Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
...angolpark alakíttatott Vácrátóton Tudósok — az emberért Tévedő gépek? E gyre több vállalatnál és intézménynél vált már nélkülözhetetlen munkatárssá a számítógép. Megbízható, objektív, pontos. Ritkán téved, s ha téved is, valós tükröt tart elénk: feltárja a pontatlan adatszolgáltatást, a vállalati szervezetlenséget, a belső mechanizmus buktatóit. Feladata az, hogy programját teljesítse, a gépnek nem lehet magyarázkodni az objektív nehézségekről, arról, hogy az alapadat azért hibás, mert Jolika a statisztikai osztályon — influenzás ... Példák sora mutatja, hogy a rossz információ rossz eredményt ad, s ezért nem a gépet kell hibáztatni. Egyik vállalatunk kutatója szép eredményt ígérő kísérletet végzett. A nagyobb számú mintával megismételt kísérlet eredményeinek értékelését külső vállalatnál számítógépre vitték, ahol kiderült: az eredmény nem igazolja az előzetes várakozást. Vajon miért? Csalni akart a kutató? Nem, de annyira az óhajtott eredményre koncentrált, hogy akaratlanul is a kedvező eredményeket mutató tényezőkkel törődött. A számítás közbeni kerekítések, a kedvezőtlen adatok figyelmen kívül hagyása, s még egy sor, egyébként egymás hatását lerontó tényező, amit a szubjektív kísérletező jóhiszeműen az általa vélt igazság bizonyításának szolgálatába állított — ezek révén' jelezte a gép az első kedvező eredményeket. Van olyan eset is, amikor a számítógép „tévedése” hívja fel a figyelmet egy-egy vállalati hibára. A nagy- vállalat bérelszámolását számítógépre vitte, s az első fizetés előtt közderültséget váltott ki a gép jószívűSajnálkozást kifejező a mozdulata, azután mondja is. — Nem, most semmiképpen nem érek rá beszélgetni. Látja, szünetel a termelés, ilyenkor tisztítják a gépeket az emberek. Nekünk is megsokasodik a dolgunk. Ha vár egy kicsit, hát.. Szószólója környezetének A várakozási idő sem telik tétlenül, jó beszélgetőpartnert találok Bognár Lajos személyében. Aki egy éve ugyan a vállalati szakszervezeti bizottság titkára, ám előtte tíz évig együtt dolgoztak a tmk-műlíelyben Weigelt Józsefjei, akit most kerestem. Nem is tépelődik, mit mesélhetne róla. — Jellemzésére egy egészen közeli példát hozhatok elő. Néhány napja a vállalat gazdasági vezetésével összehívtuk a szakszervezeti bizalmiakat, a szakszervezeti tanács tagjait és a szocialista brigádok vezetőit. Véleményeket, javaslatokat kértünk az 1978-as évi tervünkhöz. Később azután, más témák is napirendre kerültek. Jóska az elsők között tette szóvá, hogy nagy kár a vállalatnak, ha elfogadnak egy hasznos újítást, be is vezetik, de egy idő után elfeledkeznek róla. S példaként említette saját javaslatát, miként tisztítható, hasznosítható újra a fáradt gépolaj. Egyébként, felszólalása nem egyedi eset. Rendszeresen szószólója környezetének. Teszi ezt jobbító szándékkal, ugyanis nemcsak feltárja a hiányosságokat. Orvoslásukra is javaslatokat tesz. És ami igen lényeges: tárgyilagosan látja a dolgokat. Soha nem hangoztat irreális követeléseket, szem előtt tartja a vállalat érdekeit is. Sorsdöntő állomás Kezdetben halk, s azután egyre erősödő moraj, gépzúgás tölti be a munkacsarnokot, sarkakká formálódik a nyers műanyag. Weigelt József kiegyengeti derekát, olajos keze homloka felé indul, de megáll félúton... Kézfogásra is csak csuklóját nyújtja. A Pest megyei Műanyagipari Vállalat gépkarbantartója messziről vetődött a fővárosközeli községbe. A sége. Sokaknak nem egy, hanem két- három havi fizetést utalt ki, s ha a kifizetést nem a pénztáros, hanem a gép végzi, megnézhették volna a vállalat bankszámláját fizetés után. A bért másodjára már hagyományosan számfejtették. Kiderült, a téves adatok olyan dolgozótól származtak, aki már máskor is követett el hasonló hibát, de akkor felettese ellenőrzés közben észrevette, s egy tollvonással kijavította. Tehette, mert ismerte a körülményeket, s tudta, hogy a megadott érték nem fedheti a valóságot. A gépnek viszont nem volt ilyen információja, ezért rezzenéstelenül utalta ki a két-háromszo- ros fizetéseket. Az anyagkönyvelés gépesítése is számos érdekes esetre adott alkalmat. Egy vállalatnál egyre több vegyszert rendeltek, hogy az állandó működéshez szükséges mennyiség a raktárban legyen. A számítógép adta ki a mind nagyobb mennyiséget tartalmazó „megrendeléseket”. A raktáros viszont észrevette, hogy készlete egyre jobban halmozódik, s már nincs hova tenni az újabb szállítmányokat. Kiderült, hogy a géphez csak a kivételezett anyagmennyiségek adatai jutnak el, a raktárba érkező mennyiségekről nem kapott információt. A javított adatokkal aztán helyreállt az egyensúly. Az említettek arra utalnak, alaposan körül kell nézni a vállalatok háza táján, mielőtt átállnának egy- egy ügyviteli folyamat számítógépesítésére. Hiszen a gép nem lehet elnéző a kisebb-nagyobb anomáliák felett. Ez egy gépnek nem hibája, hanem erénye. gépek iránti vonzalma sem gyerekkori. — Baranya megyében laktunk a szüleimmel, 1946-ban szíjgyártó- inasnak adtak Mohácsra — eleveníti fel a múltat. — Volt-e kedvem ahhoz a mesterséghez? Nem kérdezték tőlem, csak menni kellett. Élete első igazi, sorsdöntő állomása — ő fogalmaz így — Piliscsaba. Oda hívták be katonának. Gyorsan peregnek az események: szerelem egy solymári kislánnyal, 1953-ban házasság, s néhány év múlva az első, majd a második gyerek teszi teljessé a családot. — Hogyan lesz szíjgyártóból gép- karbantartó? — érdeklődöm. — Amint megnősültem, az óbudai Textilfestő Gyárban helyezkedtem el. Természetesen, a szakmámban. Tizenhárom évig ingáztam a főváros és Solymár között; három műszakban dolgoztam. Amint érkeztek sorban a modern, új berendezések, zsírozni, olajozni is kezdtük őket, a szíjazatkészítés mellett. Vagyis, karbantartottuk őket. Ez azzal is járt, hogy megismertük a működésüket, a szerkezetüket. Nekem barátaimmá váltak a gépek, s amikor hosszas töprengés után elhatároztam, hogy itthon helyezkedem el, a PEMÜ-be már gépkarbantartóként vettek fel. Bizony, már ennek is tíz éve. Mekkora a társadalmi igény ? A Tudományos Akadémia Botanikai Kutatóintézetének vácrátóti botanikus kertjét évente százezer látogató keresi fel. Azt inkább csak a szakemberek tudják, hogy a negyvenkét holdnyi park hatalmas fái között megbúvó épületekben nemzetközileg is elismert tudományos kutatómunka folyik... A legrégibb, egyetemi oktatást szolgáló botanikus kertet 1564-ben a páduai egyetemen alapították. Hazánkban csak több mint kétszáz évvel később létesítettek növénygyűjteményt a nagyszombati egyetemen, amelyet a Budára való átköltözéskor a tanintézettel együtt átszállítottak a fővárosba. A vácrátóti botanikus kert alapjául szolgáló parkot Vigyázó Sándor telepítette Jámbor Vilmosnak, a múlt század egyik legkiemelkedőbb kertészének tervei alapján. Vigyázó Sándor természetesen nem botanikus kertet, hanem az akkori szokásoknak megfelelően romantikus angolparkot alakítottak ki. Ennek következménye, hogy égjnövényfajtákban gazdasága elmarad hazánk más arborétumaihoz képest. Az alapító halála után a park többször gazdát cserélt. Az új tulajdonosok általában igyekeztek megőrizni eredeti formájában, de akadt olyan is, aki a fenyőgyűjteményt kivágatta és helyette gyümölcsöst telepített. Vigyázó Ferenc apja kívánságára a hatalmas vagyont a Tudományos Akadémiára hagyta, a család azonban egyévi pereskedés után részben ismét visszakapta az örökséget. A A Kun Béla szocialista brigád, amelyet hét éve szervezett, s azóta is irányít, tavaly másodszor nyerte el a kitüntető aranykoszorút. Büszkén meséli, hogy a legfiatalabb brigádtag ugyan csak 18 éves, de a többség még alapító tag. Vagyis, valamennyien hűségesek a gyárhoz. Hűségesek a gyárhoz — Talán furcsán hangzik, de az életem összenőtt az üzemmel. Itt ismernek, szeretnek, hallgatnak a szavamra. Nem véletlen, hogy érettségi után idehoztam a kislányomat is, az új számítógép mellett fog dolgozni. Három hónapig a vállalat költségén a Szovjetunióban tanulta a számítástechnikai alapismereteket. Fiam, már az én nyomdokaimban haladva, vasasszakmát választott. Tavaly szabadult géplakatosként, szintén itt, a PEMÜ-ben. S talán előbb kellett volna mondanom: feleségem a vállalat alakulása óta itt dolgozik. Hét éve, amikor felvételét kérte a párttagok sorába, úgy érezte, ott a helye. Ma éppen úgy érzi. Mun- kásőr-igazolványában 1972. január elseje áll a belépése dátumaként. S e pártmegbízatását azóta is őszinte kedvvel-lelkesedéssel végzi. — Nem is lehetne másként — jegyzi meg. — Ám az igazi elismerés a munkásörfeleségeket illeti. Én sem tudnék helytállni, ha a feleségem nem vállalt volna annyit a gyereknevelésből, a háztartási munkából, ha nem lenne ő is közösségi ember. Ha hiszi, ha nem, akad olyan hét, hogy egyszer sem tudok időben hazamenni a munkából. Tenni kell Szerény ember — jegyeztem fel róla, még a Bognár Lajossal folytatott beszélgetés során. Lám, igaza volt. Hiszen arról sem szól Weigelt József, hogy tagja a pártbizottságnak. Hogy tanácstagként lakóhelyén is segít a bajok orvoslásában Egyszerűen természetesnek veszi, hogy neki tepnie kell másokért. Munkásként, 'párttagként, munkásörként — emberként... Dodó Györgyi vácrátóti angolpark, az ügyvédi honorárium fejében Debreczeni Sándoré lett. A felszabadulás után gazdátlanul maradt a kért. A környékbeliek az épületek és a berendezések egy részét széthordták, a kertészek azonban megakadályozták, hogy a fákat is kivágják. A faluban beszállásolt szovjet katonai parancsnok is a kertészek segítségére sietett. Két évvel később a Természettudományi Múzeum, majd pedig 1952-ben végleg a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került. Az ötvenes években felmerült a gondolat, hogy megépítik az ország központi botanikai kutatóintézetét, ahol a botanikán kívül zoológiával, genetikával és általános biológiai kutatásokkal foglalkoztak volna. Erre a célra a Fővárosi Tanács határozata alapján a Hűvösvölgyet jelölték ki, s tizenöt éves építési tilalmat rendeltek el a kiszemelt területre. Ez a terv azonban nem valósulhatott meg. 1950-ben a vácrátóti botanikus kertben gyűltek össze azok a tudósok, akik hosszú viták után elkészítették az Akadémia első ötéves növénytani kutatási tervét. Ekkor határozták el, hogy feltérképezik Magyarország növényzetét. Egy évvel később az ebben a munkában részt vevő botanikusoknak (erdő- és agrármérnököknek) tanfolyamot szerveztek Vácrátóton. Amikor a botanikus kert az Akadémia tulajdonába került, Budapest helyett itt alakították meg a Botanikai Kutató Intézetet, amelynek legfontosabb tennivalójaként a növénytérképezési munka összefogását jelölték meg. Hazánkban régebben nem folyt igazán összehangolt, koordinált tudományos kutatómunka, s így előfordult az is, hogy ugyanazon a témán több intézetben is dolgoztak. Az MSZMP X. kongresszusa után — az átfedések megszüntetésére — országos távlati kutatási tervet készítettek, amely kijelölte a fő kutatási irányokat. Áz MTA Vácrátóti Botanikus Kutatóintézetének munkatársai is részt vettek a tervek kidolgozásában dr. Zólyomi Bálint Kossuth-díjas akadémikusnak, az intézet igazgatójának a vezetésével. Érdemes megemlíteni, hogy 1971-ben, amikor még kevésbé hallatszottak a környezetszennyezések veszélyeire figyelmeztető szavak, Zólyomi professzor és munkatársai a legfontosabb kutatási feladatnak az ember és természeti környezetének védelmét jelölték meg. E nagyszabású program szervezésével és a végrehajtás koordinálásával a Botanikai Kutató Intézetet bízták meg. Az intézet szerepet vállalt a környezetvédelmi törvény előkészítésében is. Zólyomi professzor hasonlata szerint, ahogyan a kert fái belenőttek a tájba, úgy nőttek bele a vácrátóti kutatások is a hazai, majd pedig a nemzetközi tudományba. _ A tudományok fejlődésének ütemét meghatározza az is, hogy mekkora az eredmények iránti társadalmi igény. Nos, a társadalmi igény mind nagyobb. Az MSZMP XI. kongresz- szusának programnyilatkozata, amely az elkövetkező 15—20 év feladatait tartalmazza, ezt így fogalmazza meg: „A tudományos kutatómunkát következetesen és tervszerűen a szocialista társadalom szolgálatába kell állítani.’’ Vácrátóton három témakörben folynak a kutatások. A növényökológiai osztály — amelynek feladatai a növénytérképezésből fejlődtek ki —, a növények és a környezet viszonyát vizsgálja. Ez év januárjában csatolták a vácrátóti intézethez osztályként a Magyar Duna-kutató Állomást. A legismertebb a nagyközönség előtt viszont még ma is az intézet botanikus kertje. A kutatómunka már több mint negyedszázada talált otthonra Vácrátóton. Az eltelt évek alatt az ott dolgozó tudósok több száz közleményt és jó néhány könyvet írtak. Sok külföldi szakember keresi fel a Botanikai Kutató Intézetet tapasztalatszerzés céljából. Tíz évvel ezelőtt ott rendezték a nemzetközi geobotanikai szimpoziont. Az intézet földünk több országával tart kapcsolatot, s rendszeres a kutatási eredmények és a botanikus kerti magok cseréje is. Az intézet megalakításakor megszabott feladatot, hazánk növényzetének áttekintő térképét Zólyomi professzor készítette4 el. Az ország rekonstruált, természetes növénytakaró-térképe Magyarország Nemzeti Atlaszában jelent meg, 1967-ben. A 15 évig tartó, hatalmas munka ezzel befejeződött, azonban e nagy összefogás nem volt öncélú: ma már egyre több országban kutatnak a tudósok hasonló témákban, s így a föld mind nagyobb területeiről jelennek meg ilyen térképek. Az ember és a bioszféra című kutatási programot az ENSZ oktatási és tudományos szervezete, az UNESCO hangolja össze. A vácrátóti intézetben folyó kutatások fő iránya, amelynek Az ember és természeti környezetének (bioszféra) védelme a címe, így beleillik a főleg környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó nemzetközi kutatási programba. Három évvel ezelőtt jelent meg kutatók kollektív tanulmánya, az Üjszentmargita és környékének növényökológiájáról. A kutatómunka segítésére modern laboratóriumokat létesítettek. A Mátra erdőtársulásai talaj ökológiai viszonyainak felderítése szintén az intézet munkatársainak nevéhez fűződik. Az általuk feltárt eredményeket elsősorban a szakemberek hasznosíthatják, de foglalkoztak a közvéleményt közelebbről érintő kérdésekkel is. Nemrég készítették el a főváros útjain felhalmozódott só hatásáról tanulmányukat. Télen, a jég megolvasztására kiszórt só ugyanis olvadáskor a csa-r padékkal együtt a talajba került, s emiatt utcányi fasorok pusztultak el. Fölmérték a váci DCM porszennyezésének mértékét és elkészítették az ilyen helyekre telepítésre javasolt fák jegyzékét is. Az MTA 1971-ben kutatási fő irányként jelölte meg a biológiailag aktív vegyületek vizsgálatát, a jelenleg hazánkban honos vagy meghonosítható növények környezettanának és hatóanyagainak kutatását. Ennek célja, hogy a növényekben rejlő gyógyászati lehetőségeket jobban kihasználhassuk — az emberek javára. Több, növényi vegyület gyógy- hatása már ismert, de még korántsem valamennyié. Máthé professzor és munkatársai kapták a feladatot, hogy újakat keressenek. — A honfoglaláskor — mondja Zólyomi professzor — mindössze hatszázezer magyar élt hazánk területén. Akkor, az itt lakókkal együtt volt hely a külön téli és nyári szállásra. Ma azonban tíz és fél millióan vagyunk! A biológusok nagy gondja, hogy az emberi települések fejlődésével, a hétvégi telkek parcellázásával egyre súlyosabb és visszaál- líthatatlanabb kár éri a természetet. Az új lakótelepek között kevés a zöldterület, a gyorsabb építési ütem miatt elhanyagolják a fásítást, a gyepesítést. Az NSZK-ban törvény van arról, hogy hétvégi házat csak 200 négyszögölnél nagyobb területre lehet építeni, nálunk pedig még 50 négyszögölnyi területeket is kimértek. A még nagyobb kártételtől szeretnénk mi, biológusok, megóvni az embereket — az ember érdekében. Ezért öröm számunkra, hogy ma már Budapestnek területrendezési terve van, s bár még csak tanulmányként, de elkészült a Dunakanyar üdülőkörzet fejlesztési programja is. amelyet nemsokára megvitatunk. Fontos javaslataink lesznek, amelyek az ember és környezetének megvédését szolgálják. A tudományos kutatások eredményei, alkalmazásuk hatása csak évek, évtizedek múlva jelentkezik mérhetően társadalmunkban. Vigyázzunk, nehogy késő legyen riadót fújni. Hallgassunk hát az ember érdekében a biológusok szavára is. Furucz Zoltán Gőz József Jobbító szándékkal ES MINDENNAPOK
