Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-31 / 26. szám

1978. JANUAR 31.. KEDD 5 Kerekeken — futószalagokon... Megtérülő milliók a PEMÜ-ben Ön'özőrenézerek segítik a zöldség­es gyümölcstermelést A mezőgazdasági nagyüze­mekben január végén kijelöl­ték az öntözésre szánt termő- területeket, beosztották azokat a táblákat, ahol a leggyakrab­ban öntözött növényeket, a zöldségféléket és egyes takar­mánynövényeket termesztik majd. Tervek szerint idén az elmúlt évinél mintegy 8—10 százalékkal nagyobb területre szánnak öntözővizet a nagy­üzemek. Az országban idén 2,2 millió tonnányi zöldséget termelnek majd a nagyüzemek és a kis­termelők és a terv szerint másfél millió tonna gyümölcs­re számítanak a gazdálkodók; ehhez bővíteni kell az öntözési lehetőséget. Az öntözésre be­rendezett terület országosan mintegy 450 ezer hektár, ebből 174 ezer hektáron öntözőfürtök és telepek működnek, a továb­bi _ területeken hordozható esőztető gépeket alkalmaznak attól függően, hogy az agronó- musok hol jelölték ki a táblá­kat. A gazdaságok már most fel­készülnek a tavaszi öntözési szezonnyitóra. Az országban működő négy agráripari egye­sülés területén szintén kialakí­tották a nagyüzemi öntözés korszerű feltételeit, ugyanúgy, mint a különböző termelési rendszerekben, például a dán- szentmiklósi gyümölcstermesz­tési rendszerben, ahol az or­szágban először alkalmazzák nagy területen az úgynevezett csepegtető öntözést. A zöldség és burgonyaöntö­zés iránt élénkült az érdeklő­dés, a rendelkezés szerint pá­lyázati alapon nyerhetnek el gazdaságok beruházási támo­gatást a zöldségkultúrák ön­tözőrendszerének megépítésé­re. Tavaly — az engedélyezési eljárás után — hozzávetőleg tízezer hektáron láttak hozzá zöldség-, és burgonya öntöző- rendszerek beruházási mun­káihoz, a telepek közül három idén részlegesen megkezdi az öntözést. A műanyagipari vállalat megyénk egyik legdinamiku­sabban fejlődő gyára. Jól il­lusztrálható ez két adattal: tavaly egy milliárd 180 millió forint értékű terméket állí­tottak elő, idén pedig az egy- milliárd 270 millió forint el­érését tűzték ki célul. A fel­adat már így önmagában sem tűnik kicsinek, ám azt is hoz­zá kell tennünk, hogy a ter­melés felfutását jószerint a meglevő létszámra kell ala­pozniuk. A munkaerő eddigi­nél ésszerűbb kihasználására, a holt idők csökkentésére, azaz a hatékonyság növelésére, már tavaly is tettek erőfeszíté­seket. Nem véletlenül lett az egyik fő feladat az anyagmoz­gatás nagyarányú korszerűsí­tése. Pneumatika és csőhálózat — Még 1976 végén hirde­tett pályázatot az Anyagmoz­gatási és Csomagolási Inté­zet — mondja Simon László szervezési osztályvezető — azért, hogy a gyárak a koráb­binál nagyobb figyelmet for­dítsanak erre a témára. Mi pályáztunk. Nekünk 3,8 millió forint jutott állami támo­gatásként, egymillió forin­tot edig hitelként kaptunk. Saját fejlesztési alapunkból 2,4 millió forinttal egészítettük ki ezt az összeget, s mondhatom, az utolsó forintig el is költöt­tük tavaly az egészet. Hogy mire? Ezt már Kovács Béla üzemszervező mutatja meg — a gyakorlatban. A csőgyártó üzem mellett 500 köbméter granulátum befoga­dására alkalmas silórendszer épült. Pneumatikus szivaty- tyúk segítségével juttatják az anyagot a tartálykocsikból a silókba, s azokból csőrendsze­reken át jut a granulátum a feldolgozógépek adagolónyí­lásaiba. Jelenleg a munka utolsó fázisában tartanak, a csőrendszereket kötik be. A vállalat legújabb — strukturhabgyártó — üzem­részénél szintén felállították már három silótornyot Üzem- behelyezésükkel teljesen meg­szűnik a jelenlegi kézierős belsőszállítási rendszer. Nem­csak a ma még anyagmozga­tással foglalkozók alkalmaz­hatók más munkaterületeken, hanem sikerül tovább csök­kenteni a nehéz fizikai mun­kát is. Félkész termék konténerben — Ügy rendeztük el a meglevő gépparkot — magya­rázza Kovács Béla —. hogy az anyagmozgatáshoz villás tar goncákat használhassunk. A kapott fejlesztési keretből vá­sárolhatunk több gyorsmozgá­sú szállítóeszközt is. Nemcsak azt értük el az átszervezéssel, hogy rendezett, tágasabb, az emberek számára jobb mun­kahelyeket alakítottunk ki, hanem a géppark-kiszolgálás­hoz a korábbi létszám fele is elegendő. Sikerült munkaerőt megta­karítani — egészen pontosan hat embert — a poliuretán talpgyártó üzemben is. Ott i konténeresre változtatták a félkésztermék mozgatását, így kevés emberi erővel, ke­rekeken jutnak el a kikészítő üzembe a félkésztermékek. A gyárudvaron lassan cam­mogó tankkocsikkal találko­zunk. Kérdő pillantásomra el­mondja kísérőm, hogy decem­ber elsejétől sikerült a külső szállítókkal egyezséget köt­niük. Azóta nem hordókban, hanem tartálykocsikban érke­zik be a poliuretán anyag; ez a szállítási rendszer gazdasá­gosabb. —'A szervezés nem csupán pénz kérdése — summázza Simon László a gyárban lá­tottakat. — Jelentős szemlé­letbeli változásra is szükség volt. Nálunk a gazdasági és a politikai vezetés mondhatni szívügyének tekinti a korsze­rűsítést. Igaz, a szükség kény­szerít bennünket: hiába vásá­rolnánk meg a legtermeléke­nyebb berendezéseket, ha mil­liókat veszítenénk a szállítás­sal. az anyagmozgatással. Több búza, zöldség és hús Tsz-tervek a nagykátai járásban A nagykátai járás 40 ezer 442 hektáron gazdálkodó ki­lenc mezőgazdasági termelő- szövetkezetének vezetősége már elkészítette és február­ban közgyűlés elé terjeszti a termelési terveit. Kiemelen­dő, hogy ősszel úgyszólván valamennyi tsz az előző évinél na­gyobb területet vetett be búzával. Legtöbbel, 165 hektárral, a farmosi Tápiómente Tsz nö­velte búzatábláját, összesen 1 ezer 410 hektárra. Az új­szilvást Kossuth Tsz tavaly 473 hektárról takarított be búzát, idén 600-ról fog. Az előző évben a járás tsz-ei 9 ezer 377, idén 9 ej.er 925 hektáron termesztenek búzát. Cukorrépát tavaly négy tsz, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság 236, a szentmárton- kátai Kossuth 151, a tápió- györgyei Zöldmező 250, a tá- piószentmártoni Aranyszarvas 257 hektáron termesztett. A szélverés miatt ugyan 250 hektárt újra kellett vetni, de hektáronként 350 mázsa volt az átlagtermés, ami fokozta kedvüket, és. bár egyik-má­sik csupán egy-két hektárral, de növeli a cukorrépafoldet. A tápiógyörgyei Zöldmező lesz. Ezzel szemben néhol, bár nem sokkal, csökkentik a ku­korica vetésterületét éspedig a tavalyi 5 ezer 200 hektárról 4 ezer 981 hektárra. A járás területén kevés az öntözési lehetőség, ennek el­lenére a termelőszövetkeze­tek kisebb-nagyobb területen foglalkoznak zöldségtermesz­téssel, mégpedig ebben az évben 50 hektár­ral nagyobb táblán. Gyümölcstelepítést idén egyik szövetkezet sem tervez. A gyü­mölcs területe változatlanul 221 hektár marad. S nem lesz nagyobb a 658 hektáros közös művelésű szőlő sem, pedig jó bor terem ezen a vidéken. Csakhogy hiányzik a munkaerő, nehéz a meglévő szőlőt is megmunkálni. Nem is terveznek új telepítést. Mindössze a szentmártonká- tai Kossuth Tsz készíti elő ebben az évben 30—40 hek­tár szőlő felújítását. Jelentős a járás termelő- szövetkezeteinek állatállomá­nya is, de lényeges fejlesz­tését nem tervezik. Szarvas- marhájuk 7 ezer 686 volt a múlt esztendőben, ebből a fe­jőstehenek évi átlaghozama 2 ezer 260 liter. A tejhozam összesen 6 millió 428 litert Tsz váldául 50 hektárral. Így I tett ki 1977-ben. ezt idén azután a tavalyi 894 helyett I millió literrel akarják nö- 950 ' hektár cukorrépaterület | vélni. A sertésállomány múlt év december 31-én 7 ezer 270 darabot számlált, amiből 586 volt a koca. Idei terv: a tavalyi 87 vagon vá­gott sertés mennyiségét 108 vagonra emelni. A járás egyetlen szakosított sertéstelepén, a tápióbicskei Április 4. Tsz-ben, 280 koca gondoskodik a szaporulat­ról. Tavaly az egész járás­ban vágott sertés mennyisé­gének csaknem felét. 40 va­gont ez a szövetkezet adta. Idei terve 48 vagon. Négy szövetkezet, a farmo­si Tápiómente, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság, a tápióbicskei Április 4. és a tá- piószentmártoni Aranyszarvas foglalkozik pecsenyecsirks- neveléssel. Tavaly 261 va­gonnal szállítottak, idei ter­vük 274 vagon. Nagyobb szabású gépvásár­lást egyik tsz sem tervez eb­ben az évben, csak a legszük­ségesebbeket szándékoznak be­szerezni, és nagyobb beru­házásra sem készülnek. A járás tsz-ei egyébként február derekáig megtartják zárszámadó közgyűlésüket. Annyi már bizonyos, egy sem lesz mérleghiányos, sőt. álta­lában jó eredményekről szá­molhatnak be a közgyűléseken tagjaiknak. Sz. E Magad uram... Idei feladataikról is szó esett. Röviden összefoglalva: tovább mennek a megkezdett úton. Már megtervezték a készáru szállításához is a konténereket, legyártásuknak anyagi akadálya van csupán. Átmeneti megoldásként azon­ban házilag készítettek salgó- rendszerű elemeket, és rakla­pokat és a patkó-elv alapján felszerelték a készáruraktárt. Ezzel lényegesen javították az ott dolgozók munkakörülmé­nyeit. A gépekről lekerülő termékeket, félkésztermékeket pedig már a tavalyinál na­gyobb mennyiségben konté­nerekben, egységcsomagokban és egységrakományokban, saját kerekeiken, futószalagokon, vagy villástargoncákon indít­ják útjukra. Dodó Györgyi Újítók a PG-ban A Pestvidéki Gépgyárban tavaly legeredményesebb újító brigád a kalorikus forgácsoló üzemrész Szoboszlal brigádja volt. Jelentős újításuk az acélszemcsés öntvénytisztító beren­dezés. Ennek külön műhelyt építettek a vállalat területén. A képen: Biró József és Szoboszlal István az acélszemcsés tar­tályt szereli. Geleta Pál (elvétele A tudomány termelőerővé válik... Aranyat érő aranyhal Újabb eredmények Százhalombattán Közismert, hogy jó néhány halfajnál a nőstény nagyobb testű, mint a hím. Éppen ezért az olyan halastóból, ahol csak nőstények élnének, ugyanannyi idő alatt, ugyan­annyi takarmánnyal, ugyan­annyi pontyból 30 százalékkal több halhúst lehetne nyerni, mint amikor hímek és nősté­nyek együtt fordulnak elő. Ráadásul, ha nincs jelen hím, a nőstényt semmi sem ingerli ívásra, így május-júniusban , ahelyett, hogy násztáncá­ban gyors mozgásával súlyt veszít és közben nem is eszik —, nyugodtan táplálkozna, és ez az egy-másfél hónapos idő­szak is pozitívan hatna súly- gyarapodására. A harmadik generáció Mindez azonban eddig leg­feljebb csak a tógazdák álmai­ban létezett, hiszen honnan szerezzenek monoszex, azaz csak nőstényekből álló ponty­állományt? Válogassák szét kézzel, egyenként? Hosszadal­mas, nehéz munka, és ha csak egy hím marad benne vélet­lenül, kárba is veszett az egész. Ezen próbálnak most segí­teni a százhalombattai Tem- peráltvízü Halszaporító Gaz­daság, a TEHAG és az Eötvös L oránd Tudományegyetem magatartásgenetikai osztályá­nak a kutatói. Kalauzunk, Bercsényi Miklós biológus: — A természetben élő halak közül csak az ezüstkárásznál fordul elő a mi vizeinkben a gynogenezisnek nevezett je­lenség: ez a hal bármilyen más hallal összeívik, de nem a más hal hímjének kromo­szómája, csupán spermájának farokrésze termékenyíti meg. Minden hazai ezüstkárász en­nélfogva ikrás, és mintha csak másolnák őket, mind ugyan­azt a tulajdonságot örökíti, mint szülője. A pontynál ezt mesterségesen próbáltuk meg elérni, elősegítettük a gynoge­nezist. Kezdetnek egy normá­lis hímponty spermáját besu­gároztuk. Ez végezhető gam­ma-, röntgen- vagy ultraibo­lya-sugarakkal. A sugárzás olyan dózisú, hogy a sperma fehérjére nézve nem káros, csak a benne levő dezoxiribo- nukleinsavat, a DNS-t roncsol­ja, így nem juthat sem hím, sem nőstény kromoszóma az ikrába. De mivel fehérjéje ép marad, termékenyítésre képes. Az utód azonban csak nőstény lehet, az anya tulaj­donságait örökíti. 1974 óta folynak a kísérletek, már a harmadik generációnál tar­tunk. A cél teljesen belte­nyésztett vonalak kialakítása, és hibridállományok létreho­zása. 300 ezres monoszex pontypopulációnk már van, ennek jelentős részét ki is helyeztük a dömsödi Dózsa Tsz halastavába. Külön érde­kesség a monoszex populáció továbbszaporításának a meg­oldása. Egy fiatal nőstényt hormonkezeléssel hímmé ala­kítottunk vissza, amely azon­ban csak a nőstény nemző XX kromoszómákkal rendel­kezik. Normális nősténnyel összehozva ezt a hímet, újra csak nőstények születnek. Ezt a nemátalakítást pontynál a világon először mi végeztük el. Díszhalprogram — Néhány medencéjükben furcsa színű pontyokat is lá­tunk: ezek mik? s — Díszhalprogramunk törzs- állománya. Mivel a FAO is közreműködött a gazdaság lét­rehozásában. nem lenne etikus, hogy haszonhalat exportra is szállítsunk. Viszont van egy őszi-téli holtidőszakunk, ami­kor hiába van meleg vizünk a hőerőműtől, hiába tudnánk ilyenkor a ponty és más halak ivadékait előállítani, a normál magyar éghajlati viszonyok mellett a magyar halgazdasá­gok lecsapolt vagy éppen be­fagyott halastavai nem tud­ják ezeket fogadni. Így jött az ötlet: o (élen kihasználat­lan keltetö-előnevelő kapacitá­sunkat díszhalakkal kötjük le, amelyeknek Nyugat-Euró- pában komoly piacuk van. 2—4 nyugatnémet márkát is adnak a hobbysok a kereske­dőnek egy halért, de az orosz­lánfejű aranyhal például 10— 20 dollárt is megér! Egy NSZK-beli cégnek szállítjuk a díszhalakat és az egész Nyu- gat-Európát ellátja velük. A közönséges aranyhaltól kezd­ve, amely nem más, mint a kínai ezüstkárász színes vál­tozata, a fehér-piros-fekete- tarka koi-ig (Koreában hívják így ezt a normál ponty nagy­ságúra növő, de színpompás halat), és a gyönyörű, piros­arany színű nagy, kerti me­dencébe illő díszpontyig sok­féle hallal foglalkozunk, sőt hibridek előállításával is kí­sérletezünk. A kutatómunka célja: minél előbb nyerje el végleges színét a díszhal, és minél korábban vigyék a ve­vők. Így tavaszra ezek elke­rülnek tőlünk, és amikor a csuka-, süllő-, pontyivadék kerül sorra, már csak azzal foglalkozunk. Külön érdekes­ség: az ikrapusztitó naphal, a kicsiny szivárványos ökle, a selymes durbincs csak bosz- szúság halásznak-bogarásznak vizeinkben. Mi ebből a sze­méthalból valutát gyártunk: befogott, szaporított példányai szép színük, és nyugat-euró­pai ritkább előfordulásuk miatt szintén díszhalnak szá­mítanak, valutát adó- vevő akad rájuk. A TEHAG nem pihen ha­bárain. Tudományos szenzá­ciók mellett ötletes gazdasági tevékenységgel is bizonyítja: érdemes volt létrehozni! Szatmári Jenő István TÉLI VÁSÁR g 30-40%-0S ÁRENGEDMÉNN KAPHATÓK különféle szövetek, férfi, női és gyermek télikabátok, kötöttáruk, fehérneműk, női és gyermek bundacsizmák. A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT BOLTJAIBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom