Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-25 / 21. szám

"xJánifm 1978. JANUAR 25., SZERDA A wilmingtonií tízek Csökkentették a koholt vá­dak alapján életfogytiglani börtönre ítélt amerikai pol­gárjogi harcosok büntetését, de a wilmingtoni tízek hivata­losan változatlanul bűnösnek számítanak. James Hint, Észak-Karolina állam kor­mányzója hétfőn este beje­lentette : leszállítja a vádlot­tak büntetését, így nyolcán közülük már idén kegyelmet kaphatnak, de Benjamin Cha­vis tiszteletes, legkorábban 1980-ban kerülhet csak szabad­lábra. A csoport tizedik, egyet­len fehér tagja már korábban kegyelmet kapott. AZ EMBERI JOGOKNAK ez egyesült államokbeli tisz­teletben tartásához segítséget kérve nyílt felhívással fordult tavaly októberben a belgrádi konferencia résztvevőihez Benjamin Chavis lelkész, az amerikai négerek polgárjogi mozgalmának aktivistája, a wilmingtoni tízek vezetője: Szeretem hazámat, s éppen, mert szeretem, nyilvánosan akarom elítélni az Egyesült Államokban folyó kizsákmá­nyolást, az ártatlan állampol­gárok politikai, gazdasági és rasszista meggondolásokból történő üldözését és bebörtön­zését. A polgárjogi harcos a továbbiakban rámutatott ar­ra az ellentmondásra, hogy míg az Egyesült Államok ha­tárain kívül kampányt foly­tat az emberi jogok védelmé­re, addig az országon belül a nemzeti kisebbségek a szűn­ni nem akaró faji diszkrimi­nációtól szenvednek, a tör­vény előtti jogegyenlőtlenség áldozatai. Az USÁ-ban szó szerint ártatlan emberek ezrei vannak bebörtönözve kizáró­lag bőrük színe miatt. TÉNYEK: a wilmingtoni tí­zek — az amerikai politikai foglyok egy csoportja — ösz- szességében 282 évi börtön- büntetésüket töltik Észak-Ka­rolinában. Az ítélet ürügyé­ül a Wilmingtonban 1971-ben kirobbant faji zavargások szol­gáltak. Az 1972. szeptemberé­ben megtartott tárgyaláson a polgárjogi mozgalom tíz akti­vistáját, élükön Benjamin Chavis-szel, gyújtogatással vá­dolták. Elítélésükhöz elégséges volt egyetlen tanú, egy köz­törvényes bűnöző vallomása. Az elítéltek fellebbeztek, a legfelsőbb bíróság azonban nem volt hajlandó ügyük fe­lülvizsgálatára. 1976. augusz­tusában a vád említett tanúja visszavonta korábbi vallomá­sát és elismerte, hogy a nyo­mozók vették rá hamis tanús­kodásra. Ennek eredménye­ként a csoport egyik tagját — egy fehér nőt — szabadon bo­csátották, a többieket azonban — akiket az USA-ban színes- bőrűeknek neveznek —to­vábbra is börtönben tartják. Beniamin Chavis, 1977. már­ciusában James Carter elnök­höz intézett levelet, de az Ame­rikai Egyesült Államok elnö­ke nem válaszolt. Ezt köve­tően az amerikai polgári saj­tó Ismételten rámutatott, hogy a wilmingtoni vádlottak neTe ős az elmarasztaló ftéW hát­terében fail gyűlölet áll. AZ ELÍTÉLTEK jórészt ki­merítették már fellebbezési lehetőségeiket, de az igazsá­gért folyó harcuk, hazai és külföldi támogatással tovább folytatódott. Az ügy ugyanis szemléletesen példázta, hogy az amerikai kormánynak az emberi jogok védelmével kapcsolatos nemzetközi kam­pánya képmutató propagan­da mindaddig, amíg a bíráló országban kirívóan megsértik ugyanezeket a jogokat. Tavaly júniusban Benjamin Chavis ismét levelet intézett James Carterhez. Kérte, hogy vessenek véget a velük szem­ben alkalmazott törvénysér­téseknek és bocsássanak sza­badon minden politikai fog­lyot az USA-ban. ÉSZAK-KAROLINA állam fellebbviteli bírósága — en­nek ellenére elutasította azt a keresetet, hogy vizsgálják fe­lül a wilmingtoni tízek ügyét. Ám ezt követően az utolsó le­hetőség a kormányzói döntés volt, mely most született meg. Hunt kormányzó olyan meg­oldást választott, amely első­sorban faji előítéleteket valló fehér választóit elégíti ki: nem vonta kétségbe a vádlot­tak bűnösségét. A kormányzó döntését — amely szerint a wilmingtoni tízek pere méltányos, elítélé­sük jogos volt — már az első órákban óriási felháborodás fogadta. Parren Mitchell, a kongresszus fekete frakció­jának vezetője kijelentette: Ezentúl ellenezni fogok min­den, az emberi jogokkal kap­csolatos nyilatkozatot. Nem támogathatjuk az emberi jo­gokat külföldön, miközben idehaza megtagadjuk azokat. Alacs B. Tamás do Nascimento miniszterelnök is. Púja Frigyes, kedden hivata­los baráti látogatásra a Mo­zambiki Népi Köztársaságba érkezett. A magyar külügymi­niszter január 28-ig tartó mo­zambiki programjában Joa- quivn Alberto Chissano külügy­miniszterrel folytatandó tár­gyalások szerepelnek. A ter­vek szerint Púja Frigyest fo­gadja Samara Machet, köztár­sasági elnök is. Külügyminiszterünk látoga­tásáról közös közleményt ad­tak ki, mely szerint fokozni fogják a két ország együtt­működését a kétoldalú kap­csolatok keretén belül és foly­tatják együttműködésüket a nemzetközi fórumokon a hala­dó erők egységének erősítése érdekében. Az enyhülés útjai Borisz Pououiarjov washingtoni nyilatkozata A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Washingtonban tar­tózkodó küldöttsége Borisz Ponomarjov vezetésével hét­főn látogatást tett az amerikai kongresszusban. Ezt követően a szovjet delegáció véleményt cserélt az amerikai szenátus tagjaival. A vita főbb kérdéseivel kap­csolatos nyilatkozatában Bo­risz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának pót­tagja, az SZKP KB titkára, a Legfelsőbb Tanács Nemzeti­ségi Tanácsa külügyi bizott­ságának elnöke reményét fe­jezte ki, hogy a szenátusi ta­lálkozó konstruktív légköre elősegíti a két ország kapcso­latainak javítását, a kölcsönös megértést. A gyakorlat változatlanul igazolja — mutatott rá —, hogy a szovjet—amerikai kap­csolatok fejlesztésének útján minden kölcsönösen előnyös és egyenjogú -alapon tett lépés nemcsak a két ország, hanem valamennyi nép érdekeinek megfelel. Jelenleg sajátos helyzet ala­kult ki. Eg'—észt egyre több szép szót hallani a békéről, másrészt fokozódik a fegyver­kezési hajsza.1 Borisz Ponomarjov szólt ar­ról, hogy a két ors^g kap- csoxaiaioan bekövetkezett 1972- es fordulat után a Szovjetunió és az Egyesült Államok kép­viselői 61 fontos dokumentu­mot írtak alá. Kiemelte a nuk­leáris háború megelőzéséről szóló egyezményt, valamint a stratégiai fegyverzet korláto­zásáról kötött megállapodások jelentősegét is. A szovjet küldöttség veze­tője megjegyezte, hogy a ké­sőbbiekben a két ország kap­csolatainak fejlődése nem voxt egyenletes. Ezzel összefüggés­ben hangsúlyozta: a Szovjet­unió síkraszáil a szovjet—ame­rikai együttműködés tovább­fejlesztéséért az együttesen megteremtett reális alapon. Szi­lárdan törekszünk e kapcso­latok további javítására — mondotta —, szigorúan betart­va a létrejött megállapodások szellemét és betűjét. Hangsú­lyozta: a Szovjetunió hatá­rozottan ellenzi a neutronbom­ba létrehozását. Egyszer­smind rámutatott arra, hogy ha ezt a fegyvert Nyugaton mégis rendszeresítik, akkor a Szovjetunió saját és szövet­ségesei biztonságának szava­tolása érdekében kénytelen lesz elfogadni ezt a kihívást. Ebben az évben hívják ösz- síe az ENSZ közgyűlésének a ’ -szerelés kérdésével fog­lalkozó rendkívüli ülésszakát. A Szovjetunió — mondotta Bo­risz Ponómarjov — nagy je­lentőséget tulajdonít e fó­rumnak. Belgrádban — folytatta — befejezéséhez közeledik a hel­sinki értekezleten részt vevő országok képviselőinek talál­kozója. Remélhetőleg, a belg­rádi tanácskozás zárószaka­szában sikerül olyan eredmé­nyeket elérni, amelyek elő­segítik az enyhülés materia- lizálódását a helsinki megál­lapodások megvalósítását. A szovjet küldöttség vezető- je a továbbiakban kijelentet­te: az elmúlt év őszén folyta­tott szovjet—amerikai párbe­széd során megállanodás jött létre a közel-keleti válság igazságos rendezését célzó kö­zös erőfeszítések szükségessé­géről és jellegéről. A két fél erről közös nvpatkozatot írt alá. Az amerikai ráríó azonban ecvoMajújin el­vetette ezt a megállapodást és lényegében az egyiptomi—iz­raeli különmegbeszéiésck ak­tív támogatójává vált. A Szovjetuniónak továbbra is meggyőződése, hogy a közel- keleti probléma átfogó meg­oldásának leghatékonyabb esz­köze az ebből a célból létre­hozott különleges nemzetkö­zi mechanizmus, a közel-kele­ti genfi konferencia, amely­nek munkájában részt kell vennie valamennyi közvetle­nül érdekelt félnek, beleértve Palesztina arab népének kép­viselőit, a PFSZ személyében. Borisz Ponomarjov ezt köve­tően az afrikai helyzettel is foglalkozott. Ügy véljük — jelentette ki végezetül Borisz Ponomarjov — látogatásunk elősegíti, hogy együttesen megkeressük és megtaláljuk az utakat a szov­jet—amerikai kapcsolatok fej­lesztéséhez az egyenjogú, köl­csönösen előnyös együttműkö­dés elmélyítéséhez, a népek békéjének és biztonságának előmozdításához. Vielnaoi—Kambodzsa Provokációs támadások — és ellencsapás A VNA vietnami hírügy­nökség jelentése szerint a kambodzsai fegyveres erők ja­nuár 17 és 23 között folytatták provokációs támadásaikat vietnami területek ellen. A vietnami fegyveres erők ja­nuár 19-én ellencsapásként felmorzsoltak öt kambodzsai zászlóaljat.------------------ t Ha rrari harcok A viszonylagos > nyugalom időszaka után a hét elején ki­éleződtek a harcok az etiópiai Ogaden térségében. A legheve­sebb küzdelem Harrar tarto­mányi székhely térségéoen fo­lyik, ahol a várost még októ­ber óta ostromló Szomáliái erők újabb erőfeszítéseket tesznek a hadászati fontosságú központ elfoglalására. A támadók heves ellenállás­ba ütköztek, és — mint az úgynevezett Nyugat-Szomáliai Felszabadítási Front közlemé­nyéből kiderül — az etiópiai katonaság légiereje segítségé­vel súlyos ellencsapást intéz a támadó hadigépezet ellen. A külső támadókkal vívott küzdelemmel egyidőben az or­szág haladó erőinek az etiópiai belső reakció, az ellenforradal­mi és anarchista csoportosulá­sok ellen is fel kellett venmök a küzdelmet. Soa tartomány­ban megsemmisítettek kilenc ellenforradalmárt, Sidamo tar­tományban nagy létszámú ösz- szeesküvő csoportot tartóztat­tak le. Kairó—Tel Aviv: vádak. Egyelőre nem vezettek ered­ményre a félbeszakadt egyip­tomi—izraeli tárgyalások új­rakezdésére tett erőfeszítések. Egyre élesebb vádakkal illetik egymást a szembenálló felek, de mindkét fél nyitva hagyja a tárgyalások újrakezdésének lehetőségét. Eszmecsere — a kölcsönös megértés szellemében Közlemény o JNDK miniszterelnökének magyarországi látogatásáról Lázár Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa el­nökének meghívására Alt Nasszer Mohamed, a Nemzeti Front Egyesített Politikai Szer­vezet KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke 1978. január 19— 24 között hivatalos baráti lá­togatást tett Magyarországon. Ali Nasszer Mohamed mi­niszterelnököt magyarországi látogatása során fogadta Ká­dár János, az MSZMP KB el­ső titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke. Lázár György és Ali Nasszer Mohamed a barátság és a köl­csönös megértés szellemében eszmecserét folytatott a két ország helyzetéről, a kétoldalú kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó idő­szerű nemzetközi kérdésekről. A kölcsönös tájékoztatás után a két miniszterelnök megelégedéssel állapította meg, hogy az imperializmus és a reakció erői ellen vívott közös harcon alapuló kapcso­lataik eredményesen fejlőd­nek, a politikai, a gazdasági, a kulturális együttműködés te­rén jelentős előrehaladást ér­tek el. Ebben jelentős szerepet játszott Abdul Fattah Iszmail, a Nemzeti Front Egyesített Politikai Szervezet KB főtit­kárának 1977 áprilisi magyar- országi látogatása és az azt követő maigasszintű látogatá­sok. A kormányfők további in­tézkedéseket határoztak el a gazdasági és a műszaki-tudo­mányos együttműködés elmé­lyítésére. Áttekintve a nemzetközi helyzetet, megállapították, hogy az enyhülés mindinkább a nemzetközi élet meghatározó tényezőjévé válik és kedvező feltételeket teremt a világ va­A kelet—nyugati gazdasági verseny A következő tíz év távlatai A KÉT VILÁGRENDSZER — a szocialis­ta és a tőkésrendszer — gazdasági verse­nyét legjobban a két rendszer legnagyobb és gazdaságilag legerősebb képviselőjének, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak példáján követhetjük nyomon. A Szovjet­unióra az egész szocialista ipari termelésnek több mint a fele jut, az USA-ra, a tőkés­termelésnek körülbelül a 40 százaléka. Ez tehát eléggé széles körű és mérvadó alap a megfelelő összehasonlításhoz. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szakértő csoportja annak idején érdekes szá­mításokat végzett, amelyekből kitűnik, hogy röviddel a második világháború után, 1950- ben, a Szovjetunió nemzeti jövedelme az Egyesült Államok nemzeti jövedelmének kö­rülbelül 31 százalékával, bruttó ipari terme­lése pedig az Egyesült Államok termelésé­nek 30 százalékával volt egyenlő. Azóta azonban alapvető változások következtek be ezen a területen, amelyeket jól illusztrál az alábbi táblázat. Az adatok a Szovjetunió szintjét ábrázolják, az Egyesült Államok szintjének százalékában. (For­rás: A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közleményei. Közgazdasági sorozat. 1974., 4. szám.) Megnevezés 1965 1975 Nemzeti jövedelem 59 67 Ipari termelés 62 80 Ezen belül: — szén (kalóriaértékben) 83 87 — kőolaj 63 120 — földgáz 27 48 — acél 75 128 — nyersvas 82 137 — elektromos energia 41 50 — gépkocsi 6 22 — műtrágya 69 125 — cement 111 188 E TÁBLÁZATBÓL kitűnik, hogy a Szov­jetunió öt termelési területen felülmúlja az Egyesült Államokat, cementből pedig csak­nem kétszer annyit gyárt. A valóságban az ilyen termékek (nyersanyagok és készter­mékek) listája ennél jóval hosszabb. Magá­ba foglalja a vas- és mangánércet, a kohá­szati kokszot, az acélcsövet, a fémmegmun­káló gépet, a mozdonyokat, a vasbeton építészeti konstrukciókat, a fűrészárut, a gyapjúszöveteket, a húst, valamint sok más ipari és mezőgazdasági terméket. összegezve, a Szovjetunió mai termelése körülbelül az Egyesült Államok ipari terme­lésének 80 százalékával egyenlő, ezen belül a termelési eszközök (nyersanyagok, gépek, be­rendezések stb.) amerikai gyárfá'ának 90 százalékát, a fogyasztási cikkek gyártásának pedig 60 százalékát éri el. A jelenlegi ötéves tervidőszakban ez a két utóbbi mutató in­kább a fogyasztási cikkek javára változik meg, ugyanis a Szovjetunió népgazdasági ter­ve értelmében ezen a területen gyorsabb lesz a növekedés, mint a termelőeszközök gyártásában. Ez a cél több más KGST-tag- ország ötéves tervében is szerepel. MEGKÍSÉRELJÜK, hogy értékeljük a ver­seny általános eredményeinek alakulását a következő években. Ami a Szovjetunió és az egész KGST fejlődési folyamatának ütemét és jellegét illeti, ezek az elemek viszonylag pontosan láthatók előre — eddig ugyanis nem fordult elő az, hogy az ötéves tervek megvalósítása alapvető mutatóiban túlságo­san eltért volna az eredeti célkitűzésektől. Rőt. azokat gyakran a tervidőszak felében már előre korrigálták. Ami azonban a tőkés­országokat illeti, a többé vagy kevésbé be­vált prognózisokra kell támaszkodni, ame­lyeket a különböző konjunktúrakutató inté­zetek dolgoznak ki, vagy a kormányszervek. Washingtonban pl. a szakértők arra a követ­keztetésre jutottak, hogy az Egyesült Álla­mok nemzeti jövedelmének átlagos évi növe­kedési üteme 1976 és 1980 között nem egé­szen 4 százalékos lesz (változatlan árakban számítva), és az ipari termelés növekedése szintén 4 százalékos. A szovjet ötéves terv szerint viszont ebben az időszakban a nem­zeti jövedelem növekedése évente átlagosan mintegy 5 százalékos lesz, az ipari termelésé több mint 6 százalékos. Ez ismét nagy lé­pést jelent a két ország közötti termelési és gazdasági fejlettségi szintkülönbségek fel­számolásában. ENNEK ALAPJA többek között a tudomá­nyos és műszaki kutatásokra fordított kiadá­sok várható megnövekedése a Szovjetunió­ban. Ezek a ráfordítások már az elmúlt öt­éves időszakban 40 százalékos növekedést mutattak, míg az USA-ban stagnáltak (kivé­ve néhány olyan területet, amely a fegyver- gyártással függ össze). Mind a Szovjetunióban, mind a többi KGST-tagországban a következő évek külö­nösen intenzív strukturális és minőségi fej­lődést hoznak. Ezt megalapozza az egécz szocialista közösség növekvő részvétele a nemzetközi munkamegosztásban és világke­reskedelemben. ami természetesen kiszélesí' a két rendszer gazdasági konfrontációjána’ területét. Karol Rzcmieniecki lamennyi haladó erője számá­ra. Egyidejűleg rámutattak ar­ra, hogy az imperialista és a reakciós erők a fegyverkezési verseny fokozásával, új tömeg- pusztító fegyverfajták kifej­lesztésével és a háborús lég­kör szításával a nemzetköz: enyhülés meghiúsítására töre­kednek. Hangsúlyozták, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülésnek kell követnie. Különös figyelmet szenteltek a világbékét veszélyeztető kö­zel-keleti helyzetnek. Kifejez­ték azt a meggyőződésüket, hogy a válság igazságos és tar­tós rendezése csak akkor le­hetséges, ha az izraeli csapato­kat kivonják az összes, 1967- ben megszállt arab területről biztosítják a palesztinai ara. nép törvényes jogait sajá; sorsának meghatározására független nemzeti államána' létrehozására, egyedüli törve nyes képviselője, a Palesztin? Felszabadítási Szervezet veze­tésével. A felek állást foglaltak r közel-keleti probléma átfog rendezését akadályozó, külön megállapodásokra irányuló kí­sérletekkel szemben. Megerősítették, hogy az arab szolidaritás, a haladó arab erők egysége, amelyért a tri- poli értekezleten részt vevő államok szálltak síkra, fontos tényezője a Palesztinai Fel­szabadító Mozgalom és a ha­ladó arab erők szétzúzását cél­zó imperialista, cionista, reak­ciós mesterkedések meghiúsí­tásának. Hangsúlyozták a haladó arab államok és szövetségeseik, a szocialista országok és a világ nemzeti és társadalmi felsza­badításáért küzdő erői szolida­ritásának jelentőségét. A magyar fél támogatásáról biztosította a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaságnak a jemeni nép egységének meg­valósításáért kifejtett erőfeszí­téseit. A felek kifejezésre juttatták aggodalmukat Kambodzsa és a Vietnami Szocialista Köztár­saság határán kialakult konf­liktusok miatt és állást foglal­tak amellett, hogy a határ- problémát tárgyalások útján, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság kormányának 1977. de­cember 31-i nyilatkozatában foglalt elveknek megfelelően oldják meg. Az afrikai fejleményekkel kapcsolatban megállapították, hogy az afrikai győztes forra­dalmak történelmi jelentősé­gűek az egész kontinens szem­pontjából. Aggodalmukat fe­jezték ki az Afrika szarvában kialakult konfliktus miatt Egyetértettek abban, hogy a konfliktust előidéző vitás kér­déseket békés, demokratikus úton, az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Afrikai Egy­ségszervezet alapokmánya el­veinek tiszteletben tartásával, az antiimperialista szolidaritás szellemében kell megoldani. A felek megelégedéssel álla­pították meg, hogy pártjaikat, kormányaikat és a két népet a szolidaritás és a barátság erős szálai fűzik össze. Megerősí­tették elhatározásukat a kétol­dalú kapcsolatok további fej­lesztésére a kölcsönös érdekek alapján. Ali Nasszer Mohamed hiva­talos baráti látogatásra hívta meg a JNDK-ba Lázár Györ­gyöt, aki s meghívást köszö­nettel elfogacrta. A látogató- időpontját később határozzá' meg. Kczmcsz- 954 A kozmikus térség kutatásá­val és felhasználásával kapcso­latos programnak megfelelően a Szovjetunióból 1977. szep­tember 18-án Föld körüli pá­lyára bocsátották a Kozmosz— 954 jelzésű mesterséges műhol­dat. A fedélzeti berendezések energiaellátására kisebb — nem robbanásveszélyes __nuk­le áris berendezést helyeztek el a műholdon. A Kozmosz—954 ez év január 24-én a délutáni írákban Kanada északi része felett behatolt a légkör >.űr' i rétegeibe és megsemmisült. Luanda Agostinho Neto fogadta a magyar külügyminisztert Púja Frigyes Mozambikba érkezett Agostinho Neto, az MPLA- Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnöke, fogadta a hivatalos angolai látogatáson tartózkodó Púja Frigyes kül­ügyminisztert. Angolai részről jelen volt Jósé Eduardo dos Santos, o Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, a miniszterelnök első helyettese, Lucio Lara, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizottság titkára, Ambroise Lukoki, a Politikai Bizottsága tagja, a Központi Bizottság titkára, ok­tatásügyi miniszter, llidio Ma- chadoha, a Központi Bizottság titkára, távközlési államtitkár, Alfonsohvan-Dunen, a Köz­ponti Bizotság titkára. Magyar részről a találkozón részt vett Argyelán Sándor, nagykövet. Púja Frigyest fogadta Lopo

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom