Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

rtttr nr. orr 19T7. NOVEMBER 21. VASARNAP Együttműködési munkaterv Magyar—osztrák kulturá­lis és tudományos együttmű­ködési munkatervet írt alá szombaton a Kulturális Kap­csolatok Intézetében dr. Borha Zoltán, a KKI és dr. Hedwig Wolfram nagykövet, az Oszt­rák Külügyminisztérium fő­osztályvezetője. A munkaterv az 1978-től 1980-ig terjedő időszakra meg­határozott közös feladatokat rögzíti. A hároméves időszak­ban mindkét fél szorgalmaz­za és támogatja a kulturális és tudományos intézetek kö­zötti közvetlen együttműkö­dés fejlesztését, egyebek kö­zött a két ország tudományos akadémiája és filmtudomá­nyi intézete közötti kapcso­latok erősítését. Ösztönzik a színházak és színháztársula­tok. a művészek, szólisták és kulturális együttesek vendég- szereplésének bővítését. Len­dületesen fejlesztik az irodal­mi és kiadói kapcsolatokat. Az Uj Szó története A budapesti Lapkiadó Vál­lalat — a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére — meg­jelentette az Üj Szó, a szov­jet hadsereg magyar nyelvű lapjának történetét. Az Űj Szó első száma a má­sodik világháború utolsó évé­ben jelent meg Budapesten. 1948. április 4-én, az utolsó számában, többek között így búcsúzott a szerkesztőség az olvasóktól: „tovább folytatjuk a munkát a szovjet—magyar ba­rátságért”. TV-FIGYELŐ Megkérdeztük... a műsorcím emlékeket idéz: olvasva a tv új sorozatának elnevezését — mármint azt a határozottan hangzó mondatot, hogy Meg­kérdeztük a minisztert —, mi más is juthatna eszünkbe, mint egy jó tíz esztendeje ké­szült film. Ez — emlékezhe­tünk rá — Felmegyek a mi­niszterhez címmel aratott mél­tó sikert. Igen, most már nem kell fel­menni az államigazgatás ága­zatainak országos irányítóihoz, hanem egyszerűen oda lehet telefonálni nekik, s megkérde­ni: hogyan értendő ez a ren­delet, avagy miért nem valósul meg amaz a határozat. A Megkérdeztük ... első je­lentkezésekor dr. Trethon Fe­renc munkaügyi miniszter vá­laszolt a nézők kérdéseire, ame­lyeket egyrészt Bán János mű. sorveztő közvetített, másrészt azon frissiben rezegtetett el a távbeszélő-készülék membrán­ja. Milyen fontosabb témakö­rökről esett szó e rövid — tú­lontúl is szűkre szabott — har­minc percben? Először is az ötnapos munka_ hét általános bevezetésének le­hetőségeiről beszélt a minisz­ter. Ez nem elhatározás kérdé­se — hallhattuk —; majd ak­kor lesz minden szombat sza­bad szombat, ha ezt a munka­rendet nem sínyli meg a gaz­daság. Túl kicsi, vagy éppen túl nagy a bérek közötti különb­ség? A válasz: a végzett mun­ka szerint még tovább bővít­hető, sőt bővítendő. És ugyan­így még több munkahelyen Naponta huszonöt kérdés Beszélgetés a nevelési tanácsadóban — Gyors és látványos ered­ményt nem tudunk produkál­ni. Munkánk sok időt, ren­geteg energiát igényel, de végül is megéri. Ha egy autó­buszt elkészítenek, annak lát­ható jelei vannak, mi egyéni életeket, sorsokat terelünk helyes vágányra, munkánk nem most, hanem később ka­matozik — kezdi a beszélge­tést Erdélyi Ferencné Szent­endrén, a közelmúltban át­adott körzeti rendelőintézet­ben működő nevelési tanács­adó vezetője. Beutaló nélkül is jönnek — A városból, a járásból, de gyakran még távolabbi he­lyekről is — mint Százhalom­batta — érkeznek gyerekek. Intézetünkhöz naponta 20— 25-en fordulnak tanácsért. Az óvoda és az iskola küldi vizs­gálatra a problematikus gye­rekeket. Előfordul azonban, hogy a szülő maga — beutaló nélkül —hozza el kisfiát, kis­lányát —, mert valamilyen rendellenességet észlel. Őket is örömmel fogadjuk, náluk igazán számíthatunk a csalá­di segítségre is. Ha az iskola- érettségi vizsgálaton bizonyta­lan. alkalmas-e a gyerek az első osztály elkezdésére, en­nek elbírálására szintén min­ket kémek fel. Horányi Györgyné pszi­chológus a következőket mondja: — Gyakran okoz­nak gondot egyes tanulók az iskolai órákon, főként az al­sótagozatban. Mereven ülnek, ha kérdezik őket, nem vála­szolnak, esetleg elsírják ma­gukat. Az ilyen gyermek szel­lemileg ép, de pszichésen — lelkileg — sérült, rendkívül szorongásos. Az említett tü­netek ezért fordulhatnak elő Ugyanakkor az ilyen esetek ellenkezőjével is sokszor ta­lálkozunk a tanácsadóban. El­viselhetetlenül rossz, szélsősé­ges magatartást tanúsítanak az iskolai foglalkozásokon, a tanító nem tudja tőlük a töb­bieket oktatni. Ezeket a nehe­zen nevelhetők vagy más né­ven magatartási zavarokkal küzdők csoportjába soroljuk. Többnyire az otthon zilált kö­rülményeit hordozzák maguk­ban. Arra is van példa, hogy a szülői kényeztetés, eseten­ként a meg nem értés váltja ki ezt a viselkedést. Dadogó, hadaró vagy más beszédhibás gyerekekkel is foglalkozunk. Az adat és a kortörténet felvétele után tesztelnek, ké­sőbb mindenkivel egyéni problémája szerint foglalkoz­nak. Pedagógiai munkájuk során például a gyengébb számolóknál ezt a képességet fejlesztik, a nehezen olva­sóknál pedig az olvasási kész­ség elsajátítása a cél. Logo­pédusaik a beszédhibákat korrigálják. összefoglalva, munkájuk lényege az, hogy játékosain gyógyítsák a náluk „kezelt” problematikus gye­rekeket. — Családterápiával is fog­lalkozunk — veszi át ismét a szót az igazgatónő. Erre a munkánkra különösen büsz­kék vagyunk. Egy példa a sok közül: egy több gyerme­kes házaspár el akart válni. Érthető módon gyermekeiket ez nagyon megviselte. Az is­kola pedagógusai kerestek meg minket, vizsgáljuk meg diákjaikat. Behivattuk a szü­lőket, s. a beszélgetések ered­ményeként ma harmonikus légkörben^ együtt nevelik gyermekeiket. Együttműködés az iskolákkal — Bár a nagyobbakkal is törődnénk — nemcsak hiva­talból —, ez ideig nem na­gyon fogadták felajánlásun­kat. A szakmunkásképzőt többször felkerestük, s ta­nulóinknak pszichológiai ta­nácsot adtunk. Várhelyi György munkatársunk nép­szerűsítette elgondolásainkat. Ma már megtört a jég: négy tanuló önként jelentkezett, velük kéthetenként foglalko­zik a kollégánk. Próbálkoztunk a Móricz Zsigmond gimnáziumban is, de ajánlatunkra mind ez ideig nem kaptunk választ. Lehető­séget akartunk adni ta­nulóinknak pszichés problé­máik megoldására. A tantes­tület részéről az elutasító magatartást nem teljesen ért­jük, mert a serdülő korú fia­taloknak igen sok problémá­val, szorongással, önértékelési zavarral kell megküzdeniük. Nem találják helyüket a vi­lágban, a társakkal és a szü­lőkkel is felfokozott feszült­ségben élnek. Szakemberek könnyebben átsegíthetnék őket pubertáskori nehézsé­geiken. Mindehhez azonban az iskolai nevelőtestületnek együtt kellene működnie inté­zetünkkel. Krasznai Éva célszerű bevezetni a teljesít­ménybért, természetesen csak akkor, ha ehhez illően maga­sabb fokú a szervezés. A bértömeg-gazdálkodás ki- szélesítésének lehetőségeiről meg éppen egy Pest megyei nézőtársunk, Pető István, a dunakeszi házgyár vezetője tu- dakolózott. 880—563-as számú telefonján ugyan nem sikerült kapcsolni az érdeklődőt, de a tv mikrofonjának segítségével ő is, és minden néző megtud­hatta; igen, kiszélesítik, de az­zal az előzetes figyelmeztetés­sel, hogy — mint dr. Trethon Ferenc mondta — az érdekelt vállalatok döntése végleges le­gyen, nem engedik a visszalé­pést, a slalomozást. Az itt elsorolt munkaügyi té­mák is jelzik, hogy milyen fon­tos és milyen közérdekű pár­beszédet folytatott a tv-nézők sokasága és miniszter. A Meg­kérdeztük ... sorozata ilyenfor­mán remekül startolt, és meg lehetünk győződve róla, hogy lesz még ebből a harminc perc­ből hatvan is, az adás kora es­ti besorolásából pedig az a leginkább figyelt híradó utáni idő. Mindkét változtatás máris indokoltnak tűnik. Ady* VCrSeny. Szép, tartal­mas, azt is joggal mondhatjuk, hogy megható döntővel ért vé­get az Ady Endre vers- és pró­zamondó verseny pénteken ké­ső éjjel. A költőt jobban, hozzá méltóbban aligha lehetett vol­na ünnepelni, mint így versei­nek megértett és mélyen átér- zett tolmácsolásával. Ez a ran­gos szavalói seregszemle is azt az örvendetes folyamatot je­lezte, amelyről a Kritika című folyóirat tv-szemléjében olvas­hattunk: eltűnőben a közel­múlt verset szétszabdaló, soro­kat összetörő divatja; mind in­kább visszanyeri jogait a költői szavakhoz illő indulat. Ez az érzelmeket nem szé­gyellő stílus jellemezte a dön­tőbe jutottak előadását, köztük a most fővárosi színekben pó­diumra lépő Torday Ferencét, aki — hogyne emlékeznénk rá — a legutóbbi Ki mit tud?-ban még Pest megyei, budakeszi versenyző volt. E vetélkedőben elért sikeréhez azért így is őszintén gratulálunk! Akácz László Mindennapok művészete KÖZTÉRI MŰVEK PEST MEGYÉBEN Egy köztéri szobor, díszkút vagy éppen egy középületet díszítő dombormű sokkal erő­teljesebben hat érzésvilágunk­ra, mintha ugyanezt egy mú­zeum csendet parancsoló vi­lágában szemléljük meg. Ez érthető: a múzeum a művé­szetek háza, ott minden ter­mészetesebb, minden helyén­valóbb, ami a művészetekkel kapcsolatos. A múzeumban ki­állított absztrakt szobor soha nem hökkent meg annyira, mint a megszokottól kevésbé eltérő, de köztéren felállított műalkotás. Gondoljunk csak a Szántó-Kovács János-szobor- ral kapcsolatos országos vitá­ra, vagy, hogy a szűkebb pát­ria példáinál maradjunk: a ceglédi Dózsa-szobor, váci felszabadulási emlékmű, vagy éppen a százhalombattai Mun­kás igen megoszló vélemé­nyű fogadtatására. Izlés és vita Dózsa György, a tüzes tró­nuson megégetett parasztve­zér alakja nem úgy élt a ceg­lédi emberek emlékezetében, ahogyan Somogyi József Kos- suth-díjas szobrászművész megfogalmazta. Markánsabb, robusztusabb, erőtől duzza- dóbb embernek képzelték el. A váciak közül is sokan szí­vesebben vették volna, ha éle­tük nagy sorsfordulóját, a fel- szabadulást, nem egy nőalak jelképezi, hanem a szabadsá­got hozó szovjet katona figu­rája. És Százhalombattán is értetlen arccal csodálkoztak rá sokan Varga Imre Kos- suth-díjas szobrászművész ba­zaltba és bronzba fogalma­zott Munkás-ára s mondták is, hogy a fény és az olaj váro­sában már nem ilyenek a munkásemberek. Hogy miért éppen olyan­nak ábrázolta Somogyi József Dózsa Györgyöt, mint ami­lyen s miért éppen egy nőala­kot választott a felszabadu­lás jelképének? Egy történel­mi pillanatot idéző szobor nem csupán emléket állít a régmúlt idők eseményének, kiemelkedő személyiségének — szólnia kell a mához, de oly módon, hogy értsék azt a hol­nap emberei is. S lényegében — ha más megfogalmazásban is — ugyanezt példázza Var­ga Imre Munkása is: Száz­halombatta ma sem lenne több egy csöppnyi parasztfa­lunál olyan munkáselődök nélkül, akik a lélekölö robot­ban is emberek tudtak ma­radni, bizakodó, küzdő embe­rek. Mának és holnapnak Természetesen, mindez nem valamiféle magyar speciali­tás — világszerte hasonló vé­leménykülönbségeket válta­nak ki azok a műalkotások, amelyek az emberek közvet­len környezetéhez tartoznak, s amelyekkel nap mint nap találkoznak. Ezek a találko­zások — köztereken, lakótele­peken, parkokban felállított szobrokkal és más képzőmű­vészeti alkotásokkal — nem csupán gyönyörködtethetnek, híradásul is szolgálnak múlt­ról, jelenről, jövőről, azaz gondolkodásra késztető él­ményt nyújtanak. Ugyanak­kor segítenek abban is, hogy ne csak a múzeumok, tárla­tok látogatói, hanem az utca embere is közelebb kerüljön a művészetekhez. Aki például Szentendrére látogat, nem csak a múzeumokban kerül- hét kapcsolatba a műalkotá­sokkal, hanem városszerte, séta közben is alakulhat itt ember és művészet között tartalmas barátság. Már a vá ros kapujában szobor fogadja az érkezőt, s vezeti el egé­szen Barcsay Jenő arany hát­terű, monumentális mozaik­jához, amely a művelődési központot díszíti. Ez nagyszerű dolog. Mint ahogy nagyszerű az is, hogy Pest megye nemcsak múzeu­maiban gazdag, hanem közté­ri és középületeket díszítő műalkotásokban is. Gyors gazdagodás A felszabadulástól napjain­kig százhuszonnyolc alkotást helyeztek el, állítottak fel olyan helyen, ahol naponta DÍJAZOTT PÁLYAMUNKA Tíz év az országos hírnévig A volt szobi járás, „málna- ország” szóiéit is kipusztította a múlt században a philoxéra. Helyette kezdtek málnát ter­melni a századforduló évei­ben. Először Nagymaroson. Málnafajta is van, amit nagymarosinak neveznek. Ké­sőbb azután a Duna—Ipoly szögében a többi község hatá­rában is piroslani kezdett nyár elején a málna, később meg kora tavasszal a szamó­ca is. Sok új lakóház, családi jólét alapját vetette meg ezen a vidéken ez a két gyümölcs. Árpit persze éppen csak meg­említ Varga Sándor. Munkája elején azonban nemcsak azt tárja fel, hogy hogyan, ha­nem, hogy miért alakult meg a tsz-ek közös vállalkozásá­ban a szobi léüzem, s ez már valóságos oknyomozó történe­lem. A hét vállalkotó Az ötvenes években és a hatvanasok elején évente már 240—300 vagon málnát vásá­rolt fel a MÉK az azóta meg­szűnt járás termelőszövetke­zeteitől, de csak 1965-ig. Ak­kor viszont csupán 130-cal, a többi értékesítése nagy ne­hézséggel járt. Mit fizetett a MÉK egy kiló málnáért? Mindössze 8—9 forintot, holott a termelési költség kilónként 6—8 forintot tett ki. Kevesellték a szamóca meg a fekete ribizli átvételi árát is. A legnagyobb bogyósgyü- mölcs-termesztő tsz, az akko­ri bernecebaráti Hunyadi a kétségbeejtő értékesítési hely­zetben úgy segített magán, hogy a HUNGAROFRUCT­tól pulpkészítő gépet vett köl­csön, csakhogy a pulpot túl olcsón kellett átadnia. Ez ad­ta aizt az ötletet a Hunyadi Tsz elnökének, hogy a többi bogyósgyümölcs-termesztő tsz-szel közös vállalkozásban szörpüzemet kellene létesíte­ni, amire a járás hét szövet­kezete hajlandónak is mutat­kozott. Start szamócával Szobon a Budapesti Kon­zervgyárnak volt léüzeme egy gondozatlan épületben. Az épületet nem nagyon hasz­nálta ki a gyár, mindössze két-három hónapon át mű­ködtek benne a különben nagyrészt elavult gépek. Be­rendezéssel együtt hétmillió forintot kért érte. Végül hosz- szas alkudozás után elfogad­ható árban, két és fél millió forintban egyeztek meg. Hát­ra volt azonban még az enge­délyezés kérdése, mármint, hogy az államigazgatás mező- gazdasági hatóságai hozzájá­ruljanak a közös vállalkozás megalapításához, ami sok bo­nyodalom után a járási és a megyei pártbizottság támoga­tásával végre sikerült: 1967- ben megalakult a tsz-ek gyü­mölcsfeldolgozó közös vállal­kozása Szobon. Az üzemben 1967. június 19-én szamócalé-készítéssel indult meg a munka. Abban az esztendőben kipréseltek 900 mázsa szamócát és 600 mázsa málnát, ami ugyan nem sok, mégis megkönnyí­tette az értékesítést. Attól kezdve évről évre egyre fej­lődött az üzem, hamarosan palackozógépet is beszerez­tek, s már szörpöt adhattak el közvetlenül a kereskede­lemnek. A tizedik esztendő­ben, 1976-ban a termelési terv már ezer vagon szörp készítését irányozta elő, de csak 941 vagont termelhettek. Nagyon gyenge volt tavaly a málnatermés. Éppen ezért már nemcsak málnából, sza­mócából és fekete ribizliből, de egyéb gyümölcsökből — összesen 16 féléből — gyártott szörpöt az üzem. A múlt évet 31 millió fo­rint nyereséggel zárta, amiből a tulajdonos tsz-ek 2 millió 700 ezer forint osztalékot kaptak és további 1 millió 400 ezer forint költségtérítést. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az átvételi ár felett kilónként két forinttal többet kaptak abban az évben a társult tsz-ek, amelyek száma az egyesülések következtében most már nem hét, hanem csak négy. Ami természetesen nem jelenti azt, mintha ki­sebb területen termelnének bogyósokat. Egyébként tavaly a szobi szörpüzemben feldol­gozott gyümölcsnek csak 30 százaléka került ki a tulajdo­nos gazdaságokból. Messze környékéről is szívesen adják el a szörpalapanyagnak felhasználható gyümölcsöt, mert az értékesítés így egysze­rű és az ár is megfelelőbb. Ma már nagyüzem Tíz éve kisüzem volt a szo­bi, azóta már nagyüzem lett, és még tovább fejlődik. Mind nagyobb értékesítési biztonsá­got nyújt a termelőknek és jó árut a fogyasztóknak. Szokoly Endre emberek százai, ezrei talál­kozhatnak így a művészetek­kel. Ez nem csupán a megye érdeme. A negyedik ötéves terv időszakában például köz­ponti keretből majd’ ötmilliót kapott a megye ilyen célok­ra, ezt egészítette ki — me­gyei és helyi erőforrásokból — további kétmillióval. A fejlődés ezen a téren el­sősorban az elmúlt másfél év­tizedben szembetűnő. Amíg a felszabadulást követő más­fél évtizedben — 1960-ig — mindössze tíz alkotást állítot­tak fel, 1960 és 1970 között már ötvennyolcat, a legutób­bi hét esztendőben pedig ke­reken hatvanat. A leggazda­gabb esztendő kétségkívül az 1975-ös volt, amikor tizenki­lenc műalkotás került Pest megyébe, köztük olyan jelen­tős művek, mint Barcsay Je­nő mozaikja Szentendrén, Kiss István Vak Bottyán-ja Vácott, Mikus Sándor Mányo- ki Ádám-ja Szokolyán, vagy Somogyi József Felszabadu­lási emlékműve ugyancsak Vácott. Kik az alkotók? A legtöbb szobra Mikus Sándor, Kossuth-díjas mű- vésznek található Pest me. gyében. Szám szerint hat. Kö­zülük is kiemelkedik a Ve- csésen 1946-ban felállított Steinmetz-emlékmű. Az öt Varga Imre-szobor közül a már említett százhalombat­tai Munkás mellett a legje­lentősebb: Czóbel Béla ülő alakja Szentendrén, a Kos suth-díjas festőművész egy. kori házának kertjében. Kiss István, Kossuth-díjas négy alkotása közül kettő — Le­nin, Éneklők — a Pest megyei pártbizottság épületét díszí­ti. Búza Barna Karikázók-ja Vácott, Ferenczy Béni Kis al­pinistákba Szentendrén, Gold- mann György Munkás-a Ve- csésen, Kerényi Jenő Osztya- penkó-emlékműve Budaör­sön, Kisfaludi Stróbl Zsig­mond Kossuth-ja Dabason, Pátzay Pál Nyisztor György-e pedig Gödöllőn található. A megyében élő alkotómű­vészek közül Rózsa Péter öt alkotással is szerepelt, ö ké­szítette a többi között a ta­nácsköztársasági dombormű­vet, amely a megyei tanács műemléképületét díszíti. Raj­ta kívül Bálint Ildikó, Csik- szentmihály Róbert, Kucs Bé­la, Mizser Pál és Pál Mihály alkotásaival találkozhatunk a megyében. A környezet formálói A, köztéri szobrok és a köz­épületeket díszítő képzőmű­vészeti alkotások nemcsak ember és művészet kapcsola­tának elmélyítését segítik, de olyan környezetet is teremte­nek számunkra, amelyben szebbé, tartalmasabbá válik életünk. P P. Zenei tábor nyílik Vácott A legfontosabb feladat: el vinni a zenét a szakmunkás' képző intézetek tanulói közé — állapították meg az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete III. küldöttköz­gyűlésének résztvevői, akik szombaton a Fészek-klubban tanácskoztak. A közgyűlésen az országos vezetőség beszá­molt az elmúlt év munkájá­ról, majd a következő két év programjáról tárgyaltak. A tervekben kiemelkedő helyet foglal el a törekvés, hogy az ország minél több településé­nek ifjúsága kapcsolódjék be a muzsikát kedvelők és mű­velők mozgalmába. Jelenleg 63 községünkben és váro­sunkban működik ifjú zene­barátcsoport. A program sze­rint jövőre — immár — tize­dik alkalommal ismét meg­rendezik a pécsi nemzetközi ifiúsági zenei tábort, s zenei tábor lesz Baján, a Tiszali- geten, Felsőtárkányon. Vá­cott, Balaton^erényben. Deb­recenben és Velemben is. » i Több gazdaságtörténeti munka közül a helytörténeti pályá­zaton díjat nyert Varga Sándornak a szobi léüzem első tíz évéről szóló műve is. Alapos, jól megírt munka, és szinte azt mondhatni, izgalmas olvasmány. Különösen az a tsz közös vállalkozás megalapításának leírása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom