Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

(SP 1977. OKTOBER 2., VASÁRNAP Műszaki könyvnapok Nyitány Vácott 1 Október 7-én Vácott, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rában rendezett ünnepséggel nyitják meg a műszaki könyv­napok vidéki eseménysoroza­tát. Reprezentatív könyvki- állításon mutatják be a tudo­mányos, ismeretterjesztő köny­vek, kiadványok és folyóira­tok sokaságát a műszaki könyvnapra megjelent újdon­ságokat Érdeklődésre számottartó rendezvények várják az olva­sókat több nagyüzemben, köz­tük a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál is. Az idei kiállítások újdon­sága, hogy a megyei és a vá­rosi műszaki intézmények kü­lönféle maketteket gépipari műszaki, technikai modelle­ket és különböző termékeket is bemutatnak a könyvek mel­lett TV-FIGYELŐ Anyanyelv. Esedékes figye­lőnket hadd kezdjük most egy — minek is nevezzük? — kiáltvány ismertetésével. Igen, egy kiáltvány, minden szavá­ban izzó írás jelent meg a Kortárs ez évi 10. számában Illyés Gyula tollából, beszélt — leginkább a rádióból és a televízióból visszahallott — nyelvünk védelme érdekében. A szó tisztaságáért, a szel­lem szabadságáért — cenzúrá­val? Igen! — ez a címe a szó- banforgó cikknek, amely töb­bek között a tv mikrofonhasz­nálóin veri el a port. Azokon, akik — megintcsak Illyés sza­vaival — ragacspsan, kásásán szólnak a nézőkhöz; azokon, akiknek lekváros, csámcsogós, hadarás, elnyelős magyar szó­ejtését Petőfi csak fülét-agyát erőltetve értené. Ha értené ... Kínos, de így van: még be­mondóink között is akad, aki SZORAKATENUSZ Kisiskolások anyanyelvi műsora a képernyőn Antantémisz, szórakaté- nusz... Ki ne ismerné ezt a pattogó ritmusú gyermekmon­dókát, amelyet leginkább ki­számolás játékaik alkalmával ismételgetnek az apróságolt. Hamarosan a tv-készülékelt is közvetíteni fogják a Szóra- katénuez szövegét, mégpedig egy képernyőre kerülő soro­zat szignáljaként. Az összesen tíz részből álló gyermekműsor, a Szóraka- ténusz az 1978 őszétől beve­zetendő új általános iskolai tanterv kiegészítéseként, an­nak televíziós segédanyaga­ként készült, s — miként az új tanterv —, ez a sorozat is az anyanyelv oktatását igyek­szik könnyebbé, tartalmasab­bá, élményszerűbbé tenni. Készítői — Szabó Éva író. Ivanics Lilla szerkesztő, Di- mény Judit műsorvezető és Mészáros Gyula rendező — arra törekedtek, hogy a nyel­vi közlések természetes egy­ségére. a mondatra alapozva tanítsák meg a gazdag, ár­nyalt beszédre, mások be­szédének minél tökéletesebb megértésére a kisiskolásokat. A játékos, rendre vidám hangulatú adásokat filmhété­A kisiskolások anyanyelvi műsorának a gyerekekre gya­korolt hatását mérni fogják: az ország több általános isko­lájából szerzik majd be a ta­nulságok levonásához szüksé­ges adatokat. A Szórakaténusz igazából a színes készülékeken élvezhető, hiszen készítői sok mindent a színekkel fejeznek ki, vagy ér­zékeltetnek. Ezért — már ahol lehet —, színes tv-n nézzék majd az anyanyelvi sorozat adásait mind a gyerekek, mind a pedagógusok. Hasznos lesz talán, ha íze­lítőül közreadjuk néhány film címét: Tekereg a szél (a ter­mészet és az emberi környe­zet hangjai); Kecske mond­ja: mek-mek-mek... (az ál­latok hangjai); Síppal, dob­bal, nádihegedűvel... (a ze­nei hangok) stb., stb. Még annyit e műsorról, hogy szereplői ugyanolyan hat-hét­éves kisiskolások, mipt. ami­lyen apróságokból' é sorőzai törzsközönsége kikerül, de fel­szabadult játékuk, a tőlük hallott sok-sok okos felelet bizonyára jó néhány felnőttet is ott tart majd a készülékek előtt a Szórakoténusz vetíté­sének idején. (Ezt egyébként a tek, zeneművek, gyermskda lók — sőt. alkalmankint pan- j-műsorújság jó előre közli.) tomimjelenetek — élénkítik. I A. X. pöszén ismerteti a műsort, ol­vassa föl a híreket. A ripor­terek pedig . j. Hát köztük sem nehéz olyat találni, aki ugyan­azt a hadaró, panelszavakból építkező, személytelen beszéd- stílust követi, mint amilyen az utcán vagy a közhasznú járműveken sérti fülünket. Most, hogy az egyik legmél­tóbb toll vetette papírra e milliókat érintő igazságot, ért­hető kíváncsisággal várjuk: tényleg lesz-e a tiltakozásnak valami foganatja? Magazin. A képzőművészeti világhét alkalmából megembe­relték magukat a Művészeti Magazin készítői: egy olyan adással léptek elő, amilyet mindig is látni szeretnénk — egy ötletes, változatos maga­zinnal. Művészek és művészettörté­nészek egész sorát szólaltatták meg a festészet, a szobrászat, sőt az ipari formatervezés mű­velői, méltatói közül, és a szó- banforgó munkákat — rövid, pergő képekben, s nem úgy, mint szokták, ráérő terjengős, séggel — be is mutatták. Ízlés meg érdeklődés dolga, de azok a tárlókból felénk fénylő, mu­tatós csípőfogók legalább any- nyira szemrevalónak tűntek, mint egynémely szobrok. Bár — mint tervezőik remélik — gyártanák is őket... Galilei. A budapesti művé­szeti hetek alkalmából mutat­ta be a tv Németh László Ga­lilei című drámájának képer­nyőre szabott változatát. Az írónak ez az idős kori művét bőven méltatta a kritika, ami­kor színre vitték a Madách Színházban —. így irodalmi értékeiről most fölösleges len­ne szólni. Azt azonban megjegyezzük, hogy a feszes szerkezetű, szín­padra írott dráma láthatóan nemigen találta meg a helyét a tv-ben. Akárha fényképezett színházat közvetítettek volna, annyira kísértett a színpadsze­rűség. Érdekes, hogy Adám Ottó, e darab — s még oly sok más színpadi siker — rendezője — mennyire nem találja helyét a kamerák világában. Rendre csak eíöíröí'ifényképcz.liétő, . gondosan beállított szituáció­kat teremt. Akárha tényleg színpadon lenne: jelenetez. Egy ilyen figyelemlekötő — hogy azt ne mondjuk, fárasz­tó — mű esetében pedig iga­zán elkelt volna némi pezsdítö mozgalmasság... Akácz László CEGLED PÉLDÁT MUTAT A munkásművelődés már közügy A párt közművelődési hatá­rozatában csakúgy, mint a köz- művelődési törvényben, a leg­fontosabb tennivalók között fogalmazódott meg a munká­sok művelődésének fokozot­tabb támogatása. A megye művelődési intézményei közül a ceglédi Kossuth Művelődé­si Központ az elsők között kezdett hozzá e politikailag is nagy fontosságú feladat vég­rehajtásához. , Kapcsolatot teremtettek Hogyan kezdtek a munká­hoz? Már harmadik eszten­deje külön előadó foglalkozik a művelődési központban az ipari munkásság művelődési helyzetének javításával, kü­lönös tekintettel a szocialista brigádokra. E cél érdekében első lépésként kapcsolatot teremtettek a nagyobb üze­mek szocialista brigádjaival, majd a tájékozódás után meghívták a művelődési köz­pontba a tizenöt legnagyobb üzem párt-, gazdasági és szak- szervezeti vezetőit, valamint a brigádok versenyfelelöseit a kulturális igények egyezteté­sére. Ezt követően a művelő­dési központ munkatársai kü- lön-külön is felkeresték az üzemeket, ahol azt ismertet­ték: a művelődési központ mi­lyen programokat kínál a munkásoknak, a szocialista brigádoknak. S hogy e fel­adatuknak maradéktalanul megfelelhessenek, szocialista szerződést kötöttek a város tizenhárom üzemével. Az együttműködési szerző­dést aláíró vállalatok mint­egy háromszázezer forintot utaltak át a művelődési köz­pontnak — fenntartási hoz­zájárulásként. Ennek az ősz- szegnek azonban csak a húsz százalékát tartotta meg a művelődési központ propa­ganda* és .postaköltségekre, az összeg többi részét pedig kul­turális rendezvények formá­jában visszajuttatta a válla­latoknak. Azaz olyan isme­retterjesztő és művészeti prog­ramokat szervezett, amelye­ket a vállalatok kértek, s amelyek megrendezésére is a vállalatoknál került sor. Ez újfajta „szolgáltatás” sikerét bizonyítja, hogy egy esztendő alatt százhuszonhat ilyen ren­dezvényt igényeltek a szer­ződésben részt vevő vállala­tok. Egy-egy ilyen programon átlagosan negyvenen vettek részt. Mindez azonban csak a munka egy részét jelentette. A másik nagyszabású akció a szocialista brigádok fél éven át tartó kulturális pontszer­ző vetélkedője volt. A tavaly augusztusban meghirdetett ver­senyre huszonöt üzem száz­huszonhat brigádja nevezett. Ilyen tömegeket mozgósító kulturális megmozdulás az­előtt soha nem volt a város­ban. Pontszerző vetélkedő A szabályok értelmében a művelődési központ, a könyv­tár és a múzeum rendezvé­nyeinek látogatásáért öt-hu­szonöt pontot szerezhettek személyenként a résztvevők. (A számuk kétezer volt!) Az idén márciusban rendezett elő­döntőbe azok a brigádok ke­rülhettek, amelyek tagonként elérték a háromszáz-három­száz pontot A vetélkedő meghirdetése­kor maguk a népművelők sem gondoltak arra, hogy mekko­ra lesz az érdeklődés nemcsak a munkások, hanem általá­ban a ceglédi ertiberek kö­zött. Amíg például az előző évadban ötszázhuszonegy szín­házi bérlet talált Cegléden gazdára, amely nyolc előadás megtekintésére jogosított, ad­dig az 1976—77-es évadban két — nyolc-nyolc előadásra szóló — bérletet kellett kiad­nia a művelődési központ­nak, mert ezerkilenc bérlet­vásárló jelentkezett! És ugyan­csak rendkívüli sikere volt az irodalmi műsoroknak is. A felnőttek közül ezernyolcvan- öten váltottak bérletet az iro­dalmi estekre, amelyek prog­ramját olyan neves művészek adták, mint Major Tamás, La- tinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Psota Irén, Váradi Hédy, Men­SZINHAZI ESTEK a * 1 ,11 Szovjet dráma Ami a legszentebb ehó L.i bemutatója Érdekes módon, a magyar színházlátogató közönség szá­mára mindezideig jóformán ismeretlen névnek számított Ion Druce moldáviai szovjet román szerző. A Pesti Színház így bizonyos mulasztást is pó­tolt, amikor most műsorára tűzte egy drámáját. Annál is inkább jól választott, mert az ötvenedik évéhez közeledő írónak máris igen előkelő hely jut a szovjet irodalmi élet­ben, s közkedveltsége Szovjet- unió-szerte elvitathatatlan. Népszerűségét nemcsak szín­padi műveivel, hanem regé­nyeivel, elbeszéléseivel is el­érte, olyannyira, hogy egyes darabjai a színházak biztos kasszasikerét jelentik. Miből táplálkozik ez a sze­rencsés párosulás: a magas irodalmi érték és a széleskö­rű népszerűség? Amely — sajnos — nem minden esetben szokott együttjámi. Mindenekelőtt abból, hogy a mai élet, mindennapjaink nagyon valós, emberközeli problémáit igényesen veszi tollára, olyan erkölcsi-emberi konfliktusokat mutat föl, ame­lyekkel gyakorta találko­zunk, de sokan tekintik úgy­nevezett kényes témáknak. Mindezekről mélyen humanis­ta eszmeiséggel szól, több­nyire lírai szálakkal átszőve és kedves humorral föloldva. Ilyen alkotása a most Bu­dapesten bemutatott. Ami a legszentebb című drámája is. (Maráz László ízes fordításá­ban.) Olyan, mindannyiunkat érintő és foglalkoztató érzel­mek köré fonja a cselekményt, mint a barátság, a szerelem, a hazaszeretet és a közösségi magatartás. Két egykori há­borús katonatárs, egyazon fa­lubeli jópajtás életén vezeti végig mondanivalóját. A sajátosan képekre szab­dalt, a hagyományostól eltérő szerkezetű mű valójában nagy elbeszélésfolyam, amely­ben az egyik katonatárs. Ke­lin meséli el egy kisfiúnak, az örök, soha el nem ért sze­relme gyermekének, az élete történetét. Ez a megoldás — amely ugyan kissé epikussá teszi a színpadi akciót — ar­ra ad jó lehetőséget az írónak, hogy a figyelem középpontjá­ba ne annyira a cselekményt, a mintegy három évtizednél többet fölölelő történetet he­lyezze, hanem ennek csomó­pontjait. Azokat az állomáso­kat, amelyek a maguk egyedi­ségében is általánosabb érvé­nyű tartalmat hordoznak. Ezek a képek a két valahai pajtás — mindig évek múltá­val ismétlődő — találkozásait elevenítik meg. Nemcsak más és más, az idők változásával alakuló történelmi társadalmi háttérrel, hanem személyes életük fejlődésével is. Azaz­hogy, csak egyikük. Mihaj Gruja élete, pályája ível föl­felé — a helyi Komszomol bi­zottságtól, a pártfőiskolán át, egészen a köztársasági kor­mányzat egyik legmagasabb posztjáig —, a másikuké, Ke­liné megmarad annak, ami volt egykor a falujában. Egy­szerű pásztorként fejezi be az életét. Mindkettőjük lelküle- tét, gondolat- és érzésvilágát azonban ugyanaz az alapvo­nás hatja át: az emberekért, a közösségért, a társadalomért érzett felelősség. A dráma konfliktusa ebből a két pólusból táplálkozik. Hogyan látja ugyanazt, ám nem ugyanonnan, két azonos indítékú, de helyzeténél fog­va másként szemlélő férfi. Az író dicséretére szóljon, hogy nem szimplifikálja mindezt egyszerűen a „lent” és a „fent” sablonjára, hanem két tisz­tességes, egyaránt rokonszen­ves ember reális gyötrődéseit ábrázolja, még az egymással szembenállás megrázó pilla­nataiban is. Mert a találkozá­sok mindegyike szinte ilyen. S ezekben a szerző nem fukar­kodik az éles kritikai jelzé­sekkel sem. A két főhőst ille­tően éppúgy, mint a kört ye- zet — a formálódó, tisztuló, magasabb rendű, de meg min­dig számos emberi gyengesé­get, kicsinyességet, felelőtlen­séget magában hordozó új tár­sadalmi reláció — hibáit érintően. Azt sugallja, hogy éppen ezek ellen kell megta­lálni a közös hangot, mond­juk így-: fent és lent. Ezért nem áll valójában egyik hőse oldalára sem, vagy inkább: mindkettőjükén áll, mert csak­is együttesen, közösen Oldha­tók meg a gondok. Mitsem ér a magas elvi vezetés, ha nem látja a hétköznapi élet apróbb tényezőit, gondjait, de ugyan­így céltalan ezek állandó föl- hánytorgatása, ha nem tud a vezetés áttekintő, szélesebb ér­dekekre figyelő munkájáról. A két főhős alakja, párbeszédei, igazi drámai erővel megraj­zolt, többnyire rendkívül fe­szült légkörű találkozásai ezt példázzák. Tiszta és nemes eszközökkel. Olyanokkal, ame­lyekkel nem angyalokat vagy ördögöket fest, hanem érző, szerető és gyűlölő embereket. Ezért is oly gazdag Ion Druce eszköztára, amely a tragédia színeitől, a lírain át, a jóízű, derűs humorig terjed a jellem- ábrázolás skáláján. Az előadás átgondoltan épít ezekre az erényekre. A ren­dező, Horvai István — fő­ként a találkozások képeinek elemző, precízen megtervezett beállításaival — hangsúlyosan irányította a figyelmet a fő eszmei mondanivalóra, teret engedve az oldottabb percek­nek is. (Egyedül az álomkép­szerű jeleneteket érezhetjük kissé mesterkéltnek, idegen­nek a darab anyagától, s né­miképpen túlmagyarázónak még akkor is, ha így írja a szövegkönyv. A nagyobb ren­dezői önállóság itt nem ártott volna.) összességében élveze­tes, világosan értelmezett és továbbgondolkodásra késztető bemutatót kaptunk. A leghálásabb szerep (a két katonatárs közül mégiscsak egy cseppet rokonszenvesebb­re fogalmazott Keiin) a ven­dégként föllépett Madaras Jó­zsefnek jutott. Érett, gazdag belvilágú alakítás, amely talá­ló jegyekkel jellemzi ezt az örök nyugtalannak tűnő, való­jában a legmélyebb felelős­ségérzettől és emberszere’et- től áthatott falusi férfit. Kü­lön dicséretes, ahogyan Mada­ras elkerülte a szerep r.agy buktatóját. Több helyütt szó esik ugyanis arról, hogy Ke­lint légnyomás érte a fronton. Ez önmagában is vitatható motívum, mert némiképpen csökkentheti a nézőben maga­tartásának. szókimondásának, jogos felháborodásainak érté­két. Szerencsére Madaras szinte teljesen figyelmen kí­vül hagyta ezt a tényezőt. Nem élt az egyébként ebből könnyen csiholható hatásva­dászattal, sőt elkerülte a leg­csekélyebb lehetőségét is. így érte el a tartalmasabb sikert, amellyel a közönség úgy zár­ta a szívébe a figuráját, hogy egyben tiszteletre ébredt irán­ta, a mégoly eltévelyedéseivel, túlzásaival együtt is. Egyazon erő másik pólusa­ként, Mihaj Gruja megformá­lásában Koncz Gábornak a darab egésze szempontjából kisebb hatású szerep jutott. Megalapozott jellemformálá­sa azonban erőteljes, reá.is alakítássá emelte, emberkö­zelbe hozta figuráját, amely­nek — jól tudjui — számos film- és színdarabbeli előképé­hez tapadt a sematizmus ne­hezen eloszlatható tehertéte­le. Mindezeken Koncz tökéle­tesen fölül tudott magasodni. A két főszerep melleit epi­zód alakítás a többieké. Kö­zülük Pap Éva megtört, el­gyötört, verébszürkén is me­leg asszonyi jelenségét (Mari­ja) kell elsősorban kiemelnünk. A mindig változó titkárnők pompásan karikírozott figu­ráiban valóságos bravúrjá­ték a főiskolás Dobos Katali­né. A kis Szanduként a gyer­mekszereplő Geszti Péter szép szövegmondására, határozott­ságára érdemes fölfigyelnünk. Lényeges elemei az előadás­nak Drégely László díszletei, amelyek vetített hátterükkel, ügyes hálóelemekkel messzi­re ragadják a képzeletet, szo­babelsői pedig a legegysze­rűbb eszközökkel határolnak be tért, időt, történelmi kort. Az összhatást sikeresen szol­gálták Witz Éva lényeges apró­ságokra is ügyelő jelmezei, va­lamint Zsedényi Erzsébet han­gulatfestő zenei összeállitásaj. Lő kos Zoltán sáros László, Bitskey Tibor, Harsányi Gábor, Pécsi Ildi­kó, Béres Ilona és mások. Mind a színházi, mind az iro­dalmi bérletek hatvan szá­zalékát munkások vásárolták meg! Öntevékenyen is A verseny nemcsak a meg­hirdetett, igen színvonalas programok látogatására, ha­nem öntevékenységre is buz­dította a vállalatok dolgozóit, szocialista brigádjait. A KÖZ­GÉP Komplex brigádja pél­dául tárlatot rendezett Hur- ton Mária festőművész alko­tásaiból. Ugyancsak ez a bri­gád, az Ütépítésért brigáddal közösen Ki mit gyűjt kiállí­tást szervezett és rendezett. A PENOMAH Kulich Gyula bri­gádja vállalta egy szakszer­vezeti témájú vállalati vetél­kedő megszervezését és lebo­nyolítását. A Volán Zrínyi Ilona brigádja könyv- és film- ankétot rendezett Sánta Fe­renc Húsz óra és Fejes End­re Rozsdatemető című alkotá­saiból, Az ÉVIG brigádjai pe­dig szavalóversenyen mérték össze tudásukat, irodalmi is­mereteiket. És hosszan sorolhatnánk még a munkásművelődésben elért kiemelkedő eredménye­ket. Például azt, hogy Hegyi György mozaik-kiállításának tizenkét nap alatt négyezer­ötszáz látogatója volt a mű­velődési központban. Vagy azt, hogy ugrásszerűen emel­kedett a könyvtárak olvasói­nak, a múzeum látogatóinak száma. S az is az eredmények közé tartozik, hogy egyre több munkás és szakmunkástanuló vesz részt a negyvenháromra gyarapodott szakkörök, klu­bok, öntevékeny együttesek munkájában. Nyitott kapuk Szélesre tárt kapu jellemzi ma már a ceglédi Kossuth Művelődési Központot. Itt ma már mind sokszínűbb, az élet igényeihez egyre jobban iga­zodó, tartalmas programok­kal segítik a munkásemberek művelődését, különös figye­lemmel a szocialista brigádok­ra. Mindez jó alapot teremt ahhoz, hogy mielőbb itt is megvalósulhasson az intéz­mény közös fenntartása. A népművelők e kérdésben már letették voksukat, most a vá­ros gazdasági egységein a sor, hogy az eddigi együttműködé­si szerződést mielőbb az in­tézmény közös fenntartásá­nak szerződésére váltsák. A munkások érdekében. Prukner Pál Siker külföldön és hazai nézőtéren A Thesszalonikiben meg­rendezett nemzetközi film- fesztiválon Gyarmathy Lívia Magányosok klubja című do­kumentumfilmjének ítélték oda a fesztivál nagydíját. Szo- boszlay Péter Hé, Te! című aminációs filmje a zsűri kü- löndíját nyerte el. ★ Egy hónapja, augusztus vé­gén mutatták be a filmszín­házak András Ferenc: Veri az ördög a feleségét című filmvígjátékát. Az elsőfilmes rendező alkotása e rövid idő alatt nemcsak a filmkritiku­sok elismerését vívta ki, film­je a mozilátogatók körében is sikert aratott. Egyetlen hó­nap alatt több mint 160 ez­ren látták a vígjátékot. A film rövidesen az elsőfilmesek ok­tóberi, mannheimi fesztivál­ián képviseli a magyar színe­ket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom