Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

1978. JANUAR 15., VASÁRNAP Sándor Kálmánra emlékeztek Hetvenöt évvel ezelőtt szü­letett Sándor Kálmán, Kos- suth-díjas író, a szocialista irodalom, egyik kiemelkedő alakja. Az évforduló alkal­mából szombaton a Farkasré­ti temetőben koszorúzási ün­nepséget tartottak az író ham­vait tartalmazó urnánál. Az MSZMP budapesti bizottságá­nak nevében Molnár Endre és Javanovics Miklós, a Ma­gyar Írók Szövetsége nevé­ben Szőnyi Sándor és Garam- völgyi Károlyné helyezett el koszorút. A kegyelet virágait helyezték el a hozzátartozókés az egykori harcostársak is. Tovább gazdagodott a kórusmozgalom állapította meg a KOTA közgyűlése Szombaton a Fészek művész­klub nagytermében tartotta tisztújító közgyűlését a csak­nem 200 ezer tagot számláló amatőr kórus- és zenekari moz­galom országos szervezete, a Kórusok Országos Tanácsa. A közgyűlésen, melyen meg­jelent Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes — a KOTA elnökségének írásos beszámo­TV-FICYELŐ Karikatúra. A művészettör­ténet úgy tartja nyilván, hogy a legelső fönnmaradt karika­túrát — akaratlanul — egy sumér kisgyerek készítette: megijedhetett egy jókora ál-N latból, s aztán agyagból ki­gyúrta, de úgy, hogy hatal­mas fület, farkat készített ne­ki. Eltorzította a legjellem­zőbb vonásait. Máig ez a karikatúra lénye­ge: torzítva jellemezni; a leg- sajátabb jegyeket túlnöveszte­ni, és a megrajzolt, kigyúrt valamit így nevetségessé tenni. Mindezt a tv-ben csütörtö­kön este vetített műsor kap­csán mondjuk el, amely öt­venöt percben a Ludas Matyi rajzolója, Balázs-Piri Balázs igyekezett megsejttetni: kifé­le, miféle ember az, aki arra adta a fejét, hogy a fenti mó­don torzítson, kifigurázzon, ám mindenképpen jellemezzen. Terjedelmes apparátust szer­vezett köré a tévé, s riport­fölvételt rajzfilmbetéttel ve­gyített —, ám az összeállítás­sal mégis fenntartásaink van­nak. A karikatúra ugyanis nem elsődlegesen a tévébe illő műfaj, márcsak azért is, mert hosszasabban kell nézni, meg­értéséhez, mondandójának föl­fogásához i-dő kell: Bárigaz, hogy ezt a keretjátékot—- több­kevesebb sikerrel — igyekez­tek áthidalni. Korona. Annyi újságcikk után a tv is hosszabb műsor­ban szólt a most visszaadott koronánk kalandos történeté­ről. Szakértők idézték föl his­tóriáját, amely — mint hall­hattuk — egészen másként alakult, mint azt iskolai tanul­mányainkból, olvasmányaink­ból tudtuk. A legnagyobb meglepetést az a bejelentés kelthette, hogy Szent István koronája — nem Szent István koronája, hanem I. Gézáé, aki Bizáncból kapta ezt az 1073—1074-ben készült .uralkodói fejéket. Persze, ez a vadonatúj is­meret sem befolyásolhatja a hazatérte fölötti örömünket, s nem csökkenti azt a nagy vá­rakozást, amellyel nyilvános bemutatása elé nézünk. JoSZCnyill. Pénteken délután — begyömöszölve a leglehe­tetlenebb adásidőbe — meg- könnyeznivalóan szép portré­filmet sugároztak a szovjet— orosz költőzseniről, Jeszenyin­ről (1895—1925). Verseinek, leveleinek, poé­matöredékének (Pugacsov) is­merete után immár megmoz­dulni, dús hajú fejét fölvetni is láttuk e fiatalon elhunyt nagy poétának, kinek édesany­ját, testvéreit is bemutatták a régi filmfölvételek. Még azt a lágyan hullámzó tájat is, ahol az ő kedves, fehér törzsű nyír­fái sorakoznak... Míg szülőföldjének látvá­nyán mélázhatott a szem, föl­hangzottak a szépségesen mu­zsikáló jeszenyini sorok — jó fordításban, mélt® színészi közvetítésben. Igazán kedves gesztus lett volna a tv-től, ha bemondják, hogy nemrég jelent meg a költő válogatott írásainak vaskos gyűjteménye, amely — úgy tudjuk — itt-ott még kapható. De nem mondták be. Sőt, az ügyeletes bemondónő még a nevét iS- Jeszernyinnek ejtette, amely átkeresztelést érthető megdöbbenéssel vet­tük tudomásul... Akácz László Új könyvtárban — változatos programok Sok lehetősé» várja a pándi olvasókat A pándi könyvtár életében az utóbbi évek jelentős vál­tozásokat hoztak. Korábban mostoha körülmények közötl működött, ma a község egyik legszebb helyén, ideális fel­tételekkel várja az olvasókat. A nyitvatartási időnél fi­gyelembe vették a bejáró dol­gozók, a fiatalok és a diákok munkarendjét, időbeosztását. A könyvtár szombat délután 6 óráig áll az olvasók rendel­kezésére, fogadja mindazokat, akiknek hét közben nem ju-. tott idejük a kölcsönzésre, a folyóiratok böngészésére. Az új, a változás, a könyv­tár látogatottságának növeke­désében is érzékelhető. Míg 1976-ban csupán 135-en, ta­valy már 285-en keresték fel rendszeresen. A diákok közül 74-en iratkoztak be. Rendkí­vül kicsi azonban a község la­kói köréből a harminc év fe­letti olvasók tábora, mind­össze 32-en vannak. Figyelem­be véve az adatokat, sajnos, a 6060 kötetes — igen jól fel­szerelt — könyvtárt viszony­lag még mindig kevesen ke­resik fel. Tavaly könyvvásár­lásra 51 ezer forint jutott. A könyvtárban, hogy a fel­nőttlakossággal is, a fiatalság­gal is mind jobban megszeret­tessék az irodalmat, hozzá­szoktassák az embereket a könyvek világához; számos programot szerveztek. Csak néhány példát ezek közül: író —olvasó találkozón vendégül látták Baranyi Ferenc költőt, valamint Fábián Zoltán írót. Nem- feledkeztek meg a fia­talabb korosztályról sem. Iro­dalomórák színhelye is volt már a könyvtár. Osztályon­ként jöttek ide a diákok, is­merkedtek a katalógusok hasz­nálatával, elhelyezésével, hogy később egyedül is tájékozód­hassanak a könyvek birodal­mában. Ady Endre születésé­nek századik évfordulója al­kalmából itt rendezték meg a községi vers- és prózamondó­versenyt. A fiatalok lelkesen készültek és jól szerepeltek. S a legkisebbek? Az óvodá­sok is jártak már a könyvtár­ban. Meselemezeket hallgat­tak, majd nekik való köny­vekből kaptak ízelítőt élőszó­ban, hangulatos irodalmi ösz- szeállítás keretében. Tervek? A pándi könyvtár­ban szeretnék, ha még jobb lenne a kapcsolat az általános iskola pedagógusaival és diák­jaival, meg a szülőkkel. S tesz­nek is ezért. Számos szépiro­dalmi, ifjúsági és szakkönyv található a könyvtárban. K. É. lójához Maróti Gyula, a szer­vezet főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. Hangsúlyozta, hogy a szervezet két évvel ez­előtt megtartott közgyűlése óta a kórusok száma a zenei neve­lés szempontjából korábban legelmaradottabb területeken, a szakmunkástanulók és a fa­lusi dolgozók körében, gyara­podott számottevően. A kórus- szervezetek országszerte egyre eredményesebben irányítják az énekkarok, népdalkörök és az öntevékeny zenei együttesek munkáját. Az utóbbi években a kórus­mozgalomban tapasztalható pezsgés, az általános fejlődés is bizonyítja, hogy a KOTA­nak egyedülálló szerepe van. •> a közművelődésben, a szocia­lista zenekultúra kibontakozta­tásában. Gondot jelent azon­ban, hogy a kórusok és a hang­szeres együttesek éléről sok helyen hiányoznak a jól kép­zett karvezetők és probléma az is, hogy sok együttes még mindig nem tudja beszerezni a szükséges kottákat. A beszámolót követő vitá­ban 26-an mondták el vélemé­nyüket, majd a közgyűlés el­fogadta a szervezeti ügyrend módosítását. Ezután megvá­lasztották a KOTA 122 tagú választmányát, majd a 34 ta­gú ügyvezető elnökséget. A KÖTA elnöke változatlanul Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnökhelyettese, főtitkára to­vábbra is Maróti Gyula lett. A KOTA tiszteletbeli elnökei­vé Ádám Jenő-és Bárdos Lajos zeneszerzőket, ifj, Bartók Bé­lát, Farkas Ferenc zeneszer­zőt, Kodály Zoltánnét, vala­mint Sándor Frigyes és Vaszy Viktor karnagyokat választot­ták. Önálló színházat keres a pantomim MIMODRÁMA-BEMUTATÓ LESZ SZENTENDRÉN Chaplin, a közelmúltban el­hunyt világhírű művész val­lotta: a film ereje a pantomim. Véleménye támadhatatlan. Va­lamennyi filmjének fegyvertá­rában, közlési rendszerében a furcsa, de magvas mondani­valót hordozó arcjáték, a cir­kuszi clown kacsázó, esetlen, csetlő-botló lépései, az akro­batika, a balett mozgáselemei mind megtalálhatók. Ezek a mozgás- és kifejezési formák elengedhetetlen tartozékai a p antomimnak. De tegyük hoz­zá, a pantomim, mint színpadi műfaj, már több ennél: önálló, sajátos eszközöket alkalmazó formanyelv, századunk szín­házművészetének új hajtása, friss ága. Igaz-e ez az utóbbi megállapítás? Erre a kérdésre válaszol Költő Miklós, hazánk egyetlen hivatásos pantomim- együttesének vezetője. A nagyok nyomdokain A válasz, a beszélgetés azért időszerű, mert a Költő Miklós vezette Dominó-együttes He­mingway világhírű kisregé­nyét, Az öreg halász és a ten- ger-t mimodráma formájában állítja színpadra és az orszá­gos bemutatót Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Köz­pontban rendezik meg február 9-én. — Alapvető félreértés — mondja Köllő Miklós —, hogy a pantomim a 20. század mo­dern művészete. Eredete ré­gebbi, mint a beszélő szín­játszásé, hiszen már az ősi kultikus táncjelenetekben is voltak drámai elemek, ame­lyeket különböző mozgások­kal, arcjátékkal fejeztek ki. Rómában például Augustus császár idején élte virágkorát, szinte az egyetlen színházi for­manyelv volt a pantomim, vagy ahogy akkor nevezték, a mimusjáték. A császár korá­nak egyik nagy mimusát, Baphillost száműzte Rómából, de kénytelen volt visszahívni, mert félt, hogy a város lakói fellázadjak. Baphillos társa, Phílades már könyvet is írt, amely taglejtések, gesztusok leírását, a színészi játék ve­zetésének utasításait tartal­mazta. Párizsban a romanti­ka korában, amikor meghalt Gaspare Debureux, a híres pantomimművész, nemzeti gyászt rendeltek el. Kétségte­len, századunkban újjászüle­tik ez a művészet és a Dec- raux kidolgozta mime-pure irányzat új mozgásrendszert teremtett, modern színházi műfaj rangjára emelte a pan­tomimet. Szerte a világban, így Európában is népszerű panto­mimszínházaik működnek. Vidéken és külföldön Hazánkban a pantomim, mint színpadi formanyelv, mint önálló Vnűvészet egy ki­csit mostohagyerek volt az el­múlt évtizedekben. A senki sem próféta a saját hazájában mondás a Dominó-együttes út­jára, felemelkedésére is ráil­lik, hiszen az 1969-ben hivatá­sossá nyilvánított művészkol­lektíva első sikereit nem itt­hon, hanem külföldön aratta. Még abban az évbén a prágai világfesztiválon léptek fel, 1972-ben egy kanadai tévétár­saság filmet forgatott velük, Ausztriába, Lengyelországba, Jugoszláviába, Madridba hív­ták őket, tavaly pedig Bulgá­riában vendégszerepeitek. Fur­csaságnak számít az is, hogy bár a próbatermük Budapes­ten van, a fővárosban nem szoktak előadást tartani. Vi­dékre járnak és külföldre. Pár évvel ezelőtt egy-egy művük 20—30 előadásból álló sorozata nagy sikernek számí­tott itthon. Tavaly viszont már 120 előadást tartottak Ma­gyarországon. Jelentős siker volt 1973-ban és 1974-ben a Visegrádon megrendezett sza­badtéri sorozat. Repertoárjuk­ban olyan alkotások szerepel­tek, mint Juhász Ferenc: Szarvassá változott fiú, Balázs Béla: Álmok köntöse, Thomas Mann: Elcserélt fejek című műve, de mindenütt nagy si­kere volt a Gogol alkotásaiból Panoptikum címmel összeállí­tott 2 felvonásom tragikomé­diának is, amelyben 6 művész 58 szerepet játszott e Visegrádon kívül az együtte Pest megyében fellépett Vq. cott, Nagykátán, Abonyban é Százhalombattán is. Otthont lelnek? A Szentendrén bemutatásr kerülő mimodráma kétrészes Az első részben az öreg halás még nincs a színpadon, csak; második részben lép színr Santiago, Hemingway hőse. — Mit fejez ki az ő panto­mim ja? — Az öreg halász és a ten ger című alkotást már egysze: színpadra állítottam, de ez : mostani feldolgozás túliéi Santiago kisregénybeli törté netén. Hemingway sokszím életét, töretlen tenniakarását harcát is belekomponáltuk < műbe, hiszen kint a tengerei a nagy zsákmánnyal, a raga­dozókkal folyó ádáz birkózás­ben a főhős bikaviadorként bokszolóként, a spanyol polgár- háború katonájaként is meg­jelenik és harcol. Az író alak­jává kiteljesülő Santiago küz­delme tulajdonképpen az em­ber örök harcát is szimbolizál­ja, azt a Hemingway-i gondo­latot, hogy "a céljáért küzde embert nem lehet legyőzni. — A művelődési központ vezetői szívesen és örömmel vállalták a házigazda szerepét, az országos bemutató megren­dezését. Bízunk abban, hogj az együttes további bemuta­tóinak is szívesen adnak majd színpadot a Pest megyei Mű­velődési Központban, és gyü­mölcsöző kapcsolat alakul ki köztünk. De azért állandó ön­álló színházra is szükség len­ne. A pantomim egy kicsit még mostohagyerek. Lehetséges, hogy a februári bemutató után éppen Szentendrén talál majd végleges otthonra? Kiss György Mihály Kozmosz- és más sorozatok Készülnek a Dabasi Nyomdában Az elmúlt esztendőben több mint 2500 féle könyvből össze­sen 9 millió 700 ezer példányt készítettek a Dabasi Nyomdá­A porond legnevesebb magyar fit művészét Nemcsak kiugró, ritka­ságszámba menő sikernek le­hetünk tanúi a budapesti vá- rosligeti cikruszban, hanem tartósnak is. Ritka csemegét láthat ugyanis a közönség, mivel az új műsor címe — Gála ’78 — valóban nem csaló­ka, valóban ünnepi az összeál­lítás. Jóformán csupa különleges­ség minden szám. Aligha em­lékezünk, hogy mikor sikerült ennyi nevezetességet egyszer­re fölvonultatni. Tulajdonkép­pen öröm is, hogy a magyar cirkuszművészet reprezentán­sai ritkán láthatók, mert ez azt jelenti: szívesen látott vendé­gek a nagyvilág minden- po­rondján hónapról hónapra, év- ről évre. Mégis most így teljes az öröm, hogy a Fővárosi Nagycirkusz vezetésének di­cséretes eltökéltségével és szervezésével egyetlen szerep­léssorozatra összehozta a leg­jobbakat, hogy aztán ismét szétrajzzanak külföldi turnék­ra. A legjobbakat láthatjuk te­hát együtt a magyar artista­művészetből. Világszerte jegy­zett nevek és itthon művészeti díjakkal fémjelzettek. Köztük a porond egész dinasztiái, mint az Eötvös család vagy Donnerték. A Magyar Népköz- társaság érdemes művésze cím és Jászai-díj is tanúsítja Eötvös Gábor tehetségét. (Szo­morú érdekessége volt a köz­vetlen karácsony előtti pre­miernek, hogy alig néhány napra rá hunyt el Charlie Chaplin, aki maga is jól is­merte és elismerte Eötvös Gá­bor zenehumorista produkcióit. Egyik találkozásukat fénykép örökíti meg a cirkusz előcsar­nokában.) A Donnert nevet is nemzedékek jegyezték meg itthon és külföldön. A Jászai- díjas Donnert házaspár klasz- szikus, parádés lovasszámai, lipicai idomításaik mindig — így most is — a legartisztiku- sabb, legelegánsabb látványai a porondnak. A látvány szo- rongatóbb, izgalmasan szép formáját választotta fiuk: Donnert Károly, aki ritkán látott tigrisidomítást mutat be. S hogy ne legyen teljesen hűt­len a család lovasszámaihoz: lovak és tigrisek szokatlan együttesét produkáltatja, lo­vagló tigriseket vezényel ma­gabiztos ügyességgel. Cirkuszi dinasztia utódja az ugyancsak Jászai-díjas Kristóf házaspár is, aki Ausztráliából tért most haza. Az apa, id. Kristóf István híres erőmű­vész volt, fia és menye pedig egyedülállónak mondható ug­ródeszkaszámmal kápráztat el, s perzsmutatványuk (kötélen, rúdon forgás) a szakma csú­csain jár. És Richterék... Hattagú csoportjuk önmagában felér egy cirkuszi esttel. Elefánt­számokkal, idomítással párosí­tott akrobatikával, lovasmu- taványaikkal egyaránt sok­színűek, magukkalragadók. Csoportmutatvány a 4 Larusz merész könnyédségű levegő­száma is a kupola csúcsában, a cirkuszok jellegzetes és el­maradhatatlan bravúrattrak­ciója. Élvonalbeli színvonal ez is. Az 5 Astorelli gumiasztal­produkciója s a 2 Rammwels ugyancsak bátorságot, ügyessé­get, finomságot egyaránt igénylő légtornászszámai kép­viselik e műfaj legnemesebb hagyományait. S az egyetlen nem hazai származásúról is hadd szóljunk (aki azonban mégis méltán szerepel a ma­gyar cirkuszművészek műsorá­ban, mivel ide jött férjhez Mexikóból), a megnyerő szép- sépű, légies mozgású Kriszti­náról. Trapézszámadval csil­logó pontja az előadásnak. Kacagnak, a gyerekek, a fel­nőttek ámuInak a 2 Schneller csimpánzidomításaán, amelyek helyenként csakugyan szinte bámulatraméltók. A régi ál- lataidomító családból szár­mazó Schneller János úgy lát­szik, mintha valósággal érteni tudna a majmok „nyelvén”. S ha már a kacagásnál tar­tunk, hadd térjünk vissza Eötvös Gáborra, aki többször is megjelenik, s kedves clown- derűjével hajdani vásári ko­médiások örökét látszik to­vábbvinni. A tiszta, gyerme­kien önfeledt derű forrásait nyitja meg, s jellegeztesen is­métlődő szóhasználata, vissza­térő helyzetei, játékmomentu- maí nemhogy unalmasakká válnának, hanem ellenkezőleg: oly jellegzetességek, melyek­nek egyszeri elmaradására is a gyereksereg horgos zsivaja a válasz. Karaktere van Eöt­vös zenebohóci megjelenésé­nek, nem is beszélve sokolda­lúságáról. Ennyi csupa jót talán nem is szokott írni a kritikus, de a Gála csakugyan annak sike­rült, aminek szánták: mintegy összefoglalóját adja a mai cirkuszművészetnek. S úgy látszik, bőven vannak érté­keink, e téren sincs szégyellni- valónk. —szó— bán, egymillióval többet a ter­vezettnél. Termékeik zömét a tan­könyvek adták: az egyetemi jegyzetek, tanári kézikönyvek csakúgy megtalálhatók közöt­tük, mint az általános iskolai és idegen nyelvű tankönyvek. Nagy eredménye volt a tava­lyi évnek, hogy a felszaba­dulás óta első ízben az ösz- szes tankönyv és jegyzet hiánytalanul megjelent, ftem kis érdeme van ebben a Da­basi Nyomdának, amely tel­jesítette a Tankönyvkiadóval kötött szocialista szerződését. Egyéb kiadványaik szépiro­dalmi és fjuság művek vol­tak. Ezek sorából is kiemel­kednek a diákkönyvtár köte­tei, s a Gyorsuló idő című politikai sorozat — ez utób­bi tizennégy kötete jelent meg tavaly. készülnek a köz­kedvelt tudományos-fantaszti­kus könyvek is, a Kozmosz sorozat darabjai. Könnyű mint a papír — mondják. Hogy az olvasó mégis fogalmat alkothasson, elmondjuk, hogy 45 híján há­romezer tonnát nyom a papír súlya, amely itt tavaly könyv­vé alakult... Ugyancsak az elmúlt év eredményeként gyarapodott az üzem is: 600 négyzetméter alapterületű, hat méter ma­gas raktárát építettek a kész könyvek tárolására. Ebben az esztendőben új gépeket vásárolnak: tetszető­sebb külsejű, „domborhátú”, keményfedelű könyveket — egy év alatt kétezret — ké­szít majd az NSZK-ból vásá­rolt könyvkötögép, s új két- színnyomó offsetgépet, nyomdai fényképező berende­zést is vesz az üzem. Az új beruházások értéke csaknem 30 millió forint, de megtérül az összeg: a tervek szerint idén 10 százalékkal több könyvet — közöttük vannak az új tantervek tankönyvei is — ad a Dabasi Nyomda. V. G. P. t /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom