Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-17 / 296. szám
1977. DECEMBER 17., SZOMBAT \rMiino Befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) vékenységének összehangolására a trösztöktől eltérő irányítási formát is meghatározhasson. Ezen a kért felhatalmazáson alapul a kormánynak az a terve, hogy például az Állami Gazdaságok Központja az eddigi szervezési formában működik majd tovább. A minisztertanácsi rendelet tervezete azt is tartalmazza, hogy a vállalatok felügyeleti szervei 1978. június 30-ig az alapító határozatokat, a trösztök és vállalatok pedig szeptember 1—ig a szervezeti és működési szabályzataikat hozzák összhangba a törvény rendelkezéseivel. Ez azonban nem jelent valamiféle átszervezési kampányt. Ezeket a feladatokat a rendes munka menetében nyugodtan, megfontoltan, de felelősen kell majd végrehajtani. Kérem a tisztelt országgyűlést — mondotta befejezésül a miniszter —, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. KESERŰ JÁNOSNÉ: Számítunk a társadalom érdekeivel harmonizáló vállalati rugalmasságra ■— A vállalati önállóságra és a társadalom érdekeivel összhangban álló kezdeményezésre építő irányítási rendszer — hangsúlyozta bevezetőül Keserű Jánosné könnyűipari miniszter — az elmúlt 10 évben nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy vállalataink ma rugalmasabban gazdálkodnak. Gyorsabban követik az igényeket, vezetik be az új technikát, technológiát és termelékenyebben dolgoznak. Jóval több a gazdálkodáshoz értő, a gazdasági folyamatokat ismerő, várható változásait kutató és felismerő, gondolkodó, a termelés, az értékesítés javításán alkotó módon dolgozó szakemberünk, munkáskollektívánk. Ezt tartom a mennyiségekben — méterben, tonnában és párban, vagy nyereségben — mérhető jelen eredményeinknél Is fontosabbnak. Ez a döntő a jövő bonyolultabb feladatainak véghajtásában is. Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalata azt is alátámasztotta, hogy az önállóság nem jelentheti a gazdálkodó egységek magára- hagyatottságát. ban az ágazati és felügyeleti irányítás néhány kérdéséről szeretnék szólni. A kiindulópontnak az ágazati irányítást tekintem, mert az szélesebb körű, átfogóbb, kiterjed a felügyeletünkhöz nem tartozó 65 állami, főként tanácsi vállalatra, 399 kisipari szövetkezetre, 35 ezer kisiparosra. Az ágazati irányítás akkor tölti be feladatát, ha a gazdaságpolitikai célkitűzéseinknek megfelelően — a felügyeleti hovátartozástól függetlenül — biztosítja az ágazatban működő gazdasági egységek fejlődését. Munkamódszereink közül fontosnak tartjuk a gazdasági, társadalmi folyamatok összefüggéseit feltáró elemzést éppúgy, mint a kezdeményező, operatív szervező munkát. Gazdasági fejlettségünk jelenlegi fokán a népgazdaság egyetlen ágazata sem alakíthatja ki egyoldalúan a gazdálkodási, termelési, az értékesítési, vagy fejlesztési elképzeléseit. Tapasztalataink azt mutatják, hogy minél jobban összhangba hozzuk az egyes ágazatok, iparágak fejlesztését a kapcsolódó gazdasági folyamatokkal, annál kiegyensúlyozottabb a fejlődés. A könnyűiparban különösen nagy a jelentősége a területi szervekkel, a tanácsokkal kialakított szoros kapcsolatoknak. Közreműködésük nélkül nehéz lenne áttekinteni és ellenőrizni az ágazathoz tartozó csaknem 600 gazdálkodó egység mintegy 3600 telephelyének munkáját. Jó néhány termék előállításában fontos a tanácsi vállalatok és szövetkezetek munkája, hiszen a bútoripar termelésének csaknem a felét, a cipő- és a konfekcióipar termékeinek mintegy egyharmadát adják. Ezért támogatjuk a törvényjavaslat azon rendelkezéseit, amelyek vállalatok alapításánál, átszervezésénél, megszüntetésénél, vagy a helyi foglalkoztatottságot, ellátást érintő egyéb intézkedéseknél a területileg illetékes tanács véleményének kikérés sét is előírják. Fejlesztve o dolgozók tulajdonosi tudatát Az állami irányítás és ellenőrzés szabályai tok különféle társulásairól is. A módosított PTK erre is tartalmaz korszerű rendelkezéseket. A részletes szabályozás a közeljövőben elkészülő, a társulásokról szóló jogszabály feladata lesz. Itt említem meg, hogy a Minisztertanács felhatalmazást kér a törvényjavaslatban arra, hogy a jövőben, a sajátos feladatok ellátására — a törvény elveivel és céljaival összhangban — másfajta vállalati típust is létrehozhasson, illetőleg a vállalatok teA népgazdasági folyamatokat meghatározó, a vállalatok működésére általános érvényű kérdésekben kormányzati döntések szükségesek. Az államigazgatásban dolgozóktól pedig azt követeljük, hogy legyenek érzékenyek a gazdasági életben felmerülő gondokra, tárják fel a gyorsabb fejlődést fékező okokat. A beterjesztett törvényjavaslat megerősíti, a törvény erejével növeli a vállalati önállóságot és fokozottabban épít a társadalom érdekeivel harmonizáló vállalati rugalmasságra és kezdeményezésekre. Különösen fontosnak tartjuk, hogy termelő vállalataink aktívabban közreműködjenek a nyersanyagimport kedvezőbb forrásainak és időpontjának megválasztásában, termékeik határainkon túli értékesítésében. Kezdeményezzék a gazdaságtalan gyártmányok exportjának megszüntetését, a kedvezőbben termelhető áruiknak pedig szerezzenek új vevőket. Az exportszerkezet átalakításán túlmenően mérlegelni kell — mondotta a továbbiakban —, hogy mit nem érdemes gyártani .belföldre se, és hogyan lehet az importtal felszabaduló gépeket és élőmunkát magasabb minőségű, igényesebb, jobban értékesíthető termékek előállítására átváltani. Keserű Jánosné utalt a munkaerőhiányt enyhítő mind modernebb és drágább gépekre, technológiákra, leszögezve: Mégis termékeinknek ma még csupán kisebb hányada készül korszerűbb módszerekkel, vagy jut el a vevőkhöz. A hatékonyabb eszköz- és munkaerő-gazdálkodás sürgeti a már bevált eljárások szélesebb körű átvételét, másrészt újabbak felkutatását. Az ilyen kezdeményezések, természetesen nem kockázatmentesek. A tévedések, a megkövetelhető gondosság mellett sem kizárhatók. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a törvény elismeri a kockázatvállalás tényét és ezzel növeli a vállalkozások biztonságát. A jövőben is növekvő jelentősége lesz annak, hogy a Összefoglalva: ágazati irányító- és ellenőrző munkánkkal igyekszünk feltárni a jól megalapozott, szervezettebb munkával elérhető tartalékokat, ugyanakkor vizsgáljuk azt is: vajon a központi döntéseinkből, a szabályozó eszközök módszeréből nem származnak-e kedvezőtlen vonások. Olyanok, amelyek a társadalom érdekeivel ellentétesen befolyásolnák a vállalatok tevékenységét. Ezeknek az elveknek gyakorlati érvényesítése azt is megköveteli, hogy erősítsük "a minisztériumi munka demokratizmusát. Egy-egy fontosabb döntés előkészítésébe, végrehajtásának megszervezésébe a vállalati, szövetkezeti, tanácsi szakemberek minél szélesebb körét vonjuk be. Az ágazati irányításban megfogalmazott feladatainkat megkülönböztetett figyelemmel juttatjuk érvényre a felügyeletünk alatt álló vállalatok körében. Első helyen említem a vállalati vezetés személyi feltételeinek megteremtésével összefüggő feladatainkat. A hatáskörbe tartozó vezetőket tervszerűen — velük szemben egyre magasabb követelményeket támasztva — választjuk ki. Munkájukat folyamatosan értékeljük, gondoskodunk továbbképzésükről, politikai, szakmai látókörük bővítéséről. Arra törekedtünk, hogy tehetséges, korszerű ismeretekkel rendelkező, politikai szilárdságot, vezető készséget bizonyító fiatalokat és nőket nagyobb mértékben vonjuk be a vezetésbe. Keserű Jánosné ezután szólt az illetékes párt- és szakszervezeti szervekkel közösen végzett vállalati ellenőrzésekről, kiemelve: Fontosnak tartjuk az ellenőrzések nyílt légkörét és rendszeresen igényeljük, hogy a megállapításokat és a teendőket a vállalati fórumokon is megvitassák. A törvényjavaslatot az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Együttműködve a gyárak, szövetkezetek és tanácsok szakembereivel vállalatok fejlesszék' dolgozóik tulajdonosi tudatát, szocialista gondolkodásmódját és életformáját, gyarapítsák szakmai és politikai ismereteit. Elégítsék ki a munkás-közösségek jóléti, szociális és kulturális igényeit. — A könnyűipari vállalatoknál — ahol többségében nők dolgoznak — a közérzet javításában nagy jelentősége van a munkahelyi és a szociális körülmények fejlesztésének. Felismerve ennek az ösz- szefüggésnek a társadalom- politikai jelentőségét, a köny- nyűipari vállalatok 5 éves beruházási terveikben mintegy 3—3,5 milliárd forintot szánnak a munkahelyi környezet és a szociális létesítmények bővítésére, felújítására. Gazdasági feladataink hatékonyabb teljesítése a vállalati önállóság, a kezdeményezés és a kockázatvállalás erősítésén kívül nem nélkülözheti az állami irányítást, annak folyamatos korszerűsítését, hatékonyságának javítását. Eddigi tapasztalataink birtokájogszabályok és a vállalati szabályzatok határozzák meg. A lényeg: hogy az igazgató és a gazdasági vezetők ne csak a feladatok végrehajtásában támaszkodjanak a kollektívára. Vonják be őket a vállalatot, illetve a vállalat dolgozóit szélesebb körben érintő döntések előkészítésébe, kimunkálásába is. Fontos annak meghatározása is, hogy a kollektívának miben van döntési és miben véleményezési jogköre. Ez utóbbival kapcsolatban lényeges rendelkezése a törvénynek, hogy a vállalat dolgozói nemcsak a tervet véleményezik, hanem annak végrehajtását is értékelik, és a végzett munka kapcsán véleményt mondanak az igazgató munkájától is. A törvényjavaslat nem részletezi az üzemi demokrácia formáját, fórumait. Erre azért nem vállalkozhat, mert a központi szabályozás szükségképpen uniformizálná azokat. A vállalatoknál — nagyságuktól, szervezetüktől függően — nem egyformák a feltételek. A törvényjavaslat ezért a Minisztertanácsot és a Szak- szervezetek Országos Tanácsát, valamint bizonyos körben a KISZ Központi Bizottságát hatalmazza fel arra, hogy közösen határozzák meg az üzemi demokrácia gyakorlatának részletes szervezeti és működési elveit. Ez egyébként jórészt már meg is történt. Az üzemi demokrácia gyakorlásának és általában a vállalatok jó működésének fontos feltétele, hogy miként dolgoznak ott a politikai, társadalmi szervek. A párt- és a többi politikai, társadalmi szerveknek mozgalmi munkájuk színvonalának növelésével is hozzá kell járul- niok e törvény rendelkezéseinek sikeres végrehajtásához. körülmények mérlegelésével — a vállalat kérelmére egyenlítsék ki. Ez azért szükséges, hogy az ott dolgozó kollektívának ne legyen hátrányos helyzete, A törvényjavaslat nagy jelentőséget tulajdonít az ágazati irányításnak. A felügyeleti és az ágazati irányítás általában egybeesik. Nem engedhető meg, hogy a felügyeleti és az ágazati vezetés külön pályán fusson, hanem mindkét tevékenységnek ugyanarra a célra kell irányulnia. Ezt segíti elő a törvényjavaslat, amikor meghatározza az ágazati irányítás és ellenőrzés legfontosabb formáit, eljárási módjait, s egyben előírja az irányítás összehangolásának követelményeit. A vállalatok állami irányításában jelentős szerepe van az úgynevezett funkcionális irányító szerveknek — például az Országos Tervhivatalnak, a Pénzügyminisztériumnak, a Munkaügyi Minisztériumnak — is. E minisztériumok és főhatóságok népgazdasági irányító tevékenysége külön törvényekben, részletesen szabályozott: az országgyűlés néhány, évvel ezelőtt alkotott törvényt a népgazdaság tervezésének rendjéről. Van Munka Törvénykönyvünk, vannak az ár- szabályozásra és a termék- forgalmazásra érvényes rendelkezéseink. Készül az államháztartást és a pénzügyeket szabályozó új törvény, amely előreláthatólag 1978- ban kerül az országgyűlés elé. A Minisztertanács az állami vállalatokról beterjesztett törvényjavaslattal párhuzamosan dolgozik ellenőrzési rendszerünk továbbfejlesztését, az ellenőrzési munka színvonalának emelését szolgáló jogszabályok előkészítésén. Ezek közvetlenül érintik az állami vállalatokat is. A jelen törvényjavaslat nem tartalmaz részletes rendelkezéseket az ellenőrzésről. Ugyanezt mondhatom el a váílalaA törvényjavaslat egyik legfontosabb fejezete az, amely a vállalat állami irányítását, ellenőrzését szabályozza. A vállalatok felügyeleti irányítását — az eddigieknek megfelelően — az alapító szerv közvetlenül látja el. Véleményünk szerint a vállalatok felső irányítása azt jelenti hogy a központban a fő társadalmigazdasági folyamatokat kell kézben tartani. A törvényjavaslat ennek megfelelően határozza meg, hogy a vállalat felügyeleti szervének elsősorban az a feladata: szervezze és ellenőrizze a kormányzati döntések végrehajtását, ' segítse élő gazdaságfejlesztési céljaink és eszközeink összhangját. Az ágazati irányításnak is meg kell felelnie e követelménynek. A törvényjavaslat az eddigi szabályozásnak megfelelően tartalmazza, hogy a vállalatot — meghatározott tevékenységre — az alapító szerv akkor utasíthatja közvetlenül, ha azt honvédelmi feladat megoldása, vagy államközi kötelezettségük teljesítése kívánja meg, és a feladatok elvégzését gazdasági eszközökkel nem, vagy nem kellő hatékonysággal lehetne megoldani. A gazdasági élet bonyolult folyamataira való tekintettel azonban — gyakorlati tapasztalatokból kiindulva — a törvény felhatalmazza a kormányt, hogy az utasítás más eseteit is megállapíthassa. Ilyenek lehetnek például a lakosság ellátásával, a termelési szerkezet változásával, az export növelésével összefüggő, az egész népgazdaságot, vagy annak fontos területét érintő kérdések. Arról a kormány gondoskodik, hogy illetéktelen operatív beavatkozásokkal ne zavarják a vállalati gazdálkodás ^stabilitását és rendes menetét. A törvény rendelkezik arról is, hogy, ha a közvetlen utasítás végrehajtása nyomán az adott vállalat esetleg anyagi hátrányt szenvedne, azt — az összes A törvényjavaslat megerősíti azt az eddig is érvényben lévő szabályt, hogy a vállalat felelős vezetője az igazgató, aki meghatározott keretek között önállóan és. egyéni felelősséggel látja el megbízatását Ezen az elven nem változtat az sem, hogy fontos követelmény: az igazgató támaszkodjék fokozottabban a vállalat többi vezetőire, az egész kollektívára, és szorosan működjék együtt a társadalmi szervezetekkel. Az új szabályozás kimondja azt is, hogy a számára biztosított jogokat és előírt kötelességeket az igazgató az állam megbízásából gyakorolja, illetve teljesíti. A törvény természetesen nem vállalkozhat az igazgató' jog- és hatáskörének teljes felsorolására, csak a legfontosabb tennivalókat írja elő. Olyan kérdésekről van szó, mintha vállalati tervek meghatározása, a vállalat anyagi és szellemi erőforrásainak, eszközeinek ' hatékony fel- használása és gyarapítása, a társadalmi tulajdon védelme, a vállalati ár- és üzlet- politika meghatározása, a szerződések megkötése és a szerződési fegyelem betartása, a belső ellenőrzési, információs és számviteli rendszer megszervezése, a vállalat mérlegének megállapítása. Állami vállalataink igazgatóinak túlnyomó, döntő többsége eddig is eredményesen látta el fontos megbí- 1 zatását. Minthogy szocialista rendszerünk rájuk bízta a gazdasági egységek felelős vezetését, társadalmunk joggal tekint úgy a vállalatok igazgatóira és közvetlen munkatársaira, mint népgazdaságunk vezetésének elsőrendű tisztségviselőire. A törvényjavaslat külön szabályozza a vállalati dolgozók részvételét a vállalat irányításában. A szocialista demokrácia, a közügyekben való cselekvő részvétel alkotmányos elveit fogalmazza meg a törvényjavaslat, am*kot az üzemi demokráciáról rendelkezik. Nálunk, mint a többi szocialista országban is, a munkás, a vállalati dolgozó nem pusztán munkavállaló. Tulajdonosi jogai is vannak. A dolgozók a vállalat irányításában közvetlenül és képviseletük útján vesznek részt. Hogy mely kérdések azok, amelyekben közvetlenül és melyek azok, amelyekben a képviselőik útján —azt Legyenek a munkások az üzemek vezetésének cselekvő részesei hét el, amely nem teszi kétségessé, hogy a tröszt —mint gazdálkodó szervezet — felelős az általa irányított vállalatok összességének, tehát az egész tröszt hatékony gazdálkodásáért. A törvényjavaslat külön vállalati típusként szabályozza a közüzemi vállalatokat. A közüzemi vállalatok kategóriájába főleg az energiaszolgáltatást (villany, gáz), a vízellátást, a fürdő- és köz- tisztasági szolgáltatást, a helyi közlekedést, a távfűtést, valamint az egészségügyi és a kulturális szolgáltatást ellátó vállalatokat soroljuk. A lakosságnak ezekkel van a legtöbb gondja-baja. Ezek a vállalatok léptek fel korábban — jellegük tisztázatlansága folytán — hatósági szerepben és módszerekkel. Ez a jogkörük a Polgári Törvénykönyv megalkotásával megszűnt, illetőleg a hatósági tevékenységben csak közreműködnek. Szeretném azonban nyomatékosan kiemelni, hogy e vállalatok tevékenységére nem az elmondott negatívumok jellemzők, hanem az, hogy egyre magasabb színvonalon látják el nem könnyű szolgáltatási feladataikat. Hogy a jövőben még jobban kötődjenek a lakosság ellátásához, részükre — a törvényjavaslat értelmében — szolgáltatási kötelezettséget lehet előírni. Középtávú fejlesztési terveiket központilag hagyják jóvá, és a központi utasítási, valamint esz- köz-átcsoportosítási tilalmak rájuk nem vonatkoznak. Irányításuk tehát közvetlenebb Sokszor joggal érzik úgy, hogy nem részesülnek az őket megillető jogokban, anyagi és erkölcsi megbecsülésben. Általános a vélemény — és ez a társadalmi vitákon is kifejezésre jutott —, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Ezt a törvényjavaslat figyelembe veszi. Előírja, hogy a vállalat — szervezeti és működési szabályzatában és kollektív szerződésében — állapítson meg e szervezeti- egységek számára külön elszámolási és ösztönzési rendszert. Ennek keretében biztosítani kell a szükséges gazdálkodási önállóságukat. felelősségüket és azt, hogy közvetlenül legyenek érdekeltek gazdasági és fejlesztési tevékenységük eredményességében. Ez az előírás segíti a dolgozók jogos igényének kielégítését, hogy az ő esetükben is jobban érvényesüljenek a szocialista ösztönzés és elosztás elvei. Másik fontos kérdés a trösztökre, illetve azok vállalataira vonatkozik. Ismeretes, hogy a trösztök — mint több vállalat szoros gazdasági együttműködését és fejlesztését szolgáló szervezetek — létjogosultságát a szocializmusban is elismerjük. Ha a tröszt és a hozzá tartozó vállalat is jogi személynek számít, hogyan lehet biztosítani tröszti méretekben a központi irányítást és ugyanakkor a megfelelő vállalati önállóságot? Nehéz kérdés! Csak úgy érhető el, hogy mindkét irányban korlátozásokat írunk elő. Ez azon-
