Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

1978. JANUAR 4., SZERDA "x/Úaiap 5 Enyhén csípős a belecskai Egyetemi paprikanemesítők A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem kertészeti tanszé­kén dr. Kovács János tudomá­nyos főmunkatárs és XJzsoki Béláné kertésztechnikus be­lecskai paprika néven új pap­rikafajtát nemesített, amely főleg háztartási és utóhajtatá- si célra ígérkezik kiválónak. A jelenleg köztermesztésben levő hajtatott paprikafajták kes­keny alakúak, fűszer jellegűek. Ezzel szemben a belecskai pap­rika úgynevezett csemege tí­pus: a termése széles, nagyobb testű, zöldessárgás színű, a ko­rábbi hajtatott fajtáknál húso­sabb és enyhén csípős ízű. Nagy előnye, hogy kiválóan termeszthető egyszerű, fűtet- len, házilag is elkészíthető fó­liasátrakban is. Áz új fajtajelölt jelenleg or­szágos összehasonlító kísérle­tekben vizsgázik. Az eddigi ta­pasztalatok szerint azonos te­rületen mintegy harminc száza­lékkal nagyobb a hozama, mint az ismert fajtáknak. Tavaly helyezték üzembe azt az R—10 típusú számítógépet a Mechanikai Műveknél, amellyel a termelést progra­mozzák, a különböző napi je­lentéseket készítik a termelési adatokból, a létszámváltozá­sokról és egyebekről. A számí­tógéphez kapcsolt berendezés segítségével minden lényeges Geleta Pál felvétele információt bármikor megkér­dezhetnek az R—10-től, lehető­vé téve a gyors, operatív be­avatkozást a program mara­déktalan teljesítése érdekében. Végső cél: a számítógépes vál­lalati termelési irányítási rend­szer kidolgozása. Képünkön: Nagy Tiborné programozó a gépnél. Januárban, a Jancsó-pincébsn A karácsonyt és a szilvesz­tert megelőző hónap a legerő­sebb a kereskedelemben, ki­vétel a zöldség-gyümölcs ér­tékesítés, amely december közepétől január közepéig pang. Vajon mit csinálnak most azok, akik dömping ide­jén éjt nappallá téve dolgoz­nak? E kérdésekre kerestünk választ Horváth Mihállyal, a Pest megyei ZÖLDÉRT igazgatójával Érd határában, a budapesti kirendeltség 3-as telepén, a Jancsó-pincében. A szokásosnak tizede Odabenn, a pince zegzugos labirintusán is némaság ül. Csak egyszer kényszerülnek az izzadó falak tompán visz- szaverni a hangot, amikor a telep vezetőjének nevét kiált­ja kalauzunk, Röffler Ferenc kirendeltségvezető. Valahon­nan a pince mélyéről jön a válasz, s néhány másodperc múlva elénk toppan Király Lajos, a Jancsó-pince főnö­ke. — Talán meglepő ez a rend­kívüli nyugalom — kezdi a beszélgetést —, de a szoká­sos napi rendelésnek mind­össze egytizedét kérték üzletek. Az igazgató megjegyzi, hogy a telep éves forgalma 5—600 vagon, naponta 2—2,5 vagon árut visznek a budai járás zöldséget és gyümölcsöt áru­sító üzleteibe, a pesti pia­cok termelőszövetkezeti stand­jaira, sőt, a Ferihegyi repü­lőtér igényeit is innen, a Diós-árokból elégítik ki. — Az év első munkanap­ján azonban mindössze 23— 30 mázsányi almát, burgo­nyát, és káposztát, kellett ki­szállítanunk — teszi hozzá a telepvezető. Teherautók a föld alatt A 6000 négyzetméter alap- területű óriás pince főágába a teherautók is lejárnak, a mellékágak sem kicsinyek, de oda, vagy onnan csak a für­ge targonca hordja a ládá­kat, zsákokat. Most azonban semmi sem veri föl a pince porát, a levegő' kellemesen tiszta, édeskés, jonatán illa­tú. a hőmérséklet 7 fok. — Sokáig ez a pince volt az egyetlen jelentős fedett helyünk — mondja az igaz­gató. — Áruinkat vermek­ben, prizmákban próbáltuk megőrizni, természetesen na­gyon magas romlási arány­nyal. Sajnos, ez a pince sem optimális, a kinti hőemelke­dés hatására itt is melegebb lesz, az áru gyakran befül­led, megromlik. Megkísérel­tük ezt megelőzni léghűtők­kel, de nem váltak be. — Két egymásba nyíló pinceág végén valóban ott ékesked­nek az ezüstszürke légfúvók, de a telepvezető szerint más­fél éve nem használták őket, ugyanis a hajszárító módjá­ra működő, hűvös levegőt ontó berendezések kiszárít­ják, fonnyasztják az almát, a burgonyát; a vöröshagymát és a káposztát egyaránt. — Tárolási lehetőségeink tavaly jelentősen megjavul­tak, Dunaharasztin, Mono- ron, Dabason, Cegléden, Nagy- kátán, Gödöllőn és Vácott halmos tárolókat építettünk, ezekbe majdnem 1000 vagon árut helyeztünk el, ami azt jelenti, hogy a pincékkel együtt az összes télire eltett zöldségünk, gyümölcsünk több mint felét megfelelő körül­mények között raktározhat­juk. — Az imént almát válogat­tak itt az asszonyok —mond­ja a telep vezetője, s mutat­ja a ládát, amely csupa egész­séges gyümölccsel van teli. — A hibásakat hordókba dob­ják, ebből pálinka lesz. Röffler Ferenc tájékozta­tása szerint három telepük közül egyedül itt tartanak al­mát, körülbelül 50 vagon­nyit. Ennek csaknem negye­dét kell minőséghibás járu­lt ént, vagy cefreként elad­niuk, de volt már év, hogy 16 százalék volt csupán a az J romlás, tavaly ennél is keve­szen az itt dolgozók többsége már tíznél több esztendeje végzi munkáját az időjárás viszontagságainak kiszolgál­tatva. És — bár most holt sze­zon van — hamarosan újra nagy megrendelések érkez­nek, újraéled a pince, s új­ból megerőltető fizikai mun­ka vár férfiakra, nőkre egy­aránt. Czibor Valéria Jelentős társadalmi összefogás Kiskunlacházán Kiskunlacháza, 222. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet. A Rákóczi utcai épület­ben is még tartott a téli szü­net, amikor Kalapács József igazgató már a következő fél­évre készült: az órarendet ta­nulmányozta. Figyelemre mél­tó megállapítással kezdte: — Nálunk tizenkét mester­ség leendő szakmunkásait ok­tatjuk. Pedagógus kollektí­vánk mindent elkövet annak érdekében, hogy jól felkészült autószerelőket, műszerészeket, szabókat, asztalosokat, festő- mázolókat bocsássunk útjuk­ra. Korábban mindig sok gon­dot okozott, hogy 340 ta­nulónknak egyszerűen nem volt módja a testmozgásra. Kár lett volna tornateremről álmodoznunk, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy az anyagi lehetőségek szűkösek. De még­sem ültünk ölbe tett kézzel, hanem megpróbáltunk előbb­relépni, a saját erőnkből. S most nyugodtan körülnézhet az iskolaudvaron ... Megtettük. A hatalmas ud­varon a füves focipálya, hálós kapukkal — a zimankós hideg­ben is pompás látvány. Nyu­godt lelkiismerettel leírhatjuk: ezt akármelyik neves sport­egyesület megirigyelhetné. De nemcsak a labdarúgókra gon­doltak a kiskunlacházi szak­munkásképzőben: van már itt kézi- és kosárlabdapálya, s aki kedvet érez hozzá, teni­szezhet is. A történethez azon­ban hozzátartozik: s spórtpa- radicsomnak az eddigiekben felsorolt része 1976-ban ala­kult ki. Beneveztek a SZOT és a Népsport pályaépítési ak­ciójába. Szép eredményt ér­tek el: nincs csodálkoznivaló Fenyőolaj exportra Az Erdőkémia Vállalat gyan­tatermelő, -feldolgozó és fe­nyőtűlepárló üzemében tavaly 7700 kilogramm fenyőolajat, 350 tonna gyantát, 6p tonna terpentint gyártottak. A gumi­ipari segédanyagokból több mint 430 tonnát készítettek. A termékek nagy részét az NSZK-ba és Franciaországba exportálták. sebb. Pótlék a hideg miatt Egy másik pincerészbe ér­kezünk. ahol egy csomagoló­gép árválkodik. A másfél millió forintos berendezés két hete áll rendelés hiányá­ban. Kezelőik mindenféle | más munkát végeznek. Most éppen káposztát tisztítanak és válogatnak, kint a napvi­lágon. Az asszonyok közül hárommal kezdünk beszél­getni, Horváth Józsefnével, Karsai Ferencnéve 1 és Dudás Júliával, de csakhamar oda- sereglenek a többiek is, sőt, a férfiakat is odavonzza a kíváncsiság. — Bírják a hideget? — kérdem, mert az alig egyórás pincebeli séta után jéggé der­medtek az ujjaim. — Ö ..., nem fázunk mi — mondják —, de ami igaz, az igaz, ősztől tavaszig náthá­sak vagyunk. — Valószínűleg azért, mert hol a pincében, hol meg ide- fönt van dolgunk, s a gya­kori 10 foknyi hőmérséklet­változás elég a megfázáshoz. Amikor megemlítem a há­rom vezetőnek, hogy jó vol­na az asszonyoknak meleg ci­pőt, a targoncásnak esőka­bátot adni, a kirendeltség ve- j zetője elmondja, hogy hideg- [ pótlék címén évi fizetésük 10 százalékát kapják, ponto-.l san azért, mert több ruhát kell viselniük munkavégzés­hez, mint- másnak. Ez pedig 4—5000 forintot jelent évente. I amit nemigen cserélnének föl ! egy pár cipőre meg esőka- bátra. Az igazgató megígéri, meg­vizsgálja, mit lehet tenni, hi- J azon, hogy a legjobbak között végeztek. Mindent társadalmi munkában készítettek el — ta­nárok és diákok, együttesen, közösen. Itt azonban még nem ért véget a dolog... Újabb akció — Az iskolai ifjúsági parla­menten 1976. őszén diákjaink azt javasolták: ne hagyjuk ab­ba a sportpályaépítést, lép­jünk tovább — folytatta Kala­pács József. — A lelkesedést, a tenniakarást látva nyilván­való volt, hogy bővítjük sport- kertünket. Aztán meghirdet­ték az újabb pályaépítési ak­ciót, s mi ismét neveztünk.,. A legfrissebb eredményt pe­dig az iskola udvarán jogos büszkeséggel mutatja az igaz­gató. Szabvány szerinti össze­tett honvédelmi pályát építet­tek — a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola nö­vendékeinek segítségével, iránymutató tanácsaival. Csak mellékesen jegyezzük meg: Pest megye középfokú inté­zetei közül egyedül a kiskun­lacházi szakmunkásképzőben található ilyen: szakértelem­mel kialakított gránát- és cél­lövő pálya, lövészárok, vala­mint egy vizesárok fölött fe­szülő kötél várja a fiatalokat. Nincs olyan, üzletben is kap­ható tornaszer, amely jobban megmozgatná az izmokat. Épí­tettek egy tornakertet is — vasszerkezetekből összeállított bordásfallal, nyújtóval és kor­láttal, valamint egy négypá­lyás távolugró gödröt. S most már nincs semmi meglepő az igazgató közlésén: — Amit tavaly építettünk, annak az értéke százhúszezer forint. Mi mégis csak húszez­ret költöttünk rá... Segítő üzemek Ez csak úgy történhetett, hogy nem hagyták magukra szép terveik valóra váltásá­ban a kiskunlacházi szakmun­kásképző pedagógusait, diák­jait, azok az intézmények, amelyeknél a jövő szakmun- ! kásái gyakorlatukat töltik. A ! helybeliek közül mindenek- ! előtt az ÉGSZÖV-öt illeti el­ismerés: dolgozói sokat segí­tettek a tornakert szereinek hegesztésében, szerelésében. A Petőfi Termelőszövetkezet ho­mokot hozatott az ugrógödör­be. a Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság a bordásfa­lak összeállításában szerzett érdemeket, míg a KIOSZ helyi szervezete asztalosait hívta az összetett honvédelmi pálya pa- lánkjainak mielőbbi elkészí­téséhez. Persze, ez még mindig csak a dolog egyik oldala. A lényeg a kiskunlacházi szakmunkás-' képző épületén belül keresen­dő: tanárok és diákok egy­mással összefogva, a nyári szünet jelentős részében kora reggeltől napestig ástak, lapá­toltak, csákányoztak. Az órát soha senki nem nézte. Itt csak egy számított. Az, hogy az 1976- os ifjúsági parlamenten el­hangzott javaslat minél előbb megvalósuljon. Az iskolai KISZ-szervezet titkára, a most harmadéves Piroth Erzsébet — mechanikai műszerész lesz — fáradhatatlanul szervezte ta- nulótérsait. A pedagógusok közül pedig főként Bödő Lajos szakoktató és Polánszki János- né magyarszakos tanárt illeti elismerés: a szakoktató pél­dául nyári szabadsága alatt is a tanulókkal lapátolt, irányí­totta munkájukat. Megérdemelt jutalom A teljes képhez hozzátarto­zik: a tavalyi pályaépítési ak­cióban a kiskunlacházi szak­munkásképzősöket húszezer fo­rinttal jutalmazták. Elképzelé­seik szerint ebből a pénzből a focistáknak komplett szerelést vesznek: dresszeket, nadrágo­kat, cipőket, s talán jut még néhány labdára is. Megérdem­lik, hiszen csapatuk a közép- iskolás bajnokságban az őszi fordulót az első helyen zárta. Ami pedig a többi sportágat illeti: úgy tervezik, hogy be­látható időn belül megalakít­ják az ökölvívó és a súlyemelő szakosztályt is. így a jelenleg működő négy szakosztály mellett — a már említett lab­darúgáson, az atlétikán, a kézilabdán és a turisztikán kívül — valóban pezsgő sport­élet alakulhat ki a kiskunlac­házi szakmunkásképzőben. Közös erővel, Összefogással di­cséretes módon saját erejük­ből teremtették meg mindeh­hez a feltételeket. Késő délutánba nyúlt az idő, amikor Kalapács József­nek feltettük az utolsó kér­dést: — ön sportolt-e valaha? — Fiatal koromban egyesü­letben fociztam. Ma is imádom ezt a sportot: ha időm enge­di, mindig beszállok a srácok közé. Egyébként tanári karunk csapatában rendszeresen ját­szom ... Falus Gábor Segítség a fővárosi telefonokhoz Szállítószalag viszi a fenyőtűt a lepárló berendezésbe A távbeszélő-szolgáltatás üzembiztonságának növelése a telefonbeszélgetések minősé­gének javítása érdekében az Idén nagyobb ütemben folytatják a budapesti ká­belhálózat karbantartását, beázás elleni védelmét. A. Budapesti Távbeszélő Igaz­gatóság a kábelhálózat rekonst­rukciójára ebben az évben 23,5 millió forintot fordít. A tervezett rekonstrukcióhoz az anyagi alap rendelkezésre áll, gondot okoz azonban a munkaerőhiány. Ezért is írta elő a posta idei terve, hogy a budapesti hibaelhárítás és karbantartás fejlesztésére országos munkaerő-tobor­zás révén mintegy 120-szal kell növelni a létszámot. Addig is a vidéki postaigazga­tóságok adnak gyors segítséget. A posta-vezérigazgatóság fel­hívására a héten 60 kábelsze­relő érkezett hosszabb idejű munkára a fővárosba. A vidéki szakemberek önként vállalkoz­tak arra, hogy segítenek a bu­dapesti kábelhálózat rekonst­rukciójában, a hibaelhárítás gyorsításában, a hibák meg­előzésében. Nagyobb beruházás nélkül Az üzem laboratóriumában ellenőrzik a fenyőolajok minőségét Fáradt olaj felhasználásával fűtenek az AFIT új mohácsi szervizében. A kísérlet tapasz­talatairól elmondták, hogy a gépkocsi-karbantartásnál le­cserélt olaj hasznosításával több vállalat is foglalkozik. A mohácsi kísérlet sajátossá­ga, hogy itt a fáradt olajat a rendes tüzelőolaj fele arányú keverésével égetik el. Ennek az az előnye, hogy jelentős beruházás nélkül, a meglévő kazánok, égők üzemeltetésé­vel fűtenek. Az eredeti be­rendezéseknek csupán kis mértékű kiegészítésére van szükség. A módszer kidolgo­zásánál figyelembe vették a pécsi Pollack Mihály Műsza­ki Főiskola, valamint a Pro­metheus Tüzeléstechnikai Vállalat e témával kapcso­latos tanulmányát, illetve eredményeit. A gépészeti ter­vezést házilag végezték. Si­kerrel oldották meg a fáradt olaj gyűjtését, tárolását, szű­rését. Eddig mintegy 15 ton­na hulladék-fűtőanyagot tü­zeltek el. Minőségi különb­ség nincs, a helyiségek hő­mérséklete megfelelő. A gép fele! Hogyan lesz 20 ezerből 120 ezer?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom