Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

1978. JANUAR 26., CSÜTÖRTÖK HHcrn 40? V Ksiimm s Szakmunkásjelöltek a műhelyben A szigetszentmiklósi 208. számú Steinmetz kapitány Szak­munkásképző Intézetben az autószerelő és gépi forgácsoló szakmák oktatására szakosított iskolában hat szakmában ké­pezik a fiatalokat. Az autószerelőket már szakközépiskolai szinten oktatják, az esztergályos, marós, köszörűs szakmákban pedig még az idén bevezetik az új típusú képzést. Gyerekcipőben.., A kereskedelmi szolgáltatás Pest megye lakosságának jelentős része Budapest köz­vetlen közelében, az úgyneve­zett agglomerációs települé­seken él és itt próbál vásá­rolni. Sajnos, a jobbára mun­kások lakta 44 agglomerációs település nem dicsekedhet korszerű üzlethálózattal, de még átlagos színvonalúval sem. A Nyugat-Pest megyei Elel- miszerkiskereskedelmi Vál­lalatnak például általában kicsiny boltjai vannak ezen a területen. A korszerűtlen boltok a , megye más részén lévő, hasonló nagyságú üzle­tekhez képest aránytalanul nagy forgalmat bonyolítanak le. A kereskedőkre az átla­gosnál nagyobb feladat há­rul. Varga Gyulától, az értéke­sítési osztály vezetőjétől ér­deklődtünk: javulnak-e a mun­kakörülmények, jobb lesz-e az ellátás az ötéves tervidő­szak végére? Huszonöt termelő — 31 millió Paprikaszezon a vörös kastélyban Harmadszor térünk le az Örkényből Dabasra vezető fő­útvonalról, mire végre megta­láljuk az eldugott üzemet, amelyet csak a vörös kastély néven emlegetnek a környé­ken. Akkor is alig hisszük, hogy itt készül a savanyúság, mert hiába szimatolunk a le­vegőbe, nem érezhető ecetszag. — Talán nem is használnak ecetet a savanyításhoz? — kér. dezzük szívélyes kalauzunkat, Knoll Mária üzemvezető-he­lyettest. — Majdnem négy vagon ecetsavat használunk fel éven­te. Asszonyok a gőzben Az iimíiia-lak nevű vörös kastélyban lassan már har­minc éve dolgozik a Pest me­gyei Zöldért konzervüzeme. Évi termelési értékük 31 mil­lió forint. Nyolc éve még 280 embernek adott munkát az üzem, aztán felépült a gyö­nyörű dabasi nyomda és el­szippantotta innen a munka­erőt. Termelőállományban ma már csak huszonöt ember dol­gozik itt. Ez az időszak az ecetespaprika szezonja. Utunkat hatalmas monstru­mok, betoncisztemák, tankok, medencényi kádak szegélyezik, amíg az úgynevezett steril­csarnokba érünk. A terem jó­kora darabján cukroszsákok tornyosulnak, feljebb gőzfelhő­be burkolózott asszonyok dol­goznak az üstök mellett. Mit csinálnak? — Invertszörpöt készítenek — magyarázza Knoll Mária. — Ezt a Pest megyei Pince- gazdaság rendeli tőlünk. — Hogyan készítik és mire használják? — Egy.egy üstben 250 kilo­gramm cukor olvad, ezt cit­romsavval tartósítjuk, vagyis invertáljuk, hogy a kristályo­sodást megakadályozzuk. A szirupot 65 százalékos refak- cióig sűrítik — sok idegen szót kell itt megtanulni —, a kész szörpöt naponta folyamatosan szállítja el a gazdaság; bor ja­vító alapanyagként használják. Ebben a szezonban, 1977 köze­pétől az idei első félév végéig hatvan vagon cukor feldolgo­zását terveztük, de nem lesz több 57 vagonnál, mert a gaz­daság nem kap több cukrot. Egy műszak alatt 75 mázsa szi­rupot készít el két asszony. A párolgó üstökkel szemben egy csapat asszony eecetespap­rikát csomagol. Csak a szép, sárga paprikákat teszik az üvegbe, a barnát és a pirosat nem. Hűvös, párás, nem na­gyon kellemes munkahely. A paprikát ciszternákban érlel­ték, onnan került az asszo­nyokhoz, akik lecsumázzák, válogatják és máris rakják az üvegekbe. Szabadkézzel dol­goznak. Nem marja az ecet a kezüket? — Az ép bőrt nem — mond­ja Gevura Istvánná. — Dehát melyik munkában nincs rossz!? — Melyik szezont szeretik a legjobban? — Most már mindegyiket, mert mindig van munka. Én tíz éve dolgosául itt, megszok­tam, mór nem is tudnék más munkát elképzelni. De itt van Sógor Lajosné, ő már tizenöt éve dolgozik ezen a helyen. Ügyes kéz kell hozzá, akkor tudjuk a normát teljesíteni. — Mennyi a norma? — Egy üveg 26 fillér. — Brigádban dolgoznak? — Nem vagyunk szabályos brigád, de éppen, olyan, mint­ha brigádban lennénk. Egybe számolják a teljesítményün­ket. Azelőtt volt egyéni nor­ma, de most már csak olyanok vannak itt, akik egyformán dolgoznak. Nem kell hajta­nunk egymást. A raktárba indulunk, útköz­ben Knoll Mária elmondja, hogy az idén rekonstrukció lesz a sterilcsarnokban. Tíz­millió forintért. Korszerűsítik ezt a munkahelyet, teljes fö­démcserét terveznek, és folya­matos sterilezővel cserélik ki a kiskapacitású, régi kádakat, autoklávokat. Az új berende­zéseket jövőre kapja meg az üzem, utána másfélszeresére emelhetik a termelést. Év közepétől savanyúság A dabasi nyomda megnyi­tása előtt még a szárítóüze­mük is működödtt, a tőkés ex­portjuk is jelentős volt. Ma már csak belföldi megrende­lésre szállítanak. A legfonto­sabb vevőik a budapesti Fü- szért és a Zöldért; hordósárut, valamint öt- és egyliteres üve­gekbe csomagolt savanyúságot szállítanak nekik. A szezon az év derekán kez­dődik, egy-két hónapig ková­szos uborkát készítenek, évűi te 10—15 vagonnal — ameny- nyit rendéinek; az uborkát fo­lyamatosan érlelik és száll).­ÉRDEMES NYÜLAT TENYÉSZTENI A dunavarsányi Petőfi M-tsz. nyúlszapőrításra szerződést köt 1978-ra termelőszövetkezetekkel, szakcsoportokkal és egyéni tenyésztőkkel. Ehhez ad: 100 Ft darabonkénti áron tenyésznyulakat (Intenzív fehér és edzett háztáji fajtákat). kedvezményesen kitűnő s^ját gyártású nyúltápot és ketreceket. (A háztáji tenyésztőknek OTP-hitelt biztosítunk.) INGYENES SZAKTANACSADAS es Állatorvosi felügyelet. A SZAPORULATOT MAGAS ÁRON ÁTVESSZÜK. ' Jelentkezés Írásban és személyesen: "»unavarsány. Templom u. 10. Az érdeklődőknek minden szombaton 10—12 óra között bemutatjuk nagyüzemi nyúltetepünket. ják. Ugyanebben az időszak­ban készül az ecetes uborka, évente 41 vagonnal. Az udvaron sorakozó, 300 hektó« tankokba egyenként 180 mázsa uborka fér. Augusz­tus közepén kezdődik az ece­tes paprika szezonja, az idén 40 vagonnyit dolgoznak fel. Október a káposztasavanyítás ideje, ebből 37 vagont készíte­nek. Gyártanak úgynevezett prezerv, vagyis hőkezelt cse­megeuborkát, a szavatossági ideje egy év. Az idén ebből nem teljesítik a tervet, mert egyszerre túl sok uborkát kap­tak és kénytelenek voltak el­rakni ecetesnek. Nyáron, a hő­kezelt uborkából öt dolgozó, 130 vagonnal készített három hónap alatt. Az üzemvezető-helyettes ezt nem kis büszekséggel említi. Mire büszke? — Arra, hogy javult a ter­melékenység és hogy a dolgo­zóink sokat újítottak. A raktárban négy asszony serénykedik, jól felöltözve. Hűvös van a helyiségben. A raktár jó részét itt is cukros­zsákok foglalják el, a másik oldalon az asszonyok a Fü- szértnek címkézik és csoma­golják az ecetes paprikát és csemege uborkát. ...de fehér csizmában Knoll Máriával arról beszél­getünk, hogy régen a falvak­ban lábbal taposták a káposz­tát, amikor meglepő dolgot mond: — Most is úgy csináljuk. Megkérjük, mesélje el, ho­gyan készül a nagyüzemi ká­poszta. — Huszonnégy, egyenként 27 köbméteres betonciszternáink vannak, egybe 250 mázsa ká­poszta fér bele. Géppel aprít­juk, kosárral beleöntjük. Egy- egy ciszternába két-három asszony beleáll és körbejár­nak, amíg a lé fel nem jön. Akkor ráöntik a következő ré­teget, sóznak — három száza­lék só kell bele —, beleteszik a babért és a köményt és két napig tapossák. — Mezítláb? — Ugyan, dehogy — nevet az üzemvezető-helyettes. — Fehér gumicsizmában. Most változtatunk a technológián. Kisebb méretű, egyköbméte- res betonciszternákat építünk, amelyekbe beépítik a nyomó­szerkezetet is. — Azután már nem kell töb­bé taposni? — De. Azt azután is kell. A nehéz fizikai munka a kövezés volt. Negyven kilós köveket emeltek a ciszternába a fér­fiak, a kő súlya egyharmada volt a káposzta súlyának. Eze­ket a köveket helyettesíti majd a nyomószerkezet. Kifelé menet hallunk még egy újságot: — Tavaly leégett az az épü­letrész, amelyben az öltözők és zuhanyozók voltak. Most újjáépítjük, tavasszal már használhatjuk. Szebb lesz. mint a régi. Hatos Erzsébet — Az ellátás javításában nálunk, sajnos, még csak a hálózat fejlesztése a döntő. A vállalat minden eszközét er­re próbálja felhasználni. A kereskedelmi szolgáltatások bevezetésére egyelőre nincs módunk. Pedig igény való­színűleg lenne rá Százhalom­battán éppúgy, mint Szent­endrén. A Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat hason­ló gondokkal küzd. Üzletei kicsinyek, korunk igényei­nek nem felelnek meg. Pél­dául a bútorértékesítéssel is foglalkozó vállalatnak mind­össze nyolc lakberendezési szaküzlete van az egész me­gyében, és éppen a legkisebb, (Szigethalmon), az agglome­rációban. Az áruházi prog­ram keretében javul a hely­zet: például a felépülő száz- halombattaiban 1800, a sziget­halmi üzletházban 400 négy­zetméternyi helyet kapnak az iparcikkek. Szolgáltatást a he­lyenkénti házhoz szállításon, üzembe helyezésen kívül nem­igen végeznek, ebben első­sorban a fogyasztási szövet­kezeteknek van nagy szere­pe. A ruha méretre igazítás, függönyvarrás, szőnyegsze- gés, kozmetikai, lakberende­zési, háztartási tanácsadás, mint szolgáltatás, sajnos, nem jellemző a főváros közvetlen közelében tevékenykedőkre. A házhoz szállítás — talán épp a fokozott munkaerő­gondok miatt — csökkent: 1975-ben még 19, 1976-ban már csak 12 szövetkezeti áru­ház és szaküzlet szállította házhoz az árut. A kölcsönzés is a szövetke­zetek feladata, de — sajnos — ez a tevékenység is sor- vadozóban. A szakemberek szerint csak esküvői edé­nyek, evőeszközök, babako­csik iránt van érdeklődés, pe­dig mennyi mást is lehetne kínálni átmeneti időszakra a lakosságnak. Például mező- gazdasági gépeket, ezeket a dömsödi és dabasi ÁFÉSZ kölcsönzi, vagy kempingfel­szereléseket, családi és hét­végi házak építéséhez, tata­rozásához alkalmas építőipa­ri kisgépeket, barkácsszerszá- mokat. Utóbbiak beszerzésé­re azonban nemigen vállal­koznak a szövetkezetek. A szolgáltatás legerősebb ága a textiltisztítás, amely­nek a Pest megyei Szolgálta­tó- és Csomagoló Vállalat a gazdája. Szerződésben öt te­lepülésen szövetkezeti felve­vőhely működik. A ruhatisz­títás gyors ütemben fejlő­dik, de a még gyorsabban nö­vekvő igényeket nem képes kielégíteni a főváros közvet­len környékén. Cz. V. Egymillió tonna keveréktakarmány Az idén már csaknem egy­millió tonna takarmánykeve­réket hoz forgalomba az első hazai takarmánygazdálkodási társaság. Ez 32 százalékkal több tavalyi termelésüknél, és az országos igények 20 százalé­kát elégíti ki. Az alig több mint egy éve alapított egysze­rű társaság — bővíti a termék- választékot is. A Bábolna gesztorságával működő társaság tagjainak korábban is jelentős szerepe volt a takarmánygyártás­ban. Ugyanis saját nagy állat- állományuk mellett a velük állattenyésztési kapcsolatban álló nagyüzemek és háztáji gazdaságok igényeit is kielé­gítik. Sokrétű tapasztalataikat kölcsönösen hasznosítják a gyártásban és a gazdálkodás­ban is. Nagy figyelemmel kí­sérik a nemzetközi tapasztala­tokat és a technológiák kiala­kításában, bizonyos anyagok vásárlásánál több külföldi cég­gel működnek együtt. Az egy­séges receptek alapján ké­szülő takarmány minőségét la­boratóriumi vizsgálatokkal el­lenőrzik. Közösen fejlesztik tovább a szaktanácsadást és a szolgáltatásokat is. Munká­jukban nagy előnyt jelent, hogy a közösen vásárolt anya­got — a MÉM hozzájárulásá­val — a gabonatröszttel azo­nos feltételek mellett szerzik be. GOMBŐ PÁL: I dóiitörtöbi Lobiéi Ezúttal nem a valóság, annak pokoli mása, amit leírok. S ha azt írom „én”, az bárki lehet, kivéve engem. Színházban Amikor a jutalmul kapott jegyekkel meg­kerestem a helyemet a színházban, valami mindjárt gyanús lett. Nevezetesen az, hogy milyen kevesen vagyunk. — Talán mégsem olyan jó ez a darab, aho­gyan a kritikák írják — mondottam a felesé­gemnek. De ő ezt személyes sértésnek vette, mert előre elolvasott minden szót, amit a da­rabról írtak és a „minden” között olyanok voltak, mint: „zseniális megsejtés”, „amély érzések apoteozisának kvázi fonákja”, „ora­tóriumszerű bohóctréfa”, és így tovább. — A színészek mindenesetre jók — vonul­tam vissza. A darab úgy kezdődött, hogy a főszerep­lők nézték a tévét és filozofálgattak erről- arról. Azután eloltották a tévét és tovább fi­lozofálgattak arról-erről, időnként bukfencet hányva, de komoly arccal. Itt valami mély értelem bújhatott meg, de hiába néztem a műsorfüzetet, hogy mi. A feleségem azt mondta, hogy egyik kritikus azt írta, ez mo­dern korunk életérzése és a tanácstalanság meg a célra törés szimbiózisa. Az első rész végére álmosító unalom fogta el a közönséget, jómagam feketekávét keres­tem a büfében, de csak málnaszörp volt. , Amikor aztán csengettek, furcsa dolog tör­tént: mindenki előre ült az első sorokba, pe­dig meg sem beszéltük, csak úgy jött ez, mint valami kényszer. És amint felment a füg­göny, egy testes férfi felkiáltott: — Kapcsolják be a tévét, krimi megy! A színészek egymásra néztek és mosolyog­va helyeseltek. Előre húzták a készüléket, be­kapcsolták, maguk is lejöttek a nézőtérre, a harmadik sorban még volt hely: Talán csak a feleségem tiltakozott volna, de elfelejtettem mondani, hogy ő az első rész közepén úgy elaludt, hogy a szünetben kivettem a bundáját a ruhatárból és betakar­tam vele, hadd álmodjék nyugodtan. Haza a frontról Ez még áz első világháború után történt, akkor, amikor hazatértem orosz hadifogság­ból. Mondhatom, nagyon örültek nekem az egész utcában, talán túlzottan is. lépten-nyo- mon megállítottak és kérdeztek mindenfélé­ről, főleg arról, nem láttam-e hozzátartozói­kat; azonkívül örültek nekem. Otthon meg pláne. A feleségem bablevest főzött kolbásszal, utána mákos tésztát tálalt —í hát, mondhatom, rég volt olyan jó dol­gom. Végre aztán elkezdtem mesélni Először el­mondtam, hogy milyen szerencse ért. Éppen mellettem csapott be egy gránát és, bár az egész raj elpusztult, én sértetlen maradtam. Mire a feleségem azt mondta, hogy az sem­mi, a Kovács Janinak elvitte egy srapnel! a féllábát, de visszavarrták neki és. noha. le­szerelték vele, most táncolt a Rézi lakodal­mában. akit egy nála hét évvel fiatalabb fiú vett el. Képzeljem csak! Ekkor én mondani kezdtem milyen bor­zalmas volt az út a fogságba. Három napig nem ettünk csak a földekből kirángatott ré­pát és mindnyájan rögtön kolerabarakkba kerültünk. De a barakkig el sem jutottam, a feleségem lelkendezve, közbevágott, hogy mit olvasott az újságban, képzeljem csak, az orosz fogságban az embereket arra kényszerítet­ték, hogy minden kozák lónak szalutálja­nak. És olvasta azt is, hogy három magyar baka megszökött és átvergődött a Kárpáto­kon, süketnéma zenésznek álcázva magát. Egyébként gondolnám-e, hogy a fogságban milyen rossz kosztot adnak a tiszteknek is? A bakák meg olyan kenyeret kapnak, amit itt még a disznóknak sem adnának. Így aztán mindent megtudtam a fogsá­gomról és a feleségem is boldog volt, mert végre jól kibeszélte magát. Női fufball Rettentő nagy szurkoló vagyok, lelkes és kiabálós. Kedvenc csapatom, mondanom sem kell, a Fradi, mert annak javára lehet a leg­biztonságosabban ordítani. Na, szóval mikor hallottam, hogy női csa­patunk is sikert sikerre akar halmozni a te­remfociban, beültem az első sorba, és előké­szítettem a hangszálaimat. De nemigen hasz­náltam eleinte, mert két másik csapat ját­szott. Utána jöttek a mieink, de néhány Haj­rá Fradin kívül nemigen akadt megjegyezni­való, mert az ellenfél vezetett. Ám azután... azután fergeteges támadásba kezdtek a mieink, zúgott a hajrá és valóban megrezdült a háló, ahogyan a sporttudósítók finoman mondják. Ekkor kitört belőlem a régi jóérzés és a ré­gi jó kiáltás: — Szép volt fiúk! — ordítottam, karjaim felfelé rázva. A szünetben azután odajött hozzám két termetes hölgyjátékos és jobbról-balról egy­szerre kaptam tőlük egy-egy pofont, mert­hogy mért gúnyolódom a nőkön, ők is be­csülettel rúgják a labdát. Azt tapasztaltam, hogy még engem is. Szurkoló társaim neve­tése közepette. Ezentúl az MTK-nak drukkolok. Fondorlat Tudomásomra jutott, hogy Slepicki fúr az igazgatónál, rágalmakat terjeszt rólam. No, gondoltam, ez ellen csak fondorlattal lehet védekezni. A következőt eszeltem ki. Van egy kis rá­dió-magnó készülékem, amely nagyon érzé­keny; ha nyitva hagyom, minden szót, ami a szobában hangzik el, felvesz. Elhatároztam, hogy becsalom hozzám a Slepickit és rátere­lem a szót az igazgatóról szóló pletykákra. Biztos ő is fog egyetmást mondani róla és altkor kezemben a dokumentum, amellyel le­járatom. Slepicki be is jött. ártatlanul. Kérdeztem, hallotta-e a legújabb pletykát az igazgatónk­ról. kérdezte melyiket, mondtam, hogy ma­gánépítkezésére vállalati autón fuvarozták a sódert. Mondta, hogy azt nem hallotta, de azt igen. hogy a rendkívüli prémiumnak a felét a Solymászy neki kellett leadja. Erre én azt hazudtam, hogy én is megtettem ezt, mire ő elmondta, hogy ő viszont Kuczorné- nak. az irattár vezetőjének — akiről min-1 denki tudta, hogy bizalmas viszonyban áll az igazgatóval —, szóval neki ad mindig ajándékokat, legutóbb egy francia farmert. Így eltársalogtunk, aztán vittem a magya­rázatot és a magnótekercset be, az igazgató­hoz. Hogy ilyen az ő legjobb híve. az a rá­galmazó. Az igazgató végighallgatta a tekercset és mindössze annyit kérdezett: — Ha rendkívüli prémiumot kap. tényleg ideadná a felét, kartársam? Mondtam, hogy igen. Es azóta jóba vagyok Slepickivel. Legutóbb például felhívtam a fi­gyelmét. hogy Kuczorné lakásába hiányzik egy fehér medvebőr, olcsón kapható a va­dászboltban. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom