Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

rr.sr M tr.it r 4 1978. JANUÁR 86., CSÜTÖRTÖK PÁLYÁZAT UTJÁN... A hivatás vagy a család? PEDAGÓGUSOK VALLANAK KONFLIKTUSAIKRÓL Elhunyt Palló Imre A Magyar Állami Operaház igazgatósága nagy fájdalom­mal tudatja, hogy január 25- én életének 87. évében elhunyt dr. Palló Imre Kossuth-díjas kiváló művész, az Operaház örökös tagja. Temetéséről ké­Az elmúlt év őszétől lépett életbe országszerte a fiatal ér­telmiségiek elhelyezkedését szabályozó pályázati rendszer. A — sokat vitatott — talán így jellemezhetnénk, hiszen már az első hírekre vita kereke­dett körülötte a főiskolákon és egyetemeken, s nemkülön­ben a sajtóban. Azóta fél esztendő telt el. A pályázati rendszer hatásai — előnyei és hátrányai — egyaránt szembe- ötlőbbé váltak. Ezekről kér­deztük a tápiószecsői általá­nos iskola három fiatal peda­gógusát és sokat tapasztalt igazgatóhelyettesét. Aki jól járt Bognár Tamás a 3/B osz­tályfőnöke : — A jászberényi Tanítókép­ző Főiskolán végeztem, itt lakom Tápiószecsőn. Már diákkoromban is sokat be­szélgettünk a pályázatról. Tudniillik a főiskola tanulmá­nyi hivatala összeállított egy listát aszerint, hogy milyen a diákok tanulmányi eredmé­nye, és milyen a közéleti ak­tivitásuk. E két szempont alapján rangsorolták az egy állásra pályázókat. Márpedig volt olyan tanítói állás is, amelyikre négyen-öten jelent­keztek. Az én állásom is ha­sonló. Megkaphatták volna jobban rászorulók is, például egy évfolyamtársam, akinek családjával együtt el kellett költöznie lakóhelyéről, hogy taníthasson. Miért éppen én kaptam az állást? Talán azért, mert ugyanide jártam általános iskolába, itt végez­tem a tanítási gyakorlatot, is­mertek már. Biztosra men­tem, vártak... Sokat számított a családom is, apám beteg volt, amikor elvégeztem a főiskolát, s alig várta, hogy hazajöjjek. Bevált a számításom: nem kell na­ponta több órát utazni mun­kába jövet-menet, megszeret­tek itt a tanulók, a kollégáim is... Kényszerhelyzet Erdődiné Csőke Katalin az 1/D osztály tanítója: — A családom jászberényi, én is ott nőttem fel, ott vé­geztem a főiskolát, mégis el kellett jönnöm. Nem maradt más választás: Jászberényben — sőt, sehol a közelében — nem hirdettek egyetlen állást sem. Ez volt a legközelebbi iskola. Naponta négy órát utazom. Az időkiesés miatt szinte megszűnt a családi éle­tem. Hajnalban kelek, későn érkezem, és fáradtan. A fér­jem rövidesen leszerel, Jász- kiséren fog dolgozni, kertész üzemmérnök. Egyikünknek választania kell majd: nem lehet közöttünk mindennap 70 kilométernyi távolság. — De nemcsak az időt saj­nálom, anyagilag sem jártam szerencsésen: a mindennapos ingázás költségeinek csak egy részét téríti meg az iskola. Kétezernégyszáz forint a fize­tésem és ebből 400 az úti­költségre megy el. Mintha nem is emelték volna a bére­met ... — A .buszon, a vonaton nemigen jut idő és mód a dolgozatok javítására. Pedig nagyon szeretem a hivatáso­mat. És ezt az iskolát is. Jó a felszerelés, aranyosak a ta­nítványaim, jó a kollektíva. Szomorúan hagyom itt Tápió- szecsőt, ha nekem kell Jász- kisérre költözni... 1 A Átmenetileg Bálláné Méhész Éva, az I/A osztályt tanítja: — Albertirsán születtem, de férjhezmentem és most Jász­berényben van az otthonunk. A férjem művezető a Hűtő­gépgyárban. Még nem ismer­tem őt, amikor első éves ko­romban szerződést kötöttem a Pest megyei Tanáccsal. Így eleve csak Pest megyei állás­ra pályázhattam. Fogadtak volna Albertirsán Is, de az még távolabb van Jászbe­rénytől. Amikor tudomásom­ra jutott a pályázati rend­szer, nem örültem. Nem sok jó fog ebből kisülni — gon­doltam —, mert fontos ugyan, hogy mindenütt legyen kép­zett pedagógus, de így csak átmeneti a megoldás. Mint az én esetemben: idegen helyre kerültem, és — bár szívesen vártak és jól érzem itt ma­gam —, ha közelebb találok munkát, oda megyek dolgoz­ni. Ez a pályázati rendszer független embereknek való, akik szabadon költözhetnek, nem kell elszakadniuk a csa­ládtól, az otthontól. — A szerződésem még két évig ide köt. Utána szeret­nék családot, gyereket és fel­tétlenül keresni fogom a kö­zelebbi munkahelyet. Mert az én kedvemért nem fog haj­nali öt órakor kinyitni a jász­berényi bölcsőde, vagy óvoda, hogy gondoskodjanak a gyer­mekemről, amíg Tápiószecsőre utazom. Pedig szívemhez nőtt az itteni 30 gyerek is... ★ Uhereczky Pálné, a tápió­szecsői általános iskola igaz­gatóhelyettese: — Csak pillanatnyi léleg­zetvételhez jutott az iskolánk. Néhány év múlva újjászüle­tik majd a gondunk: a tanító­hiány. Három állást hirdet­tünk, három tanítót kaptunk, de közülük csak egyet nyer­tünk igazán. A legjobb az len­ne, ha mindhárman itt ma­radnának, mert — a többi ne­velő szerint is kiválóan dol­goznak. Régebben a mi iskolánkat tápiószecsői tanítóképző inté­zetnek titulálták, mert min­dig volt képesítés nélküli pe­dagógusunk, aki munka mel­lett tanult. Közülük sokan itt­hagyták az iskolát, amikor megkapták a diplomájukat. Jómagam 18 éve tanítok Tá­piószecsőn. Ideköt a család. Pedig Nagykőrösön születtem és Szegeden tanultam. Meg­értem a fiatalok gondjait: a pályámat, a hivatásomat én sem adnám fel semmi pén­zért, de az állásomat a csa­ládért — igen... Vasvári G. Pál ÉRDEKES LELET Kié volt a Ügy tartják: népvándorlás korabeli főemberé lehetett. Talán éppen Árpádé. Még a legtartózkodóbb vélemények is megkockáztatják: jelentős magyar történeti értéke van a honfoglaláskori sírhelyeknek. Mindez persze, csak feltéte­lezés. A tény: érdekes leletre bukkantak Óbudán. A Bécsi úton, a Volán autóbusz-végál­lomástól nem messze, a Se­lyemipari Vállalat területén január első napjaiban kövekbe ütközött a bulldózer vasfoga. A fagyos földből hatalmas kő téglalap körvonalai rajzolód­tak ki. Ma már letisztítva, el­különítve áll a lelet: az előtér­ben római kori koporsó (római temető terült itt el), egy kőfal, hátrább pedig az a bizonyos kettős sír. Két, egymásbafolyó kő sírhely. Óbuda zarándokhely lett is­mét: szakértők és egyszerű ér­deklődők kísérik figyelemmel az ásatást. Régészek, geológu­sok; földmunkások birkóznak az agyagos földdel. A munka ebben a szakaszában már va­lóságos kézimunka: meggém- beredett ujjakkal, kapargatják sőbb történik intézkedés. ★ Dr. Palló Imre 1891-ben szü­letett Mátisfalván, Erdélyben. A Budapesti Zeneakadémián Sik Józsefnél végezte tanul­mányait, 1917-ben lett az Ope­raház magánénekese. Fiatalon hosszabb tanulmányutakon vett részt, főleg Olaszország­ban képezte hangját, ahol Mascagni növendéke is volt. Már a húszas évek elején az Operaház vezető barito- n-Krtája lett. Legigazibb terüle­tét Verdi nagy lírai szerepei­ben találta meg, de Puccini- és Wagner-operák több sze­repét is énekelte. Kiemetke- dőek voltak a magyar szerzők műveiben nyújtott alakításai is. Mint dal- és ora'fóriumé.ne- kes Bartók és Kodály művei­nek ihletett, egyedülálló inter- pretátorává vált. Sokat és sikerrel szerepelt külföldön: olasz operaszínpa­dokon, Ausztriában, Németor­szágban. 1934-ben az Operaház örökös tagja lett, 1957-től 1959-ig igazgatója volt. Nyug­díjba vonulása után is sokat szerepelt az Operaház színpa­dán. 1949-ben Kossuth-díjjal, 1950-ben Kiváló művész cím­mel tüntették ki. kettős sír? a köveket, óvatosan fejte­nek le minden rögöt; minél épebben kerüljenek elő a múlt emlékei. A szomszédos kis faház, a melegedő csak arra elég, hogy a munkatársak saélvédett he­lyen böngésszék át a térképe­ket, beszéljék meg a munka további menetét, törjék le az érdeklődők lelkesedését. Hi­szen még semmi sem biztos, még csak a munka kezdetén vagyunk... Lent az üregben földmun­kás fejti a falat, súlyosan hull alá az agyag a véső nyomán. Fölkiált: Valamit találtam! A lebontott föld helyén jól látha­tó a kő fehér színe. Mi lehet az? Az itt táborozó honfoglaló elődök újabb emléke? Vagy minden eddigi feltevés elveté­sének végső bizonyítéka? Kérdések, amelyeknek meg­válaszolásához hosszú munká­ra, alapos tudományos vizsgá­lódásra, gondos szakmai érté­kelésre van szükség. Az ásatás tovább folytató­dik ... Major Árvácska Élő, éltető hagyomány PIRK JÁNOS MŰTERMÉBEN I Pirk János Munkácsy-díjas festőművész Galántán született 1903-ban. Nagybányán Thorma János, Budapesten Réti István segítette kibontakozását. Sajátos hangvételét mindvégig meg­őrizte minden vásárhelyi, párizsi, itáliai hatás ellenére. 1924 óta kiállító művész, több önálló tárlata nyílt Szentendrén és Budapesten. KÜLÖNÖS SZIGET Pirk János a szentendrei művészeti életben. Más, mint a többiek, s ha nem is tartozik az ár­nyalatokat termő szentendrei műhely főáramlatába, jelentős epizód. A föld méltóságát, a Nap aranytüzét, az egyszerű emberek megszerzett és őrzött csöndjét jeleníti művészeté­ben. Egy darab Alföld az európai távlatokat sürgető Szentendrén Pirk János mű­vészete — villanó nyers ter­mészet, idézet földből, nyárból, tűzből, munkából —■ új, egész­séges hajtás Van Gogh-ból, ittmaradt Móricz — valami mély neszezés, motozás, külö­nös győzelem, alig észrevehető offenzíva, előrehaladás, tér­nyerés. A hó műtermében olvad le cipőmről, de nem haragszik, mert nem is veszi észre, any- nyira betölti élete; a festészet. Csak erre összpontosít. Húzza elő fáradhatatlanul a képek egész sorát, de nem szól; már a színek és formák beszélnek. Megjelenik a falu népe úgy, ahogy a múltban élt, mert a gép egyre inkább módosítja a mezei munkát — s a marok­szedők, kaszakalapálók nem Mártélyon és Makádon tekin­tenek ránk, hanem Pirk János művészetéből. Most festi a ^Tengeri-hántás” újabb válto­zatát. A kukoricatörés, a ku- koricafosztás az elmúlt száza­dok egyik fő mezőgazdasági munkája volt hazánkban. Munka, dráma és romantika egyszerre. Még sokan emléke­zünk ma is régvolt kukorica­törésekre, amikor a csuhét a csöveken 'hagytuk, és éjfélig fosztottunk száraz istállóban, udvaron; tábortűz mellett, s közben néztük a tömött hol­dat, a csillaghullást. Megírta ezt Arany János halhatatlan remekművében, ahol egyezte­tett formákkal utal a termé­szet és az ember ősi egységé­re, ahol kerek Dalos Eszter melle és a hold, ahol egyszer­re könnyezik a teherbe esett lány, és harmatos a fű. VAN MONDANIVALÓJA Munkácsy, Hollósy Simon, Arany János, Koszta József kukoricatáblái, évődő fosztói után Pirk Jánosnak, kérdez­zük magunkban. Van. A figu­rák ringó hullámban helyez­kednek el a festői térben, s hol halkabban, hol hangosab­ban felizzanak a piros kukori­caszemek, a föld bősége nö­vényben, emberben. Sugárzik róluk a tüneményes egyszerű­séggel és tisztasággal épült derű, mely korszerű marad a gépek és a rakéták korában is. A szépség örök időszerűségé­vel nézzük a Pirk érintette szentendrei tornyokat, a vala­hol az Alföldön látott, megfi­gyelt, festészetté növelt kapá­sokat,, a régi szatmári' esték lámpafényét, melyből nagy vi­lágosság lett az országban, melynek emlékétől, élményé­től oly friss Pirk János műter­me. Fiatal és lendületes, mert műveiben elsősorban nem a múlt nosztalgiája árad felénk, hanem Van Gogh, Nagy Ist­ván élő, éltető hagyományá­nak az az energiája, melyet Pirk János váltott át jelenné Losonci Miklós Pirk János: K*1 ástársaim HETI FILMJEGYZET A macskás öregúr jelenet a filmből A kutyás hölgyek, a macs­kás urak környezetében rend­szerint barát, vagy státus- szimbólum a kiszemelt négy­lábú. De nem ritka a magasabb rendű szerepkör, amidőn társ­sá szegődik az elmagányosodott ember mellé a kutya vagy a macska. Paul Mazursky filmjének egyik jelentős szereplője, Tonto, a macska, „aki” vigasz, játszó­társ, útikísérő, barát egysze- mélyben. Haryt kíséri, a közel 70 esztendős nyugdíjas tanárt, fiaihoz, lányához, unokájához, keresztül-kasul utazva Ame­rika nagyvárosain, útibarátsá­gokat, ismeretségeket kötve. S miközben a két jóbarát (Háry és Tonto) megpihen Háry gyer­mekeinek családi otthonaiban, az öreg ráébred magányára, kitaszítottságára, hiszen a gyermekeinél tapasztalt való­di és látszatszeretet mögött ott él az új család, az új kö­zösség, amelyben számára nincs hely. A boldogság és nyugalom­keresés közben Tonto kimúlik, az idős tanár még inkább ma­gára marad. A sors egy macs­kaszerető özveggyel hozza ösz- sze, számára már ez sem nyújt vigaszt; az öregség visz- szavonhatatlan állapot, Háry bölcsessége, humanizmusa nem elégséges ennek felismerésére. A szelíd humorú, színes amerikai film a magányosság kivédésére nem ajánl recep­tet; az öreg ember és környe­zete egyformán „vétkes” a ki­alakult helyzetekért. Túl a félelmen A film egy izgalmas pillanata A krimikedvelők jó bűnügyi filmet láthatnak a mozikban; Ynnick Andrei francia rendező mestere a feszültségkeltésnek, az izgalmas cselekményszö­vésnek. Egy „apró” félreértés kínál­ja a mindvégig érdekes film alapanyagát: Claude Ballard ingatlanügynök az ügyfele ál­tal érte küldött Ford Capri he­lyett egy másik, hasonló típu­sú kocsiba ül, s ezzel nagy baj­ba sodorja önmagát, de kivált­képpen családját. Ugyanis a Ford Capri egy „neves” kasz- szafúró bandáé, amely társa­ságból hiányzik a páncélszek­rény-specialista. Ajánlásra Toulouse-ból várják a „szak­embert”, s helyette Ballard ül a gépkocsiba. Az ingatlanügynök akaratla­nul részese és ismerője lesz egy nagyszabású rabiási terv­nek. A tévedés hamarosan ki­derül, s a banda oiztjsítékot akar a hallgatásért; túszokat szed, Ballard feleségét és fiát. Riadt küzdelem kezdődik; az ügynök vissza akarja szerezni családja szabadságát, a banda véghez szeretné vinni rabiási akcióját. Ebben az izgalmas keretben peregnek az események, féle­lemből kihagyva a rendőrség támogatását (a rendőrök tudo­mást szereznek az ügyről és végső soron — a legjobb pilla­natban — színre lépnek). Krimiről lévén szó, a végki­fejletet nem illik elárulni. A legszebb szemű menyasszony A bolgár és csehszlovák együttműködéssel készült meg­lepően emberi mesefilm ci­gány folk- és mesemotívumok alapján készült M. Vorzsisko- va gyűjtése alapján. Egy léte­ző bulgáriai cigányfaluban ter­mett a rege, Jan Schmindt cseh rendező jó érzékkel fedezte fel a sztoriban az örök embe­rit, a téma által felkínált ter­mészeti tájat, a zenét. Érdekes: a főszereplő le­gényt Pistának hívják, vajdája nagyon szorgalmazza már a fiatalember házasságát, a falu leányai is bomlanak érte. Ám az ifjú — mert egy titokzatos öregapótól hallott a legszebb szemű leányról, Orináról — messzebb tekint: világot látni indul, hogy megkeresse hozzá illő kedvesét. Mint minden igaz mesében, ebben is jót jó hátára kell hal­mozni, emberprőbáló küzdéssel is rokonszenvet kell kelteni, csak ezután jöhet a siker: a várva-várt találkozás Ormá­val. Igen ám, de Ormát elva­rázsolták, a sudár termetű és csodálatos szemű leány élete javarészét tyúkként éli, a le­gényre vár a feladat, hogy megszüntesse az átkos varázs­latot. Nagy a csodálkozás a faluban, amidőn Pista megérkezik a tyúkocskával, s mindenki el- ámul, amidőn a legény beje­lenti: e tyúkot óhajtja felesé­gül venni... Mint minden igaz mesében, ebben >s minden jóra fordul, Pista elnyeri méltó jutalmát, a néző pedig gazdagabb lesz egy remekül elkészített, film­mé formált cigánymesével. P. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom