Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

1977. NOVEMBER 27., VASARNAP 3 Költöznek ötvenhat új otthonba Százhalombattán Elkészült az ezeröt századik házgyári lakás Szakad a havaseső, nem örülnek neki, akik éppen most költöznek. A ház előtt, mellett, mindenütt sártenger, a fris­sen készített betonút sem lát­szik a latyaktól. Hiába, a la­kótelepnek azon a végén va­gyunk, amelyik még mindig újabb négyzetmétereket fal a pusztaságból, hogy egyre több embernek adjon otthont ég felé törekvő épületeiben. Fiatalok — márkások Két lépcsőház, négy emelet, összesen ötvenhat lakás Száz­halombattán, az épülő- lakóte­lep Rózsa Ferenc útjának 78— 79. száma alatt. A kapu mellett krétával írt házszám a falon, halványan, hogy később nyom­talanul el lehessen tüntetni, amikor fölkerül a szép zománc­tábla. Még minden lábbal föl­felé, gödrök, árkok a jövendő parkok helyén, de újabb öt­venhat családnak zsebében a kulcs, elfoglalhatja kiutalt ta­nácsi bérlakását. A városi tanács igazgatási osztályának vezetője, dr. Sze­gedi Sándor mondta, hogy a házban háromféle típusú la­kás van. A két és félszobásak körülbelül 70 négyzetméter alapterületűek, a kétszobásak 53 négyzetméteresek, és legki­sebbek a garzonméretűek, egy szobával és étkezőfülkévei. k>s létszámú családok számára. — Az a gyakorlat, hogy eze­ket a csöpp lakásokat gyerme­küket egyedül nevelő anyák­nak utaljuk ki, vagy gyermek­telen házaspároknak, esetleg egyedülálló embereknek. Nem sok garzont építtetünk, hiszen inkább a nagy lakások kelen­dőek, mivel örvendetesen emel­kedik városunkban is az egyes családok tagjainak száma. Megtudjuk azt is, hogy az építkezéshez fölhasznált ház­gyári elemek összeállításának egészen apró módosításával jö­vőre még több olyan lakást rendel majd a tanács, amely­ben három, vagy annál is több szoba (illetve félszoba) van, ép­pen az előbbiekben említett indokok miatt. A most átadott ötvenhat la­kásból hármat olyan családok­nak utaltak ki, amelyekben háromnál több gyermek él. Nyolcat háromgyermekesek, ti­zenötöt kétgyermekesek, ki. lencet pedig egy gyermeket nevelő szülők kaptak meg. Az újdonsült lakástulajdonosok­nak több mint a fele fiatal házas, háromnegyede fizikai munkás. Más éhtforma Ebben az épületben van az a lakás is, amely a Százha­lombattán elkészült házgyáriak sorában az ezerötszázadik. Ele­meit a dunaújvárosi házgyár­ban készítették, összeszerelé­sükről, a lakások kivtelezésé- ről ugyancsak dunaújvárosi cég, a 26. számú Állami Épí­tőipari Vállalat gondoskodott, mondhatjuk, időben. Aki kap­ta, már nagyon várta: október­ben fiúikrekkel gyarapodott a család. A második emelet 6-ban Szendrő Tamás fog lakni, fe­leségével, két kisfiával, az egyhónapos gyönyörű ikerpár­ral. Szendrőék mindketten a Dunai Kőolajipari Vállalatnál dolgoznak. A férj műszakve­zető, az asszony a vasúti tar­tálykocsikat töltő automaták egyik kezelője. — Mennyit fizettek ezért a lakásért? — A használatbavételi díj 24 ezer forint lett volna. A két gyerekre azonban levontak 45 százalék szociálpolitikai ked­vezményt, így alig több mint 13 ezer forintba került a két­szobás, távfűtéses, kényelmes lakás. Mármint a lakóknak. Kényelmes, mutatós A konyhában beépített bú­torok, a szekrények ajtaja fe­hér, színes betétekkel. Az elő­szobában is beépített gardrób, szintén fehér. A szobák tága­sak, azon az ötvenhárom négy­zetméteren már be lehet ren­dezkedni, hogy kényelmes is legyen, meg mutatós is. Megszűnt az ingázás. Szend­rőék ugyanis eddig nem a városban laktak, utazniuk kel­lett a munkahelyükre és visz- sza. Tegnap, a teherautón, amin most kapott lakásukba hordták a holmijukat, többször eszükbe jutott a sok zöíyögés reggel-^ste. Ennek most vége. Új otthonukban más életformát alakíthatnak ki maguknak. ★ Százhalombattán a most át­adott ötvenhat lakással együtt ebben az évben már 116-ot ve­hettek át az otthont teremtő családok. Az idén ezeken kívül még 150 lakás avatására kerül sor. B. I. Emlékezés Kakáira Mózesre i Nyolcvan évvel ezelőtt szü­letett Kahána Mózes író, köl­tő, a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. Ebből az alkalomból szombaton a Munkásmozgal­mi panteonban levő urnájá­nál koszorút helyezett el az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Kornidesz Mihály osztályve- vezető és Herczeg Ferenc al­osztályvezető, a Kulturális Minisztérium képviseletében Boros Sándor miniszterhe­lyettes és Funk Miklós főosz­tályvezet ő, a Magyar írók Szövetségének részéről Mol­nár Géza titkársági tag és Ga- ramvölgyi Károlyné ügyveze­tő titkár, a Magyar Partizán Szövetség képviseletében Far­kas József és Simó Gyula, a szövetség tagjai. A koszorúzá­son ott voltak Kahána Mózes hozzátartozói és egykori har­costársai is. Napirenden: a Vinnyica— Alberfirsa távvezeték Hétfőtől Moszkvában tartja újabb ülését a szovjet—magyar gazdasági és tudományos-mű­szaki együtttműködés kérdé­seivel foglalkozó kormányközi bizottság. A két ország szakértői a ter­melési kooperáció ‘és szakoso­dás fejlesztése közös, hosszú távú programjának kidolgozá­sával kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. Megvizsgálják a korábban kötött kormányközi és egyéb szerződések teljesítését is, és szó lesz a Vinnyica—Albert- irsa közötti nagyfeszültségű elektromos távvezeték építke­zéséről. Az eddigi eredményeket méltatva a TASZSZ emlékez­tet arra, hogy Magyarország a Szovjetunió egyik legjelentő­sebb kereskedelmi partnere. Tavaly a kölcsönös szállítá­sok értéke elérte a 3,49 mil­liárd rubelt — ez több mint kétszerese az 1967-es szintnek. Idén a szállítások értéke vár­hatóan eléri a 4 milliárd rubel nagyságrendet. Budakalászi eszm ecsere Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására 1977. november 21-től 26-ig öttagú dán pártmunkásküldöttség tar­tózkodott Magyarországon. A delegációt Anton Nielsen, a Dán KP Központi Bizottságának tagja, a frederiksborgi megyei pártbizottság első titkára vezette. A dán pártmunkásküldöttséget fogadta Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának • titkára. Találkoztak Jakab | Sándorral és Grósz Károllyal, az MSZMP KB osztályvezetői­vel, Horn Gyulával és Pálos Tamással, a KB osztályvezető­helyetteseivel. A dán pártmunkásküldöttség látogatást tett a Szakszerve­zetek Országos Tanácsánál, Budakalászon, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, valamint Fejér megyei ipari és mező- gazdasági üzemekben. MIT TUDUNK Dániáról? Valljuk be: kicsit kutatnunk kell emlékezetünkben a haj­dani iskolában tanultak után. Kis ország, területe 43 ezer négyzetkilométer, lakóinak szá­ma sem éri el az ötmilliót, északon fekszik, s vagy fél­ezer sziget tartozik az amúgy félszigeten elterülő ország­hoz. Tagja a NATO-nak, ám ennek ellenére fejleszti kap­csolatait a szocialista orszá­gokkal is. Dánia a fejlett tő­késállamok sorába tartozik: Európa legkorszerűbb me­zőgazdaságát vallhatja ma­gáénak, emellett ipara is je­lentős. Hogyan élnek Dániában az emberek, a munkások? — kérdezte érthető kíváncsi­sággal egy budakalászi szö­vőnő. kihasználva az alkal­mat. hogy maguktól a dán kommunistáktól kaphat vá­laszt. Magyarországi látoga­tásuk során, mint arról la­punkban hírül adtuk, jártak Budakalászon is, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál. Anton Nielsen, a Dán Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagja, annak az öttagú küldöttségnek a veze­tője, néhány mondattal is em­berközelbe hozta az életformá­ját tekintve idegen, távoli világot számunkra. VÄLSÄGGAL KÜZD Dá­nia is — a többi kapitalista államhoz hasonlóan — az utóbbi tíz-tizenöt esztendő­ben — mondotta. — Ennek egyik fontos tünete náluk is a munkanélküliség. Ma a mun­kások 11 százaléka nem tud kenyérkeresethez jutni, de egyes szakmákban, például a kőművesben, ennek több mint kétszerese a munkanélküliek száma. Fellénhetnek-e ilyen körülmények közepette újabb szociális követelésekkel a munkások? Mert ezt is meg­kérdezte egy budakalászi szakszervezeti bizalmi a be­szélgetés során. Megtudhat­ta: meglehetősen kevés siker­rel. Hiszen, a bérkövetelési harc is reménytelen, a gyá­rakból kikerülők helyére száz mások- állnának. S a parla­ment többségét alkotó tőkés képviselők meg is tesznek mindent a munkások követe­léseinek elfojtására. Hiába van uralmon szociáldemok­rata kormány, ha a szociál­demokrácia csak látszat, s együttműködésük az erős jobboldallal meghatározza a hatalom gyakorlását. Az utób­bi három esztendőben pél­dául tizenegy olyan törvényt fogadtak el, amelyek kifeje­zetten a munkások ellen irá­nyultak. Ezek közül olyanok is akadnak, amik megnyirbál­ják a rég kiharcolt szakszer­vezeti jogokat, s esetenként majdhogynem bűncselekmény­nek tekintik a szakszervezeti tevékenységet. MIT TETT a kommunista párt, hogy mit tud tenni a je­lenlegi gazdasági-politikai helyzet közepette? — a kér­désre mindezek ellenére sem negatív a válasz. Az 1970- es években megnövekedett a kommunista párt szerepe terebélyesedik a tekintélye. A tavaly megtartott XXV. párt­A legrégibb művészet, a legújabb tudomány Vezetők a vezetésről Ami régi korokban ösztönös volt s a személyiség egyéni képességeinek, tapasztalatai­nak tükrében művészetként hatott, azt későbbi korok rendre és módszeresen tudo­mánnyá szintetizálták. Vezet­ni és vezettetni ugyancsak olyan, szinte napjainkig pon­tosan meg nem fogalmazott cselekvéssórozat egysége, mely régen az egyén adottságaira- lehetőségeire támaszkodott, valamiféle misztikus köddel burkolva azt. (Gondoljunk csak a természeti népek va­rázslóira, mágusaira.) A veze­tőtől ma is elvárják a távol­ságtartást, de ugyanakkor a kapcsolatteremtési készséget is. Az egyszemélyi felelős­ség mellett a döntéshelyze­tekben a demokratizmust, A gyors és sokirányú információ- áramlás mellett az egyéni, be­folyásoltságmentes vélemény- alkotás készségét. S a tehetség számtalan mégnyilatkozási formáján túl: tapasztalatot, tudást, szakértelmet, s az em­beri jó tulajdonságok legszé­lesebb skáláját. Türelmet, fe­gyelmet, humánumot, követ­kezetességet — sorolni is sok lenne, hát még helytállni mindezekben. A legfiatalabb tudomány­ágak egyike, a vezetéstudo­mány, szinte a szemünk előtt napjainkban alakul, formá­lódik, fogalmazódik tételessé. Vezetőképző tanfolyamokon oktatják a már hasznosítha­tó tapasztalatokat, mint ki­munkált tananyagot. Különbö­ző stúdiumok adnak lehetősé­get arra, hogy közép- és fel­sőbb szintű vezetők egyaránt továbbképezhessék magukat, elméleti alapokat szerezve eddig megélt tapasztalataik­hoz, tudásanyagukhoz. Persze, az érintettek közül kevesen vehetnek részt mindezekben. A többség végzi a munkáját s vezet lehetőségei, képessé­gei szerint, birkózva a napi feladatúkkal, a teryezés-ler- melés gondjaival, személyi ügyekkel . Nem születik, lesz Pest megye öt mezőgazda­sági egységének vezetőjét kér­deztem arról: szükséges-e a vezetéselmélet ismerete? Mit tart a legnehezebb vezetői feladatnak? Döntéshelyzetek­ben mire figyel inkább s mi­lyen határig? Mit tart a ve­zetők és vezetettek kapcso­latáról, a munkahelyi légkör­ről? Egyáltalán: magától ér­tetődően válik-e vezetővé az, akinek e címet kiírják az aj­tajára? Szászik Károly a gombai kongresszuson olyan hosszú távú programot hagytak jó­vá, ami nemcsak a pártta­gok számára útmutatás, ha­nem valamennyi bérből és fi­zetésből élő dán dolgozó szá­mára kiutat jelent a jelenle­gi helyzetből. „Célunk, s ezt meg is való­sítjuk, hogy jobb élete legyen egész dolgozó népünknek” — fogalmazták meg nagyon ha­tározottan a dón kommunis­ták. \ KÍVÁNCSIAN érdeklődtek a vendégek is a magyar dol­gozók élete után. Annál is inkább, hiszen a nyugati saj­tó — hiába a helsinki záró­okmány! — ma is mindent megtesz a szocialista viszo­nyok eltorzítására. Mi érde­kelte elsősorban a dán kom­munistákat? Hosszú a kér­déslajstrom, s nem is teljes. Milyen politikai munka fo­lyik az üzemekben? A dol­gozókat érdekli-e a politika? Szívesen vállalnak-e társadal­mi munkát? A párt-, vagy a szakszervezetek ellenőrizhe- tik-e a gazdasági vezetést? A kérdésekre őszinte vála­szokat kaptak: eredmények­ről, gondokról egyaránt hall­hattak. S ami ennél több. be­tekinthettek a valóságba, meg­nézhették, hogyan dolgoznak, élnek a munkások Magyar- országon. Két kezük munká­jának eredményével, a tár­sadalmi munka nyomaival, alkotásaikkal mindenütt ta­lálkozhattak. Dodó Györgyi Fáy András Termelőszövetke­zet elnöke: — Ha megfordítjuk a szó­lást, mely szerint a poéta nem lesz, hanem, születik, úgy iga­zi vezető nem születik, ha­nem lesz. De semmiképp sem attól, ha ezt bárhová is ki­vagy felíratja. Legfontosabb talán: bánni tudni az embe­rekkel, mégpedig azokkal, akik közvetlen munkatársként adottak. Kirívó esetektől el­tekintve — amikor szükség- szerű a személycsere — nem siránkozhatunk azon, hogy X Y vagy Z kollektívával könnyebben érnénk el ered­ményeket. Az „együtt sírunk — együtt nevetünk” nem egyéb, mint rossz sztereotípia Együtt dolgozni, jó emberi kapcsolatokat kiépíteni nem elméleti kategória, hanem gyakorlati szükségszerűség. Amelyre minden vezetőnek törekednie kell. A hogyanok­ra itt még nincs receptura. Nekem a munkatársak han­gulata a legjobb szeizmográf: mindent jelez, ha belekér­dezek az elhallgatott félmon­datokba, nem egyszer a ma­gánügyek a közügyekkel együtt világlanak elő, s az egyik tisz­tázásakor a másik is orvoso- lódhat. Ha belső feszültséget érzek közvetlen munkatársaim körében, so.ha nem belső, mindig külső információra tá­maszkodom. Ez megkönnyíti a véleményalakítást és erőtel­jesebb körvonalakkal rajzol­ja ki a tényleges okot. Hogy nemet mondani könnyű-e? Ha szükséges, úgy jobb ki­mondani, mint lagymatag, se hideg, se meleg válasszal le­járatni az ügyet s tekintélyt egyaránt. A féligazságok pe­dig még a hazugságnál is ár­talmasabbak. Fiatalon kerül­tem vezető beosztásba, s mind­ezt eddigi tapasztalataim alap­ján vélem igaznak. Egyetemi éveink alatt szakmailag jól felkészülhettünk, vezetéselmé­letből viszont úgyszólván altQ kaptunk eligazítást. így az­után ki-ki maga ússza át a kezdeti mélyvizet, képességei, lehetőségei szerint. Jó lenne, ha az utánunk következők már tudományos megalapo­zottsággal, analízistől szinté­zisig ismernék a vezetéstudo­mány rendszerét, elméletét, módszereit, hasznosítható ta­pasztalatait. Érdemes lenne talán a szövetkezetek kiala­kulásának történetét, eddigi történelmét tantárgyként ta­nítani az egyetemeken. Hi­szem, hogy nem volna haszon nélkül való. Az ismérvek és a személyiség Cserháti Pál, a hernádi Március 15. Termelőszövetke­zet elnöke: — A vezetésnek megvannak a maga tudományos ismérvei, emellett azonban fontos, hogy a vezető intuitív személyiség legyen. Ahogy a zeneértő jó hallása kiszűri az egyetlen hamis hangot is a nagyzene­karból — úgy kell a vezető­nek is kiérezni az együttes munka során időnként fel­bukkanó feszültséggócokat Háromezer embert egy célra irányítani, közös akaratra hangolni: ez talán tudomány. A döntő azonban a gyors dön­tési készség, s ez már az egyén személyes tulajdonsága. Hogy nemet mbndani tudni kell-e? Az élet minden te­rületén szükséges olykor, miért pont a vezető lenne mentes ettől? - Persze nehéz mereven meghatározni, hogy mikor és mire és miképp. Az a bizonyos vezetői nem nem fogalmazható meg előre és el- határozottan, a nyilvánvalóan képtelen helyzeteket leszámít­va Az adott szituáció, a kö­rülmények segítik általában a döntést s ez számtalan té­nyező függvénye. — A demokratikus vezetési stílusról? Feltétlenül jó, ha a vélemények és ellenvélemé­nyek vitát szikráztatva hasz­nos gondolatokat, ötleteket csiholnak elő. De a „belebe- szélős” módszer nem lehet cél: a helyes arányokat kell megtalálni itt is. Kötőanyag a bizalom Koronczy Imréné, a Duna Tsz elnökhelyettese: — A félelem eltávolít, míg a bizalom erős kötőanyag a munkakapcsolatokban. így azután én inkább kérek va­lamit a munkatársaktól, mint­sem utasítom őket az elvég­zendőkre. Persze, női veze­tőnek lenni napjainkban még mindig valamiféle „szokástól eltérő” állapotot jelöl. Tapasz- talataim megegyeznek az ál- talános gyakorlattal. A férfi­kollégák veszik komolyabban az emancipációt, ők azok, akik kevesebb előítélettel vették tudomásul annak idején, hogy női vezetőt kaptak. Konflik­tushelyzet ebből eredően per­sze nincs és kezdetben sem volt. A jelenség azonban egy idejétmúlt társadalmi közfel­fogást tükröz, amin túl kellene lépnünk mihamarább. Dr. Szentmihályi Sándor, az Állattenyésztési Kutató Inté­zet igazgatóhelyettese: • — Mindenképpen megtisz­telő feladat vezetőnek lenni, magam azonban a kutatómun­kára érzem elkötelezettebb­nek magamat, így ez az, amit több odaadással, lelkesedés­sel tudok végezni. Szervezési­tervezési és egyéb vezetői feladatok mellett most példáuL az foglalkoztat leginkább, hogy a kezdő, fiatal kutatóknak milyen lehetőségeket tudunk adni az indulásnál. Magam is tudományos gyakornokként kezdtem annakidején, s a lépcsőfokokat végigjárva az elmúlt évek során megéltem és átéltem mindazt, ami a kutatómunka kezdő műhely­titkaitól a mai szintű tudo­mányos tevékenységemben benne foglaltatik. S ha igaz az, hogy vezetőnek lenni nem mindig könnyű és hálás fel­adat, úgy az is igaz, hogy ve- zetettnek lenni sem mindig a jó közérzet állapota. így azután a' magam területén tö­rekszem arra, hogy a kezdő kutatók számára a lehetőség szerint megteremtsük mind­azokat a feltételeket, melyek a jó munkahelyi légkör mel­lett lehetőséget teremtenék az eredményes munkához, diva­tos szóval élve a „sillerél­ményt” megadják. Álhántás: labdajáték Marschik Pál, a PENOMAH igazgatója: — A feladatok a vezetésben megoszthatók még akkor is, ha a felelősség egyszemélyi. A kollektív munka segít meg­birkózni a mennyiséggel, fon­tos, hogy a vezető tudjon difU ferenciálni a számára fontos és az elhanyagolható dolgok között. Döntési készség? A döntésnek következményeit vagy az elhatározás pillanatá­ban kell felmérni, vagy ké­sőbb vállalni. Ez mindenképp a vezető személyes feladata. Alkalom adtán nemet monda-i ni? Ha a helyzet úgy kíván­ja természetesen kimondom, csak azt nem értem: miért kell ezt oly gyakran nekem tenni? Mikor sok esetben a középszintű vezetők is ki­mondhatnák saját munkaterü­letükön. Érdekes módon, nemegyszer az igenekkel is így áll a helyzet. Vajon a fe­lelősségvállalás hiánya vagy annak áthárítása lehet az ok, hogy igenekben és nemek­ben egyaránt szívesen dobják tovább a labdát? Minden­képpen időrabló és céltalan, S mivel más vállalatnál, in­tézménynél is találkozom ha­sonló jelenséggel, úgy vélem: amilyen gyakori ez, olyan fe­lesleges. Tudjanak és merje­nek a középszintű vezetők saját szakterületükön dönte­ni. felelősséget vállalni, ha kell igent is. nemet is mon­dani. Egyszóval: vezetni. ★ Vezetni tehát nem jó vagy rossz dolog, nem könnyű vagy nehéz, nem hálás vagy hálát­lan feladat. Mindezek egysé­ge, mindez bennefoglaltatik, mert: munka. S ha a demok­ratikus vezetési stílus leg­maibb formáit keressük, ta- án a régi francia gondolko­dó Voltaire szavai is segítenek a tájékozódásban. Ö valahogy jgy fogalmazott: ha nem is értek egyet veled. él°tem adom azért, hogy kimondhasd, amit gondolsz. Bedő Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom