Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

CEGLÉDI PEST MEÍ.YEI ufpLAP KÜlÖNKIAPáSA hír i Alap a bizakodásra Túlteljesítették idei terveiket DH a volán mögött Gördülékenyebben, négy keréken Szorgalmasan, pontosan, ütemesen Formálódó, összetartó közösség Tegnap a gyertyák fényében ki-ki megtudta, mivel lepték meg szerettei, mi Volt a fenyő­fa alatt. S az ajándékozók is elégedetten gyönyörködhetnek a megajándékozottak örömé­ben. Vajon mi mindent talá­lunk a legnagyobb, a népgaz­daság fenyőfája alatt? Mivel járultak hozzá az üzemek, a vállalatok, hogy ez az ünnep gondtalanabb legyen, mint a tavalyi? Dr. Hegyi Józsefhez, a Ganz Műszer Művek Gödöllői Áram­mérő Gyára terv- és munka­ügyi főosztályának vezetőjé­hez kopogtattunk be kérdé­sünkkel: — Mit tett a népgazdaság fenyőfája alá, mivil lepte meg a nagy közösséget az árammé­rőgyár kollektívája? — Ajándékcsomagjaink tar­talmát én nem nevezném meg­lepetésnek. Egész évi kiegyensúlyo­zott, jó munkánk eredmé­nye a több és jobb termék. Mint azt a tegnapelőtti ünnep­ségen gyárunk igazgatója, Sza­bó István elmondta, jó évet zárunk: élveztük és megszen­vedtük a világpiacon mutatko­zó konjunktúra minden előnyét és hátrányát, mert a fellendü­lés is kétoldalú. Szorgalmas és pontos munkánknak köszönhe­tő, hogy összességében előre­léptünk, s derűsen nézhetünk az új esztendő elé. Hogy mi a derűlátás alapja? Dr. Hegyi József több dobozba csomagolta a múlt év eredmé­nyeit. Az elsőben ezt találjuk: — Árualapunkat 459 millió forintra terveztük, s majdnem 480 millió forintra teljesítjük. Ez 4,3 százalékos többletet je­lent. Gyárunkban az idén 357 ezer egyfázisú, 136 ezer három­fázisú mérőt készítettünk, 90 ezer kapcsolóórát gyártottunk, hitelesítőt és távösszegezöt is több millió forint értékben sze­reltünk össze. A számok önmagukban még nem sokat mondanak, annál inkább képet alkothatunk a gödöllőiek munkájáról, ha a második csomagban kutatunk. Az exportéban. A főosztályve­zető büszkén újságolta, hogy az 5 millió dolláros tőkés* exporttervet 400 ezer fo­rinttal túlszárnyalták. Az 1976-os esztendőhöz viszo­nyítva, 1 millió dollárral töb­bet kaptak műszereikért. A tél és a termelőszövetkezetek Nem éri veszteség a tagságot Készülnek a tavaszra Ma még nem fütyül a szél, s nem hordja a havat, nem fagy rá az ember bajuszára a lehelet. Enyhe telünk van. Mégis fázunk. Egyáltalán nem irigyeljük azokat, akik a ter­melőszövetkezetek földjein dolgoznak mostanában. • A téesztagnak, akár hideg, akár meleg van, évente 2 ezer 500 órát kell dolgoznia, mert különben csökkennek ked­vezményei és járandóságai. Nem mindegy, hogy megkap­ja-e a több mint fél hektárnyi háztáji telket, vagy az azt meg­váltó 5 ezer 280 forintot. Az sem érdektelen, hogy mennyi szabadságot vehet a szövétke zeti tag igénybe, mennyi táp­pénzt kap betegsége idejére, megkapja-e munkaruháját? ★ A gazdaságok vezetői ilyen­kor a szántóföldi munkák be­fejeztével,. számolgatni kezde­nek. Ha a téesztag rendszere? sen dolgozik egész nyáron, ak­kor is csak 2 ezer órát igazol­hatnak neki. Hogy ne érje veszteség az embereket, lehető­vé kell tenni a téli foglalkozta­tottságot is. De hogyan? A legtöbb termelőszövetke­zetben az asszonyoknak és a férfiaknak a melléküzemágak­ban adnak munkát a fagyos decemberi és januári hónap­ban. Például Kosdon, a Lenin Termelőszövetkezetben, a könyvkötészetben és a gumi­üzemben jelenleg harminc asz- szony dolgozik. Más gazdasá­gok alkalmi munkákat is ad­nak tagjaiknak. A püspökhat­vani Galgavölgye Termelőszö­vetkezetben, a cukorrépa beta­karítása után, 20—25 asszony két hétig a gabonaraktár zsák­jait foltozta. Most a gazdaság játéküzemében dolgoznak,' né- hányan pedig fregolicsigákat szegecselnek, reszelnek. ★ A fóti Béke Termelőszövet­kezetben a szántóföldi kerté­szetben és a gyümölcsösökben dolgozók maguk kérték, hogy a nagy hideg miatt, szüneteltes­sék a munkát. A vezetőség azonban nem jött zavarba, hi­szen a fótiaknak már öt éve kapcsolatuk van a Dunakeszi Konzervgyárral. Tizenöt cso- ,mádi asszony jelenleg a kon­zervgyár csomagolójában se­gédkezik. A gyár minden reg­gel autóbusszal viszi és a mű­szak után szállítja haza az em­bereket. A kapcsolat a téesz és az üzem között nem egyoldalú. Tavasszal például a konzerv­gyári szocialista brigádok cse­resznye, meggy és kajsziba­rack-facsemetéket telepítettek a téeszben. A dunakesziek munkabért is fizetnek a cso- mádi asszonyoknak. Valameny- nyiük alapórabére 12 forint. A gazdaság vezetősége, mint azt Tréfás István elnökhelyettes elmondta, szeretné, ha a kon­zervgyár a téesztagok fizetését a termelőszövetkezetnek utalná át, s ők fizetnék ki az embe­reknek. Ez a megoldás egysze­rűsítené az adminisztrációt, és elejét venné sok reklamáció­nak. ★ A téeszek már a tavaszra ké­szülnek. Az őszi teendők a leg­több helyen időre befejeződ­tek. A melegebb időjárás be­álltával, újra megkezdődnek a munkák a földeken. Furucz Zoltán 9 4 Duna—Tisza köze s egy- ben az ország egyik leg­mélyebben fekvő része a nagykőrösi határ. Itt teleped­nek meg először a hosszan el­nyúló, őszi ködök, s telente csak a pipázó kéményű, ma­gányos tanyák tarkítják erre­felé a széles hómezőt. S ha mindent belep a fehér csil­logás, az itt lakók nemigen indulnak útnak, hiszen a be­kötők s a dűlők járhatatlanok. Az erre vetődő idegen azt hihetné, kihalt ez a vidék. S csakugyan, a határ téli csönd­jét ritkán zavarja csak meg idegen zaj. Időnként mégis motorzúgásra figyelnek fel a tanyai emberek: a művelődési autó járja a környéket. Köny­veket, filmeket visz az egy­mástól több kilométerre fek­vő házakba, iskolába. A város körül mintegy 10 ezer ember él tanyán, Nagy­kőrösön ritkán fordulnak meg, inkább csak akkor, ha ügyes­bajos dolgaikat intézik vagy ha bevásárolnak. S bár sok helyen esténként televízió képernyőjének kékes fénye világítja be a szobát, a napi teendők ellátása után, pihe­nésképpen, nem kevesen könyveket bújnak. Nem kell értük messzire menniük: letéti könyvtárak várják az idősebb és fiata­labb olvasókat Alsónyársapá- ton, a Bánom, Árbóz, Han­gács, Gógány dűlőben, meg az iskolákban és a gazdasá­gok központjában, összesen több mint S ezer kötet sora­kozik a polcokon, mindenki talál kedvére valót, vidám, A szocialista országokba 800 ezer rubelnyi árut küldtek, s a Szovjetunióba, az eredeti határidőnél másfél hó­nappal előbb útnak indították a szállítmányokat. Ezt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteleté­re kezdett munkaversenyben vállalták és teljesítették a gyár szocialista brigádjai. Elégedettek lehetnek az üte­mességgel is, negyedévenként megközelítették az ideális mér­téket. Ezek tehát a legszebb ajándékok. Ám, aki ad, azt is tudja, hogy miből, hogyan tel­lett rá: — Jobb munkánk feltételeit a műszaki fejlesztésben elért eredményeink teremtették meg. Jellemző adat, hogy a tervezett 180 ezer helyett, 320 ezer munkaórát takarí­tottunk meg. Április elején úgy emeltük a normát, hogy a teljesítmény­béres dolgozók jövedelme köz­ben 10—12 százalékkal növeke­dett. Termelékenységünk, egy dolgozó egy napi munkáját te­kintve, az előző évihez viszo­nyítva, 17 százalékkal nőtt. Azt hiszem, ez az eredmény ön­magáért beszél. Mint ahogy nem kell kom­mentár ahhoz sem, hogy javult a készletgazdálkodás, a szep­temberi ellenőrzéskor nemcsak összességében, hanem részletei­ben is elérték vagy megközelí­tették a kívánt normát. Nem hanyagolták el a műszerművek másik két gyárának készíten­dő termékeket sem. Átlago­san harmadannyiért szállítot­ták ezeket, mint a külső cé­gek. Szándékosan maradt a végé­re az utolsó csomag, a nyere­ség és a jövedelmek alakulása, ami szintén azt bizonyítja, hogy az alatt a bizonyos kará­csonyfa alatt valóban kézzel­fogható ajándékok sorakoznak, íme: — Bel- és külföldi elszámo­lás szerint is szép nyereséget könyvelhetünk el. Nemcsak magunknak, hanem az anya­gyárnak is örömet szerzünk ez­zel. A gazdaságos termelés megmutatkozik a pénztárcán­kon is: az év elején 5—6 szá­zalékos bérfejlesztést tervez­tünk, s átlagban 8,1 százalék­kal emelkedett a munkások, az alkalmazottak jövedelme. Gáti Zoltán Naponta sok-sok kilométert futnak a ceglédi és a környező településeket összekötő utakon a Volán autóbuszai. Feltűntek már a korszerűbb kocsik, ám nemcsak a nagyobb kényelem­mel magyarázható az utasok fokozódó elégedettsége. A na­ponta utazók személyes ta­pasztalataik alapján ítélnek: a gépkocsivezetők, jegykezelők udvariasságát, segítőkészségét kérik számon, s közvetve azo- két is. akik a műszaki telepen javítják, karbantartják a jár­műveket. Tőlük is függ, várat­lan hiba okoz-e késedelmet vagy menetrendszerű pontos­sággal érkezik a járat? Dicséretek dossziéja Mostanában kevesebb a pa­nasz. a dosszié dicsérő sorokat is őriz. A hazai és külföldi kü­lönjáratok gépkocsivezetőinek jó munkájáért többek között egyetemi tanár, kollégiumi diákcsoport, a Medicor Művek és Hungar Hotels mondott kö­szönetét. Nemcsak a helyes közleke­désnek, hanem a jó munkának is vannak szabályai, s a 20-as Volán Vállalat ceglédi önálló főnökségén egyre szigorúbban számontartják őket. Az év ele­jén bevezették a Dolgozz hi­bátlanul munkarendszert, melyhez a gépkocsivezetők és a jegykezelők közül száztizen- heten csatlakoztak, szinte va­lamennyien szocialista brigá­dok tagjai. Jövőre — a még kulturáltabb utazás érdekében — a teljes körű munkarend- szerbe bevonják a műszaki telep, javító- karbantartó mun­kásait és a közvetlen irányító­kat, a forgalmi szolgálattevő­ket, a vezénylőtiszteket és a művezetőket is. Matrica a fülke falán Minden embert egységes pontrendszer alapján minősí­tenek. Kidolgozták a mércét, meghatározták, kinek milyen pontszámot kell elérnie, hogy megfeleljen. Az idén még csak a gépkocsivezetők, jegykezelők tevékenységét vizsgálták ilyen szempontok szerint, de jövőre már a műszaki bázis dolgozóiét is azok figyelembevételével bí­rálják el. A dicséret és a fe­gyelmi sokat nyom a latban, amikor fizetésemelésre vagy jutalmazásra kerül sor, amikor Könyvek, filmek, előadások Művelődési autó a tanyavüágban szórakoztató, kalandos vagy tudós könyveket. Hetente já­tékfilmet is pergetnek, nem egyet közülük egy időben a filmszínházak műsorával. JlMindez elképzelhetetlen és *'•* megoldhatatlan lenne a művelődési autó nélkül. Veze­tője és egyben könyvtárosa Várkonyi Pál. Ismerik őt a ta­nyai emberek, gyerekek és felnőttek egyaránt. De az is igaz, kevés városlakó akad, aki úgy eligazodna a környé­ken, mint ő: évek óta járja a kis busszal a vidéket, szinte személyesen ismeri minden olvasóját. A legtöbb letéti könyvtárat tanító gondozza, minthogy a gyűjtemények iskolákban kap­tak helyet. Akad azonban ki­vétel s egyben követendő pél­da is: könyvbarátok vállalták, hogy otthonukba fogadják a szerény számú, de változatos tartalmú gyűjteményt. Leg­több bennük az ifjúsági és szépirodalmi mű, de szép számmal akad növénytermesz­téssel vagy állattenyésztéssel foglalkozó szakirodalom is. így beszél munkájáról a mű­velődési autó könyvtárosa: — Szívesen látnak minden­felé, amerre megfordulok. A könyveket háromhavonta cse­réljük, de rém ritka, hogy külön is Jcérnek valamilyen kiadványt. Azt, természetesen, időközben is kiviszem. Gyak­ran bekopogtatok házakba is, és kínálom portékámat, a könyveket. Eddig még sehon­nan sem jöttem el úgy, hogy ne hagytam volna ott néhá­nyat. Igaz, megesett, hogy csak hosszas rábeszélésre fo­gadták el a könyveket, de ké­sőbb már hosszú listát adtak át, miket vigyek legközelebb. Gyakran van utasa is a művelődési autónak: ismeret- terjesztő előadásokat tartó szakemberek ülnek be vezető­je mellé. Legtöbbször a film­vetítésekkel egy időben, mert­hogy ilyenkor gyűlnek össze legtöbben a széles környékről. S jó alkalom ez a könyvek, az olvasás népszerűsítésére is, hiszen az előadás témájával rokon tartalmú könyvek igen kelendőek olyankor. fernes feladatot vállalt ma­* ” gára a városi könyvtár a külterületen élők kulturális ellátásával. Törekvése nem eredménytelen, amit bizonyít, hogy letéti könyvtáraiba csak­nem nyolcszázan iratkoztak be s a mintegy 9 ezer látogató ta­valy összesen több mint 20 ezer kötet könyvet kölcsön­zött. Khim Antal kitüntetésre javasolnak vala­kit. Az első számú ellenőrök ma­guk az utasok lesznek, akik az autóbuszok pilótafülkéjének falán elhelyezett matricán lát­hatják majd a Dolgozz hibát­lanul! feliratot, és írásban is kifejezést adhatnak tetszésük­nek, illetve elmarasztaló véle­ményüknek. Mindig az élmezőnyben A ceglédiek eddig is szorga­lommal helyt álltak. A 20-as Volán Vállalatnál az I—III. ne­gyedévi munkaversenyben a harmadik helyezettek. Tizen­négy szempont szigorú figye­lembevételével bírál a verseny- bizottság, a közúti baleset pél­dául eleve kizáró ok. A technikai szemléken már hatodszor lettek elsők. A siker­ben közrejátszott, hogy a gép­kocsivezetők sajátjuknak érzik a járművet, gazdaként vigyáz­nak rá. A vállalati munkavé­delmi őrversenyen az övék lett az elsőség, a tűzrendészed ver­senyen ugyancsak az élre ke­rültek. A tiszta üzem, rendes műhely címért adományozott serleg a birtokukban. A köz­úti balesetmentességi verseny­ben az előkelő harmadik helyet vívták ki. Az ősszel lebonyolított, nagy­szabású vetlékedőn a dr. Csa­nádi György szocialista komp­lexbrigád a Volán Tröszt dön­tőjében a nyolcadik lett. öt­napos moszkvai utazást nyert jutalmul. Formálódó, jó közösség dol­gozik a ceglédi önálló főnök­ségen. önként vállalat igé­nyességgel szállnak szembe minden lazasággal. Arra töre­kednek, hogy a mindig siető, cípekedő, néha morcos utasok késedelem nélkül megérkezze­nek. S velük — célba érnek ők is. Tamasi Tamás Mindig másokért Huszonhárom éve tanácstag Azt akarja, hogy előbbre jussanak 1. A közgyűlés nyomasztó han­gulatban kezdődött, s a fe­szültség akkor sem oldódott, amikor sorra álltak fel a hi­vatalos kiküldöttek meg a termelőszövetkezet addigi ve­zetői, hogy elmondják, miért jutott nehéz helyzetbe a kö­zös gazdaság. A közönség so­raiból is elhangzott néhány hozzászólás, de érezni lehe­tett, hogy a lényeges, a való­di okokat senki sem fogal­mazta meg. Egyszercsak felállt egy idős, erős hangú férfi, maga is ve­zetőségi tag: — Megmondom én, embe­rek, mi a baj nálunk. Ügy jártunk, mint a kis versike szól: „Sántít a kisasztal, el­törött a lába, Jancsi, Jóska, Pista egyre kalapálja.” Csak egy példát említek. Emlékez­nek? Drága pénzen megvásá­roltuk a 105 soros vetőgépet, azután, mikor megjött, körül- álltuk és csak bámultuk, mert senki sem értett hozzá. Az előző években mindig időben földbe került a mag, s amikor már volt egy nagyszerű, mo­dern gépünk is, elkéstünk a vetéssel. A kis rigmus elhangzásakor kirobbant a nevetés, s vele el­oszlott a feszültség. Kisimul­tak az arcok, egyre többen kértek szót, néhányan másod­szor is, s a közgyűlésen tiszta vizet öntöttek a pohárba. A gombai Fáy András Termelő- szövetkezet tagsága új, fiatal vezetőket választott. Sokan ráztak kezet azon az estén Méhész Istvánnal. 2. Jeges járdán csúszkálok a gombai tanácsháza felé, idős ember jön szemben velem. Ráköszönök. — Ismeri-e Méhész Istvánt? — kérdezem. — Hogyne, gyerekkori paj­tásom volt. — Milyen ember? — öreg — mondja moso­lyogva, aztán komolyan: — Messzi környéken ismerik. Oda mer állni bárhová, meg tud jelenni mindenütt. Igaz, hangja is van hozzá, májét meghallja, ha hozzá készül. Benyó Pál, a fiatal tanács­elnök, korát .tekintve, talán unokája lehetne Méhész Ist­vánnak, olyan tisztelettel is beszél róla: — A tanácsok megalakulása óta tanácstag, 1954-től a járá­si fórumokon is ő képviselte a gombaiakat, egészen addig, amíg át nem alakult a járási tanács járási hivatallá, 1947- től, tavalyig, igazgatósági tag­ja volt a földművesszövetke­zetnek, illetve mai jogutódjá­nak, a Monorvidéki ÁFÉSZ- nak, de az idén is küldöttként vett még részt a közgyűlésen. A Hazafias Népfront községi bizottságának 1971. óta elnök- helyettese. Az első termelő­szövetkezeti szakcsoportok egyikének, majd a volt Ezüst­kalász Tsz-nek is alapítója, később brigádvezetője, elnök- helyettese volt. Ügy hallot­tam, legutóbb az öregek nap­ján őt választották meg a kö­zös gazdaság nyugdíjas bizott­sága elnökéül. — Nem sok ennyi funkció egy embernek? — Neki nem. Mindenki cso­dálkozik, mit bír el még ma is, 69 éves korában. Pedig so­ha nem vállalt olyasmit, amit nem tudott a maga lelkiisme­retességével teljesíteni. Igaz, hogy mint minden embernek, neki is vannak hibái. — Például? — Ha valamit el akar érni, nagyon makacsul ragaszkodik az álláspontjához. Persze, a makacsság sokszor erénye is, de nem mindig sikerül meg­győzni, ha korlátozott anyagi lehetőségeink miatt, épp az ő választókörzetében lakók ké­rését kell hátrább tennünk a rangsorban. Mi is szerettük volna például, ha az Arany János utca környékén sikerül még az idén kialakítanunk biztonságos vízelvezető rend­szert, de csak jövőre lesz rá pénzünk. Viszont azt is illik elmondanom Méhész István­ról, hogy a hasonló korúak többségével ellentétben, az egyik leglelkesebb szorgalma­zója volt a korszerű vízháló­zat megépítésének. 3. Hatalmas komondor ront felénk a Méhész-portán, de a-i gazda erős hangja hamar le­csillapítja haragját. Méhész István épp jegyzetelt, amikor megzavartuk. — Miért vállalt ennyit? — kérdezzük tőle. — Mert azt akartam, hogy előbbre jussanak a hozzám hasonló emberek. Eleget szen­vedtek a szüléink. — Hatvankilenc évesen sem gondolt arra, hogy felhagy a. közéleti szerepléssel. Felesége hirtelen közbevág: — Képtelen ő sokáig nyug­ton ülni. Tevékeny volt egész életében, s ilyen is marad már. Én tudom. Vereszki János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom