Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

Jó anyagellátás, teljesített terv Bővítés helyett korszerűsítés Raktárt építenek Cegléden Az üzem udvarán Hagymasi Ferenc, Kenyeres Dénes, Nagy Bálint, Németh Sándor és Rácz József a 20-as Volán Vállalat épülő telepéhez készítik elő a vasanyagot Varga Irén felvétele Városunk üzemei közül ki­magasló munkát végez a Ceg­lédi Építőipari Vállalat Rákó­czi úti fémszerkezeti üzeme, mely nemcsak a vállalat ceglé­di és vidéki építkezéseihez szükséges vas- és fémszerkeze­teket készíti el, hanem más cé­gektől is vállal munkákat. Ér­tékük az idén is meghaladta a 10 millió forintot. — Nagykőrösön az idén, mi­lyen munkákat végeztek? — kérdeztük Dobó Endre telepve­zetőtől. — Legtöbbet a konzervgyár­nak dolgoztunk. Elkészítettük például a hűtőtároló üzem bur­kolását, és 400 négyzetméter alapterület* anyagraktárt áhí­tottunk fel. Cegléden közremű­ködtünk a Jászberényi úti új, nagy tejüzem felépítésében. Albertirsán pedig a vinnyica— albertirsai gázvezeték transz­formátorállomásánál emeltünk nagy raktárépületeket. Ezekkel a munkákkal 10 millió forintos tervünket teljesítettük. — Az idén milyen feladato­kat terveznek? — Először is a konzervgyár­ban befejezzük az anyagtároló raktár építését, és Cegléden a 20-as Volánnál segítjük az otta­ni nagy építkezések befejezését. — Voltak-e gondjaik? — Többnyire nem. Az anyag- ellátást gondos előrelátással megszerveztük, öt szocialista brigádunk szorgalmasan dol­gozik. Létszámuk 38, majdnem mindnyájan törzsgárdatagok, s arra törekednek, hogy üze­münk jövőre, immár harmad­szor megkapja a szocialista üzem megtisztelő címet. Üze­münket nem tudjuk nagyobbí- tani, de igyekszünk korszerűsí­teni. K. L. Fe’meníés, választás Leskó Lászlót, a Nagykőrö­si Konzervgyár pártbizott­ságának titkárát, a városi pártbizottság javaslatára, ér­demei elismerésével, az üze­mi pártbizottság felmentette tisztségéből; január elsejé­től gazdasági területen dol­gozik. A konzervgyári párt- bizottság új titkárának Gimes Tibort, az V-ös üzem eddigi vezetőjét választották meg. HUTOIPAR Nagyobb export A tervezettnél nagyobb arányban fokozta termelését a magyar hűtőipar, eredeti­leg mintegy hetvenötezer ton­na mélyhűtött áru előállítá­sával számoltak, ezt az elő­irányzatot jelentősen túlszár­nyalták, 80 ezer tonna mire­litárut adtak az üzemek. Majdnem húsz százalékkal nőtt a belföldi értékesítés, tel­jesítették az exporttervet is. SZENRAJZTÖREDEK A FALON Görög emlékek a Tomory utcában JÓTÉKONYSÁGI ALAPÍTVÁNY A művelődési központ mel­lett, a Tomory utcában, most bontanak le egy rozzant, öreg épületet, melyben 1977-ben szüntették meg a városi ta­nács konyháját. Ennek a több százéves épületnek történel­mi múltja van: az ezerhét­százas évek második felé­ben itt telepedett görögök építették imaháznak, s kis fa­tornyot is emeltek a görög templom fölé. Nagykőrös jómódú város­nak számított, ezért kértek ide letelepedési engedélyt a görögök, akik többnyire ke­reskedtek, néhány iparos volt csak köztük. Az első évtize­dekben jól ment a soruk, ké­sőbb egyre kevésbé találták meg számításukat, s a fiata­lok más pályát választottak, elmentek Kőrösről, az öregek lassan kihaltak. A rozoga templomtornyot végül lebon­tották, majd a házat 1853- ban odaadták lakásnak egy dunaföldvári születésű görög mérnöknek, Tomory (Theodo- rovics) Anasztáznak, akit a körösi gimnázium matema­tikatanárává választottak. Neki köszönhető, hogy a görög templom a körösi kul­SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORT Újszerű megyei kupavhdal Az Edzett ifjúságért moz­galom keretében újszerű me­gyei kupaviadalra került sor a tornában. A fiúk háromnapos vetél­kedőjét a Kossuth-iskola tor­natermében rendezték, ame­lyen csak a Nagykőrösi Peda­gógus SE fiataljai mutatták be gyakorlataikat. Ifjúsági I. osztály: 1. Reszeli Péter. If­júsági, II. osztály: 1. Kenye­res Ambrus, 2. Pesti Zoltán. Ifjúsági 11)1. osztály:- 1. Nagy Tibor I., 2. Szűcs Zoltán, S. Nagy Károly. Serdülő I. osz­tály: 1. Merítik Ferenc. 2 Fritschek Antal, 3. Pál Gyula. Serdülő II. osztály: 1. Illés István. 2. Nagy Tibor 11., 3. Pethő Zsolt. Haladó kisdobo­sok: 1. Sinkó János, 2. Kasza Tamás és Kása Zoltán, 3. Sál­lá László, 4. Sinkó Zoltán. 5. Pap Norbert, 6.. Kiss István Kezdő kisdobsok: 1. Urban Sándor, 2. Sugár Csaba, 3 Kelecsényi Miklós, 4. Timicó Tamás, 5. Szarka György. Az országos férfi ifjúsági válo­gatott tornászkeret tervezett versenyét későbbre halasztot­ták. A megyei női tornászkupa- viadal színhelye Cegléd volt, amelyen egyesületek verseny­zői és középiskolások mutat­ták be gyakorlataikat. Az 1—6. helyezettek pontjai alapján döntötték el a megye legjobb női szakosztálya címet. Négy sportkör 68 tornászlánya (köz­tük 32 toldis) rajtolt. A csa­patversenyben a 24 pontot el­ért Nagykőrösi Toldi DSK ösz- szesítésben a második helyen végzett. A körösiek közül egyé­nileg C-kateg'>riáhan Bíró Bri­gitta, az ifjúságiaknál Németh Anikó és a felnőttek közül Deák Enikő érdemel dicsére­tet teljesítményéért. Sajnos, egy toldis tornászlány cser­benhagyta csapatát, s vele a körösiek nyerhettek volna. KOSÄRLABBA­KUPATORNA Az Edzett ifjúságért moz­galom pontszerzési lehetősé­ge is volt egyben az Arany János Gimnázium labdajáték- termében megrendezett, új­szerű megyei középiskolás ko- sárlabda-kupatorna, amelyen III—IV. évfolyamos, e sport­ágban nem igazolt fiatalok ve­hettek részt. Mindössze 2—2 férfi- és női csapat mérkőzött. Férfiak: Nagykőrösi Gimnázium— Budaörsi G'ran '-'um 37—25 (16-11). A mezőnyben egyenrangúak voltak, de a palánknál és a do­básokban jobb hazaiak — he­lyenként jó játékkal —, meg­érdemelten győztek. A kupát nyert csapat játékosai: Balogh P. (13), Kőházi (8), Szeleczki Cs. (6), Tóth Zs. (6), Tóth 1. (4), Révai, Nagy L. Nők: Budaörsi Gimnázium—Nk. Gimnázium 33—15 (16—fi). A KSI-s atlétákból álló el­lenfél ügyesebben mozgott. A körösiek a második jielyen végeztek. Kosárdobók: Kuru"Z (8), Csontos (4), Perlaki (2) és Márkus (1). DIÁKTŰRÁN A Nagykőrösi Toldi DSK országjáró diákkörének tagjai fővárosi túrán vettek részt. Megismerkedtek a budai vár­negyed nevezetességeivel és jártak a Hadtörténeti Mirte umban is. S. Z. turális élet központja lett. Tomory Anasztázt Arany Já­nos, s az akkori nagy taná­ri kar többi tagja gyakran meglátogatta, sok kedélyes estét láttak a lebontásra ítélt öreg falak. De Tomory Anasztáz nem sokáig maradt körösi tanár. Egy év múlva nagy örökség­hez jutott, s lemondott taná­ri állásáról. Kollégái nagy szeretettel búcsúztatták el, és örökös tiszteletbeli tanárnak választották. Távozása után sem feledkezett meg Nagy­kőrösről, bőkezűen segítette az iskolát, s több, jótékony- sági alapítványt ajánlott fel. A görög templom épületét és telkét a város 1894-ben megvásárolta, s a központi kisdedóvodát helyezte el ben­ne, a régi templomra már csak egy kerek, kis utcai ab­lak emlékeztetett. Az épü­letből, később a városi ta­nács konyháját alakították ki. A görög családok utolsó sarja Bordács Szilárd körösi ügyvéd, a népszerű Koszti bácsi volt, aki az 1940-es években halt meg Nagykőrö­sön. A történelmi emlékű épü­letben levő központi óvoda a város népszerű intézménye volt, de gazdag házi mú­zeum is helyet kapott itt, ér­tékes helyi vonatkozású tár­gyakkal, melyek nagy része később a városi múzeumba került. V. Faragó Eszter óvónő, ki évtizedekig dolgozott itt, gyakran mutatta a leomlott vakolat alól néhol kikandi­káló tréfás szénrajztöred éke­ket, melyeket m^g Arany Já­nos, meg a többi nagy tanár rajzolt. MOZIMŰSOR A kismalac meg a farkasok. Előadás kezdete: 5 óra. Csak egy asszony. Színes, magyarul beszélő francia film. Előadás kezdete: 7 óra. KISKÖRZETI MOZI A CSONGRÁDI ÜTI ISKOLÁBAN Kétarcú felderítő. Szovjet film. Előadás kezdete: fél 7. NAGYKŐRÖSI mJÜÍm líradó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1978. JANUÁR 3., KEDD Az utolsó szállítmány Torinóba Kevesebb állásidő, jobb minőség Az idén több szolgáltatás Az utóbbi hetekben a vá­ros üzemeinek gazdasági ered­ményeit mérlegelve gyakran esett szó az Irodagéptechni- ka Vállalat helyi szervizének gondjairól. Ezekről, nevezete­sen a gyártást akadályozó al­katrészhiányról lapunk is többször beszámolt. Sike­rült-e úrrá lenni ezeken a nehézségeken? — kérdeztük az év utolsó napjaiban, ám a telep udvarán álló, s éppen rakodó kamionok csaknem feleslegessé tették a kérdést. Hiánytalanul — Valóban nincs okunk ag­godalomra — mondotta elé­gedetten Verbó Zoltán, a szerviz vezetője, a teherautó­platón katonás rendben sora­kozó, Olivetti feliratú karton­dobozokra pillantva. A tel­jes termelési értéket tekintve tervünket 102 százalékra tel­jesítettük. Idei munkánk miatt sem kell aggódnunk, hiszen az első negyedévi gyártáshoz szükséges alkatrészek már hiánytalanul beérkeztek. Az üzem folyamatosan dolgoz­hat. — Ez örömet szerezhet az itt dolgozóknak. Vajon ugyan­ilyen örömmel beszélhetnek a teljesített tervről is? — Általában igen, ám, ha a részleteket nézzük, nem mehetünk el szó nélkül gond­jaink mellett. Még akkor sem, ha a végeredmény tulajdon­képpen a részleteket tekint­ve is kedvező. Nem jó érzés heteken keresztül alkatrész­re várni, bizonytalanságban dolgozni, még akkor sem, ha gondos szervezéssel min­dig akad valamilyen, oly­kor még terven felüli mun­ka is. Éppen ezért, nem lehet elég dicsérő szót találni szo­cialista brigádjaink helytál­lására, az itt dolgozók össze­fogására. — A tervet tehát teljesítet­ték. Milyen számok, adatok húzódnak meg az egyetlen mondatban összefoglalható tény mögött? — A teljes termelési ér­tékre számított tervünk 48 millió 600 ezer forint volt. Ezt teljesítettük 102 százalék­ra. Ez 17 millió forinttal ha­ladja meg a tavalyi termelé­si értéket. Csaknem elképzel­hetetlenül növekedett az egy dolgozóra jutó termelési ér- ték is. Egészen pontosan 57 százalékkal. Ebben az ered­ményben természetesen szer­vezési, piaci változások is köz­rejátszottak, ám, ha valami­féle korrekciós tényezőt fi­gyelembe vennénk, akkor is csak az derülne ki, hogy job­ban dolgoztunk, mint tavaly. Felülvizsgálat De igaz az is, hogy gyártá­si tervünket nem teljesítet­tük. A tőlünk megrendelt 500 Anyakönyvi hírek Született: Krivocsej Mihály és Oláh Katalin: Kata­lin; Monori Dezső és Utasi Irén: Zsolt; Kelemen Lajos és Juhász Judit: Tibor; Dabi Jó­zsef és Csontos Mária: József nevű gyermeke. Névadót tartott: Járó Balázs és Német Veronika: Mónika nevű gyermekének. Házasságot kötött: Illés Lász­ló és Balog Edit; Nyúl-Tóth Imre és Katona Piroska. Meghalt: Somogyi Mihály 'Bocskai u. 23.): Dónáth György íElőd u. 2 ); Flódi József (Hét­vezér u. 1.); Tamasóczky László Gestettner sokszorosítógép­ből csak 493-at készítettünk el. Sovány vigasz, hogy a hiányzó hét géphez nem kap­tunk alkatrészt, s elmaradá­sunk értéke alig haladja meg a 40 ezer forintot. A tény letagadhatatlan: a terv tel­jesítése csak megközelíti a 100 százalékot, ám nem éri el. Ugyanakkor a 18 millió 600 ezer forintra rúgó tőkés­exportunkat teljesítettük. Ter­ven felül átadtunk a keres­kedelemnek 1600 Editor vil­lany írógépet. Ezeket nem mi gyártottuk, csupán repasszá- lásukat, helyesebben hasz­nálatba vétel előtti felülvizs­gálatukat végeztük el. — Az exportterv teljesíté­se milyen feladatok megoldá­sát követelte? — Jugoszláviába 500 Oli­vetti duplex elnevezésű, két- gyűjtős kis könyvelőgépet szállítottunk. Az utolsókat december 15-én küldtük el. A Divisumma típusú elekt­romechanikus számológépe­ket is útnak indítottuk az ud­varon álló két kamionnal. Ezekkel együtt összesen 5 ezer 560 számológépet szállítot­tunk Torinóba, a megrendelő Olivetti-céghez. Természete­sen ezeket nem ott adják el. Torinó csupán elosztóhelye gyártmányainknak. Számoló­gépeink zömmel Észak-Ame- rikába kerülnek, de alig van olyan országa a világnak, amelyben ne vásárolnának belőlük. Megnyugtató — Az előbb felsorolt ada­tok, a kereskedelemnek átr adott gyártmányok számá­nak kivételével nyilvánva­lóan az előzetes kalkuláció eredményei, s még esetleg módosulhatnak is. Ám való­színűleg nem lényegesen. Szá­mok nélkül mi a véleménye a szerviz vezetőjének a ma­gunk mögött hagyott eszten­dőről? — Rendkívül súlyos gond­jaink ellenére is jobb volt a munkával való ellátottságunk, mint korábban. Kevesebb volt az állásidőnk, s ami még en­nél is fontosabb, javult mun­kánk minősége. Szolgáltatási tervünket másfél százalék­kal túlteljesítettük, s ez nem egyszerű mennyiségi muta­tó. Arról is tanúskodik, hogy szolgáltatási feladataink vár­ható növekedését aggodalom nélkül vállalhatjuk. A bejá­rat előtt álló kamionok ugyan­akkor a gyártásban dolgozókat is megnyugtathatják: válla­lásaink eddig sem voltak meggondolatlanok. F. P. (Nyársapát, József A. u. 3.); Kakuk Józsefné Tóth Ju­lianna (Kocsér, Árpád u. 3.); Túri István. (Szabadszállási u. 27.). Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazon kedves szom­szédoknak, jó ismerősöknek, akik felejthetetlen, drága édesanyánk, özv. Czakó Ignácné temetésén megjelentek, sírjára koszorút, vi­rágot helyeztek, mély fájdalmunk­ban vigasztaltak. Külön köszöne­tét mondunk dr. Kovács Zsigmond körzeti orvosnak és Aszódi László- né ápoló nővérnek, akik hosszú betegségében önzetlenül gyógyí­tották, vigasztalták és ápolásában sokat segítettek. Várnagy János és felesége. Fogadom, hogy jövőre nem fogom ezt meg . azt csinálni. Nem veszekszem, nem iszom, nem kártyázom, nem lóversenyezek, nem használok trágár szavakat, nem sajnálom a konyha­pénzt, nem lépek félre, nem nézegetem olyan soká­ig a képes hetilapok sztár­fotóit, nem kötök szenzációs, ám eleve reménytelen fo­gadásokat, nem kések el a munkahelyemről, nem vo­nóm kétségbe főnökeim szellemi képességeit, nem állítom, hogy ebben a vá­rosban vagy a másikban le­hetetlen élni, nem mondom, hogy itt addig semmi sem lesz, amíg nem én leszek a gyárigazgató, a tanácselnök, a párttitkár, a miniszterel­nök, a nagykövet. Nem mondom, hogy mindenki aá, ami, csak én vagyok az okos, a jó, a tudós, az in­telligens, a gerinces, a ki­tartó, a legjobb, noha ez igaz, csak hát mégsem illik hangoztatni. Nem, nem, nem ... Valahogy így hangzanak szilveszteri, újévi fogadal­maink, ámbár meglehető­sen nehéz visszaadni azokat az egyéni ízeket, melyeket beleadunk ezekbe a pohár­csengéstől kísért, s tulaj­donképpen senkit sem ér­deklő beszédekbe. Nem, nem, nem ... Másnap aztán jót mula­tunk a sok kimondott nem­en, ha egyáltalán emléke­zünk rájuk, s egy kézlegyin­téssel a kötelező szilveszteri mulatságok közé parancsol­juk fogadalmainkat. Pedig kár értük. A legvadabb, legképtelenebb fogadalom­ban is van mindenféle igaz­ság, valamilyen, korábban soha ki nem mondott, meg nem fogalmazott megúju­lási vágy. Miért felejtjük el mégis ezeket az éjféli ígéreteket? Valószínűleg azért, mert kevéssé ügyelünk megfogal­Jegyzet Igen, igen, igen mazásukra. Mindig csak azt mondjuk: nem, nem, nem... A pezsgővel töltött tal­pas, metszett poharak csen­géséhez pedig jobban illené- nek — már csak zeneileg is — az igennel kezdődő mon­datok. Igen, én ilyen vagyok. Megpróbálok változtatni ezen, ám ennél jóval fon­tosabb, hogy ezt meg azt szeretném megoldani, meg­csinálni, elérni az új esz­tendőben. Terveim vannak. Számba vettem gyengesé­geimet, lehetőségeimet és ebből kiindulva el szeret­nék, sőt el akarok jutni valahova. „Fordul az esztendő, ola­jos sarkain” — írta Romain Rolland jó néhány évtized­del ezelőtt a munkát, az alkotó embert dicsérő mű­vében. Ám az az öröm nem adatott meg neki, hogy e fordulás mögé az alkotó ember korlátlan lehetősé­geit, a munka egyértelmű megbecsülését sorakoztassa fel csábító példaként. Ez az öröm a történelem szen­vedésekkel teli évezredei után nekünk vált elérhető valósággá. Ideje hát, hogy fogadalmaink ne tagadás­sal, hanem igenléssel — hi­báink, s gondjaink elisme­résével kezdődjenek, s a javítás szándékát kifejező szavakkal folytatódjanak. Azokkal a mondatokkal, melyeket olyan jól tudunk elmondani, ha a közösség sorsáról döntünk. Nem ha­szontalan észrevenni, hogy ezek a mondatok ránk is vonatkoznak. Ránk, akik *; szilveszterkor társadalmi se­gítség nélkül emeltük a társadalmi összefogással megtermelt anyagi javaink igazolására szolgáló pezsgős poharunkat újévi koccin­tásra. Valahogy így: IGEN, IGEN, IGEN. Farkas Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom