Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

m.crr.t 4 írlap 1078. JANUAR 1., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ Pest megyei pdratorök a képernyőn Régen látott Ismerősöm most kábultan mereng a korsóra, száján megtapad a sörhab. Kfet éve találkoztunk legutóbb. Akkor magabiztos volt, hatá­rozott és minden szava csupa kinyilatkoztatás. Büszkélke­dett, hogy otthagyta a régi hivatását, s az új munkahe­lyén három hónap alatt főnök lett. Kicsit féltettem, mert ért­hetetlenül messzire kerü régi mesterségétől, s az újban fe­lettébb látványosan lendült magasba. Segítenék. Mostanság gyakran támaszt­ja a kocsmai könyöklőket. Hamar kiderült, hogy az új pályán főnöknek nem jó, de még beosztottnak is alig. Le­váltották, s most itt áll, túl a negyvenen, elveszett önbiza­lommal, és nem érti a világot. Távolról sem szeretnék nek­rológot kerekíteni a hamvuk- ba-hullt karrierekről és még kevésbé akarok magyarázattal szolgálni a sikertelen próbál­kozásokhoz. De ismerősöm tör­ténete nem egyedi, szép szám­mal akad még példa, s olyan is, amelynek sokkal kegyetle­nebb a csattanója. Mert min­dig értékek mennek veszendő­be, ha becsületesen és jól dol­gozó embereket olyan munka­körrel bíznak meg, amelyet képtelenek ellátni, s ilyesmire többnyire akkor kerül sor, amikor a vállalatnak vagy in­tézménynek nincs megfelelő káderutánpótlása. S a megbí­zók ilyenkor többnyire jóindu­latú reménykedéssel figyelik, hátha meg tud kapaszkodni emberük a feléje dobott tra­pézban. Igaz, hogy senki sem köte­lezhető olyan feladat elvállalá­sára, amelynek megoldásához nem érzi magát mindenben: al­kalmasnak. Nehéz nem élni a lehetőséggel, különösen, ha von­zónak érezzük a felajánlott munkakörrel járó feladatokat. De hát szembe kell nézni a magunk felelősségével. S a megbízók, a kinevezők, a megszavazók felelősségével is. Akik reálisabban, tisztáb­ban ítélhetik meg — s ítélik is meg — jelöltjük rátermett­ségét, szakmai gyakorlatát, ké­pességét. Mégis néha kompro­misszumok árán döntenek, mondván: majd beletanul. Nem kellett keresni, ez volt a kényelmesebb megoldás. Aztán nincs is, akitől számonkérjük a fiatal, jó képességű pedagó­gus meghasonlását, aki mű­velődési osztályvezetőként nem tudott helytállni; a tapasztalt tervezőmérnök lelkiismereti válságát, aki irányító munka­körben vallott kudarcot. Meg­annyi trajjézkarrier, akik meg­oldást csaa addig hoztak, amíg felmentek a kupolába, a lengő trapéz, s az ugrás eddig mintha csak nekik adott volna tanul­ságot. Kr. Gy. Páva. Kezdjük a legfonto­sabbal: a Röpülj páva vetélke­dősorozat péntek esti adásában a Pest megyét képviselő német nemzetiségi együttest ítélték jobbnak a mezőtúriakkal szem­ben. Ismét nemzetiségi műsort láttunk tehát, s ismét megbizo­nyosodhattunk, hogy népmű­vészeti hagyományokban meny­nyire gazdagok országunk ide­gén ajkú lakói. Noha — mint hallhattuk — hazánk lakosságá­nak csak alig két százalékát alkotják, mégis egyre-másra rukkolnak ki mutatósabbnál mutatósabb programokkal. Lám, a mi megyénk németjei is milyen elismerést arattak. Joggal dicsérték őket azért, hogy érdekesen, tartalmasán ismertették meg a közönséget idekerülésük történetével, múlt­jukkal; ugyanígy azért, hogy elénk tárták hagyományos mesterségeiket, köztük a leg­fontosabbat, a vaskovácsolást; és hasonlóképpen azért, hogy milyen szépen ápolják tánc- és dalkultúrájukat. Mindemellett joggal szólt az elismerés azért is, hogy — el­lentétben a kissé népszínmű- vesnek tetsző túri vásárral — sokkalta természetesebb, hite­lesebb előadásban tárták elénk műsorcsokrukat a Pest me­gyeiek. Így volt igaz: semmi keresettség, semmi művészke- dési szándék nem érződött ezen az összeállításon — ám annál több jegyelem és alázat tetszett ki belőle. No és az az ünne­pélyesség, amelyet a zsűri tag­jai külön is megemlítettek. örvendhetünk tehát e to­vábbjutásnak, s ezzel együtt annak is, hogy nemcsak egy versenyprogram készült Pest megyében, hanem egy másik is, amelyben a ceglédberceli a solymári, a pilisvörösvári, a soroksári szereplők mutatják majd be a maguk * népművé­szetét Ez a program — úgy tervezik — egy hónap múlva kerül a képernyőre. Csepel. Hosszan kéne gondol­kodni, hogy eszünkbe jusson egy olyan remek termelési ri­portműsor, mint amilyet csü­törtökön este közvetítettek Cse­pelről. A hatalmas gyárcsoportsóro- zatból most az egyedi gépgyár­ban és a palacküzemben állí­tották fel a kamerákat, s e két gyár munkásait és vezetőit kérdezgették: hogyan megy a munka most, a jubileumi mun­kaverseny befejezése után. Hát ebből az egyszerűnek látszó érdeklődésből hamaro­san tüzes párbeszéd kereke­dett. Akárha valami négy fal közötti brigádgyűlésen lettünk volna, úgy röpködtek a de így, de úgy indulatú mondatok, amelyekből egyebek között az derült ki, hogy bizonyos új — jobb — szerszámok elfogytá /al is megmaradtak a hozzájuk igazított normák; meg az, hogy miképpen lehetne megkeresni nyolc óra alatt ugyanazt a pénzt, amit most csak rendsze­res túlóráztatással tudnak a bukszákba varázsolni. És így tovább, meg, így tovább ... Mondták, mondták, de vasta­gon. Ám —, hogy nem — a néző egy pillanatig sem érezte, hogy itt valami kibékíthetetlen, vagy csak nehezen kibékíthető ér­dekellentét szópetárdái röp­ködnek, hanem azt, hogy mind­egyik pörlekedő egyet akar jobban dolgozni, és ezzel együtt jobban élni. A jobb munkafel­tételek miatt erősödtek fel a hangok, és ugyam'gy azért, hogy — értsék meg — a leges- legjobb szándék ellenére sem teljesíthetők még némely, jogos kívánalmak. S míg ezt a jóízű szóváltást hallgattuk, belepillanthatunk a szóbanforgó két gyár legbel­sőbb belsejébe. Láthattuk pél­dául a palacküzem öreg gépeit, amelyekkel nem lehet, valami gyönyörűség tizenkétórázni , Egyszóval, annyi jólfésült, emelkedetten érdektelen ter­melési riport után most végre ismét egy témájában, látványá­ban egyaránt hiteles gyári hír­adás tűnt fel a képernyőn. Akácz László Megtalálták Gertrudisz sírját DR. GEREVICH LÁSZLÓ A PILISSZENTKERESZTT ÁSATÁSOKRÓL A Pilisszentkereszt határá­ban látható régi falmaradvá­nyok eredete régóta foglalkoz­tatja a történészeket. Először 1892-ben kezdtek itt ásatáso­kat Békefi Rémig dr. vezeté­sével, majd 1913-ban Gerece Péter látott munkához. A két régész feltárásának alapján dr. Gerevich László, a Magyar Tudományos Akadémia Régé­szeti Intézetének igazgatója és munkatársai megfejtették a romok titkát. Szobrokkal, le­letekkel zsúfolt szobában most dr. Gerevich László beszél az ásatásokról. Centrum a klastrom körül — Korábban a középkori Magyarország társadalmi és politikai centrumának gaz­dasági és kulturális jelentősé­ge foglalkoztatott — mondja. — Így jutottam el a Duna­kanyarhoz. A középkori Ma­gyarország központja Győr, Veszprém, Fehérvár és Pilis területén húzódott, körülölel­ve a királyi birtokokat. Felfi­gyeltem a pilsszentkereszti ro­mokra, amelyek Esztergomtól és Óbudától egyaránt 18—20 kilométernyire fekszenek. — Megállapítottuk, hogy 1184-ben 111. Béla cisztercita kolostort alapított e tájon. Ek­kor kezdte el felszámolni gö­rög kapcsolatait, és figyelme mindinkább Franciaország fe­le fordult. A XII. század má­sodik felében Franciaország Európa vezető hatalma volt. Béla később kapcsolatainak elmélyítése érdekében felesé­gül vette a Capet családból származó Margit hercegnőt. Megtudtuk azt is, hogy III. Béla fontos szerepet szánt az apátságnak, melynek első la­kói franciák voltak. Acey-ból költöztették át ide a szerzete­seket. — Milyen volt virágkorában az apátság? — Gyönyörű helyen, he­gyekkel övezett völgyben, Do­bogókő és a Pilis közötti ha­talmas területen, hét holdon feküdt. A templom hossza 60 méter, az ebédlőteremé 35 mé­ter volt. Oszlopos kerengő övezte, s a szerzetesek lakhe­lyéül szolgáló cellák mellé számtalan műhelyt is építet­tek. A feljegyzések szerint: a szerzeteseken kívül sok fran­cia mesterember — elsősorban építész — is megfordult itt. — Jelentős kulturális és gazdasági központ volt e ko­lostor. Itt már látható, hogy a magyar építészetet jellemző, úgynevezett palmettás stílust a korai gótika váltotta fel. A Franciaországból hódító útjára induló gótika, miként ezt az ásatás bizonyítötta, Európá­ban másodikként Magyaror­szágon eresztett gyökeret. Tér­hódítása 40—50 évvel korább­ra tehető, mint ahogyan ed­dig ismertük. A cisztercita ko­lostort ebben a stílusban épí­tették, s az itt alapított mű­helyek mesteremberei munkál­kodtak az esztergomi királyi palotán, a katedrális átépíté­sén. — A ciszterciták kerülték a túlzsúfoltságot, a precizitás jellemezte építkezéseiket. Min­den szempontból haladóbb, korszerűbb stílust hoztak ha­zánkba. Az első kőépületek egyike — A feltárás során kide­rült az is, hogy az apátságnak a helyén korábban hasonló épület állt, mégpedig bencés templom és kolostor, amit a franciák részben lebontottak, és beépítették az újba. Sok épen maradt szalagfonatos, palmetás, primitív klasszicizá- ló falmaradványra, kőre buk­kantunk. E felfedezés a ma­gyar építkezés keletkezése kö­rüli vitát is eldöntötte. A ke­resztény magyarság egyik leg­első épületére bukkantunk, amit Szent István vagy még Géza fejedelem építtetett. — Mi volt az apátság gaz­dasági jelentősége? — A XII. század elején a megművelhető területek el­fogytak. A ciszterciták a mo­csarakat lecsapolták, az erdők irtásával újabb megművelhető területeket nyertek. Fogalmaz­hatunk úgy, hogy az akkori viszonyokhoz képest nagyüze­mi gazdálkodást vezettek be. Személyesen irányították a munkát, kiváló terméseredmé­nyeket értek el. / Eltört pecsét a csatornában — Hogyan éltek itt az em­berek? — Erre a kérdésre az előke­rült több tíz darabot számláló használati tárgy tanulmányo­zása adja meg a választ. Ezek feldolgozása még tart. — Az apátság épületeiben kő­ből és égetett cserépcsövekből készített vezetékrendszer biz­tosította a vizet. A csatorna­hálózat is kőből készült. Az egyik csatornában megtaláltuk az egyik apát XIV. századból származó, kettétört pecsétjét, Erre a pecsétre csengő arany­nyal fizettek a kincstárból. Ha meghalt az apát, akkor eltör­ték a pecsétet, nehogy valaki visszaéljen vele. A tündérléptű képzelet iskolája SCI-FI A KÉPZŐMŰVÉSZÉT BEN Sci-fi a képzőművészetben? — Festményben, grafi­kában, szoborban, kisplasztikában mi lehet fantasztikus? Netán az absztrakció? Hiszen akkor a század képző- művészeti termésének felét sci-fi alkotásnak hívhat­nánk ... Vagy sci-fi irodalmi művek ihlették a sci-fi képzőművészeti alkotások szerzőit? Ki miért vallja ma­gát sci-fi alkotónak, és miért lett azzá? A kérdésekkel a hazai sci-fi képzőművészet három olyan alakját kerestük fel, akik egymástól merőben el­térő álláspontokat képviselnek. ‘ Barakonyi Attila, 31 éves, kirakatrendező-grafikusként dolgozik, most változtat állást: nyomdaipari grafikus lesz. Sokfelé, sok mindent tett már életében. A tudományos-fan­tasztikus irodalommal földmé­rő korában ismerkedett meg. Tulajdonképpen az űrrepülés tematikája vonzotta, így ke­rült kapcsolatba a budapesti, Bocskai úti sci-fi klubbal. Az ott látottak-hallottak hatására kezdett amatőr képzőművész­ként alkotni. Csak sci-fi té­májú grafikákkal foglalkozik, 70—80 alkotását kiállításokon több hazai sci-fi klub közön­sége ismerhette már meg. Idén ő kapta a Bocskai úti TIT- klub képzőművészeti Arany Meteor díját, amely a közön­ség legmagasabb fokú elisme­rése. — A svéd Sam J. Lundvall Alice világa című regénye piszkált fel annak idején. Nem tetszettek a könyv illusztrá­ciói, elhatároztam: én is meg­próbálom. Lem, Bradbury, Zsoldos Péter, A. C. Clark mű­veihez készítettem azóta 100 illusztrációt, és ,ezek önálló­sultak, grafikaként. Mindig az elolvasott sci-fi késztet mun­kára. Itt bemutatott rajzomon Pirx pilóta közismert kaland­jai közül például a szetaurt próbáltam ábrázolni. Vizuáli­san olvasok — és a leírt lát­ványt próbálom képre váltani. Színeket látok inkább, mint formákat. Különösen az ide­gen bolygók képzeletbeli le­írása ragad meg. Hasonlóan a zenehallgatás során a szem előtt megjelenő színekhez. Hogy más bolygólakót rajzol­tam-e már? Csak Botond-Bo- lics Vénusz-lakó-antropteráját. Könyv nélkül, azaz irodalmi alkotástól függetlenül egyszer próbáltam még, képregényt, saját ötletemből. Egy hibája — Számtalan kőtöredéket vettünk leltárba. A kövekből összeraktunk egy szarkofágot. A díszítőelemekből arra követ­keztettünk, hogy ebben csakis királyt temethettek. Bravúros nyomozással és némi szeren­csével rábukkantunk IV. Béla adományozólevelére, amelyben az áll, hogy a cisztercita ko­lostornak földeket juttat, mi­vel anyját méltóképpen elte­mették. Ebből következik az, hogy PilissS^ntkereszt határá­ban, a kolostor romjai között II. Endre feleségének, Gertru- disznak a sírja fekszik, akit a történelem szerint egy pilisi vadászaton öltek meg. E tör­ténetet dolgozta fel később Katona József: Bánk bán cí­mű tragédiájában. van: túl sok benne a szín, a hazai nyomdatechnikát tekint­ve nincs hol megjelennie. Az általam követett irányzat kö­zel áll a naturalizmushoz. A sci-fi képzőművészettel átalá- ban az a problémám, hogy a képek, grafikák túl nonfigura­tívak, túlzásba viszik bennük a fantáziát, a képregényekben viszont túlteng a science, a tudomány. Valahol a kettő kö­zött kell lennie a helyes út­nak, ezt Korga György festő­művész találta meg. Szerin­tem nincs külön sci-fi képző­művészet. Van sci-fi témájú, mint ahogy irodalomban, ze­nében sem külön kaszt a sci- fi, csak az adott művészet sci- fi témájú ágazata. Egy hason­lattal : Korga György 42 éves, festő­művész, 1980-ban végzett a fő­iskolán. 1965-ben került kap­csolatba a sci-fi képzőművé­szettel, amelynek ma legjobb hazai alkotója. A találkozás érdekes volt: — Ray Bradbury Marsbéli krónikák című könyvét ké­szültek akkor éppen kiadni. A kiadó munkatársai hóna­pok óta kerestek illuszt­rációkat a könyvhöz. Az el­képzelésüknek megfelelőt nem találtak. Amikor az egyik ké­pen végre megálltak: ez az! Így, szinte teljesen véletlenül kezdtem. Később már tudato­san foglalkoztam sci-fi témá­jú festményekkel, hiszen ma­gam is a sci-fi gondolkodás híve vagyok, és ehhez próbá­lom a saját vizuális gondola­taimat hozzátenni. És hogy mi az a sci-fi gondolkodás? Egy­szer, az írószövetségben, egy vita során véletlenül fogal­maztam meg, de a megfogal­mazást azóta is hiszem: a sci- fi a tündérléptű képzelet ra­gyogó iskolája. Korga György 50—60 sci-fi témájú festmény alkotója. Je­lentős részük közismert, mint a Kozmosz fantasztikus soro­zat könyveinek borítólapjai. Korga György is megkapta a közönség Arany Meteor díját 1974-ben, tavaly az érdi sci-fi fesztiválon pedig az írószövet­ség munkabizottságának em­lékplakettjét. Sci-fi témájú ké­peit (mert hagyományos mű­veket is alkot) kiállításai anyagának részeként nemrég az NSZK-ban, Svédországban, Dániában is bemutatták. Panner László a hazai sci-fi képzőművészet másik kiemel­kedő alakja. Tizennégy éve, épületgépész-technikus korá­ban kedvelte meg a műszaki, tudományos témákat, és mint grafikus is ezeket próbálja visszaadni. Ebből és a szürrea­lizmusból született nála a sci- fi alkotás vágya, saját stílusát tréfásan szür-naturalizmus­Barakonyi Attila illusztrációja a Pirx pilóta kalandjai című sci-fi- bez. Korga György Ray Brandbury Marsbéli krónikák című köny­véhez készült borítója. nak nevezi. De nála a sci- fi még valamit jelent: sa­ját fantáziát. Ugyanis, két művésztársától eltérően, nem irodalmi művek alapján al* kot, a témákat teljesen sa­ját képzeletvilágából meríti. Illusztrációkat is készített például a Kozmosz-sorozat könyveihez. Egyébként ő sem csak sci-fi témákban al­kot: Faulkner, Romain Gray, és Mikszáth egyaránt szerepelt illusztrációja listáján. Hatvan sci-fi témájú grafikája, festmé­nye van. 1975-ben ő is meg­kapta az Arany Meteort, a TIT-klubbeli kiállítása után. A 27-es Galaktikában 30 gra­fikával szerepel. A harmadik művész újból másféle módon határozza meg a sci-fi képzőművészet lé­nyegét: nem szabad, hogy iro­dalmi hatás terméke legyen, csakis a saját fantáziáé. Ne legyen túl tudományos, mert az a művészi hatást rontja, de a tudományhoz mindenképpen kapcsolódnia kell, ha másképp nem, hát a pszichológia terü­letén. Sz. K. — Ügy hírlik, külföldön is nagy érdeklődést keltettek a feltárt téglapadló-mozaikok? Árulkodó téglamozaik — Az ásatás sok meglepő eredményt hozott. Régi sejté­sünk is bebizonyosodott, még­pedig az, hogy Villard de Hon- nucourt, a francia katedrál- építészet legnagyobb egyénisé­ge, több ízben járt hazánk te­rületén a XIII. század első harmadának végén. A ciszter­cita kolostor téglapadló mo­zaiklapját ő készítette. — Mikor tekinthetik meg az érdeklődők az apátság marad­ványait és a leleteket? — Ez még a távolabbi jövő. Egyelőre visszatemettük az épületleleteket. Sok pénz kell a falak konzerválására, ame­lyeket múzeumban lehetne a legszemléletesebben kiállítani. Erre egyelőre nincs lehetőség — mondta befejezésül Gere­vich László. Ferenczi Annamária Panner László sci-fi yLankája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom