Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-02 / 258. szám

1977. NOVEMBER 2., SZERDA A gondolkodás és az érzelmek vásznai MÉSZÁROS GÉZA TÁRLATA A MŰCSARNOKBAN Tavaly előtt Nagymaroson. tavaly a szentendrei művelő­dési központban találkoztunk Mészáros Géza részint gondo­lati, de színes megfogalmazá­sú festményeinek tárlatával. Most a Műcsarnokban nyitot­ta meg kiállítását Sváby La­jos. Számos új alkotással jelent­kezett most is Mészáros Géza. Mestere, Bernáth Aurél a ka­talógus előszavában örömről, töprengésről, küzdelemről be­szél — így jellemzi általában a festősorsot és Mészáros Gé­za művészetét. Találó a defi­níció. Mészáros Géza az élet­től élményeket és megpróbál­tatásokat kapott. Festményei ebből aiz összetett alapanyag­ból érlelnek esztétikumot, olykor a harmónia, máskor a szomorúság állapotában. A sorsból mindig küldetés lesz, az érzelmek, hangulatok so­rából mű, boldogság, bánat ötvöződik a megharcolt derű kibontakozásával. Bernáth Aurél a megfogalmazhatatlan megfogalmazásának szükség- szerűségéről beszél, arról, hogy hullámvölgyet követ a hullámtető, ha a festő szíve, akarata, elszántsága a helyén van, ha megtorpanás helyett bírja küzdelemmel. Mészáros Géza minden új képén így lesz festő, a maga megtalált emberségével. Ha már a szépség nem épülhet maradéktalanul az öröm kin­cseiből, akkor legalább a küz­delemből épüljön, sorvasztó kétségbeesés helyett. Nála mindig a diadalmas vívódás­ból növekszik, élethelyzetének megfelelően. A Zászlóvivő egyénileg mártír, de az ügy győztes, a holnap folyama­ként lendül a maga energiájá­val az eszmejelző lobogó, s Dávid N országban olyan ma­gányhordozó, magányosztó, hogy a mű megszületett szép­ségével gyógyítja a terhes szi­tuációt. Festői tehetsége gon­dos és árnyalt felületkezelés­ben nyilvánul meg, szemének mohósága, ér­zelmeinek fi­nomsága, kuta­tó szenvedélye észreveszi és láttatja Ady tájait, Csernus Tibor modell- repülőjét, Rembrandt- inspirációkat, mozdonyteme­tőt. A közeli tár­sakat azonban még szolidári- sabb együttér­zéssel alkotja képpé a megér­demelt betelje­sülés emberi, művészi egy­ségében (Flóra­váró, Kék Kata). A képek jó összbenyomása azon alapszik, hogy a szerke­zet bonyolultsága áttekinthe­tő, s a szem megfejtheti e közérthetőséget a gondolko­dással szövetségben. A rész­letek gazdagsága társul Mé­száros Géza látomásaihoz, melyek napjaink külvárosát, munkaritmusát és egyre árnyalódó tudatvilágát tárják fel eszközeinek új lehetőségei­vel. Eltalálja a mértéket. Mi­nőségrendjének legfőbb eré­nye: egyaránt ügyel arra, hogy absztrahá Iásaival felde­rítse az ismeretlent, s realista nyomjeleivel a néző számára megközelíthetővé tegye a szépséggel érintett Igazságot. Munkájának és elmélyülé­sének köszönheti Mészáros Géza, hogy most újra előrelé­pett valóságlátásának új ele­meivel. Erről tanúskodik több új kép is e kiállításon, mely Kratochwill Mimi átgondolt, értő rendezésében várja láto­gatóit november 20-ag. Alkotássá nemesük megfigyelések A szobrász meglát valamit, de ezzel teendője nem fejező­dik be; formába kell öntenie az élményt és a megrendülést. Mészáros Géza: Kék Kata< Richter átszellemülten köszö­ni a tapsot, azt, hogy Szabó Pál szépségesen öreg keze érett _ jóságával karolja át unokáját. S ez nemcsak az ő történetük, a miénk is, hiszen életünkben ismétlődik, ami velük történt a zenét és a boldogságot illetően. Molnár Edit azért művész, mert tud­ja, hogy az erős figyelem a fotóban már alakítás. Ennek jegyében cselekszik Kondor triptichonjában is. Kiállítását érdemes megtekinteni, arról nem is beszélve, hogy a lá­togató Molnár Edit révén ta­lálkozhat Illyés Gyula. Juhász Ferenc, Füst Milán, Déry Ti­bor, Lukács György, Veres Péter alakjával, egy kicsit kultúránk szintézisével. Témák az Alföld világából A Hírlapkiadó Vállalat Bla- ha Lujza téri kamaratermé­ben mutatja be műveit a Pesterzsébeten született, Csomgrádon nevelkedett, Sze­geden alkotó Stéhlik János festő. Rendszeresen kiállít a szegedi nyári tárlatokon, ön­álló kiállítással szerepelt Csongrádon, Szegeden és Pé­csett. Finom húrokon játszik, telítve együttérzéssel. Vonal­A fotós feladata ott ér véget, | vezetésének pedantériájával. ahol a szobrász, a festő mun kaja kezdődik, az ábrázolás­nál. Nála minden a figyelem, a kiválasztás, ez a megoldás is, ha megoldás. Molnár Edit azért művész, mert intellek­tusával meglesi az élet esemé­nyeit, azt, hogy Szvjatoszláo szelektált színekkel jegyzi fel a csongrádi tanyák, a maguk elé meredő öregek, az alföldi szögletek és a műteremben festői motívumokká érlelt tárgyak hamisítatlanul egye­di atmoszféráját. Losonci Miklós Hétköznapok gyönyöre SZOVJET KÖLTŐVENDÉGEK SZENTENDRÉN A szentendrei megyei mű- ■‘-1 velődési központ színház- terme zsúfolásig megtelt teg­nap délután. Elsősorban a vá­ros középiskolás diákjai jöt­tek el, hogy tanúi legyenek egy felejthetetlennek ígérke­ző találkozásnak. Halk zenéből zeng fel a vers: a Hétköznapok gyönyöre. Hadd dicsérjem a hétköznapokat A sültkrumplit hunyó parázs alatt. A megszokottat, mely itt van, körülvesz. A parázshalmot, mely mellé leülhetsz, krumplit sütsz, fújod, sózod, eszed. A hétköznap — van. Él. Nem „valahol”: veled. A versekre felelgető zenébe csattan bele a taps, s nem is ér véget addig, amíg a ven­dégasztal szélén fel nem áll egy zömök, kissé kövérbe hajló, középkorú férfi és suta- félszegen meg nem hajol. Az­tán leül gyorsan, mint, aki nem érti, miért erősödik újra a taps. Pedig állhatna büsz­kén, sudáregyenesen, jogos az elismerés és az ováció. Költé­szetét milliók ismerik, értik és szeretik szerte a világon. A neve: Jevgenyij Vinokurov. Köszönetét sem tudja másként kifejezni verseinek lelkes fo­gadtatásáért, mint Egyszerűség című költeményének elmon­dásával. Szavait kevesen értik, de a vers zenéje tovább dalol a fülekben. Igen, dalol, mint Puskin vagy Petőfi dalai, egy­szerűségük, életközelségük a Vinokurov-versek nagy nép­szerűségének titka. Soha nem mond el többet, mint amit mindenki érez, gondol, ezért érzik úgy az emberek, hogy nem is a költő, hanem ők ma­guk fogalmazták meg így gondolatukat. Harmincegy esz­tendővel ezelőtt, a Szmena cí­mű ifjúsági lap hasábjain je­lentek meg első versei. Ehren- burg mutatta be a közönség­nek. Egy költővel több van — írta róla. Valóban egy költővel lett gazdagabb a világ. A Vinokurov-verseket re- gényrészlet követi a nagykátai Radnóti Miklós könyvtár irodalmi színpada két tagjának: Bencsik Ildikó­nak és Szegedi Pálnak tolmá­csolásában. A Magasépítők cí­mű regény hőse Konovalov szerelő, aki szerkezetépítőként dolgozott a Kreml kongresszu­si palotájának építésénél. Aki a regényt írta, Anatolij Med- nyikov, szintén itt ül a szent­endrei vendégasztalnál. Már nem fiatal ember, túljutott élete delén. Tetteiben mégis túltesz sok ifjún. Ö volt pél­dául egyik kezdeményezője az egy időben magyar és szovjet nyelven most megjelent Kéz­fogás című kötetnek, amelyben magyar írók a Szovjetunióról, szovjet írók pedig Magyaror­szágról vallanak. Ilyen együtt­működésre eddig még nem volt példa a két ország írószö­vetségei között, mondotta a vendégasztal magyar költő- vendége, Garay Gábor, az írószövetség főtitkára. A harmadik szovjet látoga- tója Szentendrének Euge- nius Matuzevicius litván költő. Versei eddig még nem jelen­tek meg magyar fordításban, először járt Magyarországon is. „Ügy jöttem ide, hogy sze­retet élt bennem az önök or­szága iránt, ezért biztos, hogy nem leszek tárgyilagos, ha vé­leményt kell mondanom itte­ni találkozásaimról. Kérem, bocsássák ezt meg nekem, kü­lönösen most, hogy megismer­kedtem Szentendrével. Ez a város élő múzeum, ahol nem­csak a magyar, hanem a ma­gyar művészek közvetítésével az európai művészetekkel ta­lálkozhattam. Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kovács Margit vagy a Ferenczyek művészete több mint magyar. Nemzetkö­zi. Mert én, a litván költő épp úgy értem alkotásaikat, mint a világ bármely tájáról ide érkezők. Bízom benne, hogy mindezt hazaérve majd versekben is elmondhatom.” A város költőjeként muitait- ta be Oleg Dmitrijevet, a szentendreieknek Rab Zsuzsa, József Attila-díjas költő, Gor­SZINHAZI ESTEK Vásári bábkomédiák, a Világszépe ARASZNYI EMBERKÉK, aprócska paravánszínpadon — évszázadok óta nem csök­kenő, óriási népszerűséggel. S szinte minden nemzetnek meg­születtek a népi bábhősei, akik kacagást, sikolyt csalnak gye­rekek és felnőttek ajkára egy­aránt. Mi adja ezeknek a bá­boknak a halhatatlanságot? Hogy magunkat könnyen he­lyükbe képzelhetjük és ököl­lel, furfanggal mindig legyőz­hetjük ellenségeinket éppen úgy, mint lelki félelmeinket. Arasznyi képletben óriásnak érezhetjük magunkat a népi bábfigurák társaságában. Az Állami Bábszínházban öt nemzet bábhősei adnak randevút egymásnak estéről estére a Vásári bábkomédiák előadásán. A színpad piaci so- kadalmakat idéz, ahol bátor és nagyszájú, mulatságos és fur­fangos bábok szórakoztatják a nézőket. Punch angol földről érkezett hűséges életpárjával Judyval; a joviális kis bajor Kasperi, kerek egyfelvonásos- ban mutatkozik be; Vitéz László élvezi a hazai pálya előnyét, s bár története uná- sig szokványos, mégis képes kacajt fakasztani; a francia Guignol és az orosz Petruska egy-egy briliáns színpadi mi­niatűrben mutatkozik be. VIRTUÓZ produkciónak le­hetünk tanúi: az Öt jelenet­ben huszonnégy báb vonul fel a színpadon és mindössze hat színész kelti életre őket. Jé- kely Zoltán keretjátéka fogja egységbe a vásári bábkomé­diákat. így élő szereplő is megjelenik a nézők előtt Pa- taky Imre személyében, aki egyébként a francia báb kitű­nő mozgatója is. A színház vállalkozásának értékét növe­li, hogy a kesztyűsbábok mel­lett marionettjelenetet is be­mutatnak, s igazán a cérnán mozgatott bábokkal vizsgázik technikailag a bábszínész. Punch a sárkánnyal vívott küzdelmében erősen rokonít­ható Vitéz Lászlóval. Egyikük­nek sincs önálló jelenetük: az előbbi a sárkánnyal, az utóbbi az ördöggel viaskodik, s a nevetést főképpen az ütle- gek puffanása és a figurák nagyszájúsága fakasztja. Kü­lönösen sajnálhatjuk, hogy Vi­téz László képtelen újítani, mert ez a bátor kis figura, a hajdani Népliget világhírű Kemény-bábszínházából szár­mazott ránk és nehezen hihe­tő, hogy repertoárja ennyire szimpla lenne. A gyerekek már előre mondják poénjait, sőt azt is, mikor csap oda „édesanyja báli legyezőjével”, a palacsintasütővel. Mi taga­dás, Kemény Henrik Vitéz Lászlója már nehezen állja a versenyt a nemzetközi me­zőnyben. Kasperi — ezúttal majom­bőrben — szellemes színpadi komédia keretében mutatkozik be. Ez a marionettjelenet az előadás csúcspontja (sajnos az első részben helyezték el, a végén minden bizonnyal hasz-, nosabban feldobhatná az elő­adást). Itt minden mozgás tö­kéletes aprólékossággal kidol­gozott, szinte szószerint száj- tátva nézik a gyerekek a cér­naszálon mozgatott valóságot. Erdős István mozgatja és játssza Lárifári Kasperlt: va­lóban életre kelti a figurát, egyéni gesztusokat talált ki a pocakos kis okoskodónak. Va­lamennyi társa hasonló elis­merést érdemel: Szakály Márta, Varanyi Lajos, Gyurkó Henrik, Kássa Melinda és Pa- taky Imre. Ezzel fel is soroltuk az elő­adás valamennyi szereplőjét. A második részt alkotó két egyfelvonásosban kesztyűs bá­bokkal dolgozik a társulat, s bizonyítják: művészi színvo­nalban ez a bábtechnika sem­mivel sem kisebb rangú a ma­rionettnél. Itt a fantáziakeltő mozgások és jelzések aratnak méltó sikert. A lyoni Guignol könnyed szellemessége a figu­rához tartozik, de a szívderítő replikázása, mozgása már Pa- taky Imrét dicséri. Petruskát Gyurkó Henrik játssza, s kitű­nően sikerült megoldani a be- hemót, vérbő és harsány figu­rához tartozó csipogó beszéd­hangot. A KIFEJEZŐ és nagyon kedves bábokat Bródy Vera tervezte, a díszlet Koós Iván, a zene Tamássy Zdenkó munkája. Két rendező: Szőnyi Kató és Kovács Gyula dolgo­zott együtt a közös sikerért. ★ AZ ORSZÁGOT JÁRJA, s ezekben a napokban éppen megyénkben vendégszerepei a Világszépe. Igazi kalandos, tündérszépségű mesét írt J. Szperanszkij szovjet szerző, s a történetből Jékely Zoltán kerekített bábszínházi dara­bot. Az egészen kicsi, gyerekek és az aprócska iskolások fan­táziáját, romantikus álmait idézi a paraván mögé Világ­szépe története. Főhőse, egy a mi népmeséink királyfiaival hasonlatos cárfiú, aki dajkája énekéből hall Világszépéről. Annak is híre jár, hogy Cson- torjás, a gonosz szellem elra­bolta a csodaszép kislányt. Iván elhatározza, hogy meg­szabadítja Világszépét és fele­ségül veszi. Eddig népmeséi, s kissé szokványos is a történet, csakhogy Szperanszkij renge­teg fordulattal tarkított úton viszi a sikerig az aprócska cárfiút. Rablók és Varangy­banya, Cethal és grifftojás, no meg a gonosz szellem átka kíséri Iván útját. Világszép mese Világszépéről. A bábszínház e darabjának is Bródy Vera a bábtervező­je, s a tőle már megszokott művészi színvonalon teremt gyermekfantázia-keltő figurá­kat. Vass Lajos zenéje nem egyszerűen kíséret, hanem önálló hangulatkeltő alkotás. Bánd Anna rendező költői já­tékká szervezte az előadást, időt ad a gyerekeknek, hogy saját meseélményeikkel roko- nítsák a látottakat, ugyanak­kor jó tempóban peregnek az események a paraván mögött. Dörögdy Miklós három sze­repet is játszik a darabban, s a figurák ugyancsak messze esnek egymástól karakterben, hiszen a cárt és a két rablót alakítja. Az utóbbi kettős sze­repben azzal érdemelt elisme­rést, hogy mindkét kis rab­lónak saját karaktert tud ad­ni. Iván és a Világszépe min­den bizonnyal hosszú időre belopta magát a gyerekek szí­vébe Vanyó János és Meixler Ildikó közreműködésével. Va­rangy-banyát Kozári Eszter, Patkó haramiavezért Bánky Róbert játssza inkább kedves iróniával, mint félelmetesen. KEDVES ÉLMÉNYT nyújt a nézőknek az Állami Bábszín­ház mindkét előadása. Kriszt György kij-díjas műfordító, Dmitrijev verseinek magyar tolmácsoló- ja. Költészetében elsősorban a városokban élő vagy a városi életet még csak most tanuló emberek mindennapi örömei­nek és gondjainak ad hangot. Költői hitvallása, hogy a ha­talmas metropolisokban épp úgy szükségük van egymásra az embereknek, mint a legki­sebb falusi közösségekben. Együtt, közösen, csak így telí­tődhet meg tartalommal az életünk — hirdeti verseiben. S bizonyításként Rab Zsuzsa a költő legújabb versesköteté­nek egyik meghatóan szép hu­mánus versét, a Lebontásra ítélt lakónegyedet mondja el. A költő szót kér. „Sok várost láttam már, de mind közül az egyik legma­radandóbb benyomást szá­momra éppen Szentendre, s ez a nap tette. Ne higgyék, hogy puszta udvariasság mondatja el velem ezeket a szavakat. Nagyon is reális indoka van. Omszkban születtem, de még egészen kisgyermekként elke­rültem onnan. Négy évtizede nem jártam otthon, csak az újságokból és a televízióból értesülök szülővárosomról. És most itt, Szentendrén az első dolog, amit megtudok, az, hogy éppen ma alapítják meg, nem messze szülővárosomtól az Omszki Parkot, Pest megye és Ornszk megye testvérbarátsá­gának ezt a szép jelképét. Aki szereti szülővárosát, megérti, miért rendkívüli nap számom­ra ez a mai.” Marisz Csaklaisz, lett költő — a találkozó ötödik szovjet vendége — nem jött üres kéz­zel. Ajándékot hozott. Radnó­ti Miklós verseskötetét, lett nyelven. A verseket ő maga fordította, s hogy miként is hangzanak lett nyelven, abból egy ízelítőt is kaphatnak a je­lenlevők. A Töredékek című Radnóti-verset szavalja el. A költő szavaival élve: va­lóban a hétköznapok gyönyö­rűsége volt ez a délután. 1 Prukner Pál A találkozó vendégei, balról jobbra: Jevgenyij Vinokurov, Euge- nius Matuzevicius, Oleg Dmitrijev, Rab Zsuzsa, Garay Gábor és Ana­tolij Mednyikov. RIADÓ 77 Országos úttörőprogram a Nagy Október jubileumára Az ország egymilliókétszáz­ezer piros- és kéknyakkendő- se várja, hogy felhangozzék a rádióban a „riadókészültség”, majd nem sokkal ezután a jel: a Csepel Vasmű szirénája. Ezzel kezdődik az a több na­pos országos játék, amely Riadó ’77 elnevezéssel a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulóját köszönti. A rajt időpontját a „fő­hadiszállás”, az úttörőszö­vetség szigorúan titokban tartja, ám az országos játék gazdag programját jól ismerik mind a 3500 csapatközösségben. Már a nyári táborokban meg­kezdődött a felkészülés a Nagy Október megünneplésé­re, s a tanév első hónapjai is ennek jegyében teltek el. A várható eseményekről az út­törőszövetségben tájékoztatták az MTI munkatársát: — A Riadó ’77 akcióra az elmúlt hetekben, hónapokban nagy lelkesedései;) készül­tek hazánkban a kisdobo­sok, az úttörők. Tq-nnrelszerző ö ad ikrátoké indítottak a 60 évvel P7elo*‘: °seménvek alános áttpkínfécZ. re, a világtörténelmi jelentő­ségű forradalom napjainak felidézésére, hogy a november 7-ig zajló programokon, aka­dályversenyeken megfelelő felkészültségről tehessenek ta­núbizonyságot. A riadót kö­vetően az úttörők megalakít­ják forradalmi osztagaikat az irányító parancsnokság veze­tésével, majd olyan, a Nagy Októberrel kapcsolatos fel­adatokat oldanak meg, ame­lyekkel megjelenítik a tör­ténelmi eseményeket. Az őr­sök, a rajok, a csapatok ün­nepi összejöveteleken értéke­lik a felkészülés időszakában végzett munkájukat is. Mert a Riadó ’77 nemcsak ünnep Szerte az országban az elődök példáját követve a pajtások olyan tetteket hajtottak végre, amelyek méltóak a történelmi esemény kö­szöntéséhez. Erejükhöz mérten társadalmi munkát vállaltak és teljesítet­tek a kisebb közösségek javá­ra vagy környezetük szépíté­sére. gyarapítására Az ered­ményekről szóló beszámolók fontos részei az elkövetkező ’seménveknek. miként a vi­dámság. a dal. a sport, a sok­sok baráti találkozó is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom