Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
2 197T DECEMBER 25.. VASÁRNAP A hét kérdései Meghatározó az enyhülés igénye Sürgető napirend a leszerelés - Látványos lélektani lépések - Hat Helsinki szelleme HÉTFŐ: Victaami—amerikai külügyminiszter-helyettesi tár- '* gyalások Párizsban. — Szadat betiltotta az egyiptomi béketanács működését. — Letette az esküt az új holland kormány. KEDD: Az izraeli hadügyminiszter Egyiptomba utazott. Megfogyatkozott Deinirel török miniszterelnök többsége az ankarai parlamentben. SZERDA: A caracasi OPEC-értekezleten fél évre rögzítették az olaj árát. — Véget ért az ENSZ közgyűlésének 32. ülésszaka. — Callaghan brit miniszterelnök villámlátogatása Belfastban. CSÜTÖRTÖK: Elnapolták a kairói konferenciát. — Gromiko szovjet külügyminiszter fogadta a moszkvai amerikai nagykövetet. — A belgrádi értekezlet január 17-ig felfüggesztette munkáját. PÉNTEK: Líbiai látogatása után Algírban tárgyal a szovjet vezérkari főnök. — Chilében népszavazást írtak ki január 4-re. — Vita a nyugat-szaharai területeket ért napalm támadások miatt. SZOMBAT: Lconyid Brezsnyev nyilatkozatot adott a Pravdának. — A Begin—Szadat találkozó előkészületei. — Az ír tera roristák fenyegetése: karácsonykor sem hajlandók fegyver- nyugvásra. A karácsonyi ünnepek közeledtére kezdetét vette a hagyományos szünet a hosz- szan elhúzódó, vagy hosszúnak ígérkező nemzetközi tárgyalásokon, illetve véget is ért az ENSZ-közgyűlés idei ülésszaka. Mindjárt ezzel kapcsolatos az első kérdés: hogyan lehet megvonni a 32. ülésszak mérlegét? Belgrádban csak szünetről van szó, január 17-én ismét találkoznak a 35 ország küldöttei a Száva-palotában. De itt is feltehető a kérdés: hol tart a konferencia? Begin és Szadat karácsonykor találkozik ismét, ezúttal egyiptomi földön. A kétoldalú kapcsolatok tempója azért ilyen gyors, mert, ha eltelik akár egy hét is, látványos esemény nélkül, akkor megmutatkozik a hazárdjáték túl nagy kockázata... A héten sok szó esett a Begin- tervről, ezzel kapcsolatban az a döntő kérdés, hogy tartalmaz-e ez tényleges engedményeket? HOGYAN LEHET MEGVONNI AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS MÉRLEGÉT? Az év elején még annyi feszültségelem jelentkezett a nemzetközi életben, hogy azt lehetett volna jósolni: hatásuk tükröződik majd az ENSZ legfontosabb testületének munkájában is. Nem így történt. Inkább az volt a jellemző, hogy az enyhülés folytatását, a békés egymás mellett élés elmélyítését sürgették — néhány kivételtől eltekintve —, az ENSZ tagállamainak küldöttei. Különösen sok szó esett a leszerelésről, a fegyverkezési hajsza csökkentéséről. Ez pedig kedvező alaphangot teremt az ENSZ 1978-ban esedékes rendkívüli közgyűlési ülésszakához, amelynek — köztudomás szerint — éppen a hathatós leszerelési intézkedések megvitatása lesz a feladata. Túlzás nélkül elmondható, hogyha közgyűlési vitának ilyen irányba való terelése a szocialista diplomácia érdeme. A Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük a Magyar Nép- köztársaság is, több leszerelési jellegű határozati javaslatot terjesztett az ENSZ- közgyűlés elé, amely aztán azokat magáévá is tette. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az ENSZ-nek ez a legtekintélyesebb testületé sem képes azonnyomban elkötelező határozatokat hozni, de roppant erkölcsi és politikai jelentősége van, ha a közgyűlés óriási többséggel, Vagy éppen egyhangúan kimond valamit! Például, ha nem kevesebb, mint 14 határozatban elítéli a Dél-afrikai Köztársaság apartheidpolitikáját és a pretoriai rezsim ellen különböző konkrét szankciókat szavaz meg... Érdekes módon már az USA sem tudta ezeket megakadályozni, sőt. egyesekéi kénytelen volt elfogadni! Ha nem tette volna, ország-világ előtt nyilvánvalóvá lett volna, hogy a Dél-afrikai Köztársaság csak az imperialista hatalmak támogatásának köszönheti fennmaradását. Az ENSZ-közgyűlés palesztin vitája is jelentős erkölcsi alátámasztását adta a haladó világ ama követelésének, hogy a palesztinai arab nép önrendelkezési jogát biztosítani kell, s hogy Izraelnek ki kell ürítenie a megszállt területeket. A világszervezet akkor mondta ki, hogy a közel-keleti békéhez Genfben, a közel-keleti konferencián át vezet az út, amikor amerikai áldással és ösztönzésre közvetlen egyiptomi—izraeli alkudozás kezdődött ... TARTALMAZ-E TÉNYLEGES ENGEDMÉNYEKET A BEGIN-TERV ? Begin izraeli miniszterelnök Carter amerikai elnöknél jártában értésre adta, hogy tarsolyában ott a terv a közel- keleti békére. A nyugati propagandagépezet a maga szokásaihoz és hagyományaihoz híven, szenzációsnak szánt kiszivárogtatás eredményeként napról napra újabb részleteket ismertetett, anélkül, hogy azok hivatalos megerősítést kaptak volna. Bánmikor visz- sza lehet táncolnia tehát az izraeli kormánynak... Kétségtelen viszont, hogy Begin szájából meglepően hangzik még az is, ha egyáltalán bármilyen palesztin önkormányzat lehetőségét vázolja fel. Természetesen, a palesztin területen megmaradna Izrael uralma, katonai és rendőri jelenléte. Csak hosszú-hosszú idő után kerülhetne szóba Palesztina esetleges függetlensége. Ámde már ennek elméleti lehetősége is nyugtalanságot kelt Izrael szélsőséges köreiben, amelyekben egyesek szót emeltek Begin „túlzott engedékenysége” ellen... Egyiptomban ugyanekkor Szadat elnök szavakban továbbra is hangoztatja egy palesztin állam létrehozásának szükségességét, de nincs kétség afelől, hogy egy nyugatbarát és Izraellel szoros kapcsolatban álló Palesztinát képzel el. A Palesztinai Felszabadítási Szervezetet mindenesetre ki akarja kapcsolni a palesztinai kérdés rendezését célzó tárgyalásokból. S ez döntő engedmény az izraeliek javára. Weizman izraeli hadügyminiszter meglepetésszerűen külön is megjelent Egyiptomban. hogy az egyiptomi hadügyminiszterrel, majd Szadat- tal tárgyaljon katonai és biztonsági kérdésekről. A Sinai- félszigeten kölcsönösen visz- szavonnák az ütközőövezet közeléből az izraeli és az egyiptomi katonákat — a bizalmi légkör további javítása céljából. Sok az ilyen látványos, meglepőnek mondott lépés az egyiptomi—izraeli viszonyban. Ügy látszik, hogy új meg új érdekességekkel kell szolgálni a lélektani hatás elmélyítésére, nem várt gesztusokkal keli a közvéleménnyel elhitetni, hogy küszöbön áll a megegyezés. De akármilyen kétoldalú megállapodásra, akármilyen egyiptomi—izraeli különbekére kerül sor, az nem szolgálhatja az átfogó rendezés ügyét. HOL TART A BELGRÁDI KONFERENCIA? Belgrádban a 33 európai, és 2 észak-amerikai ország küldötteiből álló konferencia már hozzálátott záróokmányának megszövegezéséhez, amikor a karácsonyi szünetre hazautaztak a diplomaták. Munkájukat január 17- én folytatják, s valószínűleg február közepén-végén be is fejezik. A záróokmány megszerkesztése nem könnyű feladat, hiszen azt valamennyi részvevő számára elfogadhatóvá kell tenni. A helsinki záróokmány végrehajtásaiként, a helsinki szellem még teljesebb gyakorlati érvényesítésére hozzávetőleg száz javaslat került a Száva-paloita asztalára! Az új záróokmány ezeket is összegzi ugyanakkor, amikor nem változtathatja meg a helsinkiben elfogadottat. A Magyar Népköztársaság küldöttsége számos javaslatot tett Belgrádban, egészen odáig, hogy például a kis nemzetek nyelvén megjelent irodalmi műveknek nagyobb helyet sürgetett fordítás révén a világirodalomban, de természetesen, mindenekelőtt az enyhülés folyamatának továbbfejlesztését, az európai együttműködés bővítését szolgáló kezdeményezésekkel élt. A belgrádi találkozó előkészítő jellegű konferencia, s nem olyan, amely egymaga is meghatározó lehetne a földrész békéje és biztonsága dolgában. Minden bizonnyal hasonló jellegű értekezletre kerül sor utána — hogy hol, és mikor, azt éppen Belgrádban kell eldönteni a karácsonyi szünet után. Bécset és Mad- ridot hallottam emlegetni, mint a következő konferencia esetleges színhelyét. Időpontnak pedig az 1980-as esztendőt. Ezt csak annak jelzésére idézem, hogy érzékeltessem: az európai béke és biztonság szavatolására, az öreg földrész népeinek, államainak együttműködésére egy döntő fontosságú folyamat kezdődött el Helsinkiben, amely most Belgrádinál tart, aztán úiabb és újabb szakaszokba ér el. Pálfy József Guiringaud elismerte Francia beavatkozás Louis de Guiringaud francia külügyminiszter pénteken este hivatalosan megerősítette: a francia légierő az elmúlt hetekben két ízben is a mauritaniai erők segítségére sietett. Guiringaud azzal érvelt, hogy az elmúlt hetekben a mauritaniai erőknek két ízben is olyan körülmények között kellett szembeszállniuk a Polisa- rio Front egységeivel, amikor 1 franciák is veszélybe kerül- I hettek: A mauritaniai kor- ' mány — mondotta a külügyminiszter —, a francia erők segítségét kérte és a francia légierő két ízben is segítséget nyújtott. A francia diplomácia feje ilymodon elismerte a Jaguár- gépek bevatkozásáról szóló PoHsario-közlemények megalapozottságát, bár tartózkodott attól, hogy pontosabb részleteket közöljön. A miniszter cáfolta, hogy két Jaguár-gépet lelőttek volna. Guiringaiud a jövőről szólva ismét kilátásba helyezte a francia légierő akcióját, ha ez szükségesnek mutatkozna. Pakisztán LelarlózMások A letartóztatásban lévő Ali Bhutto volt pakisztáni kormányfő több mint 200 hívét tartóztatták le a héten a katonai kormányzat elleni tüntetéseken — közölte a Pakisztáni Néppárt szóvivője. Az elmúlt napokban az ország nagyvárosaiban tömegtüntetéseken követelték a polgári politikus szabadon bocsátását. Havanna Tizenöt év után először Több mint tizenöt évi szünet után repülőjárat közlekedik Kuba és az Egyesült Államok között. A repülőgépek Detroitból és Chicagóból jövet Havannában szállnak le. A repülőjáratot Észak-Ameri- kából érkező turisták veszik igénybe, akik egyhetes látogatásra érkeznek Kubába. Az utazásokat a kanadai Sunflight Vállalat szervezi, amely öt éve kereskedelmi kapcsolatban áll Kubával. Januárban New York és Havanna között létesül repülőjárat. Andreotti a koalíció ellen tégláit állást Giulio Andreotti olasz kormányfő a Discussione című hetilap legfrissebb számának adott nyilatkozatában síkra- szállt a júliusi hatpárti program-megállapodás alapján kialakult politikai képlet megőrzése mellett. Közölte, hogy kormánya fontosnak tartja ezt a megállapodást és az a véleménye, hogy pozitív eredményeket hozott. Andreotti szerint a júliusi megállapodást esetleg hasznos volna konkrétabbá tenni, kiegészíteni, kiigazítani. A kormányfő ezzel közvetve elutasította a baloldali erőknek azt a követelését, hogy módosítsák a kormány összetételét, alakítsanak koalíciót a pártközi megállapodásban érintett valamennyi erő bevonásával. Csak röviden... AZ ARGENTIN: ;. HATÓSÁGOK karácsonyi gesztusként bejelentették, hogy 387 bebörtönzöttét szabadon bocsátanak, illetve több tucat ember büntetését háziőrizetre változtatják. Tíz spanyol származású foglyot kiutasítanak Argentínából. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA 16 millió európai elszámolási egységnyi (19 millió dollár) támogatást nyújt a tagországoknak szénbányászatuk fejlesztésére. írások, beszédek, interjúk internacionalizmusról. Kádár dános áj kötete szolidaritásról, szocialista hazafisáóról Két évtized nemzetközi kérdésekkel foglalkozó beszédei, írásai, interjúi jelentek meg Kádár János legújabb kötetében a Kossuth Könyvkiadónál. Nem akármilyen húsz esztendő ez, sem hazánk életében, sem a nemzetközi munkásmozgaloméban. E küzdelmekkel teli, de kétségtelen fejlődés számtalan jegyét fölmutató korszak világosan láttató tükre a ikötet írásainak láncolata. Mondhatnánk azt is, hogy e cikkek, beszédek mindegyikében — közvetve, vagy közvetlenül — arra kapunk feleletet: hol a helyünk a világban. Mivel pedig sorsunk nem választható el Európa és az egész világ népeinek sorsától, ezért — írja a Merre tart Európa című cikkében (1973.) — „a többi szocialista országgal szoros egységben, barátságra és kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszünk minden néppel és országgal, amely a békés egymás mellett élés elve alapján erre hajlandó’’. E külpolitikai elvben lényegében ugyanaz a szellem húzódik meg, amely a belpolitika kiinduló elve is: az ellentétek élezése helyett a legszélesebb együttműködés útjait keresni a szocialista építés, nagy és szép országépítő terveink sikeréhez. Eredményeit valamennyien ismerjük. S nemcsak napjainkban, hanem már a kezdeti időszakban. Jellemző erre az a kérdés, amelyet André Wurmser, a l’Humanité tudósítója tett föl 1962-ben, amikor Kádár Jánossal beszélgetett. „Egyetlen kormány sem született olyan vajúdással, mint az önök kormánya ... Hat évvel később a legkülönbözőbb és gyakran legváratlanabb toliakból is dicsérettel találkoznak önök. Hogyan jutottak ilyen gyorsan idáig?” — kérdezte. S mindazokon a nagyon konkrét meghatározásokon túl, amelyeket erre adott a párt első titkára, ott a felelet abban a három szóban, amely a kötet egész mondanivalóját meghatározó címben tömörül: Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság. Noha, ez így önmagában jelszó szerűnek látszik, mégis ebből vezethető végig elvi és gyakorlati politikánk. E három szót ugyanis tartalommal tölti meg a mindennapi élet, másrészt az a .látszólag egyszerű tény, amelyet ugyanebben az interjúban így fogalmazott meg Kádár János: „Pártunk annak köszönheti munkájának hatékonyságát, hogy visszatért a marxizmus—leninizmus tanához és gyakorlatához”. ★ A napjaink kérdéseire, ez az adott körülményekre választ adó leninista eszmeiség formálja egységbe — szétválaszthatatlanul — a cím hármas meghatározását. Teszi egyben a bel- és külpolitika sarkalatos pontjává. Egybefonódásuk semmiképpen sem elhanyagolható tényező, hiszen egymás nélkül nem érvényesülhetnek. Egyik legújabb cikkében (A szocializmus építésének néhány magyarországi tapasztalata, 1977. Béke és Szocializmus) írja, hogy „a szocialista hazafiság a társadalmi élet fontos erkölcsi törvényévé vált”. Alig néhány sorral lejjebb nyomban hozzáteszi: „Pártunk azt vallja, hogy a hazafiság elválaszthatatlan a proletár internacionalizmustól, s e két nagyszerű eszme a szocializmus iránti elkötelezettség két oldala”. Újból és újból magyarázza: mit is jelent hazánkban, napjainkban internacionalistának, szocialista hazafinak lenni és szolidárisnak a közös ügyhöz. Világos és programadó valamennyi megnyilatkozás, mint például e tízesztendeje leírt sorok (Az internacionalizmus — ma): „Meggyőződésünk, hogy ha politikánk nem szolgálná nemzeti érdekeinket, nem felelne meg a nemzetközi munkásosztály érdekeinek sem és, ha nem volna internacionalista, akkor veszélybe sodorná hazánk érdekeit is. Internacionalista kötelességünk. egyben nemzeti érdekünk a szocializmus teljes felépítése hazánkban, a szocialista világrendszer erősítése, a szabadságért küzdő népek támogatása, a hozzájárulás egy új világháború megakadályozásáért folyó küzdelemhez”. S mint tíz éve, vagy napjainkban ugyanolyan világos nyíltsággal kapott hangot már húsz esztendeje is ez a gondolat, a legnehezebb hónapokban, 1975 tavaszán: „A Magyar Szocialista Munkáspárt a proletár internacionalizmus alapján áll. Küzd minden olyan ellenséges eszmei és politikai törekvés ellen, amelynek célja a szocialista országok kapcsolatainak lazítása”. ★ A párt újjáalakulásának első pillanatától kezdve a leghatározottabb az állásfoglalás a magyar—szovjet barátság, a Szovjetunió mellett is. „A magyar nemzeti függetlenség ügyének nagyobb barátja és erősebb támasza a Szovjetuniónál — annak fennállása óta — nem volt és ma sincs” — mondotta 1957-ben hazai közvéleményünknek, s tíz évvel későbbi szavai még nagyobb összefüggésben szólnak ugyanerről. „A szocialista országok nemzeti függetlenségét és szuverenitását az imperializmus léte és provokációi veszélyeztethetik, a Szovjetunió nemcsak, hogy nem sérti és nem fenyegeti, ellenkezőleg, a Szovjetunió ereje segít megvédeni azt. A szocialista/ országok erejét meghatványozza a szocialista világrendszer léte, a szocialista országok egysége, együttműködése. Ez az egység a Szovjetunió nélkül — különösképpen pedig ellene — elképzelhetetlen.” Már akkor is, de napjainkban — amikora nemzetközi munkásmozgalmon belül mutatkoznak sajnálatosan téves nézetek ezzel kapcsolatban — e határozott, egyenes megnyilvánulás a vízválasztás erejével hat. Maga Kádár János sem tartja másnak, az azóta az egész világon közismertté vált és sokat idézett (mondhatni, szállóigévé lett) kijelentése szerint: „A Szovjetunióhoz való viszony mindenkor a legfontosabb és legbiztosabb próbaköve volt minden politikai irányzatnak és mindenekelőtt a proletár internacionalizmusnak”. Az életnek ezt igazoló tényeit — hazai és nemzetközi méretekben egyaránt — a húsz esztendő alatt többször is konkrétan felsorakoztatta a párt első titkára. Korábban ezen túlmenően — a Szovjetunió példáján — elméletileg is körvonalazta, hogy szocialista viszonyok között másként alakul a nagy és a kis államok kapcsolata. Ez olyan tapasztalati tényezőkön alapuló megállapítás, amely értékes hozzájárulás a szocialista világrend-
