Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

1977. DECEMBER 25., VASARNAP xffuhm Két esztendő Pest megyében Irta: dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke Néhány nap választ már csak el bennünket az ötödik ötéves terv második évének befejezésétől. Örömmel szól­hatunk arról, hogy felada­tainkat sikerrel teljesítjük. El­végeztük azt, ami a tanácsok­ra, a tanácstagokra, a tanács apparátusára hárult. Két év alatt a tanácsok mintegy nyolcmilliárd forin­tot használtak fel település- fejlesztésre, a lakosság élet- körülményeinek javítására, intézmények fenntartására, az ellátás színvonalának eme­lésére. A községekben, a nagy­községekben ennek nyomán mind erőteljesebben tapasz­talható a városiasodás. Első helyen említem a lakásépítést: számos új lakótelep épült. Gödöllő, Százhalombatta, Vác, Dunakeszi, Szentendre, Ve- csés, Nagykőrös, Cegléd, Szi- getszentmiklós lakótelepei sok ezer embernek teremtettek otthont. Ezek a lakótelepek megváltoztatják a környék arculatát is. Sok pénzzel, még több lelkesedéssel A megyében valaha na­gyon elmaradott volt a köz­művesítés. A tanácsok erőfe­szítése nyomán, a lakosság hozzájárulásával, ebben is nagy változás állott be. Re­gionális rendszerek alakul­tak ki, s általuk ma már a lakosság 64 százaléka jut egészséges vezetékes ivóvíz­hez. A Gödöllő—Vác, a Pi­lis vidéke, a szobi környék vízellátása a regionális víz­művek kiépítésével jelentősen megjavul. Üj iskolák, óvodák sora javítja az oktatás, nevelés feltételét. Csupán példaként említem a dömsödi, az üllői, a kiskunlacházi, a gyáli és a százhalombattai iskolákat, ámelyek egészséges, korsze­rű körülményeket biztosíta­nak a tanulóknak. Említés­re érdemes Vác, Gödöllő, Gyál, Budaörs szép, minden igényt kielégítő óvodája. Bő­vült az egészségügyi hálózat, új szakrendelők biztosítják a zavartalanabb, a kényel­mesebb és hatásosabb beteg- ellátást, új orvosi körzetek alakultak. A gödöllői rendelő­intézet már hároméves, de Százhalombattán, Szentend­rén, Gyálon nemrégen adták át rendeltetésének az intéz­ményeket. Monoron, Vácott pedig belátható időn belül megnyitják kapuikat a bete­gek előtt az új rendelőinté­zetek. Ezzel jelentősen javul a főváros környékén lakó dolgozók járóbeteg-ellátása. Két év alatt 50 ezer négy­zetméter területű új üzlet- hálózat épült. Közkedvelt például o váci iparcikk- és élelmiszer-áruház. Tizenki­lenc ÁBC-áruházat adtunk át az utóbbi hónapokban rendeltetésének. A többi kö­zött Talcsony, Nagykőrös, Cegléd, Érd, Gyál, Budaörs lakossága vallja, ezzel jelen­tősen megjavult az áruellá­tás, kényelmesebbé vált a beszerzés. Jelenleg tizenhét ÁBC-áruház építésén dolgoz­nak. Az ellátás javítását je­lentette a sütőipari hálózat kiépítése. Akkor is, ha a ke­nyér minőségén még bőven van javítanivaló, ha a szál­lítás is sokszor nehezíti a friss pékáru útját a fogyasz­tóhoz — már nem kell Bu­dapestről beszerezni a min­dennapit. Ezekhez az eredmények­hez nemcsak pénzre, beruhá­zásra volt szükség. A taná­csok színvonalas gazdaság- szervező munkája nélkül el­képzelhetetlen lett volna e nagyarányú fejlődés. A párt­szervezetekkel, a * tömegszer­vezetekkel karöltve, szoro­san, tervszerűen együttmű­ködve váltak valóra a tervek. A lakosság cselekvő támoga tása ösztönzőleg hatott a ta­nácsokra is, a közös erőfeszí­tés meghozta gyümölcsét. A tanácsok népképviseleti, ön- kormányzati és államigazga­tási jellegének kibontakozá­sával és hatásköre kiszélese­désével a lakossággal való kapcsolat még szorosabbá vált. A korábbi falugyűlések, a tanácstagi beszámolók, va­lamennyi fórum bizonyította: Pest megye dolgozói érdek­lődnek lakóhelyük jövője iránt és gyarapításából, fejlesztésé­ből cselekvőén kiveszik ré­szüket, alkotóik lesznek a jövő tervek megvalósításá­nak is. A társadalmi össze­fogás eredményei minden vá­rosban, községben megtalál­hatók, kézzelfoghatók. Nem épülhetett volna fel a lakos­ság segítsége nélkül az üllői tizenhat tantermes iskola, nem készülne határidőre a kistarcsai kórház, nem nyújt­hatna ma ezernyi szórako­zást a váci művelődési ház, a dunaharaszti 125 személyes óvoda, nem enyhített volna a község gondjain, ha nem szövetkeznek társadalmi mun­kára a szocialista brigádok, munka- és lakóhelyi közös­ségek. Átformálják az életmódot A társadalmi kezdeménye­zésnek nagyszerű hagyomá­nyai vannak Pest megyében. Az előző, a negyedik ötéves terv valóra váltásában is nagy szerepe volt az összefo­gásnak. Az ipari, a mezőgaz­dasági üzemek munkásai, szo­cialista brigádjai több mint egymilliárd forint értékű tár­sadalmi munkávál járultak a közösség ügyéhez. Az ötödik ötéves terv első két évében pedig pégyszázmillió forinttal segítették a fejlődést. Ennek az eredménye, amiről szól­tam a többi között : az óvo­dai helyek számának növe­lése. Tervén felül csaknem há­romezer óvodáskorú gyer­meket vehettek fel. A következő években is tá­maszkodunk a lakosság lel­kesedésére, öntudatára, al­kotókedvére. Ez a társadal­mi erő biztosíték arra, hogy minden lehetőséget kihasz­náljunk a lakosság életkö­rülményeinek javítására. A közérdekű javaslatok elhang­zásától, a millió forintokat érő társadalmi munkáig, szervezéstől a megvalósulá­sig, a fizikai és a szellemi segítség sokféle változatáig számítunk a választó polgá­rokra. Pest megye fejlődését, vál­tozását eddig is a sokszínű­ség jellemezte. Tovább nőtt a megye népessége, tovább emelkedett a városnagyságú munkáslakta nagyközségek lakosságának száma. A településfejlesztésben, a terveknek megfelelően, a leg­nagyobb fejlődés a lakásépí­tésben következett be. A la­kótelepeken és a hagyomá­nyos családiház-formában ti­«zer országainak formálódó kontaktusaihoz, de tanulságos a tőkésországok munkásosztá­lyának is. Jellemzőjeként fejtette ki, hogy nincs semmiféle függőség, hanem érvénye­sül továbbra is a kis ország önállósága és a kölcsönös érdekek jutnak kifejezésre. Ez azonban, a dolog természeténél fogva, ha­zánknak jár gyakori előnyökkel. más mellett élés gyakorlati teendőiről. Ami azután a távolabbi, hosszabb távon gyümöl­csözve az enyhülés térhódítását szolgálja. ★ Több interjút, sajtóértekezlet! válaszokat üs olvashatunk a kötetben. Ezek önmaguk­ban véve mutatják Kádár János nemzetközi befolyását, hogy véleményére figyelnék a tő­késországokban is. A baráti országok, a test­vérpártok lapjainak adott nyilatkozatok mel­lett, burzsoá sajtószerveknek, a többi között az amerikai UPI, az AP, a Frankfurter Rund­schau munkatársainak kérdéseire adott vála­szokat, s bécsi, római, bonni látogatása ide­jén jelent meg sajtóértekezleten. E gyakran olyannyira eltérő közegben és körülmények között elhangzó megnyilvánulásoknak sajá­tos közös vonását figyelhetjük meg: akár baráthoz szól, akár más politikai meggyőző­dés híveihez, itthon beszél, vagy külföldön, ugyanolyan nyíltsággal, elvi következetes­séggel teszi. Pedig sokszor úgynevezett ké­nyes kérdéseket is föltettek egy-egy sajtó­konferencián. Nem kerülte meg ezeket sem, válaszolt rá, ha arról esett szó, hogy meddig maradnak nálunk szovjet csapatok, vagy pél­dául vannak-e nálunk politikai foglyok a börtönökben, vagy pedig legújabban az „eu- rokommunizmusról” próbálták faggatni. Egyetlen egyszer sem adott kitérő választ. És éppen ez az, amely — még azokban is, akik nem értenek vele egyet —, tiszteletet vált ki személye és politikánk komolysága iránt. Egyúttal ez a mély elvi megalapozottság biz­tosítja a lehetőséget, jelenti a szilárd talajt ahhoz, hogy különböző társadalmi berendez­kedésű országok tárgyalhassanak a konk­rét együttműködés formáiról, a békés egy­E nyílt elviség a külkapesolaitokban tehát éppúgy jellemző vonás, mint belpolitikai éle­tünkben. Ennek kérdéseiről egyébként bő­vebben Kádár János előző, belpolitikai te­matikájú köteteiben olvashatunk (A szocia­lista Magyarországért, 1968—1972, Válogatott beszédek és cikkek, 1957—1973, s legutóbb az 1975-ben megjelent: A fejlett szocialista társadalom építésének útján). Itt is találunk azonban az előbb említettekre vonatkozó több utalást. Egy interjúban szól arról, hogy a tömegek politikai következtességet várnak, és őszinte, nyílt politikát a párttól, a kor­mánytól. Tudni kívánják ugyanis hogy kik­re támaszkodunk, kik ellen küzdünk, mi­lyen módszereket akarunk. Vagyis a tömegek természetszerűen a nyílt, az egyenes beszédet szeretik. Amilyen ennek az egész kötetnek, a kádári stílusnak a jel­lemzője, amely tartalomban és kifejezési for­mában egyaránt megmutatkozik. Egynéhány szinte aforizmái tömörségű kijelentése — mint már az előzőekben szó volt erről — va­lósággal szállóigeként terjedt el. (PL: Aki el­lenünk nincs, velünk van. — Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz.) Ugyancsak ilyen jellemző jegy a min­dig vitára kész kihegyezettség, a szemléltető és találó példák, hasonlatok, máskor törté­nelmi párhuzamok, s még valami: a lappan­gó, csendes humor, amely elő-előbukkan be­szédeinek fűszereként Mindezek a stílusjegyek azonban éppen azért érvényesülnek, mert precíz logikai épít­ményt öltöztetnek, s tartásukat az elviség adja. Mindig közérthetően, s főként — félre­érthetetlenül. Lőkös Zoltán zennyolcezer lakás épült és több mint negyvenezer lakos költözhetett kulturáltabb, ké­nyelmesebb, egészségesebb otthonba. A legtöbb családi házat Érden; a Galgavölgye községeiben: Túrán, Hévíz- györkön, Bagón, Ikladon; Cegléd környékén, a budai járásban Budakeszin építet­ték. Örömmel nyújtottuk át nyolcszáz nagycsaládosnak a tágas, a megfelelő nagyságú otthon kulcsát. Űj lakásokat építettünk számukra, üres házakat vásároltunk meg, csakhogy minél előbb kielé­gíthessük a jogos igényeket. A lakásépítésre ösztönzőleg hatott a hitelpolitika is. A megye két városában és ti­zenegy nagyközségében meg­gyorsította a lakásépítést a telepszerű forma. A lakótele­pek építésével egyidőben tö­rekszünk arra, hogy a járu­lékos, a kapcsolódó intézmé­nyek is időben elkészülje­nek. Kezdettől álljon ren­delkezésre bölcsőde, óvoda, iskola, üzlet. A korábbihoz képest jobb a beruházó tanácsok, a ter­vezők és a kivitelező építő­ipari vállalatok együttmű­ködése, kevesebb a kifogás a lakások minőségére, s az épí­tészek mindinkább betartják az építési határidőt. A taná­csok felelőssége nem feje­ződik be a lakások átadásá­val. Szerencsére mind több tanács fordít arra is figyel­met, hogy alakítsák, formál­ják a lakótelepi életkörül­ményeket, egészséges, jó kol­lektívákat szerveznék. Jól működik a szolgáltatás, ki­alakult a házirend, szép par­kokat építenek, a játszóte­rek vonzzák a gyerekeket, s legtöbb helyen ügyelnek a köztisztaságra. Ahol mindezt még nem teremtették meg, joggal éri bírálat a tanácso­kat. Csakúgy, mint a múltban, a jövőben is nagy a jó ha­gyományokkal rendelkező, magánerős családi ház építé­sének jelentősége. A negye­dik ötéves terv idején 28 ezer családi ház épült Pest me­gyében. Jelen tervünkben mintegy 30 ezer magánerőből épített családi házzal szá­molunk. Ebből két év alatt 12 ezer ház már lakható. Eze­ket a családiház-építéseket a tanácsok több kisipari enge­dély kiadásával, építésre al­kalmas telkek kialakításával, építési tervek ajánlásával és az építési engedélyek huza­vona nélküli, bürokrácia­mentes szolgáltatásával se­gíthetik. Szeretnénk meggyor­sítani a szociális követelmé­nyeknek meg nem felelő te­lepek felszámolását. A nagy- családosok számára felkutat­juk a magántulajdonban lé­„A két év eredményei biztatók: a tervezett száz tanterem helyett annak kétszeresét (215 termet) építettünk meg . . Képünkön a mag- lódi iskola új épületszámya, amelyet e hónap elején adtak át jelentős társadalmi összefogással. Halmágyi Péter felvétele' vő, de üresen álló házasln- gatlanokat és megvásároljuk azokat. Társadalompolitíkailag is fontos helyet foglalt el a ta­nácsok életében a gyermek- intézmények fejlesztése. A társadalmi összefogás ered­ményeként 25 ezerről 30 ezer­re nőtt az óvodák befogadó- képessége: ez kétszerese a ter­vezett fejlesztésnek. Az óvo­dáskorú gyermekeknek mint­egy 73 százaléka kap ma he­lyet az óvodákban. A taná­csok saját anyagi erejükből képtelenek lennének kielé­gíteni az igényeket, tovább­ra is csak az az út járható, amelyet az utóbbi években megszoktunk: a tanácsok, az üzemek, az intézmények és a lakosság közös erőfeszítésé­vel oldhatjuk meg gondjain­kat. Az általános iskolai ellátás megjavítása még az óvodai helyek növelésénél is na­gyobb terhet ró a közössé­gekre, a tanácsokra. A két év eredményei biztatók: a ter­vezett száz tanterem helyett annak kétszeresét (215 ter­met) építettünk meg. Ezek egy része a 12 új iskolában, más része a meglévő iskolák bővítésével alakult. Mind a városokban, mind a közsé­gekben sok nagyszerű példát lehetne felsorolni az ered­ményekről, a kezdeményezé­sekről, az önfeláldozásokról, a szervezettségről. Jelenleg száz­kétezer gyermek tanul az ál­talános iskolákban. Idén is­kolakezdéskor 7900 gyermek­kel több kezdte meg tanul­mányait, ez kétszerese a ter­vezettnek. Ennek elsősorban a megyébe telepedés gyors üteme az oka. Ez az ütem a következő időszakban sem csökken. Éppen ezért az ötödik öt­éves terv hátralévő három esztendejében negyvennégy új iskolát kívánunk építeni, 440 tanteremmel óhajtjuk biztosítani a megfelelő taní­tást. Kevesebb a panasz az ügyintézésre A lakosság szinte minden­nap találkozik valamilyen módon a tanáccsal. A taná­csok munkája és a lakosság élete számtalan szállal kötő­dik össze. Ahhoz, hogy a ta­nácsok el tudják látni azt a sokrétű feladatot, ami hatás­körükbe tartozik, magasabb szintre kell emelniük mun­kájuk színvonalát. Évente milliónyi alkalommal fordul a lakosság a tanácshoz ügyei intézéséért. Írásban, telefo­non, személyesen intézik dol­gaikat. Elsőrendű politikai kérdés tehát, hogy a szak- igazgatási szervek, a tanácsi apparátus dolgozói körülte­kintően, figyelmesen, törvé­nyesen és gyorsan intézzék a rájuk bízott tennivalókat. Azáltal, hogy az államigazga­tási hatáskörök döntő több­sége a helyi tanácsokhoz ke­rült, végre lehetővé vált: ott intézzék a lakosság hivatalos dolgait, ahol legjobban isme­rik azokat és a körülmények ismeretében a leggyorsabban is dönthetnek. A lakosságot érintő ható­sági ügyeknek: az építésható­ság, az adó-, az egészség-, a művelődés-, a gyámügynek, szabálysértésnek stb. 97 szá­zalékát intézik első fokon a helyi tanácsok. A tapasztala­tok igazolják a decentralizá­lás helyességét. Kulturáltabb, emberibb, törvényesebb lett a hatósági ügyintézés. Vácott, Szentendrén, Érden, Duna­keszin, de másutt is, o la­kosság megelégedésére vég­zik dolgukat a tanácsok Az ügyintézés minőségi fejlődé­sét bizonyítja, hogy az előző évben első fokon kiadott 177 ezer hatósági határozatnak 97,2 százalékát jogosnak, igaz­ságosnak ítélték, s fellebbe­zés nélkül elfogadták a lako­sok. Korábban, amikor a já­ráshoz, a megyéhez kellett első fokon fordulni, a felleb­bezések aránya a nyolc-tíz százalékot is elérte. t A helyi tanácsi testületek,' a tisztségviselők, az ügyinté­zők erősödő felelősségérzete, szakmai, politikai felkészült­sége, a növekvő szigorú tár­sadalmi ellenőrzés, a jogsza­bályok következetes érvé­nyesítése is javítja az ügyin­tézés színvonalát. A jogpoli­tikai irányelvek kiadása szin­tén hozzájárult a munkaszín­vonalának emeléséhez: egy­ségesebb lett a szemlélet és a gyakorlat. Mind ritkábban küldözge-' tik feleslegesen a lakosokat a tanácsok, szűnőben az ak­tatologatás, emberibb, meg­értőbb a légkör. Nem hagy­nak érdemi válasz nélkül ké­réseket. Kevesebben panasz­kodnak az ügyintézők rideg­ségére, értetlenségére, udva­riatlanságára. Lényegesen ke­vesebben fordulnak ma már panaszaikkal, kifogásaikkal a megyei és a központi szer­vekhez. * Kedvező visszhangot vál­tott ki — elsősorban a váro­sokban, de egy sor nagyköz­ségben —, hogy a lakosok a nap bármely szakában fel­kereshetik a tanácsi ügyfél- szolgálati irodákat. Vácott, Cegléden, Nagykőrösön, Ér­den híre van ezeknek az író- iáknak, példájuk követendő. Elégedetlenek vagyunk azon­ban az ügyintézés egyszerűsí­tésével, korszerűsítéséveL Még mindig sok a felesleges papírmunka az apparátuson belül is, és a lakossági ügy­intézésben is. Az ügyiratok 85 százaléka jelenleg a helyi ta­nácsoknak ad munkát, ez a szám is mutatja, minden egy­szerűsítési lehetőséget ki kel­lene használni. Több mint száz jelentési kötelezettséget szüntettünk meg a megyei tanácson, csökkent a köz­ponti szervek által kért je­lentési kötelezettség, javult az apparátus irodai, technikai gépesítése — mindezzel együtt még sok egyszerűsítési tarta­lékot kellene feltárná. A számok mögött — emberek Megfelelő szemléleti vál­tozással, kezdeményezéssel egyik napról a másikra egy­szerűsödhetne a munka. A fel­szabaduló időt, energiát in­kább a lakosság ügyeinek érdemibb intézésére kellene fordítani. A tanácsok a lakosság szol­gálatában állnak. A válasz­tott testületek, a tanácstagok, a szakigazgatási szervek dol­gozói, az ügyintézők arra tet­ték fel életüket, hogy szol­gálják a választópolgárok érdekét. A tanácsi munka sokrétű. Jelenleg a számos tennivaló közül csak azok­ról szóltam, amelyek legkö­zelebbről érintik a lakossá­got: a lakáshelyzetről, a vá­sárlási körülményekről, a gyermekintézményekről, a tár­sadalmi munkáról, az ügyin­tézésről. Ezeknek a gondok­nak a megoldása a legfonto­sabb az ötödik ötéves terv idején is. Azt szerettem vol­na érzékeltetni, milyen fele­lősen, elkötelezetten törődnek a tanácsok a választópolgá­rok mindennapi problémái­val, milyen céltudatosan dol­goznak azért, hogy a ma­gunk számára meghatározott feladatokat megoldjuk A szá­mok mögött emberek élnek A tanács választott tagjai és a szakapparátus dolgozói fu­tásuk. képességük javát ad- ;ák, hogy a nehézségeket le­győzve teljesítsék, amit vál- ’altak. Szerencsére nem egyeJ dűl kell cselekedniük, társuk a lakosság, i *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom