Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

1977. NOVEMBER 20., VASARNAP A Pest megyei NEB megvizsgálta Miért rossz az alkatrészellátás? A teherszállító gépjármű­vek és autóbuszok pótalkat­rész- és gumiabroncs-ellátásá­ról folytatott vizsgálatot a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kereskedelmi egy­ségeknél, termelőszövetkeze­teknél és állami gazdaságok­nál. Az alkatrészellátás rég­óta rossz. Kinek a hibája ez? A gyártóké, a forgalmazóké, vagy a felhasználóké? A felhasználó nincs biztonságban A vizsgált időszakban — 1976-ban és 1977. első felében — azért voltak hiánycikkeit, mert vagy nem gyártották a szükséges alkatrészeket, vagy a külföldi szállító módosig tóttá a szállítási határidőt. vagy nem is vette fel a ren­delést. A hiánycikkek csök­kentése érdekében a forgal­mazók próbáltak másik gyár­tót keresni, illetve tőkés im­porthoz folyamodtak. Az Autó­kor a hiányok csökkentésé­re áruelosztást vezetett be, de ez sem hozta meg a várt ered­ményt. A két vizsgált forgalmazó — az Autóker dunaharaszti kereskedelmi egysége és a Pest—Nógrád—Komárom me­gyei Agroker — éves beszer­zési tervet készít. A tervké­szítés előtt felszólítják a fel­használókat — levélben vagy hirdetésben —, az igénybeje­lentésre, de a vizsgált idő­szakban egyikük sem jelen­tett be konkrét igényt. A fel­használók álláspontja: azért van az Autóker, hogy gondos­kodjon arról, hogy minden szükséges alkatrész kapható legyen. Igazuk van. Célsze­rű lenne — a NEB is ezt ajar?1 ja —, ha a kereskedők szemé­lyesen tárgyalnának a fogyasz­tókkal. A forgalmazók évente há­romszor adják fel megrende- síléagiket. Tapasztalját, hogy a hazái gyárak rugalmasa n rea­gálnak a rendeiéömódosításra. Azok az információk, ame­lyekkel a forgalmazók ren­delkeznek, nem elegendőek a szükséglet tételes megállapí­tására. Az Autóker a kielégítetlen igényekről nem vezet tételes nyilvántartást. Az Agroker, ha a vevő kéri, ezt nyilvántart­ja. de az alkatrész beérkezé­séig a tényleges igény rend­szerint a felére csökken. El­képzelhető, mi történik köz­ben, mennyi idő és munkaerő megy veszendőbe, amíg a fel­használók fölkutatják leg­alább azokat áz alkatrészeket, amelyekre sürgős szükségük van. Ilyen helyzetben érthe­tő, hogy — különösen a ter­melőszövetkezetek — felhal­mozással akarják bebiztosíta­ni magukat, s a szüliséglet két-hárcmszorosát rendelik meg. Az ilyen módon rapszo- dikussá vált igénylés még jobban összezavarja a forgal­mazók amúgyis megbízhatat­lan tervezési támaszait. A jó ellátást, a választékos igénykielégítést nem segíti Belvárosi vallóiét felvételre keres FIATAL VEGYÉSZ­felsőfokú német vagy angol nyelvtudással, iparjogvédelmi ügyvivői munkakörbe. Jelentkezéseket a 172-941-es telefonon kérünk. elő az ösztönző rendszer sem. Az eladóknak nem érdekük, hogy apró, olcsó tételeket áruljanak, mert ezeken kicsi a haszon, kisebb tehát a juta­lék is, és a felhasználó ezért sokszor kénytelen megvenni komplett darabokat. A NEB javasolja, hogy a hiánycikkek csökkentésében is érdekeltté kellene tenni a kereskedőket. Ügy tűnik, mintha a keres­kedelmet semmi sem ösztö­nözné. Például az Autóker — bár megvannak az ehhez szük­séges anyagi eszközei —. mint­ha nem tudna megbirkózni a feladatával. Erre mutatnak azok a különös esetek, amikor az Autóker által árusított és az általa megrendelt alkatré­szeket magának a felhasználó­nak kell a gyárnál nemcsak kiverekednie, hanem elszállí­tania is a saját tehergépko­csijával az Autókerhez, vagy jobb esetben egyenesen a fel- használás helyére. S minthogy a szállítópartnerek készsége sok esetben bizonytalan, gyak­ran igénybe kell venni a sze­mélyes jó kapcsolatokat, vagy kérni a felügyeleti szerv tá­mogatását. Kapcsolatok kérdése? A megrendelt alkatrészeket sokszor jóval a kért határidő után szállítják a forgalma­zók és gyakran a kapcsolódó alkatrész nélkül. A tsz-eknek nincs tudomásuk arról, hogy mit, mikor kapnak. A tsz-ek is próbáltak már szerződni az Agrokerrel, de az nem vállal­kozott erre. Az Autóker köt ugyan szerződést, de a szállítá­si kötelezettségeinek csak részben tesz eleget. Az Óbuda Tsz lakossági szolgáltatásként gépjárműja­vítással is foglalkozik. Az AFIT a múltban még ellátta központi raktáraiból a szövet­kezetét, mint nagyfogyasztót. újabban már csak rpint ma­gánszemélyt szolgálja ki a szakboltjaiban. Ugyanígy szer­zi be a tsz az Autóker által forgalmazott cikkeket is. Típusváltás esetén nagy gond, hogy a járművekhez szükséges fődarabok kódolása lassú az Autékeméi, ez hóna­pokkal késlelteti a megrende­lést. A tsz-ek a gyorsan kopó vagy. elromlott gumiabroncs, alkatrész helyett gyakran kénytelenek fődarabokat vá­sárolni, vagy saját maguk gyártanak, vagy pedig, miután sikertelenül végigjárták min­den beszerzési helyet, az álla­mi vagy magán-kiskereske­delemben vásárolnak. A dányi Magvető Tsz most gumiab­roncs-felújítással kísérletezik, ha sikerül, másoktól is vál­lalnak munkát. A tsz-ek több­nyire csak egyszerű alkatré­szeket tudnak készíteni, de ennek költsége két-háromszo- rosa a beszerzési árnak. Anyagi és erkölcsi károk Bori Rudolf, a Pest megyei NEB elnöke a vizsgálat alap­ján megállapította: az ellátá­si problémákat országos szin­ten kell megoldani. Rosszabb a helyzet, mint két évvel ez­előtt, vegyesebb a géppark Is, az alkatrész megszerzése ér­dekében sokan folyamodnak megvesztegetéshez, s a forgal­mazók mesterséges hiányt is teremtenek, hogy csúszópénz­hez jussanak. Elsősorban a ke­reskedelem felelős ezárt a helyzetért, amely mérhetet­len anyagi és erkölcsi károko­záshoz teremt alapot. A Pest megyei NEB meg­küldte javaslatait az érintett szerveknek abból a célból, hogy vegyék figyelembe a vizsgálat tapasztalatait. H. E. Újítások, találmányok Ha a kivitelezés elmarad Egy tervező évekkel ezelőtt | lyok a kísérleti szerződésre is emelőszerkezet rögzítésére j irányadók. szolgáló készülékre vonatkozó — Az újítási javaslat elké- újítási javaslatot nyújtott be ^ szítésével járó rajzokért, ter­egy vállalathoz. A javaslatot kísérletre elfogadták, «és erre szerződést is kötöttek. Esze­rint az újító köteles a kísér­leti mintapéldány elkészítésé­hez szükséges tervdokumen­tációt és technológiai utasítást átadni. Űjítási díjként hétezer forintban állapodtak meg az­zal, hogy ez csak a kísérlet eredményessége esetén jár. A megállapodás szerint a tanulmányokra fordít­ható anyagi eszközök fe­dezéséről a vállalat gon­doskodik. Kikötötték azt is, hogy a ter­vező a kísérleti próbán részt vesz, szakmai tanácsokat és útbaigazítást ad, ezért azon­ban díjazás nem illeti meg. Az újító a szükséges fel­adatokat elvégezte, a vállalat azonban a mintadarabot pró­bára nem bocsátotta, mert a munkavédelmi felügyelő a be­rendezést a munkavédelmi feltételek biztosítására nem találta alkalmasnak. Ezekután az újító a kísérleti szerződés­sel kapcsolatos költségeinek megtérítéséért a vállalat ellen pert indított. Az elsőfokú bí­róság a keresetet azzal az in­dokolással utasította el, hogy költségtérítés csak annak jár, akinek újítását elfogadták vagy megvalósították, mert csak ezt lehet újításnak tekin­teni. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új határozat hoza­talára utasította. A döntés indokolása szerint az újítás fogalmi feltétele a hasznos eredmény. Ezért újí­tónak elvileg csak azt lehet te­kinteni, akinek javaslatát megvalósították. Ebben az esetben az újítási javaslatot nem hasznosították. A felek azonban kísérleti szerződést kötöttek, amelyre a hasznosí­tási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkal­mazni. Ezért az újítás meg­valósításához kapcsolódó költ­ségtérítésre vonatkozó szabá­vekért a felek közötti szerző dés alapján díjazás jár — hangzik tovább a határozat. Ezzel szemben viszont a vállalat köteles megté­ríteni a javaslat kidolgo­zásával összefüggő min­den olyan kiadást, ami őt többletköltségtől mentesí­tette. A vállalatnak szüksége volt az újító által elkészített doku­mentációra. Ezzel költségektől mentesült, ezért az így fel­merült kiadásokat köteles megtéríteni. Ennek pontos összegének megállapítására az ügyben eljárt bíróságnak új eljárást kell lefolytatnia. Szétpukkadt egy elefánt svagy a megrabolt történelem A föld alatti Magyaror­szág egyik nagy utazója, Mó­ra Ferenc, csaknem ötven esz­tendővel ezelőtt nyílt levél­ben fordult a kultuszminisz­terhez. Sok egyéb közt így írt: „A mi földünk nagyon gazdag leletekben. A mi né­pünk hajmeresztőén tudat­lan. A mi intelligenciánk el­képesztően indolens”... Vagy­is közönyös. Rövid, koppanó' mondatok. És igazságuk, sajnos, fél év­század után sem avult el tel­jesen. Árulkodó nyílhegyek Az elmúlt hetekben annak a bizonyos közönyös intelli­genciának néhány mai kép­viselője bíróság elé került. Pilis község több tanára má­sodik világháborús sírokat indult feltárni falujuk hatá­rába, de az események vá­ratlan fordulatot vettek. — A tanácselnöknő kérte, hogy nézzük meg a csontokat a homokbányában, hátha megint szovjet katonasírokat találtak. Ilyenkor díszteme­tést rendezünk — kezdte val­lomás _t a tárgyaláson Rets József elsőrendű vádlott, pi­lisi iskolaigazgató. — Na, és milyen időkből származtak a csontok? —kér­dezett közbe a bíró. — Nem tudom. Amikor ta­láltunk egy U-alakú szege­cselt csontlemezt, úgy hittük, el volt törve a katona lába, s ezzel erősítették össze. — Maga szerint a második világháborúban használtak íjat a harcosok? — Nem. — Önök nyílhegyeket is ta­láltak. — Bíró úr, én nem is tu­dom pontosan, mi került elő a földből. Én nem kaparász­tam, csak időnként megnéz­tem. amit a többiek mutattak. Kollégáim mindig nagyon elő­zékenyek hozzám, akkor is ők ástak. Tanakodtunk, morfon­díroztunk, hogy mikoriak le­hetnek a csontok, de nem tudtuk megállapítani. Egyéb­ként hamar megtörtént az egész, mivel nem régészked- ni mentünk ki a bányába, hanem lőni az MHSZ-fegy- verekkel. Estig kint voltunk, aztán hazamentünk és bo- rozgattunk. Mi történt a Bucka-dűlőben ? Hogy valójában mi történt tavaly nyár végén a Bucka­dűlőben, azt a vádlottak kö­zül csak László János har­madrendű vádlott mondja el szavahihetően. — Azon az augusztus végi napon öt kollégával kimen­tünk lőni az agyagbányába. Előtte azonban az igazgató Milliók — cipődobozokból Anyagilag is érdekeltek a kereskedelmi vállalatok Némi odafigyeléssel és kevés fáradsággal sokszor több mil­lió forint értéket lehet megta­karítani. Ilyen lehetőség kí­nálkozott az üzletekben mara­dó cipődobozok hasznosításá­ra is, amire nemrégiben hívta fel a figyelmet a Belkereske­delmi Minisztérium. Az egyre szélesebb körben elterjedő önkiszolgálás és a már korábban kialakult gya­korlat következtében a cipődobozok többsége az üzletekben, áruházakban marad, mert az eladott ci­pőt jobbára tasakokba cso­magolva kapják kézhez a vevők. Az üzletekben maradt dobozo­kat a többi papírhulladékkal együtt átadták a MÉH-nek, no­ha a jó minőségű karton papír­ból készült cipődobozok kis ja­vítás után újra felhasználha­tók. A cipődobozok felújításává! a fővárosban a Budapest MÉH Vállalat Soroksári úti telepén üzemszerűen foglalkoz­nak. Ezért kérte a Belkereske­delmi Minisztérium a cipők forgalmazásában részt vevő va­lamennyi nagy- és kiskeres­kedelmi vállalat vezetőjét: in­tézkedjenek, hogy a boltokban, raktárakban összegyűjthető ci­pődobozokat az eddigi gyakor­lattól eltérően válogassák és kötegekben készítsék elő el­szállításra, illetve felújításra. A MÉH-vállalatok szelektált és kötegelt formában a dobo­zokért magasabb felvásárlási árat adnak, s így a kereskede­lem vállalatai anyagilag is ér­dekeltek a felújításra alkalmas karton cipődobozok megfelelő kezelésében. Változatlanul érvényben van az a rendelkezés, hogy ha a vásárló kéri, át kell részére adni a cipő dobo­zát is. Ezért célszerű, ha az üzletek­ben mindig tartalékolnak né­hány különböző méretű do­bozt, a vásárlók ilyen kívánsá­gának kielégítésére. kartárs javaslatára a Bucka­dűlőbe hajtottunk, hogy meg­nézzük a homokkitermelés közben előkerült sírokat. Ami­kor mi odaértünk, egy csont­váz már teljesen, egy másik pedig derékig ki volt bontva. — Reis József kezdte a feltárást, majd kérte, hogy se­gítsünk neki. Ásóval és ke­fével letisztítottuk a félig ki­bontott csontvázat, majd Reis irányításával kutatóárkot ás­tunk a két sír között. Elő­ször azt a lemezkét találtuk meg, amiről később kiderült, hogy tegezvasalás. Ekkor már egyértelmű volt, hogy ezek semmiképpen sem szovjet sí­rok, arra gondoltunk, hogy esetleg Pilis tatárjárás előt­ti, vagy törökkori maradvá­nyaira bukkantunk. — Amikor elkészültünk a kutatóárokkal, néhány apró tárgyat nylon zacskóba tet­tünk, majd körülnéztünk a bányában. A homokfalban egy elszenesedett körvonalú sír­kamra rajzolatát vettük ész­re. Ott is ásni kezdtünk, és találtunk egy cirádás csontot — amelyről most már tu­dom, hogy avarkori tűtartó — és néhány koporsóvasalást is. Ezek a sírkamrában talált tárgyak kerültek később Reis- hez, a másik nylon zacskó pe­dig hozzám. Titkok aranykarikája Pilisen hamarosan híre ment, hogy a tanárok nagy értéket zsákmányoltak a sí­rokból. A szóbeszéd szeptem­ber elején egy titokzatos sor­sú arany hajkarika felbukka­nása után indult meg. A hon­foglaláskori ősünk varkocsát tartó ékszer Ferenci László tornatanárt egy, pedagógus számára alighanem a legkíno­sabb helyzetbe keverte: tanít­ványa a bíróság előtt mondta szemébe, hogy hazudik. Ferenci László másodren­dű vádlott ugyanis az au­gusztusi tanárexpedíció után, szeptember első napjaiban diákokból szervezett csapa­tot az ásatás folytatására. Több órás munka után ek­kor találták meg a csöppnyi karikát, amit Ferenci gondo­san zsebre tett, s közben tel­jes titoktartásra kérte tanít­ványait. A nyomozás során az ék­szer a tornatanár vallomásá­ban egyszerű csavaralátétté változott. „Csak doppingolni akartam a fiúkat, ezért mu­tattam meg Fiat-gépkocsim egyik, zsebemben levő vörös­réz alátétjét. Vicc volt az egész” — mesélte a másod­rendű vádlott a haj tartó for­dulatos történetét. A bíróság a tanár úr fantáziájáról elis­merően nyilatkozott, de vé­dekezését nem fogadta el. A régészek ugyanis néhány hó­nappal később megtalálták a sírban az arany hajkarika párját. A faluban elterjedt men­demonda persze nemcsak az apró ékszerről, s a néhány fegyver- és koporsómarad­ványról szólt, hanem jóval többről. Ez azonban a plety­ka természetéből is követke­zik. De meglehet, hogy nem­csak abból. A ceglédi mú­zeum munkatársai mindmáig hitetlenkedve fogadják, hogy a kifosztott sírokból ilyen szerény leletanyag került elő. A régészek szerint a buckái domb egy előkelő honfogla­láskori család temetője volt, s jómódú eleink „túlvilági vértezete” sokkal gazdagabb volt annál, mint amit a vád­lottak átadtak. De hát alig­hanem mások is sündöröglek a sírok körül... Feltárni már lehetetlen A pilisi lelet azonban, ahol néhány lépés távolságra egy­mástól avar és magyar síro­kat találtak, nem az ékszerek miatt volt igazán izgalmas a szakemberek számára. — A két nép sírjainak pon­tos helyzet-elemzéséből alig­hanem megállapíthattuk vol­na, hogy azonos korban tör­tént-e a temetés. Ez igen érté­kes információt jelentene, hi­szen hosszabb ideje tart a vi­ta, a történészek között ar­ról, vajon megérték-e a hon­foglalást az avarok? Mert ha igen, akkor valószínűleg mint egy nemzetiség éltek együtt az ősmagyarokkal. A temető fel- dúlása azonban lehetetlenné tette a pontos feltárást — mondotta a Magyar Nemzet Múzeum munkatársa, aki? szakértői közreműködésre kért fel a Monori Járásbíróság. A pilisi lelet most már csak a régészet torzója marad. Egy a sok közül. Mert a rablóása- tások napjainkban is tizedelik az ország föld alatti történel­mi hagyatékát A százhalom­battai leletek elpusztítása, a mogyoródi kelta temető és a farmosi késő szarmata telep feldúlása a Pest megyei ré­gészek lidérces emléke, s eb­be a sorba tartozik most már Pilis is. A kincskeresők kapzsi fosz­togatása legtöbbször nem is az ékszerek és más tárgyak el­lopásával okozzák a legna­gyobb kárt, hanem azzal, hogy tönkretéve értelmezhetetlenné teszik a leieteket. így történt Pilisen is, ahol az előkerült tárgyak értéke mindössze két­ezer forint volt, de az eszmei kár szinte felbecsülhetetlen. ítélet és mementó A Bucka-dűlőben tavaly nyáron leálltak a dózerok. A homokbányászok megőrizték z sírokat. Akkor jöttek a peda­gógusok — akiknek a régé­szeti leletek bejelentése, ta­nult emberek lévén, elemi kö­telességük lett volna —, s be­jelentés helyett maszek ása­tásba kezdtek. Kirabolták a temetőt, majd otthagyták ebek harmincadjára. A járásbíróság az ügyész vád­indítványát elfogadva Reis Jó­zsef igazgatót, 3 hónapi, Fe­renci László tornatanárt 2 hó­napi, felfüggesztett börtönre és tíz-, illetve nyolcezer fo- forint pénzbüntetésre ítélte. László János büntetése, aki őszintén megbánta és beismer­te tettét, ötezer forint pénzbír­ság. Az első és másodrendű vádlott enyhítésért fellebbe­zett. A tárgyalás végén a bíró egy Mrozek-novellára emlékeztet­te a tanárokat. Az állatkert- ben játszódó történetben a pe­dagógusok egy gumiállaton mutatják meg a gyerekeknek, milyen az igazi elefánt. A hatalmas bábut azonban egy hirtelen szélroham felkapta, s átrepítette a szomszédos fü- vészkertbe, ahol egy kaktu­szon szétpukkadt. Azok a gye­rekek pedig, akik ott voltak akkor az állatkertben, azóta ki­rakatokat zúznak be, vodkát vedelnek és nem hisznek az elefántokban. Babus Endre FELVÉTELRE KERESÜNK: pénzügyi előadót, gyors- és gépírónőt, pénzügyi lebonyolítót, nevelő'enárt (XIV. kerületi munkahelyre). Ajánlatokat kérünk „V. kerületi Vállalat" jeligére, a kiadóba. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom