Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-10 / 8. szám

•freut -40? W K/Oanap 1978. JANUAR 10., KEDD Elhunyt Szemlér Ferenc Hétfőn Bukarestben, 7Í éves korában váratlanul elhúnyt Szemlér Ferenc romániai ma­gyar költő és író. Szemlér Fe­renc 1906. április 3-án, Szé­kelyudvarhelyen született. Jogot végzett, majd újságíró, később pedig több lapnál fő- szerkesztő volt. Hetvenedik születésnapja alkalmából az Elnöki Tanács a Magyar Nép- köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével tün­tette ki. Koszorúzás Rudnay Gyula születésének évfordulóján Rudnay Gyula Kossuth-di­jas festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzási ünnepséget tartottak a művész Farkasréti temetőben lévő sírjánál. Az eseményen a Kulturális Mi­nisztérium nevében Boros Sán­dor miniszterhelyettes és Verő Gábor főosztályvezető-helyet­tes, a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége festő szakosztálya nevében Bolgár József és Szuresik János festő­művészek, a Nemzeti Galéria nevében Pogány ö. Gábor, fő­igazgató és Szege Bálint főigaz­gató-helyettes koszorúztak. El­helyezték a kegyelet és a meg­emlékezés virágait a Képző­művészek Szakszervezete, va­lamint Baja város tanácsának képviselői, s megkoszorúzták a művész sírját a Bajai Posztó­gyár Rudnay Gyula szocialista brigádjának nevében is. A sci-fi zene mestere A fantasztikus műfaj nép­szerűségét, komplexszé válását jelzi: már a zenében is hódít. A sci-fi zenének több áramla­ta, irányzata is van. A legér­dekesebb talán az, amelyet a poznani Eurocon III-on, az európai sci-fi alkotók és hí­vők nagy találkozóján a ma­gyar delegáció tagjaként Do­bos László képviselt. A 25 éves fiatalember konzervatóriumot végzett íagottista, aki néhány szimfonikus zenekarban ját­szott, majd a filmgyárnál kö­tött ki, mint zenei rendező, majd mint hangtechnikus. Rövidfilmmel kezdődött Az elektronikus zenével va­ló ismerkedése voltaképpen rövidfilmek kísérőzenéjének összeállításával kezdődött. Mű­ködött ekkoriban a MAFILM H-es telepén egy „nemzetközi” elektronikus zenei stúdió. Pongrácz Zoltán, Patachich Iván, a pozsonyi Peter Kál­mán, a stockholmi Belohorsz- ky Ferenc, a stuttgarti Erhardt Karkoschíca részvételével. Tő­lük pedig volt mit tanulni. A stúdió tagjai elektronikus mű­veket írtak a MAFILM számá­ra, amelyeknél Dobos László mint első asszisztens műkö­dött közre. Később Pozsony­ban volt alkalma az ottani elektronikus stúdióban hosz- szabb ideig tanulni. 1974-ben írhatott volna először önállóan elektronikus zenét — még nem merte vállalni, nagynak vélte a feladatot Darmstadt- ban, a zenei fesztivál hathe­tes elektronikus zeneszerző kurzusa után már úgy érezte: talán. És 1975-ben megszüle­tett a Játék a zongorával. Amit a többi követett. Igen. Elektronikus zene. De hogy lesz ebből sci-fi zene? Dobos László esetében véletle­nül. Balettet komponált NDK- beli megrendelésre. Az ottani koreográfus fedezte fel: zené­jében fantasztikus elemeik van­nak, másként nem is lehet előadni. Dobos László is rájött: igaza van. Attól kezdve tuda­tosan próbálkozott a sci-fi ha­tása alatt zenét szerezni. Nem volt nehéz: 10 éve szenvedé­lyes sci-fi olvasó, Bradbury a kedvence. Első direkt sci-fi zenéjét Frederick Pohl, az amerikai sci-fi írószövetség, az SFWA elnökének budapesti látogatása tiszteletére kompo­nálta. Dozvald János fotómű­vésszel közösen készítettek ze­nés diaporáma műsort, amely elnyerte az amerikai íré tet­szését. (A diaporáma: két ve­títőgéppel egymásra vetített állóképek összhatása, amely mozgóképnek tűnik. És Doz­vald János képei is eléggé fan­tasztikusak ...) Csak az elektronika Később az Ide nekem a csillagokat című, francia no­vellához írt kompozíciót, Doz­vald Jánossal pedig már ed­dig négy műsort állítottak össze. Ezeket Budapesten, a Fiatal Művészek klubjában mutatták be, Poznanban pedig részleteket adtak elő. Mégis, mi a sei-fi e zieneszámokban? Dobos László szerint: Soha nem hallott hangok keltése, rögzítése, visszajátszása elekt­ronikus eszközökkel, amelyek képesek arra, hogy'sci-fi han­gulatot teremtsenek. Ilyet ha­gyományos zenével-énekkel előállítani nem lehet! Mint mondja, ez nem könnyűzene, és nem is könnyű zene. A beat felől a sci-fi elektronikus ze­néhez közelíteni eléggé nehéz. Csillagpásztor? Legújabb kísérlete: egy ifjú néptáncos számára ír zenét, amelyet fantasztikus elemek­kel átszőtt kanásztánc-koreog- ráfiához használ fel. (Egy lel­kes érdeklődő máris Csillag- pásztornak nevezte el a pro­dukciót.) Legutóbb Cannes-ban is vetítették a Visszaváltozá- sok című rövidfilmet, amely­nek zenéjét szintén Dobos László állította öss2e. Munkájáról sokszor többes számban beszél. Miért? A vá­lasz: mert többen is járják ezt az utat. A MAFILM-nél mű­ködik egy kísérleti elektroni­kus zenei stúdió, a KISZ- szervezet támogatásával, ahol Dobos Lászlón kívül Ördögh László, Lantos György, Garbói Tamás, Szűcs Péter foglalkoz­nak az új műfajjal. Tervek? A Kis hercegi Szín­padra állítva. A változások, a csillagok zenéjét akarja ben­ne elkapni. Ha sikerül, a Fia­tal Művészek klubjának kísér­leti színpada mutatná be, majd az NDK-ban állítanák színpadra. Sz. K. Áfa: sorozatkezdés Makk Marci néven új báb­figura született az egészség jelképeként, s a gyerekek leen­dő kedvence a televízió képer­nyőjén — az Országos Egész­ségnevelési Intézet műsorában — a közelmúltban már be is mutatkozott. A bábfigura ma, kedden is­mét megjelenik a képernyőn, és ezzel kezdetét veszi egy hosszabb sorozat. Elsőként a mozgást, a kirándulást népsze­rűsíti, a későbbiekben a helyes tából. Villon Nászdala, az Ap­ró képek balladája, Guillaume Machaut Liliomfehéren, s a nagy romantikus angol köl­tő, Byron Athéni lány című költeményének megzenésíté­se is bizonyítja, hogy Vuji- csics hitelesen szólal meg kü­lönböző népek, különböző kor­szakok hangnemében. Erről tanúskodik közismert nemzet­közi népdalparódiája, Az ár- gyélus kismadár, amely az is­mert magyar népdalt délszláv, cigány, észak-, dél-amerikai — sőt, tűzoltózenekari hangnem­ben is megszólaltatja. A lemez érzelmi skálája ha­tártalan. Dzore Drzic, a híres szerb költő megrázó Búcsúzó­jának feldolgozásától kezdve a Hungarobeat, a Megzenésí­tett zárthelyi dolgozat vidám hangolásáig szinte minden vál­tozat megtalálható rajta. Hall­gatása közben nemcsak em­lékezünk a korán elhunyt, po- mázi zenészre, hanem á kíván­csiságunk is fölébred életmű­vének eddig még nyilvános­ságra nem hozott értékei iránt. Fosa Zoltán táplálkozási és higiénés szo­kásokkal ismerteti meg a ki­csiket. Római lándzsa és román oszlopfő HELYTÖRTÉNÉSZEK A SZENTENDREI JÁRÁSBAN Országszerte egyre népsze­rűbb a jó néhány évvel ez­előtt útjára indult helytörté­neti és honismereti mozga­lom, melynek célja a lakóhely­nek és környékének, vala­mint hazánk nevezetességei­nek megismerése, múltjának felkutatása. A szentendrei járásban mű­ködő helytörténeti szakkör, egyike a legjobbaknak. Sok értékes dokumentum és régi tárgy reprezentálja munká­jukat A szakkör három év­vel ezelőtt alakult, jelenleg 120 tagja van. Szenvedélyes érdeklődők — Kik vesznek részt a szak­kör munkájában? — kérdez­tük Balogh Gyula titkártól. — A legkülönfélébb embe­rek. Vannak közöttünk cso- bánkaiak, szentendreiek, bu­dakalásziak, pilisszentkeresz- tiek, pomáziak. Foglalkozás­ra nézve is heterogén a cso­portunk. Megtalálhatók kö­zöttünk a lakatosok, a geo­lógusok, az esztergályosok, a tanárok, a mérnökök, a házi­asszonyok. Mindannyian sze­retjük a történelmet, érde­kel szülőföldünk múltja, kik éltek itt, hogyan éltek, mi­lyen eszközökkel dolgoztak, milyen házakban laktak, és szenvedélyesen gyűjtünk min­den relikviának számító tár­gyat. — Hol látható a gyűjte­mény? — Addig, amíg elkészül a kőtár és az állandó kiállító­termünk, mindenki otthon tá­rolja a „kincseit”. Mindany- nyian másít gyűjtünk. Van, aki fegyvereket, van, aki régi háztartási eszközöket, én pél­dául különféle ásványokat, ér­ceket. Otthon egy hatalmas szekrényben hozzávetőlege­sen 20 ezer féle ércet tartok, de itt, a munkahelyemen is van egy néhány. Gyöngyös- oroszs környékéről például háromezerféle, Rudabánya kör­nyékéről négyezerféle. Gyak­ran látogatjuk egymást, meg­csodáljuk az új szerzeménye­ket. Szánté naprakészen érte­sülünk a gyűjtemény gyara­podásáról, amiről egyébként precíz feljegyzéseket, kata­lógust vezetünk, hiszen ezek nem a mi magántulajdonaink. Féltett értékek — Melyik darabra a leg­büszkébbek? — Sokáig tartana felsorol­NAPKÖZIBEN ÉS OTT Hogyan telik a A mogyoródi általános isko­lában délutánonként két nap­közis csoportra ügyelnek. A kisebbeket Vilmos Györgyné, a nagyobbakat Veith Magda foglalkoztatja. A gyerekek tu­lajdonképpen ugyanannyi időt töltenek az iskolában, mint a felnőttek a munkahelyeiken. A napi nyolc órás kötöttséget nehezen viselik a felnőttek is, hát még a gyerekek, bezárva az épületbe, a tanterembe. Vilmos Györgyné épp a dél­után négy órakor végző cso­portot engedi haza. Az ötig maradó kisdiákok a tábláról figurákat rajzolnak, ezzel töl­tik ki a még hátralevő sza­bad időt. Az alsótagozatos nap­közis csoportokba több osz­tályt vontak össze. A délutáni tanulást a különböző korú gyerekek egy közösségbe tar­tozása jelentősen nehezíti. Ügy kell foglalkozni vala­mennyiükkel, mintha otthon, szülői segítséggel tanulnának. Ilyen körülmények között, ez szinte lehetetlen! A pedagógu­sok igyekeznek megszervezni, hogy amikor az elsősök például írásórára készülnek, akkor a másik osztály tanulóit is ha­sonló foglalatossággal kössék le. Ugyanez vonatkozik a töb­bi tárgy tanulására is. Valamivel jobb a helyzet, ha az idő olyan, hogy tanulás előtt az udvaron játszhatnak a gyerekek. Késő ősztől tavaszig azpnban már korán sötétedik, hideg van és így idejük nagy [ON kisdiák napja? részét az épületben töltik. En­nek megfelelően rengeteg energia, feszültség halmozódik fel bennük, amit nem tudnak máshol kiélni, levezetni, csak a tanteremben. Ezt pedig, a napköziotthonos foglalkozások sínylik meg! A pedagógus mindent meg­tesz a feszültség enyhítésére. Ha lejárt a tanulási idő — mindenki, így-úgy kész a lec­kével — mesét olvasnak, a tör­ténetet eljátsszák. A gyerekek ezt a programot nagyon sze­retik. Tervezik a tanárok, hogy diát is vetítenek majd, de eddig az iskolától nem kaptak sem gépet, sem filmeket. A sza­bad idő hasznos eltöltésére játékos vetélkedőket szervez­nek, s ezek nagy népszerűség­nek örvendenek a tanulók kö­rében. A munkafoglalkozáso­kon készített rajzok, papírfi­gurák, kézimunkák fejlesztik a tanulók kézügyességét és esz­tétikai érzékét. A pedagógus bár a lehető­ségekhez mérten mindent megtesz, a szülői gondosko­dást, az egyéni törődést nem tudja pótolni. Az a gyermek tud csak igazán jó eredményt felmutatni — mondják a nap­közis tanító nénik —, akivel otthon külön is foglalkoznak; leckéjét átnézik, elbeszélgetnek az iskolai munkájáról. Akkor érzi a diák, fontos az, amit napközben csinál. Krasznai Cva ni. Van bronzkori korsónk, római lándzsánk, XV. század­beli kályhacsempénk, román oszlopfönk, római császárság korabeli szarkofágunk, Kő­hegyen találtunk egy mam- mutfogat is. Különösen ked­ves tagtársunk Sashegyí Sán- dorné, a környékünkön igen népszerű régész özvegye. Hi­hetetlen szorgalommal keres, kutat ma is. Férje összes ré­gészeti kutatásaival kapcso­latos leveleit nekünk ado­mányozta, amelyek szintén becses részét képezik a gyűj­teményünknek. A szakkör tagjai havonta rendszeresen összejönnek, elő­adásokat tartanak, beszámol­nak egymásnak az időközben végzett munkákról. Közös ki­rándulásokat isv szerveznek. A közelmúltban megtekintették Visegrád műemlékeit, a Fel­legvárat, jártak Aquincum­ban, a vácrátóti arborétum­ban, és megismerkedtek Vác műemlékeivel is. Részt vehet­tek a visegrádi temető feltá­rásánál is. ,— Milyen előadásokat tar­tanak? — A legkülönfélébb témák­kal foglalkozunk. Van olyan, amire meghívunk egy-egy szakember előadót, mint pél­dául Töltési Imrét, aki a Ha­zafias Népfront Országos El­nöksége honismereti bizott­ságának titkára. Ö a honis­mereti mozgalom lehetőségeit ismertette. A népművésze­tünk az európai népművészet tükrében címmel, tagtársunk, Somodi László gimnáziumi tanár tartott előadást. Kör­nyezetvédelmi ankétot is ren­deztünk. — A szakkör naplója rend­kívül gazdag és szerteágazó tevékenységről árulkodik. Itt van például a pomázá óvodák története. — Igen. Ilyesmivel is fog­lalkozunk. Vannak néhányan, akik a régi iratok, dokumen­tumok szerelmesei. Ök a pad­lásokon talált régi pergame­neket, a grófi kastély levél­tárát, a parókiák iratait, anya­könyvi bejegyzéseit böngé­szik állandóan. Van, aki az idős emberekkel folytatott beszélgetéseket rögzíti papír­ra. Nagyon érdekes történe­teket, szokásokat ismerhe-' tünk meg, annál is inkább, mert köztudott, környékün­kön sokféle nemzetiség él együtt Tárló az állomáson — Jelenleg valamennyien azon fáradozunk, legyen a pomázi HÉV-állomáson egy üvegajtós vasszekrény. Ügy tervezzük, ebben gyűjtemé­nyünk egy-egy érdekesebb da­rabját kiállíthatnánk. Szeret­nénk térképet készíteni, amely a pilisi turistatérkép szerves része lenne, ahol a régészeti lelőhelyeket is fel­tüntetnénk. A községek leg­forgalmasabb helyein állíta­nánk fel ezeket. Így a turis­ták, a látogatók egyszerűb­ben tájékozódnának. Nem csoda, ha egyre nép­szerűbb a honismereti és helytörténeti mozgalom. Érde­kes és hasznos elfoglaltságot ad a régmúlt eseményeivel, emlékeivel foglalkozni. A szentendrei járás szakköri munkájába egyre több fiatal is bekapcsolódik, főleg a diá­kok. Ez nem kis mértékben a pedagógusok érdeme is. Ebben a tanévben a szakkör diák­tagjainak régi álma is meg­valósult: az iskolákban a tör­ténelemórák keretében ők is tartanak egy-egy előadást lakóhelyük múltjáról. Ferenczi Annamária TV-F1G YELŐ UI1Ó. Fakó lovam, a Murza, Lajta vizét átússza —mond­ja az állítólagos kuruc nóta, amelynek szövegéből a Lajta vizének kétségtelen megléte mellett még a Murza fakó voltát fogadhatjuk el hami­sítatlan bizonyságként. Igen, a kurucok — ez történelmi tény — a fakó magyar lófajta nyalka egyedein vágtattak csatáról csatára; azon a szí­vós, kitartó négylábún, amely­nek ősei talán még Árpád apánkat is elhozták ide, a Du­na, Tisza vidékére. Ilyenformán történelmi úti­társunk ez a bizonyos fakó, amely azonban mind ritkáb­ban tűnik fel a kocsik előtt és a nyergek alatt. Sajnos, kihalófélben van. Végleges eltűnését már-már a huszon­negyedik órában igyekeznek megakadályozni az állatte­nyésztés illetékesei, mégpe­dig úgy, hogy a még föllel­hető fakókat összegyűjtik, és mintatenyészetben próbálják újraszaporítani, ismét elter­jeszteni. Ez a tenyészet Pest megyében, Üllőn van, ahol — mint arról a vasárnap esti Hét című riportműsor beszá­molt — elsősorban a fogat elé való fakók tenyésztése fo­lyik, de ahol az úgynevezett szabadidő-lovak, vagyis a kedvtelést, a sportolást szol­gáló hátasok is mind na­gyobb számban ugrándoznak. Persze, nemcsak e magyar fakó testi és viselkedési ér­tékei kerülnek letétbe Ül­lőn, hanem egy immár tel­jességgel eltűnt sertésfajtáé, a mangalicáé is. Ez a gön­dör szőrű háziállat szinte tel­jesen kiment a divatból, lé­vén sokkal inkább zsír-, mint­sem húsforrás. Ám a szak­emberek előrelátóak: meg­eshet, hogy néhány év múl­va meg éppen az efféle po­cáknak lesz nagv keletje, és ezért az ő génjeiket is elrak­tározzák a maguk, közép-ma- gyarors~áni illetőségű bank­jában. Hadd legyen maid mihez nyúlniuk a tenyésztők­nek ... B látszólag szűkösen szak­mai tennivalót igen ügyes és közérdekű tálalásban adta közre a Hét, elannyira, hogy még a fakókat és a manga­licákat legföljebb csak a ne­vükről ismerő nézők is meg­értették: valami nagyon fon­tos dologról van szó. Nagymaros. Ugyancsak a Hét ismertette meg az előfi­zetőket a hamarosan meg­épülő nagymaros—gabeikovói vízierőmű modellkísérletei­vel. Ez sem volt kevésbé ér­dekes, mint amit Üllőn for­gatták, hiszen látványos fel- .vételsorban tárták elénk mindazt, ami egy ilyen ha­talmas. nemzetközi érdekelt­ségű építkezést megelőz. Va­lóságos kis vízrendszert épí­tettek fel a VITVK1 műter­meiben, ahol gátak között, buktatókon, zsiliprendszere­ken át hálád, vet örvényt, hajt turbinát a munkavégzés­re szánt folyamunk képvise­letében tovaáramló víz. ELhagyhatatlanul fontos ez az előkísérlet, mert — mint hallhattuk — eredményei lé­nyegesen befolyásolhatják a tervezést. Akár milliós, sőt, százmilliós megtakarításra is lehet számítani a jól végzett modellezés után. Gáli verset mond. E két na­gyon is földön — sőt: vízen — járó téma után hadd ejt­sünk néhány szót arról a hu­szonöt percről, amelyben Gá­ti József mondta el legked­vesebb verseit. Hazai sza­valóművészetünk megannyi álreformja és látszatrevolú- ciója után most végre ismét kiderült, hogy változatlanul az ő érezve értő és értve érez­tető versmondó stílusa a leg- igazabb, a leghatásosabb. Gá­ti nem tördel szét sorokat, de nem is zengeti túl a költői terméket, hanem egyszerűen úgy mondja el, mintha éppen1 most buggyannának elő a má­gikus szavak. A versszületés — a versszülés — nagy él­ményével ajándékozza meg a hallgatót, aki lévén, bár min-, den iskoláskoron messze túl, úgy issza e tiszta zengésű hangot, mint egykor a gyér-, meki mesét Akácz László Vujicsics lemezét halhatva... Vujicsics Tihamér lemezét tavaly adták ki, de a hangle­mezboltokban már csak mu­tatóban láthatunk egy-egy da­rabot belőle. A már legendás hírű zenész művei a zeneér­tők, a folklór, a humor ked­velői számára egyaránt igazi csemegét jelentenek. „A ze­nei többnyelvűség” páratlan megnyilatkozása ez az alkalmi jellegű válogatás is, amely Vujicsics Tihamér saját szá­maiból mutat be egy csokorra- valót. Még ezen belül sem tö­rekedhet teljességre, a művész Szentendre, Budakalász, Pá­rnáz környékén végzett szerb —horvát—dalmát gyűjtései­ről szinte semmit sem árul el, de a sokoldalúság, több- nyelvűség a lemez hallgatói számára is egyértelmű. Arany János Ráckevei balladáját jel­legzetesen szerb kvart han­golásban zenésítette meg. Két nyelven — kétféle zenei fel­fogásban csendül föl Petőfi Sándor Falu végén kurta kocs­ma című verse, Jovan Jova- novic szerb fordítása és Vu­jicsics zenei bravúrja jóvol-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom