Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

Tanácskozások a községekben Az egységes gyakorlatért Ä járási hivatal igazgatási osztálya rendkívül hasznos­nak ígérkező kezdeményezés bevezetésével kísérletezik: eb­ben a hónapban, először az üllői nagyközségi tanácson tart egész napos továbbkép­zést, illetve • konzultatív ér­tekezletet a szabálysértési bi­zottság tagjainak, majd ha­sonló tanácskozást szervez Pi­lisen, Sülysápon, Monoron, Vecsésen, Maglódon és Gyom­ron is. A konzultatív értekezletek fő célja az egységes bírságolá­si gyakorlat kialakítása, és az esetleges szubjektív tényezők kizárása. Ez egyébként az első ilyen jellegű próbálkozás a megyé­ben. A nap kulturális programja MOZIK Gyömrö: Földi szerelem. Maglód: Két balláb az ezred­ben. Mende: Az utazás. Mo- nor: A pofon. Pilis: Az ígé­ret földje, I—II. Üllő: Méreg a pohárban. Vecsés: A zsol­doskatona. MŰVELŐDÉSI HAZAK Mendén, 18 órától: a népi- tánc-csoport próbája. Üriban, 18-tól 21-ig: a felnőtt népi- tánc-csoport foglalkozása. PROB ARA TEVŐ IDŐSZAK Vállon hordják a zsákokat A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat monori központjának helyi üzemébe egymás után érkeznek a vető- magszállítmányok. A Petőfi szocialista brigád vezetője. Kovács József irányításával rakja le a telt zsákokat. Ha­bár nem hiányzik a korszerű árumozgató gép, az emberi erőre is szükség van. Kovács József, Losó Imre és Fekete István, a szocialis­ta brigád tagjai vállon hord­ják a mérlegre a borsót tar­talmazó zsákokat. A lemért vetőmagot Karsai Sándor raklapon, villástar­goncával szállítja rendeltetési helyére. Surman Pál felvételei A fiatal zongoravirtuóz A magas kőkerítés, tömör vaskapujával, szigorúan öle­li körül a parányi, de szép kis kertet. A monori József Attila Gimnázium és Szak- középiskola két utcát magá­ba ölelő, hatalmas területén van két tanári lakás: aki já­ratos itt, tudja, hogy a szem­közti ajtó Pleszkán Frigyes tanár lakásának ajtaja. Gyakorlás A nyitott ablakon át zon­goraszó hallatszik. Megál­lunk, fülelünk. Ez a hallga­tózás talán nem illetlen. A csengő hangja élesen vet véget a hangszerből ára­dó melódiának. Aki eddig játszott, öröm­mel, kedvesen tessékel bel­jebb, hellyel kínál, és szíve­sen felel kérdéseinkre. Ifj. Pleszkán Frigyessel be­szélgetünk, aki megnyerte az idei Ki mit tud? egyik hang­szerszóló versenyét. Virtuóz dzsesszjátékával, bámulatos improvizáló készségével so­kakat kápráztatott el és kiér­demelte a zsűri elismerő véle­ményét. Intervízió — Igen örültem a siker­nek, az elismerő véleménynek, de nekem még nagyon sokat kell tanulnom, fejlődnöm, so­kat kell még bizonyítanom. Tavaly Budapesten, külföldi szakemberek jelenlétében, másokkal együtt, engem is meghallgattak, s részt vehet­tem a finnországi Poriban, egy nemzetközi dzsesszhang­versenyen. Ügy érzem, meg­álltam a helyemet. — A napokban jöttem meg a Varsó—Leningrad—Helsin­ki jutalomüdülésről. Felejt­hetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Leningrad csodá­latosan szép város. Megele­venedtek előttem a jól is­mert történelem emlékei, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy televíziós felvételt készítettek játékom­ról. Tudomásom szerint, a műsort az Intervizió is át­veszi, s talán nálunk is lát­hatja, hallhatja a közönség. Inspiráció v — Örülök, hogy továbbta­nulhatok a dzsessztanszéken, ahol tizenhárom éves korom óta, rendkívüli hallgatóként, alkalmanként vettem már órákat tanáromtól. Most so­kat olvasok, főleg zenetörté­neti szakirodalmat. Az imént Bach-műveket játszottam. Nagyon szeretem a klasszikus zenét is. Az a tervem, hogy Sárból, kőből — tantermek ÚJ ADAT A KOSSUTH-ISKOLA ALAPÍTÁSÁRÓL Eddig úgy tudtuk, hogy a monori Kossuth utcai iskola 1654-ben épült és Mészáros Bokros János bíráskodása idején, 1788-ban bővítették, a feljegyzések szerint sárból, kőből, amiből akkor éppen tellett. Egy levéltári felfedezés ezt az ismeretünket most döntő módon megváltoztatta: az Or­szágos Levéltárban 1770-ből való, Monorra vonatkozó fel­jegyzésre bukkantak, melyet hiteles másolat formájában. Hunyadi Lászlóné igazgató­nő is megkapott. Az egykori Pest—Pilis—Solt—Kiskun vár­megye dokumentuma és a vá­ci egyházmegye kecskeméti főesperessége egybehangzóan, hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a monori iskola alapí­tási éve 1567, tehát száz évvel régebben áll fenn az intéz­mény, mint eddig tudtuk. — Az okmányok hitelessé­géhez nem férhet kétség — mondja az igazgatónő. — Ez a felfedezés iskolatörténeti szempontból, országos viszony­latban is érdekességnek szá­mít. Az iskola nagy igyekezettel készül — kissé elkésve — 400 éves fennállásának meg­ünneplésére. Felajánlásai, céljai elsősorban a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójához kap­csolódnak és természetesen, jubileumához is. Vállalta pél­dául, hogy további helytörté­neti kutatásokat végez, mely­be mindenkit, az iskola diák­jait is bekapcsolja, megpró­bálva felkutatni minden, még fellelhető adatot, amely a tan- intézmény múltjával kapcso­latos, kik, mit tettek az isko­láért, kik tanultak falai közt és mi lett belőlük? Izgalmas, érdekes kutatásnak ígérkezik, melyben a gyerekek és a szü­lők is nagy segítséget nyújt­hatnak. Az összegyűjtött anyagból kiállítást terveznek, s az ün­nepségre meghívják az iskola egykori igazgatóit, tanárait, volt növendékeit. ★ Az új tanévre készülve, az ódon iskola épületének ta­karításából, rendezgetéséből a tantestület tagjai is kivették részüket. F. J. előadóművész leszek, igyek­szem megtenni mindent azért, hogy diplomám minősítésé­ben megfelelőnek találjanak rá. ' — Hogy miként jutottam eddig, hogyan szerettem meg a klasszikus dzsesszt? Apám révén: valamikor ő is kitűnő dzsesszzongorista volt. Ma is szívesen hallgatom játékát. Bizonyára akarva-akaratlanul, ő inspirált engem erre a hi­vatásra. Átélés Leül a zongoráhpz, egy pil­lanatra maga elé mered, s az­tán elereszti ujjait a billen­tyűsoron, lábával veri a lük­tető ritmust. Megtelik a lakás, a kis kert magával ragadó dallam­áradattal. Fekete János MOHOMIDfa A PEST M EGYE I H ÍR l A P K Ü LÓNKIADÁS A XIX. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM 1977. SZEPTEMBER 6., KEDD Sporifejlesztési tervet fogadott el a tanácsülés Vecsésen az Edzett ifjúságért Az Edzett ifjúságért sport- mozgalom célja közismert: ösztönözni és mozgósítani a fiatalokat, hattól huszonhat éves korig, sőt, azon felül is, a rendszeres testedzésre és sportolásra, az egészséges élet­mód kialakítására, a fizikai képességek, a honvédelmi készség, valamint a mozgás- kultúra fejlesztésére. Az or­vosok és a pedagógusok a megmondhatói, hogy a felso­roltakra milyen nagy szük­ség van, hiszen sok a be­esett mellű meg a túlzottan elhízott gyerek. Vecsésen is ezért hoztak létre a legutóbbi tanácsülésen egy nyolctagú bizottságot, amely az új sportmozgalom céljainak valóra váltásáért és az ugyancsak a tanácsülé­sen elfogadott sportfejleszté­si terv teljesítéséért hivatott munkálkodni. A vecsési sportpálya dél­utánonként már nyitott kapukkal várja a fiata­lokat, de nemsokára meg­épül az edzőpálya is, ahol szintén bárki szabadon rugdalhatja a labdát, futhat, edzhet. ha kedve tartja. A sportvezetők azon is törik már a fejüket, miként lehet­ne szabályszerű dobókört és futópályát is kialakítani az atlétika népszerűsítésére, ked­velőinek örömére? Az OTP-lakótelepen élő gyerekek többsége még óvo­dás korú, vagy bölcsődés, de már gondolni kell arra, hogy mire nagyobbak lesznek, el­készüljön egy sportolásra is alkalmas játszótér, felszerel­ve megfelelő sporteszközök­kel. A leleményes szülők, tár­sadalmi munkában, máris kedves játszósarkot ala­kítottak ki a legkisebbek számára, az úgynevezett Kiserdő szélén. Mint a járás többi közsé­gében, jelenleg még Vecsé­sen is igen sok a kihaszná­latlan lehetőség, ezért először I is azokat kell majd számba venni. A legutóbbi tanácsülé­sen elfogadott terv szerint, a bizottság tagjai végigjárják a grundokat, s megnézik, me­lyik 'alkalmas rögzített sport- felszerelések kihelyezésére. Azt máris elhatározták, hogy a Budai Nagy Antal utca foly­tatásában, a patak partján er­dei tornapályát kell építeni, a községi könyvtár udvarán pedig, mivel röp- és tollas­labdapálya, sőt, télen korcso­lyapálya kialakítására is al­kalmas, minél előbb létre kell hozni egy vegyes rendelteté­sű sportobjektumot. A művelődési ház ván­dorserleget ajánlott fel az utcák, terek közötti lab­darúgó-bajnokság győztes csapata számára. Az idén is megrendezik a községi tanács által először 1972-ben kiírt Vecsési Üttörő Kupa versenyeit, de már nem­csak labdarúgásban, hanem asztalitenisz és kézilabda­sportágban is. A legutóbbi vecsési tanács­ülésen elfogadott sportfej­lesztési terv végrehajtása te­hát máris elkezdődött. K. Gy. Úttörők — száz szál virággal Fel köszöntötték Gyömrö legidősebb lakóját Bensőséges ünnepség szín­helye volt vasárnap délelőtt 11 órakor Gyömrőn, az Ernő utca 3. számú ház. Ebben a házban lakik Gyömrö legidő­sebb lakója, a 100 éves özv. Jakab Istvánná. Elment az ünnepségre az idős . asszony két gyermeke, öt unokája, tíz dédunokája, csak a /két kicsi ükunoka maradt távol. A Központi és a Kossuth iskola úttörői nevében Róna­széki Marika 7. osztályos ta­nuló köszöntötte, hatalmas virágkosárral özv. Jakab Ist- vánnét. (A kosárban száz szál szegfű és kardvirág díszel­gett), majd az úttörők kis műsorral kedveskedtek az ün- nepeltnek. Király Emma, a nagyközsé­gi tanács társadalmi elnök- helyettese, a helyi párt- és tanácsi szervek képviseleté­ben kívánt további jó egész­séget Juliska néninek, majd a rokonok, ismerősök virág­csokrokat nyújtottak át neki. özv. Jakab Istvánná 1877. szeptember 2-án született, Szentmártonkátán. Régi és kedves emlékei között tartja számon, hogy részt vett Kos­suth Lajos budapesti temeté­sén; 1900-ban kötött házas­ságot Jakab Istvánnal, de fér­je 1928-ban elhunyt. Azóta özvegy, egyedül nevelte fel három gyermekét. Életében egyszer volt kór­házban, 84 éves korában: sérvvel operálták. Ma is szem­üveg nélkül olvas, segít lá­nyának a ház körüli teen­dőkben, csak a hallása rom­lott meg. Mi egyetlen kérdést tet­tünk fel neki: — Mit kíván az elkövetke­ző időkre? — Először is azt, hogy le­gyen béke a világon, a gye­rekeim, az unokáim és a ro- Jkonok éljenek sokáig erőben, egészségben. Persze, még én is szeretnék néhány évet meg­élni. G. J. Aki megismeri, megszereti Házsor a dombok között Mozgalmas hétvége Felsőtarkasdon Elmondja, hogy a még üre­sen álló telekre szerényebb külsejű víkendházat szeretne emelni mihamarabb. — Szüleim nyugdíjasok, itt tölthetnék a nyarat, a hétvé­geket ők is. Biztos vagyok benne, megkedvelnék ezt a helyet. A látogatók — Azt hiszem, lassan ké­szülnünk kell, a vonat nem vár ránk — néz órájára Bíró Sándorné, Siposék fiatalabbik lánya, aki már nyolc éve bu­dapesti lakos. — Házasságkötésünk után költöztünk Budapestre, a VIII. kerületben lakunk, ott is dolgozom, a tanácson. Hét végén mindig kijövünk szü­léimhez, legalábbis amíg az időjárás engedi, mert esőben, sárban, bizony, alig közelíthe­tő meg a település. — Csomagokkal megrakod­va, hogyan, mivel teszik meg a hosszú utat a mendei vas­útállomásig? — kérdezem. — tíogyan? — néz rám a fiatalasszony. — Természete­sen gyalog. Kisfia, az ötéves Zolika még a farkasdi nagyiéknál marad egy kicsit. Este Esteledik. Hazaindulnak a tó mellett felüdülést keresők. Egy-egy tovahaladó motorke­rékpár zúgása töri meg a völgy csendjét. Aligha tévedek, Szűcs Mi- hályék is bekapcsolták már a televíziót, nézik a vasárnap esti műsort, akárcsak mások. Az eldugott, kicsiny település szinte minden házában van már tévékészülék. Jandó István Sülysápra __ Unokatestvé­re mmel, általában Menüére járunk át. Ott mégiscsak más. A vendégek Trabant kanyarodik a Szű­csékkel szomszédos telek elé. —Itthon a család, mondjuk, kijövünk szilvát meg krump­lit szedni — a telek Menüén lakó tulajdonosai kosarakkal a kezükben, nekiindulnak a domboldalnak, Egyébként szilárd út erre­felé nincs, a motprkerékpár és a bicikli a megbízható köz­lekedési eszköze a farkasdiak- nak. A két házsornyi településen tovább haladva, Siposék háza előtt állok meg. — Mielőtt hazautaznánk Pestre, kinn voltunk a telken, leszedtük a gyümölcsöt, a kertben összegyűjtöttük a zöldségfélét — mondja Terho- na Mária, aki a Sipos család jó ismerőseként, nemrégiben telket vett Farkasdon. — Budapesten, a VIII. ke­rületben lakom, a Taurus Gumiipari Vállalatnál, ve­gyésztechnikusként dolgozom. — Hogy érzi magát Felső- farkasdon? — Nagyon szép a táj, kitű­nően érzem magam ... Szin­te minden hét végén itt va­gyok, s a két hét szabadsá­gomat is itt töltöttem az idén. csendesek. Inkább a hét vé­ge mozgalmas, ilyenkor itt­hon tartózkodnak a Pestre já­rók, a közeli állami gazdaság­ban dolgozók, itt töltik a szombatot, vasárnapot a má­sutt lakó felsőfarkasdi telek- és víkendház-tulajdonosok. A fiú A dombtetőről motor zúgá­sa hallatszik. — A Misi fiunk lesz — néz a porcsíkot húzó motoros irá­nyába Szűcsné. — Tankolni voltam Sülysá­pon — mondja megérkezéskor a fiatalabb Szűcs Mihály. A divatos öltözetű fiatal­emberről megtudom, túl a katonai szolgálaton, a Szikra Lapnyomdában betűöntőként dolgozik. Mint a helybeliek közül annyian, ingázó ő is. A mendei vasútállomásig a meg­lehetősen rossz földúton mo­torkerékpárral teszi meg az utat, onnan vonattal utazik tovább. — Hogy mások milyennek látják Felsőfarkasdot, nem tudom... Én szeretem. A za­jos nagyvárosból hazaérve, az itteni tiszta levegő, a csend megnyugtat, felüdít — mondja. — A vasárnapi szórakozás? — Motorkerékpárral jó ne­gyedórányi az út Mendére, nem több a szomszédos köz­ségekbe, Gombára, Üriba, Vasárnap, kora délután ... Ott lent, a dombok közé zárt kicsiny településen, Felsőfar- kasdon, ahol még a szellő sem rebben, élettelen lesz minden, gondolom, amikor Mende irá­nyából, a település egyetlen nevesincs utcájának házaihoz érek. Tévedtem: a tikkasztó me­legben is emberek beszélgeté­sétől hangos a település, itt- ott, a kertekben gyümölcsöt szednek a fákról, valahol rá­dió szól. A szülők Az egyik ház előtti kis tisz­táson, az árnyas fa alatt há­zaspár nézelődik. — Mi látnivaló akad itt ilyenkor? — kérdezem az áll­dogálóktól. Nevetnek. — Hát nem sok, mi is csak pihenünk egy kicsit — vála­szolja a feleség, Szűcs Mi- hályné. — Persze, azért van itt élet, a település végén levő tóhoz még Menüéről is sokan át­jönnek — így a férj. — És a helybeli fiatalok? Ok merre találhatók ilyenkor? — A tó mellett. Mások a szomszédos községekbe ruc­cannak át... A mi fiunk is az imént ült fel motorkerék­párjára. A talán 70 házat számláló település hétköznapjai igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom