Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

1978. JANUAR 34.. KEDD Úttörők a dóba sí járásban ■ Kibontakozik az alkotókedv Sokatmondó számadat: Pest megye 248 úttörőcsapatában, kilencvenezer vörös- és kék- r.yakkendős általános iskolás szervezeti programjáról gon­doskodnak. Példák sora bizo­nyítja: az eddig eltelt időszak­ban az úttörőmozgalom sokat tett a gyerekek alkotókedvé­nek kibontakoztatásáért. A kö­zösen átélt élmények hatása égy életen végigkísérheti — akár jó, akár rossz értelemben — az érdekelteket. E megálla­pítás tükrében különös figyel­met érdemel az a vizsgálat, amely a dabasi járási úttörőel­nökség jóvoltából készült: ar­ra voltak kíváncsiak, hogy az elmúlt években az úttörőmoz­galom miként járult hozzá a gyerekek munkára nevelésé­hez. Elöljáróban feltétlenül meg kell állapítani: a munkára ne­velés eredményét nem lehet egyszerűen a szakköri tagok számával vagy a gyerekek ál­tal összegyűjtött vas és papír mennyiségével mérni1. De nem adhat teljesen hű képet e kér­dés tanulmányozásához az év­végi bizonyítvány sem. A mun­kára nevelés eredményei ugyanis a tanulók életszemlé­letében, jellemvonásaikban, s mindenekelőtt abban mutat­koznak meg, miként állnak helyt az életben, felnőttként. A vizsgálat kritikai megjegy­zései egyúttal elősegíthetik azt is, hogy a jövőben közös erővel Szüntessék meg a még néhány helyen fellelhető hiányosságo­kat. Együtt — egymásért A dabasi járási úttörőelnök­ség részletesen elemezte az Együtt — egymásért mozgalom tapasztalatait: ismeretes, hogy ez a kezdeményezés főleg a közösség erősítését, a szocia­lista magatartás szokásainak kialakítását, a gyengébb tanu­lók felzárkózását kívánta elő­segíteni. Ennek érdekében az úttörőcsapatok meghirdették a Bukásmentes őrs és a Végez­zük el együtt a nyolcadik osz­tályt elnevezésű mozgalmakat. A vizsgálat szerint e nemes célkitűzés a dabasi járásban nem járt valamennyi iskolában sikerrel. Amíg az 1975/76-os tanévben a tanulók 1,2 száza­lékát kötelezték osztályismét­lésre, addig az elmúlt tanév­ben ez a szám 1,3 százálékra (115 diák) emelkedett. Az okok között elsősorban szervezési hibák dominálnak. A rajveze- tő-osztályfőnökök általában megrekedtek a tanulópárok szervezésénél, s nem mindenütt kísérték kellő ‘figyelemmel a gyerekek eredményeit. Gyak­ran elmaradt a rendszeres el­lenőrzés, a beszámoltatás és az értékelés is. Feltétlenül jó pél­daként kell azonban megemlí­teni az alsónémedi és az új- hartyáni úttörőcsapatot: mind­két helyen a tanulást segítő tevékenységük, a helyes érté­kelési rendszerük jelentős mér­tékben hozzájárult célkitűzése­ik eléréséhez. Fegyelem az iskolában A vizsgálat elemezte a gye­rekek tanulmányi munkafe­gyelmét. Egyértelmű: ezen a területen is van még számos tennivalója az úttörőszerve­zetnek. A diákok órai munká­jával általában elégedettek le­hetünk, annál kevésbé az ott­honi felkészülésükkel. Ez ter­mészetesen felvet egy sor neve­lési, pedagógiai hiányosságot is, amelyben csak részben érin­tett a mozgalom. Nem sokat tehet az úttörőcsapat, ha azért nem tanulnak tisztességesen a gyerekek, mert az órán rend- szertelen az értékelés, s a pe­dagógus nem győződik meg arról, hogy egyáltalán készül­tek-e diákjai. Nagy hiba ez. hiszen a tanulók egy része hajlamos egyébként is a lazí­tásra, ha nem figyelnek rá Akkor sem tud segíteni az út­törőmozgalom, ha azért nem j forgatják a tankönyveket a nebulók, mert nem is kaptak otthonra feladatot. Egyes neve­lők sajnos megelégszenek az­zal, amit az órán elértek, az otthoni munkára nem sokát adnak, mondván: odahaza úgysem tanulnak a gyerekek. E témakör vizsgálatánál per­sze nem szabad elfeledkezni a szülők egy részének nemtörő­dömségéről, s jó, ha az úttörő- mozgalom ezt is számításba veszi. Eddig azokról a kérdésekről esett szó, amelyek elsősorban az iskolát érintik. De az úttö­rőcsapat sokat tehet a felso­rolt problémák megszünteté­séért. Lényeges viszont, hogy a jövőben az őrsi- és rajössze­jöveteleken az eddigieknél jó­val többet foglalkozzanak a közösség tanulmányi eredmé­nyével. A legtöbb csapatnál még nem alakult olyan ver­seny és értékelési rendszer, amelyben a tanulmányi ered­mények alakulása a többi út­törőfeladat értékelése mellett számítana. A helyes úton já­rók itt is minden bizonnyal követőkre találnak az elkövet­kező időkben: a már említett újhartyániakon kívül, a her­nádi úttörőcsapatnál is rend­szeresen értékelik a tanulmá­nyi munkát. A munkaakciók szerepe Ismeretes az, hogy az úttö­rők gyakran vállalkoznak a közösség érdekeit- szolgáló tár­sadalmi munkára. Ezzel kap­csolatban most mégsem a po­zitív példákról teszünk említést. Annak ellenére nem, mert tel­jesen egyértelmű: szerencsére ebből van több. E munkaakci­ók társadalmi és gazdasági je­lentősége mellett fontos neve­lési szerepéről is külön kell beszélnünk, s ilyen esetben a negatív élmény különösen ká­ros lehet. A leggyakoribb hiba az, hogy egyes üzemek nem készülnek fel kellőképpen né­hány száz gyerek fogadására. Kevés a szállítógép, a munka­eszköz, s így nem tudnak fo­lyamatosan dolgozni. De leg­alább ilyen baj az is, ha a ta­nulókkal úgy mennek dolgoz­ni a nevelők, hogy nem készí­tik fel őket kellőképpen a munkára. Sokkal nehezebb ugyanis elvárni a gyerekektől a kifogástalan hozzáállást, ak­kor, ha korábban nem beszél előttük senki hasznos tevé­kenységük értékéről, az Üzem és az iskola kapcsolatáról. Ér­demes megemlíteni, hogy azok az osztályfőnökök járnak a he­lyes úton, akik a munkával kapcsolatos témákkal közvet­lenül az iskolaév elején fog­lalkoznak. Mindenképpen nyil­vánosság elé kívánkozik az inárcsi úttörőcsapat példamu­tató együttműködése a helyi RÖNKÖN A MENYASSZONY, VŐLEGÉNY Megelevenedő hagyomány Rönkhúzást rendeztek va­sárnap a Vas megyei Orima- gyarósd községben. Ennek az ősi népszokásnak, régi hagyo­mánynak a felelevenítésére néhány vasi faluban akkor ke­rül sor, amikor a farsangban nincs esküvő. Ahol a lányok nem találnak párra, rönkhú- zási felvonulással egybekötött tréfás esküvőt tartanak.^ A „megszégyenítő” álesküvővel hangolják vigalomra az egész falu lakosságát, kárpótlásul az igazi lakodalom elmaradá­sáért A színes, látványos rendez­vény hivogatóval kezdődött. Házról házra jártak a népvise. letbe öltözött lányok, maska­rába bújt, bő gatyás legények, s köszöntötték a gazdát, gazda- asszonyt. Kérték: ha van el­adó lányuk, házasulandó fiúk, engedje őket a lakodalomba. Mikor együtt volt a vidám, ál­arcos, lakodalmas menet, az álmenyasszonyt és álvőle­gényt felültették a kerekekre szerelt hatalmas farönkre, amelyre zöld gallyakból épí­tettek díszhelyet. Az ifjú párt ezután a legények végighúzták a falun. A faluvégen a mene­tet a „semleges egyház” pap­ja várta, s összeadta a rönkön érkezett fiatalokat. A „szertartás” után vidám ' á'ial fejezték be a rönkhú­zást. termelőszövetkezettel. A do­log ott kezdődik, hogy ősszel közösen beszélik meg a leg­fontosabb tennivalókat, a szö­vetkezet vezetői pedig mindvé­gig figyelemmel kísérik a földeken dolgozó gyerekeket. A munka befejezése után az értékelés sem marad el. Ko­rábban például a gazdaság — így is kifejezve köszönetét az eredményes segítségért — műsoros délutánt szervezett az úttörőknek. Apró figyelmesség ez, de nagyon sokat jelent. Erkölcsi gazdagodás Feltétlenül örvendetes: a da­basi járásban jelentős fejlődést értek el az úttörőcsapatok az elmúlt időszakban a társadal­mi kapcsolatok kiépítésében. Nagymértékben hozzájárult ehhez a szemléletváltozás is: amíg néhány évvel ezelőtt a gazdasági szervekkel létrejött együttműködésnek elsősorban anyagi értéke volt, addig nap­jainkban e barátságok erköl­csi szempontból gazdagítják a közösséget. Egyre több úttörő­raj látogat el szocialista brigá­dokhoz, s e találkozók termé­szetesen kölcsönösek. Az előbb- relépést mutatja az is, hogy amíg régebben elsősorban az intellektuális jellegű szakkö­rök voltak a jellemzőek a da­basi járás általános iskolái­ban, addig az utóbbi eszten­dőkben egyre több úttörő-va­sas, úttörő-asztalos, úttörő- nyomdász talált hasznos el­foglaltságot. Említésre méltó az is, hogy a nyomdászszak­kör tagjai közül többen a já­rási székhely korszerű nyom­dájában helyezkedtek el az ál­talános iskola elvégzése után. A szakkörök vizsgálatánál egy­értelműen bebizonyosodott: a dabasi járásban nemcsak a számuk emelkedett, hanem egyre több lett az olyan közös­ség, amelyben a gyengébb ta­nulók is hasznos elfoglaltságot találtak. A dabasi járási úttörőelnök­ség munkára nevelésről készí­tett vizsgálata megállapította: az úttörőszövetség célkitűzései, akciói jól szolgálják a vörös nyakkéndősök öntevékenységé­nek kibontakozását. A tapasz­talatok azt bizonyították: a jö­vőben elsősorban a feladatok megvalósításának helyi me­chanizmusán kell javítani. F. G. Új erdők, ligetek síkon és lankákon Tavaly ezer hektárrral na­gyobb területet erdősítettek, fásítottak a tervezettnél: ösz- szesen 9500 hektáron ültettek fákat — állapította meg a MÉM erdészeti szakembereinek összesített, elemzése. A terület nagyobb részén célcsoportos beruházásként állami támoga­tással hajtották végre a telepí­tést. A telepítések helyét a racio­nális földhasznosítás jegyében jelölték ki, nagy figyelmet for­dítottak arra, hogy főként a mezőgazdaságilag nem művel­hető területekre kerüljenek a fiatal erdők, ligetek. A telepí­tések kétharmada a mezőgaz­dasági nagyüzemek területért jutott. Legnagyobbrészt a gyenge homoktalajokra ültették ki a csemetéket. Pest megyében 630 hektárt fásítottak. A ho­moktalajokon gyorsan növek­vő, igénytelen fajok nevelked­nek. Gondoltak a dombvidéki erodált, lejtős talajok haszno­sítására is. Az itt meghonosodó fák elejét veszik a további eró­ziónak, a szél pusztító hatását is mérséklik, ilymódon a fásí­tott területeken megkezdődhet a földek — igaz, hosszú ideig tartó, de mindenkéoDen kívá­natos — regenerálódása. Téli nagyjavítás Ez év elején kezdte meg az erő- és munkagépek téli nagyjavítását a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Ter­melőszövetkezet. Csaknem 40 erő- és 100 munkagépet javíta­nak ki március közepéig. Barcza Zsolt felvétele Kiváló brigád — kiváló eredmények ismét bizonyítottak a „cetánosok" Elcsitultak már a kedélyek, ki-ki megtalálta a helyét. Utó­lag azt is látják, mit kellett volna másként. Miről is van szó? A Dunai Kőolajipari Vállalatnál ta- vagy egy jelentős üzemszerve­zést terveztek. Lényege abból állt, hogy a gázolaj kénmente­sítő I. számú és a benzinre­formáló I. számú üzemeket összevonják, ezáltal új mun­kahelyekre tudnak helyezni néhány, embert. r Átszervezés, gondokkal — Már év elején „becsem­pésztük” a köztudatba a ter­vezett összevonás gondolatát. Szerettünk volna mindenkit előre megnyerni — mondja Németh Ernő üzemvezető-he­lyettes, a pártalapszervezet titkára. — A szervezés szüksé­gességét senki nem vonta két­Esőcsatorna Az ingatlanke­zelő vállalat igaz­gatója emelke­dett elsőnek szó­lásra. f% — Az értekez­letet megnyitom — mondta. — De az ablakot zár­ják be, mert ka­zánhiba miatt a központi fűtésünk szünetel. . — Helyes — szólt Csupákné, a reklamációs cso­port előadója, és már ugrott is a nyitott ablakhoz, hogy becsukja. Általában szoká­sos volt a fölöt- teseinek helyesel­ni, ezúttal azon­ban más oka is volt a fejbólintás- ra. ö is fázott. — Amint tud­juk — kezdte az igazgató, papírla­pot véve a kezé­be — tárgysoro­zatunk egyetlen, s egyben legfonto­sabb napirendi pontja a kerüle­tünkben található házingatlanok eső­csatornáinak meg­hibásodása. A leg­frissebb adatfel­vétel szerint ez idő szerint négy- száznyolcvannyolc esőcsatorna szo­rul sürgős meg- iavításra vagy ki­cserélésre. Van ehhez valakinek hozzászólása? Karóczi Döme műszaki vezető jelentkezett szó­lásra. — Hozzászólá­som van, csak anyagom nincs — mondta. — Ele­gendő munkaerőt se tudok biztosi-, tani. Tudjuk, hogy csak két bádogo­sunk van, meg néha bejár egy­két nyugdíjas ki­segítő. Tehát ka­pacitás hiányában ilyen tömeges mé­retű esőcsatorna- felújításról szó sem lehet. Az igazgató gondterhelten hu­zigálta a fülcim­páját. — Akkor hát milyen megoldást ajánl? — kérdez7 te olyan hangon, mint aki nem is vár érdemleges választ a problé­mára. — Megoldás azért van — só­hajtott a műszaki vezető. — A ke­zelésünkben levő bérházak lakóit bizonyára meg­nyugtatná, ha nem látna oly kirívó ellentétet a hibás és a még kifogás­talan állapotban levő házrészek és esőcsatornák kö­zött. Ügy gondo­lom. hogy a ren­delkezésünkre álló csekély létszámú szakmunkás is ké­pes lenne azt a néhány tucat, ma még jó karban levő esőcsatornát rövid időn belül annyira megron­gálni, hogy esőzés idején eltűnjön a bántó különbség kerületünk ház­ingatlanainak ál­lapota között... Ezáltal kialakul­na egy egységes városkép, és ez csillapítólag hat­na az egyébként indokoltnak mond­ható irigykedés­re. .. — Nagyon he­lyes! — kiáltot­tak többen is a hallgatóság so­raiból. Csupákné, valamint a mű­szaki vezetőhöz beosztott ifjú tech­nikus még taps­ra is ragadtatta magát. Az igazgató új­ból szólásra emel­kedőit. — A javaslatot jobb híján elfo­gadom — mond­ta fásultan. — Egyben kérem a gazdasági osz­tályt, végezze el a pontos számítást arra vonatkozó­an. hogy mennyit takarítunk meg a Karóczi szaktárs újításának beve­zetésével. Ennek arányában szám­fejtsék részére az 1íjfráti díjat. Heves Ferenc ségbe, ám a módszerrel töb­ben nem értettek egyet Az emberek kiválasztásánál,, hogy kik maradjanak, és kiket he­lyezzünk át új munkahelyre, nem volt egyetértés a pártve­zetés és a gazdasági vezetés között sem. Hónapokig feszült hangulat uralkodott mind a két üzemben. Nagy hibát kö­vettünk el, hogy nem ültünk le kellő időben az emberekkel, nem beszélgettünk el velük. Jó leckét kaptunk. Máskor egy átszervezést embercentrikusab- ban kell végrehajtanunk. Az összevonással elsősorban vezető beosztású dolgozókat kívánt „nyerni” a vállalatve­zetés. Épül ugyanis a gázolaj- kénmentesítő II-es üzem. S annak személyzetét saját, bel­ső erőből kell összeállítanunk. Gyáron kívülről ugyanis nem számíthatnak szakemberekre. Valent Sándor szeptember óta a két üzem új üzemveze­tője. Akkor történt meg az átszervezés. Egyetért helyettese véleményével, meg is erősíti. Ügy érzi viszont, hogy mos­tanra jó kerékvágásba kerül­tek, felnőttek az új vezetők, megnövekedett feladataikhoz. — Nagymértékben fokozó­dott a felelősségük — magya­rázza —, hiszen a két üzem változatlanul különböző ter­melőfolyamatot végez; nem egyforma terméket készít. Az összevonás előtt meg kellett ismertetni a műszakvezetőkkel a technológiát, a régiek segí­tették a betanításukban. Köz­ben meggyőzni azokat, akik el­kerültek, s elfogadtatni az új vezetőket az itt maradtakkal. Nem volt könnyű. Nem titkolja, hogy a kén­mentesítő Cetán szocialista bri­gádjától sok segítséget kapott mindehhez. A huszonkét tagú gárda, amely- 1976-os évi munkájáért a Vállalat kiváló brigádja címet nyerte, igye­kezett hatást gyakorolni a többiekre is. — Szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni, nem le­het üres jelszó — fogalmaz­za meg Madácst László, a bri­gád vezetője. — s mikor bi­zonyíthattuk volna ezt leg­inkább, ha nem a zűrös idő­ben? A jubileumi munkaver­seny háromnegyedévi értékelé­sekor vállalatvezetői dicsére­tet kaptunk. Ez azt igazolta, hogy a nehézségek közepette is mindent megtettünk vállalása­ink túlteljesítéséért Milliók az eredménylistán A szocialista brigádok érté­kelését a DKV-nál is most végzik, ezekben a napokban. A cetánosok önértékelése azon­ban már mond valamit. Vállal­ták például, hogy megtakarí­tanak egymillió forint értékű energiát. Ezzel szemben 3 millió forinttal sikerült csök­kenteni e költséget. Elsősorban a fokozott ellenőrzéssel; a hi­bák azonnali kijavításával és néhány apróbb ésszerűsítés­sel értek el ilyen jó ered­ményt. A nagy mennyiségben felhasznált MEA — monoeta- nolamin — nevű segédanyag­ból is a vállaltnál jóval töb­bet takarítottak meg. Ami azért is lényeges, mert tőkés importból szerzik be. — A korábbinál gazdaságosabb ter­melés üzemünknek is fontos feladata volt tavaly. Mi ezt néhány újítással segítettük. Legjelentősebb az, amely az alkalmazott technológia meg­változtatásával nyolcmillió fo­rint anyagköltség-megtakarí­tást eredményezett. — Mind­ezt Németh Ernő veti közbe, aki maga is tagja, sőt alapító tagja a brigádnak. De büszkén beszél a brigád­vezető arról a rengeteg társa­dalmi munkáról is, amelyet tavaly végeztek. Naplójukban ezeregyszáz órát „írtak elő”, ám kétezer-kétszázhuszonöt órát dolgoztak. Vállalati vi­szonylatban is kiemelkedőnek számít ez a teljesítmény. Valóban sokat tettek A mostanig kívülállóként hallgató Hegedűs Péter is szót kér: — A Cetán brigád tagjai nekem is segítettek. Ugyanis én is a reformáló üzem mű­szakvezetője voltam és csak szeptembertől irányítom a két üzemet. Szerencsére a műhely- bizottság titkáraként már ko­rábban is jól ismertem a bri­gádot, figyelemmel kísérhet­tem a tevékenységüket. Azt hiszem, a vállalat 174 szocia­lista brigádja között az égyik legjobbnak lenni nem kis do­log. Azért, hogy nem ellen­ségként fogadtak bennünket végül is az emberek, hogy si­került elfogadtatnunk nekünk az új vezetőknek a módsze­reinket, hogy rövid idő alatt megismertük a kénmentesítő üzemvitelét, a „cetánosok” valóban sokat tettek. A két üzem dolgozóira idén is nagy feladatok várnak. Szük­séges is az összefogás, az egy­séges szellem. S nem utolsó sorban a munkaversenynek a tavalyihoz hasonló lendületes folytatása. — Ennek érdekében — szed elő egy papírlapot a brigád­vezető, és mutatja — a napok­ban készítettünk egy felhívást. Ebben valamennyi brigádtár­sunkat felszólítjuk, hogy őriz­zük meg a munkaverseny len­dületét! Ünnepeljük méltó módon a KMP megalakulásá­nak hatvanadik évfordulóját, felajánlásainkkal is. Idén 430 ezer tonnával több kőolajat dolgozunk fel, növekszik az értékesebb termékek részará­nya. Van, lesz tehát tenniva­lónk bőven. Dodó Györgyi (

Next

/
Oldalképek
Tartalom