Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

Vallomás a kenyérről művészetben, hétköznapjaink küzdelmét is meghatározza. Régen a búzaszentelés szertartása kap­csolódott hozzá, ma olyan terme­lési kérdések, melyek okos gon­dolatokkal szerkesztik kenyérrel, több kenyérrel a jövőt. Mindezt elöljáróban azért szükséges el­mondani, mert Ady is meg­érezte A grófi szérűn, Az égő élet hevét. Ady is népünk is Élet­nek nevezte, nevezi a búzát, a ke­nyeret. Kiss István is annak értelr mezi: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem előtt a közelmúltban fel­állított művében, mely egyetlen Kalász, a kenyér, az élet diadal­mas szimbóluma. Kiss István szobrászi nagysága eddig is, most is az, hogy közért­hető jelképei azonnal utat talál­nak az emberek lelkületéhez, mi­közben gyönyört nyújtanak a szemnek, munkát adnak az érte­lemnek. A látvány ezúttal élő fel­kiáltójel. A gabonában testesül meg a nyár, a mező, a holnap. Ez a kalász a kenyér, a múlt és a jö­vő összes kenyerének összegezé­se., Jel, irány a derűhöz, a meg­szerkesztett harmóniához, a mun­kához, az élethez. A kizárólagos eszköz ezúttal a nagyítás nem is igényel mást. Életkoncentrátum e szobor, függőleges jel, irány, baráti megszólítás; küzdj ember: munkával, humánummal, érte­lemmel a kenyérért, mert a ba­rátságért, békéért küzdesz ál­tala. Ezzel a Kenyér, Élet, Kalász em­lékművel Kiss István is, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem is serkenti a fejlődést. Kiss István azzal, hogy megtalálta szoborjelét annak, ami Indiában éhség. Af­rikában lehetőség, nálunk valóság, az emberiségnek a holnap. A Gö­döllői Agrártudományi Egyetem számára szövetséges e szobor, olyan plasztikában meghívott ta­nár, aki naponta neveli a látvány szépségével a jövő mezőgazdá­szait, hogy több, egyre több ke­nyeret tálaljanak a föld hatalmas asztalán az emberiségnek. Losonci Miklós A kenyér ősi kincs, hiánya ré­mület, közelléte az élet teljessége és harmóniája. A kenyér így és ezért került a keresztény imába, ezért lett Petőfi Sándor, Szabó Lőrinc, József Attila lírájának egyik jelképe. A kenyér költészet és politika. Politika és közgazda­ságtan. Ha elég lesz belőle, béke marad a földön. Holnapunk a ke­nyér; mindenünk az. A kenyér és környezete élénken él cent­rális szimbólumként a képző­Szcrctem a Dunakanyart Az autóbuszvezető — Ideköt a munkám, amit szere­tek, itt jár iskolába a fiam és a kis­lányom, itt dolgozik a feleségem, az Ipari Szövetkezetnél, de itt élnek szüleim és három testvérem is — sorolja, Szentendréhez kötődésének indokait Zubán Károly, a Volán autóbuszvezetője. Ennek ellenére nem helybeli a család: 1972-be költöztünk ide, egy bátyám kivételével, aki ott maradt, ahonnan jöttünk, Békéscsabán. — Miért vetődtek ilyen mesz- szire az otthontól? — Nővérem ide jött férjhez. Mi eljártunk hozzá látogatóba és na­gyon megtetszett mindannyiunk­nak a vidék. Apám a békéscsabai téglagyárban dolgozott, akkor ment nyugdíjba. Én a Békés megyei Épí­tő Vállalat gépkocsivezetője vol­tam, feleségem a békéscsabai kö­töttárugyárban dolgozott, mint var­rónő. Elhatároztuk, hogy a Duna mellé költözünk. Sokáig kerestünk, amíg végre találtunk egy alkalmi vételt. Én itt a Volánnál érdeklőd­tem állás után. A vizsgáim megvol­tak, alkalmaztak. Azóta itt dolgo­zom. Most már túl vagyok az 500 ezredik kilométeren a balesetmentes vezetésben. De a család többi tag­ja is kapott munkát. Apám, bár nyugdíjas, Pomázon; a vízügyesek­nél dolgozik, anyám, aki szintén nyugdíjas, a leányfalui termálstran­don. — Bevallom, igen nehéz körül­mények között lakunk az egy és fél szobás házban a szüleim és a test­vérem családjával. Mi például a nyári konyhát tettük lakhatóvá. Természetesen, ezt átmenetinek tar­tottam és tartom ma is. Különösen most, hogy a Volán támogatja la­kásigénylésemet a városi tanácsnál, és rövidesen talán saját kényelmes otthonhoz jutok. Ez az egyetlen gond, ami beárnyékolja itteni éle­tünket. — Sok a panasz az úgyneve­zett csuklósbuszokra, hogy han­gosak, sokszor elromlanák, ön most naponta egy ilyen csuklós­buszt vezet. Mi a véleménye ezekről a panaszokról? — Valóban, mióta a Volánnál al­kalmaznak, ilyen csuklósbusszal já­rok. Többségük ugyancsak régi, erő­sen elhasználódott, tönkrement. Ezek a buszok még akkor kerültek ide, amikor nem volt ilyen nagy forga­lom a Dunakanyarban. Ezek a bu­szok messze többet futottak, mint elvárható lenne tőlük. Sokat is ja­vítjuk őket. Magam is minden in­dulás előtt átvizsgálom a motort, és a különböző berendezéseket, hogy ne forduljon elő hiba. Mindeneset­re reménykeltő lehet az utasok szá­mára. hogy már gyakorolunk az új csuklósbuszokon, amelyekkel a kö­zeljövőben korszerűsítik a Duna­kanyar Volán-autóbuszparkját. — Azon is bosszankodnak az emberek, hogy egymás után rö­vid időközönként három autó­busz is jön, utána 20—30 per­cig egy sem. — Ezt magam sem értem egé­szen. A menetrendet központilag állítják össze, és mi eszerint já­runk. Természetes, hogy a tervezők mindig az előző évi forgalmat ve­szik figyelembe. Viszont a Dunaka­nyar forgalma minden évben ug­rásszerűen emelkedik, sőt, az idő­járásnak is erősen a függvénye va­gyunk. — Bizonyára ön is gyakran ta­pasztalja, hogy a 11-es műutat sokan versenypályának tekintik, nem tartják meg a KRESZ elő­írásait ... — Sajnos, sokan sem a sebessé­get,'sem a követési távolságot nem tartják meg. Ezt saját bőrömön ér­Nem keresi a hibát Tanáros külseje elárulja: valaha pedagógus volt. A pályához ma is sok köze van. Báthy Tibor a gödöllői vá­rosi tanács művelődési osztályának gazdasági felügyelője. Rendszeres a kapcsolata a művelődési intézmé­nyekkel, az iskolákkal. Kis község­ben, 1940-ben kezdte a pedagóguspá­lyát, az általános iskola összevont négy felső osztályában negyvenöt gyereket tanított. Ez az indulás és alkati adottságai nem tették lehető­vé, hogy elkényelmesedien. Ha hajla­most lenne erre, nem vállalna ennyi társadalmi munkát. Korántsem mel­lesleg, de a Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság tagjai is. Tavaly óta kiváló népi ellenőr. Málnaéréskor kezdődött Báthy Tibor a tizenegy tagú bizott­ság dühös embere. Amilyen csendes és szerény, olyan harcias a vitában. Kedvelt és testreszabott harcmodora az irónia, az enyhe gúny, de ez soha nem egyes emberek, hanem a helyte­lenített, jelenségek, nézetek ellen irá­nyul.. Mikor és hogyan lett népi el­lenőr? — Jövőre lesz húsz éve, hogy meg­alakultak a népi ellenőrzési bizottsá­gok. Mindjárt az elején bekapcsolód­tam ebbe a munkába, akkor még a szobi járásban. — Mi volt az első vizsgálata? — Azt kaptam feladatul, hogy má- sodmagammal menjek el Perőcsény- be a felvásárlást ellenőrizni. Amikor odaértünk, már javában folyt a mál­naátvétel. Beszélgetni kezdtünk az emberekkel. Panaszkodtak, hogy az átvevő alacsony osztályba sorolja ter­mésüket és rosszul mér. Akkor még nem voltak úgy előkészítve a vizsgá­latok, mint ma, a magunk esze szerint próbáltunk fényt deríteni a panasz okára. Igazoltuk magunkat a felvá­sárlónál, ellenőriztük a mázsát, a sú­lyokat, rendben volt. Kérdőre von­tuk a felvásárlót, de ő azzal vágta ki magát, hogy eső után nedves a gyü­mölcs, mire elszállítják, csökken a súlya. Nem ismertük az előírásokat, nem tudtunk belemeni a vitába. Amikor a jegyzőkönyvet átadtuk a társadalmi elnökünknek, nem dicsért meg benünket. Felsorolta, mit kellett volna még ellenőrizni. Igaza volt. At­tól kezdve nem mentünk ki felké­születlenül sehova... A vizsgálati program az a mankó, amelyre az ellenőrzők támaszkodnak, ennek birtokában semmi nem kerül­heti el a figyelmüket. Báthy Tibor tizenöt éve tagja a Pest megyei NEB-nek; amint szokás, a megyei tanács ülésén választották meg társadalmi tisztségbe. Azóta többnyire nem személyesen vizsgáló­dik, hanem vizsgáló bizottságokat irá­nyít. Hogy csak néhányat említsünk: tanulmányozták a megyei cigányság helyzetét, az iskolaegészségügyet, a szociális otthonok állapotát és gaz­dálkodását, a nevelőotthonok helyze­tét, a műemlékvédelmet; azt, hogy a népesedéspolitikai határozatok össz­hangban vannak-e a kommunális fej­lesztéssel és egyebek között a felnőtt járóbeteg-ellátást. Mi volt az ered­mény? — Az azóta már meghalt Lévai doktorral együtt spekuláltuk ki — a legutóbb említett vizsgálat kapcsán —, hogyan lehetne csökkenteni az or­vosi adminisztrációt. Ennek a vizsgá­latnak az eredménye a gyógyszerfor­galmazás új rendje. Partnerek legyenek Báthy Tibor akkor érzi magát iga­zán otthon, ha művelődési intézmé­nyeket kell ellenőriznie. — Változtak-e húsz év alatt a népi ellenőrök munkamódszerei? — A cél ugyanaz: feltárni a hibá­kat, javaslatokat tenni ezek megszün­tetésére. A módszerek sokat változ­tak. Egyikünk sem polihisztor, tehát bizonyos szakosodásnak kellett vég­bemennie a bizottságokban. A me­gyeiben van közgazdász, orvos, fő­könyvelő stb., de ha nincs specialista, külső szakembert kér fel a bizottság a vizsgálat veztésére. A népi ellenőrök is egyre felkészültebb vezetőkkel áll­nak szemben, pontosnak kell lenni. — Mit jelent a szemben állás? Ta- pasztalható-e ellenállás a vizsgált szervek vezetői részéről? — Áljaiéban már nem, csak akkor, ha valamelyik járási NEB rosszul szervezi munkáját, s túl gyakran mennek egy-egy helyre. De erre ügyelnek, még akkor is, ha a népi el­lenőrök minden körülmények között segíteni akarnak. — Mikor sikeres a munkájuk? — Ha a javaslataink nyomán hozott intézkedésekről értesülünk; ha kor­mányrendeletekben, minisztertaná­csi határozatokban, miniszteri utasí­tásokban érvényre jut, amit elgon­doltunk. Leleplezni? — Nem akkor örülnek, ha sok hi­bát találnak? — Valóban tetszetősebb egy jelen­tés, ha sok hibát mutat fel. De a vizs­gálat eredményességének nem ok­vetlenül ez a mutatója. Különben is: egyre kevesebb durva hibát találunk. — Mikor vizsgálódnak? — A bizottsági üléseket leszámítva, a szabad időnkben. Volt is már emiatt nézeteltérésem a feleségemmel, bár ő is segít. — Húsz év után nem érzi még te­hernek? — Nem, egyáltalán nem — mondja nagy nyomatékkal. — Megmondom, miért. Mert érdekes munka, sokat le­het tanulni belőle, és mert olyan jó munkatársakkal dolgozom. Hatos Erzsébet zem naponta. Arról nem is kívánok beszélni, hogy ennek a magatartás­nak a következményeként nem te­lik el hét, de néha nap sem — kü­lönösen a nyári szezonban — bal­eset nélkül. Nem tudom megérteni azokat, akik kirándulni, felüdülní jönnek ide gépkocsijukban — sok­szor gyerekekkel —, miért kell a halál elé rohanniuk? Magam is já­rok személygépkocsival, de minden­kor haza is akarok érkezni. Ha nem volnék óvatos .vezető, már sok bal­esetben részes lehetnék. — Vágyik-e még vissza az Al­földre, vagy úgy érzi, hogy már ide tartozik? — Nem csak én, hanem az egész családunk idevalósinak érzi magát Naponta járom távolsági busszal az utakat, és ha megállunk, mindig gyönyörködöm a táj szépségében. Kisházi Iván György Frakkban és fapapucsban Dabasról jövet elhatároztuk, hogy Ücsán megnézzük a román stílű műemlék templomot. A premontreiek építették a XIII. században. A községbe érve, a piac mögötti poros mellékutcán flitteres fekete ruhák suhantak. A nagyestélyi toalettekhez ke­nyeret szorongató nők tartoztak, akik meg-megálltak beszélgetni frakkos és fapapucsos férfiak­kal A piacon nyüzsgő tömeg le­nyűgözve bámulta a nem min­dennapi látványt. Kíváncsiskod­va figyelték a templomot is, aho­vá a sötét ruhás hölgyek, urak bementek. Amint azt sejteni le­hetett, filmet forgattak. De nem statiszták hada várt a rendező instrukciójára, hanem vala­mennyien főszereplők: a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Rádiókórus tagjai. Azért jöttek Öcsára, hogy részt vegyenek Ko­dály Zoltán Psalmus Hungaricu- sának tévéfilmfelvételein, a kü­lönösen jó akusztikájú temp­lomban. A jubiláló zenekarfól beszél­gettünk a tagokkal. Elődje, a Székesfővárosi Zenekar 1923-ban alakult, mint amatőr együttes, de jelentős szerepe volt a zenei művelődés terén. Eredetileg ko­rábbra tervezték a városi zene­kar megalapítását, de az első vi­lágháború miatt nem valósult meg. 1922-ben egyesítették a pes­ti zenebarátokat muzsikálásra. A zenekar a Gellért-fürdő már­ványcsarnokában, majd az Ál­latkertben játszott 1923. április 5-én léptek fel a pesti Vigadó­ban. 1940-ben a zenekart átszer­vezték. A felszabadulás után megszűnt a főváros védnöksé­ge, s 25 évvel ezelőtt kapta je­lenlegi nevét. A főzeneigazgató azóta Ferencsik János. Az Álla­mi Hangversenyzenekart a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrenddel is kitüntették. Sok világhírű karmester is di­rigálta már az ÁHZ-t. Claudio Abbado szerint a társulat a vi­lág legjobb zenekarai közé tar­tozik. Ezt a státust akarják meg­tartani, s egyben őrizni az együt­tes lágy vonóshangzását, amely jellegzetes sajátsága. Sok beszélgetésre nem volt idő. Megérkezett a rendező, Hor­váth Ádám, nemsokára kezdődött a forgatás. Ferencsik, aki a ne­gyedszázados évfordulóra arany emlékgyűrűt kapott az Állami Hangversenyzenekar tagjaitól, készült, hogy pálcájával hirdes­se az igét: Kodály Psalmusát. Bent. a frissen ácsolt lépcső­kön énekelt a Rádió kórusa. A Psalmus Hungaricust Pest—Bu­da egyesítésének ötvenéves ju­bileumára írta a szerző. A mű szövege Kecskeméti Vég Mihály XVI. századbeli protestáns hit­szónok költőtől való. A vers alapja az 55. zsoltár: Mikoron Dávid nagy búsultában baráti miatt volna bánatában... Szólt a zene, és néhány csa­lódott turista orra előtt becsuk­ták a műemlék-templom kapu­ját. Ütjukra mentek a bámész­kodók, a piac mozgóárusai az utolsó falvédőt is visszapakol­ták az ütött-kopott autókba. Aki ezek után ment arra. már nem talált semmi rendkívülit... Kristóf Károly i

Next

/
Oldalképek
Tartalom