Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

Gyömrő Tanterem- társadalmi munkával Gyomron, a Kossuth Ferenc utcai általános iskolában egy iskolai tanterem építését kezdték meg, társadalmi mun­kában. A szülői munkaközös­ség és a tanári kar is jelen­tős segítséget nyújt az építke­zéshez, s remény van rá, hogy a tantermet még ebben a tan­évben átadhatják rendelteté­sének. Á P EST -M E GYE I Hl R L A P K Ü t ÖNKI A D AS „A XIX. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM 1977. NOVEMBER 15., KEDD TAURUS Campingárugyár, üllői telep Maglód Ady és költészete A maglódi könyvtár Ki tud többet Ady Endréről? cím­mel vetélkedőt hirdetett meg az általános iskolák 7—8. osz­tályosainak. Az írásos pályá­zatokat már elküldték a gye­rekek a zsűrinek, a szóbeli döntőre november 28-án ke­rül sor. Vetélkedő A járási hivatal egészség- ügyi osztálya szervezésében, november 23-án táplálkozási és fogászati vetélkedőt, ren­deznek az úttörőknek a járási művelődési házban. Tanfolyam- kismotorvezetőknek A monori művelődési ház kismotorvezetői tanfolyama november 16-án, 18 órakor kezdődik. Jelentkezéseket még elfogadnak. Túlteljesítették tervüket Gyermekintézményeket patronálnak Műszakváltáskor érkeztünk a TAURUS Campingárugyár üllői telepére. A dolgozók ép­pen akkor vették át a mun­káért járó, borítékolt össze­get. Tyujcodi Istvánná beült a munkapad mellé. Leváltott kollégája röviden felhívta fi­gyelmét a fúrógép működésé­ben tapasztalt hibára, majd bevásárlószatyorral kezében, elindult a község központja felé. Tyukodiné strandpapu­csot vett kezébe, gyorsan át­fúrta, majd gyakorlott kéz­mozdulatokkal helyére illesz­tette a pántjait. Két brigád — Telepünk fontos szerepet tölt be a TAURUS Camping­árugyár fővárosi üzemeinek folyamatos termelését előse­gítő üzemegységek között, önállóan készterméket nem gyártunk, de a központi gyár által küldött strandpapucsok gumitalpainak fúrási és ősz' Présgépen és szerelősoron Az Irodagéptechnikai Válla­lat vasadi üzemében évente 25 ezer Hermes Precíz és 12 ezer HT—16-os írógéphez gyárta­nak alkatrészeket és úgyneve­zett kocsikat. A képen: az 50 tonnás RASKIN présgépen betűkart készít Nagy Ferenc- né, naponta 1 ezer 500 dara­bot (jobbodalt). A szerelősoron 16 asszony naponta 80 kocsit illeszt össze (alsó kép). Barcza Zsolt felvételei Levelesládánkból Nem járathatunk újságokat? Nagy bajban vagyunk mi, a Pest megyei Hírlap maglód- nyaralái előfizetői: a posta nem szedi be lakóhelyünkön az előfizetési díjat. Nagyon hiányoznak az újságok, nekem például háromféle is jár, il­letve járna, de nincs kézbe­sítő, akinek előfizethetném és aki házamba hozná. Nem min­denkinek van lehetősége ar­ra, hogy Pesten vásároljon napilapokat, ezért kérdezem többek nevében, nincs lehe­tőség a helyzet megváltozta­tására? Dani Albertné, Maglód-nyaraló, Arany J. u. 13. A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Lázadás a buszon. Maglód: A fekete város, I—II. Mende: Áfonya, a vagány. Mo- nor: Én és a tábornok. Pilis: Halál az életért Üllő: Gyé­mánt-akció, I—II. Vecsés: Apám. az agglegény. MŰVELŐDÉSI HAZAK Mendén, 18 órától: az olva­sókör foglalkozása, ismeret­terjesztő előadás a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom­ról (a téglagyárban). Mono- ron: vásárlással egybekötött politikai és _ szovjet könyv- kiáUítás. Üriban, 14-től: a sportszakkör foglalkozása. szeszerelési munkáival, gumi­matracok és campingcikkek fej- és ülőpámabetétjeinek összeállításával részt veszünk egy kiterjedt előkészítő folya­matban. Az anyagot nyers ál­lapotban kapjuk és nagyon sok kézi munkát igénylő tevé­kenységgel alakítjuk, formál­juk tovább. Egymásra va­gyunk utalva, mert a két mű­szakban dolgozók, úgymond, váltótársaik keze alá készítik elő az anyagot — magyaráz­ta Nagy Ernő telepvezető. A telephely 24 dolgozója a Tyereskova és az Egyetértés szocialista brigád tagja. Min­taszerűen vezetett naplójukat most ellenőrzi a telepvezető, majd kezünkbe adja, győződ­jünk meg róla, mit produkál­nak a közösségek. A naplóból köszönőlevél ke­rül elő; majd az emléklapot is megtaláljuk. Emléklap — Az üllői 16 tantermes iskola építését és takarítását segítettük, mintegy 400 tár­sadalmi munkaórával, azért kaptuk ezt az emléklapot — tette hozzá büszkén Pálmai Imre termelésirányító. — A múlt hónapban két alkalom­mal tartottunk barátságmű­szakot, közreműködve vállala­tunk exporttermékeinek elő­készítésében is. A műszako­kért járó fizetséget kamat­mentes lakásépítési hitelre ajánlottuk fel, azoknak, akik igénylik, nagyon jól jön a se­gítség. György Géza családja, a férj is, a feleség is a tele­pen dolgozik, már élvezheti a kamatmentes kölcsön előnyeit. Más hasznuk is volt a kommu­nista műszakoknak: a lét­számhiányt és a betegállo­mány miatt otthon maradt kollégák munkáját pótolni tudtuk. Szoktunk közösen cir­kuszba menni, brigádkirándu­lást rendezni, de a kirándulá­sok körül a közlekedési eszkö­zök biztosítása jelent gondot. Nem lennénk igazságosak, ha nem szólnánk arról a 17 bedolgozóról, akik otthonuk­ban kézimunka-igényes ter­mékek előkészítésével segítik a telep munkáját. Vállalások Nagy Ernő telepvezető ki­ment az udvarra, intézkedett az ott várakozó teherautó ra­kodásáról, majd folytattuk a beszélgetést. — Háromnegyed éves ter­vünket 104 százalékra teljesí­tettük, s minden lehetőségünk megvan a további jó eredmé­nyekre, hiszen folytatjuk a ju­bileumi versenyt. A telep szocialista brigád­jaiból, példamutató helytállá­sáért Erős Mihályné kiváló dolgozó kitüntetésben része­sült, Tyukodi Isítvánné a rész­jegyes tanfolyamot végzi, ami később jelentős kereseti előnyhöz segíti. A brigádta­gok közül eddig többen vé­geztek szaktanfolyamokat és ketten most végzik az általá­nos iskola nyolcadik osztályát. A telep valamennyi dolgozója helybeli lakos, többségük nő, nem véletlen tehát, hogy a gyermekintézmények patroná- lásával is hozzájárulnak a brigádmozgalom hármas jel­szavának valóra váltásához. O. K. Ülő Korszerű világítás Üllőn, a nagyközségi tanács — a Marx tértől a Monor felé eső településrészen — korsze­rűsíti a világításhálózatot a 4-es számú fő közlekedési úton. A munkálatokat még e hónapban befejezik, a tanács 350 ezer forintot fordít rájuk. Mint szombati számunkban hírül adtuk, november 11-ón, Monoron, a Kossuth Lajos utcában felavatták az új zeneisko­lát. A képen: Kuncsek Andrásné a furulyával- ismerteti meg Budai Rita alsótagozatos tanulót. HÚSZEZERNÉL TÖBB KÖTET Látogatott fiókkönyvtárak Dóró Tiborné, a vecsési könyvtár vezetője körbemu­tat: — Könyv hátán könyv! Legalább két polcot el kell helyeznünk még ide, hogy el­férjenek a legújabb kötetek. Az idén 112 ezer forintért vásároltak könyveket, folyó­iratokat, de a napokban meg­érkezett a Kulturális Minisz­térium ajándéka is: 35 ezer forint, újabb vásárlásra. A szerzeményt mind el kell helyezni, de ide már lehetet­len. Akkor mégis mi a meg­oldás? — A fiókkönyvtár-hálózat bővítése — mondja Dóróné. — Hét fiók már van, és ha minden jól megy, hamarosan megnyílik a nyolcadik is, a Szép utca 6. szám alatt. He­tenként kétszer, kedden és pénteken tart majd nyitva, 14-től 18 óráig. — Hamarosan? Mikor? — Ha. rajtunk múlna, hol­nap megnyílna, az időpontot nem tudom megmondani. Re­méljük, nemsokára megkap­juk az ígért, úgynevezett rész­foglalkozású könyvtárost. ★ A fiókkönyvtárak nagy for­galmat bonyolítanak le, főleg a gyermekkönyvtárak és azok, amelyek az iskolákban mű­ködnek, de a Koncz Béla ve­zette, Bajcsy-Zsilinszky úti kihelyezett kiskönyvtár is igen látogatott. A vecsési könyvtárnak je­lenleg 20 ezer 700 kötete van. A legolvasottabb író Moldova György és Fehér Klára, nyil­ván ez az oka, hogy tavaly Moldova Györgyöt hívták meg író—olvasó találkozóra, most pedig Fehér Klárát vár­ják. A fiatalabbak körében Bá­lint Agnes könyvei a legked­veltebbek, az írónővel ebben az évben, októljer 27-én ta­lálkoztak az iskolások, de várják november 24-re is. ★ Nagy Pál nyugdíjas a nagy­terem kis asztalkájánál ül, a Kortárs-at lapozgatja, de be­lenéz az Elet és Irodalom legújabb számába is. Paliaga Mihály ugyancsak nyugdíjas, ö Dumas regényét, A három testőr-t kéri. Két fiatalember érkezik: Sarkadi Nándor Ady-kötetet keres, Fodor Mihály pedig Szilvási-regényt kér, de előbb be kell iratkoznia az olvasók közé. ö az 1681. könyvtári tag ebben az esztendőben. K. Gy. Hiába igyekszik rendet tartani Tornacipő, ruhadarabok a lefolyóban Tavaly decemberben, éppen a karácsony előtti napokban, fejvesztve szaladgáltak a mo­nori Schönmann utcai ház­tömb lakói minden illetékes­hez, akitől segítséget remél­hettek : alighogy beköltöztek az új lakásokba, a földszinten visszafelé kezdett folyni a szennyvíz, elárasztotta a szo­bákat, fürdőszobákat. Ivóvíz nélkül maradtak a családok, a fürdéshez kannákkal, vödrök­kel hordták a vizet. A szere­lők — még a garanciális időn belül — díjmentesen hárítot­ták el a hibát, aminek egy­részt az építők voltak az okai, az egyik széles átmérőjű cső­ben ugyanis benne maradt egy szál deszka. Űjlaki Ferenc, a monori nagyközségi tanács előadója az akkori jegyzőkönyvet is, a legújabbat is átnyújtja, ol­vassam csak el, mielőtt elin­dulunk a lakótelepre. „Több mint két napot dol­goztunk a dugulás elhárításán — írják a tavalyi jegyző­könyvben a szerelők. — Fi­gyelmeztetni kellene a lakó­kat a kulturált viselkedésre, ugyanis a csövekből a követ­kezők kerültek elő: függöny, tornacipő, hullámpapír, több ruhadarab, burgonya, alma- hulladék." 1 A dugulások a lakások hasz­nálatát veszélyeztetik. Hogy mennyire, azt később bőven tapasztalhatjuk a lakótömbi séta során. A legújabb jegy­zőkönyv pár hetes, a csövek­ből az akkor beszorult hulla­dékot nyomással nem is lehe­tett eltávolítani, fel .kellett szedni a könyökcsövet az olaj­tároló padozata alól. Gödör tátong a helyén. „A csövek­ből cipőtalp, számos ruhada­rab, zöldség- és gyümölcshul­ladék került elő.” Áznak a falak A vízvezetékkel egyébként is bajok vannak. A hibajegy­zék szerint, a lakótömb csak­nem valamennyi lakásában akad tennivaló a csöpögő csa­pok, a szivárgó bojlerek kö­rül a januárban kezdődő ga­ranciális javítások során. Ám a lakók, főleg a négyes lép­csőházban, ugyancsak hozzá­járulnak ahhoz, hogy ázzanak a falak, tocsogjon a padló, la­vór nagyságú vízfoltok dísze­legjenek a lépcsőházban. Újlaki Ferenccel s Baranyi Sándorné háztömbfelügyelő­vel indulunk el. Földbe gyökerezik a lábam a négyes lépcsőház bejáratá­ban. Nem tudom elhinni, hogy ez az a ház, melyet egy év­vel ezelőtt elégedetten néze­gettünk, örülve elkészültén. A bejárót kerékpártárolónak használják, persze úgy, hogy lehetőleg a falnak támasz­kodjon a kormány, s le is ver­jen legalább egy tenyérnyi vakolatot. A házirend letép­ve, kilyuggatva. A postaládák névtáblái sehol. — Most takarítottunk — mondja Baranyiné, aki két se­gítőtársával igyekszik rendet tartani, mi is munkában ta­láltuk őt, s most csüggedten nézzük a szerteszét heverő csikkeket, meg a terjedelmes vízfoltokat. Antal János rokkant, bottal közlekedik. Idős anyjával, a földszinten lakik: ők a leg­többet szenvedő kárvallottjai a mások felelőtlenségének. — Hordtuk ki a vizet a la­kásból, nem győztük törölni a padlókat, amikor itt legutóbb az a dugulás volt megint — mondja az idős asszony. Újlaki Ferenc hozzáteszi: — Olyankor, persze, el kell zárnunk a csapot. De nem őrizhetjük, s ahogy elmegyünk, már viszik is a fogót, ki­nyitják. Itt mennek el a szomszédok Antalék mellett, látják, hogy dolgoznak, kín­lódnak, de a csapot azért ki­nyitják. Mert „a víz kell’’. Baranyinét, ha szól, megfe­nyegetik. Az egyik fenyegető­höz fel is megyünk, a negye­dik emeletre. Hat gyerekkel Két apróság csúszkál Nyú- lék előszobájában. A fürdő­szoba tárt ajtaján át víz csor­dogál kifelé. A sógornő mos. A családfő részegen horkol a vetetlen ágyon. A lakás képe olyan riasztó, hogy visszahő­kölnénk, ha Baranyiné, aki nem ritka látogató itt, nem tárná ki a nagyobb szoba aj­taját. Nincs bútor. Hat kis­gyerek él a lakásban, két ki­csi hallgatja a sógornő szit­kait. A sógornő a hortyogó csa­ládfőről beszél: nem dolgozik, nincs munkahelye. — Megint csinált valami disznóságot, és már kora dél­előtt az eszméletlenségig le­itta magát. Bekopogunk ide is, oda is. Béreséknél, ki tudja, miért, gyűjtögetik az illemhelyen a moslékot? És azt ki tudja, Fejesék ajtaja mellett, s a villanyszekrény mellett is miért tátonganak akkora re­pedések, hogy egy ököl belé­jük férne? Az olajtároló helyiség egyik rekeszéből patakban csordogál kifelé az olaj. A rekeszeken itt-ott látható csak névtábla. Homok, tüzet oltó homok, szinte sehol. A lépcsőház egyik tört ab­lakából lenézek a térre. Fűvel vetette be, rendbehozta, le­hengerelte nemrég a költség- vetési üzem. Most fuvaros ko­csi vastag nyomai éktelenítik el, tépett papírlapokat sodor a szél, áztat az őszi eső. Lakni tudni kell A négyes lépcsőház tizen­négy lakásában jobbára sok- gyermekes családok élnek, szükséglakásokból, életveszé­lyes épületekből költöztek a szép, modern házba. Nem be­csülik, nem vigyáznak rá. Lakni tudni kell, igaz, dehát ilyen hanyagságot, felelőtlen­séget mégsem talál az ember mindenütt. A kettes lépcső­házban, kint, a fordulóban is filodendronok fogadják a né- zelődöt, s rend, tisztaság min­denütt. Ott is vannak gyere­kek. Űjlaki Ferenccel egyszerre gondolunk a szabálysértési bírságra. De hogyan fizetné ki például a Nyúl család, hiszen az anya gondoskodik, Alkal­mi munkát vállalva, mindt annyiuk megélhetéséről? Van-e megoldás egyáltalán; hogy a megteremtett szépet, jót éppen azok ne tegyéll tönkre, akiknek készült? Koblencz Zsuzsa A felújított zeneiskolában

Next

/
Oldalképek
Tartalom