Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

1918. MÁRCIUS 19., VASARNAP %mim> Politikai könyvekért Harmadik dijat kapott a Szikra Lapnyomda Szombaton az MSZMP bu­dapesti bizottsága Villányi úti oktatási igazgatóságán Szat­mári András, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese értékel­te a politikai könyvek előál­lításában részt vevő nyom­dák 1977. évi versenyének eredményeit. A versenyben a Zrínyi Nyomda lett az első, az Athenaeum Nyomda a máso­dik, a Szikra Lapnyomda és a I Kossuth Nyomda a harmadik, a Franklin Nyomda pedig a negyedik díjat nyerte. A díjakat Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára nyújtotta át. Az eseményen ott volt Sárosi Sándorné könnyűipari minisz­terhelyettes is. A díjkiosztó ünnepségen be­jelentették, hogy 1978-ra is meghirdetik a politikai köny­vek készítésében részt vevő nyomdák versenyét. Egészségügyi ellátás Jobb szervezéssel Évenként átlagosan tizenöt­ször fordulunk üzemi vagy körzeti orvoshoz, keressük fel a szakorvosi rendelőintézete­ket. A forgalmat jobb szerve­zéssel csökkenteni lehetne.' A különböző rendeléseken ugyan­is többször is elvégeztetik ugyanazt a vizsgálatot egy-egy beteggel, mivel nincs egységes kórlapja. Egyebek között erre hívták fel a figyelmet a ma­gyar egészségügyi szervezők tudományos egyesületének V. kongresszusán. Kilencezer kilométerre Nagykőröstől Hétköznapok Uszty-líimszkben A nagy hő játékra serkenti a legkomolyabbakat is. Aki most Ismer­kedik a szibériai hótakaróval, Horváth János, a nagykőrösi kőműves. Persze, már régen felállt volna, de az UBzty-ilimszkl fényképészek megkérték: feküdjön még egy kicsit, mert ez lesz az év fotója! „Színes madarak örvendez­nek / sátorunk felett. / Alszik a mormota, hörcsög, medve. / Az ember a fenyvesben fát vág. / Róka, nyúl fut a jé­gen.” Az evenek, vagy ahogy ré­gebben hívták őket, a lámá­tok nem messze élnek az An- garátóL Közülük sokan dol­goznak most is a Bajkálból szakadó folyó mentén, Uszty— Uimszkben is. Ám a régi nép­dal még nem szól erről az építkezésről... — Karácsonykor valóban vágtunk fát a fenyvesben — mondja Horváth János, az egyetlen nagykőrösi, aki el­jutott az uszty-ilimszki kombinát építkezéséhez —, de hát ez csak egy ünnepi ak­ció volt. Egyébként nem sok közünk van a tajgához, ha­bár a fák ott állnak a város szélén, s a szálló körül is. Igazi tajgai fák, hiszen az új város, amelynek építésén a mi kőműves-, helyesebben vakolóbrigádunk is dolgo­zik, tulajdonképpen a tajga- ban van. Az építkezésen egyéb, ként nemcsak szibériaiak, hanem leningrádiak, moszk­vaiak is dolgoznak. No, meg természetesen németek,- bol- ■ gárok és magyarok. Ezért az­tán ma már a népdalok is összekeverednek. Talán össze sem lehet számolni, hogy hány nép fiai fordulnak (meg az Angara partján, Uszty— Uimszkben. Szibériában is otthon — A távolság Nagykőrös­től légvonalban is kitesz vagy kilenczer kilométert Ezt az utat még repülővel sem le­het egy-kettőre megtenni. Volt-e honvágya az elmúlt fél év alatt? — Én azt hiszem, hogy honvágyuk azoknak van, akik egyedül kénytelenek megáll­ni a lábukon idegen környe­zetben. Nekünk sokkal kösny- nyebb a dolgunk — véleke­dik a konzervgyár egykori origádvezető kőművese —, hi­szen magyar környezetben élünk. A vakolóbrigádban, ahová kerültem, mindenki magyar. Igaz, hogy a töb­biek dunántúliak, csak én származom az Alföldről, de aamar megtaláltuk egymás nyelvét. Nagyon jó brigád alakult ki, igen rövid idő alatt. Egyszóval mi Szibé­riában is otthon vagyunk. Magyar a művezető, magya­rok laknak a szállóban és ha­misítatlan magyar diszkómű­sort rendezünk szombat-va­sárnaponként. — Magyar a szakács is? — Természetesen, csak per­sze, nem magyar alapanya­gokból dolgozik, úgyhogy né­ha, bizony, megizzad, mire elővarázsolja a hazai ízeket. Többnyire sikerül, de ennek ellenére nekem mégis az ét­kezéssel volt a legtöbb gon­dom. Szerencsére ez már el­múlt. Vidáman eszem azokat i fogásokat is. melyekre itt­hon rá sem néztem volna. Magyar ízlés szerint készült ételekről van szó! A szibé­riai ételekkel még nem ba­rátkoztam meg. Ott ugyanis mindenki halat eszik. Ez a nagykőrösi gyomornak fur­csa. — Elnézést, hogy megkér­dezem, de most panaszko­dik? — Szerencsére nem. Az ebédet közös konyháról kap­juk, ahol magyarok főznek, s nekem még olyan külön sze­rencsém is van, hogy a szo­bánkban, amelyben hárman vagyunk, egy magyar sza­kács is lakik. Nekik szok­tunk adni havi tíz rubelt, s ebből többnyire kihozza a va­csorát. Magyarosan! Persze, van konyha is az emeleten, úgyhogy kedvére főzőcskéz- het. Nekünk kettőnknek nincs más dolgunk, mint megenni és dicsérni a főztjét. Igazán nem panaszkodhat: nincs hiány az elismerésben. A várost építik — Az már csak ráadás, hogy a szálló két üzletében hazai árut is lehet kapni? — Igen. Például gyulai kol­bászt. Van is forgalom, ami­kor megérkezik a konténer! — Beszéljen még a munká­ról.. — Hát, ugye, én kőműves szakmunkás vagyok — kezdi a történetet mesélni Horváth János. — Így kerültem ki, s egy vakolóbrigádba osztot­tak be. Többnyire paneles lakóházak vakolásával fog­lalkozunk. Egyszóval a vá­rost építjük. A kombináton most még a lakatosok, beton­szerelők dolgoznak, de lehet, hogy nem olyan sokára mi is odakerülünk. Eddig min­denesetre az új városban kap­tunk munkát, kilenc kilomé­terre a már előbb felépült, ugyancsak új várostól, mely­ben a szállónk is van. — Szokatlan volt-e a ma­gyar kőműveseknek a szibé­riai munka? — A munka nem, hiszen az ottani és a nagykőrösi vako­lás között nincs különbség. Kicsit mások a szerszámok, mások a szokások, de a lé­nyeg ugyanaz. A legnagyobb különbség talán az, hogy Uszty—Uimszkben minden határidőt komolyan vesznek. Amikor azt mondják, hogy ennek, a háznak ekkor meg ekkor készen kell lenni, ak­kor ott már nincs vita. Ha nem tartanánk be a határidőt, azonnal soványabb lenne a borítékunk. Ez így is igaz­ságos, hiszen a szükséges ha­barcsot előre megrendeljük, s percre pontosan meg is kapjuk. Ha elmaradunk, az már valóban a mi hibánk. Ha netán üzemzavar miatt késés mutatkozik a szállítás­ban, azért nem mi felelünk, hanem azok, akik okozták a bajt. Egyszóval a munkaszer­vezés tökéletes, s ennek meg­felelően a munkavégzés ér­tékelése is. Lányok vakolókanállal — Kikkel dolgoznak együtt? — Mi a munkát brigádra mérve kapjuk, tehát magya­rok dolgoznak együtt. Per­sze, nagyon sok hozzánk ha­sonló brigád dolgozik még az új városban. Ezek tagjai a Szovjetunió minden részé­ből verbuválódott komszo- molisták. Érdekes, hogy a kő­művesek között nagyon soka WKi........ A híradásokból tudjuk, hogy több magyar fiatal meg is nősült odakint. Az előbb a lányokat említette, akikkel együtt dolgoznak. A házas­sági híradások arról tanús­kodnak, hogy nemcsak a munkahelyen találkoznak... — Én mindenesetre nem nő­sültem még meg, s nincs Is szándékomban — mondja a nagykőrösi kőműves — ám az tény, hogy a magyar fiúknak nagyon imponálnak a szibé­riai lányok. Éppen úgy dol­goznak, mint a fiúk! Leg­alábbis néhány munkakör­ben. Mindenhová őket sem engedik, hiszen ebben a kör­zetben nagyon sok, valóban férfimunka adódik. Lehet, hogy nem irodalmi kifejezés, de nem tudok jobbat: a szi­bériai lányok nem olyan fel- vágóak, mint a magyarok kö­zül sokan. De nem is aláza­tosak. Nagyon jól tudják, mennyit tudnak elvégezni, s ehhez kell igazodni. Ez nem is mindig könnyű, hiszen — ha szabad ezt mondanom — ők megbecsülik a fizikai munkát is. Nem „buknak” az íróasztalra, vagy a mellette ülőkre. A munka után — Hogyan telik egy napja Uszty—Uimszkben ? — Reggel 7-kor indulunk a munkahelyre és fél hat kö­rül, délután érünk haza. Eb­ben, persze, benne van az ebédszünet is. Aztán jön a vacsora, beszélgetés, olvasás. Van könyvtárunk is. Sokan orosz nyelvtanfolyamra jár­nak. Én Is. Gyakran rende­zünk kulturális programot, vetélkedőket. Legutóbb a VIT- tel kapcsolatban. Nincs hiány sportolási lehetőségekben sem. A magyarok gyakran elké­rik a csodaszép sportcsarno­kot, s olyankor ott töltjük az időt. Egyébként a városnak nagyon modern stadionja is van. Teljes esti kivilágítással. Amíg az idő engedte, ott fut­balloztunk. Nagypályán! És milyen jó levegőn! A várost szoros gyűrűbe zárják a vé­geláthatatlan fenyőerdők... » Farkas Péter Folyamatos eszmei-politikai munkával A párttaggá nevetés megyei tapasstalatai A pártépítő munkában is eredményesen va­lósítják meg a XI. kongresszus határozatát Pest megyében az irányító pártbizottságok és pártalapszervezetek. Egyre jobban tudato­sul, hogy a párt politikájának sikere a párt­tagság összetételétől is függ, ezért a párttag­ságra megkülönböztetett figyelemmel készí­tik fel az arra alkalmasakat. A szocializmus építésének előrehaladásával egyébként társa­dalmilag, eszmeileg és politikailag jobbak a feltételek e téren is, hiszen a szocialista tár­sadalom építésének kibontakozásával széle­sedik a párt utánpótlásának bázisa is. Tudatosság és tervszerűség Mindezeket figyelembe véve az irányító pártszervek és pártalapszervezetek — a me­gyei párt-végrehajtóbizottság útmutatása alapján — különböző pártfórumokon ismétel­ten áttekintették, értelmezték saját tevé­kenységüket a párttagnevelő munkában. Egy­re jobban tudatosítják és megkövetelik, hogy a párttagság együttjárjon a politikai tudatos­sággal, az eligazodással, a marxizmus—leni- nizmusban, vagyis a marxizmus—leninizmus alapjainak ismeretével. A felvételre kerülők­től ezért elvárják, hogy ismerjék meg elő­zetesen a párttag kötelességeit, példamutatók legyenek a magánéletükben, ezen belül meg­felelő közéleti tevékenységgel igazolják el­kötelezettségüket a párt politikája iránt, Na­gyon helyesen, többségében nem azokat ve­szik fel a pártba a pártalapszervezetek tag­gyűlésein, akik jelentkeznek, haném elsősor­ban azokat, akiket folyamatos munkával párttaggá neveltek. Mindinkább tudatosul az irányító pártbi­zottságok és a tagfelvételt közvetlen előkészí­tő pártalapszervezetek és pártcsoportok mun­kájában, hogy a párttagságra előkészítés hosz- szabb folyamatot igényel. Az egyén munká­jának, magatartásának ismerete szükséges ehhez, meg kell győződni társadalmi, a párt- politika iránti elkötelezettségéről, nem ki­nyilatkoztatások, hanem példás munkahelyi tevékenység, valamint önként vállalt és tel­jesített társadalmi munka alapján. A párt- alapszervezet vezetősége gondos mérlegelés után a tagfelvételre jelentkezők kérését min­den esetben köteles a pártalapszervezet tag­gyűlése elé terjeszteni támogató, vagy eluta­sító javaslattal. Végül is az alapszervezet kommunistáinak kell politikai felelősségük teljes tudatában dönteniük az előterjesztett indokok, a felvételét kérő személy ajánlói­nak körültekintő véleménye és ismerete alap­ján a felvételről, vagy elutasításról. Pest megye pártalapszervezeteiben tuda­tos, tervszerű, kollektív munka tükröződik a pártépítésben — amint azt a megyei párt­végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén megál­lapította. Ez megmutatkozik mindenekelőtt a párttaggá jíevelés tartalmi jegyeinek erő­södésében, az előkészítő munka hatékonysá­gában és a felvételüket kérők elméleti, poli­tikai felkészültségének növekedésében. A pártalapszervezetek és a tagfelvételi joggal rendelkező pártbizottságok differenciált kö­vetelményeket határoznák meg a jelentkező munkakörének, képességének és képzettségé­nek megfelelően. Előre meghatározott céllal adnak megbízatásokat, elsősorban a tömeg- szervezetekben és társadalmi szervezetekben. A pártszervek eredményesen segítik e fel­adatok teljesítését. Az utánpótlás bázisai Fejlődés mutatkozik a KISZ-szervezetek párttaggá nevelő tevékenységében is. 1977- ben a megyében felvett új párttagok 62 szá­zaléka 30 év alatti fiatal és 80 százalékuknak egyik ajánlója a KISZ-szervezet taggyűlése volt. Ez egyben méltón fejezi ki azt is, hogy a megyében a fiatalok nagy többsége elkö­telezetten dolgozik a szocializmus építésé­ben, s legjobbjaik párttagságra való alkal­masságukkal is bizonyítják: megfelelő után­pótlás áll rendelkezésre az ifjú kommunis­ták soraiból. Elvétve azonban még előfor­dul — különösen a 18—21 éves fiatalokkal szemben —, hogy nem elég differenciáltan alkalmazzák a követelményeket. Pedig eb­ben a korosztályban sokkal több olyan fia. tál van, aki elkötelezett világnézettel és a párttagsághoz szükséges olyan társadalmi el- kötelezet-tségi bizonyítvánnyal rendelkezik, amelynek alapján bátran felvehető lenne az MSZMP soraiba. Dolgoznak a megye KISZ- szervezeteiben szép számmal olyan 20 év körüliek, akik 14—16 éves koruk óta folya­matosan kiválóan dolgozó KISZ-vezetők a szakmunkástanuló iskolában, a \ középisko­lákban, a közösségi KISZ-szervezetekben. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben végzett munkájukról a pártszervek, az állami veze­tés elismerően nyilatkozik. Ugyanakkor bá­tortalanság tapasztalható abban, hogy mun­kájuk elismeréseként is javasolják őket párttagnak. Tapasztalható esetenként helytelen felfo­gás a követelmények meghatározásában a KISZ-alapszervezeteken belül is. Főleg a fel­sőoktatási intézményeknél — így a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen —, előfordul, hogy az indokoltnál magasabb követelményt támasztanak a párttagsági felvételét kérő KISZ-taggal szemben. Olyannyira, hogy né­ha ezek a normák meghaladják a már párt­tagsággal rendelkezőkkel szemben támasz­tott igényeket. Az oktatási intézményekben működő párt- és KISZ-szervezetekre hárul a feladat, hogy teremtsék meg a lehetőségét: az arra érdemes, társadalmi munkában ki­tűnt, politikai elkötelezettséggel és világné­zettel rendelkező fiatalokat nagyobb szám­ban vegyenek jel a párttagság soraiba. A XI. kongresszus határozata értelmében a párt a dolgozóknak, elsősorban a munká­soknak a legjobbjait veszi fel tagjai sorába. Azokat, akik meggyöződéses hívei szocialis­ta társadalmunknak, élenjárnak a munkában, a szocializmus elvei szerint élnek. A párt- szervezetek kötelessége céltudatosan foglal­kozni azokkal, akik méltók a párttagságra. A felvétel előtt a tagságra jelölteknek meg kell ismemiök a párt programját és szerve­zeti szabályzatát, s ajánlatos részvételük a tömegszervezetek, a társadalmi mozgalmak, a szocialista brigádok tevékenységében. Fi­gyelmesebb, gondosabb felkészítés szükséges a párttagságra, s kívánatos, hogy felvétel után is törődjenek a pártszervezetek mun­kájukkal, szakmai helytállásukkal, képzésük­kel és nevelésükkel. A párt összetételének fejlesztése érdeké­ben gondoskodni kell a munkások, különösen a szakmunkások megfelelő arányú felvételé­ről. A tagfelvétel fő bázisaként a nagyüzeme­ket tekintjük. Biztosítani kell, hogy az új párttagok között a fizikai dolgozók, munká­sok és termelőszövetkezeti parasztok legye­nek többségben. Megyénkben a határozat elveinek megfe­lelően folyik a párttaggá nevelő munka. Ezt igazolja az is, hogy a tavaly felvett mint­egy másfélezer fő közül több mint 1100 a termelés területén működő pártalapszerve­zetek soraiba került. Ugyanakkor a felvettek 72 százaléka ipari és mezőgazdasági mun­kás. Előrelátó rendszerességgel Folyamatos eszmei-politikai munkát igé­nyel a pártépítés, nem korlátozódhat magára a tagfelvételre. Váljék az egyik legfontosabb pártmegbízatássá, a párttagságra alkalmas dolgozókkal való rendszeres foglalkozás! — ez fogalmazódik meg a XI. kongresszus ha­tározatában. A tavalyi tagfelvételek arra mutatnak, hogy megyénkben ennek a köte­lezettségnek is egyre inkább eleget tesznek a pártszervezetek. Kedvezően alakult a köz­vetlen termelésirányítók aránya, mintegy tíz százalékkal növekedett a felvettek között a szakmunkások aránya és tovább csökkent a párttagfelvétel a segédmunkások körében. A pártszervezetek tehát differenciáltan, ugyan­akkor igényesebben oldják meg a tagfelvé­teli munkával kapcsolatos feladatokat. Az elő­ző évekhez viszonyítva nőtt a középiskolát, főiskolát, egyetemet végzettek száma, az 1977. évben felvetteknek felét teszi ki. A tudatos, előrelátó és folyamatos tagne­velő munkának tudható be, hogy ütemesen, negyedévenként szinte egyenlő arányban ala­kultak a feLvételek. A felvételüket kérők va­lamennyien tisztában vannak azokkal a jo­gokkal és kötelezettségekkel, amelyek a párt­ban reájuk hárulnak. A párttag-előkészítő tanfolyamok, csoportos foglalkozások széle­sebb elméleti ismereteket adnak a jelentke­zők számára. Javasoljuk ezért, hogy ahol csak lehetőség nyílik, csoportos előkészítésen is tegyék alkalmassá a jelölteket a párttag­ságra. Érdemes kijelölni olyan konzultánsokat, akik politikailag jól képzettek és folya­matos pártmegbízatásként látják el a párt­tagságra jelentkezők elméleti-politikai felké­szítését. Minden évben nö Pest megyében azoknak a száma, akik úgy érzik, hogy párttagként aktívabban tudnak dolgozni a szocializmus építésén, és ezért növekszik a felvételüket kérők száma. Ez újabb feladat elé állítja az irányító pártbizottságokat és pártalapszerve- zeteket: az eddigi eredményekre építve még körültekintőbben és minden esetben szemé­lyes elbírálás alapján foglalkozzanak a párt­tagságra jelentkezők nevelésével. Célszerű valamennyi pártalapszervezetben olyan tagnevelési tervet készíteni, amely tar­talmazza a párttagságra számításba jövő sze­mélyek legfontosabb adatain túl azt is, hogy ki a felelős személyesen az illető párttagság­ra való előkészítéséért; milyen pártmegbíza­tást adtak a jelöltnek, teljesítette-e, s milyen politikai képzésben vett részt. Természetesen ezeket a terveket rugalmasan, az élet diktál­ta követelményeknek megfelelően kell kezel­ni. Az irányító pártbizottságnak a jövőben is megfelelő figyelmet kell fordítania arra is, hogy a fizikai munkások felvétele mellett — megfelelően differenciált követelmények­kel — nagyobb számban vegyenek fel mű­szakiakat, orvosokat, agrármérnököket és középkádereket egyaránt. \ Nem akciófeladat A pártalapszervezetek és pártesoportok munkáját kell továbbfejleszteni és erősíteni abban, hogy a felvett új párttagok már az első évben is kapjanak érdemi pártmegbíza­tást, s kísérjék is figyelemmel teljesítését, se­gítsék át őket a kezdeti nehézségeken. He* lyes, ha a pártalapszervezetek taggyűlésein napirendre tűzik a párttagnevelő munka ta­pasztalatait és a fiatal párttagok nevelésé­nek helyzetét. A_ párttaggá nevelő munka nem akciójel- legű feladat — ezt a megye valamennyi párt- szervezetének állandóan érdemes szemelőtt tartania. Párttagokat nevelni a pártélet szer­ves része, a pártpolitika érvényesítésének, megvalósításának nagyon fontos momentu­ma. ARATÓ ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom