Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-05 / 234. szám

~xMdav 1917. OKTOBER 5., SZERDA Leonyid Brezsnye v előadói beszéde Világvisszhang Púja Frigyes tárgyalásai New Yorkban Folytatódott az általános vita az ENSZ 32. ülésszakán Samara Kachel és James Carter felszólalása Hétfőn folytatódott az ál­talános vita az ENSZ-közgyű- lés 32. ülésszakán. A plenáris ülésen felszólalt Samora Ma­chet, a Mozambiki Népi Köz­társaság elnöke. Hangsúlyoz­ta, hogy Afrika és a világ minden népének szent köte­lessége Afrika teljes felsza­badítása és a faji megkülön­böztetés megszüntetése. James Carter elnök kedden az ENSZ-közgyűlésen elmon­dott beszédében nagy hang­súlyt adott a SALT-tárgyalá- soknak. Kijelentette: jelentős egyezményre van kilátás az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között, amelyben kor­látoznák fegyvereik számát és megszorításokat léptetné- ; nek életbe bizonyos fegyver- ' fajtáknál. Ha a felek figyelembe ve­szik egymás érdekeit és mér­sékletet tanúsítanak, nemcsak a fegyverzetkorlátozásban ér­hetnek el sikert, hanem 1 megvethetik az alapját jobb, kapcsolatoknak más területe- ! ken is — hangoztatta az ame­rikai elnök. | Carter jóval mértéktar-1 tóbban, békülékenyebben szólt a szovjet—amerikai viszony­ról, mint néhány héttel ko­rábban, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel a közelmúltban folytatott beha­tó tárgyalásai előtt. ! Az amerikai elnök szerint országa — biztonsági érde­keinek figyelembevétele mel­lett — kész (a kölcsönösség alapján) hadászati fegyver- készleteinek tíz-, húsz-, vagy akár ötvenszázalékos csők-, kentésére. Carter megismételte, hogy a közel-keleti kérdést az ENSZ korábbi, 242-es, illetve 338-as határozata alapján kell ren­dezni. Nem férhet viszont két­ség ahhoz, hogy az Egyesült Államok elkötelezettséget vál­lalt Izrael , biztonságának meg­őrzésére, hangoztatta az ame­rikai elnök. A rendkívül heves bírálat hatására, amelyben Izrael, il­letve az Izraelt feltétlenül tá­mogató amerikai körök része­sítik a hét végi szovjet—ame­rikai nyilatkozatot, Carter va­lamelyest visszalépett. Míg a szovjet—amerikai okmány vi­lágosan beszélt a palesztinai- ak jogainak érvényesítéséről, az elnök szerint az érdekelt felek dolga, hogy eldöntsék, mit jelentenek ezek a jogok és hogyan lehet azokat érvé­nyesíteni. Carter közölte: to­vábbra is szoros kapcsolatban marad az Egyesült Államok és a Szovjetunió, genfi közel- keleti békekonferencia két társelnöke. Az amerikai elnök az ENSZ- közgyűlésen mondott beszédé­ben síkraszállt mindenfajta nukleáris robbantás eltiltásá­ért, a nukleáris fegyverek to­vábbterjedésének megakadá­lyozásáért. Az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió né­zetei — mondotta — máris közelebb jutottak egymáshoz abban, hogy miként működ­hetnek együtt a nukleáris fegyverek elterjedésének meg­akadályozásában. Púja Frigyes külügyminisz­ter, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője — Szarka Károly külügymínisz-- ter-helyettes és Holtai Imre nagykövet társaságában — lá­togatást tett Lazor Mojszov- nál, a közgyűlés elnökénél és megbeszélést folytatott vele az ülésszak napirendjén szereplő fontosabb kérdésekről. Külügyminiszterünk ugyan­csak az ENSZ-ben tárgyalt Phoune Sipraseuth laoszi miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel. Willibald Pahr osztrák. J. A. Chissano mozambiki, valamint P. Pat­terson jamaicai külügymi­niszterrel. Carter elnök kedden, kö­zép-európai idő szerint az éj­szakai órákban vacsorát ad az ENSZ-közgyűlés 32. ülés­szakán részt vevő európai kül­ügyminiszterek tiszteletére. A munkavacsorán részt vesz Pú­ja Frigyes magyar külügymi­niszter és Hollai Imre nagy­követ, a Magyar Népköztár­saság állandó ENSZ-képvise- Lője is. Szabadon bocsátották Indira Gandhit Tizenhat órával azután, hogy a biztonsági rendőrség őrizetbe vette, bírói utasítás­ra kedden szabadon bocsá­tották Indira Gandhit, India volt miniszterelnökét. A je­lenlegi kormány által korrup­cióval és hatalmi visszaélé­sekkel vádolt politikus ki­hallgatása után az illetékes vizsgáló bíró úgy ítélte meg, hogy nincs elfogadható ok a vádlott letartóztatásának el­rendelésére, s szabadlábra he­lyeztette Indira Gandhit. Egy­ben utasította a hatóságokat, hogy ne korlátozzák a volt miniszterelnök-asszony moz­gásszabadságát. Míg folyik a kihallgatás, a bíróság épülete és Morardzsi Deszai miniszterelnök rezi­denciája előtt több száz fő­nyi tömeg tüntetett Gandhi l asszony mellett. A kivezé- i nyelt rendőrök könnygázzal j oszlatták szét a felvonulókat I és több személyt letartóztat­tak. Csaran Szingh belügymi­niszter közben sajtóértekezle­tet tartott, s követelte, hogy Indira Gandhit a háborús bű­nösök nürnbergi peréhez ha­sonló tárgyaláson vonják fe­lelősségre tettei miatt. Azzal vádolta, hogy miniszterel­nöksége idején az előnyösebb­nek tűnő áraján’- tokát figyel­men kívül hagyva egy fran­cia cégnek adott 17,4 millió t dollár értékű olajkutatási i megbízatást Indiában, s hi- j vatali tekintélyét felhasznál- , va az országos választások idején különböző vállalatok­tól gépkocsikat igényelt párt­ja választási, kampányához. Rhodesiái támadás Mozambik ellen A mozambiki kormány ked­den nyilatkozatot tett közzé arról, hogy súlyos összécsa- pások folynak az ország észa­ki részén Tete tartományban a mozambiki hadsereg és a behatolt rhodesiai csapatok között. A nyilatkozat szerint a harcok Tete tartományi székhelytől 250 kilométerre nyugatra, Mocumbura tele­pülés közelében zajlanak. A mozambiki kormány nyi­latkozata megállapítja, hogy nagyszabású fegyveres akció­ról van szó. A támadás ösz­szefügg az ország déli részén, Manica és Gaza tartományok­ban folyó harcokkal. A rho­desiai támadók légi erőt, ej­tőernyősöket és helikoptere­ket vetettek be. A mozam­biki hadsereg — a lakosság és a népi milícia támogatásával — Manica és Gaza tartomá­nyokban visszavonulásra kény­szerítette a támadókat. A közlemény ugyanakkor megjegyzi, hogy rhodesiai egységek folytatják akcióikat mintegy 50 kilométerre a ha­tártól, Gaza tartományban. (Folytatás az 1. oldalról) Némely javaslat nyilván­valóan túlságosan előresza­lad, nem veszi figyelembe, hogy az új alkotmány a fej­lett szocializmus, és nem a kommunizmus államának tör­vénye. A Szovjetunióban ér­vényesül a szocialista elv: Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája sze­rint. Éppen ezért nem fogad­hatók el például az olyan ja­vaslatok, hogy mindenki szá­mára egyenlő munkabért és nyugdíjat biztosítsanak, fi­gyelmen kívül hagyva a dol­gozók szakképzettségét és munkájuk minőségét. A Szovjetunióban, mint is­meretes, kialakult a történel­mileg új emberi közösség — a szovjet nép. Voltak, akik helytelen következtetéseket vontak le ebből. Azt javasol­ják, hogy az alkotmányba ve­gyék fel az egységes szovjet nemzet fogalmát, szüntessék meg a szövetségi és autonóm köztársaságokat, vagy korlá­tozzák azok szuverenitását. A szovjet nép társadalmi- politikai egysége egyáltalán nem jelenti a nemzeti különb­ségek eltűnését. A szocializ­mus felépítésével egyidejű­leg a történelemben először a Szovjetunióban oldották meg a nemzetiségi kérdést. A kommunista építés folya­mán' a szovjet népek szünte­lenül közelednek egymáshoz, szellemi életük kölcsönösen gazdagítja egymást. Veszélyes útra lépnénk azonban, ha mesterségesen kezdenénk eről­tetni a nemzetek közeledésé­nek ezt az objektív folyama­tát. Híva n olr íc az alkotmánybizottsághoz, amelyeknek írói javasolják, hogy állami funkciókat köz­vetlenül a pártszerveknek ad­janak át, az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bi. zottságát törvényhozó hata­lommal ruházzák fel. Ezek a javaslatok mélységesen hibá­sak. Zavart keltenek a párt társadalmunkban betöltött sze­repének értelmezésében. Mi­után pártunk uralkodó párt lett, határozottan leszögezte, hogy döntéseit a szovjet szer­vek útján érvényesíti, a taná­csok tevékenységét irányít­va nem helyettesíti az utób. biakat, hogy az állami élet irányítását mindenekelőtt a tanácsokba beválasztott és pz állami szervekben dolgozó kommunisták útján juttatja ér­vényre. Ezt az elvet leszöge­zi az SZKP szervezeti sza­bályzata és az a javaslat, hogy ezt tükrözze az új alkotmány is. bárt a szovjet nép élcsapata, annak legtudatosabb, élenjáró része, amely elválaszthatatlan a nép egészétől. A pártnak semmiféle más érdeke nincs, mint a nép érdeke, ha valaki megpróbálja szembeállítani egymással a pártot és a szov­jet népet, s a párt diktatúrá­járól elmélkedik, ez annyit je­lent, mintha például a szívet próbálná ' szembeállítani az emberi szervezet egészével. A kommunista párt a Szov­jetunió alkotmányának kere­tei között tevékenykedik. Mit érdekli azonban ez a burzsoá kritikusokat? Ök csökkenteni szeretnék a pártnak a szov­jet társadalomban betöltött szerepét, mivel minden vá­gyuk az, hogy meggyengítsék országunkat, szocialista rend­szerünket, kioltsák kommu­nista eszméinket. Szerencsére, képtelenek erre. A kommu­nista párt szerepe annak ará­nyában fog növekedni a tár­sadalom életében, ahogy a szovjet embefek egyre bo­nyolultabb és felelősségtelje­sebb. feladatokat oldanak meg a kommunizmus építésé­ben. Ez, teljes összhangban pártunk programjával, a szo­cialista demokrácia egyre mélyrehatóbb kifejlődéséhez vezet. A burzsoá táborbeli bírá­lóink (és őszintén szólva ve­lük együtt egyes elvtársaink a nemzetközi munkásmozga­lom soraiból is) nem látják, vagy nem akarják látni a legfontosabbat — állami és társadalmi fejlődésünk dia­lektikáját. Ez a dialektika ab­ban foglaltatik, hogy a Szocia­lista állam fejlődésével és tö­kéletesedésével párhuzamo­san az állampolgárok milliói egyré aktívabban vesznek részt a hatalmi szervek, a népi ellenőrzés munkájában, a termelés és az elosztás irá-' nyitásában, a szociális és kul­turális politikában, az igaz­ságszolgáltatásban. Egyszóval, a szocialista demokrácia fej­lődésével államunk fokoza­tosan kommunista társadalmi önigazgatásba nő át. Ez a fo­lyamat természetesen hosz- szas, de töretlen. És meggyő­ződésünk, hogy a Szovjetunió új alkotmánya jól szolgálja majd a kommunista építés e fontos céljának elérését. gadhatják, hogy a szocializ­mus már rég leszámolta eze­ket a társadalmi fekélyeket. Éppen ezért más manőverhez folyamodtak. Támadásaikat az alkotmány tervezaténeu azok­ra a tételeire összpontosítot­ták, amelyek arról szólnak,, hogy az állampolgári jogok nem használhatók fel a tár­sadalom és az állam érdekei­nek rovására, más állampol­gárok jogainak csorbítására. i Osztályellenségeink szemszö­géből nézve a Szovjetunió ál­lampolgárainak a jelek szerint egyetlen jogot kellene megad­ni — azt a jogot, hogy az im­perializmus örömére harcol­hassanak a szovjet állam, a szocialista rendszer ellen. Csa­lódást kell okoznunk alkot­mányunk bírálóinak. A szov­jet nép sohasem fog kívánsá­gaiknak megfelelően eljárni. Az emberi jogokról szóló ENSZ-nyilatkozat egyébként teljesen világosan kimondja: minden embernek kötelessé­gei vannak a társadalom iránt, amelyben egyénisége szaba­don és teljesen kifejlődhet. Ez a demokratikus társadalmi élet egyetemesen elfogadott elve. A burzsoá hírmagyarázók­nak nincsenek ínyére a terve­zetnek azok a tételei sem, amelyekben az SZKP-nak a szovjet társadalom életében betöltött szerepéről van szó. Teli torokkal üvöltik, hogy ez a kommunista párt diktatúrá­jának kikiáltása. Mit lehet er­re mondani? A kirohanások oka világos. A kommunista Az új oSkofmúny feladata Szovjetunióban felépült a fej­lett szocializmus, elérkezett az új társadalom érettségének az a szakasza, amelyben befe­jeződik a társadalmi viszo­nyok átrendeződése, mégpedig a szocializmusra szervesen jellemző közösségi elvek alap­ján. A Szovjetunió ma az Októ­ber szülte állam fejlődésének olyan szakaszában van, amely az érett szocializmusra jel­lemző. Következésképpen az állami szervek feladatai, azok szerkezeti felépítése és funk­ciói, működési rendje is meg kell hogy feleljenek a társa­dalom fejlődése e szakaszá­nak. Éppen ezt az összhangot biztosítja a Szovjetunió új al­kotmánya. Amikor elfogadjuk, teljes jognál jelenthetjük ki: újabb fontos munkát végez­tünk el, amely közelebb viszi az országot pártunk és né­pünk nagy céljainak elérésé­hez — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. ★ Leonyid Brezsnyev előadói beszédét sokszor megszakítot­ta a küldöttek egyetértését kifejező taps. A beszéd el­hangzása után a legfelsőbb tanács küldöttei hosszantartó tapssal köszöntötték az ország új alaptörvényének beterjesz­tését. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag megválasztották az új alkotmány szövegének 163 tagú szerkesztő bizottsá­gát. A bizottság elnöke Leo­nyid Brezsnyev. A szovjet parlament két házának külön ülésével foly­tatódott kedden délután a moszkvai Kremlben a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak hetedik, rendkívüli ülés­szaka. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka tiszteletére a szovjet főváros középületei kedden este ünnepi díszkivilágításban ragyogtak. A rendkívüli ülés­szak ma folytatódik. Az új alkotmányt joggal nevezik a fejlett szocialista társadalom élete törvényének. Éppen ilyen társadalom épült fel a Szovjetunióban — mondotta Brezsnyev, aki be­szédének további szakaszában részletesen kitért a fejlett szocialista társadalom jellem­ző vonásaira, a kommunista társadalmi forma kialakulá­sának történelmi folyamatá­ban betöltött helyére. Leo­nyid Brezsnyev több olyan meggyőző adatot idézett, ame­lyek képet nyújtanak arról, hogy milyen nagy a különb­ség a szocializmus jelenlegi fejlődési szakasza és az előző, az 1936-os alkotmány meg­születésének időszaka között. Az 1936. évi bruttó társa­dalmi termék előállításához jelenleg kevesebb mint egy hónapra van szükség. Nem­csak a technika változott meg, hanem az azt irányító embe­rek is. Ma már a munkások 73,2 százaléka rendelkezik kö­zép- vagy felsőfokú képzett­séggel. Negyven évvel ezelőtt ez az ^rány kevesebb mint nyolc százalék volt. Ugyanez alatt az időszak alatt az ipar­ban harmincnégyszeresére, a mezőgazdaságban pedig negy­venhétszeresére növekedett a felső- és középfokú végzett­séggel rendelkező szakembe­rek száma. A szovjet emberek életszínvonala is egészen más képet mutat. Az 1936. évi 14,9 millió négyzetméterrel szem­ben 1977-ben 110 millió négy­zetméter lakás épül. Nem le­het persze mindent számok­ban kifejezni. E hatalmas ará­nyú anyagi és kulturális fej­lődés a városi és falusi munka- és életkörülmények, a fizikai és szellemi munkafel­tételek jelentős mértékű köze­ledését eredményezte. A szo­cializmusban a szovjet embe­rek új nemzedékei nőttek fel, kialakult szocialista tudatuk. E folyamatok eredményeként joggal elmondható, hogy a Az új szovjet alkotmány tervezete és országos vitája — folytatta Brezsnyev — hosz- szú időn át az egész világ fi­gyelmének középpontjában állt. Ez a szocializmusnak a világban betöltött óriási szere, pét bizonyítja. Átfogóan meg­vitatták és forrón támogatták az új szovjet alkotmány ter­vezetét a testvéri szocialista országokban. Elvtársi módon fogadták a tervezetet, alapo­san elemezték azt és elmond, ták saját tapasztalataikat, így halmozódik fel a szocia. lista államépítés kollektív ta­pasztalata. Élénk érdeklődéssel tanul­mányozták az új szovjet al­kotmány tervezetét azokban a fiatal államokban, amelyek nemrég szabadultak fel a gyar­mati elnyomás alól és most határozzák meg további út­jukat. Számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország saj­tója kommentálta a terveze­tet és hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak az alkot­mányban is tükröződő ered­ményei lelkesítő például szol­gálnak valamennyi nép szá­méra, amely a szocializmus irányába halad. Rendkívüli érdeklődéssel fo­gadták a Szovjetunió új al­kotmányának tervezetét a tő­késországok dolgozói és min­denekelőtt élcsapataik, a kom­munista és munkáspártok. A testvérpártok rámutatnak, hogy a szovjet alkotmány ter­vezete nagyon fontos ok­mány, amely megmutatja, hogy mit is jelent a fejlett szocializmus és milyen fel­adatokat tűz maga elé. Nem kerülte el a Szovjet­unió alkotmányának terveze­te a burzsoá sajtónak és a tőkésvilág más tömegtájékoz­tatási eszközeinek figyelmét sem. Közülük egyesek többé- ' kevésbé objektiven ismertet­ték a dokumentum tartalmát. Több nyugati lap rámutatott, 'hogy az új szovjet alkotmány- tervezet a demokrácia tovább­fejlesztését. az állampolgári jogoknak és a társadalmi szer­vezetek jogkörének kiszélesí­tését. az állami politikára gya- »korolt befolyásuk növekedé­sét jelzi. Az amerikai Balti­more Sun például becsülete­sen megállapította, hogy a ter- • vezet a szovjet állampolgárok 'számára teljesebb jogokat biztosít, mint bármely nyuga­ti alkotmány: a munkához és ' pihenéshez való jogot, a pá- . lyaválasztás jogát, a társada­lombiztosítás. a lakáet,lXátás. a tanulás, az ingyenes egész- séaüavi ellátás jogát. A tő­késországok állami és politi­kai vezetői, valamint sajtója elismerik annak a ténynek je­lentőségét, hogy az alkotmány külpolitikai fejezetében ál­lamjogi formában szögezi le a Szovjetunió elkötelezettsé­gét a béke és a népek közötti együttműködés mellett. Az imperialista propagan­da szervezői észrevehetően nyugtalankodni kezdtek, ami­kor az alkotmány megvitatá­sa széles nemzetközi mérete­ket öltött. Megismétlődött az, amit már ezerszer lehetett ta­pasztalni a szovjethatalom fennállásának éveiben: a lé­lektani, hadviselés szakértőit a Szovjetunió sikerei vajmi kevéssé érdeklik. Nekik csak egy céljuk van: megakadá­lyozni a szocializmus befolyá­sának növekedését, bármilyen eszközzel bizalmatlanságot, ellenszenvet kelteni vele szem­ben. Ebből táplálkozik az a tendencia is, hogy ne annyi­ra informáljanak az új szov­jet alkotmányról, mint inkább kiforgassák tartalmát, csök­kentsék jelentőségét, vagy egyszerűen agyonhallgassák legfontosabb megállapításait. Különösen dühödt támadá­sokat intéztek a szovjet állam­polgárok jogairól és kötele­zettségeiről szóló tételek el­len. A szovjet alkotmány bí­rálói nem voltak irigylésre- méltó helyzetben. Nem tudtak kitérni ugyanis a tény elől, hogy az alkotmány tervezete minden más alkotmányhoz ké­pest szélesebben, világosab­ban és teljesebben tartalmaz­za az állampolgárok szociá­lis-gazdasági és politikai jo­gait és e jogok érvényesítésé­nek konkrét biztosítékait. Mit is állíthatnának szembe a fej­lett szocializmusnak e reális eredményeivel a tőkés rendszer prókátorai? Tízmillióknak a munkanélküliséghez való jo­gát, vagy a betegeknek azt a jogát, hogy nélkülözzék az orvosi segítséget, mivel az óri­ási összegekbe kerül? Avagy a nemzetiségi-kisebb­ségeknek azt a jogát, hogy megalázó megkülönböztetést szenvedjenek a munkában és az oktatásban, a mindennapi és a politikai életben? Vagy talán azt a jogot, hogy örökös félelemben élhetnek a szerve­zett bűnözés mindenhatósága alatt, s láthatják, hogy a saj­tó, a film, a televízió és rá­dió hogyan követ el mindent : annak érdekében, hogy az if­jú nemzedéket az önzés, a ke­gyetlenség és az erőszak szel- : lemében neveljék? A kapitalizmus propagan­distái és ideológusai nem ta­

Next

/
Oldalképek
Tartalom