Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

**«« ¥ xsíimm 1977. DECEMBER 17„ SZOMBAT Rubelek és tanulságok Befejeződött a Szovjetunó Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka Pénteken befejezte munká­ját a szovjet parlament A Legfelsőbb Tanács üléssza­kán megvitatták és egyhan­gúlag elfogadták az 1976. évi költségvetés végrehajtását és a jövő évi népgazdasági és szociálpolitikai tervet. Ezt követően az ülés meg­választotta a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának tag­jait és népi ülnökeit, mivel a bíróság mandátuma lejárt. A jelöltekre Kuznyecov, a Legfelsőbb Tanács elnökének első helyettese, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja tett javaslatot. A bíró­ság elnöke ismét Szmirnov lett. A tanács ülésén jóváhagy­ták a Legfelsőbb Tanács el­nöksége által hozott törvény- erejű rendeleteket. A szövetségi és a nemzeti­ségi tanács ülésén igen sok képviselő fejtette ki vélemé­nyét. Javaslataik révén né­mileg módosult is a jövő évi terv. Elsősorban a beruházá­sok megvalósításában, a szo­ciális és kulturális célokra fordított összegek ráfordítá­sában kértek a képviselők módosítást, de nem kevésbé fontos javaslatok hangzottak el a köztársaságok költség- vetésének növelésére, a he­lyi szervek önálló kereteinek bővítésére is. Máris széles körű nemzet­közi visszhangra talált az a következetesség, ami a Szov­jetunió költségvetésében is kifejezésre jut. 1978-ban — az idei esztendőhöz képest — nem növelik a hadsereg fejlesztésére szánt összege­ket. Ezzel a szovjet politika példát mutat: a NATO tag­államai ezekben a hetekben ugyancsak a jövő évi költ­ségvetésről folytatnak vitát a törvényhozásban, s eddig valamennyi ország a hadügyi tárca növekvő kiadásait he­lyezte kilátásba. Nem vélet­lenül. A NATO legutóbbi, Brüsszelben tartott csúcsér­tekezletén úgy döntött, hogy a tagállamok évről évre meg­határozott arányban növel­jék hozzájárulásukat az at­lanti fegyveres erők költsé­geihez, egyúttal pedig — te­kintettel a tőkésvilágban máig is tapasztalható pénzromlás­ra —, a nemzeti költségvetés­ben állandóan emelkedjék a hadügyi kiadásokra szánt ösz- szeg. összehasonlításképpen ér­demes elidőzni a Legfelsőbb Tanács ülésszakának vitájá­nál. A képviselők nem több harckocsit és rakétát, hanem nagyobb tervfegyelmet, fo­kozottabb takarékosságot, a termelés korszerűsítését sür­gették. Két példát kiragad­va, bizonyára kedvező ha­tást vált ki a közvélemény­ben. hogy az előirányzottnál több rubelt költenek a házak tatarozására és a közszükség­leti cikkek választékának nö­velésére. A kétnapos vitából és az elfogadott költségvetésből is kitűnt: a Szovjetunió jövőre még erőteljesebb lépéssel ha­lad majd a kommunizmus építésének útján, egyeztetve az ország és népei érdekeit internacionalista kötelezett­ségeivel. Gyapay Dénes Brezsnysv távirata Bétához Az angolai fővárosban véget ért az MPLA-Munkapárt múlt hét szombaton megválasztott központi bizottságának első ülésszaka. Agostinho Neto tájékoztatta a Központi Bi­zottság tagjait, az MPLA első kongresszusa munkájával kap­csolatos néhány kérdésről és a legutóbbi dél-afrikai és zim­babwei fejleményekről. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke az MPLA-Mun- kapáirt I. kongresszusának eredményes befejeződése al­kalmából táviratban köszöntöt­te Agostinho íletót, az MPLA- Munkapárt elnökét, az Ango­lai Népi Köztársaság állam­főjét. Szívélyesen üdvözlöm önt, az angolai forradalom kiemel­kedő vezetőjét, az MPLA- Munkapárt elnökévé történt megválasztása alkalmából. A pártjával szolidáris szovjet kommunisták azt kívánják a pártnak és az egész angolai népnek, hogy haladjanak tel­jes sikerrel a választott úton — hangoztatja a távirat. Közel-Kelet A kudarc ellentétei A Palesztina} Felszabadftá- sl Szervezet Végrehajtó Bi­zottsága Damaszkuszban Jász- szer Arafat elnökletével pén­tekre virradó éjszaka ülése­zett és megvitatta a paleszti­noknak a jelenlegi helyzetben követendő stratégiáját. Palesz­tin források szerint a nem­rég Tripoliban tartott csúcs- értekezlet szemszögéből ta­nulmányozták a legújabb po­litikai fejleményeket. A PFSZ Végrehajtó Bizottsága úgy ha­tározott, találkozókat kezde­ményez a Szíriái vezetőkkel, hogy szilárd alapokra helyez­zék az egyiptomi lépésekkel szembeni ellenállásukat, és szembeszegüljenek a washing­toni politikával, amelynek cél­ja a térséget amerikai cionista ellenőrzés alá vonni. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter, aki csütörtö­kön délután érkezett vissza nyolcnapos közel-keleti út­járól, helikopteren azonnal a Fehér Házba ment, hogy az elnökkel tanácskozzék. Az amerikai sajtó egyértelműen szinte teljes kudarcként ér­tékeli Vance utazását. A pénteki egyiptomi lapok szerint az egyiptomi—izrae­li tárgyalások második — csütörtöki — napján felszín­re kerültek a két fél ellenté­tei. Anvar Szadat egyiptomi el­nök pénteken olyan értelmű nyilatkozatot tett, amely sze­rint lehetséges, hogy két hé­ten belül ismét találkozik Menahem Begin izraeli kor­mányfővel. A Menahem Begin izraeli kormányfő washingtoni tár­gyalásairól kiadott közlemény arra enged következtetni, hogy lényeges különbségek vannak a rendezésre vonatkozó iz­raeli és az amerikai álláspont között. Begin, aki pénteken egy órán át négyszemközt tanács­kozott Carter amerikai elnök­kel, majd további egy órán át Mondale alelnökkel, Vance külügyminiszterrel, s a Fe­hér Ház szinte egész vezető gárdájával, ma,, helyi idő szerint este ismét találkozik CarterreL Orvos egészségügyi vizsgálatok a Szaljut-S-on if második szakasz Milyen feladatokat kell és lehet feltétlenül megoldani az űrben - emberi közreműködéssel? Orvosi-egészségügyi kí­sérletek, vizsgálatok szerepel­tek a Szaljut—6 szovjet űrál­lomás két utasa, Jurij Roma- nyenko és Georgij Grecsko pénteki programjában, az űr­hajósok munkanapja nyolc órakor kezdődött. Az ergomé- ter-berendezés segítségével a fizikai megterhelés hatását elemezték; a két űrhajós külön­böző fizikai próbákat hajtott végre, miközben a műszerek regisztrálják szívműködésüket, érverésüket, légzésüket, sőt azt is, hogy egyes izomcso­portjaik a súlytalanság körül­ményei között hogy art reagál­nak a megterhelésre. Elektrokardiográfiai vizsgá­latot is végeztek, majd a Polinom 2 nevű, automatikus diagnosztikai berendezés és a rheograf segítségével másfajta, összetettebb vizsgálatokat folytattak a szív- és vér- edényrendszer működéséről. A bonyolult orvosi vizsgála­tokat Romanyenko és Grecsko egymáson végezte el a földi irányító központ orvosainak utasításai alapján. A vizsgálat igazolta az űrhajósok jelenté­sét: szervezetük alkalmazko­dott a súlytalanság viszonyai­hoz. Az életfunkcióik teljesen normálisan működnek, közér­zetük és egészségi állapotuk kitűnő, készen állnak a tartó- sabb űrutazásra. Mint a szovjet tudósok je­Jelentés a világűrből lezték, a Szaljut—6 útja bo­nyolultabb programot jelent a korábbiaknál, de még mindig csak előkészületnek számít Hasonló utak sorozatával le­het csak pontos programot kidolgozni a világűrben elvé­gezhető és elvégzendő vizsgá­latok, kutatási feladatok szá­mára, ugyanakkor fel kell de­ríteni azt is, mire képes az űrállomáson dolgozó ember. A kiváló űrhajós-tudós, áz űrál­lomások szerkesztésében ré­szes Konsztantyin Feoktyisz- tov szerint az űrállomásokon végzett, az űrkutatás során ember által végzett munka Csak röviden... MEGKEZDTE KÉTNAPOS ÜLÉSSZAKÁT a lengyel par-» lament. A tanácskozás napi­rendjén leüli-, bel- és gazda­ságpolitikai kérdésiek ' szere- pélnék. TANZÁNIÁBA UTAZOTT Agostinho Neto, a? MPÍÍA Munkapárt elnöke, az Angolai Népi Köztársaság államfője, Dar Es Salaam-i tárgyalásait követően felkeresi Zambiát és Mozambikot is. VARSÓBA ÉRKEZETT gaz­dasági küldöttség élén Nylko- laj Patolicsev, szovjet külke­reskedelmi miniszter. Edward Gierek, a LEMP KB első titká­ra és Piotf Jaroszewicz, a len­gyel minisztertanács elnöke fo­gadta. Megvitatták a lengyel- szovjet gazdasági együttmű­ködés továbbfejlesztésének leg­fontosabb kérdéseit. ÜJABB HATÁRIDŐ- A cip­rusi elnök fiának elrablói újabb határidőt szabtak meg. Äiäkl fenyegetőznek, hogy ki- végzik foglyukat, ha a kor­mány nem teljesíti követelé­ETIÓP HARCI SIKEREK. Az etiópiai reguláris csapa­tok, a milícia egységei és az önkéntes alakulatok ötnapos harcban jelentős sikereket ér­tek el a támadó Szomáliái erőkkel szemben Etiópia déli korszakában egyelőre csak a második szakaszt jelenti. Az első űrutazásokon azt vizsgál­ták, képes-e az ember tartó­san a világűrben maradni. Je­lenleg annak felderítése fo­lyik, hogy milyen feladatokat kell és lehet feltétlenül em­beri közreműködéssel megol­dani. A harmadik szakaszban majd e tapasztalatok alapján lehet konkrét és részletes programot adni az űrállomá­sok dolgozói számára. Mindenesetre ez a felderítő szerep a jelek szerint sok fel­adatot hárít Romanyenkóra és Grecskóra. Éppen ezért igye­keztek gondoskodni arról, hogy űrutazásuk a lehetősé­gekhez képest a legkényel­mesebb legyen. A Szaljut—6 fedélzetén például könyvtár is van, hogy szabad idejükben olvashassanak, sőt, magnósza­lagokon zenei könyvtárat is berendeztek, így az űrhajósok kívánságuk szerint könnyű, vagy komoly zenét hallgathat­nak szabad idejükben. A péntek délután sugárzott színes közvetítésben Grecsko volt az operatőr és Romanyen.- ko a riporter: az orientációs berendezések működéséről ad­tak rövid magyarázatot. El­mondották, hogy csütörtökön a kézi irányítású orientációs mű­veletet Afrika fölött hajtották végre, s elragadtatva szóltak arról, hagy milyen szép az afrikai kontinens a több mint 300 kilométeres magasságból A kipróbált, állhatatos pártmunkás Nyolcvan éve született Sallai Imre Az 1932. július 24-i Az Est cím­felirata egybehangzóan szinte az egész polgári sajtóval ezt harsogta; Kötél vár az elfogott kommunista vezetőkre! A kötelet az illegálisan működő KMP három vezetőjének — Sallai Imrének, Fürst Sándornak és Karikás Frigyesnek — készítették, akiket a párt irodáján, Budapesten, a VIII. kerület, Thék Endre utca 32. számú házban fogtak el Horthy rendőrnyomozói, öt nappal később, július 29-én kivégezték az akkor 35 éves Sallai Imrét és a 29 eszten­dős Fürst Sándort, akik utolsó sza­vaikkal a pártot, a világforradalmat éltették. A nemzetközi közvélemény felemelte szavát az ítélet ellen, til­takozott több világhírű író, művész, itthon tízezren Írták alá a József Attila fogalmazta röpiratot, mely a dolgozó polgárokhoz, munkásokhoz, gondolkodó emberekhez fordulva és az ő nevükben követelte az igazság­ügy-minisztertől az ítélet megmásí- tását. „Nálunk még mindig akasz­tanak azért, mert emberek nem bír­ják az éhséget, mert a társadalmi berendezések javítását vagy megvál­toztatását kívánják. Ma kommunis­ták életét akarják kioltani... hol­nap más politika válhatik halálosan veszedelmessé a mai viszonyokra, s akkor mások kerülhetnek akasztófa alá. A politikai ellentétek kötéllel való megoldása ellen ma és bár­mikor minden érzésünkkel és ideg­szálunkkal tiltakozunk” — írták a röpirat szerzői. Mindhiába, az íté­letet végrehajtották. Ki volt Sallai Imre, akitől ennyi­re féltek, akit ilyen nagyon gyűlöl­tek Magyarország akkori urai? Egy korabeli személyleírás így rajzolta meg alakját: „Sovány, 178 cm ma­gas, barna szemű, kiálló arccsontú, szemüveges, barna hajú, nyírott bajszű. Beszél magyarul, németül és oroszul.” Harmincöt éves volt ak­kor, s immár másfél évtizedes poli­tikai, mozgalmi múlt állt mögötte. 1897. december 17-én született Er­dőfülén, Udvarhely megyében. Ap­ját, aki falusi szatócs volt, kétéves korában vesztette el, s néhány hó­nappal azután anyja is meghalt. Mindketten tüdőbetegek voltak. Szülei halála után apai nagyszülei nevelték Miskolcon, később anyai nagyszüleihez került, az Udvarhely megyei Homrod-Oklándra. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után a Háromszék megyei Bárót község polgári iskolájába Íratták be, majd Budapesten a felsőkeres­kedelmi iskolában érettségizett, 1916- ban. A kitűnő tanulót az iskola ajánlatára a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. fölvette tiszt­viselői közé. Ez a „kiváló szorgalmú és minden tekintetben elsőrangú hivatalnok” — ilyennek jellemzi a bank egyik, 1918 elejéről kelt minő­sítése —, nem sokkal azután, hogy megkezdte polgári, kenyérkereső pályáját, olyan tanításokkal és né­zetekkel kötött ismeretséget, ame­lyek messze eltérítették attól a mun­kától, amit 1916 tavaszán még élet­céljának vélt. Az alig húszesztendos saiiai 1917- ben a Galilei-kör haladó anti- militarista diákjainak maroknyi cso­portjában, Szabó Ervin mellett is­merkedett meg a szocialista eszmék­kel, s kezdte meg politikai tevé­kenységét. Háborűellenes röpcédu­lák terjesztéséért 1918 májusában börtönbe került, ahonnan az ősziró­zsás forradalom szabadította ki. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, munka­társa a Vörös Üjságnak, szerkesz­tője a Vörös Katonának. A proletár- diktatúra idején a Belügyi Népbiz­tosság politikai osztályán dolgozott, mint Korvin Ottó helyettese. Jelen­tékeny szerepet játszott az ellenfor­radalmi összeesküvések felderítésé­ben. A Tanácsköztársaság leverése után mint emigráns, a párt és a kommunista ifjúsági mozgalom új­jászervezésén munkálkodott Becs­ben. Előadásokat tartott, cikkeket írt, dolgozott az osztrák és az Auszt­riában kiadott magyar nyelvű kom­munista sajtó szerkesztésében, ugyanakkor az illegális mozgalom­mal való kapcsolattartásnak, a kü­lönféle akciók, összejövetelek meg­szervezésének „aprómunkájában” is nagy odaadással és hozzáértéssel vett részt. Precizitása, szervezőké­pessége, konspirációs érzéke már ek­kor megmutatkozott. A húszas évek elején mégis más feladatkör jutott számára osztályré­szül. 1924-ben a Szovjetunióba ke­rült, ahol a Marx—Engels—Lenin Intézet tudományos munkatársa, majd osztályvezetője lett. Pontossá­ga, rendszeretete a marxizmus klasszikus műveinek összegyűjtése és feldolgozása során — ami az in­tézet feladata volt — szintén nagyon jól kamatozott. De a magyar kom­munista mozgalom sem nélkülözhet­te tehetségét: 1928-ban rábízták a párt budapesti illegális nyomdájá­nak működtetését. Szigorú illegali­tásban, lakásából alig kimozdulva állította elő itt a párt lapjának pél­dányait: egymaga készítette a sten­cilt, végezte a sokszorosítást, javí­totta a kéziratokat és írta meg né­melykor a hiányzó cikkeket is. 1929-ben újból Bécsbe, majd a Szovjetunióba került, ahonnan 1931 tavaszán tért ismét haza. Ekkor már tagja a KMP Központi Bizottságá­nak, mely két részből állott: a Kül­földi Bizottságból és az itthon ille­galitásban tevékenykedő Titkárság­ból. A két szerv tagjai negyed­évenként váltották egymást. Sallaira a legnehezebb, a legtöbb gonddal járó munkaterületek — a munka- nélküliek mozgalma, a szakszerve­zeti ellenzék, a falusi szervezkedés, a K1MSZ — politikai irányítása há­rult. „Kipróbált és állhatatos mun- katárs”-ként jellemezte a Komin­tern végrehajtó bizottságának szóló jelentésében Huszti Ferenc, a KMP Külföldi Bizottságának akkori veze­tője, s hozzátette: „Az egész párt legtehetségesebb konspirátora, aki a központi apparátust eddig nem lá­tott magaslatra emelte.” A párt tevékenysége akkoriban fellendült, az addig nem ismert mélységű gazdasági válság, az ál­tala okozott tömeges munkanélküli­ség, a nyomor fokozódása fogékony- nyá tette a munkás- és szegénypa­raszt tömegeket a kommunisták szava iránt. Fokozódott a tünteté­sek, megmozdulások száma. A vál­ságtól és következményektől meg­rettent uralkodó körök az erőszak fokozásában kerestek kiutat. Ürügy­ként használva a biatorbágyi vasúti híd felrobbantását, statáriumot hir­dettek, mely az úgynevezett „kom­munista bűncselekményekre” is ki­terjesztette a rögtönbíráskodás ha­tályát. Sallai Imre ebben az időben már sokat betegeskedett, szervezete ne­hezen birkózott a néhány évvel ko­rábban kapott malária következmé­nyeivel, nemegyszer 40 fokos lázzal ment el az illegális megbeszélésekre. Kérhette volna, hogy újra emigrá­cióba mehessen gyógykezeltetésre. De ő fontosnak tartotta, hogy a ma­gyar munkásosztály harcának fel­lendülése idején személyes részese lehessen e küzdelemnek. Horthyék politikai rendőrsége nagy erőket vetett be, hogy rajtaüt­hessen a KMP vezetőin, s 1932 nya­rán sikerült is nyomára bukkanniuk a Titkárság tartózkodási helyének. Itt fogták el július 15-én Sallai Im­rét. A legkegyetlenebb brutalitással, válogatott kínzásokkal igyekeztek őt és társait vallomásra bírni, de hiá­ba. Pártkapcsolataikról nem vallot­tak, sem a rendőrségen, sem a rög­tönítélő bíróság előtt. „Sallaira és Fürstre emlékezz proletár!” — hangzik az ismert munkásmozgalmi induló szövege. A felszabadult magyar munkásosztály, dolgozó népünk híven őrzi a nyolc­van esztendeje született Sallai Imre emlékét. Gy. M. i *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom