Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
2 sjürttm 1977. NOVEMBER 27. VASARNAP Az MSZMP-küIdött kolumbiai látogatásáról Szódat vádol és magyaráz Elítélő ENSZ A Magyar Szocialista Munkáspárt Biszku Béla, a Foli'i- kai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára által Vezetett küldöttségének a Kolumbiai Kommunista Párt vezetőivel folytatott megbeszéléseiről közleményt adtak ki. A közleményben az MSZMP képviselői a magyar kommunisták szolidaritásáról biztosították a Kolumbiai Kommunista Pártot a munkásegység megvalósításáért, valamennyi demokratikus, imperialistaellenes erő összefogásáért, a Kolumbia független és demokratikus fejlődéséért folytatott küzdelemben. A Kolumbiai Kommunista Párt képviselői kifejezték pártjuk elismerését azokért az eredményekért, amelyeket a magyar nép az MSZMP vezetésével a fejlett szocialista társadalom építésében elért. Hangsúlyozták, hogy ezek a sikerek támogatást jelentenek a kolumbiai dolgozók harcához. A két párt képviselői állást foglaltak a magyar—kolumbiai államközi kapcsolatok szélesítése mellett. Megerősítették, hogy a kapcsolatok fejlesztéséhez továbbra Is aktívan hozzájárulnak. A közlemény hangsúlyozza Valamennyi haladó erő összefogásának fontosságát az enyhülés további térhódítása, a fegyverkezési verseny megakadályozása, a leszerelés érdekében. Kiemeli a Szovjetunió, a szocialista országok békepolitikájának és konkrét kezdeményezéseinek fontosságát. Méltatja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét. A két testvérpárt támogatásiról biztosítja az imperializmus, a fasiszta diktatúrák, az újgyarmatosítás ellen, a nemzeti függetlenség kivívásáért, megv élelmezéséért, a társadalmi haladásért és a demokráciáért harcoló népeket, hazafias erőket. Elítéli Pinochet diktatúrájának és más latin-amerikai fasiszta rendszereknek elnyomó intézkedéseit, és követeli a politikai foglyok szabadon bocsátását. Megerősíti a két párt szolidaritását a szocialista Kubával. A közlemény megállapítja, hogy a két párt nézetei a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseit illetően azonosak, s fontos feladatuknak tartják, hogy hozzájáruljanak a kommunista mozgalom egységének erősítéséhez. Elítélik a szovjetellenesség minden formáját. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kolumbiai Kommunista Párt kapcsolatai a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus alapján fejlődnek, jól szolgálják a két nép barátságának ügyét, a nemzetközi kommunista mozgalom közös céljait. A találkozó tovább mélyítette az elvtársi együttműködést a két párt között — fejeződik be a közlemény. Varsóban ülést tartott a szejm, a lengyel parlament. Az ünnepélyes megnyitó után Edward, Gierek, Henryk Jablonski és Piotr Jarosze- wicz, valamint a kormány tagjainak jelenlétében a parlament határozatot fogadott el a szovjet legfelsőbb szervek üzenetéről. A határozat szerint a sízejm a lengyel nemzet nevében teljes támogatásáról biztosítja az üzenet I eszméit, és örömmel üdvözli a 9I Szadat egyiptomi elnök szombat délelőtt az egyiptomi nemzetgyűlés előtt csaknem másfél órás beszédében összegezte jeruzsálemí útjának tapasztalatait. Az egyiptomi elnök az Írott szövegtől eltérve, önuralmát elvesztve, hálátlansággal vádolta az utazása miatt őt bíráló arab országokat és a Szovjetuniót. Beszéde végén Szadat bejelentette: külügyminisztere révén meghívja a közel-keleti konfliktusban érintett valamennyi felet, beleértve Izraelt is, valamint a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat és az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy képviselőik a jövő hét vége utáni időpontban « utazzanak Kairóba, és kezdjenek előkészítő tárgyalásokat a genfi értekezlet összehívásáról. Az ENSZ közgyűlése 102 szavazattal, 4 ellenszavazattal és 29 tartózkodás mellett határozatban ítélte el az arab területek folytatódó izraeli megszállását és ezzel lezárult a közgyűlés négy napja tartó közel-keleti vitája. A határozat leszögezi, hogy igazságos és tartós békerendezést csakis az 1967 után megszállt arab területek visszajuttatása és a palesztin nép jogainak elismerése révén lehet elérni. A határozat, amelyet 33 ország szövegezett meg és Kuba, Madagaszkár és Sri Lanka terLeonyid Brezsnyev által előterjesztett új leszerelési javaslatokat. A parlament felhatalmazta a lengyel kormányt, hogy a nemzetközi élet színterén minden tőle telhetőt tegyen meg e javaslatok sikerének előmozdítására. A határozat végezetül hangsúlyozza, hogy Lengyel- ország a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal együtt halad a béke, a demokrácia és a szocializmus útján. jesztett a közgyűlés elé, felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét arra a tarthatatlan helyzetre, amely az izraeli agresszió eredményeképpen a térségben fennáll. Elégedetten nyugtázza a határozat a szovjet—amerikai közös közel-keleti nyilatkozatot, ugyanakkor pedig felszólítja az érintett feleket, hogy a lehető leghamarabb hívják össze a genfi békekonferenciát valamennyi illetékes egyenrangú részvételével, beleértve a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetet is. A határozat ellen szavazott az Egyesült Államok, Kanada, Izrael és Salvador, míg a tartózkodó országok között van az EGK kilenc tagállama, Ausztrália, Űj-Zéland, Svédország, Japán és több latin-amerikai ország. Líbia és Irak, amely a határozat megfogalmazását nem tartja elég élesnek, nem vett részt a szavazásban. A közel-keleti vita befejezésével a térség továbbra is az ENSZ érdeklődésének homlokterében marad: hétfőn ugyancsak a közgyűlés négynapos vitát kezd a palesztin kérdésről, amelynek középpontjában egy ENSZ-különbi- zottság jelentése áll. ★ Az ENSZ közgyűlésének 1. számú politikai bizottsága öt és fél héten át tartó leszerelési vitájának utolsó napján, pénteken a hagyományos fegyverek egyes típusainak betiltásáról tartandó konferencia összehívásáról hozott határozatot, amelyet végső jóváhagyás végett a közgyűlés elé terjesztenek. A politikád bizottság vitáján a határozatot 84 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 21 állam tartózkodásával fogadták el. Szejm-határozat a szovjet üzenetről A hét kérdései és karikatúrája Pont a mondat végén Közel-keleti hírek, álhírek, cáfolatok Varsói párbeszéd — Mediterrán lendület A negyven óra, amelyet Szadat Jeruzsálemben töltött, nem rengette meg a világot, de annál súlyosabb bonyodalmakat idéz fel a Közel-Keleten. Miközben egymást érik a hírek, álhírek és cáfolatok, hogy esetleg még az idén, december 20-a után, összeülne a genfi békeértekezlet, az arab világ minden eddiginél megosztottabb képet mutat. Fennál a reális veszélye annak, hogy összehívják ugyan a konferenciát a svájci városba, de az egész lépés igazából karikatúrája lenne a valódi genfi szellemnek, s többen távol maradnának a közvetlenül érdekeltek közül. MILYEN VISSZHANGOT VÁLTOTT KI AZ ARAB VILÁGBAN SZADAT UTAZÁSA? ___________________________ Má r a két esztendővel ezelőtt, 1975 szeptemberében megkötött Sinai-megállapodás is valóságos vízválasztónak bizonyult az arab világban, miután Egyiptom tulajdonképpen kivált a frontállamök köréből. Ettől kezdve hiába hangzottak el önmagukban talán nem kifogásolható nyilatkozatok Kairóban, az Egyiptom által vállalt feltételek jelezték: még akkor sem lennének képesek a szolidaritás jegyében fellépni, ha történetesen ilyen szándékuk lenne. A jeruzsálemí látogatással pont került a mondat végére, lényegében befejeződött ez a hosszabb ideje tartó folyamat. Szadat nyílt támogatóinak tábora viszonylag szűk: az Arab Liga huszonkét tagja közül Szudán, Marokkó és Omán helyeselte fenntartás nélkül az egyiptomi államfő döntését. Igaz, számolni lehet azzal, hogy Tunézia is az óvatos támogatók közé lép és Szomália, amely annak idején szembefordult a sínai alkuval — az új helyzet s az Etiópiával vívott háború miatt —, ugyancsak csatlakozik. Felemás nyilatkozatok láttak napvilágot Szaúd-Arábiában. A legbefolyásosabb olajállam, s egyúttal Egyiptom egyik fő hitelezője, egyrészt örül annak, hogy a Pax Americana, az amerikai recept szerinti békerendezés előrehalad, másrészt viszont az iszlám szent helyeinek fanatikus őreként, nem nézhette derült tekintettel, amint az egyiptomi elnök, puszta jelenlétével szinte szentesíti az izraeli jelenlétet Jeruzsálemben, a muzulmánok Mekka és Medina utáni harmadik, legszentebb városában. A bírálók közé sorakozott fel Líbia, Algéria, Szíria, Dél-Jemen, Irak és természetesen a Palesztinái Felszabadítást Szervezet. A legmesz- szebb Líbia jutott, ismét szakítás történt, sőt Tripoli az egyiptomiak kizárását követeli az arab államok szervezetéből. Kairó ellenlépéseket tett. például utazási korlátozásokat vezetett be s nem lehet kirekeszteni annak veszélyét sem, hogy megismétlődik az idén már egyszer végrehajtott határmenti egyiptomi katonai akció. Felvetődött annak gondolata, hogy az elutasítók hívjanak össze külügyminiszteri értekezletet, ezt azonban Szíria és Irak viszálya mind ez ideig lehetetlenné tette. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy a különböző manőverek megoszthatják a palesztin mozgalmat is. (Mivel a PFSZ-t szeretnék kizárni a genfi tárgyalóteremből, de palesztin személyiségek valamilyen formában ott lehetnének, a személyek és politikai irányzatok összecsapása különböző ellentéteket idézhet fel.) Az arab világban tehát megszaporodtak a törésvonalak és, ha Szadat — a valódi eredmények híján .— azt emelte ki, hogy javította az Egyiptom és Izrael közötti pszichológiai légkört —, annál súlyosabbá vált a bizalmi válság az arab országok között MI A JELENTŐSÉGE A NYUGATNÉMET KANCELLÁR LENGYELORSZÁGI LÁTOGATÁSÁNAK? _________ Az eredeti tervek szerint hat héttel korábban kellett volna ellátogatnia Schmidt kancellárnak Lengyelországba. Akkor ezt nem* tehette meg — s ezt Varsóban is megértették — miután a diplomácia helyett a válságstáb üléseivel volt elfoglalva, a terrorista túszdrámák közepette. A hamburgi szociáldemokrata kongresszus másnapján azonban sietett pótolni az elmaradt utazást, s a kedvező lengyel—nyugatnémet párbeszéd továbbra is egyik fontos tényezője az európai továbblépésnek. Szó esett természetesen a kétoldalú kapcsolatokról is, mindenekelőtt a gazdaság területén. Varsó és Bonn viszonyának jelentőséget ad az a tény, hogy a héten bizonyos átrendeződés kezdődött a nyugatnémet ellenzék soraiban, Strauss bejelentette nyílt igényét a jobboldal kancellárjelöltségére. Ez annyit jeleníthet, hogy az uniópártok (CDU—CSU) a még terméketlenebb állásfoglalások felé sodródnak a külpolitikában. Ezért valóban kontinentális érdek az NSZK keleti politikájának folytatódása, s főként következetessége. E téren már korántsincs minden rendjén, s az NDK fővárosában, az NSZEP Központi Bizottsági plénumán joggal hívták fel a figyelmet arra is, hogy a demokratikus német állam tárgyalása kezdeményezéseit nem mindig fogadják Egy amerikai repülőgépgyárban Egy a sahnak, egy a sejknek.., (International Herald Tribune - KS) Hová taszítják Japánt? I Fukuda Takeo japán kormányfő szombaton reggel a televízió által is közvetített sajtóértekezletén bejelentette, átalakítja kormányát, és az uralmon levő Liberális Demokrata Párt vezetőségét. Az átszervezésre már hétfőn sor kerül. A döntést külpolitikai szempontok is indokolták. Fu- kuda indokainak sorában felhozta a Kína és a Szovjetunió irányába teendő diplomáciai lépések előmozdítását is. Hova taszítják Japánt? címmel Szemleíró aláírással cikk jelent meg a moszkvai Pravda szombati számában. Az utóbbi időben a Japán és a Kínai Köztársaság közötti béke- és barátsági szerződés megkötésének problémája meglehetősen kiéleződött, ezzel együtt felélénkültek Japánban az ilyen vagy olyan formában idestova három éve folyó viták. Ezt egyrészt az váltotta ki, hogy a kínai vezetőség fokozza nyomását Tokióra, erőlteti a szerződés megkötését. Másfelől Japánban — nem utolsósorban a Kínai Nép- köztársaság kezdeményezésére és támogatásával — aktivizálódtak azok a belső erők, amelyek ugyanebbe az irányba hatnak. Ugyanakkor az országban vannak befolyásos körök, amelyek komoly megfontolások után óvatos megközelítést ajánlanak, figyelembe véve a sok nemkívánatos következményt, amelyek Japán nemzeti érdekeit sújthatják Arról van szó, hogy a kínai vezetőség ultimátumszerűén követeli, vegyék be a szerződésbe a harmadik országok, hegemóniájával való szembenállás tételét. Egyáltalán nem titkolják e tétel szovjetellenes jellegét, amely nyilvánvalóan kiemeli a szerződést a japán—kínai kétoldalú kapcsolatok kereteiből és a más országokkal szembeni konfrontáció eszközévé teszi. Bármennyire is erősítgetik a szerződés mielőbbi megkötésének japán hívei, hogy úgymond a hegemónia elleni harc elvont fogalom, nincs konkrét iránya, teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen szerződéssel Japán minépítö szándékú megközelítéssel az NSZK-ban. HOGYAN ALAKUL A HELYZET DÉL-EURÓPA- BAN? A közvéleménykutatók ezúttal nem fogtak mellé a görög választási előrejelzések során, csaknem százalékos pontossággal előrevetítették az eredményeket. Karaman- lisz pártja megőrizte abszolút parlamenti többségét, noha a szavazatoknak csupán 43 százalékát szerezte meg. Jelentősen előretört a baloldal: Pa- pandreunak a NATO-tagságot ellenző pánhellén mozgalom és a Görög Kommunista Párt. A rendkívüli választások indokai között előkelő helyen szerepelt a ciprusi probléma. A dél-európai áttekintés jogos kérdés tehát, hogy miután Athénban lebonyolódott a választás — Törökország egy papírvékony többséggel rendelkező kabinettel rendelkezik — és Cipruson februárban járulnak az urnák elé: történhet és történik-e valami előrehaladás? A mediterrán térség másik végén, az Ibériai-félszigeten több szinten is folynak a tárgyalások. Spanyolország és Portugália között, arról, hogy korábban két diktátor, a Franco és Salazar által kötött ibériai paktumot új szerződéssel váltják fel; London és Madrid Gibraltár jövőjéről tanácskozik; de viták folynak Spanyolországon belül az új alkotmányról s a gazdasági rendszabályokról, valamint Portugáliában, ahol a kormány kétségbeesett erőfeszítéseket tesz megrendült helyzetének könnyítésére. A Del- Európa középpontjában elhelyezkedő Olaszországban pedig a hatpárti megállapodás realizálása van napirenden, nem kevés nézeteltéréssel, hiszen — a régi közmondás igazsága szerint — az ördög mindig a részletekben búvik meg. Dél-Európa frontjai mindenképpen mozgásba jöttek ezekben a napokban, s a jóslás kockázata nélkül is megállapíthatjuk: a közeljövőben sem várhatók errefelé unalmas hetek... Réti Ervin denképpen szolidaritást vállal^ na Kína jelenlegi külpolitikai vonalával. A Szovjetunió nem azért lép fel a hegemóniával való szem- behelyezkedés tétele ellen, mert, mint azt egyesek igyekeznek beállítani, valamiféle megkülönböztetett helyzetre tart igényt a világban. Távolról sem. A Szovjetunió éppen ezért lép fel a hegemóniával való szembehelyezkedés tétele ellen, mert a kínai vezetők e tételük mögé bújva arra próbálják rákényszeríteni Japánt és néhány más országot, hogy csatlakozzanak külpolitikai tengelyéhez. Kína így próbálja elérni külpolitikai céljait, amelyek ellentétesek a nemzetközi békével és együttműködéssel. Éppen Peking tűzött maga elé hegemonisztikus célokat. A Szovjetunió már számos alkalommal felhívta Japán figyelmét arra, hogy Kínának a japán—kínai szerződéssel kapcsolatos tevékenység^ azt a szándékát tükrözi, hogy Japánt ilyen vagy olyan formában saját külpolitikájának pályájára állítsa, olyan pályára, amely ellentétes az enyhülésnek, a béke megszilárdításának Ázsiában és az egész világon erősödő irányvonalával. Japánt — akár tetszik ez neki, akár nem — olyan útra taszítják, amely megnehezíti kapcsolatait harmadik országokkal, mert ezeknek jogukban állna válaszintézkedéseket tenniük abban az esetben, ha Kína és Japán a Peking által erőszakolt terv keretén belül közös akciót tenne. A Szovjetunió nem harmadik országok kárára építi kapcsolatait Japánnal. Éppen ellenkezőleg, abból indul ki — ezt a szovjet vezetők már nemegyszer kifejtették —, hogy a szovjet—japán kapcsolatok, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése, a bizalom elmélyülése nemcsak országaink érdekében állnak, hanem egyúttal jelentős hozzájárulást jelentenének egész Ázsia, a Távol-Kelet békéjéhez és biztonságához. A japán államférfiak annak idején maguk is állást foglaltak amellett, hogy ilyen irányú vonalat valósítsanak meg kapcsolataikban a Szovjetunióval. Most azonban Tokióban aktívan tárgyalnak arról a lehetőségről, hogy a legközelebbi jövőben felújítják a megbeszéléseket, megkötik a békéről és barátságról szóló japán—kínai szerződést, belefoglalva abba a hegemóniáról szóló hírhedt tézist is. Természetesen a japán fél dolga, hogy kiket választ partnerül a külpolitikai kötelezettségek terén. Japánban azonban számításba kell venni azt, hogy az olyan szerződés megkötése a KNK-val, amely a Szovjetunió ellen irányuló tézist is magába foglalja, megrendítené a bizalmat Japán egész külpolitikája iránt, és negatív hatást gyakorolna a szovjet—japán kapcsolatok egészére. Azok, akik ilyenfajta szövetkezést javasolnak Kínával, súlyos felelősséget vállalnak magukra terveik következményeiért, ha e terveket a józan ész ellenére megvalósítják. Szeretnénk remélni, hogy Japán ismét megfontolt álláspontra helyezkedik a japán— kínai szerződés megvitatásával kapcsolatban, s a maga részéről semmi olyat nem tesz, ami kárt okozna országaink kapcsolatai fejlődésének. Nem kétséges, hogy az ázsiai és a világbéke és -biztonság megszilárdítása érdekeinek ez a magatartás felelne meg. I A Kyodo japán hfrügynökség szombaton délután részletesen ismertette a Pravda cik! két a japán—kínai béke- és barátsági szerződés megkötésének problémájáról. A hírügynökség szerint a cikket, amely az aláírásból ítélve a szovjet vezetés i véleményét tükrözi, a Fukuda- kormánynak szóló figyelmezte- ! tésül szánták, s az írás nyilvánvalóan arra irányuló intelem, hogy a kabinet tanúsítson ! óvatosságot az okmány aláírásáról folytatandó tárgyalásokon. Most, hogy a Szovjetunió ezzel a cikkel megerősített* M szerződésről alkotott szigort! véleményét, a tárgyalások kér* désében bekövetkező fejlemé' *3 nyék befolyásolják maid And* «•j rej Gromiko szovjet külügy* ] miniszter esetleges tokiói látót Í ga*ását. amelyet a jaoár» kormány igyekszik kieszközölni — írja a tanán hírügynökség meg- * figyelőkre hivatkozva.
