Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-13 / 241. szám

jurán <4 W' T9 _ 4 V utiím 1977. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK Eszmecsere az elkötelezett művészetről Folytatódik a költővendégek programja Lezárult a nemzetközi találkozó első szakasza Az Akadémia várbeli dísz­termében folytatott három­napos tanácskozással szerdán lezárult az európai költők IV. budapesti találkozójának első szakasza. Több mint 20 külföldi és csaknem ugyan­ennyi hazai hozzászólás hang­zott el, amelyek részint Ady A találkozó résztvevőinek egy csoportja Nagy László és Csoórl Sándor a tanácskozás padsoraiban Endre mai jelentőségét vilá­gították meg, részint a nyelv, a szó mestereinek mai társa­dalmi és művészeti feladatait elemezték. A tanácskozássorozat utol­só napján is a költészet for- radalmiságáról, a forradalom költészetéről, Ady máig is su­gárzó hatásáról, az elkötele­zett művészetről, poézisről folyt az eszmecsere. A tanácskozás végén Go­rái Gábor, Kossuth-díjas köl­tő, az írószövetség főtitkára köszönte meg az eszmecserén való részvételt, és zárta le a találkozó első szakaszát. A költővendégek programja csütörtökön folytatódik. Végső búcsú Szemes Mihálytól Szerdán a Farkasréti teme­tőben hozzátartozói, barátai, munkatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Szemes Mihály, Balázs Béla-díjas filmrendezőt. A Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatósága és a Ma­gyar Filmgyártó Vállalat ne­vében Köllö Miklós stúdióve­zető, a Magyar Film- és Tv- művószek Szövetsége képvise­letében Nádasi László, film­rendező búcsúzott az Üj Gil­games, A kölyök, az Alba Re­gia, a Kincskereső kisködmön, s más nagy sikerű filmek al­kotójától. A. magyar szecesszió otthona A GÖDÖLLŐI MŰHELY KECSKEMÉTI KIÁLLÍTÁSA A gödöllői művésztelep 1904- től 1920-ig működött. Azóta új elemekkel bővült, a munka más tartalommal folytatódott. Első korszakához tartozó müveiből rendeztek most kiállítást Kecs­keméten, a Katona József Mú­zeumban, mely hétfő kivételé­vel naponta 11 órától lg óráig látható, november 27-ig. A századfordulóra megvál­tozott a világ, megváltozott és változást sürgetett. A görög— római eszmények utóenergiái is kimerültek. Üj stílus tá­madt ezer ösvényen, az an­gol preraffaeliták, a francia és osztrák szecesszió, a ku- bizmus, posztimpresszioniz­mus, expresszionizmus. A népművészet forrásaiból A magyar szecesszió lénye­ge, újdonsága mindenekelőtt a világszínvonal, továbbá az, hogy fokozottan fordult nem­csak az angol, francia mintá­hoz, hanem a svéd, finn el­képzelésekhez, s főleg nép­művészetünk friss forrásai­hoz. A magyar szecesszió mű­helye Gödöllő lett, és maradt egy olyan nemzeti munka- megosztáson belül, mely Nagy­bányát, Szolnokot, Vásár­helyt is. egyregy irányzat jfőz- pontjává aváftá. A "gödöllői magyar szecesszió másik alap­vető vonása, hogy a képző­művészet valamennyi műfa­ját művelte az építészettől a festészetig, a szőnyegszövé­sig. Űj művekben dolgozta A zene évszázadaiból A tiszteletadás jegyében újabb vállalkozásba fogott a Zeneműkiadó: közreadja a közelmúltban elhunyt nem­zetközi hírű zenetudós, Sza­bolcsi Bence teljes irodalmi­tudományos munkásságát. A Szabolcsi-életmű A Szabolcsi-életművet össze­foglaló sorozat első kötete­ként a Bevezetés a zene törté­netbe című tanulmánygyűjte­mény jelent meg. A kötet, amely negyvenegy esztendeje íródott a Franklin Társulat megbízásából, a so­rozatszerkesztő Bónis Ferenc szavai alapján „erőgyűjtés, ars poetica, szubjektív vallomás a zenéről és a zenetörténet­írásról: ilyen sok értelemben bevezetés Szabolcsi Bence világába”. De milyen is ez a valóság, amely tudósgenerá- eiók sorát nevelte fel és indí­totta el, szemléletet, karaktert adva a magyar zenetudomány­nak? Szabolcsi Bence — „bátori- fója minden kutató-láznak” — mindenekelőtt egyetemes kitekintésű tudós volt, a poéta doctus-ok fajtájából, akik nem elégednek meg pusztán a ze­nei anyag feltérképezésével, hozzáteszik mondandójukhoz mindazt, ami még fellelhető egy-egy művel kapcsolatban. Szabolcsi az örömszerzés tudó­si és néptanítói fokán szól mindenkihez, nagyközönség­hez és szakmabeliekhez egy­aránt. mintha a muzsika len­ne a világ legtermészetesebb kifejezési eszköze, megértvén és továbbadván szándékot és történést, érzelmet és kedély- állaootot. Elég. ha csak felidézzük korszakos könyveinek címeit — A zene története, A me­lódia története. Beethoven, A snűvész és közönsége, vagy az Ütőn Kodályhoz figyelmezte­tő és óvó intéseit —, s már­is szinte világtörténelmi lép­tékű életút kerekedik ki belő­lük egy emberöltőn keresztül. S valamennyit megelőzi a Be­vezetés a zenetörténetbe, amely két könyvből áll, meg­írását tekintve. A tudós val­lomása és hitvallása leendő munkásságáról ez a Beveze­tés ..., életcélt és módszert meghatározó, mélyreható buz­galmat és szüntelen akarást tanító. Szerkesztése és közlés­módja annyira magától érte­tődő, hogy világossága mel­lett még az is megkedveli a világ zenekultúrájának hét­köznapjait ős ünnepeit, akit eddig hidegen hagytak a mu­zsika érzelemdúsító áramai. Kórusgyű j temény Mint a véletlenek egybe­esését, úgy emlegethetjük a Szabolcsi-életmű első kötete mellett Forrai Miklós Ezer év kórusa című gyűjteményének közreadását. Több mint harminc eszten­dővel első kiadását követően került most ismét asztalunk­ra. Az időszámítás előtti ötö­dik században keletkezett Pindarosz ódától Bárdos Lajos Széles a Duna című népdal- feldolgozásáig terjed a 143 mű íve, ízelítőt nyújtva a ze­netörténet szinte valamennyi korszakának vokális művé­szetéből. Valóságos kincsesbánya kó­rusaink számára. S nemcsak a válogatás lehetőségét szol­gálja, hanem alapfokú ismere­teket is közöl. Aki végigla­pozza és végigénekli, jártas­ságot szerez a zenetörténet­ben. Nemcsak magát gazda­gítja. hanem a környezetét is. Kodály Zoltán szavaival élve: így lesz az önképzésbői tágabb gyümölcsözőbb eev másképzés. M. Zs. fel a kalotasze- gi népi hagyó mányokat, s ez zel bartóki §j| szolgálatra vál­lalkozott. Gö­döllő a szecesz- szió népr és eu­rópai örökségé­vel gazdálko­dott az újító lendületével. Sokrétű stílus­szabadság je­gyében Körös­fői-Kriesch Aladár egy ke­ményebb rajzi realizmus alap­ján, gyarapí­totta a távlato­kat torontáli elemekkel. Ju­hász Árpád matyódíszíté­seket alkalmazott, Nagy Sán­dor intemacionális motívumo­kat használt fel a magyar mondáktól a Pelleas és Meli- sande Debussy által is érintett mozzanatáig. A gödöllői ma­gyar szecesszió nyitottsága olyan vizuális térkép alapján szerveződött, mely Marosvá­sárhely^ fi zqsmljofci piactól és gödöllői parktól, a kaszálóig, a szegény emberekig, és a tenge­ri kikötőig terjed. Sűrítő ten­denciájában egyrészt összefog­lalásra, másrészt indításra tö­rekedett. Olykor a vallásos vi­lágszemlélet, máskor a szociá­lis együttérzés alapján. Ered­ményei képzőművészetünk több évtizedes gyakorlatában állandósultak. Könnyed összefogottság A gödöllői szecesszió ugyan­úgy Európa lett, mint a bé­csi. Klimt és Schiele csipké­zett tömbjei nem különbek Nagy Sándor és Körösfői- Kriesch Aladár megalapo­zott nyomvonalon sarjadó mű. vészeténél. Sőt, Remsey Jenő 1909-es Rózsaffy-portréja olyan remeklés, mely a francia Fauves-ok dicséretére vált volna. Egyáltalán, Remsey művészetében már ekkor is érvényesül az a franciás köny- nyedség, elegancia és össze­fogottság, mely Matisse-t ad­ta a világnak. Remsey Jenő a gödöllői műhely nesztora, ma is változatlan hévvel al­kot; verseket ír, képeket fest fáradhatatlan dinamikával. A kecskeméti kiállításon szere­pel gyertyatartós perzsa sző­nyege, két önarcképe, egy Marquet modorában festett kitűnő Duna-parti részlete, s egy József Attila, Derkovits művészetébe először bepil­lantó, azt kezdeményező raj. za 1908-ból, mely varró édes­anyját ábrázolja. Művészete múlt és jövő is. Főleg a fényt vizsgálja költeményei­ben és festményein. A pla­káthoz közelít tőkét, igát. mo- lochot bemutató rajzsoroza­tában. Szimbólumokból merítve Körösfői-Kriesch Aladár az ősi szimbólumokat kereste magyar és finn irányban. Nagy Sándor azt dunántúli faoszlopokban, göcseji házak­ban találta meg. Kettős arc­képe a szecesszió klasszikus értéke. Frecskay Endre, Mi­hály Rezső. Kriesch Laura, Raáb Ervin. Undi Carla, Zichy István visszafogott intimitá­sai sorában találjuk Remsey Zoltán igazán mély önarc- kén-ét és az 1919-ben szüle­tett Szegény emberek című rmi Remsey Jenő: Anyám varr lapját, mely a Tanácsköztár­saság nézőpontjából illuszt­rálta a szociális igazságot. Ki­váló képességgel rendelkezett Sidló Ferenc és Moiret Ödön, a magyar szecesszió két szob­rásza, akik közül most külö­nösen Moiret Ödön szobrai keltenek feltűiiést -tKecske­méten nemcsak érett: ‘plaszti­kájukkal, hanem a finom felületkezelés festői rezdülé­seivel. Ady új versekkel érkezett haza Párizsból. Ebben az idő- pontban Gödöllőn is új képe­ket alkottak egy nagy költé­szet születésével azonos kor­szakban. Körösfői-Kriesch Ala­dár 1901-ben költözött Gö­döllőre, 1904-ben kezdte meg munkáját a gödöllői sző­nyegüzem, 1907-ben telepedett le a városban Nagy Sándor, Remsey Jenő 1909-ben érke­zett ide, abban az évben, amikor a gödöllői szecesszió gyűjteményes kiállításon mu­tatkozott be a Műcsarnokban. A gödöllői műhely tevékeny­sége Körösfői-Kriesch Ala­dár halálával 1920-ban meg­szakadt. Remsey Jenő élesz­tette a lángot szüntelen kez­deményezéseivel, ennek kö­szönhető, hogy a gödöllői művészet új hajtásokkal bő­vült, Remsey Ágnes, Remsey Iván, Remsey Gábor, Remsey András. Remsey Flóra, Sze­keres Erzsébet, Bada Márta törekvéseiben. Ma is él — új tartalommal A gödöllői műhely ma is él, ha nem is szecessziós tarta­lommal, hanem társadalmunk igazságaihoz csatlakozó esz­ményeivel. Egy biztos; a ma­gyar szecesszió Gödöllőn szü­letett termése képzőművésze­tünk történeti értéke immár, mely az idén Párizsban is nemzetközi elismerést váltott ki. Ez ismétlődött Kecskemé­ten, ahol alig egy hete nyi­tották meg a szecessziós kiál­lítást. s a közönség népes so­raiban sokan érkeztek Gödöl­lőről, Szentendréről, Cegléd­ről és Nagykőrösről is. Most már csak egy megálmodott és megvalósítható dolog várako­zik véglegesítésre, a Gödöllői Szecessziós Múzeum. Bécsben évtizedek óta működik, de a magyar szecesszió eléri az osztrák színvonalat. Ezért in­dokolt. hogy a város ne ha­lassza tovább ezt a kivitele, zésre váró lehetőséget, hiszen képzőművészetünk gödöllői fejezetét tisztelné meg általa, arról nem is beszélve, hogy bővítené városi rangjának Európához felzárkózó kultu­rális értékeit. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET Halljátok a túloldalon Jelenet a Halljátok a túloldalon című mongol—szovjet filmből Érdekes vetületét ábrázol­ja a Nagy Honvédő Háború­nak ez a mongol—szovjet ko­produkcióban készült film, melyet B. Szumhu és B. Jer- molajev rendezett. A háborús filmek áradatában is jófor­mán semmit sem hallottunk arról, milyen volt a helyzet a Szovjetunió távol-keleti vi­dékein a háború kezdetén. Ez a film most ezekről az idők­ről és eseményekről beszél, s talán éppen az informatív, tényközlő jellege teszi érde­kessé. Japán 1939-ben komoly erő­ket felvonultató fegyveres tá­madással fenyegette a szovjet országot, s ehhez a támadás­hoz felvonulási terepként Mongóliát akarta felhasználni. Miképp vet be a közös szov­jet—mongol katonai parancs­nokság egy speciális egységet (óriási hangszórókkal felsze­relt teherautókat, melyek tü­zérségi tűz és harckocsi-felvo­nulások zaját továbbítják a japánok felé), s hogyan lesz ebből az egységből lassacs­| kán komoly taktikai tényező ' — ezt meséli el a film A történet felépítése érdé-, kés: Ulánbátorban, Mongólia fővárosában egy ünnepi fel­vonuláson a dísztribünön egy­más mellé kerül két tábor­nok, akikről kiderül: annak idején együtt harcoltak, ök — Burov és Geleg — meréiik el, illetve ele ,’emtik fel háborús élményeiket. A nagyközönség számára eléggé ismeretlen háborús vo­natkozásokon túl is van még egy érdekessége ennek a filmnek. S ez az, amit már más mongol vagy a Szovjet­unió közép- és kelet-ázsiai köztársaságaiban készült fil­mekben is megfigyelhettünk: az ember és a természet kö­zelsége, s egyfajta természet­líra. A két operatőr, D. Dem- berel és N. Olonovszkij a mongóliai sivatag fényképe-- zésében is megtalálja a táj lenyűgöző szépségének ábrá­zolásához szükséges eszközö­ket. Piedone Hong-Kongban Kalandfilm, s egyben a kalandfilmek egy bi^onyos^ tT pusának enyhe, dé” nem* szel” lemtelen karikatúrája is ez a mű, melyet az olasz Sténo rendezett/címszerepben a ná­lunk is igen népszerű, mackós külsejű amerikai színésszel (aki válogatott vízilabdázoocl lett filmsztár): Bud Spencer - rel. Piedone (azaz a Nagylábú) derék olasz zsaru, akinek ugyan meglehetősen sajátos módszerei vannak a bűnüldö­zést illetően (a bűnözőket, de ha kell, saját főnökeit is la­posra veri), de az eredményei mégis őt igazolják, ezúttal különleges feladatot kap: egy kábítószercsempész bandát kell felgöngyölítenie és ár­talmatlanná tennie. S mivel a szálak az egzotikus Távol- Keletre vezetnek, Piedone ter­mészetesen elmegy Bangkok­ba, Hong-Kongba és Macaura is. És — szintén természete­sen — végigverekszi a há­rom egzotikus várost. Puszta ököllel hülyére ver vagy öt­ven malájt, indonézt, japánt, kínait, s más népséget. Apró­fává dolgozza át néhány — egyébként igen kellemetesnek ható — mulató berendezését. A Richter skálán körülbelül nyolcas erősségű földrengés­nek megfelelő nyomokat hagy mgga „után egy szamuráj szín­házban. ZAtnevel” egy olasz származású aranykezű zseb­tolvajt Bangkokban. Négy tengerészbarátja segítségével fellendíti a macaui kötszer- és ragtapaszipart. S még egy sor hasonló jótékony célú te­vékenységének lehetünk ta­núi. Szóval eseményekben és verekedésekben, hatvankilós pofonokban és ajtót-falat sza­kító lendületet „kölcsönző” horogütésekben nincs hiány. Olyannyira, hogy míg ezeket nézzük, sőt, mi tagadás, elis­meréssel nyugtázzuk, hiszen Steno kiválóan ért hozzá, ho­gyan kell az ilyen jeleneteket megcsinálni, izgalmassá ten­ni, s egyben egy kicsit ki >s gúnyolni — nos, miközben Búd Spencer-Piedone szára­zon, levegőben és vízen vég­bemenő kalandjait nézzük, csaknem teljesen elfelejtjük, hogy a film ezeken a vereke­déseken és üldözéseken kívül az égvilágon semmiről sem szól. Ami persze nem is olyan meglepő. Búd Spencert ille­tően sem, hiszen — mint nemrég elmélkedtünk róla — őt csaknem kizárólag ilyen szerepekben foglalkoztatják mostanság. Srácurak A rossz címért ezúttal nem okolható a MOKÉP, vagy a fordító, mert az eredeti cseh cím is ugyanez, és éppúgy nem árul el semmit a film­ről (sőt inkább félrevezet), mint a magyar. A Srácurak című csehszlo­vák film ugyanis nem srácok­ról, azaz mai gyerekekről szól, hanem vagy nyolcvan évvel ezelőtt játszódik (ha a ruhaviseletből, a lakások be­rendezési tárgyaiból, meg a filmben fontos szerepet játszó vasúti kocsik és mozdonyok ántivilágbeli külsejéből helye­sen következtetünk). S tu­lajdonképpen nem más a tör­ténete, mint a híres Mark Twain-könyv, a Tom Sawyer kalandjai igen szabadon értel­mezett újramesélése, cseh környezetben, cseh nevekkel Ez a megoldás azonban fel­vet néhány problémát. Pél­dául — elsőként — azt, hogy ha a film sztorija alig-alig emlékeztet Mark Twain Könv- vére, akkor miért kell a fil­met úgy hangsúlyozni, mint­ha a Tom Sawyer mjgtilme- sítését látnánk. Aztán: ha így van, miért nem lehetett egy­szerűen egy olyan ifjúsági filmet csinálni, amely vala­mikor a századfordulón ját­szódik, s az akkori gyerekek­ről szól, de úgy, hogy a maiak is élvezzék a mesét. Vagy: ha gyerekeknek szánt film­ről van szó, miért válik rög­tön kötelezővé, hogy a fel­nőtteket enyhén (vagy nem is olyan enyhén) ütődöttnek áb­rázolják, s miért kell rögtön elővezetni a legsematikusabb gyerekfigurákat, a strébert, a zabálóst, a gyávát, a hőskö­dőt, a mama kedvencét, meg a többit? A kérdések persze nem csu­pán ennek a filmnek szólnak: Sajnos, más ifjúsági vagy gyerekfilmekről is elmondha­tók ezek a kifogások. A jó gyermekfilm még ritkább ma­dár, mint a jó „felnőtt” film. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom