítják meg, a többire az elkövetkező esztendőkben kerül sor. Amikor minden elkészül, az egyre népszerűbb apajpusztai lovas és pásztorbemutatók látogatói még elégedettebbek lesznek. Itt említjük meg, hogy a kiskunsági lovas és pásztornapok természetesen idén sem maradnak el. Eddig az volt a hagyomány, hogy mindig július utolsó hetében rendezték. Ebben az esztendőben azonban akkor lesz Kecskeméten a nemzetközi hajtóverseny, amelyről persze a kiskunsági versenyzők sem hiányozhatnak. Éppen ezért idén valamivel előbb, július 21—23-án tartják meg a kiskunsági lovas és pásztornapokat. Sz. E. zakat —, amelyek közül tizen-- kettőt már elkészítettek, s átadtak a boldog tulajdonosoknak. Átadás előtt áll a következő tizenkettő is. A beköltözők pedig elsősorban és mindenekelőtt fiatal házasok, akik gyerekeket nevelnek. A termelőszövetkezet ily módon hathatósan segíti letelepedésüket, s gyorsan berendezkedhetnek a praktikusan kialakított lakásokban. Tanuló fiatalok A számadatok egyértelműen bizonyítják azt is, hogy a hernádi gazdaságban az elmúlt időszakban — az eredmények-' bői következően — alaposan megnövekedett a szakmatanulási kedv. S természetesen, ebben a fiatalok járnak az élen. Miként teremtették meg a feltételeket a továbbképzéshez? Néder András magyarázata: — A baromfiipari szakmunkásképzés mellett mód van arra is, hogy helyben ív- és lánghegesztőket képezzünk. Ez utóbbi tanfolyamot tavaly például hatvanhárman végezték el. A fejlődés megkívánja azt, hogy egyre több jól képzett, fiatal szakmunkás dolgozzon a gazdaságban. A fejlesztési tervek imponálóak: hatszáz vagonos takarmánykeverő, új keltetőállomás, szülőpártelep épül, s bővítik a baromfifeldolgozó vonalat is. Mindehhez pedig hozzáértő emberekre van szükség. S persze azt is tudni kell: lakatosüzemükben baromfiólat gyártanak, s az árut szállító korszerű, konténeres tehergépkocsik karbantartásához, javításához is kifogástalan felkészültségű autószerelők kellenek. A megfelelő utánpótlás érdekében a hernádiak szorgalmasan járják a környező községek általános iskoláit és úgy tervezik, hogy leendő baromfiipari szakmunkásokból szeptembertől egy újabb iskolára- való csoportot küldenek tanulni. S a teljes képhez hozzátartozik: a tanulásban résztvevők munkaidő-kedvezményt kapnak. Hárman a jövőről S annak bizonyítására, hogy a fiatalok megtalálják számításaikat Hernádon, álljon itt három érdekelt véleménye. A 21 éves Katona Zsuzsa, Örkényi, s 1973-ban betanított munkásként kezdett dolgozni a baromfifeldolgozóban. További sorsáról így beszélt: — Elvégeztem a baromfi- ipari szakmunkásképző tanío- lyamot helyben, s most marxista középiskolába járok. S ha azt kérdezi, mit adott számomra a gazdaság, csak egyet válaszolhatok: biztos megélhetést, igaz barátokat. Hajlik Rozália 18 éves, Hernádon él szüleivel. A termelőszövetkezetben negyedik esztendeje keresi kenyerét, a szakmunkás-tanfolyamra most iratkozott be: — A szüleim ingázók, apám és anyám is megszokta már ezt az életformát — mondta. — Számomra azonban elviselhetetlen lenne, eszem ágában sincs hajnalban indulni, késő este hazaérni akkor, amikor helyben is megtalálom a számításomat! Kálmán József 21 esztendős, s ugyancsak hernádi. Daba- son az ipari szakmunkásképzőben tanult autószerelőként, gyakorlati idejét töltötte a Március 15. Termelőszövetkezetben, s amikor végzett, ő is úgy döntött, itt helyezkedik el. Indoklása: — Én sem akartam ingázni, de itthon tartott az is, hogy kedvező munkahelyen, ismerősök között dolgozhatok, s a szakmai fejlődésem miatt sem kell aggódnom. Távolabbi tervem az, hogy továbbtanulok. A beszélgetés fültanúja volt Néder András. Búcsúzóul jegyezte meg: — Nekem is ez az első munkahelyem. De remélem, egyben az utolsó is... Falus Gábor v
