Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

1978. JANUAR C, SZERDA Képpé költött legendák ÉVNYITÓ AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN .WVVMJAS.,-- ..r< V ^ \: mL I *£% í\ 'vV fSMMf, >vC.^ jUe : l. Nyilazó férfi. Flandria, 17. sz. Dávid király. Felletin, 17. sz. vége Keserű Ilona tárlata január 8-ig, Molnár Béla és a, íla- mand, francia gobelinkiállítás február végéig tekinthető meg, ’-'-'♦elével, nax»onta 10- től 18 óráig. Kárpitok üzenete Jean Gobelin francia fo­nalfestő és kárpitszövő 1440- ben alapította műhelyét Pá­rizsban. Később kedvelt mű­fajjá vált Flandriában is, sőt, századunkban Lurcat, a gö­döllői szecesszió és Ferenczy Noémi révén ért el újabb eredményeket az európai go­belinművészet Itt adott a pa- norámikus méret, a figurák és a tér nagyvonalú rende­zése, s így hozzájárult Delac­roix, Munkácsy. Csontváry monumentális léptékéhez. Mi­vel 1662-ben XIV. Lajos lét­rehozta a kárpitszövők ma­nufaktúráját, a gobelinok so­rozatokban népesítették be a királyi udvarok, hercegi kas­télyok falait olyannyira, hogy sokat láthatunk belőlük a pá­rizsi Louvre-ban, a vatikáni képtárban, a leningrádi Ere- mitage-ban, Krakkóban. Köz­ben hozzá kell újra szok­nunk egy nagyon kellemes meglepetéshez. Ahhoz, hogy az Iparművészeti Múzeum is klasszis anyaggal rendelke­zik ebben a tematikában is. Ezt a nálunk őrzött gazdag­ságot László Emőke valóban ökonomikus rendezéssel tárta fel számunkra, és szépséges alkotásokban gyönyörködhe­tünk, melyek mitológiai jele­neteket, biblikus legendákat költenek képpé. Különösen szép Dávid király alakja. Szent Bernét története, mely Michel Vallenet műhelyében készült 1750 körül. László Emőké­nek arra is volt gondja, hogy finom társítással egymás mel­lé helyezze a Felletin szőtte Granicusi csatát és Szent- péteri József réz dombormű­vét, mely Nagy Sándor átke­lése a Granicus-folyón cím­mel, ennek történetét ábrá­zolja. Mindkét mű kimagas­ló szintű tömegábrázolás. A kékek kublzmusa Ilyen értékrend mellett jog­gal vetődik fel bennünk, va­jon a flamand és francia kár­pitok tökélye után van még egyáltalán teendőnk ebben a körben? Molnár Béla életmű­ve igent felel; tisztelettel és magabiztosan, ö az Iparmű­vészeti Főiskola tanára volt. aki egész nemzedékeket ne­velt, s közben megújította a halasi csipkét, kereste a ba­tik további lehetőségeit, és kiválót teremtett a gobelin, ben is, melynek szép példá­ja a két tihanyi látkép. Itt a vitorlaforma egységes lát­vánnyá ötvözi a balatoni fény­özön! a hegyek íveivel; mél­tósággal, nagyvonalúan. Min­dig a mesterség biztonságá­val alkot Az enyhén kubisz- tikus szerkesztés és a kékek rendjéhez igazodó tónusok ré­vén Kmetty-hatást érzünk, mely jótékony művészeté­ben; a tehetség mértéke. Meg­bízható értéket látunk min­den gesztusában, de különö­sen kiemelkedik a Falusi mu­latság duhaj lendülete, for­gataga és a Halak-ról szőtt gobelin. Csöndben élt, csönd­ben távozott, még díjait is alig vettük észre, pedig meg­kapta a brüsszeli világkiállí tás Grand Prix-jét, és 1964- ben Munkácsy-díjjal tüntet­ték ki. Életművének mester­séggel kivívott értékei azon' ban tanítványainak munkás ságában élnek tovább, mű­vei mindannyiunk szemléle­tében. Egy műves tárlat Játékot rejidez a színekkel Keserű Ilona, ezt éreztük azon a gyakorlati ankéton. melyet a művésznő tartott meghívott és jórészt ismeret­len vendégeivel. Ami Keserű Ilonát illeti; nagy lehetőség, csak művekkel kellene iga­zolni távlatait. Amit most csinál, az is inkább teória. Így ír kiállításának kataló­gusában: A vegyileg , festett és térbe feszített vászon kör alaprajzon helyezkedik el, ami egy ponton nyitott, hogy belsejébe be lehessen jutni. Magassága 3 m, átmérője. kb. 7 m. A vászon és a terem fa­la között elég tágas a hely ahhoz, hogy a belül megvilá­gított, fényáteresztö színme­zőket kívülről is körös-körül nézegetni lehessen. ,Ez az egyetlen zöld, kobalt, bíbor, cinóber, citromsárga árnya­latokból összeállított egység; maga a tárlat. Ha ezt a né­zők mozgatják, adódik a já­ték, mellyel Keserű Ilona ter­vezi a teret és belső harmó­niánkat. Az elképzelés érde­kes, de nem képzőművészet; út hozzá. Nem mű, hanem az alkotás első pillanata; izgal­mas kísérlet, nem eredmény. Losonci Miklós Pest megye múltjából Megjelent a Pest megyei Levéltár Pest megye múlt­jából sorozatának harmadik kötete, amely Káldy-Nagy Gyula fordításában közli: A budai szandzsák 1559. évi ösz- szeírásá-t. Káldy-Nagy Gyu­la tudós, turkológus évéken át kutatott Isztambulban a szultáni levéltárban és mik­rofilmre vette a Magyaror­szágra vonatkozó évszáza­dokkal ezelőtt kelt adóössze­írósokat. Hazahozta azokat és lefordította. A szandzsákok közül elsőnek készült el a budai szandzsákra vonatko­zó összeírás. Eltűnt falvak A budai szandzsák része volt a budai vilajetnek, amely­hez számos más szandzsák — mondjuk megye — tartozott. A vilajet élén álló tartomá­nyi kormányzó pasa, a beg- lerbég egyben közvetlenül in­tézte a budai szandzsák ügyeit is. (Más szandzsákok élén szandzsákbég állott.) A budai szandzsákhoz tar­tozott a mai Pest megye, Bu­dapest egész területe, továb­bá Nógrád nagyobb hánya­da, a mai Bács-Kiskun és Fe­jér megyék tekintélyes része, valamint Hevesből tíz, Szol­nokból kilenc, Csongrádból nyolc, Tolnából három és Ko­máromból két falu. Pest me­gyéből 300 helynév találha­tó az összeírásban, köztük számos azóta eltűnt falu, községé lett puszta. Az ösz- szesén félezernél több hely­név történeti földrajz, hely- történet, településtörténet szempontjából különösen je­lentős. Az pedig, hogy az egyes falvak lakói, mi után, meny­nyi adót fizettek, gazdaság- történeti forrása a megneve­zett helységeknek. Belső népvándorlás Miután azonban községen­ként felsorolja az adókötele­sek családi és utónevét, csa­ládtörténeti értéke is van en­nek a munkának. Az 1559-es összeírás az 1546. évi első török adóösszeírá­son alapult, tehát tulajdon­képpen 13 esztendő változá­sát tartalmazza. Ügy készült annak idején az 1559-i össze­írás, hogy a török hivatalnok az előző másolata alapján kérdezte ki a lakosokat és az 1546-os jegyzékben. lévő ne­vek fölé jegyezte be: meg­halt, elszökött, fogságba esett, eltűnt. De feljegyezte az úionnan betelepedetteket is. Nagy belső népvándorlás folyt akkoriban. Sokan me­nekültek a török megszállta területről a maradék Magyar- országra, másutt pedig a tö­rök uralom alatt levő fal­vakból városokba. Vácott például 217 újonnan beköltö­zött családfőt talált az össze­író és 88 neve fölé azt is be­írta, honnan jöttek. Hasznos kézikönyv A budai szandzsák két ösz- szeírása demográfiai és tele­püléstörténeti vonatkozásban is nagyban elősegíti Pest me­gye múltjának megismerését. Éppen ezért nélkülözhetet­len kézikönyv. Megjegyzendő azonban, hogy a könyv nem kerül forgalomba, csak a Pest megyei Levéltárban szerezhe­tő ba Sz. E. VISEGRAD ES VAC Regélő magyar várak Illusztráció a könyvből: Vác Különösen a fiatalokat ér­dekük a múlt harcainak kő­ből — s nem utolsósorban földből — épült tanúi. De ke­vés ember akad, akinek a fan­táziáját ne foglalkoztatnák a várak. Így hát az is természe­tes, hogy nagy sikere volt az Ifjúsági Rádió várainkról szóló sorozatának. Bizonyos, hogy nem lesz kisebb a sike­re annak a könyvnek sem, amely a rádióban elhangzott sorozatból huszonhat várat választva ki, azok történetét, ismertetését adja szóban, rajzban, fényképekben. A jól ismert RTV-Minerva sorozat­nak ezt az újabb kötetét — a Regélő magyar várakat — Biró Endre, Czeglédy Ilona, Cziglényi László, Fritz Jenő, Horváth István, Janó Ákos, Kiss Anikó, Komáry. Endre, Könczöl Imre, Kővári Klára, Kralovánszky Alán, Lackner László, Petercsák Tivadar, Su. gár István, Szövényi István, Tiszay László, Trogmayer Ot­tó, Urbán László és Vass Gyu­la szakszerű leírásaiból Pet- ress István rádióriporter öt­vözte egybe. Váraink, műemlékeink ne­SZÍNHÁZI ESTÉK Valencia bolondjai Egyszerre idegesítő és me­sebelien gyönyörű a kép. Bom­lott elméűek borzongást keltő és nevetésre ingerlő kavalkád- ja, pompázatos színekben. Az asszony két emelet magasság­ban valószínűtlenül hosszú sá­lat köt; bedeszkázott ablak ré­sén kilóg egy férfifej; sátáni pelerinben függ valaki az er­kélyről, közben egy ember többször fejjel ugrik a falnak, a réveteg lány hasán megszólal a vekkeróra, visítva bukfen­cei egy tépett parókájú őrült. S mindegyik reálisan, egyben kö­vetkezetesen ismétli fantomvol­tát A valóság és az őrület ke­veredése különleges színhar­móniában: Hieronymus Bosch, avagy a van Aeken néven is­mert németalföldi festő képei kísértenek a XV. század végé­ről. Feléledt Bosch-festmény szolgál díszletként a Vígszín­házban, Lope de Vega drámá­jának magyarországi ősbemu­tatóján. Gyakran emlegetjük: a szín-' ház komplex művészet, s úgy igazán az, ahogyan a Vígszín­ház szilveszter esti prömierjén láttuk. Egy kor társadalmi és szellemi áramlatai elevenedtek meg a színpadon: a spanyol reneszánsz világát Lope de Ve­ga drámája idézte fel, - a képi megvalósítást, a díszletet, kor- társa: Bosch ihlette. A szöveg fordítása inkább magyarítás­nak hat és ezt kicsit sajnálhat­juk. Dobai Péter munkája ke­rül minden archaizálást, s et­től a kelleténél valamivel maibb, az eredetitől elütő ha­tást kelt. De zavarónak még­sem érezzük, mert Kapás Dezső rendező vérbő, lendületes elő­adást hozott létre. A fergete­ges iram, a színészek természe­tes és könnyed játéka átsegíti a nézőt a kis zökkenőkön. Szín­házaink repertoárja értékes produkcióval lett gazdagabb. Ennél többnek is örülhet a közönség: egy hatalmas drá­maíró egyéniséghez került kö­zelebb, A kertész kutyája, a Sevilla csillaga és a Fuente Ovejuna után még egy darab­ját megismerve. A rendszere­sen színházba járók is elég keveset tudnak Lope de Vegá- ról, azt azonban biztosan, hogy a világ legtermékenyebb drá­maírójának számít mindmáig. Valószínűleg 1500 darabot írt, bár több helyütt 1800 szerépei, de a nagy számok bűvöletében akadnak, akik már 2000 drá­máról beszélnek. Gondoljuk rfteg, a legszerényebb becslés szerint is: haVega egész életé­ben színműveket írt volna, akkor is csak tíz nap ju­tott volna egy színmű meg­írására. De mást is írt: el­beszélő költeményeket, dalo­kat, egyházi beszédeket. Ami tény: csaknem ezer drámá­ját ismeri az'utókor. Tegyük mindehhez hozzá, hogy Vega kalandos élete elegendő él­ményforrást nyújtott, hiszen volt hercegi titkár, zsoldos, TOPÉ DE VEGA ŐSBEMUTATÓ A VÍGSZÍNHÁZBAN pap és lovaggá ütötték, aztán börtönbe zárták, kétszer nősült és feljegyezték sok párbajjal végződött szerelmi botrányát, állítólag több törvényes és tör­vénytelen gyermeke volt. Sokkal fontosabb, hogy Lope de Vega teremtette meg a spa­nyol dráma klasszikus formá­ját, amely időtálló hagyomány lett a színműirodalomban. Da­rabjai mindig háromfelvoná- sosak és háromszor egy nap alatt játszódnak, expozícióra, bonyodalomra és megoldásra élesen osztva a történetet. Jel­legzetes, hogy a megoldás több­nyire kívülről érkezik, felsőbb hatalomtól. De addigra a konf­liktus mindig túléretté, önma­gától is feloldottá formálódik. Hősei többnyire a becsületü­kért küzdenek meg; látszatok­kal birkóznak, amelyek létüket veszélyeztetik; szerelmükért vállalnak harcot; vagy a hu­manitás bajnokai. Ősbemutatóról lévén szó, indokoltnak tűnik néhány mondat a Valencia bolondjai című komédia meséjéről. A két főszereplő: a csodálatos szépsé­gű Erfilia, s a férfiban . leg­alább annyira elbűvölő Floriá- nó. mindketten menekültként érkeznek Valenciába. S bár más-más okból menekülnek; mindketten a városi bolondok­házában kötnek ki, ahol egy­másba szeretnek. Tébolydában egészségesek bolondot játsza­nak. Ez már önmagában meg­vés szakértője, Gerő László, a könyv előszavában tömör áttekintést ad váraink szer­kezetéről és fejlődéstörténeté­ről, szemléletes rajzokkal. Az ismertetett várak sora magától értetődően a legfóbo- nek, Budának a bemutatásá­val kezdődik. Ezt betűrend­ben követik a többiek, közis­mertebbek — mint Eger, Esz­tergom, Nagyvázsony, Sáros­patak, Kőszeg, Sárvár, Siklós, Sümeg, Szigetvár, Szigliget, Tata,- Várpalota —, kevésbé ismertek — mint Egervár, Kisnána, Szerencs, Csesznek —, s hírből, történelemből tu­dott,.,de. a ..városokban... csak nyomukban lelhetők —, így elsősorban Szeged, de Győr, Székesfehérvár is. Szándékosan nem említet­tünk a könyvben ugyancsak megtalálható két várat, mert megérdemlik, hogy külön, rész­letesebben szóljunk róluk, mint hogy szűkebb pátriánkban, megyénkben találhatók. Ezek: a visegrádi és a váci. Híres és keresett a viseg­rádi vár. Azaz — helyesbít­sünk mindjárt —, Visegrá- don nem annyira a vár láto­gatott, mint inkább a királyi palota, hiszen ez a kikötő és a műút közelében minden ven­dégnek útjába esik, hallott, képet is látott híres kútjairól, díszudvaráról. Valóban, mél­tán híres emlék ez a régé­szeknek is még sok újdon­ságot nyújtó, Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond és fő­ként Mátyás király korának, udvarának fényét őrző palo­tarom. Lent a hegy aljában, ol­dalán, a völgyet elzárva, ré­gebben állt már egy vár. Ezt az alsó várat IV. Béla és a királyné építtette a tatárjárás után csakúgy, mint a hegy­tetőn a fellegvárat. Érdemes oda is felmenni látogató­nak. Romjai nem csekélyek, falai jól kivehetők, így egy jó alaprajz segítségével — mint amilyen e most megjelent könyvben is található — azo­nosíthatjuk a helyiségeket: hol őrizték 1323-tól a koronát es a koronázási ékszereket. Jóval kevésbé ismert a könyvben bemutatott me­gyénkben másik vár: a váci. Hiszen a helyszínen nem ta­lál látványos romokat a láto­gató — épen maradt bástyá­kat, falakat még kevésbé. An­nál izgalmasabb lehet a nyo­mozás az „eltűnt” vár után. S ehhez jó segítséget nyújt ez a könyv. Nemcsak régi réz­metszettel ad képet az egyko­ri várról és városról (1624- ből), hanem alaprajzot is, megjelölve a falak. kapuk, templomok és a vár építmé­nyei helyét, s pontosan leír- ■ja, hol, milyen, mai épületek­nek a hetyén feküdt ez a vár. Területén ma a Géza király Gimnázium emelkedik — en­nek udvarán látható az egyet­len épületmaradék- a vár tíz- szögletű kaputornyáé. N. F. nyéből éppen ezt hiányoljuk: az első sorokból is nehezen érthető, amit mond, s egész játéka enerváltnak hat. Kár, mert a népes szereplőgárdából szinte mindenki dicsérhető. Bánsági Ildikó, a tébolyda igazgatójának húgát játssza, szinte kimeríthetetlen ötletes­séggel. Florianóval közös sze­relmi jeleneteiben a megaláz­kodástól az epekedésen ke­resztül, az átkoződásig minden hangulati foltot hitelessé tud tenni. Komornáját, Bánfalvi Ágnest is elismerés illeti, bár ez a szerep kevesebb jelentősé­get nyújt, mégsem válik má­sodrendű figurává. Bánfalvi sem először bizónyítja tehetsé­gét, amely rangosabb színészi feladatokra is alkalmassá teszi. Kedves karaktert hoz létre Farkas Antal a kapus-felügye­lő szerepében, de néha megol­dásai kísértetiesen emlékeztet­nek a Kakukkfészekben ját­szott ápolójára, időnként most is fegyőr inkább, mint ápoló. Darabbéli segítői Balázs Péter és Kovács István, mindketten megtalálták helyüket a komé­diában, jól fogták meg szere­püket. A rendező Kapás Dezső munkája vitathatatlanul sike­res, de amennyire érdeme a sodró lendület, a kitűnő érzék­kel engedett, s visszafogott ko- médiázás, annyira vitatható, el­nagyolt az előadás indítása, mintha kidolgozatlan maradt volna. A már dicsért díszlet Drégely László munkája, ame­lyet képileg Jánoskúti Mária jelmezei tesznek teljessé. Elis­merés illeti a Vígszínház dra­maturgiáját, hogy felfedezte a közönségnek Lope de Vega »yöngyszemét. Kriszt György felelő helyzet egy kitűnő ko­médiához, de a további ötletsor még fordít a darabon: a két fiatalba legalább féltucatnyian szeretnek bele mindkét nem­beliek. Közben Florianó üldözői is megjelennek a közelben. Az­tán kiderül: felesleges volt minden szenvedés. A darab nagy értéke, hogy a mulatságos helyzetek nemcsak a két fősze­replő köré fonódnak, hanem egyszerre több szálon bonyoló­dik a cselekmény és a komé­dia a figurák alkatából fakad. A színészek sorában Lu­kács Sándor Floriano alakját, kedves humorral, nagy játékos kedvvel formálja meg. Bár a darab elején túlzottan is tart üldözőitől, ezért nehezebben tud váltani a magabiztos hős figurájára. Aztán felszabadul­tan, mégis mértéktartóan ko- médiázik és színes egyéniségér bői eközben még meleg, lírai pillanatokra is futja. Szegedi Erika szépsége már eleve biz­tosította a sikert, s a szépség ebben a szerepben fontos tu­lajdonság. Furcsa, hogy az ő alakításában is már-már meg­oldatlan a darab indítása, ez annál szembetűnőbb, mivel a második résztől szinte briliáns teljesítményt nyújt. A nézők­nek bizonnyal emlékezetes marad az árulás: Szegedi Eri- ■ ka úgy adja fel Florianóját, ! hogy aa egyetlen mondattól i szinte megáll a levegő. Egy lob- i banásnyi pillanat, kinyújtott i kezét lassan leereszti, s közben úgy érezzük: elég a tűztől. Meg i kell említenünk még színészi l fejlődésének egy most jól fel- j mérhető lépcsőfokát: kitűnően i beszél, a mérhetetlenül felpör- 1 getett szövegrészekben is töké- 1 letesen érthető minden szótag- t ja. Maszlag István teljesítmé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom