Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-16 / 269. szám
19T7. NOVEMBER 1«., SZERDA Heti jogi tanácsok Néhány nappal ezelőtt két fontos kérdésben fordultak hozzánk olvasóink: az iparban alkalmazható műszak- pótlékról és a termelőszövetkezetben dolgozók munkaidejéről és munkád! j ázásának rendszeréről érdeklődtek. , Nézzük tehát sarjában a kérdéseket. • A* Iparban, élelmlszerkiskeruskedelemben és a ven- j déglátásban dolgozók müszak- j pótlékjáról. I A címben, említett ágazatba tartozó vállalatok több műszakos munkahelyeken és munkakörökben, valamint folytonos munkarendben foglalkoztatott fizikai foglalkozású _ és közvetlen termelésirányító dolgozói (közvetlen termelésirányító a 16/1976. (XII. XI.) Mü. M. sz. rendelet 4. sz. melléklete szerint „Termelésirányító III—IV—V.” munkakörökbe sorolt dolgozók), valamint a kereskedelem hálózatában egységvezető és egységvezető-helyettes munka- közben foglalkoztatott dolgoztok műszakpótlékra jogosultak. Minthogy olvasóink azt sérelmezték, hogy elutasították a műszakpótlék irán/tá kérelmüket, bár több műszakos munkahelyen dolgoznak, az említett élelmiszeriparban ezért elsősorban az őket érintő témával foglalkozunk. Megnézzük, hogy mennyi a mi ezakpótlék mértéke, valóban megilleti-e őkét ez a pótlék, ha jogos az igényük, hova fordulhatnak panasszal. Ügy látjuk, jogos az igény. (Több műszakos munkahelyen, illetve munkakörben dolgoznak az érintettek, A jogszabály különbséget tesz a műszakpótlék mértéke tekintetében, hogy délutáni, éjszakai vagy folytonos munkarendben végzik-e munkájukat. Délutáni műszak napi 2x8, 3x8 és 4x6 órás, egymást követő műszakok alkalmazása esetén az a műszak, illetve műszakok, amelyeknek töbö mint a fele a 14—22 óra közötti időtartamra esik. Így gödöllői brigádvezető olvasónk jogosan veti fel, hogy a brigádot megilleti a műszakpótlék Minden második héten délután 2 órától dolgoznak, és a teljes műszak beleesik az előbb említett 14—22 óra közötti időszakba. Náluk a délutáni műszakban teljesített munka után 2,40 Ft/óra a műszakpótlék mértéke, ök feltették azt a kérdést is, hogy egy hónr ban egyszer éjszakai műszakban is dolgoznak, és így az éjszakai műszakban teljesített munka után műszakpótlék címén 4,80 Ft illeti meg őket óránként. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a Minisztertanács 15/1977. számú rendeleté — amely 1977. július 1. napjától lépett hatályba —, csak a KSH ágazati osztályozási rendszere szerint az ipar népgazdasági ágba, az élelmiszer-kiskereskedelem szakágazatba és a vendéglátás al- ágazaiba sorolt vállalatokra és szövetkezetekre, továbbá a Minisztertanács által meghatározott más ágazatba tartozó vállalatok jelentősebb ipari üzemeire, élelmiszer-kiskereskedelmi és vendéglátó- egységeire terjed ki. Nem terjed ki a rendelet hatálya azonban az élelmiszer-kiskereskedelmi és vendéglátóvállalatok dohány- és ajándékboltjaira, valamint az Lrater- tourist egységeire. Ez utóbbi azonban nem jelenti, hogy más vattaiatok a több műszakban foglalkoztatott dolgoztok részére nem fizethetnek műszak- pótlékot, de ezt a kollektív szerződésben kell szabályozniuk, és az előbb említett ren delatben foglalt mértéket nem haladhatják meg. Hogy milyen szakjellegű élelmiszer- boltokra, vegyes boltokra és vendéglátói pari egységekre terjed ki ez a rendelkezés, arra most nem térhetünk ki hely hiányában, viszont tanácsoljuk, hogy akiket érdekel, olvassák el a belkereskedelmi miniszternek ezzel kapcsolatban kiadott 14/1977. (VL 25.) Bk. M. se. rendeletét. • Mennyi a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak munkaideje, és milyen a fizikai dolgozók díjazása. Elöljáróban annyit, hogy azok az olvasóink, akik az ÁFÉSZ-től érdeklődtek, azoknak az a válaszunk, hogy őket azért nem sorolták át a 19/ 1977. (V. 25.) MÉM—Mü. M. sz, együttes rendelet szerint, mert ez a rendelet a mező- gazdasági és a halászati termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági szakszövetkezetek, társulások, tagsági, illetve munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozóira vonatkoznak, de nem terjed ld az ÁFÉSZ-ek dolgozóira. A szövetkezetekben a munkaidőt a munkaügyi szabályzatban vagy a kollektív szerződésben kell megállapítani. Akiket a szövetkezet alaptevékenységében foglalkoztat és ide tartoznak a szövetkezeti társulások dolgozói is, azoknak munkaideje túlórával együtt legfeljebb évi háromezer óra lehet. Az alaptevékenységen kívüli tevékenységben foglalkoztatott dolgozóknak, valamint a nem mezőgazdasági ágazatba tartozó szövetkezeti társulások dolgozóinak munkaideje legfeljebb évi kettőezer óra lehet. A jogszabály meghatározta a havi, illetve a napi munkaidő legrövidebb tartamát. Így azok az olvasóink, akik hozzánk fordultak, nem sérelmezhetik, hogy csak az évi óraszámot állapították meg a részükre, mert ez nem jelenítheti, hogy a napi munkaidejüket a szövetkezet tetszése szerint határozza meg. Ugyanis a havi munkaidő 270 óránál és napi 12 óránál hosz- szabb, illetve napi 6 óránál rövidebb nem lehet. Mindenesetre az lett volna a helyes, ha nemcsak az évi, hanem kisebb időegységben is meghatározhatta volna a szövetkezet a dolgozók munkaidejét A díjazás kérdésében is előrelépés történt, és sok félreértést küszöbölnek ki a premizálásra vonatkozó rendelkezések is, amelyeket jövő év január 1. napjából kell alkalmazni. Ezekről a kérdésekről csupán annyit, hogy a fizikai dolgozókat és a nem fizikai dolgozókat szintén be kell sorolni képzettségüknek, a munkakörülményeknek megfelelően, és figyelembe kell venni a nem fizikai dolgozók munkadíjának megállapításánál — a munkakör, a képesítés és a szaíkmai gyakorlat idején felül —, a dolgozó rátermettségét, szorgalmát és a szövetkezet eredményes működéséhez való hozzájárulását. Amennyiben olvasóink vitatják besorolásuk helyességét, a szövetkezet vezetőségéhez, illetve a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordulhatnak. Dr. M. J, íz nap rendeletéiből A Polgári Törvénykönyv 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről tílvasóink a Magyar Közlöny 78. számában tájékozódhatnak. Az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 38/1973. (XII. 27.) MT számú rendelet módosításáról és kiegészítéséről a 40/1977. (X. 27.) MT. számú rendelet rendelkezik. (Megjelent a Magyar Közlöny 79. számában.) Az állami lakó- és üdülőtelkek tartós használatba adásáról szóló 5/1977. (I. 28.) ÉVM— PM—IM. számú együttes rendelet módosításáról a 29/1977. (X. 27.) ÉVM—PM—IM. számú rendelet intézkedik ugyanitt. A mezőgazdasági szövetkezetekben foglalkoztatott nők egészsége és testi épsége védelméről ugyanitt találják meg az érdekeltek a 34/1977. (X. 27.) MÉM. rendeletet, valamint a termelőszövetkezeteket érintő azon jogszabályt — a 35/1977. (X. 27.) MÉM—AH. számú rendelebet —, amely a vetőmagvak és a vetőburgonya nagykereskedelmi és fogyasztói áráról intézkedik. A vállalati bérszabályozás módosításáról a 14/1977. (X. 31.) Mü. M. rendelet rendelkezik, valamint az eszközlekötési járulékról és az illetményadóról kiadott PM. számú rendeletéket, a Magyar Közlöny 80. száma tartalmazza. A Legfelsőbb Bíróság döntései A háztáji gazdaságok adójáról Egy Pest megyei nagyközségi tanács-vb szakigazgatási szerve három tsz-tagra nagyobb összegű jövedelemadót és községfejlesztési hozzájárulást vetett ki. A határozat megállapította, hogy adóköteles tiszta jövedelmük az évi ötvenezer forintot meghaladta, ezért velük szemben az átlagosnál nagyobb jövedelmet elérőkre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Ezt a döntést a Pest megyei Tanács VB illetékes járási hivatalának pénzügyi, terv- és munkaügyi osztálya helyben hagyta. A jogerős állam- igazgatási határozatot a tsz- tagok keresettel támadták meg és hatályon kívül helyezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy háztáji gazdaságuk a termelőszövetkezeti alapszabályban előírt mértéket nem haladja meg, ezért rájuk az átlagosnál magasabb jövedelmet elérő gazdálkodókra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. A tanács a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a tsz-tagok jövedelme az évi 50 ezer forintot túllépik, tehát az adó kivetése a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt. A pestvidéki járásbíróság az államigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte. Az ítélet szerint a három tsz- tag háztáji gazdasága a jogszabályban, il’stve az alapszabályban előírt mértéket nem haladta meg, ezért nincs jelentősége annak, hogy az évi jövedelmük 50 ezer forintnál többet tett ki. Ezt az ítéletet a Pest megyei Bíróság jogerőre emelte. Ez ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt. Jogi álláspontja szerint az eljárt bíróságok a vonatkozó kormányrendeleteket tévesen értelmezték, ezért törvénysértő ítéletet hoztak. — A törvényességi óvás alapos — mondotta ki a Legfelsőbb Bíróság. — Az az állampolgár, aki gazdaságilag művelhető 'földterületet bármi; lyen címen használ, a mező- gazdasági lakosság jövedelemadóját köteles fizetni. Ezt az adót a gazdálkodásból eredő, s az átlagosnál magasabb jövedelem esetén az adóköteles tiszta jövedelem után meghatározott adókulcsok alapján kell megállapítani. Akinek a gazdálkodásból eredő tiszta jövedelme az átlagosnál magasabb, ennek alapulvételével jövedelemadót tartozik fizetni. Az adó mértékét és az adózás szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg. — Az átlagosnál magasabb jövedelmet elérő adózókra vonatkozó rendelkezések a termelőszövetkezeti tagok és az egyéni gazdálkodók között nem tesznek különbséget — hangzik tovább a határozat. — Az a rendelkezés, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai — a törvénynek megfelelő háztáji gazdaság esetén — a háztáji föld nagyságára és művelési ágára figyelemmel .meghatározott kedvezménnyel adóznak, csak arra az esetre vonatkozik, amikor a gazdálkodásból eredő jövedelem az átlagosnál magasabbat nem haladja meg. Tehát az alsó fokon eljárt bíróságok a kormányrendeletet tévesen értelmezték és helytelen volt az a jogi álláspontjuk, hogy termelőszövetkezeti tagoknál az elért évi jövedelem nagyságának vizsgálata szükségtelen. A munkaügyi döntőbizottságról Egy Pest megyei vállalat igazgatója az egyik alkalmazottat azon a címen, hogy munkáját nem a tőle elvárható gondossággal végzi, fegyelmi büntetésül az év végi Részesedés tíz százalékának megvonásával sújtotta. Az illető a vállalati döntőbizottságnál panasszal élt, amelyben tagadta, hogy a terhére rótt vétséget elkövette volna. A bizottság a határozatot hatályon kívül helyezte. A vállalat ez ellen a Pest megyei munkaügyi bíróságon pert indított. Keresetében előadta, hogy a döntőbizottsági tárgyalásra a vállalat képviselőjét nem idézték meg, és az eljáró tanács nem volt szabályszerűen megalakítva, mert mindkét tagja a vállalat szakszervezeti szervének jelöltje volt. Ez pedig ellentétben áll azzal a munkaügyi miniszteri rendelettel, amely szerint a tanács két tagja közül egyet a szakszervezet, egyet pedig a vállalat által jelöltek közül kell behívni. A Pest megyei munkaügyi bíróság a vállalat keresetét elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy a munkaügyi döntőbizottság határozatát csak akkor kell hatályon kívül helyezni, ha nem háromtagú ta. nácsban járt el. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész megalapozatlanság és törvénysértés címén óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a Pest megyei munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárásra, valamint űj határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság határozatának a döntőbizottságok összeállítására vonatkozóan iránymutatóul szolgáló indokolása szerint a három személyből álló munkaügyi döntőbizottsági tanácsnak két tagját — egyet a vállalat, egyet a szakszervezet által kijelöltek közül — az elnök esetenként hívja be. Ha mindkettőt a vállalat, vagy a szak- szervezet jelölte, akkor a tanács megalakítása nem tekinthető szabályszerűnek. Ilyen esetben, mint ezúttal is, a döntőbizottság határozatát hatályon kívül kell helyezni, és a bizottságot új eljárásra utasítani. Tévedett és jogszabálysértő álláspontra helyezkedett a munkaügyi bíróság, amikor a döntőbizottsági tanács szabályszerű összetételét csupán a résztvevők számától tette függővé. — A munkaügyi bíróság nem bírálta el, hogy a fegyelmi büntetéssel sújtott alkalmazott munkaköri kötelezett, ségét valóban vétkesen megszegte-e, a kiszabott büntetés nem évült-e el, illetve a vétséggel arányban átt-e — hangzik tovább a határozat. — A munkaügyi bíróság azt is szem elől tévesztette, hogy a vállalat szerint megbízottját a tárgyalásra nem idézték meg. Tehát a munkaügyi vita lényeges kérdéseiben nem foglalt állást. Mindezekből következik, hogy jogerős ítélete megalapozatlan és törvény-* sértő. A leltár iránti felelősségről Másfél év alatt egy Pest megyei vállalat üzletében 173 ezer forint leltárhiány keletkezett. Ezért az igazgató a boltvezetőtől és az eladóktól egyévi prémiumot, nyereségrészesedést és -jutalmat megvont. Az egyik eladó a határozat hatályon kívül helyezéséért a Pest megyei munkaügyi bíróságon pert indított. Arra hivatkozott: az üzletnek azon az osztályán, ahol dolgozott, leltárhiány nem volt. A bíróság az igazgatói határozatot úgy változtatta meg, hogy az év végi részesedés megvonását 50 százalékra mérsékelte. Figyelembe vette, Súlyos büntetés - rabláséri Tógyer Ferenc budapesti. B. Antal fiatalkorú budaörsi, Biti István és Ükös Géza érdi lakosok már korábban is többször álltak bíróság előtt. Tógyer lopás miatt háromhónapi — egyévi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztést kapott. Ezután sem mutatott javulást, tovább folytatta lopássorozatait. Végül a bíróság összbüntetésül egyévi és kilenchónapi szabadság- vesztést szabott ki rá. A fiatalkorú B. Antal is lopás miatt került összeütközésbe a törvénnyel. Nem dolgozott rendszeresen, otthonról kima- radozott, idejét csavargással töltötte. Biri Istvánt is rossz társasága vitte a lejtőre, á munkahelyéről igazolatlanul hiányzott, szüleitől elköltözött, italozni kezdett. Rablást és közokirattal való visszaélést követett el, s ezért kétévi és öthónapi szabadság- vesztésre ítélték, s a büntetés alól feltételesen szabadult. Ükös Géza is gyakran elcsa- vargott otthonról, lopás miatt javítóintézetbe került. A vádlottak régóta ismerik egymást, kapcsolatuk részben iskolás korukból ered, másrészt a börtönben találtak egymásra. Összekötötte őket a dolog nélküli, könnyelmű, csavargó és italozó életmód. Tógyer Ferencet és a fiatalkorú B. Antalt különösen szoros szálak fűzték egymáshoz. Már korábban közösen követtek el bűncselekményeket. Ez év januárjában a fiatalkorú igazolatlanul hiányzott munkahelyéről, mivel tudta, hogy Tógyer az orvoshoz jár, közölte vele: igazolni szeretné mulasztásait. Tógyer Ferenc a rendelőintézet egyik orvosi szobájából egy óvatlan pillanatban keresőképtelen állományba vételre jogosító űrlapot vett el és rányomta az intézet pecsétjét, majd átadta barátjának. Az pedig az űrlapot kitöltve leadta a munkahelyén. Itt azonban észrevették, hogy az orvosi igazolás hamis, és nem fizették ki neki a táppénzt. Következő alkalommal a Budapesti Lakásépítő Vállalat egy építkezéséről mozaiklapot loptak, melyet taxival akartak elszállítani. A rendőrség azonban igazoltatta őket, így tervük nem sikerült. Tógyer Ferenc, a fiatalkorú B. Antal, Biri István és Ükös Géza március elején este az érdparkvárosi művelődési házban rendezett mulatságon italoztak. Hazatérőben a buszmegállóban egy fának támaszkodva ülő ittas férfit pillantottak meg. Tógyer javasolta, üssék le és vegyék el a pénzét. Belekaroltak a részegbe, egy félreeső helyre vezették. Közben Ükös Géza rendőrnek adva ki magát, „igazoltatta” is az áldozatot. Egy alkalmas pillanatban aztán lenyomták a földre, száját befogták és pénztárcájából elvették negyven forintját. A fiatal rablók azonban hamar rendőrkézre kerültek. A vádlottak ügyében a Pestvidéki Járásbíróság fiatalkorúak bírósága hozott ítéletet. Tógyer Ferencet négyévi, a fiatalkorú B. Antalt háromévi, Biri Istvánt ötévi, Ükös Gézát kétévi szabadságvesztésre ítélték, figyelembe véve, hogy tetteiket visszaesőként követték el. A bíróság a büntetés kiszabásánál — egyebek mellett — rámutatott: az erőszakos cselekmény csoportos elkövetésének nagy a társadalmi veszélyessége, s így a vádlottak át- neveléséhez hosszabb tartamú szabadságvesztés szükséges. Az ítélet — Ükös Géza vádlotté kivételével — nem jogerős. O. F. hogy a hiány másfél év alatt keletkezett, holott a vállalatoknak évenként leltárt kell felvenniük. Annál a részlegnél, ahol az eladó dolgozott — a vállalat által sem vitatottan — legkevésbé keletkezhetett leltárhiány. Az ítélet ellen a legfőbb ügyész törvénysértés címén óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a Pest megyei munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eladó keresetét elutasította. A határozat indoklása szerint az ügyben két kérdésben kellett állást foglalni: L az eladó munkakörére tekintettel vele szemben milyen hátrányos következményt le_ hét alkalmazni; 2. beosztása folytán mérséklésre van-e mód. Az első pontban a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az eladótól a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásában csak az év végi részesedés vonható meg, prémium és nyereségjutalom nem, mert ilyenben a kollektív szerződés szerint nem is részesül. A másik pontban történt döntésnél azt kellett figyelembe venni, hogy a hiány az' egész üzletre hat ki. Ennek következtében nincs jelentősége annak, hogy a beosztott dolgozók közül kik, milyen osztályon dolgoztak, tehát annak sem, hogy a felperes eladó, a szóbaníorgó leltári időszakban melyik részlegben dolgozott, mert az üzleten belül ez az osztály nem volt önálló elszámolási rendszerű. Tehát beosztási helyére való tekintettel, az elaAó felelősségének mértékét, a munkaügyi bíróság nem mérsékelhette. Egyébként is, a perben nem derült ki, mi okozta a leltárhiányt. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a jogszabály évenkénti egyszeri leltározást ír elő. E rendelkezés alkalmazása szempontjából az éven a naptári évet kell érteni. t
