Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-02 / 258. szám
1977. NOVEMBER 2., SZERDA Brigádok a nyomdából Időben megkapták a jegyzeteket a hallgatók Nincs múltjuk, csak jelenük és jövőjük. A napokban ötödik születésnapját ünneplő Dabasi Nyomdában a munkaverseny- mozgalomnak sem lehetnek hagyományai. Mint mondani szokás: még csak gyerekcipőben jár, igaz 18 brigádjuk közül hat kiérdemelte a szocialista címet. — Rangot ad, ha egy közösség azt mondhatja magáról, hogy mi szocialista brigád vagyunk — magyarázza Kondics István, a nyomda pártalap- szervezetének titkára. — Igen magasra emeljük a mércét, nem osztogatjuk könnyen az elismerést. Hosszú a kiszabott próbaidő is: két éven át mun- kabrigádként kell összeková- csolódniuk. A munkaverseny születésétől ügyelünk arra, hogy semmiféle anyagiasság előtérbe ne kerülhessen, hogy ne pénzért, jutalomért tevékenykedjenek a brigádjaink. Ügy tapasztaljuk, sikerült ezt a szemléletet meghonosítani. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem becsüljük ekképpen is a brigádmozgalomban részt vevőket. Nemcsak évente egyszer, az év végén, hanem év közben is értékeljük a munkát, megnézzük, hogy, mint teljesítik vállalásaikat. Élen a Romayor-ék — Nekünk is jutott a külön jutalomból — mondja Bábel József né, a Romayor szocialista brigád tagja. — Ügy érzem, nem kapunk érdemtelenül. Hogy mennyire nem. azt legjobban tán Vekov Ivánné, a jegyzetkészítő részleg vezetője tudja. Amikor megérkezett a nyomdába a Tankönyv- kialó Vállalat kérése, hogy segítsenek elkészíteni tanévkezdésre az egyetemi jegyzeteket, ő dugta össze a fejét a brigád tagjaival. Ahhoz, hogy szocialista szerződésben vállalhassanak 4 millió nyomást terven felül — ennyi volt szükséges a jegyzetek szeptember elsejére való kinyomtatásához — gondosan kellett mérlegelni: bírják-e majd erővel. Hiszen a vállalás csak annyit ér, amennyit teljesítenek is belőle. Egységesen született meg a döntés: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére olyan versenyfelajánlást tesznek, amely lehetővé teszi, hogy az idén először — harminc éve nem volt példa rá — az összes egyetemi jegyzet a hallgatók kezébe kerüljön tanévkezdésre. Lapozgatjuk a brigád naplóját, április 20-i dátummal olvashatjuk a bejegyzést: „Vállalja a brigád, hogy szeptember 10-ig tíz szabad szombaton teljes létszámmal dolgozunk ...; ezenkívül tíz gépkezelő hetente 8—8 órát túlórázik; ... közben a beérkezett hat új Romayor gépet átvesz- szük és betanítunk rájuk öt új gépkezelőt...” És egy későbbi bejegyzés: „Szeptember elseje helyett augusztus 20-ig elkészültünk 4 millió egyszázezer nyomással ...” — Nemcsak a mennyiségre törekedtünk — magyarázza Bábelné —, jó minőségű munkát adtunk ki a kezünkből. Lehet, hogy már elkoptattuk, és frázisként hat, de nekünk József Attila versidézete a jelszavunk. Az, hogy „... dolgozni csak pontosan, szépen / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.” Tán furcsán is hangzik, de ha nekem valami nyomtatott termék a kezembe kerül, már nyomdász szemmel nézem. Ha szétesik a ragasztás, vagy rosszul szedett sort találok, nem állhatom meg megjegyzés nélkül: bezzeg a mi nyomdánkból nem kerülhet ki ilyen. A Romayor brigád május elsején kapta meg a szocialista címet, két év munkájának gyümölcseként. Mivel érdemelték ki? Elsősorban azzal, hogy igyekeznek tartalommal megtölteni a brigádmozgalom hármas jelszavát, s nemcsak gazdasági vállalásaikat teljesítették, közösséget teremtettek. — Május közepén kerültem a nyomdába — szólal meg a brigád legfiatalabb tagja, Kolompár Mária —, bizony a nyomdászatról halvány fogalmam sem volt. Nővérem és a férje is itt dolgozik, ők hívtak, próbáljam meg. Bevallom, nem vagyok könnyen barátkozó természetű, nehezen illeszkedtem a közösségbe. Munkatársaim sokat segítettek, azzal is, hogy azonnal hívtak maguk közé, a brigádba. Ez jólesett, mert aztán igyekeztem, ne valljanak velem szégyent. — Nagyon szerény kislány a Marika. Igényesen, jól dolgozik, számítani lehet rá mindig. Amikor megtudta, hogy brigádja milyen felajánlást tett, új dolgozóként is részt kért a nagy munkából. Több mint száz órát túlórázott, júniusban, júliusban és augusztusban tíztíz százalékkal túlteljesítette a tervét. — Mindezt Vekov Ivánnétól tudom meg, akinek kicseng hangjából a fiatalok iránti nagy szeretet. Ki mihez ért jobban? A Romayor szocialista brigád versenyvállalása önmagában nem lehetett volna elegendő a szocialista szerződés megkötéséhez, teljesítéséhez. Hiszen, hiába a terven felüli négymillió nyomás, ha nincsenek, akik könyvvé formálják a lapokat, a holt papírt. A papírraktár dolgozóitól a gyártáselőkészítőkig, a szövegelőállítóktól a2 üzemvezetőkig, ki-ki hozzátette a magáét. Valamennyiük közül kiemelkedik teljesítményével a Könyvkötő szocialista brigád 13 fős gárdája, akik elsőkként jelentették be, hogy a hatvanadik évforduló tiszteletére vállalják a terven felüli kétmillió ív hajtogatását, bekötését, vágását, irkafűzését. A munka határidőre való elvégzéséhez pedig ck is felajánlották: szabad szombatokon is dolgoznak, ha szükséges. — Mi még kétlaki emberek vagyunk — mondja Fekete Jó- zsefné, a brigád vezetője —, vagyis az ipari munka csak egy része életünknek. Brigádunk tagjai még a szabadságukat sem vették ki, mint máskor, a nagy mez "^gazdasági munkák idején, megértették, hogy most a nyomdának van szüksége rájuk. Mindenki azt csinálta, amihez leginkább értett, úgy szerveztük a munkát, minél kevesebbel, kelljen túlóráznunk. A Könyvkötő brigád tagjai már nem tartoznak a fiatal ge- nérációhoz. Gazdasági vállalásaikkal nincs is gondjuk, viszont a gyáron kívüli közös programok összehozása nehezebben megy. Azért igyekeznek olyan felajánlásokat összeállítani, amelyeket teljesíthetnek is. S ha nem is menek el együtt valamennyien egy kirándulásra, módját találják a közösségi szellem kialakításának. Mostanra a férjek szemlélete is módosult valamelyest, azért is, mert sokuk, ipari munkásokként, maguk is aktívan vesznek részt a szocialista brigádmozgalomban. Versenyben az if jakkal — Juliska, vagyis Feketéné valóságos szervező tehetség. Nem hiába, nagymúltú mozgalmi ember, társadalmi aktíva — jegyzi meg Vekov Ivánné — jól tudja mozgósítani, lelkesíteni az emberéket. Még versenyeztek is a fiatalokkal a sportpálya építésénél. A „nagymúltú mozgalmi ember” kifejezésben semmi túlzás nincs. Hat éve tanácstag, a nyomda párttagsága pedig belépése után nemsokára vezetőségi taggá választotta. Érthető, ha munkatársai is egyhangúlag őt jelölték vezetőjüknek. — Most fiatalítjuk majd a brigádunkat — hallottam tőle — szeretnénk ha az idei versenyszellem még fokozódna jövőre. A szocialista cím csak első lépcső, pályázunk a zöldkoszorús jelvényre. Ha az ideihez hasonló nagy feladatot kapunk talán sikerül is... Dodó Györgyi Vízmű épül Szentmártonkátán A Mélyépítési Tervező Vállalat a napokban adta át Szent- mártonkáta, tanácsának a víz- mű-tervdokmuentáció egy részét. A teljes tervet jövő év áprilisáig szállítja és akkor megkezdődhet az ivóvíztársulat szervezése. A kivitelezést 1979-ben kezdik meg. A község 1938 óta készül vízmű és vízvezeték-hálózat építésére, Abban az évben egy kutat fúrtak, amely 280 méter mélységből percenként 600 liter vizet szállít. Ez idén elkészült a Klíma Ipari Szövetkezet szentmártonkátai üzemének 220 méter mély kútja, amely az üzemi szükségletnél több vizet, percenként 200 litert ad, a szövetkezet ezért felajánlotta, hogy ezt a kutat is bekapcsolhatja a tanács a tervezett vízműbe. A régebbi mélyfúrású kút vizét már most is vezeték vissi a község egyes részeibe és a lakosságot utcai közkifolyók útján látja el egészséges, jó ivóvízzel. Egyébként a második kút vízét is megvizsgálták, és kifogástalannak találták. Útszélesítés Szélesítik és új leállósávot építenek az 51. számú úton, Dömsöd belterületén. Képünkön Tóth László a talajt készíti elő az építőknek. Geleta Pál felvétele Miért vannak kevesen az öregek napközi otthonában? Szociális támogatásrq 156 ezer forint Budaörsön A budaörsi nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban számolt be a szakigazgatási szerv szociálpolitikai munkájáról. A tanács idei költségvetésében a szociális ellátás fedezésére 148 ezer forintot szánt; a megyei tanács 8500 forinttal járul hozzá a szociális étkeztetési kiadásokhoz. Az idén tizenketten részesülnek rendszeres segélyezésben a községben, a tavalyi tizeneggyel szemben. A segélyezettek olyan idős emberek, akiknek sem jövedelmük, vagyonuk, sem eltartásra kötelezhető hozzátartozóik nincsenek. Rendkívüli segélyezésre 29 ezer forint állt az idén a tanács rendelkezésére. Augusztus végéig huszonhatan kaptak ötszáz—ezer forint összegű anyagi támogatást, a község lakói közül. A tanács étkezési lehetőséget nyújt azoknak, akik egészségi állapotuknál, illetve szociális helyzetünkéi fogva nem tudnak legalább naponta egyszer meleg ételhez jutni. Szeptember elseje óta öt idős ember részesül térítés nélküli étTápióság Költözik a telep utolsó lakója Tápióság községi tanácsházán az elnök szobája előtt várakozunk, ügyfél van nála. Nyílik azonban perceken belül az ajtó, jól öltözött, barna képű asszony lép ki rajta, s Kun Sándor tanácselnök elégedett mosollyal kíséri ki. Egy felhívás nyomán — Tápióságon, most már elmondhatom, teljesen felszámoltuk a cigánytelepet — szólal meg. — Utolsó lakója járt éppen nálam, néhány hivatalos formaságot kell csak elintézni és kamatmentes OTP- hitellel ugyan, de napokon belül férjével együtt 65 ezer forintot érő két szoba-konyhás ház tulajdonosa lesz a faluban. Mind a ketten évek óta ugyanazon a pesti munkahelyen dolgoznak. Kétezerhétszáz ember él ebben a községben, viszonylag nem sok, mindössze 31 család vagy 120 tagja közülük a cigány. Ez a 31 család 15—16 kunyhóban lakott, elképzelhető, milyen zsúfoltságban és mindenféle szempontból, milyen körülmények között. — A vonatkozó párthatározat és kormányintézkedések megjelenése után 1962-ben gyűlésre hívtuk össze községünk cigány lakosságát — beszéli el most a tanácselnök. — Mind eljöttek. Felhívtuk őket, kövessék néhányuk példáját, ‘akik már 1945 óta megszakítás nélkül dolgoznak. Vállaljon közülük minden arra alkalmas eihber rendszeres munkát. Szűnjön meg a máról holnapra élés, az alkalmanként vállalt foglalkozás. Ismertettük velük, milyen rendkívüli kedvezményekkel kerülhetnek emberi körülmények közé, ha néhány ezer forint előtakarékossággal házat vesznek, vagy építenek a község utcáiban. — Felhívásunknak az állandó munkavállalásra vonatkozó része nem maradt hatástalan. Kétségtelen azonban, hogy nem mindenki állt azonnal munkába. Különösen a nők nem. Viszont az utóbbi hét-nyolc évben a fiatal nők is eljárnak Ceglédre, Pestre dolgozni. S még valami! Ma már négy idős férfi a munkában eltöltött évek után nyugdíjat élvez. Nem egy férfi húsz-huszonöt éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen, ingázva, gyárban, vagy itt helyben, az Április 4. Tsz-ben és büszke a törzsgárdajelvé- nyére. Vagy éppen a kiváló dolgozó kitüntetésére. Szakmát is tanulnak Elmondja még a tanácselnök, hogy a gyerekek úgyszólván egytől egyig nem hogy járnak az iskolába, de többen közülük kifejezetten jó tanulók. Sokan az általános iskola után sem fejezik be a tanulást, mind több tanul szakmát, még a lányok is. A 30—40 évesek között azonban elég nagy számmal vannak, akik nem végezték el a nyolc osztályt. Ezek közül sokan most esti iskolások, azért tanulnak, hogy azután szakmunkások lehessenek. — A rendes lakásba költözés viszont nehezebben ment — folytatja a tanácselnök. — A takarékosságot meg kellett előbb szokniuk. De ahogy teltek az évek, minden esztendőben egyre többen jelentették be házvásárlási szándékukat, vagy kértek telket, hogy építkezhessenek. Nem akarom eltitkolni, eleinte bizony a lakosság egy része, talán többsége, igyekezett meggátolni, hogy a faluba költözzenek. Maguk a cigányok magatartásukkal vívták ki, hogy ez az ellenkezés tökéletesen megszűnt. A cigány háztulajdonosok talán kivétel nélkül valamennyien részt vesznek a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomban és közülük nem egy érdemelte ki a táblát. Biztos megélhetés Még néhány feljegyzésre méltó adatot hallunk: öt cigány család nem vett igénybe építkezési hitelt, saját erejéből teremtett magának szép családi otthont. Egy idősebb ember először kisebb házat vásárolt, aztán telket vett és arra már nagyobbat épített. Dolgoznak, keresnek, biztos a létalapjuk. Hosszú évek óta nincs egy sem, aki szociális segélyt kérne a tanácstól amióta az egyetlen segélyezett, fegy öreg ember két éve meghalt. Amelyik cigány családnak a házában esetleg nincs televízió, a rádió abból sem hiányzik. A gyerekek az iskolai könyvtárt általában igénybe veszik, a községi könyvtárnak pedig 23 felnőtt cigány rendszeres látogatója. Némelyik családnak valóságos kis könyvtára van az otthonában. — Most azután a cigánytelep utolsó lakója is beköltözik a faluba, hamarosan még az emléke is eltűnik a putrisornak — mondja a tanácselnök és még hozzáteszi: — Lehet, hogy másfelé akad cigánykérdés, de Tápióságor nincsen. Mennyi ebben a m érdemünk, nem tudom, de hogy a cigányok szorgalmukkal és viselkedésükkel járultak hozzá elsősorban, azt állíthatom. Sz. E. keztetésben az örege* napközi otthona közreműködésével. Az érintettek számát növelni kívánják; a szervező munka már folyamatban van. A házi gondozás feladata, hogy segítséget adjon azoknak az öregeknek, akik nem tudják ellátni magukat, s egyéb körülményeiknél fogva is rászorulnak a gondozásra. A szak- igazgatási szerv a gondozást a körzeti egészségügyi szolgálat segítségével látja el. Ezt azonban a jövőben egyre inkább társadalmi gondozókra szeretnék bízni; tiszteleldíjukra a tanács erre az idei költségvetésben 14 ezer forintot adott. Jelenleg négy rászorulóról három tiszteletdíjas gondoskodik. Az öregek napközi otthonának a fenntartására 92 ezer forintot fordítanak az idén. Kihasználtsága az ötven százalékot sem éri el; a tizenegy gondozottból csak hat tartózkodik az otthonban, öten betegségük miatt nem tudják látogatni. Az intézmény fennállása óta még nem sikerült az engedélyezett húszas létszámot elérni. A tanács a napközibe bejárók foglalkoztatását a TEXELEKTRO Ipari Szövetkezet segítségével oldotta meg. Az orvosi ellátás, a gondozás feltételei megvannak az otthonban, de a gondozottakkal való pszichés foglalkozás nem megoldott és ez gyakran nézeteltérésekhez vezet. A jövőben — mutat rá a végrehajtó bizottság — a napközi otthon vezetőjének erre jobban kell ügyelnie. A napközi otthon létszámának, színvonalának további növelése a szakigazgatási szerv és az otthon vezetőjének elsőrendű feladatát kell, hogy képezze. A régi módszereken változtatva bevonják a társadalmi szervezeteket és a tanácstagokat, mert — állapítja meg a vb — segítségük nélkül nem tudnak eredményt elérni. A szakigazgatási szerv eddig négy idős embert vett nyilvántartásba azok közül, akik szociális otthonba kérték felvételüket. A szociális otthonok azonban annyira telítettek, — mintegy kilencszáz ember vár beutalóra a megyében — hogy elhelyezésük hosszabb időt igényel. H. E.
