Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-31 / 26. szám
ff xjiimm 1978. JANUAR 31., KEDD Elhunyt Hagy Easzló Nagy László Kossuth-díjas költő január 30-án reggel, 53 éves korában, váratlanul elhunyt. Irodalmunk kiemelkedő egyénisége volt. Halála irodalmi, kulturális életünk súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés. A Kulturális Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, az Élet és Irodalom Szerkesztősége Nagy László 1925. január 17-én született Felsöiszkázon. Ere-ietileg festönex készült, 1946-tól három évig népi kollégistaként tanult az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán, s bölcsészettudományi tanulmányokat is folytatott. Pályájának jelentős állomása, hogy 1949-től 1952-ig ösztöndíjasként Bulgáriában ismerkedett az ottani népköltészettel. Kiváló műfordításaival úttörő érdemeket szerzett. Hazatérése után sorra jelentek meg gyűjteményes kötetei: a Nap jegyese, a Vasárnap gyönyöre, a Deres majális. Az elmúlt években Arccal a tengernek, Versben bujdosó, Kék esti hold címmel adták ki könyveit, Kimagasló alkotói tevékenységét Kossuth-díjjal és háromszor József Attila-díjjal ismerték el. A Magyar írók Szövetségében titkársági és választmányi tagként tevékenykedett. Az Élet és Irodalom című hetilap főmunkatársa volt. A meg nem írt versek nevében protestálunk. A már többé soha nem születő gondolat-ölelkezéseket, egymásra sodródó képeket és a szikár rendcsinálás lelkesedését kérjük számon a pillanattól, amely pontot tett a harmincnégy éve íródó vers végére. '.Tegnap reggel Nagy László meghalt. Vagy csak „elszökött” a betegség elől? Letette félelmetes terhét: a felelősséget, amit mindenki és minden iránt, örökké érzett, letette hitéből fakadt dühös optimizmusát, amely mindig emésztette. S most tőle kérdezhetjük, mint ő hívta tetemre József Attilát: „Mért játszott a szíved, te szerencsétlen...?” Agyával, szívével, egész egyéniségével űzte a véresen komoly játékot. A fényes szelek' országot formáló generációjával érkezett, és már népi kollégista korában minden napra kicsikarta magából azt, amit szépre, készre, véglegesre tervezett. Velünk is, értünk hadakozott, nem tudva elfogadni a megalkuvásokat, butaságot és tunyaságot, elkötelezettségénél csak tudatossága volt nagyobb. Költő volt — ahogy József Attila kérte: a jövő világ mérnöke, de a jeienre szabta az értelemnek és az érzelemnek minden mértékét. Tizennyolc évesen írt először verset. Most volt ötvenhárom. Magyar verset úgy nem lehet írni, hogy ne vennénk tudomásul ezt a harmincnégy évet. Arca is megmarad bennünk: ősz hajú, kortalan-ráncos kamasznak, hetyke lázadónak. „Ahol fekszik: borzalom” — elmúlt tíz éve, hogy így kezdte a Szök- tetés verset, most elszökött, s befejezte: — „csiklandod álla alatt a halált”. Kr. Gy. Gyümölcsöző három évtized Harminc évvel ezelőtt, 1948. január 31-én írták alá az első magyar—lengyel kulturális egyuttműköoési megállapodást. Az együttműködés keretében az eltelt 30 év alatt 137 lengyel együttes, 27 színtársulat járt hazánkban, csaknem 300 lengyel játékfilmet láthattak a magyar nézők, és kis híján kétszáz kiállítás segítette elő a lengyel alkotóművészek és hazájuk életének magyarországi megismerését. Ez alatt az idő alatt 225 magyar együttes szerepeit Lengyelországban, 16 színházunk előadását és több mint 400 játékfilmünket láthatták a lengyel nézők. Csaknem háromszáz magyar kiállítást is megtekinthettek. A magyar—lengyel kulturális egyezmény 30. évfordulója alkalmából a magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a po- londsztikai munkaközösség szervezésében hétfőn konferencia kezdődött az egyesület székházában. Kovács Endre Kossuth-díjas történész elnökletével kezdte meg munkáját a tanácskozás. Az egyezmény létrejöttéről, a kulturális kapcsolatok felszabadulás utáni kezdeteiről. Radó György író és műfordító emlékezett meg, aki maga is részt vett az egyezmény előkészítésében. Mieczyslaw Wieliczko előadásában a Magyarország történetével foglalkozó utóbbi években megjelent lengyel munkákról szolt. A lengyel—magyar irodalmi kapcsolatok három évtizedes fejlődéséről Jerzy Robert Nowak varsói történész elmondta, hogy a felszabadulás óta mintegy 250 művet fordítottak le lengyel nyelvre, s a kiadott könyvek példányszáma meghaladja a 4 milliót. A konferencia második napján, ma, a részvevők városnézésre indulnak. Megtekintik fővárosunk néhány lengyel vonatkozású emlékhelyét, többek között Bem tábornok szobrát. A körséta a lengyel kultúrában ér véget, ahol Wladyslaw Kobialka igazgató tájékoztatást ad az intézmény munkájáról. A zebegényi műhely Kőbányán MÁGER ÁGNES KIÁLLÍTÁSA A KISDUNA GALÉRIÁBAN Máger Ágnes Ady-illusztrá- ciói Budapesten, a XX. kerületi Kisduna Galériában (Marx Károly u. 128.) február 15-ig — a Zebegényi Műhely grafikái a 12-es galériában (X., Pataky István tér 7.) február 17-ig tekinthetők meg. Négy éve nyílt meg Budapesten a XX. kerületben a Kisduna Galéria, mely kapcsolatban van Pest megyével. Elsősorban azzal, hogy Bakallár József festőművész tematikája a ráckevei Duna- ág, s Zebegényben a szabadiskola egyik tanára, s ő szervezi a Kisduna Galéria kiállításait. Bakallár József közművelődési tevékenysége példás, az alkotó munka mellett is talál időt arra, hogy a képzőművészet XX. kerületi közönségét kialakítása. Somogyi József, Ilosvai Varga István, Hincz Gyula, Tóth Menyhért, továbbá japán, egyiptomi, ázsiai, afrikai kiállítás után most Má- ger Agnes grafikáit hívta meg soroksári vendégségbe. Ady-illusztrációk Ady igazi felfedezését és birtokba vételét is jelentette az országos főhajtás. Máger Ágnes Ady-illusztrációi is nélkülözhetetlenek e nagy költő megismerésének hazai folyamatában. Máger Ágnes a költő líráját a kiválasztott részletekben a rajz feszültségével fejezi ki. Az Ady-rajz belső burkában helyezkedik el Léda alakja, s e kettős figura előtt levelek peregnek, mellettük madarak csapnak össze, így teríti ki a vers ritmusba foglalt anatómiáját, mely e grafikával nemcsak egyszerű illusztráció, hanem korunk hozzászólása Ady szerelmi lírájához. Ugyanez a finomság és határozottság jellemzi Máger többi Ady-lapját is. Kár, hogy a feliratok hiányoztak, melyek a tárlat nélkülözhetetlen elemeinek bizonyultak ezúttal is. A 12.es könyvtárban A Fővárosi özabó Kivin Könyvtár 12-es, kőbányai fiókjában létesült a fővaros új galériája, M. Kiss József grafikusművész kezdemény ezesé- re. Ez a harmadik kiállításuk, melyben a zebegényi műhely ifjú grafikusainak munkáit láthatjuk, Artner Margit Shakespeare-illusztrációit, Csípés Boldog Antal, Szél Károly, Szabó András, Kürtösi Klára igényes sorozatát, Haller Géza akvarelljeit. Minden lapon míves gondosság érződik, mely Kórusz József mesteri figyelmét is dicséri. Tavaly a zebegényi nyári szabadiskola téliesítését hozták létre, s közösen bérelt helyen, közösen dolgoznak Kórusz állandó irányításával. Szőnyi István mindig azt szerette volna, s ez művészi végrendelete, hogy tanítványai folytassák életművét Zebegényben. Ez megvalósult szabad elhatározásból, hivatalos gondoskodás keretében is. A zebegényi művészet is hasonló folyamat, mint a szentendrei. Itt dolgozott Rauscher Lajos, Amrita Sher- Gil, Vass Elemér, Berény Róbert, Bernáth Aurél és természetesen Szőnyi István. Akik utánuk jöttek, most alkotnak. Indokolt létrehozni a zebegényi képtárat, ahol Szőnyi mester művei mellett a többi, csaknem ötven alkotó munkái is muzeális keretben adhatnának gyönyörűséget. Ami a fiatal zebegényieket illeti, Végvári Lajos megállapításához csatlakozunk, amint a katalógus előszavában megjegyzi: Ügy vélem, sokat ígérő tehetségek mindannyian, s nevükkel még fogunk találkozni kiállításokon. Különösen akkor, ha nem gyorsítanak, hanem a mesterség gyakorlásának szívós küzdelmében haladnak előre. Losonci Miklós Sajátos érdekek és normák A MUNKAHELYI KIS CSOPORTOK SZEREPE Magyarországon az 1960-as évek közepén, közvetlenül a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése előtt jelentkezett az az igény, hogy az iparvállalatok, gazdasági szervezetek belső társadalmi kapcsolatrendszerét jobban megismerjük, tehát elemezzük azt a közeget, melyben a döntéseket meg kell hozni, és végre kell hajtani. Ezekre az évekre tehető a szociológia hazai fellendülése, az első üzem- és munkaszociológiai vizsgálatok eredményeinek jelentkezése. A kutatások között is kiemelt jelentőségük volt azoknak, melyek a munkahelyi kiscsoportok kérdéseivel foglalkoztak. Az eredményekről folytatott beszélgetés résztvevői: Andics Jenő kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaságszociológiai kutatócsoportjának adjunktusa és Rozgonyi Tamás kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének tudományos munkatársa. Közvetlen kapcsolatok — Hogyan értelmezi a szociológia a kiscsoportokat? — Azokat az emberi közösségeket nevezzük kiscsoportoknak, amelyekben a tagokat közvetlen személyes kapcsolatok fűzik egybe, és amelyekben a közös cselekvés során sajátos csoportértékek és normák alakulnak ki. A kiscsoportokat gyakran elsődleges csoportoknak is nevezzük, mivel alapvető szerepük van az egyén társadalmiasodásában. Ebben a közegben alakul ki a társadalmi környezetről alkotott felfogás, az egész alapvető értékrendszer. Az ember ugyanis nem mint egyén áll szemben a társadalommal, hanem születésétől haláláig kiscsoportok tagjaként kerül azzal kapcsolatba. A legelső ilyen kiscsoport a család, majd következnek az óvodai, iskolai, munkahelyi közösségek. — Ez tehát azt is jelenti, hogy a személyiség fejlődését nem tekinthetjük lezártnak, s a munkahelyi kiscsoportok tovább alakítják az ember fejlődését. Milyenek lehetnek ezek a hatások? — Egyrészt a kiscsoport közvetíti az egyén felé azokat a magatartászabályokat, amelyek szerint a munkahelyén viselkednie kell. Az egyén alapvetően a kiscsoporton, tehát közvetlen kollégáin keresztül ismeri meg a munkaszervezetet, amelybe került. Nyilván mindenki személyesen is tapasztalta, hogy új munkahelyre kerülése után hamarosan megtudja, mi az, amit megtehet anélkül, hogy azzal munkatársainak érdekeit sértené, mi az, amit komolyan kell venni abból, amit a munkahelyi felettes mond, és mi az, „amit csak meg kell hallgatni, de nem szabad elkapkodni”. Másrészt a kiscsoport tovább formálja az egyénnek a társadalomról alkotott képét, értékeit, hiszen az ember a közvetlen környezetében tapasztaltakat az egész társadalomra kivetíti. Viselkedési normák — Milyen szerepük van a munkahelyi kiscsoportoknak a vállalat életében? — A kiscsoportok alapvető szerepe tagjaik érdekeinek érvényesítése. A gazdasági szervezetekben végzett munka ugyanis társadalmi különbségeknek is forrása, s a gazdálkodás folyamata különbözőképpen érinti a dolgozók csoportjainak érdekeit, amelyeket a kiscsoportok védenek a „külvilággal” szemben. A kiscsoportok azt is meghatározzák, miképpen viselkedjenek tagjaik a munkában. Minden munkacsoportban kialakul egy norma, amely arra vonatkozik, hogy mi számít az adott körülmények között tisztességes munkának. E tisztességes munka azokat a teljesítményeket jelenti, amelyeknek elérése a tagok többségének érTV-FIGYELŐ dekében áll. Ez lényegébe» nem más, mint a teljesítményszabályozás problémája. A közbelépés azért szükséges, mert a teljesítmények egy részének elmaradása, a csoport valamennyi tagjának helyzetét ronthatja: csökkenhet a csoport egészének jövedelme, addig elért tekintélye, a gyengébben teljesítők a csoport többi tagjának többletmunkát okozhatnak. — Hogyan tudnak a kiscsoportok ilyen erős, szabályozó hatást gyakorolni tagjaikra? — A kiscsoportok tagjai állandóan ellenőrzik, értékelik egymás magatartását. Bár ennek eredménye sokszor nem más, mint erkölcsi elismerés, hatása mégis nagy, mert ez jelenti az egyén számára igazának pszichikai garanciáját, az iránta megnyilvánuló tiszteletet — vagy éppen ennek ellenkezőjét, ami adott esetben, végső büntetésként a kiközösítést jelentheti. Formálás vagy formaság — Értelmezhetjük-e a szocialista brigádokat a kiscsoportok egyik típusaként? — Természetesen. A szocialista brigádok a munkahelyi kiscsoportok egyik speciális esetét jelentik. A brigádmozgalom a kiscsoportok vállalati életben betöltött szerepének felismerésén alapszik, mindenekelőtt azon, hogy a munkacsoportok alapvetően meghatározó szerepet játszanak a tagok magatartásának alakításában, tehát jelentősen befolyásolják a termelési feladatok teljesítésének színvonalát. A mozgalom eddigi eredményei azt is szemléletesen alátámasztják, hogy jelentősége szinte túlbecsülhe- tetlen: mindinkább a szocialista embertípus formálásának egyik „műhelyévé” válik. — A kutatások eddigi tapasztalatai alapján milyen körülményekre kell a jövőben tudatosabban figyelni, hogy a brigádmozgalom előbb vázolt fontos feladatát még betölthesse? — A ténylegesen szocialista brigádként funkcionáló kiscsoport létrejöttének feltétele a csoporton belüli munkamegosztási és együttműködési viszonyok által meghatározott egymásrautaltság. Ha az egymásrautaltság erőteljes és kölcsönös, úgy általában kedvező feltételeket teremt a szocialista brigáddá alakuláshoz is. Ha viszont ez nincs, vagy csak igen gyenge, ez azt is jelenti, hogy a közös érdekeltség is hiányzik. Ilyen esetekben csak nehezen, vagy egyáltalán nem alakítható ki szocialista brigád, és sokkal nagyobb a formális elemek, a látszateredmények veszélye. Láttuk, hogy minden munkahelyi csoport védi tagjainak érdekeit. Természetesen így van ez a szocialista .brigádoknál is, éppen ezért kulcskérdés, hogy a feladatok kitűzésénél, a vállalások, felajánlások megtételénél milyen szerepük van maguknak az érintett brigádoknak. Ha ezt a gazdasági vezetés kisajátítja magának, és a brigádok részvétele csak formális, úgy fennáll a formális teljesítés veszélye is. — A szocialista brigádmozgalom hatékonyságát nem kis mértékben befolyásolja az is, hogy miyen az egyes brigádok tevékenységének értékelése. Minél inkább előtérbe kerülnek az értékelés során a formai elemek, annál jobban szaporodnak — szükségképpen — a formális vonások a brigádmunkában is, és fordítva. A brigádok között kialakuló értékrenddel kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy rendkívül fontos a követelményeknek az adottságoknak megfelelő differenciálása, hiszen a szocialista címnek azonos jellegű. de nem szükségszerűen minden részletében azonos tartalmú brigádtevékenységgel kell párosulnia. Weyer Bél; Oregek. Gyakorta érzi úgy az előfizető, hogy hiába következik leleplező riport leleplező riport után, s hiába követ kivizsgálást sürgető tudósítást hasonló indulatú híranyag — ezeknek a képsoroknak nem valami sok a foganatja. Csak a kérdés tevődik fel a nagy nyilvánosság előtt, a válaszról már csak egy kisebb kör szerez tudomást? Ki tudja, hegy s mint alakulnak a dolgok ... Azt viszont minden néző szereti, ha a szeme láttára, füle hallatára megfogalmazott tudakolózásra annak e'hangzási helyén, vagyis a képernyőn fogalmazódik meg a felelet. Ügy mint például a vasárnap esti Hétben, amikor az elmúlt hetek legfölkavaróbb, legerősebb társadalmi töltésű riportfilmjére, a Naplementére reagáltak mindazok, akik gondjuknak érzik segíteni a magukra maradt tanyai öre~ geken. Alig pár nap telt el a vetítés óta, és — hallhattuk — máris egy országos mozgalom kibontakozását nyugtázhatták Kecskeméten, a legtöbb tanyai magányost számláló Bács'Kiskun megye székhelyén. Milliónyi forint az új szociális otthonra; terepjáró a rászorultak ellátásához; egy egész műszak bére arra, ami e néniknek, bácsiknak leginkább kell... Mint e megyehatáron túl is c-e’ekvisre késztető fölbuz- dulás elnevezése — Társadalom az idősekért — is mondja: ezúttal tényleg valami | egészen nagyszabású segítő- j akcióról van szó; valami ! olyan összefogásról, amely I minden bizonnyal nemcsak a | Bács-Kiskun megyei magukra ! maradottakon igyekszik majd i segíteni, hanem minden rászoruló embertársunkon is. Így azokon is, akik közvetlen környékünkön, Pest megyében élnek... Dunakeszi. Amilyen örömmel vettük tudomásul, hogy a Lakatos Vince• riportfilmjeiben megszólaltatott öreg tanyaiak érdekében milyen gyorsan és milyen sokféle irányból, érkezett, érkezik a segítség —, olyan keserű szájízzel hallgattuk s néztük végig azt a riportot, amely egyebek között Dunakeszire kalauzolta el a Hét nézőit. Uvegezetlen ajtók, ablakok, vakolatlan falak, s mindez abban az 1974 februárjától készülő épületben, amelynek egyrészt a szellemi fogyatékos fiataloknak kellett volna már régóta otthont s munkát adnia; másrészt pedig azoknak a szakembereknek, akik e lelki és testi sérültek foglalkoztatását választották hivatásukul. Sem 1976 decemberére — ez volt az első határidő —, sem pedig 1977 szeptemberére — ez lett volna az átadás újabb időpontja — nem készült el a dunakeszi épület- együttes, és nagy-nagy jóindulat kell ahhoz is, hogy elhiggyük: 1978 májusában talán majd minden a helyén lesz. Igaz, már nem az eredetileg tervezett 29 millió forintért — tehát amennyire megkésve, legalább annyival drágábban... Ami pedig a legelkeseri- tőbb: tényleg nem holmi holt tárgyakat, élettelen berendezéseket befogadó helyiségekről van szó, hanem egy olyan otthonról, ahová — személyiségük megóvása, alakítása, a köz javára történő formálása miatt — minél hamarabb és minél több rászorultat kellett volna máris befogadni.. Egy ilyen rendeltetésű épület befejezésével így packázni, már jóval több, mint hanyagság — a néző joggal minősíthette így: vétek. Kisfecském. Van egy színházi körökben oly gyakran emlegetett kifejezés: a ripi. A ripacskodásból vonódott el ilyen rövid alakban, s mint anyaszava, ez is a zabolázat- lan, a rendező által meg nem szabályozott színészi ugrabugrál ást, szabados hanghordozást jelenti. Szombaton késő este egy egész mintakollekciót láthattunk e ripizésből, amikor a Szólj, kisfecském, szólj! című — állítólag vidám — tv- játékon kellett volna derülnünk. Ebben a negyvenperces dalárdázásban tényleg mindenki azt csinált, amit csak akart! ötletszerű ki- és bejárások, privát félrebeszé- dek, ahogy én elképzelem- jellemparódiák — minden, de minden fölvonultatott ebben a mennyezetfoltok és csapcsö- oögések ürügyén eljátszásra •"‘élt micsodában. Kedves dobozunk, anny! esztendős hűségünk jutalma ként légy néha kímé!e‘esebb Akácz László
