Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-26 / 252. szám

1977. OKTOBER 26.. SZERDA Szovjet íródelegáció Jevgenyij Vinokurov költő­nek és Anatolij Mednyikov- nak, a Kézfogás című szovjet —’magyar közös kiadású an­tológia szovjet szerkesztője vezetésével — a Magyar Írók •Szövetségének meghívására — öttagú szovjet írószövet­ségi küldöttség érkezett ha­zánkba kedden. A szovjet ven­dégeket Garai Gábor, s az írószövetség vezetői baráti ta­lálkozón fogadták az Írószö­vetség székhazában. A magyar és a szovjet írók-poéták al- kofói eszmecserén, irodalmi esteken, kerekasztal- beszélge­téseken közösen emlékeznek majd meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójáról. A szovjet író­költő vendégek találkoznak magyar barátaikkal, s megis­merkednek irodalmi és kul­turális életünkkel. ÜNNEPI ULES AZ ELTE N Kétszáz éves a statisztika oktatása Ünnepi üléssel és tudomá­nyos tanácskozással emléke­zik az egyetemi és tudományos szakmai közélet a magyar statisztikai felsőoktatás beve­zetésének 200. évfordulójára: 1777-ben az egyetem Budára költözésével nyílt meg az el­ső hazai statisztikai tanszék. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem aulájában ked­den megtartott ünnepi ülé­sen részt vett Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára és Ballal Lász­ló, az MSZMP KB osztályveze­tő-helyettese, Bálint József ál­lamtitkár, a Központi Statisz­tikai Hivatal elnöke beszédé­ben utalt arra, hogy a magyar statisztika 200 éves fejlődé­se során számos eredmény­nyel, nagy hírű tudóssal lett gazdagabb. A mai szocialis­ta statisztika szerepéről el­mondotta : legfontosabb fel­adata, hogy információkat, adatokat, elemzéseket nyújt­son a népgazdaság és a tár­sadalom jelenségeiről. A továbbiakban Garamvöl- gyi Károly oktatási minisz­terhelyettes a statisztikának a magyar felsőoktatásban betöl­tött szerepéről, Kovacsics Jó­zsef tanszékvezető egyetemi ta­nár a statisztikai oktatás 200 évéről tartott eleőadást. Az egyetem aulájában az ünnepi üléshez kapcsolódóan könyvkiállítás nyílt, amely be­mutatja a statisztikai oktatás és tudomány fejlődését jel­lemző művöket Ma, szerdán az ELTE-n, va­lamint a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men tudományos tanácskozás keretében, munkacsoportokban tekintik át a szakemberek a két évszázados múlt főbb ál­lomásait és a mai statiszti­kai tudomány legfontosabb munkaterületeit MŰVÉSZETI KÖNYVEK Korok, kartársak üzenete A közönség napról napra élénkebb érdeklődéssel for­dul a képzőművészetek felé — állapítja meg René Berger A festészet felfedezése című nagy sikerű könyvében. S hogy hazai példáknál marad­junk, hetente tárlatok tucat­jai nyílnak meg a kiállítóter­mekben, művelődési házak­ban, üzemi és ifjúsági klu^ bókban. A huszadik század utolsó harmadának embere élő kapcsolatot keres a kép­zőművészetekkel. De nemcsak a látvány emlékét őrzi meg, hanem a könyvkiadás jóvol­tából olyan albumokat, isme­retterjesztő és elemző köny­veket is vásárol, amelyek a kortársművészet értékeinek figyelemmel kísérése mellett a régebbi korok alkotóműhe­lyeibe is bepillantást enged­nek. A Wawcl műkincsei Művészeti könyvszemlénk elejére éppen egy ilyen kiad­vány kívánkozik. A Corvina a varsói Arkady Kiadóval kö­zösen jelentette meg A krak­kói Wawel gyűjteményei cí­mű reprezentatív albumot. Az egykori királyi palotában őr­zött közel hatezer műkincs a lengyel és az egyetemes kul­túra szerves részét jelenti. Évente turisták ezrei — köz­tük hazánk fiai —. keresik fel a Wawelt, hogy megcsodálva a pompás reneszánsz és ba­rokk épületegyüttest, megis­merkedjenek a kincstár és a fegyvertár remekeivel, a világ­hírű keleti gyűjteménnyel. Az album 281 képtáblája a legjellemzőbb és a legértéke­sebb kincseket mutatja be. Jerzy Szablowski rövid be­vezetője áttekintést ad a gyűj­temények történetéből, a ti­zenhatodik századtól napjain­kig. A képanyag első része a gazdagon díszített királyi ter­meket és lakóhelyiségeket tár­ja a néző elé. A gyűjtemény­alapító Zsigmond Ákost háló­szobájától a szenátorok ter­méig nyomon követhetjük azt az igényességet, amely az uralkodói pompa egyik jel­lemzője volt. A falkárpitok (gobelinek) és a csomózott szőnyegek a brüsszeli meste­rek keze nyomát őrzik. Tu­lajdonképpen ez a gyűjtemény adja a Wawel, látnivalóinak az alaphangját. Jerzy Szab- lowskit idézve: a mai álla­pot híven tükrözi az eredetit, egészen rendkívüli kulturális és művészeti érték. A képtár anyagából készült válogatás udvari festők, vala­mint az európai hírű közép­kori iskolák — többek kö­zött a firenzei, velencei, ant­werpeni, amszterdami — mű­helyeiből kikerült alkotásokat tartalmazza. Bőséges az ipar- művészeti értékek bemutatá­sa is: bútorok, órák, kerá­miák adnak átfogó kénét az egymást követő századok hasz­nálati tárgyairól. Ismerjük meg A gondos szerkesztői és nyomdai munka az év egyik legszebb albumává avatja a Wawel műkincseit ismertető könyvet A Gondolat Kiadó Ismerjük meg... sorozatában látott napvilágot Ledács Kiss Ala­dár és Szüts Béláné tanul­mánya a keleti szőnyegekről. A szerzők azt vallják, hogy „aki nagy mesterek műre­mekeiben vagy régi keleti sző­nyegek csodálatos rajzában és színpompájában naponta gyö­nyörködhet, azt nem lehet többé kontármunkákkal és giccsekkel félrevezetni, mert helyes kritikai érzéket fej­leszt ki benne az így kicsiszo­lódott ízlés. A régi szőnyegre­mekekkel való ismerkedés te­hát ízlésnevelő hatású, és a fejlettebb kulturális élet fon­tos építőköve lehet”. Természetesen, nem vásá­rolhat mindenki keleti sző­nyegeket. Téves lenne tehát a szerzők véleménye az ízlés­nevelésről? Nem hinném, hi­szen a kötetben található mintegy kétszázötven színes és fekete-fehér képtábla, va­lamint a Corvinánál ugyan­ebben az évben megjelent Ke­leti szőnyegek című album lehetőséget teremt és ad az ismerkedéshez. S több száz szőnyeg látványa már mara­dandó nyomot hagy, betölthe­ti és elősegítheti a környezet- alakító, jó ízlés csiszolódását. Különösen akkor, ha Le­dács Kiss Aladár és Szüts Béláné nemcsak láttatni akar­ja az olvasót, hanem meg is ismerteti a szőnyegkészítés történetével. A művészet világa Szinte havonta örömmel üd­vözöljük A művészet világa so­rozat egy-egy új kötetét. A var­sói Arkady, a berlini Henschel- verlag és a budapesti Cor­vina közös gondozásában megjelenő könyvek egy-egy korszak kiemelkedő festőjé­nek bemutatásával gazdagít­ják az érdeklődők figyelmét. A legújabb kötet a tizenhe­tedik században élt spanyol mester, Murillo munkásságát tárgyalja. H. Takács Marian­na korrajzzal felérő olvasmá­nyos tanulmánya figyelemre méltó dolgozat. Kiindulópont­ja megegyezik a művészettör­ténet értékítéletével: Murillo nem tartozik sem az európai, sem a spanyol festészet nagy újítói közé. Mégis, akkor mi indokolja, hogy három kiadó is foglalkozzék művészeté­vel? H. Takács Marianna er­re is megfelel: „népszerűsége lágy, finom átmenetekre fel­épített festésmódjának kö­szönhető, művei népének, ko­rának átlagos gondolkodás- módját és érzelmi világát tükrözik, és éppen ebben rej­lik jelentőségük”. Murillo elsősorban egyhá­zi témájú képeket festett. De ezen túl is tanulmányozhat­juk a mindennapokból merí­tő művészetét, amely az em­beri nyomorúság és a termé­szeti környezet megfigyelésé­nek sajátos szintézisét adja. A nagy mesterségbeli tudás­ról beszámoló képek (14 szí­nes és 38 fekete-fehér) —, még ha korunk kissé érzelgős- nek és édeskésnek is tartja őket —, hitelesítik alkotójuk szándékát, erejét és felkészült­ségét. Marino Mariniról kilenc, Maa: Ernstről huszonkét sort olvashatunk a Művészeti Kis­lexikonban. E két kortárs- művész munkásságát a nagy- közönség hézagosán ismeri, magyar nyelven alig jelent meg írás róluk. Kortársaink A művészet kiskönyvtára sorozat 113. és 114. számú két kötete most e hiányérze­tünket szünteti meg. A lovasszobrairól ismert Mariniról Színyei Merse Anna írt ismertetést. Sajátos plasz­tikáiból évezredek leszűrtsé- ge csendül ki, a humánus al­kotó életigenlése. Érdemes éppen ezért elgondolkodni vallomásos sorain: „Mint a Mediterraneum szülötte, csak: az emberin keresztül tudom magam . szabadon kifejezni. Elfogadok és megcsodálok azonban minden más kifeje­zésmódot, amíg az lehetővé teszi a művésznek, hogy sa­ját üzenetét közvetítse. Max Ernst a század művé­szeti forradalmárainak egyik legnagyobb alakja. Neve ösz- szekapcsolódik a konvenciók ellen tiltakozó dadaizmussal és a szabad asszociációs kész­séget előtérbe helyező szür­realizmussal. Mezei Ottó ta­nulmánya ennek a művészpá­lyának az állomásait rajzolja meg. összegezésének alapját is ez a kiindulópont jelenti: „Ernst, egy kaotikus kor gyer­meke, a rombolás megszál­lottjaként kezdte pályafutá­sát, s az emberi lélek mély­ségeit megjárva alakította ki tisztán mitikus világát”. M.Zs. A TÖRVÉNY SZELLEMEBEN Az iskola is, a szülők is A tankötelezettségi törvény célja, hogy a tanulók az álta­lános iskola 8. osztályának el­végzésével tehetségükhöz mér­ten sajátítsák el az általános műveltség alapjait, a világné­zeti, erkölcsi, politikai neve­lési követelmények teljesítésé­vel pedig képessé váljanak ar­ra, hogy a szocialista társada­lom építésében megtalálják he­lyüket. Kevesebb a lemaradás A megyében — mint az or­szágban másutt is — évek óta figyelemmel kísérik azokat, akik nem végezték el a nyolc osztályt, illetve az órák láto­gatása alól tanköteles koruk­ban felmentést kaptak. Az eredmény: évről évre kevesebb a lemaradók aránya, így csök­ken a túlkoros tanulók száma. Néhány adat ennek az állítás­nak igazolásául; míg az 1974 —75-ös tanévben a megyében a felmentett tanulók száma év elején 1278 volt, addig tavaly ugyanilyenkor már csak 781. Örvendetes az is, hogy a múlt évben megkétszereződött az eredményes osztályozó vizs­gát tett tanulók száma. Az egyéni korrepátálással, a pe­dagógusok gondosabb munká­jával érhették csak el ezt a javulást. Miért fontos a túlkoros tanu­lókról beszélni? Sajnos orszá­gos gond, hogy nem mindenki végzi el 16 éves koráig az ál­talános iskola nyolc osztályát, s ez alól a megye iskoláiba be­íratottak sem kivételek. Bár a szülők, gondviselők többsége rendszeresen járatja gyerme­két iskolába, a tanulók egy ré­sze tanévet ismétel, vagy ki­marad. Feltűnő a különbség a nagyobb települések, a váro­sok, illetve a falusi iskolák kö­zött, az előbbiek javára. Enne« egyik magyarázata lehet az, hogy itt a technikai feltételek kielégítőbbek, színvonalasabb a pedagógus munkája, s nem utolsósorban jobb az együtt­működés a szülők és az iskola között, triscr : * bsit.vd Miért vesztenek? A tanévvesztésnek különbö­ző okai lehetnek. Vegyük sor­ba őket. Az év közben kima- radtaknak egy része — lévén a megyének számos pontja tar­tozik az agglomerációs övezet­be — egyes családok lakhelyü­ket rendszeresen változtatják. A cigánytanulók egy része ta­vasszal az ország különböző területeire mennek szüleikkel, akik idénymunkát vállalnak csak. Ideiglenes otthonaik ese­tenként távol esnek a falutól, ezért a gyerekek nem járnak iskolába, s végül nem is lehet a nagyszámú hiányzás miatt osztályozni őket. Másik nagy csoportba tar­toznak a%ok, akik iskolaéret­lenség miatt kapnak egy, vagy több évre felmentést. A szá­muk nőtt, mióta az iskolaérett­ségi vizsgálatot kötelezővé tet­ték, és sokkal átfogóbb, mint a korábbi években volt. Kor­rekciós osztállyal — ha kellő számmal lennének ilyenek a megyében — csökkenteni le­hetne a be nem iskolázott ta­nulók számát. Miután azonban maradnak a — rendszerint — hátrányos környezetben, egy­hamar nem hozzák be a ha­sonló korú társaikkal szembe­ni elmaradásukat. Segíteni raj­tuk — nekik az óvodai elhe­lyezésekkel lehetne még. Az utóbbi években a tanácsok ezt erősebben szorgalmazzák. Elfogadhatatlan indokok A mindennapi iskolába já­rás alóli felmentésnek több oka lehet, de nem mindegyik fo­gadható el indokként. A peda­gógusoknak türelmesebbnek, adott esetben megértőbbnek kellene lenniük ezekkel a ta­nulókkal és akkor még 16 éves korukig befejezhetnék az álta­lános iskola nyolc osztályát. Nem ritka az az eset, hogy a gyermekek nehezen nevelhetők, az osztályban rendbontók, és ezért kapják a felmentést. Ada­tok bizonyítják, hogy sokuk ki­kerülve az iskolából nem vál­lal rendszeres munkát, kalló­dik az életben, sorsuk alakulá­sa követhetetlen. Többségük nagycsaládos szülők gyermeke, veszélyeztetett miliőből került az iskolába, s a hátrányos hely­zetük miatt külön figyelmet érdemelnének. Ugyanakkor olyanokat is találhatunk, akik rendesen dolgoznak, és munka mellett estin folytatják általá­nos iskolai tanulmányaikat. Gond mégis, hogy a felmentet­tek közül a tanév végén sokan eredménytelenül vizsgáznak. A korábbi gyakorlat az volt, hogy a gyengébb képességű ta­nulók már az első osztályban nem állják meg a helyüket. Az­zal az intézkedéssel, hogy be­vezették az egyéni korrepetá­lást, valamint az egyéni bá­násmódelvét; *■ nem buktatják meg rögtön az elsőben a gyen­gébb tanulókat, lehetővé te­szik számukra, hogy a követ­kező években felzárkózzanak társaikhoz. Nagy mértékben csökken az elsőben megbukot- tak száma. Az igazolatlan mulasztás mi­att nem osztályozható tanulók esetében igen nagy felelősség terheli a szülőket. Hiába lép­nek fel a tanácsok, s bírságol­ják meg a szülőket, ők nem veszik komolyan gyermekeik taníttatását. Hatásos intézkedések Milyen intézkedéssel lehet segíteni, hogy csökkenjen a nyolc általánost el nem vég­zők száma, s mit tettek eddig a Pest megyei tanács illetéke­sei? Javult az óvodákban az is­kolára előkészítő munka. A jobb, korszerűbb szemléltető eszközök — amelyekkel egyre több óvodát látnak el— nagy­mértékben segítik az ott dol­gozók munkáját. Az iskolaelő­készítő tanfolyamon — ide az óvodába nem járó gyermekek kerülnek — szintén segítik a pedagógusok munkáját, illet­ve megkönnyítik a gyerekek gyors beilleszkedését a közös­ségbe. Az értelmi fogyatékos gyermekeket az iskolaérettségi vizsgálaton különválasztják, s a kisegítő iskolába, illetve osz­tályba íratják be. Az egészség- ügyi okok miatt felmentett ta­nulók többségét a szülői korre­petáláson kívül heti hat órá­ban felkeresi a pedagógus, és foglalkozik velük. Az osztályzás nélküli tanítást már nemcsak az elsőben, de az alsó tagozat többi osztályaiban is — még ha kísérleti jelleggel is — de alkalmazzák. Érthető módon csökken így a bukások száma. A szorongó, gátlásos gyermeket a jegy nélküli mi­nősítés nem rettenti meg, s ha­marabb oldódik, vesz részt az osztályközösség munkájában. Továbbfejlesztik a napközi ott­honokat: újabbak kezdik meg működésüket, s a már megle­vőket is igyekeznek bővíteni. Fokozatosan felszámolják a tanítás alóli indokolatlan fel­mentéseket is; a szociális prob­lémákon — ott ahol lehet — inkább nevelési segéllyel eny­hítenek a tanácsok, hogy a gyerek ne maradjon ki az isko­lából, mert-neki kell keresnie a pénzt. Az igazolatlanul mu­lasztó tanulók szüleivel szem­ben a jogszabályokat követke­zetesebben kell alkalmazni! S végül bővítésre szorul a neve­lési tanácsadó hálózat, amely nagyban segíteni tudná a tan­kötelezettségi törvény hatéko­nyabb érvényesítését. Krasznai Éva Dél Pest megyei képzőművészek találkozója A Nagy István alkotócsoport jubileumi kiállítása utáni meg­beszélésen merült fel annak az igénye, hogy a nagykátai, da~ basi, monori, ceglédi, ráckevei járásban működő festők, szob­rászok fokozottan törekedjenek Elbeszélések, helytörténet — németül ÖT ÉV ALATT HÁROM KIADVÁNY - PEST MEGYÉBEN ÉLŐ SZERZŐK Újabb kötetekkel gyarapo­dott a magyarországi német­ség irodalma. A Magyarorszá­gi Németek Demokratikus Szövetségének öt éve műkö­dő irodalmi szekciója — amely tömöríti a hazai német írókat, költőket —, először 1974-ben jelentkezett kiad­vánnyal, a felszabadulás utá­ni első német irodalmi anto­lógiával Tiefe Wurzeln (Mély gyökerek) címmel. A napok­ban került könyvpiacra két további irodalmi mű, amely a budapesti Tankönyvkiadó gon­dozásában jelent meg. (E ki­adó nemzetiségi szerkesztősé­gét bízták meg a magyaror­szági nemzetiségi könyvek ki­adásával.) A 19 elbeszélést tartalma­zó Die Holzpuppe (A fabá­bu) négy szerző műve. Közü­lük a budafoki Wittmann Györgyöt és az érdi Petrován Oszkárt az utóbbi években közelebbről is megismerhette Pest megye német nemzetisé­gi olvasóközönsége a szent­endrei báziskönyvtár által. Így egyebek között Dunabog- dányban, Szigetújfalun, Szi­getszentmártonban szerve­zett író—olvasó találkozókon. (A szemre is tetszetős kiad­vány címgrafikája és illuszt­rációi a Vácott élő képző­művész Koch Aurél munká­ja.) Wittmann György címadó novellája sugalmazza a kötet központi gondolatát: minden nemzetiségnek ismernie és ápolnia kell saját hagyomá­nyait. E gondolat jegyében te­vékenykednek a magyaror­szági német írók és költők, akik, bár nem hivatásszerűen, de elhivatottságból írnak nem­zetiségük örömeiről, gondjai­ról. (Október elején vitatták meg épp háromnapos tanács­kozáson Siklóson, a hazai né­met nemzetiségi irodalom el­vi és gyakorlati kérdéseit.) A másik kiadvány Stock- brünnlein, a Pécsett élő Fáth György négy évtizedes költői munkásságát reprezentálja. 51 a klasszikus és romantikus német, illetve magyar lírá­ban, valamint a népdalban gyökerező, abból táplálkozó költeménnyel, balladával. Ugyancsak most jelent meg egy helytörténeti jellegű né­met nyelvű kiadvány Fekete Tibor tollából Den Janzabach entlang (A Janza-patak men­tén) címmel. A szerző Csol- nok bányászközség földraj­záról, természeti viszonyairól, történetéről az őskortól nap­jainkig ad áttekintést. Képet kapunk a németek betelepíté­séről, a bányászat fejlődésé­ről, a munkásmozgalom ki­bontakozásáról. Részletesen leírja Fekete Tibor — aki tanítóként működött egy ideig Csolnokon —, a község felsza­badulásának történetét. A do­kumentumokkal, fotókkal il­lusztrált művet bizonyára nem csupán a csolnokiak veszik szívesen kézbe. Az a tény, hogy a német szövetség irodalmi szekciója öt év alatt három kiadvány­nyal jelentkezett, s két to­vábbi válogatás-előkészítés, kiadás alatt van, jelzi, hogy a magyarországi németség kö­rében érdeklődésre számot tartható irodalmi mozgalom van kibontakozóban. Schuth János a szakmai követelmények tel­jes elsajátítására. Ennek je­gyében értekezletre jött össze a Csepel Autógyár Művelődési Házában mintegy- harminc, Pest megyében élő festő, szob­rász, grafikus. Raffay Béla, a ráckevei já­rási hivatal elnöke hangoztat­ta, hogy a társadalom várako­zása művészetpártolásában is megnyilvánul. Pogány ö. Gá­bor, a Magyar Nemzeti Galé­ria főigazgatója tartott elemző előadást grafikánk helyzeté­ről és lehetőségeiről. Ebben megemlítette, hogy a ráckevei Duna-ág festőinek tárlatát, ha­marosan megrendezi a Nemzeti Galéria. Az előadást követő műelemzésben Kéri Mihály új tusrajzáról beszélgettek a Nagy István csoport tagjai. A résztvevők ezután a rác­kevei Aranykalász Tsz-be lá­togattak, ahol dr. Tukacs Béla, a tsz elnöke ismertette a gaz­daság fejlődését. Fegyó Béla és Kéri Mihály pedig festményt és grafikát ajándékozott a közösségnek. Restaurálják a Kossutb-bázat A török kulturális miniszté­rium bejelentése szerint res­taurálják és múzeummá ala­kítják át Kossuth Lajos egy­kori kütahyai lakóházát. A magyar szabadságharc vezére 1849-ben menekült Tö­rökországba. Mintegy másfél évig élt Kütahyában, az Anka­rától 600 kilométernyire fekvő tartományi székhelyen, 1851- ben itt jelent meg a török nyelvtannal foglalkozó műve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom