Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

PF. ST jfccm 1978. JANUÄH 24., KEDD Hanglemezrekord Elkészült a magyar hangle­mezgyártás tavalyi gyorsmér­lege. Az előzetes adatok a ha­zai hanglemezgyártás és -for­galom ugrásszerű emelkedésé­ről tanúskodnak. Már .6 millió magyar hanglemez készült. Ebből belföldön több mint 3 millió nagylemez és 1 millió 700 ezer kislemez került for­galomba, s ez utóbbiak is egy­re népszerűbbek. A hanglemez- boltok forgalma alapján ugyan­is úgy tűnik, hogy a lemez­gyűjtők újra megkedvelték a kislemezeket. Változatlanul növekszik az érdeklődés a komolyzenei ki­adványok iránt. Ezekből a? el­múlt évben három Hungaro- ton-lemez nyert nemzetközi nagydíjat: egy Viaaldi-lemezt, egy XX. századi műveket meg­szólaltató cimbalom-lemezt és Petrovics Emil Lysistrate cí­mű művének lemezkiadását ré­szesítették nemzetközi nagy­díjban. Koszorúzás Konecsni György Kossuth­díjas festő- és grafikusművész születésének 70. évfordulója alkalmából koszorúzást ren­deztek hétfőn a Farkasréti te­metőben a művész hamvait tartalmazó urnánál. A Ma­gyar Képző- és Iparművészek Szövetsége nevében Papp Gá­bor grafikus, Munkácsy-dí- jas érdemes művész, a Képző- művészeti Főiskola nevében Szabó Iván Munkácsy-díjas szobrászművész koszorúzott. ZENEI KÉZIKÖNYVEK A táncművészet és a muzsika múltjáról, jelenéről Az elmúlt másfél évtized­ben a tancművészetnek való­sággal reneszánszát éljük ha­zánkban. Ä harmincas évek­ben megindult fejlődés a felszabadulás utáni időkben — a szovjet balettpedagógia és táncművészet eredményei­nek hatására — új minőségi szakaszba lépett. Az Opera­ház balett-társulata egymás után mutatott be egész estét betöltő táncjátékokat, s a körültekintő és alapos kép­zés révén új táncosnemze- uöi-t fel. Ugrásszerűen emelkedtek a külföldjárások, s ezzel egy időben megterem­tődött egy új hazai balett­értő és kedvelő közönség. Serkentőleg hatottak a vidé­ki kezdeményezések is, külö­nösen a Pécsi Balett. Mindezek mellett az újjá­születő néptánc-, majd ké­sőbb a táncházmozgalom • is új erőket mozgósított. így tö­megek kerültek szorosabb kapcsolatba a mozgásművé­szet eme ágával. Az amatő­röknél is sikerült elkerülni a nemzedékváltás buktatóit: az egymást követő generációk anyanyelvi szinten sajátítot­ták el a nép hagyományait, váltak a néptánc autentikus közvetítőivé és alakítóivá. Balettlexikon Az előzmények, a röpke át­tekintés azért fontos szá­munkra, hogy választ ad­junk arra az esetleges kér­désre: vajon érdemes-e ná­lunk balettlexikont közread­ni. A felvetés mindjárt ne­vetségessé válik, ha jól be­legondolunk : a táncművé­szet országszerte százaknak nyújt felüdülést, szórakozást és kikapcsolódást egyszerre. Az az enciklopédikus mű pedig, amelyet Balettlexikon címmel jelentetett meg a Zeneműkiadó, ehhez az ér­deklődéshez kíván alapokat adni. Szerkesztője, Horst Koegler — nemzetközileg el­ismert balett-történész és kritikus egyszemélyben _ — úgy állította össze munkáját, hogy a múltból a mába ve­zetőén, az egykori és a mai együttesek, a kiváló koreog­ráfusok és művészek mun­kásságának a bemutatásával (ha . címszavakkal is) nemcsak a szűkebb szakma, ha­nem a nagyközösség ismere­teit is gazdagítsa. Az’ öt esztendeje napvilá­got látott német nyelvű első kiadás négyezer címszót tar­talmaz. Tavalyi angol verzió­ja ezerrel többet, a magyar ugyanennyivel kevesebbet. Szó sincs csonkításról, hiszen az adott nyelvterületek ol­vasóit ebben az óvilágcentri­kus kézikönyvben mindenek­előtt szűkebb környezetük, illetve saját országuk balett­művészete érdekli. Érthető tehát, hogy a magyar kiadás során szelektálni kellett, va­lamint a hazai címszavak szá­mát az eredeti munkában megtalálható harmincnyolc­ról mintegy százzal kellett növelni. Koegler lexikonjá­nak nagy érdeme, hogy in­formációs gazdagsága mellett értékel is. A magyar közreadás gon­dozója, Körtvélyes Géza és munkatársai — Dienes Ge­deon, Gelencsér Agnes, Ka­posi Edit, Maácz László és Neumann Ilona — az eredeti mű szellemében írták újjá és fogalmazták meg a hazai táncművészetre vonatkozó címszavakat. S ezzel együtt — mint azt Körtvélyes Gé­za egy beszélgetésben el­mondta — ebből az enciklo­pédiából egyetemes és hazai balett-történet olvasható ki, hiszen az alapvető fogalmak, a nagyhírű művek, régebbi és jelenlegi táncosok, szer­zők, koreográfusok, együtte­sek egyaránt megtalálhatók a lapjain. A totemzenétől a hegedűversenyig Darvas Gábor munkássága nem ismeretlen a zenebarátok előtt. Két esztendeje megje­lent könyvében — az Évez­redek hangszerei — az első emlékektől napjainkig dol­gozta fel á hangszerek törté­netét. Darvas azok sorába tartozik, akik szerint a mesz- szi múltak zenéje éppúgy megérdemli figyelmünket, mint a kortárs muzsikáé. írá­sai ezért óknyomozó vállal­kozások: az intsrumentális zene művészetének olyan tar­tományait derítik fel, ame­lyekről alig-alig vannak írá­sos maradványaink. Üjabb kötetében — A totemzenétől a hegedűversenyig — is erre a feladatra vállalkozott, mint­egy megfogalmazva írószobá­jának ars poeticáját: a ze­netörténetben nincs olyan korszak vagy akárcsak idő­pont, amikor ne lennéhek jelen egyidejűleg a múlt és a jövő elemei. A múlttal azért foglalko­zik Darvas, mert az időben távoli kultúrák zenéjének a felderítésével mindenekelőtt a koncertek repertoárját bővít­heti, Ez magában véve sem lebecsülendő tett, s külön ér­ték, hogy mindezt közérthető, olvasmányos stílusban teszi. Könyvéből nemcsak a kon­certlátogató közönség látókö­re bővül az ázsiai nagy kul­túrák zenéjének a leírásával, a középkor nyomonköveté- sével, a reneszánsz előzmé­nyeinek' és kibontakozásának, a barokk első nagy korszaká­nak a bemutatásával, hanem azoké is, akik most csodál­koznak rá a zene életet for­máló és gazdagító hatására. M. Zs. ★ A napokban jelent meg a Zeneműkiadó gondozásában a világhírű magyar származású karmester Doráti Antal: Va­riációm című — Bartók Mik­rokozmoszának egy témáját 30 variációban feldolgozó — zongoradarabjának első ki­adása. A szerző feleségének Ilse von Alpenheim zongoramű­vésznőnek ajánlotta művét, aki azt már több hangversenyen adta elő nagy sikerrel. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A holnap szohrászata a mában TÖBB GYERMEK RAJZTEHETSÉG VAN PEST MEGYÉBEN A mai jugoszláv szobrászat gyűjteményes anyagát a Szép­művészeti Múzeumban tekint­hetik meg az érdeklődök feb­ruár 26-ig, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között. Novak Henrik kiállítása feb­ruár 12-ig, Makrisz Zizi grafi­kái február 5-ig, Bodócsi Béla és Unyi István tárlata január ■* 30-ig várja közönségét. Mai életünk alapanyagaiból Medgyessy és Mestrovic te­hetsége, elkötelezett összpon­tosítása lendítette mozgásba a századfordulón a magyar és a jugoszláv szpbrászatot. Az alapozás mindkét esetben fé­nyesen sikerült, s ez is hoz­zájárult, hogy napjainkban e két nép plasztikája nem peri­fériális jelenség. A mai jugoszláv szobrászat tárlatán, a Szépművészeti Mú­zeumban, az első pillanatban meghökkenthetik a nézőt Srnec és Trsar mobiljai, de hasonlót láthat esténként Budapest fény- reklámjain. Mindez nem deg­radáció, hanem tény, a szob­rászat szükséges meghosszab­bodása. Hajdan a szobrot már­ványból és bronzból képzel­tük el, most és itt acélból, rostüvegből, plexiből, neonból és sok másból is épül a szo­bor, a hagyományos anyagok mellett. Az ipar szövetségét kereső gyorsaságból tanulha­tunk a jugoszláv művészettől, s a bátor anyagkombinációk al­kalmazása is eredményezhet szobrászi szókincsgyarapodást, mint ahogy itt eredményez is Bakic, Beslic, Diminic ese­tében. A létezés törvényeiből Novák Henrik kiállítása a Fényes Adolf-teremben is azt mutatja, hogy törekvései a szentendrei művészet azon konstruktív ágához kapcso­lódnak, melyek a festészetet környezeti elemként akarják életünkben elhelyezni. Novák papírnyomatai túl esztétikus rendjükön elemzik a vízhullá­mok ritmusát, és szinte drá­mai erővel ragadják meg az égett tuskó alakját. Furcsa, kü­lönös, hogy a Súlyom sze­mélytelen növényi léte is al­kalmas arra, hogy az emberi magányt kifejezze és feloldja. Hangulattal tolmácsol Makrisz Zizi hangulatos, fi­nom hatásokra törekvő mű­vészete Érden különösen is­mert, ahol a Vörösmarty gim­náziumban elhelyezett mo­zaikja tanúsítja franciás is­kolázottságát. Párizsban vé­gezte tanulmányait, egyaránt jártas a gobelin és mozaik műfajában, színes linóleum­metszeteket is készít. A Helikon Galériában ez­úttal rajzokkal számol be lon­doni, párizsi, jugoszláviai és kamcsatkai utazásairól. Meg­áll az élet jelenségei előtt, és megragadja szépségeit. Van, aki csöndben, van, aki szóval, van, aki rajzokkal utazik. Makrisz Zizi az utóbbiak kö­zé tartozik, képes arra, hogy meglássa A természet és az emberi élőlények különböző­ségét, és átadja számunkra. A színek üdeségével A Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai ki­állítóhelyiségében ezúttal gye­rekek kopogtattak be rajzok­kal. Nyilvánvaló, hogy nem érthették meg a környezetvé­delem drámai problémáit, de kedvesen, a színek üdeségévc a vonalak kacskaringós sza badságával máris kelleme környezetet építettek a tárlat­nézés fél órájára. Holló Pi­roska Zsámbékról, Hajdú Már­ta Isaszegről küldött be szép rajzokat, de hol maradt a töb­bi Pest megyei iskolás? Gö­döllőn, Csömörön, Foton vagy Gyálon is élnek tehetséges diá­kok, akik nemzetközi díjakat is szereztek. Kár, hogy kénye­lemből, vagy önhibájukon kí­vül távolmaradtak. Festői riportok Bodócsi Béla és Unyi Ist­ván Gyomron él. Mindketten a Nagy István-csoport tagjai. Valami különös hűség köti őket a festészethez, kudarcok és nehézségek között változat­lan hévvel dolgoznak. Festői riportjaikat a vecsési művelő­dési házban Bányász Béla mu­tatta be a közönségnek, s mi szolidáris érzülettel azt kíván­juk, hogy fáradozásukat kí­sérje fokozott elmélyülés, hi­szen akkor a várva várt mű is megszületik. Losonci Miklós TY-FIGYELO Berda József. Végigböngész­ve a most elmúlt hétvége tv- műsorát, s találgatva, hogy vajon melyik adást őrzi majd meg egy-két-három napon túl is az emlékezet — mindegyre a vasárnap éjszakai poétaval­lomás programpontjánál álla­podott meg a kereső ujj. Berda Józsefről — Zelk Zoltánnal: mondja ez a műsorcím, és aki vette a fáradságot, és vé­gighallgatta a költőt a költő­ről, valóban egy nem minden­napi élményt raktározhatott el. Két okból érezhettük azt, hogy a más hasonló emlék­idézések sorából messze ki­emelkedik ez a bő félóra. Egy­részt a ma már szokatlannak — hogy azt ne mondjuk: hi­hetetlennek — tűnő költőba­rátság megindífóan szép föl­idézése miatt A szegény a szegénnyel, a kiemelKedő te­hetség a kiemelkedő tehetség­gel találkozott egykor ott, az újpesti vaságyas szobában, s ölelte keblére egymást a szó szoros értelmében és jelképe­sen. Ám a Berda legendás mecé­násától, Wágner úrtól kapott ital arra is jó volt — s ez a Zelk Zoltán-féle emlékidé­zést irodalomtörténeti ténnyé emelő másik ok —, hogy az élő barát fölismerje: aoban a nagy testű és nagy étkű társban miféle tálentum la­kozik. A második legnagyobb proletárköltő volt ö, Józsej Attila után — hallhattuk a minősítést, amely legalább annyira panaszszóként, mint­sem jogos dicsekvésként hang­zott. Hogyne, hisz’ Berdát — akárcsak oly hosszan a ha­sonlóképp íz-, és asszonysze­rető Krudyt — még mindig el­takarják a legendák. Még min­dig csak zsíros kalapját, ki- és befordított felöltőit, piaci pol­gár mivoltát emlegetik, és nem azt, hogy mit, s hogyan írt le azokban az évente ki­adott, és pár száz példány­ban terjesztgetett füzetecskei- ben. Kocsmát ugyan már el­neveztek róla — ha jól sejt­jük, éppen Cegléden —; em­lékeinek idézésére baráti kör is alakult, csak éppen életmű­ve maradt még mindig ér­demtelenül elfeledett. Zelk Zoltán most föladta a leckét, mind a Berda-hivők- nek, mind a költői hagyate* megméretéséért felelős iroda­lomtörténészeknek. Mozdulj! Pest megye is ugyancsak érdekelt lesz ab­ban a most induló, nagyszabá­sú sportmozgalomban, ame­lyet vasárnap déltájban is­mertettek meg a tv-nézőkkel. Hogyne, hiszen öreg Dunánk itt öleli körül azt a két szi­geteit — a Szentendreit meg a Csepelt —, amelynek körül- evezése,- -kenuzása, kajako­zása is az edzett ifjak és ke­vésbé ifjak számának szaporí­tását szolgálja majd. Persze nemcsak e csónakoí vízjárásra hívták — hívják — fel az eddig otthon pihenge- tő tízezreket, hanem futásra kerékpározásra, gyaloglás ... és úszásra is. Futáslecke: Velencei-tó körbekaptatás; kerékpározási norma: 100 krr gyaloglási feladat: 30 km: a; úszók pedig, majd Tihanybó. Balatonfüredre kapálóznak át ami hosszmértékben számolva úgy 4 kilométer. Mindezt pedig egy igen-igen ötletes, sportolókhoz és sport­vezetőkhöz méltó hírverő adás­ban tudatta nézőivel a tv, amely adás után bizonyára sokan fogadták meg: ott le- szünkl Akácz László menekülő lakóját. S Aston er­kölcsi fölényét visszafogott eszközökkel is nagyszerűen ér­vényesíti. Csak a dráma utol­só jelenetében vállal szembe­szállást a csavargóval, bátyja elől (Hegedűs D. Géza) min­dig kitér. A szerep csúcsát a második felvonás nagymo­nológjában éri el, ahogy el­mondja az idegszanatóriumi sokkolását. Ez a monológ olyan tiszta, logikus és társa­dalmi elemzésre is utaló, hogy a harmadik felvonásban úgy érezzük, mintha a szerepen belüli szerepjátszás — önvéde­lem — volna a depressziós ál­lapot. Hegedűs D. Géza formálja meg Aston bátyját, a háztulaj­donost. Mick az a fajta fene­gyerek, aki még igyekszik fel­színen tartani magát, de ál­landóan szüksége van az ön­igazolásra. Közben az egyálta­lán nem rózsás helyzetét ál­maival próbálja megszépíteni. Fel-fellobbanó kegyetlensége mögött Hegedűs D. Gézának sikerült láttatni az emberi gyengeséget, túlérzékenységet. Mivel ez a dráma legösszetet­tebb alakja, itt hiányát érez­zük a jellem motivációit in- dokló írói részleteknek. Ezzel függ össze, hogy Hegedűs ala­kítása nem tűnik sem egysé­gesnek, sem hitelesnek. Egyet­len valóságos sík marad meg: Mick kívül áll az eseménye­ken, de mindenen kívül áll, ezért az ő bukása is elkerül­hetetlen. ELSŐKÉNT vállalkozott ha­zánkban — egy főiskolai vizs­gaelőadást leszámítva — a Pesti Színház a Pintér-dráma bemutatására, bár a szerző összegyűjtött drámáinak, köte­te már tíz éve megjelent ma­gyarul. Ezzel ismét csökken* színházainknak a modern drámairodalommal szembeni adóssága, a nézők gazdagab­bak lehetnek egy tragikomikus és értéke miatt nehezen feled hető élménnyel. Kriszt György lista környezetben tisztán na­turalista eszközöket használt, így állítva elénk markáns, ki­csit kegyetlen példát: ilyenek vagyunk néha, időnként meg­elégszünk a látszatkapcsola­tokkal, menekülünk a valósá­gos cselekvés elől a pótcselek­vésbe. Hogy miért? A választ ki- nek-kinek egyedül kell meg­keresni. De nem lehet a példa által felvetett kérdésre nem kutatni a feleletet, mert min­den, ami a színpadon történik nagyon szuggesztív, nagyon valóságos. Ha el kell törni egy szobrot, azt a valóságban is el­törik. Ha esik az eső a darab­ban, akkor valóságos vízfüg­göny hullik alá a színpadon. Ennek megfelelően a színé­szektől is teljes beleélést köve­telt a rendező, sőt arra is ügyelt, hogy a színészek azo­nos korúak legyenek az álta­luk megformált alakokkal. A CÍMSZEREPET Szabó Sándor játssza, s ritkán látha­tó briliáns teljesítményt nyújt, figurája élő minden pillanat­ban. Elhiteti, hogy valóban a hidegből jön és tényleg egyet­len rossz cipője van. Soha sem a színész lép elénk, min­dig egy öreg, lezüllött, londoni csavargó, olyan, aki a mély­ponton is megőrizte önérze­tességét. Bár csupán kegye­lemből fogadja be a ház lakója (Bajázsovits). lassan mégis megpróbál fölébe kerekedni. Igaz, csak szavakkal, tenni semmit sem hajlandó, még ügyeskedése is látszat. Szabó Sándor mesterien tartja meg a csavargó tragikomikus egyensúlyát. Balázsovits Lajos alakítja a ház depressziós, valóság elől HAROLD PINTER a szín­pad nagy mestere, olyan szer­ző, aki belülről ismeri a szín­házat: színész, dramaturg és rendező egy személyben, amel­lett, hogy a drámairodalomban is mérföldkövet jelentenek da­rabjai. Pintér szintézist te­remt, tehetségével ötvözi a legmodernebb dramaturgiákat; Sartre és Tennessee Villiams pszichoanalízisét, Beckett és lonescu abszurditását, vala­mint Brecht epikus módsze­rét. Hősei szinte kivétel nélkül vereséget szenvedett, kisiklott életű emberek, akik átélik a modern polgári társadalom válságtudatát. Inkább csak át­élik, mint tudatosan felfog­nák. S ettől lázadásra, változ­tatásra képtelen, szürke, hét­köznapi ember. A szereplőknek annyira nincs különleges történetük, hogy az író szándékoltan szin­te semmit sem közöl korábbi — a dráma cselekményét megelőző — életükről. De amint a hősei belépnek a szín­padra, félelmetes hitelességet kapnak. Ennek eszköze Pinter sajátos nyelvi abszurditása. A figurák gyakran párhuzamo­san beszélnek, bár egymáshoz szólnak, de a párbeszédekben időnként nincs logikai kapcso­lat, néha szórakozottan ismé­telgetnek egy-egy szövegfosz­lányt. Mindez az abszurd drá­ma jellegzetes formai eszköz, viszont Pintérnél nem az em­berek közötti kapcsolatok lét­rejöttének lehetetlenségét jel­zi, hanem a félelmet, a má­siktól való rettegést. Hősei nem is törekszenek tartalmas kapcsolatok kialakítására. A RENDEZŐ, Valló Péter felfogásában a köznapi való­ság kapott hangsúlyt, szürrea­A SZÍNÉSZI alakítások kö­zül kettő kitűnően sikerült, s hogy a harmadik nem lett az, annak egyik fő oka: a szí­nész és a néző is kevés fo­gódzót kap a háztulajdonos fi­gurájának befogadásához. Pe­dig a szerző, Harold Pinter drámai világa nagyon is valóságos. Éppen az általános jellemzők teszik már-már konkréttá a házat, amelyhez A gondnok című drámájának három szereplője kapcsolódik. És ez a konkrétság egy való­ságos életérzés kifejezője: a félelemé, azé a szorongásé, amelyet a világ fenyegető je­lei okoznak az emberben. Lo­gikus folytatás, hogy aki fél, az bezárkózik, és nemcsak a házába, hanem önmagába is. Fehér Miklós díszlettervező szürrealista színpadképet ho­zott létre Pinter darabjához. Fehér munkásságában jól megfigyelhető, hogy díszletei­vel igyekszik mindig egy-egy festészeti, képi kompozíció ki­alakítására. Kitűnő példa erre a Jó estét nyár, jó estét szere­lem és az Utazás az éjszaká­ban díszlete —, hogy csak a legutóbbi alkotásait említsük. A gondnokhoz alaposan leszű­kítette 'a színpadi teret, s a fé­lig földbe vájt kalyiba, a ház keresztmetszetét mutatja. A bútorok és a tárgyak minden logikai rend nélkül hevernek egymáson és egymás mellett, a házban élők tudat alatti reak­ciójaként. Az alacsony meny- nyezet és a szoba fölötti sötét­ség félelmetes erővel neheze­dik a házra. Ebben a térben sodródnak egymás mellett és bukdácsolnak a hősök, akik között a legnagyobb irrealitás a valóságos emberi kapcsolat SZÍNHÁZI ESTÉK A ri/MA/Iw pinter-bemutató y± QQHíIIIOk a pesti színházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom