Pest Megyi Hírlap, 1978. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

Az ízlés korszerűsége A z ízlések sokszor és sokban különböznek, még az azo­nos osztályhoz, társadalmi réteghez, műveltségkörhöz kapcsolódó emberek esetében is. Azt is tudjuk és hirdetjük, hogy az ízlés — esetünkben a művé­szeti ízlés — nem mindentől el­vonatkoztatott, légies valami, ha­nem erős szálakkal kötődik a kor­hoz, az adott társadalmi valóság­hoz. Hozzá való viszonya azonban nem is egyszerű, nem is ellent­mondásmentes. Előfordulhat pél­dául, hogy egy polgári világné­zetű ember művészeti ízlése fej­lettebb, korszerűbb, mint azé, aki nála haladóbb ideológiai felvérte- zettséggel rendelkezik. Azaz: a polgári kötődés nem zárja ki ele­ve az ízléskorszerűséget és a mar­xista meggyőződés nem hozza ma­gával automatikusan a modern íz­lést és művészetszemléletet. Egyik esetben tehát az ízlés meghaladja a személyiség ideológiai szintjét, másik esetben viszont nem éri el. Átmeneti korban élünk, és ez is sok mindent megmagyaráz, de karakterisztikusan utal a kérdés­kör bonyolultságára is. A marxista álláspont ebben a kérdésben is igen egyértelmű. Állandó jelleggel törekednünk kell arra, hogy építsük önma­gunkban és másokban a szocia­lista személyiségtípust. Aminek természetesen alkotóeleme a kor­szerű ízlés is. Végső célunk odáig jutni, hogy társadalmunk tagjai ne csak a közösségi gondolkodás­ban érjenek el magas szintet, ne csupán politikai felkészültségük növekedjék, hanem ízlésük is ke­rüljön összhangba az általuk he­lyeselt célokkal-eszmékkel. Köz- művelődési munkánk középpont­jában e +öre'kvések állnak. Művelődéspolitikánk nem fe­ledkezik meg a jelen valóságáról, tényeiről sem. Természetesen sze­retnénk, ha az igényesség maxi­málisan tért hódítana, ha a való­ságos értékek minden területen egyeduralkodóvá válnának. Tudo­másul kell azonban vennünk, szép számmal akadnak napjaink­ban is hívei a cigányzenének, az operettnek, sokan a kriminek és különösen sokan a tánczenének. Eleve hibát követ el az, aki ki­zárólagos kultúrellenséget vélt fel­fedezni a fen* említett műfajok­ban. Elfeledkezik ugyanis arról, hogy ezt is lehet jól, ízlésesen és persze lehet rosszul, ízléstelenül produkálni. Meg arról is, hogy a cigányzene, az operett, a krimi, a tánczene a maga helyén olyan funkciót tölt be, amit nem lenne könnyű pótolni. Gondoljuk csak el: hogyan lehetne például a tánczenét kiiktatni életünkből? Mivel tudnánk pótolni azt a fajta könnyed szórakozást, amit egy jó krimi nyújt? — és így tovább. Nagyon helyes tehát, hogy nem a fent említett műfajok ellen har­colunk a közművelődésben, ha­nem mindenekelőtt arra törek­szünk, hogy e területeken is igé­nyes produkciók szülessenek. Ugyanakkor célravezető a tö­rekvés, hogy olyan produktum­együttest alakítsunk ki a kultu­rális életben, amelyben mindenki megtalálja a maga ízlésének a megfelelőt, ám egyben a szocia­lista koncepciónak megfelelő ará­nyok'kialakítására is törekszünk. Szókimondóbban fogalmazva: az arányokat a színvonal felé igyek­szünk eltolni. Ha ízlésről, ízlésformálásról esik szó, általában két nagy hiba veszélye kísérhet bennünket. Egyik: hogy elfeledkezünk az ál­landó ízléskorszerűsítésről — má­sik: hogy türelmetlenekké válunk azokkal szemben, akiknek ízlése nem jutott még arra a bizonyos ideális szintre. A két hiba néha egyszerre jelentkezik. Ízlések és pofonok gyakran kü­lönbözőek — hangzik a szólás­mondás. Valóban, sokban külön­böznek egymástól. S ha nagyon látványos ízlésgenerációs össze­csapásra ritkán is kerül sor, a problémák ott rejtőzködnek a mélyben. Ténylegesek és való­diak. Nagy megfontoltsággal kell hozzájuk közelítenünk, nehogy a magunk igazának védelmezése automatikusan együtt járjon olyanok megsebzésével, akik erre semmiképpen nem szolgálnak rá. Még akkor sem, ha netán nem egyezik ízlésük a kívánttal, vagy a miénkkel. PAPP ZOLTÁN Utcák, terek, emberek Környezetünk esztétikája Ha valaki sokát járja az országot, előfordulhat, hogy agyában mértani idomok rögződnek. Első látomás: szemük nőtt a szür­ke tégláknak, négyemeletes téglák katonás glédában, nem mind szür­kék, akad egy spenótszínű. Az ab­lakszemeken divatba jött a patta­nás; a csicsás matrica. Nem egyéb ez mint az ember természetes tilta­kozása az egyhangúság ellen. Ez a háromszögek lázadása, akik nem tudnak belenyugodni, hogy szögeik összege mindig száznyolcvan fok. Második látomás: városszéli föld­szintes házak felé visz az autó, s egyszerre égbenyúló • lajtorja, ti­zenöt emeletes ház fenyeget, hogy felborul. Harmadik látomás: játszótéri cső­architektúra, mászókák mértani ido­mokból, s köztük tégla testű, koc­kafejű gyerekek tetrakontraokta- éderrel fociznak. A szépség védelmében Különös, hogy sokkal ritkábban fedezzük fel a harmonikus, építő - művészileg szépen komponált utcá­kat, tereket, a városképpel szépen összesimuló köztéri szobrokat, az igé­nyes parkokat. Ritkábban fedezzük fel magunknak a természeti kör­nyezettel is összecsengő városnegye­deket. Pedig ilyenek is vannak szépszámmal. S a községekben is ta­lálhatunk a magyar népi építőmű­vészet értékes hagyományaival jól megférő és a modern kor igényeit kielégítő új családi házakat. Előttük kerteket és kerítéseket, amelyek nem akarnak a vagyonosság szim­bólumaiként hivalkodni. Az utóbbi évtizedekben az embe­riség felfedezte, hogy biztonságosabb, egészségesebb élete védelmében óv­nia kell környezetét, meg kell védeni a biológiai ártalmak ellen. De a környezetet nemcsak — például — fenollal lehet mérgezni, hanem az­zal is, ha az építészet elveszti em­beri léptékét, ha a formák és díszí­tések öncélúvá válnak, ha leaszfal­tozzák a játszótereket és megspórol­ják a parkosítás költségeit. A kör­nyezet esztétikájának védelmében született meg az idei képzőművésze­ti világhét jelszava: Utcák, terek kul­túrája. Minden amit lakókörnyezetünkben látunk része a képzőművészetnek: az építészet éppen úgy, mint a szob­rászat, vagy a díszítőművészetek, s ezekhez erős szálakkal kapcsolódóan, akik településfejlesztési kérdésekben döntenek. S ebből az együttes mun­kából születik meg, ebből kap jel­legzetes arcot egy-egy település. A képzőművészeti szövetségek nemzet­közi szervezete az utcák, terek kul­túrájának bemutatására ösztönöz minden tagországot. Hazánkban is megrendezik az Utcák, terek kultú­rája című országos kiállítást, ame­lyet minden megyében bemutatnak. Ehhez kapcsolódva külön megyei tárlatot is létrehoznák, amelyben láthatjuk, hogyan áll, mennyit fej­lődött Pest megyében a település- esztétika. A jó és negatív példákat egyaránt tartalmazó anyag — több azonos példányban — szintén ván­dorkiállításként jut majd el a kép­zőművészeti világhéten — szeptem­ber 16. és 24. között — a városok­ba és a községekbe. A • világhét programjához illesz­kedve a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága, valamint a Ma­gyar Képző- és Iparművészek Szö­vetségének Pest megyei szervezete közös akciót indít. Ennek célja, hogy a lakosság minél szélesebb kör­ben megismerkedjen a településkul­túra esztétikai és gazdasági kérdé­seivel. Az akcióval értőbbé, látób- bá kívánják tenni az embereket, hogy felfigyeljenek mindenre ami lakókörnyezetükben szép és észreve­gyék, szóvá tegyék ami sikertelen, zavaró. Így hát a népfront és a kép­zőművészek szervezete mintegy társadalmasítani kívánja a világhét központi gondolatát. Fotósok kerestetnek A cél szolgálatára mozgósítani akarják a Pest megyében működő fotószakköröket és az egyedül dol­gozó amatőröket. Fotódokumentációs A halál - közelről Ez a nap is úgy kezdődött,- mint a többi. Még sötét volt odakint, amikor a műhelybe ment. Fel kell fűteni a kazánt, ha dolgozni akar. Míg pat­togni kezdett a tűz, sorra nézte az előkészített faszeleteket: jól dön- tött-e? Vajon székké formálva őrzi meg legjobban a fa eredeti alakját vagy asztalként, pádként maradna inkább hasonlatos valódi formájá­hoz? Megküzdeni a fával, az férfias dolog, de erőszakot venni a fán, azt soha! Ez az elve, s ebből évek óta nem engedett. Két egyforma tárgy azóta nem került ki a keze alól. Mint ahogy nincs két egyforma fa sem az erdőkben. ; Mire leballagott a konyhába, a két iker, Palkó és Gábor már útra- készen állt az óvodába. Pepecs, a már éppen-iskolás, pizsamában téb- lábolt köröttük. Neki nem sürgős, ezen a héten délutános. Akár vissza is bújhatna az ágyba, de inkább fát kunyerált tőle, megint faragni akart. Ezért ragasztotta rá a Pepecs nevet a Peti helyett. Reggeli kiáltás Csak akkor csendesült a jóleső zsivaj, amikor a két kisebb befordult a sarkon. Hosszan nézett utánuk, csak aztán vetett egy gyors pillan­tást a ház előtt elterülő tóra. Még állt a jég. A horgászásból megint nem lesz semmi. A reggeli már várta az asztalon. Az asszony Pepeccsel pörölt éppen valamiére. Gyorsan végzett: reggel, munkakezdés előtt mindig nyugha­tatlan. A kávét már félig állva itta meg, eszébe jutott, hogy még elő kell keresnie a sebtében készített skicce­ket. Sietve ment fel az emeletre, s éppen az íróasztalán matatott, ami­kor meghallotta a kétségbeesett kiál­tást: — Segítség! A nyitott ablakhoz ugrott, szeme végigpásztázta a tó jegét. Mintha valakit futni látott volna, túl a zsombékon. A kiáltás megsokszorozódott: — Segítség...1, segítség..., segít­ség... Valaki alatt beszakadt a jég, vil­lant át rajta a gondolat, s mázsányi súlya alatt már dongott a műhely vertcementje. — Imre! Zoli! Deszkákat..., desz­kákat hozzatok — kiáltotta futtában, s már az utcán vágtatott, le a part­ra, a nagy fa irányába. Csak a zsom- békig bírjon meg a jég! Szilárdnak érezte, amikor rálépett. A kiáltozás hol halkult, hol erősödött. Embert nem látott, csak a hangokból kö­vetkeztetett, hogy nem egy valaki kerülhetett bajba. Három lék Megdöbbenve hőkölt vissza. Három léket fogott a tekintete. A legköze­lebbi volt a legnagyobb. Talán nyolc méternyire. Két fejet pillantott meg benne. A két távolabbiban két-két kéz kapkodott görcsös mozdulatok­kal a levegőbe. A semmit markolták kétségbeesetten. — Segítség ..., segítség ..., segí... Hasra feküdt. Csúszva közelítette meg a legelső léket. Már-már oda­ért, amikor recsegve-ropogva besza­kadt alatta. Elmerült. Amikor fel­bukkant, egy jégtábla torkon vágta. Beleszédült, de sikerült egy kezet el­kapnia. — Fogj! — kiáltott a lányra, aki abban a pillanatban alábukott, ma­gával rántva őt is. Amikor felbukott, kétségbeesetten tekintett a part felé. — Gyertek, segítsetek! — üvöltöt­te, s vonszolta maga után a lányt. Nehezen vergődött vissza a zsom- békig. Feltette rá a gyereket, és in­dult vissza. Amikor elkapta a fiú ke­zét, az belemélyesztette a körmeit. Nem érzett fájdalmat, csak a jeges víz ölelését. A legtávolabbi lék időközben már összezárulit. De másfél méternyire tőle még mozgott egy gyerek. A há­tára feküdt a vízben, cipője orrát kibukni látta a másik lékben. — Fogd! Fogd meg! — kiabált a fuldokló gyerekre, de eredménytele­nül. Abban a pillanatban a már ki­mentett fiú alatt is beszakadt a jég. Utánakapott, még sikerült ismét megfognia. Rá is várnak — Segítsetek! Nem bírom! Miért nem jöt... — üvöltötte artikulátla- nul a part felé, mielőtt a víz alá rántotta volna a vadul kapálódzó gyerek. Lökte, tolta maga előtt az össze­tört jégtáblákat. Ki kell vinnie ezt a gyereket, mielőtt mindketten vég­érvényesen elmerülnek. Ekkor vil­lant át rajta először: rá is vár a parton három gyerek. A mozdulatai egyre lassúbbodtak. Nem az a hős, aki fittyet hány a félelemnek, olvasta egyszer valahol, hőssé az teszi az embert, hogy fél, de ennek elleniére vállalja a harcot. Ki kell jutnia. Már alig volt ereje, hogy felhúzza magát a zsombékra. — Ugorjatok bele, még Van benne kettő! — kiáltott a parton dermed- ten állókra, aztán le kellett ülnie a két remegő gyerek mellé, nem tu­dott tovább megmaradni a lábán. Amikor néhány pillanattal később, minden erejét összeszedve, vissza­fordult a tó felé, már nem látott senkit... A strand felől csónak közeledett... Orra ropogva tördelte a jeget... Február 28-án tanítási szünnap volt Veresegyházon, öt iskolásgyer­mek ment le a partra, a három sza- dai Edlein testvér, a tizennégy éves Sándor, a tizenhárom éves Tibor, a tizenegy éves Zoltán, valamint a ti­zennégy éves Pataki Erika és az ugyanennyi idős Morvái Péter. A három Edlein testvér csúszkálni kez­dett a tó jegén, amely beszakadt alattuk. Az ő segítségükre sietett Pataki Erika, de ő is hasonló sorsra jutott. Morvái Péter a partról nézte végig a tragédiát. A négy bajba jutott gyermek kö­zül kettőt, Pataki Erikát, és a legki­sebb Edlein gyereket, Zoltánt, Czibula Péter veresegyházi iparmű­vész mentette ki a tóból. A két gyermek jól van. Czibula Péter napjai pedig ma is ugyanúgy telnek, mint a tragédia előtt. Reggel hatkor kel, befűti a műhely kazán­ját, hogy aztán késő estig a makacs nyárfákat arra kényszerítse: az em­ber szolgálatába álljanak. PRUKNER PÁL \ pályázatot hirdetnek, majd a beér­kezett és zsűrizett képekből önálló kiállításokat rendeznek. A jelenlegi tervek meglehetősen nagyvonalúak: Pest megye hét városában és öt­venkét nagyközségében a helyi tele­püléskultúra eredményeit, valamint negatívumait szándékoznak bemutat­ni. (Ez 59 kiállítást jelentene!) A Ha­zafias Népfront Országos Tanácsá­nak klubjában az elmúlt héten — amint erről már hírt adtunk — megalakult az akció operatív bizott­sága, amely megtárgyalta és elfogad­ta az előkészítés programját. Első lé­pésként a hónap végén tájékoztat­ják a települések tanácsi vezetőit és népfrontaktivistáit a pályázat rész­leteiről. Szeretnék elérni, hogy a városokból és a nagyközségekből kivétel nélkül találjanak jelentke­zőket a részvételre. Mire is vállalkoznának tehát a művelődési házak, középiskolák fo­tószakkörei és az egyéni amatőrök? Röviden: lakókörnyezetük esztéti­kai minősítésére. Arra, hogy eldönt­sék, szép-e egy ház, egy utca, egy tér, egy szobor. És nemcsak azt, hogy önmagukban képviselnek-e művészi értéket, hanem azt is: jól illeszkednek-e környezetükbe? Ez­zel még távolról sem teljes a minő­sítendő alkotások sora, hiszen — egyebek között — figyelniük kell az eiokertekre, parkokra, játszóterekre, a hirdetések elhelyezésére és a rek­lámtáblákra. S az esztétikai minősí­tésnél egyeztetni kell — s ez min­den funkcionális művészet sarkpont­ja — a célszerűséget, a gondolati, emocionális hatást és a formagaz­dagságot. A bátorsággal sem állhatnak hadi­lábon az amatőrök: ki kell mon­daniuk profi építészek munkájáról — adott esetben —, hogy tévedés; vá­rosfejlesztőkről, hogy a tervbírálat­kor nem voltak egészen körültekin­tők; szemükbe kell mondani eme- létesház-Hniajdonosoknak, napsugaras kerítés építőknek, hogy hivalkodtak; álnépieskedőknek, hogy formalisták. Már előre elismerést érdemel min­den vállalkozó amatörfotós, s az ötletért is a kitalálók. Megmutatni magunkat — magunknak A rendezők közízlést akarnak for­málni a kiállításokkal, de nem sza­bad arról megfeledkezni, hogy már az amatőrök beküldendő anyaga is egyfajta közízlést fog tükrözni, még­pedig nem elkülönülve, nem eltávo­lodva a formáló közegtől. Hiszen saját városuk, községük, akár házuk képét rögzítik fotóikra. Az akció szerves része, s eredményességének bíztató eleme, hogy a kiállításokkal párhuzamosan településesztétikai előadást is rendeznek minden lakó­területen. Az akció előkészítésének vitáján joggal merült fel: a képzőművészeti világhét jelentőségéhez, széles pers­pektívájához képest alapos leszűkí­tésnek érezhetjük, hogy a fotósokon kívül a program alig aktivizál má­sokat. Pedig lehetőség volna egyéb­re is. Csupán ötletek: gyermekrajz- pályázat Milyennek képzeled fel­nőttkori házadat címmel; Miért tet­szik — miért nem tetszik? — kér­déskettősre amatőr irodalmi pályá­zat, ugyanakkor bekapcsolhatók a helytörténeti körök és a krónika­írók. Hasznos elképzelésnek tűnt a kertbarátok körinek mozgósítása is. Mindezekkel valóban szinte az egész megyét átfogó akciót lehet szervez­ni. A népfront megyei bizottsága és a képzőművészek szervezete közös vállakózásának záloga, hogy a me­gyéből minél több fotószakkör és klub jelentkezzen a kiállítási anya­gok elkészítésére. De mindenképpen érdekes lesz a megye egészét átfogó és a helyi településkultúrát bemu­tató közös tárlat. Valószínűleg az egyes településeket is ösztönzi majd a bemutatkozás lehetősége, hiszen arról is számot adhatnak, miként je­lentkezik városuk, községük szépíté­sében a lakosság önként vállalt tár­sadalmi munkája, összefogása. S e tekintetben sem kis dologról van szó, hiszen az elmúlt évben Pest megyében 329 millió forint volt a társadalmi munka értéke. KRISZT GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom