Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-31 / 26. szám

1918. JANUAR 31., KEDD Nemzetközi kapcsolatok Az egység­törekvések előmozdításáért A magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai ta­valy tovább fejlődtek, újabb kezdeményezéseket tettek az egységtörekvések előmozdí­tására — állapította meg hét­fői ülésén a SZOT elnöksége. A Szakszervezetek Világszö­vetségének IX. kongresszusá­ra készülve fokozták a világ- szövetség munkájának meg­újítását szolgáló tevékeny­ségüket. A magyar szakszervezetek­nek továbbra is alapvető cél­ja, hogy a nemzetközi mun­kásszolidaritás szellemében támogassák a harcot, ame­lyet a munkások és szerveze­teik világszerte vívnak a bé­kéért, a társadalmi haladá­sért, a szocializmusért, s a dolgozók közvetlen létérde­keiért. Az elnökség ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a magyar szakszervezetek nem­zetközi munkájában még mindig sok a külsőség, a for­mális elem, s nem kielégítő munkájuk tervszerűsége. A továbbiakban az elnök­ség arról határozott, hogy ez év márciusától szeptembe­réig tart a beszámolási idő­szak, amely alatt a bizal­miaktól a SZOT elnökségéig valamennyi szerv számba veszi végzett munkáját, s meghatározza a további teen­dőit. A tanácskozáson a szak- szervezeti tisztségviselők kép­zéséről, a tömegpolitikai ok­tatásról is tárgyaltak. Idén: a minőség esztendeje A Pest megyei vöröskeresztesek mérlege A Magyar Vöröskereszt V. kongresszusának esztendejé­ben, 1977-ben 52 új alapszer­vezet alakult megyénkben, közülük 34 az ipari üzemek­ben, 13 pedig a termelőszö­vetkezetekben. A szervezet Pest megyei taglétszáma 8 ezerrel növekedett, s jelenleg meghaladja a 63 ezret. A többi között ezekről szá­molt be a Vöröskereszt 31 tagú megyei vezetősége előtt tegnap a fővárosi, Steindl Imre utcai székházban Ara­nyosi László, a Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének titkára. Középpontban az egészséges életmód A Pest megyei Tanács egészségnevelési csoportja, a TIT, s orvosok, egészségügyi dolgozók segítették tavaly a Vöröskereszt egészségnevelő munkáját Ennek központi kérdése volt a testmozgás és a helyes táplálkozás, vala­mint a személyi tisztaság. Nyolcszázharmi nckilenc tan­folyam csaknem 20 ezer hall­gatója sajátított el rendszere­sen ismereteket a nagylányok, a szülők, s a családi élet is­koláján, az idős kor problé­máit, a házi betegápolást, -gondozást, az elsősegély- nyújtást taglaló kurzusokon. Tavaly kereken egyhar- madával több — összesen 2 ezer 995 — előadás és film­vetítés foglalkozott az egész­séges életmód, az alkoholiz­mus, a családvédelem kérdé­seivel. Nagy sikert arattak a kerekasztal-beszélgetések, fó­rumok, vetélkedők, játékos bemutatók. A kiállítások kö­zül kiemelkedett a ráckevei járásban a Szíve egészsége legyen szívügye című, s Gö­döllőn a szovjet egészségügy fejlődését bemutató tárlat. A korábbi évekhez hason­lóan tavaly is megyeszerte tartottak egészségügyi hete­ket, egészségnevelési hóna­pokat, amelyeken minden korosztály számára változa­tos programot kínáltak. A vörösikeresztesek sok­helyütt vesznek részt a kör­nyezetvédelmi bizottságok munkájában. A településfej­lesztési versenynek része a Vöröskereszt környezetvédel­mi munkája: a szerkezet ak­tivistái által a tisztásági moz­galomban értékelt házak hetven százaléka felelt meg a követelményeknek. Népesedéspolitikai felada­taink segítői a kismamaklu­bok: ma már 25 ilyen klub fogadja felvilágosító szóval a gyesen lévőket. A közel­múltban alakult meg — me­gyénkben elsőként Gödöllőn — az ifjú házasok klubja. Az idős korúak társadal­mi gondozásának szervezet­tebbé tételére tavaly a Vö­röskereszt és a megyei ta­nács egészségügyi osztálya szocialista szerződést kötött. A szervezet aktivistái több mint ötezer egyedülálló idős embert gondoznak, s részt vállalnak e tevékenységből az ifjú vöröskeresztesek, va­lamint számos szocialista bri­gád tagjai. Sokhelyütt tarta­nak nyugdíjas-találkozókat, öregek napját. Nagykőrösön a gimnazisták patronálják az időseket, s „nagymama-nagy­papa szolgálatnak” nevezik a segítés e szép formáját. A megye ötezer állami gondozott gyermeke közül, valamint a veszélyeztetett körülmények között élők so­raiból 800 fiatalt gondoznak rendszeresen. Szélesedik az alkoholiz­mus elleni küzdelem: a vö­röskeresztesek mind gyak­rabban ellenőrzik a munka­helyi és környéki szeszárusí­tást, nem egy javaslatot tet­tek elvonókúrára is. A folya­matos felvilágosítás és utó­gondozás mellett tavaly is me­gyeszerte megtartották az al­koholizmus elleni hónap ren­dezvénysorozatát. Végül a véradómozgalom- ról: tavaly több mint más-, fél ezer új önkéntessel gya­rapodott az önzetlenül segí­tők tábora: jelenleg 40 ez­ren vannak. Összesen 11 ezer 679 liternyi életmentő vér­rel szolgálták a gyógyítást, s ennek több mint egyharma- dával a fővárosi kórházak gondjain enyhítettek. Több új akcióprogram Az ez évi tervek az orszá­gos szervezet tavalyi kong­resszusának szellemét tük­rözik. Így idén nagyobb fi­gyelmet szentelnek a bejá­rók, mezőgazdasági dolgo­, ‘- <lA SZOCIALISTA \ cTWAGYAR társadalom SZÜLETÉSÉ’C ^ Már utaltunk arra, hogy általá­ban Kelet- és Középkelet-Európá- ban és így Magyarországon is a ka­pitalista fejlődés megkésettsége és korlátozottsága lényegesen erőseb­ben konzerválta város és falu kü­lönbségét, mint az a nyugat-euró­pai fejlődésben történt, és a szo­cialista építés kezdeti időszakában a nemes-úri és a polgári társada­lom kettőssége helyébe a falusi és a városi társadalom kettőssége lé­pett. A város és a falu termelési vi­szonyai közötti különbség felszá­molásában mindenekelőtt két té­nyező játszott döntő szerepet. Egy­felől a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amelynek következté­ben a falusa társadalomban is ural­kodóvá váltak a szocialista terme­lési viszonyok, másfelől pedig a fe­szített ütemű iparfejlesztés, amely a falusi lakosság jelentős részét az iparba vonzotta, és ennek követ­keztében városi dolgozóvá tette, azonban lakóhelyük továbbra is a falu maradt. Ennek következtében ma már a falusi lakosságon belül is kisebbségbe kerültek a mezőgaz­daságban dolgozók és a falusi né­pességen belül a városi népesség­hez hasonló arányúvá vált a mun­kásosztály. Míg országosan az ak­tív keresők 57,1 százaléka tartozik a munkásosztályhoz, addig ez az arány a községi aktív keresők kö­zött kereken 55 százalék. Ennek ellenére közel sem mond­hatjuk ma még, hogy a városi és községi népesség társadalmi össze­tétele kiegyenlítődött. A különbsé­get azonban nem a munkásosztály­hoz tartozók aránya adja. A váro­sok és a községek társadalmi szer­kezete közötti különbség inkább ab­ban mutatkozik meg, hogy a vá­rosokban - különösen Budapesten — sokkal több a szellemi foglalko­zású, mint a községekben, ezzel szemben Budapesten lényegében nincs, a vidéki városokban pedig elenyésző kisebbséget alkot a ter­melőszövetkezeti parasztság. Bizo­nyos különbségek a munkásosztá­lyon belüli rétegek területi elhe­lyezkedésében is vannak, éspedig nemcsak abban, hogy a mezőgaz­dasági munkások túlnyomó rész­ben községi lakosok, hanem abban is, hogy a szakmunkások inkább a 7. Város és falu városokban, a betanított és segéd­munkások inkább a községekben összpontosulnak. Életmódi különbségek Viszonylag jelentős különbségek maradtak fenn város és falu között az ott élők életviszonyaiban is. A mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaságokra már többször utal­tunk, és ezek a gazdaságok dön­tően a faluhoz (de nem csupán a parasztsághoz! kapcsolódnak. Mi­vel az ezekben a gazdaságokban töltött napi munkaidő átlagosan 3—4 óra, ezért azt is mondhatjuk, hogy a falusi lakosság átlagosan lé­nyegesen többet dolgozik, mint a városiak. A jövedelmi kutatások vi­szont azt mutatják, hogy ezzel a többletmunkával nem feltétlenül jár többletjövedelem. 1972-ben a községi lakosság egy főre jutó havi jövedelme elmaradt a városi lakosságétól, és ez nem egyszerűen az eltérő foglalkozási szerkezetből adódik, hanem szinte minden társadalmi rétegnél megfi­gyelhető. Éhhez hozzá kell tenni, hogy a községi háztartások ezt a városiaknál alacsonyabb jövedel­met úgy érik el, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságból származó jö­vedelmekkel lényegesen kiegészí­tik a munkaviszonyból származó jövedelmeket. A háztáji és kisegí­tő gazdaságokból származó jöve­delmek aránya a paraszti háztartá­soknál 38, a kettős jövedelmű ház­tartásoknál 24 és a munkásháztar­tásoknál 16 százalék. A társadalmi juttatásokból az átlagosnál lényegesen kisebb mér­tékben részesülnek a paraszti és kettős jövedelmű háztartások, árpo­litikánk pedig szintén érinti őket. Ugyanez — ha kisebb mértékben is — a falun élő munkás- és szel­lemi háztartásokra is igaz, és ezek a tényezők tovább növelik a falusi népesség anyagi hátrányait. Jobb települési szerkezet A községi népesség hátrányos helyzetét fokozza a falvak városok­nál gyengébb infrastrukturális és kulturális ellátottsága is. Tény, hogy ebben a vonatkozásban is óriásit léptünk előre a szocialista fejlődés során. A lakások villany­nyal vagy gázzal való ellátottságá­ban ma már csak minimális a kü­lönbség város és falu között. A la­kások vízvezetékkel vagy csatorná­val való ellátottságában azonban nagy az egyenlőtlenség. Míg Buda­pesten 89, és a vidéki városokban 60, addig a községekben csak 19 százalékos a lakások vízvezetékkel és csatornával való ellátottsága. Ehhez tartozik az is, hogy míg a budapesti lakásoknak 66, a vidéki városokban lévőknek 38, addig a községi lakásoknak csak 10 száza­léka bérlakás, tehát a községi la­kosság rákényszerült, hogy lakás- problémáit szinte teljes egészében önerőből oldja meg. A települési szerkezet meglévő egyenlőtlenségei között meg kell említenünk még a magyar telepü­lésstruktúra két további jellemző­jét is. Az egyik Európa legtöbb or­szágától megkülönböztető jellemző Magyarországon, hogy a népesség igen nagy része, mintegy 20 szá­zaléka tömörül a fővárosban, a töb­bi város nemcsak a lakosság száma, hanem a városiasodottság szintje, a lakosság összetétele és társadal­mi helyzete tekintetében is külön­bözik a fővárostól. Budapest ilyen fokú túlsúlyának különböző történeti okai vannak. Gazdasági és politikai vezetésünk úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet inkább hátrányos, mint előnyös jelenség. Ezért tudatosan arra tö­rekszik, hogy egyes vidéki városo­kat olyan módon fejlesszen, hogy fokozatosan a főváros ellenpólusai­vá váljanak (bár Budapest jelentő­ségét a belátható időben nem fog­ják elérni). Elsősorban öt városra összponto­sítjuk a fejlesztést, amelyek Buda­pesttől körülbelül egyenlő távolság­ban, félkör alakban helyezkednek el (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc). Ezek a kiemelt nagy­városok a fővárossal együtt a cent­rumát jelentik az ország hat ter­vezési-gazdasági körzetének, ame­lyek a közigazgatási jellegű megye- rendszer mellett a regionális terve­zés egységei. Hazánkban ugyanis az az ország kis területe ellenére még mindig vannak — bár éppen az el­múlt 15 évben jelentősen mérsék­lődtek — a regionális különbségek. Pusztán példaként említjük meg, hogy az ország keleti felén lévő alföldi megyék infrastrukturális el­látottsága jelentősen elmarafl az ország nyugati felén lévő dunántúli megyékétől. Ez azonban már egy újabb magyarórszági sajátossággal is összefügg. A településstruktúrával kapcsola­tos különleges probléma Magyaror­szágon az úgynevezett tanyai né­pesség helyzete is. A tanyák, ame­lyek különösen a 19. században fej­lődtek ki Magyarország egyes ré­szein, elsősorban az Alföldön, egye­dülálló lakó- és gazdasági épületek, amelyek a hajdani egyéni paraszt­ságok földjeinek közelében helyez­kedtek el. A tanyai kitelepülés elő­nye volt, a megművelendő földek egyszerűbb megközelítése és jobb lehetőségek kínálkoztak az állattar­tásra is. A legutóbbi népszámlálás idején, 1970-ben, az ország lakossá­gának mintegy 6 százaléka volt tanyai lakos. A tanyaprobléma A tanyai népesség sok vonatko­zásban hátrányosabb körülmények között él. Rosszabb a közművesí- tettség, távol vannak az iskolák, az orvosi rendelők stb. A tanyaiak hátrányos helyzete miatt az elmúlt évtizedekben sokszor felvetődött az a célkitűzés, hogy a tanyavilágot rövid időn belül felszámoljuk. Va­lóban gyors ütemű volt a tanyai népesség csökkenése. (1949-ben még a lakosság mintegy 20 százaléka élt tanyán), az ország egyes részein azonban meglehetősen nagy életké­pességet mutatnak a tanyák. Első­sorban ott, ahol intenzív szőlő- és gyümölcstermelés folyik a tanyák körüli háztáji földeken és szak­szövetkezeti gazdaságokban. Ugyanakkor a szocialista mező- gazdasági nagyüzemek is kialakí­tanak új külterületi lakóhelyeket — amelyek bizonyos vonatkozásban hasonlítanak a tanyához —, ami­kor a települések belterületén kí­vül szerveznek üzemegységeket, ahol bizonyos népesség állandó jel­leggel lakik. Az ilyen tanyai és szo­cialista nagyüzemekkel kapcsola­tos külterületi népesség feltehetően a jövőben még hosszabb ideig fennmarad, ezért e lakóhelyek inf­rastrukturális ellátásának fejlesz­tése, az ottani életkörülmények ja­vítása szükséges. Szocialista építésünk 30 évében tehát jelentősen csökkent a város és a falu közötti osztályjellegű egyenlőtlenség, azonban települési szerkezetünk még ma is viszonylag jelentős társadalmi különbségeket, egyenlőtlenségeket hordoz és ha­zánk lakosságának fele a ma még hátrányt jelentő községi lakosok közé tartozik. Kolosi Tamás zók, agglomerációs települé­seken élők és cigánylakosok egészségügyi ismereteinek el­mélyítésére, a felvilágosítás­ra. Kiváltképp fontos ez a termelőszövetkezetekben, ahol a korábbi években nem bi­zonyult eléggé eredményes­nek a Vöröskereszt tevé­kenysége. Most a fővárosi Vö­röskereszttel együtt kíván­nak jobbítani a helyzeten. Idén sor került a tisztasá­gi mozgalom megújítására is: fokozottabban veszik fi­gyelembe a megye sajátos­ságait, s az üdülőövezetek problémáit. Kultúráltabbá szeretnék tenni — egy akció- program alapján — a bejáró dolgozók közlekedését. Tovább bővül a terhes és kisgyermekes anyák, fiatal házasok felvilágosítása, s fo­kozzák a tanuló fiatalok kö­rében, valamint a KISZ-klu- bokban a családi életre tör­ténő felkészítést. Megoldást keresnek a bejáró dolgozók gyermekeinek napközi fel­ügyeletére, hogy — legalább­is részben — csökkentsék a gvermek- és ifjúságvédelem gondjait. Idén minden alapszerve­zetnél szeretnék megvalósí­tani a véradók egységes nyil­vántartását. Az elsősegély- nyújtó tanfolyamok számát növelik a termelőszövetke­zetekben, s a közlekedésbiz­tonsági tanáccsal közösen ke­resnek módot arra, hogy a gépjárművezetői tanfolyamo­kon is alaposabbá váljon az elsősegélynyújtó ismeretek oktatása. ★ Tehát a minőség éve lesz a Vöröskereszt Pest megyei szervezeteinél az idei — ha a tervek valóra válnak. Ebben az esztendőben ugyan to­vább gyarapszik a taglétszám — Vöröskereszt-alapszerveze- tek alakulnak a megye kö­zépiskoláiban —, de nagyobb gondot fordítanak a képzés­re, hiszen jelenleg a 63 ezer tag közül mindössze 16 ezer számít valóban jó felkészült­ségű aktivistának. V. G. P. (Következik: 8. NYITOTT MOBIL TÁRSADALOM.) ÉS Vezetékprogram Az Orenburg—szovjet nyu­gati országhatár közötti föld- gázvezeték építésében részt vevő országok kormányának megbízottai Cserkasziban be­fejezték egyeztető tanácsko­zásukat. Megtárgyalták a gáz­vezeték építése integrációs tervének múlt évi teljesítését és kidolgozták az 1978-ra szó­ló építő-szerelő munkálatok programját. forradalmár született Szaton Rezső nek, s tagja volt az első Köz­ponti Bizottságnak. Gyűlések sorozatán vett részt a fővárosban és vidéken, hogy a munkásságot a kommunis­ta párt politikájának támo­gatására hívja fel. így Tata­bányán, Aszódon, Salgótar­jánban tartott gyújtóhatású, meggyőző beszédeket a pórt ügye mellett. A Tanácsköztársaság alatt népbiztoshelyettes, az ötszá­zas Munkástanács tagja, Kis­pest forradalmi kormánybiz­tosa. A proletár hatalomra tá­madó ellenség visszaverésére nemcsak mozgósította a Váci úti gyárak munkásait a ma­gyar Vörös Hadseregbe, ha­nem személyesen is részt vett a kapuvári ellenforradalmi megmozdulás leverésében. A Tanácsköztársaság meg­döntése után börtön várt reá is. Elvtórsai segítségével si­került azonban megszöknie, és Ausztriába, majd onnan a Szovjetunióba emigrálnia. A SZOVJETUNIÓBAN élt 1923-tól. Kezdetben vasmun­kás volt, majd Dél-Ukrajná- ban végzett fontos pártmun­kát. Ezekben az években őszinte és mély barátság fűzte Zalka Mátéhoz, a spanyol polgár- háború későbbi, legendás hírű Lukács tábornokához. 1946-ban tért vissza Buda­pestre. A MALÉV igazgatója volt 1955-ig, amikor is meg­romlott egészségi állapota miatt nyugdíjazását kérte. Az 1956-os ellenforradalom után a párt első soraiban küzdött a munkásosztály hatalmának megszilárdításáért. 1957. ápri­lis 9-én hunyt el. Ravatala mellett az MSZMP Intéző Bi­zottságának, Központi Bizott­ságának és a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormánynak tag­jai és vasasmunkásőrök áll­tak díszőrséget. V. S. Agitátor és Kilencven évvel ezelőtt A MARXISTA ismerettel, nagy tudással rendelkező vas­esztergályos neve elválasztha­tatlan a XX. század első két évtizedének munkásmozgal­mi harcaitól. Már kora ifjúsá­gától elkötelezte magát a mun­kásosztály ügye mellett. A Láng Gyár, a MA VÁG, a Ganz Vagongyár voltak mun­kahelyei. Szakszervezeti bizal­miként, munkásagitátorként dolgozott. Előfizetőket tobor­zott a Népszavának, énekelt az Acélhang kórusban. Min­den lehetőséget megragadott, hogy a szocialista tanokat ter­jessze. A fronton is folytatta agitá- ciós tevékenységét, amikor 1914-ben behívták katonának. Sabác alatt, majd Przemysl- nél tevékeny részt vett a lö- vészárok-barátkozások meg­szervezésében. A háborúban lefagyott a lába, vérhast, is kapott, így hazaküldték. A Lipták-féle lőszergyár­ban dolgozott, ahol Fiedler Rezső, a Tanácsköztársaság ké­sőbbi hadügyi népbiztosa volt a szakszervezeti küzdelmek­ben harcostársa, továbbá a mozgalomból jól ismert Chlep- kó Ede. BEÍRTA NEVÉT Szaton Rezső a Győri Ágyúgyár, sőt, egész Győr munkásmozgal­mának történetébe is. A legna­gyobb győri sztrájk megszer­vezéséért hadbíróság elé állí­tották. Ügyét 12 napig tár­gyalták. A munikásszolidaritás megmentette életét. A forradalmak korát hiva­tásos forradalmárként harcol­ta végig. Az 1918-as forrada­lom előtti utolsó munkahe­lyén, a Ganz-Fiat motorgyár­ban végzett agitációs munká­ja eredményeként a munká­sok később egységesen csat­lakoztak a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjához. Szaton Rezső egyik alapítója a KMP-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom