Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-10 / 264. szám

1977. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK '^J^wÍ€t39 3 Fenn, a meredélyen t Favágók brigádja a B örzsönyben tét számolgatja, nem gondolko­dik azon, jut-e a következő nemzedéknek is az éltető sűrű­ből. Nehezen találja meg itt egymást egy brigádra való em­ber. De utána, mintha csak testvérek lennének. Nem enge­dik, hogy valaki italosán fog­jon meg baltát, vagy fűrészt. Az ő kezük munkáját is dicsé­rik a feltáró utak, a szépen mű­velt hegyoldalak. Részt vállal­nak társadalmi munkából, nem késnek a politikai oktatásról. Ha valami lényeges esemény történik, ha kusza betűkkel is, de bevezetik a naplóba. Még­sem ettől lesz belőlük szocialis­ta brigád. A munkájukkal ér­demlik ki a címet. Mindig az élen A szerpentintől most egy ki­lométerre termelik ki a fát, he­gyen-völgyön, patakon, sziklá­kon keresztül vezet oda az út. Itt dolgozik a három ember és segítőtársaik: a két agyonhaj- szolt-agyonbabusgatott ló, a hasító ékek, a fejszék, a moto­rosfűrészek, az avaron csúszó vasszánkó. Minden hónapban, ha esik, ha fúj, ha havazik, havonta 100—120 köbméter fát termelnek ki. Van néhány jó munkacsapat a királyréti kerületben. Amióta azonban az Ady Endre brigád megalakult, értékeléskor a sor­rendben csak a második, a har­madik hely marad nekik. Csulák András A napos őszi idő kedvezett a favágóknak Az erdei emberek szívesen fogadják a sűrűben tévedő ide­gent. Kevesen vannak, akiknek a mi magyar vadonunk egyik legszebbje a Börzsöny ad ke­nyeret, de egymást is alig lát­ják. Munka közben többnyire csak a hangos szó jut el a má-- Sik füléig, így csak a legfonto­sabbak miatt erőltetik a tü­dőt. A hegyoldalban, ha von­tatóiénak, ha a társaknak szól­nak, egyszavas mondatokból kell megérteniük egymást. Háromból a negyedik Sivít a fűrész, eldől a faóriás csak két hétig volt vele beteg- állományban. Busái Zoltánnak — aki a legidősebb közülük —, néhány napja 38 fokos volt a láza, de nem maradt otthon, itt az erdőben fejszével a kézben izzadta ki az influenzát. A Széppatak kanyonos völgyében döntik most a fát. Ez még az edzett favágóknak is hajme­resztő hely. Embert, állatot egyaránt próbára tesz a 40—45 fokos meredély. Most igazán nem szabad senkinek sem hiá­nyoznia. Munkájuk a belépő Barátként fogadott vendég­től talán udvariatlan kérdés, mitől lesz szocialista ez a bri­gád? Különbek-e azoktól, aki­ket csak a szükség, a jó kereset reménye állít egymás mellé? A három ember az erdész-patró- nusra néz. Neki van érettségi­je, gyakorlata a hivatalos szó­ban. Fogalmazná meg, amire gondolnak. — Ez a közösség csak egy­éves. Mindegyikük volt koráb­ban is szocialista brigád tagja. Előtte azonban — van aki húsz, van aki hat éve, megjárták a budapesti, váci gyárakat is. De az apáktól, nagyapáktól örökölt erdőszeretet, visszahoz­ta őket. Nemcsak a pénz miatt jöttek. Bizonyság rá, hogy óv­ják, védik az erdőt a rossz ke­zektől, a lerablástól. Így neve­zik, ha egy helyről sok fát ki­vág valaki. Aki csak a kerese­Ember és ló megszenvedi a meredélyt Bozsán Péter felvételei Amikor alszik a forint Költsünk el naponta 33 mil­lió forintot, szünetet nem tart­va, egész éven át, azaz vasár- és ünnepnap is. Adjon ki te­hát a megye minden lakosa napról napra — de a csecse­mőket is beleértve, s az idő­seket úgyszintén — 35 forin­tot. A felszólító módot vált­suk fel a kijelentő móddal, a megyében ugyanis naponta 33 millió forintot költöttek el ta­valy beruházásokra. Amiben benne van a szocialista szek­tor kiadásainak pénzfolyama éppúgy, mint a magánberuhá­zások értéke, a az ipar, a mezőgazdaság, a tanácsok egyaránt A pénz azonban nem úgy terem, mint szeder­bokrokon a gyümölcs, ha van egy kis napfény, kevéske csa­padék, már szüretelni lehet. Ha tehát kiadunk forintokat, akkor bevételünknek is len­nie kell. Egyebek között abból, amit korábban — beruházás formájában — befektettünk. A kiadások és bevételek per­sze csak végső, pénzügyi meg­jelenítői a beruházási folya­matnak. Amíg a befektetés nem kamatozik, addig — aho­gyan a szakmabeliek keser­nyés tréfával fogalmaznak — alszik a forint. Ember tervez Sok mindent, így például üdülőt. Vállalatit s tagadha­tatlanul szép helyen, Visegrá- don. Nekilát építeni, bár nem kapkodja el a dolgot, hiszen eredetileg is hat évre, igen, nincs szó elírásiról, ha eszten­dőre tervezte a megvalósítást. Csurran, cseppen a forint, a nagyközség lakói legyintenek; nem lesz ez sohasem készen. Ök annak hisznek, amit lát­nak, de mi ragaszkodjunk csak a papírokhoz. Ez utób­biak szerint a hat esztendő is kevésnek bizonyult, mert már kifutottak belőle, s a munka ma sincs készen. Igaz, közben történt ez és az. Különböző szigorítások korlátozták az irodaházak, üdülők, némely hasonló építmények tető alá hozását. Félbehagyni azonban semmit sem lehet, mert az nagyobb kár — mivel az ún. állagmegóvás is pénzbe kerül —, mintha a pénzt kirepíte­nék az ablakon. Igenám. de hat esztendő irdatlan idő — mármint egy építkezésnél — s nem csoda, hogy közben nyúl- cipő került a beruházandó io- rintokra; ma az eredetileg tervezett költség kétszereséért fejezhető be, adható át az üdülő. Majd valamikor termé­szetesen, mert ma még na­gyon távol van e záró aktus­tól. Addig nem szolgál, nem kamatozik, hanem alszik a már kiadott forint. Ugyan nem sok, csak egy nyolc jegyű szám. Szándékosan választottunk olyan, közömbös területet, ahol — mint az üdülő eseté­ben — a pénz kamatozása csupán képletes; napfény, pi­henés, csend, tiszta levegő formáját ölti. Csakhogy az ember tervez másmilyen be­ruházásokat is, olyanokat, ahol hétre, hónapra pontosan meghatározza, mikortól kell árut kibocsátani, értékesíteni, az érte kapott forintokat a vállalati meg az állampénz­tárba betenni. Ha a tervezett­nél nagyobb a befejezetlen állománya, akkor a tervezett­nél kisebb a bevétel, mert szerényebb az árualap is. Létrára létrát Évről évre nagyobb pénz­tömeg alszik. Az évtized ele­jén, 1970-ben 74 milliárd fo­rintot tett ki a befejezetlen beruházások értéke, tavaly már 130 milliárdot! Van en­nek természetes, elfogadható magyarázata — mármint az emelkedésnek —, mégpedig az, hogy egyre bonyolultabb s nagyobb értékű beruházá­sokra kerül sor. Százhalom­battán, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat utolsó, XIII-as jelű áramtermelő gépegysége — blokkja — az első, képletes kapavágástól a próbaüzemig, majd az átadásig, összesen 43 hónapot követelt építési, sze­relési időként. Ilyen munká­val nem -lehet néhány hónap alatt végezni, hiszen így is havonta több mint húszmillió forint értékű feladatot kellett a fő- és alvállalkozóknak meg­oldaniuk. Ami bizony teljesít­mény, s ;hémr akátthilyenylhi-' szén ez az egyetlen gépegység annyiba került, mintha négy olyan téglagyárat építettek volna fel, mint amilyen ör- bottyánban elkészült. Maradjunk Örbottyánnál Azon kevés beruházások közá tartozik, amiket jellemzőkent, általánosként látnánk szíve­sen; határidőre készült el, s a tervezett költség fejében. (Hagyjuk most figyelmen kí­vül a valóban nem jelentős el­téréseket lefelé, fölfelé, határ­időben, költségben.) Két év alatt a dolog végére értek ör- bottyánban, ami — hazai vi­szonyok között — sízorosan számolt kivitelezési idő. Itt Is aludt a forint, de csak addig, amíg elkerülhetetlen. Azután kamatozni kezdett, s teszt ezt — bár némi kezdeti fennaka­dásokat itt sem sikerült meg­úszni — most már gyorsuló tempóban. Várt kamatainkat nem az ilyesfajta időkülönbö­zetek apasztják, hanem azo«, amiknél létrát létrára rakva keli kapaszkodni a gyümölcs után. Mint a váci autókar­bantartó állomás esetében, ahol a tervezett kivitelezési időből, a két esztendőből hat lett, bár a költség csak ötödé az őrbottyáni téglagyárénak. Ez utóbbihoz hasonló tégla­gyárat a nemzetközi adatok szerint tíz, tizenkét hónap alatt kell felépíteni, azaz leg­alább az ötven százalékig el­jutottunk. Az autószerviz ese­tében viszont — megegyező órakapacitást figyelembe véve — a fölhasznált idő a tizen­kétszerese a nemzetközi leg el­fogadottnak! Bátran fogal­mazhatunk úgy, hogy döntö­getjük — negatív előjellel — a világrekordokat. Ami akkot is luxusnak bizonyulna, ha nagyon gazdagok lennénk. Nem vagyunk azok. Sőt, gondjaink egyik legnehezebb­je, hogy kevés a fejlesztésre fordítható pénz. S elsősorban azért kevés, mert — nemcsak autószervizek építésénél alszik a forint, hanem minden nép- gazdasági területen. Inkább az egyszeregyet Rendszeresen ellenőrzi a Minisztertanács az állami . nagyberuházások megvalósítá­sát. , legutóbb szeptember 8-1 ülésén tette meg ezt. Voltak kedvező számbavehető válto­zások, de olyan tények Is, amilyenekre habozás nélkül rámondhatjuk, visszaköszön­nek, annyira ismerősek. Gyen­ge előkészítés, szervezetlen kl­Hárman vannak minden bri­gádban, ebben is. Miért pont ennyien? Két ember nem em­ber az erdőben. Bizonyíték rá a szomszédos csapat. Egy em­ber kilépett, azóta a megmara. dottak alig keresnek a többiek­hez képest. De ha négy, vagy öt favágó dolgozik együtt, an­nak sem jó a vége. Mindig van ennyi ember között egy, aki na­gyobbakat szusszan, hosszab­ban reggelizik, mint a többi, ott keresi a munkát, ahol nincs. Az Ady Endre brigádban pontosan annyian vannak, amennyi az ideális. Busa Zol­tán fogatos Szokolyáról. Ket­ten Kóspallagra valók. Z. Bu­tik János azért zé, mert náluk minden második ember Burik), és a brigádvezető Pataki Já­nos. De mégis van valaki, aki közéjük valónak számít. A háromból a negyedik Horák Gyula kerületvezető erdész. Nem csupán a szakmai elöljá­rójuk, hanem, ahogy az Ipoly- vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál szokásos, önkén­tes patrónusa, külső tagja a brigádnak. Aki alaposan kive­szi a részét a munkából, annak van becsülete a fakitermelők között, így hát nem hagyhatjuk ki a felsorolásból Csillagot és Lacit, a két muraközi lovat. A legnehezebb a kanyonban A brigádvezető, a kevés er­dei szakmunkás egyike meséli, náluk nemcsak úgy ripsz-ropsz alakul meg egy-egy brigád. Csak olyanok választják egy­mást munkatársul, akik meg­bíznak a másikban, öt-hatez­res kereset mellett a táppénz is magas, de ha valaki sokáig be­tegeskedik, a többinek lesz ke­vesebb. A brigádvezető arcának jobb oldalán, szemétől a szájáig, mély seben feszül a friss bőr. Tavasszal történt a baleset, de Akikkel többet foglalkoznak a pedagógusok A Pedagógia időszerű kérdései ha­zánkban című népszerű sorozatban a Tankönyvkiadónál jelent meg Gulyás Sándor könyve, Cigánygyerekek hátrá­nyai és esélyei címmel. Országszerte nagy érdeklődést és visszhangot kel­tett a szakemberek és a pedagógusok körében. Dr. Gulyás Sándor Pest me­gyei pedagógus, az érdi 7. számú álta­lános iskolában magyar—történelem szakos megyei vezető szakfelügyelő. Az idei pedagógusnapon a Pest megyei Tanács alapította Arany János Peda­gógiai Díjat vehette át pedagógiai és mozgalmi tevékenységéért. Több mint tíz éve látogatja Pest megye iskoláit, nagy szakértelemmel és lelkesedéssel ad hasznos tanácsokat pedagógusoknak és diákoknak egyaránt. Különösen szív­ügyének tekinti a cigánygyerekek is­koláztatását, nevelését. Az élet. és emberismeretéből, pedagógiai megfi­gyeléseiből és szociológiai felmérései­ből, gazdag tapasztalataiból írta dok­tori értekezését, majd fejlesztette to­vább munkáját hasznos kézikönyvvé, melyért tegnap adta át a szerzőnek az Oktatási Minisztériumban a kiemelt * nívódíjat Petró András, a Tankönyv- kiadó Vállalat igazgatója. „Bármerre utazgat az ember, amint település felé közeledik, elsőnek a ci­gánynegyed tűnik szemébe. Putrik, veremházak, gödörlakások, tetőkuny­hók egy kupacban. A cigánygyerekek ebbe a környezetbe születnek bele., ez többé-kevésbé meg is szabja életük ala­kulását. Nagy erő a múlt, az otthon kényszere. Olyan erős is lehet, hogy már-már elsorvasztja az igényeket..." — írja könyvében Gulyás Sándor. Pest megye a cigánylakosság abszo­lút számának tekintetében negyedik, százalékos megoszlásuk szerint a tize­dik helyet foglalja el a tizenkilenc me­gye között. Jelenleg itt több mint húsz­Érdi tanár szakkönyvét jutalmazták nívód íj ja! ezren élnek és a családokra a három, vagy annál több gyermek a jellemző. A III. ötéves terv idején 491, a IV. öt­éves terv alatt 580 telepi család költö­zött egészséges, kultúrált lakásba. Ál­lami támogatásból épült még 346 la­kás, ezért ma már a telepeken csupán egynegyedük él. Helyzetük további ja­vítására nemrégiben is, 1976 december­ben határozatot hozott a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A díjnyertes kötetben, jellegének megfelelően, főleg az iskoláskorú gyer­mekek helyzetével foglalkozik bőveb­ben a szerző. „A cigánygyerekek számára az isko­la világa új és idegen. Amint az első napon ott toporognak félrehúzódva, anyjuk hosszú szoknyájába kapasz­kodva, jól látható, mennyivel kiseb­bek, fejletlenebbek, elesettebbek a töb­bieknél. Még ha kedvesen, cirógatóan közelednek is feléjük az idegenek, a félelem bénító hatása alatt képtelenek hinni benne...” — írja, s az iskolába lépéstől a befejezésig, sőt, a továbbta­nulásig és az életbe kerülésig elkíséri három település iskolájának (Érd. Cso- bánka, Ráckeve) cigánytanulóit. Megyénkben az általános iskolai ta­nulók 3.63 százaléka cigánygyermek. Az országos átlagnál jobb a felső tagozat­ban tanulók aránya. Beiskolázásuk is nehéz feladat, de sokkal nehezebb megtartásuk! A széles körű társadalmi segítség eredményeképpen ma már az iskoláskorú cigánygyermekek csaknem 80 százaléka iskolába járónak tekint­hető. Az évvesztésre kényszerülők szá­ma áronban még ma is igen magas. Ennes okait Gulyás Sándor abban lát­ja, hogy többségük iskolaéretlenként került első osztályba, illetve jelentős részük nem osztályozható a gyakori és nagy számú hiányzás miatt, vagy csak elégtelenre minősíthető; továbbá a csa­ládi környezet torzult ingeregyüttese sem fizikai, sem pszichológiai értelem­ben nem teszi lehetővé a zavartalan otthoni tanulást. Mindemellett a sze­gényes szókincs, a primitív nyelvhasz­nálati készség nem alkalmas a fogal­mi szintű ismeretnyújtás, befogadására, feldolgozására. Hogyan lehet és miért kell a pedagó­gusoknak többet foglalkozniuk a ci­gánygyerekekkel? — erről szól a négy­részes könyv. XV. fejezetének címeit pedig találó mottókkal; jeles embe­rektől vett idézetekkel egészíti ki. A mű első részében a cigányok életével, sorsával, miliőjükkel ismerkedhetünk meg. Részletesen elemzi hátrányuk örökségét és a Pest megyei helyzetet. Ezt követően — a második részben — az iskoláskor előzményeivel, nehézsé­geivel és küzdelmeivel, majd az isme­retszerzés folyamatával, a nevelés gya­korlatával foglalkozik. Ezen belül fejti ki a szerző az egyén és a csoport hely­zetét és a meglévő előítéleteket. A harmadik fő részben a tanulás, a mun­ka és a munkátlanság, valamint a sze­relem, házasság és a szexualitás téma­köreit tárgyalja. A nevelés eredmé­nyeivel szembeállítva mutatja be a tor­zult személyiséget és a deviáns visel­kedést. A befejező rész fejezetei a cigá­nyok jövőjéről, a jövő cigányairól szól­nak, a távlatokat és a feladatokat tar­talmazzák. Igen gazdag a könyv jegyzetanyaga, a tanulmányozott és ajánlott irodalom jegyzéke. Felhasználását valamennyi pedagógusnak javasolni lehet. Pest megye minden iskolai könyvtárába és sok községi tanács szakigazgatási szer­véhez eljutott a könyv. A cigánytanu­lókat nevelő pedagógusok részére el­engedhetetlen kézikönyv és segéd­anyag, amelyből továbbképzési foglal­kozásokat is szerveznek ebben a tan­évben. A kiadó tájékoztatása szerint külföldi szakemberek is érdeklődnek felőle, várható hát idegen nyelvű ki­adása is. Szabó Imre vitelezés, tervmódosításokkal tetézve... A megyében az ál­lami nagyberuházásoknál -— most már jobb a helyzet, mint általában a beruházási tevé­kenységben. Koncentráltabb a munka, az érintettek — ahogy a köznapi szóhasználat jelöli — jobban odafigyelnek. Csak­hogy ezek az újdonságok, bár­mennyire jelentősek is és sokba kerülnek, aiz elköltött forintoknak töredékét követe­lik csupán, a megyében min­den száz forintból, amit beru­házásra adnak ki, mindössze tizenöt forint jut a nagyberu­házásokra. A pénz túlnyomó része tehát olyan feladatok­hoz kötődik, amilyeneket már nem tart szoros elszámoltatá­sa alatt a kormány, s bár el­lenőrzés persze van — első­sorban a pénzt folyósító bankszervek részéről —, ez legtöbbször csak a bekövetke­zett bajok megállapítására szorítkozik. Ez a késedelmesség olyan, mintha a középiskolás ifjúról derítenék ki tanárai, nem tudja az egyszeregyet. Ami ugye képtelenség, hiszen mi­féle oktatási rendszer lenne az ilyen?! Beruházási felada­toknál viszont sorra-rendre bebizonyosodik, beruházók, tervezők, kivitelezők, engedé- lyezők, ellenőrzők, nem tud­ják az egyszeregyet, források, célok, kivitelezői képességek egyeztetésének mikéntjét. Va­lamit persze mindenki csinál — bár nem ritkaság, azt is le­számlázzák, amit nem csinál­tak —r. csak éppen úgy, hogy közben jó nagyokat szundít­hat a forint. S mert az alta­tásért még a dorgáló szó is ritka, nemhogy kemény feddés járna érte. úgy tűnik, a kí­vánt változások késedelme sem kisebb, mint a beruházá­soké. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom