Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
1977. OKTÓBER 2., VASÁRNAP KjrUnttt* Az Indiai Kosnunista Párt küldöttségének látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására 1977. szeptember 21—október 1. között látogatást tett Magyarországon az Indiai Kommunista Párt küldöttsége Gopal Be- narjee-nak a Központi Végrehajtó Bizottság tagjának Nyu- gat-Bengál pártszervezetének első titkára vezetésével. A küldöttséggel megbeszélést folytatott Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, valamint Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja és Berecz János, a Központi Bizottság osztályvezetői. Az indiai testvérpárt küldöttsége tanulmányozta az MSZMP pártépitési tevékenységét és szövetségi politikáját. Látogatást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál, meglátogatott ipari, mező- gazdasági üzemeket. A szívélyes elvtársi légkörű megbeszéléseken a tárgyaló felek kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevékenységéről, soron következő feladataikról. Az építőiparban Tájékoztatási hónap Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Építők Szakszervezete együtt az Építőipari Tudományos Egyesülettel az októbert műszaki tájékoztatási és szakosítási hónapnak nyilvánította. Fontos cél, hogy áttekintést nyújtsanak a munkahely idei és középtávú tervében meghatározott fejlesztési, gazdálkodási és szociálpolitikai feladatok időarányos teljesítéséről, valamint az 1978. évi feladatokról. Erősödő cselekvési egységben Mindenki telt hozzá valamit Társadalmi összefogással oldódik az idősek magánya Foton öregek. Arcukon sok-sok puha ránc, hajuk ezüst, kezük tétován remeg, de mégis mindig simogatásra kész. Lábuk el-el- véti a lépést, féltő gondoskodással vigyázzuk őket, mint hajdan ők minket, mikor járni tanítottak. Mellettük vagyunk a bajban, elesettségben, betegségben, ha kell. Velük örülünk, ha boldogok, ha szép, békés öregségben esteledik rájuk az élet. Két év alatt S mi legyen a sorsuk azoknak, akik idős korukra magukra maradtak? Akiknek nem adatott családi támasz, akiket elhagytak, akik most egyedül élnek? Krima János mondta, a váci járási hivatal elnöke, hogy mit határoztak két esztendeje: — Akkor még csak két nagyközségünkben volt öregek napközi otthona. Nagymaroson és Szobon. Ügy terveztük, hogy a járás valamennyi nagyközségében létrehozzuk a napköziket. Azóta nyitottuk meg az otthonokat Verőcemaroson, Gödön, Galgagyörhön, Dunakeszin (ma már.Város), legutóbb: pedig, a program befejezéseként Fóton. Két kisközségben is avattunk, a programon kívül: Nagybörzsönyoen és Kemencén. Szükség volt a nap. közi otthonokra ez utóbbi helységekben is, mert sok az egyedülmaradt öreg, aki tsz-jára- dékból, vagy más, de egészen alacsony jövedelemből él. Persze, az indulásnál senkinek se volt pénze ezekre az otthonokra, A nagyközségek mégis megcsinálták, saját erőből, széles körű társadalmi összefogással. S ez benne a szép. A hivatal elnökhelyettese, tír. Rissanek Klára is alaposan készült a témából. Éppen eleget töprengett ő maga is azon, mi volna a legkézenfekvőbb megoldás. Szociális otthoni elhelyezésre gyakorlatilag nincs lehetőség. — Az tűnt megoldhatónak, hogy napközi otthonokat nyissunk. A kezdeményezés eredetileg a járási párt-végrehajtóbizottságtól, illetve személy szerint is a járási pártbizottság akkori első titkárától, Barát Endrétől származik, de támogattuk mindannyian az elképzelést, a tanács, a népfront. A váci járásban ma már befejeződött a program. Minden nagyközségben várja a hajlott korú, megfáradt embereket reggelente a napközi. És valóban, ezt csak ilyen társadalmi segítséggel lehetett megoldani. A tanácsok tárgyaltak a helyi üzemekkel, szövetkezetekkel, ki miben tud segíteni. Az épületeket megfelelően át kellett alakítani — társadalmi munkában. Az otthonokat be kellett rendezni — ugyancsak társadalmi támogatással. Az otthonok működtetéséhez létszámot és bért kértünk a megyei tanácstól. Sikerült. Mégpedig korábban, mint terveztük. Ebben a tekintetben ugyanis már az ötödik ötéves tervünk is teljesült. A szó, ho^y tervteljesítés, ez esetben néhány számot takar, de annál több emberséget, lelkesedést, önzetlenséget, áldozatvállalást, kezdeményezőkészséget, s mindenek felett munkát, önként vállalt órákat — az öregekért. i Felépült az utolsó is Szeptember vége felé avatják tehát a fóti öregek napközi othonát. Beleillik a sorba, de mégse olyan, mint'a többi. Nem átalakítás ugyanis, hanem vadonatúj épület. Született egy sor ragyogó ötlet alapján, tetőtől-talpig rengeteg társadalmi munkával. Értéke meghaladja az egymillió forintot, a berendezéssel együtt. Ebből a millióból — a forintokat számlálva — 300 ezer származik társadalmi hozzájárulásból, a többi a tanácsi fejlesztési alapból, zömmel sajátból, de adott hozzá a megye is. Tóth Sándor, fóti tanácselnök nem győzi sorolni mindazokat, akik valamilyen formában részt vettek a kivitelezésben. A kezdet is érdekes volt: — Állami célcsoportos lakásokat építettünk. A kivitelezőnek, a Dunamenti Építőipari Szövetkezetnek szüksége lett volna felvonulási épületre. Megegyeztünk, hogy a sorban felhúzzák az öregek napközijét is, cserébe — mivel annak szerkezete készül el legelőször — egy-két helyiségét a lakóházak építése idején pihenőnek, melegedőnek használják. Ügy lett. Nemhogy felépült az otthon, még szép, nagy terasza is van, terven felül. Kellemes az időtöltés a fóti napközi társalgójában Nagy Iván felvétele S akik oroszlánrészt vállaljak a munkából: Műanyag- és Faipari Szövetkezet, Papírjel- dolgozó Ipari Szövetkezet, Generál Szövetkezeti Közös Vállalat, PlERT, Béke Tsz, Pest megyei 6. számú Építőipari Vállalat, Mechanikai Labor dunakeszi üzeme, a Fóti Gyermekváros. Rajtuk kívül megmozdult a nagyközség egész lakossága. Ki mit tudott, azt csinálta. Jöttek a kisiparosok. Kőművesmunka kellett? Ott volt Kovács Zoltán és Vára- di Ferenc. Vízvezetéket szerelt Illés Attila és Szaniszló István, Takács Sándor, Holi- cza Pál festettek, Kovács Lászlóné műkövesmunkát vállalt, Cselőtei János üvegezett. S amikor az iparosok végeztek, megjelentek a háziasszonyok a szomszédból, távolabbról, hozták takarítóeszközeiket a tanács dolgozói, aztán nekiestek eltüntetni az építkezés maradványait, utolsó nyomait is. Helyükre kerültek az új bútorok, kényelmes fotelok, lehetköny- nyű függönyök, hangulatos sötétítő kárpitok, szőnyegek, minden, ami meleggé, barátságossá tehet egy otthont. Mert-ez-is -'-akár a többi napközi a járásban — valóban otthon jellegű, nem csupán megőrző. Alá fölkeresi, valóban társakat talál, olvasnivalót, beszélgető partnert, kézimunkát. S jobban esik a közösségben elfogyasztott -ebéd. Ha itt fáj-ott fáj, megnézi az orvos, azért van az orvosi szoba. Követendő a példa Csak hozzá kell még szokni. A mi öregeink, valahol a lelkűk mélyén őrzik még a hajdanvolt szegényházak riogató, keserű emlékét. Ahová meghalni mentek az elhagyatott emberek. Ha mindenütt sikerülne kitörülni a gondolatokból ezt az emlékképet, nem fordulna elő, hogy Galgagyör- kön például gyakran árva a napközi. Pedig a legnagyobb és a legszebbek közül való a járásban. Az elnökhelyettes asz- szony mondta, talán üdülőként fogják majd használni, más nagyközségekből odaviszik néhány napra az öregeket, kikapcsolódni. Talán. Majd kialakul. Mert a napközi otthonos program ugyan befejeződött, de a társadalmi gondoskodás nem szakad meg. Mindenképpen tartalmasabbá szeretnék tenni az idős emberek életét. Roppant csüggesztő tud lenni a magány. Egy darabig. Aztán később súlya van, ránehezedik az emberre, nyomja, letiporja, megbénítja — talán meg is öli. Ha hagyjuk. Sokan vannak egyedül, százféle okból. Az okok most nem fontosak. Csak az, hogyan mozdulunk mi mindannyian, a magányos öregekért, nyújtjuk- e és mikor és elégszer-e fiatal, erős karunkat, kapaszkodónak. Teremtünk-e számukra olyan közösséget, melyben nem nyomaszt az évek súlya. A váci járásban tették, amit kellett. Példájuk nem egyedülálló a megyében, hiszen a nagykátai, a ráckevei járásban is egyre több az öregek napközi otthona. Példamutató azonban az a nagyszabású társadalmi ösz. szefogás, amivel a váci járásiak nemes programjukat végrehajtották. B. I. A párttagsági könyvek cseréje kapcsán fontos célkitűzésünk volt a párttagság cselekvési egységének további erősítése és a párt vehető szerepének továbbfejlesztése. A beszélgetések során és azt követően is nagyon sok pártalapszervezetben vitatták, hogy ez a két fontos célkitűzés miként érhető el. Azóta a tények önmagukért beszélnek. A XI. kongresszus óta eltelt két és fél év alatt — de különösen a párttagsági könyvek cseréjének végrehajtása óta — Pest megyében erősödött a párttagság cselekvési egysége és a pártalapszervezetek működési területein helyileg is fejlődött, erősödött a párt vezető szerepe. Javaslatok és megvalósításuk Ez a két igen egészséges tendencia elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az eltelt időben a párttagság mélyebben ismeri és értelmezi a felsőbb pártszervek határozatait és példamutató cselekvéssel vesz részt végrehajtásukban. A párttagság példamutatása az üzemekben, intézményekben és a lakóterületen aktívabb munkára készteti a pártonkívüli tömegeket, környezetüket is. A párt vezető szerepének helyi érvényesülése és továbbfejlődése azért következett be, mert a dolgozó tömegek, a munkahelyi kollektívák szemtanúi annak, hogy a párttagság által — a tag- könyvcsere-beszélgetések során — tett javaslatok, észrevételek lépésről lépésre megvalósítást nyernek. A pártonkívüli tömegek is látják, van szavuk a kommunistáknak és a reális észrevételeket már eddig is számos intézkedés követte. Közben a javaslatokat tevő párttagság nem csupán tétlen szemlélője a megvalósításnak, hanem aktív cselekvő részese is. A párt vezető szerepe egyre inkább azt is jelenti, hogy a társadalmi fejlődés új kérdéseit helyileg is fel kell ismerni — így a keletkező, sokszor helyileg jelentkező új ellentmondásokat is —, megalapozott választ kell adni ezekre a kérdésekre és indokolt esetben helyileg a pártszervezeteknek intézkedniük, határozniok kell, vagy kezdeményezniük a megfelelő intézkedéseket az arra illetékes gazdasági, illetve hivatali szervek vezetésénél. Indokolt esetben megfelelő jelzéssel kell élni az irányító magasabb pártszervekhez. Ez természetesen valamennyi pártszerv vezetőségétől kollektív tisztánlátást, felkészültséget és politikai megalapozottságot igényel. Viták és fórumok A helyes politikai döntés és nagyfokú felelősségvállalás a párt vezető szerepének helyi érvényesítésében magas fokú demokratikus viszonyokat, kollektív vezetést igényel. Emlék' érdekében tovább kell fejleszteni a párt vezető testületéiben és a pártalapszervezetek taggyűlésein az elmúlt években kialakult vitakultúrát, hiszen éppen a nézetek ütköztetése segít rávezétni a helyes álláspontra. Ennek feltétele, hogy az illetékes párttestület, illetve taggyűlés elé mindig azt terjesszük be, amit szükséges érdemlegesen megvitatni. Vita után ki kell alakítani a pártszerv állásfoglalását és a döntésre illetékes gazdasági, vagy más szervek elé kell tárni a döntés meghozatala céljából. A pártszervek mindig a politikai konzekvenciákat vonják le a vitákbóL A párt vezető szerepének helyi fejlesztéséhez, érvényesítéséhez az is hozzátartozik, hogy helyileg az összes emberi tudást, tapasztalatot ésszerűen összpontosítja, felhasználja a párt politikájának konkrét végrehajtásában. A megyében működő pártszervek többsége ezen a helyes úton jár. Ez néhány konkrét témában is mérhető. Éppen a tagkönyvcsere-beszélgetések során fogalmazódott meg a párttagság igénye sok pártszervezetben, hogy a kommunisták rendszeresebb tájékoztatást igényelnek a gazdasági vezetőktől, a vállalat gondjairól, terveiről, illetve a községek tanácsi vezetőitől a településfejlesztés elképzeléseiről. A javaslatokat elfogadva, azóta több irányító pártbizottság bevezette a megyében az ún. fórumtaggyűlések rendszerét. Ezeken az általában félévenként megtartott taggyűléseken a párttagság kötetlenül, előre meghatározott napirend nélkül tesz fel kérdéseket a párt-végrehajtóbizottság, vagy pártvezétőség tagjainak, illetve a meghívott illetékes gazdasági, állami vezetőknek. Igen kedvezőek a fórumtaggyűlések aktivitásánál a tapasztalatok, a PÁÉV és Verőce-Maros— Diósdi Csapágy pártalapszervezeténél. A párttagság ilyen kötetlen eszmecseréje a vezetőkkel növeli a kommunisták tájékozottságát és számtalan megvalósítható javaslattal szolgál a vezetés számára. Nagyobb tájékozottsággal A kommunisták javaslatai alapján erősödött a tájékoztató munka — ami a párttagság jogos igénye volt —, rendszerré váltak a munkásgyűléseken tartott tájékoztatók. A pártbizottságok többsége gondoskodik az alapszervezetek reszortvezetőinek továbbképzéséről. Itt helyesen, főleg módszertani feladatokat beszélnek meg, de felhasználják a képzést az aktuális vállalati gazdasági témákról szóló tájékoztatásra is. A PEMÜ solymári központjában például az információ gyorsítása érdekében a vállalat igazgatója kéthetenként a párt-, szakszervezeti és KISZ-tit- károkat, valamint a szakszervezeti és pártbizalmiakat tájékoztatja a vállalat helyzetéről, a soron lévő tennivalókról. Meggyorsult az információ útja és a visszareagálás is, éppen a párttagság javaslatait figyelembe véve, a Mechanikai Müveknél, ahol a vezérigazgató utasítása értelmében a dolgozók bejelentéseire, észrevételeire az illetékes vezetők két héten belül kötelesek választ adni, illetve intézkedni. Ezek a javaslatok, észrevételek természetesen legtöbb esetben a pártbizalmiak és a tömegszervezeti vezetők útján kerülnek felszínre. A megye pártalapszervezeteiben sok helyen kialakult gyakorlat — érdemes általánossá tenni —, hogy minden taggyűlésen a napirend tárgyalása előtt az alapszervezet vezetősége nevében a titkár választ ad az előző taggyűlésen felvetett javaslatokra. Ugyanakkor a két taggyűlés között a válla-- latnál, intézménynél történt olyan eseményeket, elhatározásokat ismerteti, melyek megismerésére a kommunisták joggal igényt tartanak. Mérhető eredményei vannak — a párttagság javaslatait is figyelembe véve — az üzemi demokrácia fejlődésének. Pl. az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban a vállalat tervezési munkáiba is bevonják a dolgozókat. Így az 1978-ra vonatkozó vállalati komplex terv javaslatát viszik a dolgozók elé, még mielőtt az KGM-szintű jóváhagyást nyerné. Általános tapasztalat, hogy jobb a termelési tanácskozások előkészítettsége, az igazgatói tanácsokban érdemben kaptak képviseletet a fizikai dolgozók, elsősorban a szocialista brigádvezetők. Rendszeresebbé és tartalmasabbá váltak a brigádvezetői értekezletek. A Diósdi Csapágygyárban a pártszerv javaslatára tanulmány készült az üzemi demokrácia hosz- szabb távú fejlesztésére. A jobb munkafegyelemért A tagsági könyvek cseréje során igen sok jogos észrevételt tettek a kommunisták o munkafegyelem lazaságára. Sok esetben bírálták a vezetők elnéző magatartását. Az elhangzott javaslatokat hasznosítva, a pártszervek javaslatára érdemben intézkedtek a munkafegyelem javítására. Pl.: több vezetőnél van szemléletbeli gond is, miszerint nem vonja felelősségre a fegyelemsértőt azért; mert akkor elmegy máshová dolgozni. Természetesen ez nem tartható álláspont. A Mechanikai Művek, a Diósdi Csapágygyár példája mutatja — ahol azóta a fegyelemsértőt súlyosabb esetben elbocsátják —, hogy szilárdult a munkafegyelem. A PÁÉV-nél helyesen járt el a vállalat vezetője, amikor úgy intézkedett — munkaerőgondjai ellenére —, hogy akinek a munkakönyvébe két „kilépett” bejegyzés szerepel, azt nem veszik fel. Kivétel, ha egy szocialista brigád felelősséget vállal az illetőért Ezen intézkedés is hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatnál 10 százalékkal csökkent a fluktuáció. A munkafegyelem megszilárdítása és az e téren való kommunista példamutatás a párt- alapszervezétek vezetői munkájának is középpontjába került. A munkafegyelem megszilárdulását szolgálja az is, hogy a PÁÉV-nál a prémiumot május 15-től lebontották, és így nem az év végi hajrára, a mulasztások pótlásának ösztönzésére szolgál ez az összeg. A PEMÜ-nél a munkafegyelem megszilárdítását szolgálja az olyan intézkedés, hogy a vállalatnál korábban meglévő 18-féle munkakezdést hétre csökkentették, és így jobban ellenőrizhető a munkarend betartása. A munkafegyelem megsértéséért ennél a vállalatnál a közvetlen vezetőt is felelősségre vonják indokolt esetben, nemcsak a fegyelemsértőt. A 8 órás munkaidő kihasználásának rendjét a vezetőknél is ellenőrzik, tőlük is megkövetelve a munkafegyelmet. Számos vállalatnál a megyében felülvizsgálták és jelentősen csökkentették az állandó kilépővel rendelkezők számát. Mindezek adminisztratív jellegű intézkedések ugyan, de az üzem dolgozói döntő többségének egyetértésével találkoztak. A párttagok példamutatása természetesen jó alap a munkafegyelem további megszilárdításában, főleg, ha párosul meggyőző szóval. Kedvező hatások a pártéletben összességében megállapítható, hogy a párt- szervezetek aktivitása, felelőssége a terme, lés pártirányításában jelentősen nőtt, fejlődött a tartalmi munka. Ez elsősorban a kommunisták javaslatainak realizálásából adódik, és annak kedvező visszhangjából, hogy érdemes volt szólni, mert véleményünket meghallgatták. A párt belső életére is kedvező hatással van a beszélgetéseken elhangzott észrevételek megvalósítása. Aktívabbak a párttaggyűlések, jobb a párttagság megjelenése, szigorúit a pártfegyelem. Erősödött az embercent- rikusság a pártszervezetek munkájában. Természetesen a beszélgetések során sok száz olyan javaslat hangzott el, melyek megvalósítása éveket igényel. Permanens folyamat is zajlik, ami természetes. Mégpedig az, hogy a párttagság látva: javaslataira odafigyeltek, újabb észrevételekkel él. Ez helyes és így van jól. így erősödik az együttes cselekvés és így válik teljesebbé a kommunisták, valamint a pártonkívüliek egysége. Megnyugtató, hogy a pártszervezetek igen nagy felelősséggel kezelik a párttagság javaslatait. Ezáltal is erősödik, fejlődik a pártszervezetek tekintélye és a tagság cselekvési egysége. A tapasztalatok első, nagyobb mérvű összegezése az év végi beszámoló taggyűlések feladata lesz. Azt várjuk, hogy erre minden párttag olyan felelősséggel és aktivitással készüljön, mint azt tette a kommunistákkal folytatott szervezetszerű beszélgetések — a párttagsági könyvek cseréje — során. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára
