Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

MS T Mr.r.vu map 1978. JANUÁR 22., VASARNAF SZENTENDREI KIÁLLÍTÁS Pénteken nyílik az új képtár ötven éve kezdődött Szent­endrén a művésztelep szer­vezett élete: 1928. január 28- án írták alá a képzőművészek a művésztelepi szerződést. Az évfordulóhoz kapcsolód­va nyílik meg január 27-én, pénteken délután 3 órakor, a város képzőművészetének új otthona: a Szentendrei Kép­tár, amelyet a barokk főtér volt kereskedőházának (Marx tér 2—6.) földszintjén hoz­tak létre. Az új képtár öt he­lyiségből áll és alapterülete meghaladja a kétszáz négy- zetme srt, a korszerű világí­tótestek megfelelő feltétele­ket biztosítanak a műalkotá­sok bemutatásához. Az első kiállítást A szent­endrei művészet 50. éve cím­mel — részben a Ferenczy Múzeum gyűjteményének anya­gából — rendezik. A tárlatot dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes nyitja majd meg. A csaknem száz alkotó festményeiből, szobraiból, ér­meiből, grafikáiból és kerá­miáiból összeállított váloga­tásban többek között láthat­juk Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kmetty János, illetve Únódy Béla, Bánovszki Mik­lós, valamint a fiatalabbak közül Deim Pál, Balogh Lász­ló és Kocsis Imre munkáit. A kiállítás augusztus végéig tart nyitva. TV-F1GYELŐ Magányos öregek. Két esté­re ugyancsak kényelmetlen ülőhellyé változott a máskor oly barátságos tv-néző fotel: karját szorongatva kényszere­detten feszengtünk benne. Hogyne feszengtünk volna, hisz’ Lakatos Vince író, rende­ző, valami olyasmit tárt elénk, amely egyszerre borzasztóit és késztetett magunkba tekintés­re, lelkiismeretfurdalásra. A Naplemente című, három- tételes dokumentumfilmről meg az azt követő stúdióbe­szélgetésről van szó. Arról a megdöbbentő — képi megvaló­sításában, rendezésében egy­aránt tökéletes — képsorról, amely Bács-Kiskun megye nagy tanyavilágának magukra maradt öregeit mutatta be, illetve próbált megoldást ke­resni a rájuk szakadt magány föloldására. Dülöngélő viskókban, sza­kadt tetejű vályogkalibákban élnek — élnek? tengődnek; kis homoktáblájuk csekélyke termését fogyasztva pergetik mind szoroogatóbb napjaikat — ezek a tört derekú, ráncaik mögé rejtőzött vének. Mit lehet értük tenni? Szo­ciális otthonba kell elhelyezni őket! Igen ám, de a közös la­kások ágyainak száma néhány száz, míg a beutalókra várók többezernyien vannak. Es ha meg is jön az az otthonba invi­táló pecsétes papír, akkor sem biztos, hogy a viskólakó útra kél: néhány tyúkja, ágyát fel­túró egerei között marad in­kább — nem engedi helyvál­toztatásra a sok évtizedes megszokás. Ritka nehéz igazságot tenni e tanyai öregek ügyében! Ezért is igyekeznek más és más űton-módon a hónuk alá nyúl­ni az illetékesek: a szociális otthonban való elhelyezés mel­lett szociális gondozókat al­kalmaznak; elhagyott házak­ban rendeznek be nekik alkal­mi szállást; na és hát odaha­gyott anyjuk, apjuk fölkarolá­sára igyekeznek rábírni a messzi szakadt lányokat, fiá­kat. Mind közül talán ez a legnehezebb, a legelkeserítőbb, s a legtöbb szégyenkezésre okot adó feladat, hisz’ —■ má­sok helyett kell pirulniuk azoknak, akik vállalják meg­mondani: hát nézze, hol ha­gyott, miben felejtett egy ánvát, egy apát... Ritka társadalmi felelősségű, ritka őszinteségű tv-műsort láthattunk. Sem hatása, sem következményei felől nem le­het semmi kétség! Tej. Még a legmerészebb ter- mékbecslők sem gondolták, hogy ennyire megugrik a tej­termelés hazánkban. Nem ke­vesebb, mint 15 százalékkal nőtt meg e legegészségesebb italnak nevezett mirigyvála­dék hozama az 1977-es évben, s ez az eredmény különösen itt, Pest megyében tölthet el sokakat jogos elégedettséggel. Így a kocséri Petőfi Tsz te­henészetének vezetői, dolgo­zói is, akik — mint arról az Átlagon felül című, csütörtö­kön este közvetített riportmű­sor beszámolt — ugyancsak so­kat tettek azért, hogy ez a bi­zonyos 15 százaléknyi többlet sajtárba, szállítókocsiba, füles kannákba, majd a kékcímkés műanyag tartőzsákocskákba kerüljön. Terlanday Mária riportjából jópár dolgot megtudhatott a néző e föllendülés okairól, em­beri, anyagi tényezőiről. Ki­nek a kocsériak ezt szeretem, ezt válas~1ottam hangvételű vallomásai tetszhettek; kinek pedig maguk a busafejű, gyö- nyörködtetően szép, piros-tar­ka állatok — ám volt a szó- banforgó képsornak egy olyan érdekes részlete is, amely a nézők túlnyomó többségét meggondolkodtathatta. A te­henészek meg a fakor­mányosok kölcsönös érde­keltségére gondolunk. Ar­ra a jövedelemszabályozás­ra, amely szerint a tehenész a kellő mennyiségű és minőségű takarmány jászolhoz érkezésé­től függően tudja táplálni a maga jószágait — és viszont: a takarmányozó is úgy keres jobban, ha nincs panasz arra, amit a piros-tarkák elé villáz. Ha ezt adom, úgy azt kapom — kaphatom ■—: valahogy így szól ez a kocséri törvény, amelynek érvényét aligha vonhatjuk kétségbe azok után, amit e Pintér Gyula rendezte riportban láthattunk. S persze a látvány — a számok és a százalékok is ennek az ötlet­nek az életrevalóságát igazol­ják, hiszen mind inkább a te­henészetére alapítja gazdasá­gát a kocséri Petőfi Tsz. Jöve­delmének immár 50—60 száza­lékát a szarvasmarha-tenyész­tés, a tejtermelés adja, s ez az arány a láthatóan remekül tartott jószágok és a hozzájuk oly kedves és lelkiismeretes gondozók jóvoltából bizonyá­ra még növekedni is fog. Ilyenformán egy újabb kocsé­ri — s talán egy újabb orszá­gos — rekord nyugtázására készülhetünk fel... Akácz László Az Interhoncert jubileuma Húszéves a nemzetközi kon­certigazgatóság — közismer­tebb nevén: az Interkoncert —, amely fennállása alatt nem kis érdemeket szerzett a ma­gyar zenekultúra kiemelkedő nemzetközi rangjának megte­remtésében. E két évtizedes munka ered­ményeiről az MTI munkatár­sának Horváth József igazga­tó többi között elmondta: — Kezdetben az is nagy ered­ménynek számított, hogy a leg­kiválóbb szovjet előadóművé­szek — olyan világnagyságok, mint Emil Gilelsz, David Ojsztrah és Szvjatoszlav Richter — felléptek Magyar- országon. A rendszeresen meg­tartott budapesti zenei hetek során pedig — a 60-as évek elején — nálunk vált híres­sé Lazarij Berman, Gidon Kremer és Jevgenyij Nyeszte- renko neve, s a mi közvetíté­sünkkel ismerte meg a világ Ferencsik János és az Állami Hangversenyzenekar, Fischer Annie, a Bartók Kvartett, Le­hel György, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső nevét és az Álla­mi Népi Együttest is. Fejlődő nemzetközi kapcso­lataink révén ma már a Szov­jetuniótól az Egyesült Államo­kig és Japántól Dél-Ameriká­ig — egyetlen év alatt — 4000 külföldi komoly- és könnyű­zenei rendezvényen lépnek fel a magyar művészek és mű­vészegyüttesek. — Élvonalbeli szólistáinkon kívül évente 20—25 külföldi turnén vesznek részt nagy- együtteseink is. Az Állami Hangversenyzenekar, a rádió­zenekar, a Budapesti Filhar­móniai Társaság zenekara, va­lamint az Állami Népi Együt­tes, a Néphadsereg Művész- együttese, a Duna Művész- együttes, a Bábszínház és az Operettszínház társulata rend­szeresen turnézik külföldön. A Bartók-vonósnégyes, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a KISZ Központi Művészegyüt­tese és a Rajkó-zenekar az év jelentős részét tölti határain­kon túL Ma már a világ valamennyi fejlett zenei kultúrájú országá­val rendszeres kapcsolatban állunk és az operától a hang­szeres szólistákon át a nagy­zenekarig — a klasszikus zene minden műfajában foglalko­zunk a produkciók exportjá­val, importjával. KÖZELEBB A VALÓSÁGHOZ Könyvtár falak nélkül Természetesen csak fantá­ziajáték: könyvtár falak nél­kül, végeláthatatlan polclabi­rintussal, mondjuk, Vámos- mikolától Ceglédbercelig és Budapesttől Százhalombat­táig. A több millió kötet, sok milliárd oldalán emberek sorsa formálódik élménnyé. Történetek harcról, helytál­lásról, szerelemről, megalku­vásokról és kudarcokról is, leírások a természet felfede­zéséről, a tudomány csodái­ról. Minden könyv egy ön­álló kis világ, amely segít megérteni önmagunkat, má­sokat és mindennapjainkat. Ekkora könyvtárban aligha állhat elő az olvasó teljesít­hetetlen kéréssel, s alig akad­hatna olvasni vágyó, akinek ne kerülne kezeügyébe a könyv. Szolgáltatásként A realitás; hogy a fal-nél­küliség, a könyvtárak nyitott­ságának folyamata még csak a különböző hálózatokon be­lül körvonalazódik. A taná­csi, a szakszervezeti, a mű­szaki, az iskolai és a gyer­mekkönyvtárak hálózata egy­más mellett, párhuzamosan működik, s gyakorlati össze­fonódásukra csak kevés pél­da akad. Holott az együttmű­ködést az ésszerűség és a kö­rülmények teszik szükségsze­rűvé. A Szakszervezetek me­gyei Tanácsának 187 egység­ből álló hálózatában is meg­csillan a falak nélküli könyv­tár néhány eleme. — Valóban, alig van né­hány település a megyében, ahová még nem juttatunk el olvasnivalót — mondta Cső­ké Anna, az SZMT könyvtári központjának igazgatója. — Két központi könyvtárunk van: Vácott és Cegléden. To­vábbi 31 pedig területi fel­adatokat is ellát, így a Cse­pel Autógyáré, a DCM Vác- deákvári, a Ganz Árammérő gödöllői könyvtára, de említ­hetnénk a nagykörösit és a dunakeszit is. Ezek nemcsak a fenntartó üzem dolgozóinak, hanem a környéken lakóknak is kölcsönöznek. Külön gon­doskodást igényel a 119 letéti könyvtár, amelyekben csak néhányszáz könyv található, „Egy húron IFJUMUNKÁSKLUB ÉRDEN Az érdi 220-as Szakmunkás- képző Intézet első emeletén egyszerűen, ízlésesen berende­zett, szokatlan külsejű tanter­met látunk, amelyből hiányoz­nak az iskolapadok. Az aszta­lok és a székek hangulatosan elrendezve várják a gyereke­ket a délutáni klubfoglalko­zásra. Ami érdekli őket — Sok iskolában van ifjú­sági klub — mondja Urbán László, az érdi művelődési ház igazgatója, aki egyben az ifjúmunkásklub vezetője —, de a legtöbb ifiklubot az isko­la működteti. Nálunk Érden, a szakmunkásképző intézet bocsátotta rendelkezésünkre a helyiséget, a felszerelés legna­gyobb részét is ők vásárolták, de a programról a művelődési ház dolgozói gondoskodtak. Például azokat a műsorszámo­kat, amelyekről úgy gondol­juk, hogy a fiatalokat érdekli, az iskola tanulói előtt is be- mutátjuk. Nézőként, hallgató­ként bevonjuk őket a rendez­vényekbe. Ä város kitűnő fú­vós- és sramlizenekarának műsorát a gyerekek több ízben meghallgatták már. A műve­lődési ház csillagászszaköré- nek tagjai gyakran tartanak előadást az iskolában is. Meg­ismerkedtek a művelődési ház citerazenekarával, amelyet Kóta Károly népművész vezet, vendégségben voltak a cigány­klub foglalkozásain, megtekin­tették az érdi Heuréka irodal­mi és politikai színpad műso­rát is. A jelenlegi klubtagok zöm­mel harmadévesek, vagyis végzősök. Jó lenne, ha a szak­munkástanulók az iskola befe­jezése után is aktívan bekap­csolódnának a művelődési központ munkájába. Ezért olyan estéket is szerveznek számukra, amikor a klubtagok kiselőadásokat tartanak. Mé­száros Lajos harmadéves ta­nuló az autóversenyzés mű­helytitkairól számolt be. Pató Simon, a művelődési ház elő­adója, a fotoszakkör munkájá­ról szervezett nagy sikerű vi­takört. Legemlékezetesebb programjaik közé tartozott Karsai Gizella gitárművész estje. A művésznő saját szer­zeményeit, népdalokat és meg­zenésített verseket adott elő. A szeszmentes előszilveszter rendezvényei szintén nagy népszerűségnek örvendtek a klubtagok körében. Az asztali­tenisz-versenytől kezdve a vi­dám kulturális vetélkedőig minden szerepelt a változatos, gazdag programban. Zsíros kenyér uborkával — A hetente megtartott át­lagos klubfoglalkozások tema­tikája rugalmasan alkalmaz­kodik a gyerekek érdeklődésé­hez. Soha sem ragaszkodunk mereven a munkatervhez. A gyülekezés közben felvetődő témákról elkezdünk vitatkoz­ni. Karácsony előtt például megbeszéltük, hogy a szeretet ünnepének mi a szerepe a modern ember számára. De megbeszélünk filmeket, szín­darabokat, etikai vagy aktuá­lis politikai kérdéseket is. Utána a tornateremben leját­szunk egy foci- vagy kézilab­dameccset. A mindenkori fe­lelősnek gondoskodnia kell zsíros kenyérről, uborkáról, kóláról, ezzel pótoljuk a foci-, kézilabdacsatákon vesztett energiákat. Ami azért is fon­tos, mert az iskola tanulóinak jelentős hányada bejáró. Még a megalakuláskor, ta­valy ősszel nevezték el magu­kat tréfásan Egy húron pen- dülök klubjának. Nálunk a jókedély: szabály. Távlati ter­vük, hogy együttműködjenek a művelődési ház ifjúsági klubjával, melynek tagjaival már többször találkoztak iz­galmas sportrangadók alkal­mával. Fontos technikai prob­lémát hidal át a testvérgim­názium: mivel a szakmun­kásképző intézetek tanulóinak nagy része fiú, így nehéz ön­álló klubdélutánokat, táncos esteket szervezni. A gimiben lányok is tanulnak. Kettős a cél A szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettese, Pálffy György és Kerékgyártó László tanár közösen látják el társa­dalmi munkában a kulturális nevelő tanári funkciókat, könyvtárvezetést, a klub mun­kájának irányítását és így to­vább. — A klub célja kettős — mondja Pálffy György. — A szabad idő kulturált eltöltésén kívül fontos, hogy tanulóink elsajátítsák a társasági visel­kedési normákat. Mivel a klub az iskolában van, a gyerekek sokkal inkább második ott­honuknak érzi'k a tanórák színhelyét is. Ez a forma már csak azért is jól bevált, mert a tanulók felelősnek érzik ma­gukat annak a klubnak a rendjéért, amelyet saját ke­zűleg festettek ki, bútoroztak be s a foglalkozások után ma­guk is takarítanak ki. F. A. s a kölcsönzést társadalmi munkában látják el a dolgo­zók. Ezek az aprócska könyv­tárak a legnehezebb és a leg­fontosabb területeken: kis községek üzemeiben és mun­kásszállásokon teremtik meg az olvasás lehetőségét. E könyvtármonstrum belső nyitottságának köszönhető, hogy bármelyik könyv eljut­hat akár a legapróbb letét olvasójához is; a több száz forint értékű képzőművésze­ti album éppen úgy, mint az Olcsó Könyvtári kiadványok. A könyvtárosok maguk alkot­ta törvénye: minden olvasó — akár különlegesnek tetsző — kérését is egy nap alatt teljesíteni kell. „Nem va­gyunk hivatal — mondják —, hanem kulturális szolgálta­tó intézmény: kiszolgáljuk az olvasót, hogy új igényeket is tudjunk ébreszteni.” És van miből teljesíteni a kéréseket. A szakszervezetek a megyei könyvállomány gyarapításá­ra tavaly például 1 millió 127 ezer forintot költöttek. Ugyan­akkor nagy problémát jelen­tenek az üzemi letéti könyv­tárak működési körülmé­nyei. A munkások túlnyomó része ezeket a könyvtárakat veszi igénybe és a letéti és tt fiókkönyvtárak ellátottsága és felszerelése a legmostohább. — A megyei párt-végre­hajtóbizottság a közelmúltban határozatot hozott a munka­helyi könyvtárak fejlesztésé­ről — folytatta a gondolatot az igazgatónő. — Ezen belül kitért a könyvtári helyisé­gek színvonalának emelésére, a felszereltség és a könyvel­látás javítására. Fokozottab­ban kell törődnünk a társa­dalmi és a tiszteletdíjas könyv­tárosok alapfokú, illetve kö­zépfokú képzésével. A párt- határozat végrehajtása je­lentősen segíteni fogja mun­kánkat. Olvasó munkás De semmit ér a mégoly gazdag, s mégoly szakszerű katalógusrendszerbe sorolt könyvtár is, ha néptelen, ha a köteteket nem olvassák. Kö­zös örömünkre általában nem ez a helyzet. Az utóbbi évék statisztikája azt mutatja, hogy a kölcsönzések száma meg­haladja valamelyest az SZMT- könyvtárak összesen 445 ezer 747 kötetből álló könyvállo­mányát. Ha levonjuk a nem kölcsönözhető lexikonok, bib­liográfiák, szótárak számát, akkor egy év alatt minden könyvre megközelítőleg 1,2 kölcsönzés jut, azaz a szak- szervezeti könyvtárak olvasói évente átlagosan 14 könyvet visznek haza. Jóleső érzés lenne itt pontot tenni a sta­tisztika végére. Csakhogy nem lehet elfelejteni; a Pest me­gyében foglalkoztatott szer­vezett dolgozóknak csak egy- harmad része könyvtári tag, s ezeknek is csak alig fele munkás. Mitagadás, gyakran mo­solyt fakaszt a szocialista bri­gádok elé állított követel­mény: mindenki olvasson el 2,4, illetve 6 könyvet évente. De az adatok ismeretében ez a követelmény ma még reá­lis, elérendő cél, amiért ten­ni kell. — Ebben kiemelkedő jelen­tőségük van az üzemi könyv­tárnak — kapcsolódott a gon­dolathoz Csőke Anna. — Egy­re több és jobb könyvet kell bevinni a munkaasztalok kö­zelébe,. ezért van nagy szük­ségünk a társadalmi könyv­tárosokra, akik munkatárs­ként, jó ismerősként ajánl­ják a könyveket Számol­nunk kell azzal is, hogy a dol­gozók többsége ingázik lakó­helye és az üzeme között, így nehezebb eljutniuk a városi, községi könyvtárba. S ha az üzemből vihetnek könyvet, az utazás egy részét is olvasás­sal tölthetik. A szocialista brigádok rendszeres olvasói és a könyvtárosok közösen sokat tehetnek azért, hogy híveket toborozzanak a köny táraknak. Mi legalább en nyire fontosnak tartjuk- ho a brigádtagok a munkák« szünetben, vagv akár az t tözőben, esetleg a vállal; klubokban beszéljék meg:n olvastak és hogy tetszett. E által az olvasás is közössé élménnyé válhat. A fejlőd egyik érdekes eredménj hogy mind több szociális brigád kezdeményezi öná lóan író-olvasó találkozók sze vezésát. — Ehhez, tapasztalatuk sz rint is jó keretet teremtenek az együttműködési szerződi sek? — igen. Ez volna a szerzi, dések lényege — s nem a hogy a brigádok polcok: építsenek, villanyt szerelj« nek a könyvtárban — vált szolt a könyvtárközpont iga: gatója. — Az a fontos, hog a brigádok jelentkezzene igényeikkel, váljanak érdek lődőkké, akarjanak tájéke zódni, hogy keressék a való ságos irodalmi értékeket é munkájuk, tanulásuk nehéz ségeiben is támaszkodjanak . könyvtárra. Közös fenntartásban — Ki tegye meg az elsőié pést? — A szakszervezeti akti­vistákkal és a brigádvezetők­kel közösen a könyvtárosai eddig is igyekeztek elébe men­ni az igényeknek. De ezen i területen még javítani kell s k ' nyvtári munkát. El kell ér­ni, hogy minden könyvtáros rendelkezzen az üzemére vo­natkozó adatokkal. Ismerje: hányán dolgoznak a vállalat­nál; milyen az iskolai vég­zettségük; kik a bejárók; ál­talában hogyan alakul a sza­bad idő; milyen oktatási for­mákban vesznek részt és kik mennek gyermekgondozási segélyre. Térképezze fel, hogy melyik üzemrészből olvas­nak a legkevesebben; hogy azokban a községekben, ahon­nan ingáznak a dolgozók, ott van-e könyvtár és hogyan ala­kul a kölcsönzési idő. Mind­ezek ismeretében a könyvtá­rosok a valóságnak jobban megfelelő munkaterveket ké­szíthetnek és érdemben hasz­nosíthatják a szocialista bri­gádokkal kötött szerződése­ket. Mindennek megvalósulása több szempontból is egybe­vág a könyvtárak fejlesztésé­nek lehetőségeire vonatkozó megyei párt-végrehajtóbizott­sági határozat céljával, végső soron a minél nagyobb szá­mú és minél igényesebb ol­vasótábor megteremtésével, hogy a könyvtárak hatéko­nyabban váljanak a közmű­velődés alapintézményeivé. A megvalósulás legésszerűbb módja, hogy a művelődési há­zakhoz hasonlóan, a könyvtá­rakra is terjesszék ki a közös fenntartást. Hiszen a végcél is közös: a társadalom mű­veltségi szintjének folyama­tos növelése. S a könyvtári munka eredményességét nagy­mértékben növelné, ha a ta nácsi, a szakszervezeti és műszaki könyvtárhálózat irá­nyítása egységes lenne szak­mailag, és összehangolnák az új könyvtárak telepítésének terveit. Ehhez hasonlóan eredményes volna az iskola: és a gyermekkönyvtári mun­ka folyamatos egyeztetése. Így a fiókkönyvtárak nem csak saját területükre figyel­nének, hanem összekapcsol­nák rendezvényeiket, konk­rét munkatervüket, végül is: együtt dolgoznának. Ennek eredményeként elérhető, hogy a különböző könyvtári háló­zatok ne párhuzamosan tevé­kenykedjenek, a könyvtárak közötti versengés nem elvá­lasztana, hanem összekapcsol­na és a valóságban is létre­jönne Pest megyében a falak nélküli könyvtár. Kriszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom