Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

MÁV és DCM Együttműködés Nincs gond mostanában a DCM-ben a cementszállítással. Az üzem szocialista brgiádjai kéréssel fordultak a MÁV hoz, segítse cementkiszállí­tási tervük teljesítését azzal, hogy a vasúti kocsikat ponto san küldi. A fedett, zsákos cement szállítására alkalmas vago­nokat a MÁV most a rende­lésnek megfelelően irányítja a rakodóra, a gyár pedig fo­lyamatosan kiüríti a gipszkö­vet és salakot szállító kocsi­kat, hogy azok minél előbb visszakerüljenek a forgalomba. Kitüntetés Az Elnöki Tanács, nyug­állományba vonulása alkal­mából, dr. Zólyomi Bálint akadémikusnak, az MTA Vác- rátóti Botanikai Kutató Inté­zete igazgatójának, a növény­ökológiai kutatás területén kifejtett tudományos és több évtizedes eredményes mun­kássága elismeréséül, a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát adományozta. A kitüntetést a Magyar Tu­dományos Akadémia ünnep­ségén Márta Ferenc, az Aka­démia főtitkára adta át dr. Zólyomi Bálintnak. Az ünnep­ségen a járásból részt vett Divald Béláné országgyűlési képviselő és Peszeki Sándor, az MSZMP váci járási bizott­ságának titkára. Szép elgondolás Példái emberségben, igaz szóban Megjelent az évad színházi tájékoztatója A felszabadulás előtt, éven­ként egyszer vándorszíntár­sulat érkezett Vácra. A régi Kúria-épület (mai központi orvosi rendelő) színházter­mében vagy a Kossuth téri városi mozi nagytermében 15 —20 színdarabot mutatott be a váci közönségnek. Drámát, operettet, vígjátékot és szín­művet, a fővárosi színházak akkori műsorából. Voltak ön­tevékeny műkedvelői előadá­sok, iskolai kötelező, tanév végi bemutatók is. Az ötvenes években, a régi művelődési házban magas színvonalra emelték az elő­adásokat. A Pygmalion, a Mé­zeskalács, a Tacskó és a tsb- bi darab bemutatóját kör­nyékbeli vendégjátékok sora követte. Vidéki színjátszó­versenyeken is kitűnően meg- állták a helyüket a váciak. Azután évekig csak a Déry­né Színház vendégszereplései­nek tapsolhattunk. A televí­zió térhódítása után. a kultu­rális szervek vezetőinek az volt a véleménye, hogy a kis­városokban nincs igény szín­házi előadásokra. Közben mind többet hallottunk és olvas­tunk arról, hogy a váciak Bu­dapestre utaznak színházba, az idegenforgalmi hivatal is kísérletezett vacsorával egy­bekötött színházlátogatással. Napjainkban a Madách Im­re Művelődési Központ vál­lalta azt a nemes feladatot, Kézilabdázók évzárása Nem csalódás a helyezés Cél: a középmezőnyben végezni A Váci Fonó SK 45 évvel ezelőtt alakult kézilabda-szak- ' osztálya közepes eredménnyel zárta az 1977. évi bajnoksá­got. A kézilabdacsapat megala­kulásától kezdve jelentős sze­repet játszott a város sport­életében. A szakosztály mun­káját olyan nevek fémjelez­ték, mint Szikora, Vértesi, Ba- racsi, Török Sándor, László Csaba és Biró Adám, aki a válogatott címeres mezt is magára ölthette. Felváltva játszott az NB II- ben és az NB I B-ben. A leg­utóbbi bajnokság kezdetén az 1—5. hely valamelyikét tűz­te ki maga elé célul, s végül a nyolcadik helyen végzett. Hogy miért, erről beszél­jen Török Gábor, a népszerű, ismert játékos, aki 1977. ja­nuár 1-től az edzői teendő­ket is ellátja. — Reálisan mértük fel le­hetőségeinket — mondta. — A csapatban benne volt a le­hetőség a kitűzött helyezés el­érésére. S ha figyelembe vesz- szük, hogy mindössze 2 pont választ el az ötödik helyen végzett csapattól, elmondhat­juk, nem csalódás a helyezés. Sajnos, játékosállományunk annyira megcsappant, hogy a bajnokságban 4—5 ifjúsági ko­rú játékost is kénytelenek vol­tunk szerepeltetni. — Játékosedzőnek lenni nem hálás feladat. Önnek miként sikerül megvalósítania elkép­zeléseit? — Dicsérni tudom a játé­kosokat. Átérezték a feladat súlyát, hallgattak rám. — Kik voltak a legeredmé­nyesebbek 1977-ben? — Danyi, Pápa, Kovács, Oroszki, Kovacsics. Meg kell említenem még két nagyon tehetséges fiatal nevét: Ritzl Ferenc és Librencz Csaba még sokra viheti. — Ha már a fiataloknál tar­tunk, milyen az utánpótlás? — Az ifjúsági csapatot bá­tyám, Sándor edzi. A Pest me­gyei ifjúsági bajnokságban a csapat az ötödik helyet szerez­te meg, ami feltétlen dicsére­tes teljesítmény. Ami ennél is fontosabb azonban, a sportsze- rűségi versenyben az első he­lyen végzett. Beszélgetésünknél jelen volt Marcsók János, a fonógyár párttitkára, aki • évek óta nagy lelkesedéssel az intézői teen- 'dőket látja el. — Milyen formában segíti a gyár sportolóit? — A Váci Fonó SK évi költ­ségvetése 130 ezer forint — mondotta. — Ebből termé­szetesen megfelelő támogatóst kap a tömegsport is, mely nálunk igen népszerű. El kell mondanom, hogy 1977-ben ad­tunk át egy új öltözőt, mely minden igényt kielégít, megfe­lelő és elegendő sportfelsze­relés áll a sportolók rendelke­zésére. Jelenleg a kézilabda­csapatból mindössze hárman dolgoznak gyárunkban, a csa­pat többi tagja a város más gyárainak, üzemeinek dolgo­zója. Ezúton is köszönetét mondok az Izzó, a gumigyár, és a hajógyár vezetőinek, akik jelentős segítséget adtak spor­tolóinknak. — Kupamérkőzéseken, nem­zetközi versenyen is részt vett a csapat. Milyen eredménye­ket ért el? — A bajnoki nyitányt meg­előzte Balassagyarmaton egy jól sikerült teremtorna. Nem­csak a rendezés volt jó, ha­nem a felkészülésünket is jól szolgálta. A csapat a második helyen végzett. Részt vettünk a nemzetközi Dunakanyar Ku­pán, melyen harmadik he­lyezést értünk el. örömmel mondhatjuk el azt is, hogy végleg elnyertük a Felszaba­dulási Kupát, s ezért már azért az egy kupáért folynak a küzdelmek, melyet mi ir­tunk ki. Itt említhetem meg, hogy a csehszlovák Pezina csapat vendégeként, néhány napot töltöttünk határainkon túl. — Mikor kezdődik az ala­pozás, mik a tervek az új év­re? — kérdeztük Török Gá­bortól. — Nagyon fontosnak tartom a felkészülést, ezért már de­cember 22-től, heti két edzés­sel készülünk a következő baj­nokságra. A bajnokság köze­ledtével azután majd sűrít­jük a programot. Sajnos, öt játékosunk bevonult katoná­nak, hiányuk nehezíti felké­szülésünket. Az átigazolási idő­szakban szeretnénk a keret létszámát kiegészíteni. Bízunk abban, hogy a középmezőny­ben tudunk végezni. Remél­jük, hogy a kézilabdát szere­tő s értő váci közönség igé­nyeit a jövőben is ki tud­juk elégíteni, és még sok -zép győzelemmel háláljuk meg a szurkolók támogatását. Simák Attila hogy hajlékot ad Thália mű­vészeinek, lehetőséget teremt a színház kedvelőinek, hogy fővárosi és vidéki együttesek előadásait megtekinthessék, külön utazás nélkül. Decem­ber végén megjelent az a mű­sorfüzet, amely az 1977 7C-as helyi színházbérietek prog­ramját részletezi. — A második színházi év­adot kezdtük meg Vácott — írja az előszóban Végh Károly, a művelődési központ igaz­gatója. — Az első évad is be­bizonyította, hogy talaja van Vácott a színjátszásnak, nagy iránta az érdeklődés. — A rangos színházi elő­adásoktól is azt várjuk, hogy mutasson nekünk példát em­berségben, igaz szóban, tanít­son munkára, szép. emberi kapcsolatokra, szabadságra. A következő oldalakon a fü­zet ismerteti a jelenlegi év­adban, Vácott bemutatásra kerülő 19 színdarab íróját, tartalmát, szereposztását. A művelődési központ és a színházak olyan előadásokra törekednek, melyeken a néző olyan fontos, mint az író, a rendező, a színész. Szép az elgondolás — örül­nénk, ha megvalósulna. Papp Rezső Gazdag választékkal Új boltot nyitottak Könyvesboltot nyitott Duna­keszin, a Járműjavító bejá­ratával szemben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. Az új üzletben valamennyi könyvújdonság megtalálható, nagy választékban kaphatók ifjúsági és gyermekkönyvek, de a műszaki irodalom sem hiányzik. Naponta, 9-től délután 5 óráig tart nyitva az új köny­vesbolt. XXII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1978. JANUÁR 3., KEDD Szabad idő, szórakozás, olvasás Mit kínál a szobi művelődési központ? Ingyenes jogi tanácsadás Dunakeszin Január 4-én, holnap dél­után 3 és 4 óra között in­gyenes jogi tanácsadás lesz Dunakeszin, a városi tanács épületében: dr. Magyar György, a Váci Járási Ügyvé­di Munkaközösség dunakeszi kirendeltségének tagja ad felvilágosítást jogi vonatko­zású ügyekben. Tél van. Már délután söté­tedik. Egyre hosszabbak az esték. Mivel lehet eltölteni őket? Mit kínál például & szo­bi József Attila Művelődési Központ? Balázsi Károly igazgató már sorolja is. Működik színját­szó, népitánc- és képzőművé­szeti amatőr csoport, meg ka­marakórus is, működnek szak­körök, fotó-, honismereti, gyer­mekraj z-szakkör, sikeres a szü­lők, gyerekek 'tornája. A sza­bás-varrás tanfolyamot csak 1976-ban kezdték el. Akkor még nem gondolták, hogy eny- nyi sok asszonyt, lányt vonz majd: most négy csoportban tanulhatják a szabás-varrás tudományát. Űj kezdeménye­zés a díszítőművészet a lakás­ban. Ennek fő feladata, hogy a szobi és környékbeli népi motívumokat megismerjék, al­kalmazzák, megmentsék a je­lennek. Az ifjúsági klubnak körül­belül negyven tagja van. Csak­nem annyit számlál a kertba­rátoké is. A filmklub a leglá­togatottabb: százötven • tagú. Nagy az érdeklődés a téli hangversenysorozat iránt. Ha­vonta egyszer — bérlettel — a szobi körzeti zeneiskola ta­nárait hallgathatják meg az érdeklődők. Aztán szólni kell a a Népszínházról, a Déryné Színház utódjáról, a Mese- és Bábszínházról: művészei el­látogatnak még az idei évad­ban műsoraikkal Szobra. A pinceklubban harsog a ze­ne. A magnetofont Arexa Miklós kezeli, öt pár ropja a táncot. Néhány fiú a lépcső­kön üldögél. Egyelőre csak nézelődnek. A 17 éves Drobni Sva ked­venc helye a klub. Igazán kel­lemesen érzi magát. össze­szokott, jó a társaság. Egyéb­ként túl sok szórakozási le­hetőség nemigen található a faluban. A 15 éves Bóres László elé­gedett a zenével. Ha már un­ja a táncot, tévét néz. Van színes televíziójuk is. A 14 éves Shmelnik Agnes gyakori vendég. Szereti a ze­A pinceklubban Árcxa Miklós szolgáltatja a jó zenét. m Táncolnak a klub törzsvendégei Wonke Rezső felvételei nét, a táncot, de mégis főleg a barátai miatt látogat el. Azt mondja, gimnazisták és szak­munkástanulók a törzsvendé­gek. A társalgóban fiatal fiúk ülnek, vidáman beszélgetnek. Véber Sándor viszi a szót. ö ugyanis munkahelyén, a szobi gyümölcsEeldclgzóban, a má­jus elsején megnyílt ifjúsági klub vezetője. Aradi Gézával jött most át. Zenét hallgat­nak. Diskurálnak. Lent, az alagsorban fiúk, lányok pingpongoznak. A szép, nagy könyvtár han­gulatos olvasójában két fia­talember böngészi a napilapo­kat. Gyorsan kiderül róluk, hogy mindketten aktív spor­tolók. Czibik Ervin evez, ko­sárlabdázik és röplabdázik, egyébként pedig a tudomá­nyos-technikai érdekességeket szereti, olvassa. Friedmann Tibor NB Il-es labdarúgó, és bár minden érdekli, mégis krimiket és szépirodalmi mű­veket kér. Dr. Pentz Jánosné könyv­táros most éppen ídőmillio- mos. Ám nem mindig ér rá. Szeretik a szobiak a könyv­tárat. Az egyik sarok, a kicsik bi­rodalma, ott kedvükre rajzol­hatnak, festegethetnek, lapoz­gathatják a meséskönyveket. A tizenötezer kötet köpött mindenki talál kedvére való olvasmányt. A fiatalok főleg az olvasóteremben időznek szí­vesen, ahol magnetofon, lemez­játszó és huszonnyolcféle fo­lyóirat várja őket. Tarpai S. Anikó Pici Pityu, Kedves Jánosom és a harmadik Gázfűtés árasztja a meleget Dicj Pityu, a 170 centimé- tér körüli, hosszú, szőke hajú fiatalember arcán jó­kora fekete folt, a hegesztő- pisztoly lángjának korma sö­tétlett. Fél lábbal a dívány háttámláján állt, másik lá­bát a levegőben lógatva pró­bált kedvező testhelyzetet fel­venni az elvégzendő művelet­hez. Mint a cirkuszi gumi­emberek, derekát kitekerte, úgy simult teste a falhoz. A még viszonylag tisztán ma­radt arcbőre lilás színben játszott, a veríték kis pata­kocskái világos csíkokat raj­zoltak a korommezőbe. Időn­ként halkan szitkozódott, majd fohász hagyta el kicserepese- dett ajkát: — Ha egyszer megélhet­ném, hogy üres lakásban dol­gozhatnék! ... Pedig a helyiség, ahol fo­hásza elhangzott, a legkevés­bé sem lakásra hasonlított: összevissza tolt, letakart és csupaszon álló bútorok hal­maza torlaszolta el a szabad közlekedést, szétbombázott, ostrom utáni romhalmazhoz lehetett csak hasonlítani a hajdani otthont. Az ablakok alatt a falak áttörve, jókora réseken siví- tott be a tél fagyos lehellete, tégla, malter és sóder keve­réke hevert a lyukak körül. A kályha reménytelenül ipar­kodott megbirkózni a hideg­gel, dohogása csak az amúgy sem kis lármát növelte, no, m<jg Pici Pityu kínjait fokoz­ta: emberünk a magasba fel­szállt melegben tornászott he­gesztőkészülékével, furcsán maga után húzva az oxigénes gumitömlőpárt, azt a víziót keltve, mintha tengerben evic- kélő búvár matatna elsüly- lyedt aranyhajók kincsei után. JJamarosan egy bajuszos “ fiatalember hosszú, több irányban meggörbített csöve­ket próbált a szobába betusz­kolni, s mikor kísérlete sike­rült, a lámpák között egyen­súlyozva, pásszítgatni kezdte őket a fal mellé. Hogy végül hogyan hozta be őket, örök rejtély maradt, hiszen a csö­vek hosszabbak voltak, mint a. szoba. A sarokban a harmadik szereplő, Kedves Jánosom tevékenykedett: iparkodott a sóderdombokon és a sitt-hal­mokon túljutva, egy furcsa bádoghengert a falon tört résbe préselni. A bútorok véletlen közei­ben a lakók lapultak, próbál­tak a nagy felfordulásban menedéket találni, de siker­telenül: hol Pici Pityuval, hol a bajuszossal, hol Kedves Já­nosommal találták magukat szemközt. Mint a tipikus laiku­sok, mindig a legrosszabb helyre lépve, sűrű bocsánat­kérések közepette menekül­tek újabb búvóhelyükre. Pici Pityu a vezetékes gázt szerelte a lakótelepen. Hogy miért e néven tisztelték tár­sai, máig is rejtély, mint ahogy a Kedves Jánosom is álnév volt, de a szerelés va­lódi és kézzelfogható. Meg az izgalom is, elkészül-e a sze­relés időre, lesz-e gázfűtés, mire a harapósabb tél meg­érkezik? Mert kevés embere volt a szerelővállalatnak, ren­des, nyolcórás munkaidőben nem lehetett volna a mun­kát időre befejezni. A lakók könyörögtek, Pici Pityuék engedtek, s a lakó­tömb esti-éjszakai csendjét hetekig ádáz munkálatok zajai verték fel. Minden reg­gelre több lett az utcán a le­hordott törmelék, szaporodtak a szellnzőnyílások az abla­kod: alatt. És karácsonyra gázfűtés melege társult az ünnepi han­gulathoz. A falak mellett barna zomán- cos szerkezetek áraszt­ják a meleget, és őrzik az emléket: itt jártak a gázsze­relők, Pici Pityuék. Bíró Aílám

Next

/
Oldalképek
Tartalom