Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
A Csepel Autógyárban Ráadás kommunista műszak A Csepel Autógyár dolgozói már az esztendő elején elhatározták, hogy az idén — a már természetesnek tartott — két kommunista műszakjukhoz egy harmadikat is csatolnak, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére, s az érte járó bért felajánlják a vállalat szociális és kulturális alapjának bővítésére, valamint a lakásépítési kölcsön összegének növelésére. A harmadik kommunista műszak időpontját november 19-ben határozták meg, és a tegnapi szabad szombaton, a reggeli műszakkezdés idején, 4 ezer 500-an jelentek meg, nemcsak a szigetszentmiklósi törzsgyárban, hanem a pest- erzsébeti II. számú gyárban és a IV-es számú gyár telephelyein: Szeghalmon, Dévavá- nyán és Körösladányban is. A délutáni számvetéskor a már megszokottnál is jobb eredményt öszegezhettek, de erről majd később. Szóljunk i néhány szót inkább arról a kitűnő szervezésről, amelyről a szervókormány gyárrészleg pártalapszervezetének vezetősége adott tanúságot. Kezdettől fogva ők voltak a gazdái a november 19-i kommunista műszak helyi szerMegint i|[ éhány hét van vissza az esztendőből a naptár szerint, de mert a vasárnapok és az ünnepek lecsípnek a hátralevő időből, munkára a papíron szereplőknél is kevesebb fordítható. Kár lenne illedelmeskedve kerülgetni azt, amit úgyis tapasztalunk: megint megkezdődött az év végi hajrá. Megint, áll előbb, a gond tartósságára, ismétlődésére utalva, mert hiszen hosszú ideje lázgörbéhez hasonlóan emelkedik és süllyed a megye iparának termelése egy- egy naptári időszakban, negyedévben, félévben, esztendő végén. Ez idén júniusban például húsz százalékkal több árut értékesítettek a megyében dolgozó üzemek, mint áprilisban, s tavaly, tavalyelőtt ezzel megegyező volt a helyzet. Sőt, az 1976-os esztendőt nézve, a decemberi árukibocsátás másfél- szeresen haladta meg az októberit. Joggal következtethetünk ebből az eltérésből arra, vagy az októberi eladások maradtak el jóval a lehetőségektől, vagy a decemberiek haladták jóval túl, tehát egészségtelen mértékben azokat. Mondhatnék, is-is, mindkettő igaz, ám az az izgalmas ebben, miért tűnnek elkerülhetetlennek az ilyesfajta igazságok? Válasz, magyarázat persze sokféle kínálkozik. A szállítási szerződések rendszere — pontosabban annak mechanikus gyakorlata — módot ad a gyártónak az áru lökésszerű továbbítására. A pénzügyi elszámolások rendje is növeli — ahogy a szakemberek mondják — a naptár hatalmát. Nem másodrangú Budapesten a tervteljesítés — s vele bizonyos anyagi javadalmazások — eléréSe s így tovább. A más és más tényezők ösz- szegeződése azután fölerősíti a külön-külön esetleg nem is lényeges hatásokat, s vezet arra, hogy az esztendő végének közeledtével az üzemekbe belépő nagy cirkuszt talál. I lyenkor némely termelői közösségben semmi sem számít, a túl* órák tömege éppúgy nem, mint a kibocsátott termékek minősége, a fölhasznált anyagok, alkatrészek mennyisége. A cél minden eszközt elfogadhatóvá tesz, holott — s ezt kevesen látják be — éppen az eszközök, módszerek torzulása miatt a cél sem az igazi már. csupán látszata az eredetinek, tényleges helyett papíreredmény. Részletekbe menő s megismételt — azaz megegyező időszakokban újólag végrehajtott — vizsgálatok igazolják, hogy az árukibocsátás lökésszerű megemelkedésével a hibás termékek aránya is bővül, magyarán, több a selejt. Ez bizonyosodott be á híradástechnikai iparban, a műszeriparban, s az is, a hajrák időszakában növekszik az egységnyi termékre jutó fajlagos költség, megintcsak magyarán, drágábban állítják elő az árut. Nehogy félreértés legyen: sok olyan iparterület van, ahol a technológia, a termék jellegénél fogva vagy éppen a gyártás időszakosságát — ún. szezonali- tását — tekintve, lehetetlenség az árukibocsátás egyenletessége. A Nagykőrösi Konzervgyár nem tud minden hónapban azonos mennyiségű zöldborsókon- zervet vagy zakuszkát előállítani, ahogy a Cement- és Mészművek gyáraitól sem várható el a minden hónapban azonos mennyiségű áru. Így azután az idén volt olyan hónap, amikor 287 ezer, s olyan is, amikor 433 ezer tonna cement került ki a forgókemencékből. S azt, mennyire lényeges tényező a technológiai kényszer, a Dunai Kőolajipari Vállalat termelési grafikonja igazolja. A technikai, technológiai körülmények itt egész egyszerűen nem adnak módot semmiféle év végi hajrára; egész esztendőben egyenletesen kell dolgozni. Akkor is, amikor tárolni kényszerülnek — például — a fűtőolajat, s akkor is, amikor szinte a termelőberendezésektől indulnak a tankautók. K önnyen fölborul azonban a rend ilyesfajta kényszer híján, sikernek látszik az erőlködés. Ráadásul — s ez az igazán aggasztó — ott is erőlködnek, ahol éppen a terv nem teljesítése növelné a népgazdasági eredményt — mert a termék iránti igény csökkent, az áru csak a készleteket gyarapítja —, ahol a ráfordításokat nem térítik mag a bevételek. Ez azonban eltűnik a könyvelés számtengerében, s később, amikor a közgazdasági osztály utólag megállapítja, mi történt a hajrá idején, már mindegy, odafigyelni sem érdemes, hiszen változtatni nem lehet rajta. Ami már végbement, azon tényleg nem, ám okulni illene, kellene! Csakhogy erre az okulásra nincs különösebb kényszerítő erő, a vállalati gazdálkodás még mindig laza kereteibe belefér a hajrák okozta többletkiadás, s belefér a partnerek kapkodása is, az eaymásra mutogatás, ki miről tehet, s a mosakodás, ki miben ártatlan. A vállalati terv csak addig szentírás, ameddig összhangban áll a társadalmi érdekeltséggel, ameddig nem kerül szembe a munka társadalmi hatékonysága mindenkor és mindenben jelenvaló követelményével. Akadnak kivételes helyzetek, amikor a hajrához népgazdasági érdekek, fontos exportkötelezettségek fűződnek. Kivételből azonban szabályt fabrikálnak némely termelőhelyen, a népgazdasági érdek hamisított, gyatra utánzaté pecsétjét ütögetik azokra az intézkedésekre, melyek valódi célja a mulasztások, a szervezetlenségből származó késedelmek, a kapkodás szülte bajok elfödé- se. Értelmes célokhoz érdemes igyekezni, botcsinálta bajoknak rekordjaitól azonban mentsen meg a sors bennünket; csak eny- nyi különbséget kell most tenni — de mindenütt! -r- hajrá idején. Mészáros Ottó | vezésének, s nem eredmény- j telenüL Szombaton reggel majdnem két műszak dolgozói létszámának megfelelő munkás és alkalmazott jelentkezett az üzemben. Rajtuk kívül, Palotás István koordinációs osztályvezetővel az élen, fizikai munkára jelentkeztek a termelésirányítók, kooperátorok, gazdasági szakemberek. Együtt sürgették az üzem vezetőit, hogy minél gyorsabb legyen a műszaki átvétel, mert mindenképpen azt szeretnék, ha elkészülne legalább 70 szervókormány. Mohai Gyuláné alapszervezeti párttitkár örömmel újságolta, hogy az üzem kommunistái jó példával jártak elől, az 53-ból mindössze négyen maradtak távol, ők is halaszthatatlan ügyeik intézése miatt. A hajtómű-gyáregység, melynek része a szervókormány- gyárrészleg, azt jelenthette a vállalat vezetőinek, hogy 480 dolgozójuk jött be a kommunista szombatra, közöttük Berkes Ferenc, aki egyéves pártiskolán van, de ezen a napon kötelességének tartotta, hogy együtt dolgozzék munkatársaival. A járműgyáregységben is élénk volt a munka, különösen az autóbusz-gyárrészleg- ben. Fekete Miklós részlegvezetőt nem is sikerült utolérnünk, mert hol az egyik, hol a másik üzembe sietett át, hogy ellenőrizze, nincs-e fennakadás a termelésben. Szoboszlai Sándor, az átadó csoport vezetője mondta el, hogy részvételük a kommunista műszakon több mint 50 százalékos és elsősorban a 211- es típusú Ikarus padlóvázakat igyekeznek készre gyártani, mert a testvérvállalat székesfehérvári gyárában már nagyon várják azokat. Vállalták. hogy fejenként egy- egy járművet átadnak rendeltetésének. A motorgyáregységben Kopácsi István gyáregységvezetőtől tudtuk meg, hogy 240en vesznek részt a kommunista műszakon, valameny- nyien produktív munkán és mintegy 700—800 ezer forint termelési értéket állítanak elő, melyből félmillió forintnyi a pótalkatrész. Vállalatszerte a megszokott munkatempó volt tapasztalható. Mint a bevezetőben említettük, H. Kovács József termelési igazgatóhelyettes ösz- szegezte a végeredményt. Ezek szerint a Csepel Autógyár 4 ezer 500 dolgozója november I9-én, az önként vállalt harmadik kommunista műszakon 22,5 millió forint termelési értéket állított elő. Elkészült 25 Ikarus-1 autóbusz-padlóváz, nyolc pótkocsi, öt hagyományos tehergépkocsi, 4 millió forint értékű pótalkatrész és másfél millió forint összegű egyéb termék és legördült a futószalagról a vállalat új gyártmányából. a Volvo—Lapplander járműből is két darab. B. L. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYELTANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM Ara 1 forint 1977. NOVEMBER 20., VASARNAP Gyorsan, pontosan, önzetlenül £T Építenek Váctől a Csepef-szigetig Ha illenék találós kérdéseket feltenni az olvasónak, valami olyasmit kellene kérdezni, hogy kié az a műhely, amelynek se vége, se hossza, s teteje is csak akkorra lesz, amikor kimennek belőle. Az építőkre, jelen esetben a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat embereire gondoltunk, akik valóban sok helyen dolgoznak a megyében, Váctól Gödöllőig, Dunakeszitől a Cse- pel-szigetig. Az építőkhöz „műhelynézőbe” a vállalat párttitkárával, Hrozina Józseffel indultunk, ez alkalommal Vácott. Utunk első állomása a város és Verőce között húzódó terület, amit évtizedeken keresztül téglagyárként emlegettek a környékbeliek. Azokban az években is, amikor gazdátlan volt ez a rész. Most azonban van látnivaló a Duna-parti telepen. A kapu mellett betonkészítő telep áll, az alagútzsalus technológiához és az alapozáshoz hordják innen az anyagot. Beljebb új épületekben kaptak helyet a lakatosok és az irodák. Több okból is fontos telephelye ez a vállalatnak elsődlegesen azért, mert az itt dolgozó lakatosok és betonosok munkáján sok múlik. Másrészt azért is, mert ez az összeforrott gárda például szolgálhat a vállalati brigádoknak. Említhetjük azt a tetszetős eredményt, hogy a November 7. és a Komócsin Zoltán szocialista brigád a Nagy Október ünnepére befejezték éves tervüket. Az sem mindennapos dolog, hogy szabad szombatjaikon saját maguk építenek új műhelyeket, szerelik fel a munkájukhoz szükséges gépeket. A váci központban Kovács Jenő főmérnök arról tájékoztatott, hogy sikeresen birkóznak meg az idei feladatokkal. Miért ne azzal kezdte volna a beszélgetést, amire joggal büszkék? Rekord idő alatt készültek el a váci Hársfa utcai óvodával a november 7-én avatott Váci Nyomdával, a bélésárugyári rekonstrukcióval, a szintén az ünnepre üzembe helyezett Dunakeszi Tésztagyárral. Az utóbbi két üzem építésekor szocialista szerződés kötelezte őket a gyors és pontos munkára. A bélésárugyár felújításában csehszlovák gépszerelők volSzovjet megrendelésre Az Ikladi Ipari Műszergyár készülékszereldéjébcn szovjet megrendelésre szellőztetőket gyártanak. A ventillátorokból, melyeket keltetőházakban használnak, ezerötszázat készítenek az üzemben. Barcza Zsolt felvétele tak a partnereik. Az egyik értekezlet jegyzőkönyve szerint így értékelte az építők tevékenységét Viliam Strieska, a budapesti Csehszlovák Kereskedelmi Kirendeltség attaséja: ,,A magyar partnerek jó munkáját szeretném megköszönni a csehszlovák fél nevében. Ritkán láttam ilyen jól előkészített épületet”. S a jelenlegi munkák? Hosszan sorolhatnánk. Vácott például lakásokat és új városi rendelőintézetet építenek, a Fóti Gyermekvárosban tornatermet, Kerepesen iskolát, Pécelen, Halászteleken lakásokat. A pártszervezet titkára szerint egyik évről a másikra változik a vállalat. Korszerűsödik a technológia, egyre bonyolultabbak a feladatok. S ami szintén a kedvező változás, a fejlődés jele: a közösségi szellem jobb a korábbinál. Néhány éve szinte; ismeretlen volt a vállalatnál a szocialista brigádmozgalom. Az idén a kőművesek, festők, asztalosok brigádjainak munkaversenye, mint az említett példák is igazolják, kimagasló sikert hozott. Az idén csaknem teljes számmal ott voltak dolgozóik a két kommunista szombati műszakon. A nemrég átadott Forte-óvoda belső berendezését asztalosaik készítették, rendszeresen segítenek a Pokol-szigeti úttörőtábor építésében. Cs. A. Lázár György folytatta tárgyalásait Ausztriában A kétnapos nem hivatalos látogatáson Ausztriában tartózkodó Lázár György, a Minisztertanács elnöke szombaton Bécs nevezetességeivel ismerkedett. Délben vendéglátója, Bruno Kreisky kancellár ebédet adott tiszteletére, amelyen részt vett dr. Anton Benya, a Nemzeti Tanács elnöke, dr. Hannes Androsch alkancellár, pénzügyminiszter, dr. Willibald Pahr külügyminiszter és dr. Adolf Nussbaumer kancellári hivatalos államtitkár. Lázár György és Bruno Kreisky szombaton délután folytatta megbeszéléseit. A kormány elnöke és kísérete a tervek szerint vasárnan reggel utazik haza Ausztriából, Korszerűbb tesz az ablakgyár Új üzemcsarnok Ócsán Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat ácsai megmunkáló üzemében havonta csaknem másfél ezer köbméter fábóil gyártanak ablak- alkatrészeket. Ezekből szerelnek össze a vállalat ferencvárosi gyárában több mint százezer különböző típusú és méretű ablakkeretet és -tokot. Az ócsai üzem az utóbbi években sokat korszerűsödött, s fejlesztése erős ütemben folytatódik. A feldolgozandó deszkát például, már csak akkor veszik kezükbe az asztalosok, amikor az alagútszárítón áthaladva, megszabadul természetes víztartalmának jó részétől — így nem a szabás, darabolás közben szárad, alakítja, változtatja formáját a fa. Jobb minőségű ablakokat kapnak így a felhasználó házgyárak és az egyéni építkezők is. Az ócsai üzemben kilemcszáz négyzetméteres új üzemcsarnok épül, ahol a legkorszerűbb gépeken negyedmillió ajtótokot is elkészíthetnek majd, hogy a Budapesten — városrendezési okokból — 'megszűnő óbudai gyár feladatait átvállalhassák. Üj technológiával felkészülnek a műanyagborítású ajtótokok és ajtólapok előállítására is. Ezer négyzetméterrel növelik a késztermék-tároló területét is az üzemben. A munka meggyorsítására és korszerűsítésére új, egy kilométeres iparvágányt helyeznek üzembe, így sem a nyers fát. sem a készterméket nem kell majd többszöri átrakással szállítani, hanem a rakodást az üzem területén végezhetik. Az ócsai üzem korszerűsítése fontos láncszeme az építőipar nyersanyag- és alkatrészellátását javító programnak. K. Z. Dr. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője a .TKSZ KB elnöksége meghívására november 17—19. között Jugoszláviában tett látogatást. Belgrádi tartózkodása idején dr. Berecz Jánost fogadta Alekszandar Grlicskov, a JKSZ KB elnöksége végrehajtó bizottságának osztálytitkára. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, aki küldöttség élén részt vett a KGST könnyűipari állandó bizottságának 29. ülésén, szombaton hazaérkezett Lipcséből. Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter vezetésével szombaton hazaérkezett Moszkvából az a küldöttség, amely V. I. Tyerebilovnak, a Szovjetunió igazságügy-miniszterének meghívásága tett hivatalos látogatást a Szovjetunióban. Nora Frometa Silva miniszter vezetésével — Keserű Já- nosná könnyűipari miniszter meghívására — szombaton kubai könnyűipari küldött^ ség érkezett hazánkba. i
