Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

* AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Hétköznapi örömeink, 1977. Az esztendő fordulója a számvetés ideje. Ez a hagyo­mány. Mivel gyarapodtunk, mivel lettünk gazdagabbak, én, mi, a társadalom? Ahol eddig roskatag házak álltak, vagy vad füvek tenyésztek, most új. épületfalak maga­sodnak, bévül otthonok, más falak mögött emberpalánták értelme nyílik, kisdiák csi­korgatja a krétát a vadonat­új táblán, bajt, fájdalmat or­vosol a doktor. Néhány napja lapunkban adtunk hírt arról, hogy a nép­gazdaság V. ötéves tervének eddigi szakaszában — igaz, ez két év statisztikája — csak­nem 8 milliárd forint jutott Pest megyében településfej­lesztésre, a lakosság életkö­rülményeinek javítására. Sok millióra rúg az az összeg, amit nem kellett az állam­kasszából előteremteni, amit az önzetlen cselekvőkészség­től indíttatott emberek, a sza­badnapjukat föláldozók, ere­jüket nem kímél ők önként szerveződött serege adott, al­kotott. E négy kép ugyan ezt nem fejezheti ki, de emlékeztet. © Csaknem egy esztendeje, tavaly februárban költöz­tek be az utolsó lakók Gö­döllőn, a Stromfeld Aurél úti lakótelep tizenharmadik tíz­emeletes épületébe. A telep csaknem 700 család otthona. © Megoldódott Százhalom­battán a szakorvosi ellátás gondja: 37 millió forintba került a hárompavilonos, szak­orvosi rendelőintézet, ame­lyet november 2-án adtak át. © A sok óvoda közül, íme, ez a korszerű, 130 kisgyermek napközi felügyeletéről gondoskodik. O Az idén nyáron adták át Üllőn a 16 tantermes, új ál­talános iskolát. Az építés 40 milliós költségéhez a község lakói hárommillió forint ér­tékű társadalmi munkával járultak hozzá. Barcza Zsolt felvételei PEST MEGYEI XXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára 1 forint 1978. JANUAR 1., VASARNAP Teendők, L ecseréltük a naptárt, falon, íróasztalon már az 1978-as évszámmal jelzett áll, túljutottunk az ünnepek kellemesen el­ringató hangulatán, következnek —ahogy gondolkodásunk egyik sémája sugallja — a szürke hétköznapok. Nem az évkezdő nap­hoz illő emelkedettség, hanem a tapasztalat helyesbítteti a szürkét, alkotóra, szorgosra. A tapasztalat: milliók kötelességtudata. S e kötelességtudat magába foglalja a kenyérke­reset kényszerét éppúgy, mint a kedvet, a fegyelmezett igyekezetei, s az örömmel telí­tett lelkesedést ­Tekintélyes eredmények időbeli kerete volt a megyében 1977. A termelőágazatok fejlődése mellett a lakosság életkörülményei­nek javításában is sikerült számottevő ha­ladást elérni. Az ipari termelés gyorsabb tempója — tervezettet is meghaladó mérté­ke —, a mezőgazdaság árukibocsátásának nagy léptékű növekedése a szocialista terv- gazdálkodásban rejlő hatalmas erők felsza- badíthatóságát éppúgy bizonyltja, mint a leg­főbb termelőerő, az ember értő, gondokat felfogó, áldozatoktól sem visszariadó maga­tartását. Hajiunk arra gyakran, hogy a fej­lett technikában, technológiában véljük föl­fedezni a haladás leglényegesebb alkotóele­mét, holott a tények ismétlődően figyelmez­tetnek: az eszközöket kezelő emberé az el­sőbbség. Az emberi viszonyokban, maga­tartásban, tudatosságban levő különbségek magyarázzák, hogy ugyanolyan adottságokra támaszkodó ipari, mezőgazdasági üzemek nagyon is különböző eredményeket mutat­hatnak fel, azaz a nemzeti jövedelemhez va­ló hozzájárulásuk mértéke szembeszökően eltérő. Hajiunk arra is, hogy termelési ered­ményeinktől, termelői magatartásunktól el­választva értékeljük fogyasztói, felhasználói haladásunkat, míg az előbbieknél könnye­dén veszni hagyunk lehetőségeket, az utób­biaknál reális lehetőségeinken felül terve­zünk, cselekszünk. Ez a kettősség, hajlandó­ságunk é tévedésekre, ellentmondások hor­dozójaként jelenik meg előttünk, s amilyen mértékben vagyunk képesek enyhíteni az el­lentmondásokon, úgy növekszik a megtett út, úgy gyarapodik az eredmény. A termelő- ágazatok fejlődése mellett örömünkre szol­gálhat az ún. kommunális ellátás javulása a megyében, hiszen a tanácsok fejlesztési alap­ját megtoldotta a lakosság társadalmi mun­kája, a gazdálkodó egységek hozzájárulása, s így összességében kétmilliárd forint értékű ta­valy a gyarapodás ezen a területen. A ter­vezettnél több tanácsi bér-, illetve tanácsi értékesítésű lakás épült fel, az eredeti prog­ramban szereplőnél kétszerte több általános iskolai tanterem, s szinte már hagyomány, hogy a megyében minden évben túlhaladják az óvodai helyek kialakításának számított értékét, így történt tavaly is. A megnehezedett haladási körülmények el­lenére sikerült előbbre jutnunk, s bár ez frá­zisnak hangzik, nagyon igaz: sok ország szí­vesen elfogadná a magyar népgazdaság fo­lyamatos fejlődését tanúsító adatokat a ma­ga gazdaságának jellemzőiként. Azt burkol­nánk a szavak kelméjébe, hogy ne legyünk elégedetlenek? Ez áll a legtávolabb szándé­kainktól! Igenis, legyünk elégedetlenek, de úgy, hogy eredményeink mellől hiányoljuk a továbbiakat, a lehetségeseket, de veszni hagyottakat, azaz ne másokkal, megnevezet- len ismeretlenekkel legyünk elégtelenek, ha­nem önmagunkkal, saját körünkkel, környe­zetünkkel. F orrássá, új tettek ösztönzőjévé válhat, ha így elégedetlenkedünk, ha a magunk lá­tóhatárán belül kutatjuk, mit lehet job­ban tenni, mit érdemes ésszerűbben hasz­nosítani. A népgazdaság feladatai ismertek, s egyre több termelői közösség előtt rajzoló­dik ki helyi teendőinek idei programja. Hol­naptól, az esztendő első munkanapjától meg­kezdődnek azok a munkásgyűlések, szakszer­vezeti bizalmi tanácskozások, amelyek jó be­vezetői lehetnek a tizenkét hónapnak, ame­lyek célja, rendeltetése megismertetni a kö­zösség minél szélesebb köreivel a termelési, értékesítési feladatokat. Jó néhány olyan gyár, vállalat van a megyében, ahol többlet­tel, a tervet meghaladó eredménnyel zárták az évet — s örvendetesen sok az ilyen gép­ipari üzem, szemben a korábbi esztendők adósságszámlálásával —, s kétségtelen, nem könnyű ezeken a helyeken azt kimondani, ez sem elég, újabb gyarapodásra van szükség, további erőfeszítésekre. Mégis, aligha koc­káztatjuk meg a tévedést, ha azt állítjuk, ezeken a helyeken sokkal könnyebb a nö­vekvő követelményekről szólni, mint ott, ahol vastag betűs sorokban halmozódik az adósság, ahol csupán a fogadkozások, s nem az eredményes cselekedetek esztendeje volt a tavalyi. Ez a tábor sem kicsiny a megye iparában és mezőgazdaságában, s ráadásul úgy tűnik, vannak, akik egészen jól érzik feltételek magukat az örökös adósok között, akik nem igyekeznek kikerülni onnan. Ezt tartjuk igazán elgondolkoztatónak és figyelemre méltónak, az esztendő kezdetekor hangsúlyozandónak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága két legutób­bi ülésén — 1977. október 20-án, illetve de­cember elsején —, nagy fontosságú gazda­sági kérdésekben hozott határozatokat, s is­métlődően kiemelte e dokumentumokban a kezdeményező magatartás, a gazdálkodási bátorság jelentőségét. Ez az, ami ma sok me­gyei termelőegységben hiányzik, s ami nél­kül ezeken a helyeken ötről hatra jutni nem lehet. Igaz, volt és van olyan tapasztalat, hogy a népgazdasági és a vállalati érdekeket jól összekapcsoló, egészségesen kockáztató, bátor fejlesztési és üzletpolitikáról tanúságot tevő cégek átmenetileg nehéz helyzetbe ke­rültek, s kétségtelen, nem mindenki értette meg gondjaikat, s még kevesebben voltak azok, akik segítettek Az átmeneti zavarokat nem a termelői merészség szülte, sokkal in­kább a szabályozó rendszer tökéletlensége, merevsége, differenciálásra alkalmatlansága, azaz érthető, jogos, ha most január elsejétől ebben, az irányban változtak a szabályozás különböző elemei. Bármennyire fájdalmasan hangzik is, de elértünk oda, hogy ki kell mondani: az a vállalat, amelyik képtelen megállni a saját lábán, amelyik csak fogyasztja, de nem gya­rapítja a közös javakat, fokozatosan háttérbe szorul, s eltűnik. Eddig is a nagy szívvel adott állami támogatások és visszatérítések, forintmilliói tartották fenn e cégeket, de úgy, hogy valójában mindenki tudta, e helyeken csak egy valamit, veszteséget termelnek A megyében több olyan termelői egység van, ahol a ráfordítások húsz-harminc százalék­kal meghaladják az árbevételt, s e helyzet hosszú távú megtörése megengedhetetlen. Nem az emberek, a gépek és más eszközök fölöslegesek, hanem az a termék, az a ter­melési technológia, melyet régóta selejtezés­re ítélt az idő, s amelyet most már véglege­sen sorsára kell bízni, mert ezt követeli az össztársadalmi érdekeltség. Idén a szelekció fölerősödése már elodázhatatlan, mind a ter­melési, mind a termékszerkezet területén, s ehhez a feltételek is adottak. Nem gond a fölszabaduló munkások elhelyezése, a fölös­sé vált eszközök hasznosítása, az eddig ál­lami támogatásra kiadott forintok átcsopor­tosítása. A gond inkább az, hogy vélt helyi érdekek, nemegyszer presztízsszempontok miatt késik a határozott cselekvés, ami a múlt év eredményeit számottevően befolyásolta; hiba lenne, ha átörökítődne ez is 1978-ra. K ét esztendő eltelt az ötből, a középtávú népgazdasági programból, azaz 1978 félidőnek számít, az év közepén elér- . kezünk az ötödik ötéves terv felező pontjához. Ez az egyetlen tény megfelelően érzékelteti, miért kap kulcsfontosságot az idei gazdálkodás, miért alapvető követelmény a rövid és a hosszabb távú feladatok szoros illeszkedése. Most már igazán nincs mód a teendők halasztgatására, a fogadkozásra, hogy majd jövőre jobban szervezünk, ésszerűbben koncentrálunk, s így tovább. Most már dolgoz­ni kell! Keményen, s erre elsősorban azokat kell biztatni, akik kötelme mások munkájához a feltételek megteremtése. Nehéz jól irányíta­ni, de van egy egyszerű igazság: mindenki azt vállalja, amit képes teljesíteni. A felada­tok nagyok, de súlyos hiba lenne hagyni láb­ra kapni azt a vélekedést, hogy megoldha- tatlanok. Éppen az elmúlt esztendő bizonyí­totta, mekkorák a tartalékok, milyen széles körben helyezkednek el a lehetőségek! Nem­csak az eredmények, hanem az adósságok is erre, munkánk gyengeségeire figyelmeztet­tek. Az eredményekre támaszkodni, építeni, az adósságokból okulni kell. Csak a kettő együtt vezet reális ítélethez, s reális tervek­hez! Holnap megkezdődik a munka, s ahogy mondják, jaj, de hosszú lesz a január, s ép­pen azért, mert hosszúnak látszik, sokféle cselekvéshez kínál terepet. Minden napnak legyen értéke, fontossága, egyetlen szürke hétköznap se hagyjon a következő huszon­négy órára adósságot. Csakis így, ilyesfajta módszerességgel és következetességgel sike­rülhet a tervek papírjain szereplő célokat a valóságban elérni, s úgy túljutni az ötödik ötéves terv félidején, hogy mindenütt tiszta lelkiismerettel állíthassák: amit rájuk rótta társadalmi munkamegosztás, annak mara­déktalanul eleget tettek. BOLDOG ŰJ ÉVET KÍVÁNUNK! * _______________________________________________________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom