Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Sr m K/(mav 19TI. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ Kanadai magyarok. Gondolná az ember: nincs békésebb mesterség, mint a nyelvészeké, hiszen csak olyan jámbor dolgokon kell törni a fejüket, hogy honnan ered ez a gyök, s honnan amaz a vonzat. Ám aki végignézte Radványi Dezső Kanadai randevú című riportfilmjének második részét is, tudhatja; nem akármilyen bátorság kell anyanyelvűnk más országokbe- 11 ismertetéséhez. Egy kis kézi magnó bekapcsolása után hallhattuk, hogy szitkozódás, átokszó fogadta Lőrincze Lajost kanadai útján, amikor hazai tudományos életünk nevében akart szólni a magyar nyelv jelenéről, alakulásának lehetőségeiről. Ez a drámai hangdokumentum jelezte a legnyomatékosabban: kiféle, miféle elszármazottak is élnek az óceán túlsó partján; ki és miféle volt magyarok vélik magukat nyelvünk s történelmünk kizárólagos örököseinek. Míg a riportfilm első része Inkább a kelet-európai hazához fűződő kapcsolatok köte- gét bontotta szálra, a második rész — nem egy percében riporteri, operatőri bravúrral, drámaian — arról tudósított, hogy micsoda megveszekedett ■politikai és emberi indulattal átkozzák nem kevesen az óhazát. Ez az eleven, a maga kegyetlen nyerseségében bemutatott tarkaság tette igen értékessé Radványi Dezsőék filmjét. Az pedig, hogy nem maguk, hanem az odakint élő — Szabolcsból elszármazott, s Kanadában is magyarnak maradt Tar Mihályhoz hasonló — emberek vonták meg kintlétük mérlegét, a híradás értékét igen-igen megemelte. Ugyanígy az a két nyilatkozat, amelyet a már említett, s előadói kőrútján majdhogynem tettlegesen is bántalmazott Lőrincze Lajos, illetve Végh Antal író adott; ez utóbbi tapasztalatai — reméljük — mihamarabb riportkönyvben is megjelennek. Nyári jogaink. A súlyos százezrek birtoklási joga és a borravalózás megannyi ügye- baja után most egy nyáriasan könnyed ' összeállítással jelentkezett a Jogi esetek: üdú lésünk, pihenésünk megron- tóit vette sorra — természetesen a paragrafusok szemszögéből. Ha a szezon végén is, de most már minden magánháznál szobát bérlő turista érvelhet azzal, hogy csak lakó- helyiséget lehet kiadni, és azt is csak úgy, ha egy vendégre legalább hat négyzetméternyi terület jut. Ugyanígy az is egyértelműen kimondatott, hogy a nyerészkedési célokból épülő házak tető alá hozásához nem jár építési kölcsön — ha kiderül, hogy eleve bérlők számára készült a csodapalota, akkor a kölcsön egyszerre és haladéktalanul visz- szafizetendő. Jó lesz erre — s persze mindarra, ami dr. Pet- rik Ferenc műsorában elhangzott — jövőre is emlékezni! RÓffiíll klub. Az utóbbi hónapok legképtelenebb műsorszerkesztési baklövése volt csütörtök éjszaka műsorba iktatni azt a beszélgetést, amelynek keretében László Ervin, az egykori zongoracsodagyerekből lett amerikai tudós, az úgynevezett Római klub jelentéseiről beszélt. Egy Sztrogoff Mihály-epizód, egy Jogi esetek-műsor és egy ugyancsak kérdezz-felelek módszerrel készült Kezdőkör után ugyan kinek marad még ereje illő és kellő módon végighallgatni mindazt, ami Kardos István filmjében a „nulla növekedéséről”, a polgári filozófusok, közgazdászok híres-hírhedt világfönntartó receptjéről meg az ezt követő — immár kevésbé riasztó ajánlataikról — elhangzott. Ilyen besorolásban legföljebb csak alkalmanként kaphatta el a párbeszéd fonalát a megfáradt előfizető, aki — úgy véljük — nemcsak a műsorkészítőktől, de a műsorok összeállítóitól is nagyobb figyelmet érdemelne. Azt azonban még így, éjféltáji frisseségünkben is megállapíthattuk, hogy kissé naiv dolog csak a termelés alakulásán morfondírozni, hiszen nem annyira az előállított javak mennyisége alakítja a világ sorsát. Ezekről pedig a Római klub tagjai nemigen beszélnek — ők egy egészen másfajta eszmerendszer szerint állítják fel jövőmodelljeiket. Akácz László Nézőcsúcsok Sikeres magyar filmek Egymillióan látták már — a legfrisebb adatok szerint — Ranódy László alkotását az Árvácskát. Sok nézőt vonzott a romantika is: Várkonyi Zoltán Fekete gyémántok című filmjét másfél millióan tekintették meg. Amint a Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatóságán az MTI munkatársának elmondták, az idén is fokozódott a közönség érdeklődése a magyar filmek iránt. Az év első felében csaknem 45 millióan kerestek kulturált szórakozást a filmszínházakban, hárommillióval többen, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Mind többen kísérik figyelemmel a hazai filmtermés újdonságait; hét hónap alatt másfél millióval többen váltottak jegyet a magyar filmek előadásaira, mint 1976-nak ebben az időszakában. Ugyancsak az „egymilliós” filmek sorát gazdagítja Zsombolyai János műve, a Kenguru, amelyet a televízió a közelmúltban sugárzott. Sok nézőt vonz a rajzfilm is, Dar- gay Attila Ludas Matyi című rajzfilmjének nézőszáma is meghaladta már az egymilliót. A közelmúlt történelmét feldolgozó filmalkotások iránt is nagy az érdeklődés, nagy siker a filmszínházakban Grunwals- ky Ferenc Vörös rekviemje, Lugossy László Azonosítás, és Szabó István Budapesti mesék című alkotása. Hétszázezren váltottak jegyet a Bán Róbert rendezte Kísértet Lublónra, és Sándor Pál Herkulesfürdői emlék című filmjét is csaknem félmillióan tekintették már meg. A közelmúltban lezajlott moszkvai nemzetközi film- fesztivál nagydíjas filmjének, Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című alkotásának is már 400 ezer nézője volt A NAGYKÁTAI JÁRÁS ISKOLÁIBAN Öröm — borítékba rejtve Az oktatási miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendelete értelmében — amint erre mai vezércikkünkben is utalunk — szeptember 1-től jelentős mértékben emelkedett az alsó- és középfokú oktatási intézmények pedagógusainak és egyéb dolgozóinak munkabére. A rendelet kiadása után nem volt sok idő a végrehajtás technikai részének megszervezésére. A tanácsok művelődési osztályai, az iskolák vezetői azonban nem sajnálták az energiát a többletmunkára; a tanévnyitás, az új tanterv bevezetése mellett a béremelés előkészítését a legkellemesebb gondok közül valónak tartották. Tápiószecsőn lepedőnyi kimutatás mellett találtam az általános iskolában Vhereczky Pálné igazgatóhelyettest. A nehezén túljutottak, már csak egy apróság van hátra: összesítést készíteni a béremelés végrehajtásáról. — Negyvenegy pedagógust érintett nálunk a rendelet, tizennégy féle kategóriában kellett elhelyeznünk őket ahhoz, hogy mindannyian úgy részesüljenek a bérintézkedésből, ahogyan azt előírták. Személyenként vettük sorra képesítésüket. Munkaviszonyban töltött idejüket vizsgáltuk, oktató-nevelő munkájuk színvonalát, mindent, ami az igazságos és jogszabályszerű elbíráláshoz szükséges volt. Annyian várták Mire Cseri József igazgató visszatért a községházáról, Török Sándor tanácselnökkel együtt, már azt is megtudtam, hogy a szecsői pedagógusok besorolása valóban demokratikus módon történt. A vezetők szava mellett ott volt a szakszervezeté és a községi pártalapszervezeté is, melyhez tartoznak. Meghányták-vetet- ték. kinek mennyit. — Ami a kötelezőn felüli béremelést illeti, természeteBélyegkidllítds Szombaton, az 50. magyar bélyegnap alkalmából országos bélyegkiállítás nyílt Budapesten a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Szövetségének rendezésében. A kiállításon 214 keretben mutatják be az eddigi hazai és nemzetközi kiállításokon legsikeresebben szerepelt gyűjteményeket. Az érdeklődők megismerkedhetnek a múlt századbeli magyar és külföldi bélyegekkel. Emellett első napi borítékók, carte-maximu- mok, motívumtémakénti feldolgozások, tábori postai, légipostái gyűjtemény is gazdagítja a bemutató anyagát. A kiállítás egyik különlegessége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét bemutató összeállítás. sen csak arról folyt a vita. Ügy éreztük, nagy a felelősség, ami a rendelet végrehajtásában ránk hárul — mondta Hadrik Ferenc, az iskola gazdasági vezetője —, nem akartunk egyetlen apró szempontot se figyelmen kívül hagyni. Azt hiszem, sikerült a lehető legjobban megcsinálni. Szombat-vasárnap bizony én is hazavittem a munkát, de most ez egyáltalán nem zavarta a családot. — A besorolás végül teljesen megegyezett a tantestület elképzeléseivel — támasztja alá a gazdasági vezető szavait a tanácselnök —, egyben meglepetést is okozott: a pedagógusok nem hitték, hogy a béremelés mértéke ilyen magas lesz. Kevesebbet vártak, kellemesen csalódtak. — Féltünk egy kicsit a bér- intézkedésről szóló első tájékoztatók idején — emlékszik Cseri József. — Tartottam attól magam is, hogy nem jól leszi ez időzítve, tanévnyitásra. Ha netán úgy alakul, hogy kesernyés szájízt hagy az emberben, rossz nekifutással kezdjük a tanítást. Nem, nem voltam bizalmatlan a rendelettel szemben. Én csak azt tudtam, hogy a pedagógusok már nagyon várják. Több tízéve várják. Az ilyesmi mindig kockázatos. Amitől oly sokat remélünk, könnyen okozhat csalódást.'De most éppen az ellenkezője történt. Azon a nevelőtestületi értekezleten, melyen a béremelések mértékéről adtak alaposan indokolt tájékoztatást az iskola pedagógusainak, dolgozóinak arcáról leolvashatták a megelégedést. Ebben a kollektívában mindenki örömmel kezdi az új tanévet. Azzal a Mesterségem címere... MUNKÁK „ ES MINDENNAPOK Gyermekkorom kedvelt szórakozása volt az ,a játék, amely úgy kezdődött: mesterségem címere, s aztán pantomimmai folytatódott, amelyből a kérdezettnek ki kellett találnia, milyen foglalkozású embert utánzók. Magyarázattal tartozom az olvasónak: hogyan jutott éppen most az eszembe ez az egykor oly népszerű gyermek- játék. A rejtélyes ábra Ha. pontos akarok lenni, nem e portré megrajzolásakor, hanem már néhány nappal korábban felötlött bennem, alig néhány perccel azután, hogy találkoztam dr. Szemes Gáborral. Egy dosz- sziéban matatott valami után, amikor előkerült a cikkben közölt ábra, ami azonnal megragadta a figyelmemet, ám hiába próbáltam kideríteni, ugyan mi lehet — modern képzőművészeti alkotás, vagy valamiféle ördön- gös szerkezet, esetleg csipkeminta — s talán még ma sem tudnám titkát, ha házigazdám nem közli velem: — Mesterségem címere ... S mert ettől még életlenebbül nézhettem rá. mint korábban a számomra oly rejtélyes ábrára, derűsen hozzátette, magyarázatképpen: — A Duna kovamoszat- planktonja. A feleségem rajzolta, aki hosszú évtizedek óta az asszisztensem ... — S hogy nem valamiféle különleges ritkaságról van szó, nyomban azt is közölte: — Egy liter Duna-vízben ebből nyolctíz millió található ... Ezek után kötelességem közölni az olvasóval, hogy dr. Szemes Gábor, mint a Magyar Tudományos Akadémia gödi Dunakutató Állomásának vezetője, vonult nyugdíjba négy esztendővel ezelőtt. — Ezt a kutatóállomást modern korunk egyik legnagyobb veszélye, a folyók egyre fokozódó szennyezettsége hívta életre. Húsz esztendővel ezelőtt, egy Helsinkiben rendezett nemzetközi konferencián született meg az a határozat, amely vizeink fokozottabb védelmét sürgette. Vizsgálatra éppen a Dunát jelölték ki, mint olyan folyót, amely nyolc országon halad át, így nyolc ország kutatói dolgozhatják ki ésszerű védelmét. Ennek nyomán létesült Gödön a magyar Dunakutató Állomás. Hogy miért éopen reám esett a választás? Hosszú történet, talán nem is érdekes... A kapcsolat forrásai Csak hosszas unszolásra perget vissza ötven esztendőt életéből. — Még a kiskunfélegyházi tanítóképző hallgatója voltam, amikor az a nagy szerencse ért, hogy két nyáron át a tihanyi Biológiai Intézetben dolgozhattam. Természetrajz, vegytan, földrajz volt a három választott szakom, de valamennyi közül az egysejtű növényi szervezetek foglalkoztattak leginkább. Ezért is kaptam belföldi kutatási ösztöndíjat, miután befejezve a tanítóképzőt, tanári diplomát szereztem a szegedi egyetemen. Tanítani csak azután kezdtem, a jászberényi tanítóképzőben. Ez azért fontos, mert itt — a népfőiskolái előadásokon keresztül — kerültem először kapcsolatba a népműveléssel, amely azóta is fontos része az életemnek. Ott tanultam meg, hogy kutatónak, művésznek, írónak nem elég csak alkotómunkával foglalkoznia, ugyanilyen fontos, hogy az alkotás forrását, a tudást, a kultúrát terjessze, hozzáférhetővé tegye mindenki számára. A katedrától Vácrátótig Csendes szóval emlékezik a megtett útra, amelyről senki sem állíthatja, hogy egyhangúra sikeredett. Tanulmányút Bécsben, aztán egy év a Lunz am Zee-i Hidrobiológiái Kutatóintézetben. A téma változatlan: az algák vizsgálata. Mégis visszahívják. Az ok: háborúellenes nézeteinek nyílt hangoztatása. Jobb tehát — közük vele —, ha ezentúl csak vegytant és természetrajzot tanít. így kerül Lévára. A háború után katedra az egykori alma materben, Kiskunfélegyházán. Kutatói meghívás a Magyar Nemzeti Múzeumba. Doktori cím Az algák ökológiája és rendszertana című disszertációért. Egyetemi magántanári kinevezés. És közben megbízás a vácrátóti botanikuskert vezetésére. — Három évtizeddel ezelőtt vásárolta meg a Nemzeti Múzeum a húszholdas parkot, amely addig Debreceni Sándor ügyvéd tulajdona volt. Gondját nem viselték, épen maradt épületeiben az iskola, a kultúrház és a községi pártszervezet húzódott meg. Előbb iskolát kellett építtetni a falunak, meg kul- túrházat és helyet biztosítani valahol a pártszervezetnek is, csak azután gondolhattunk érdemben arra, mit is kezdjünk ezzel a természeti ritkaságokban oly gazdag parkkal ... Évtizedek a TIT-ben A beszélgetés itt ismét új irányba fordul. Az ok: egy máig is megőrzött, már sárguló papírú levél, amelyet 1954 elején kapott Schandl József, akadémikustól, az akkor alig néhány hónapja megalakult Pest megyei Ismeret- terjesztő Társulat elnökétől. A mesterség címere: a dunai kovamoszat plankton a mikroszkóp alatt „Kedves barátom! A sors úgy akarta, hogy délelőtt a földművelésügyi miniszter tanácsadója, délután az Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója vagyok. Ezért legnagyobb sajnálatomra le kellett mondanom a Pest megyei Ismeretterjesztő Társulat elnöki tisztéről. Csak egy kötelességem van, hogy utódról gondoskodjam...” Dr. Szemes Gábor ez év májusáig töltötte be — mindenki legnagyobb megelégedésére ezt a nagyon fontos népművelői tisztséget — tudományos és hivatali munkája mellett. — Csak azt csináltam, amit addig is, képzős korom óta: segítettem a tudomány, az ismeretek terjesztésében, népszerűsítésében ... Május óta tiszteletbeli elnök. Ám csak a címe változott, a munkája nem. Éppen a napokban fejezte be tanulmányát, amelyben a megyei Társulat elmúlt tíz esztendeiének tevékenységét dolgozta fel. Nem véletlenül kapta meg alkotmányunk ünnepén a Pest megye közművelődéséért díjat. Prukner Pál meggyőződéssel, hogy államunk megfelelően gondoskodott a pedagógusok megbecsüléséről, az anyagiak tekintetében is. Gondokat is hozott... Tápiószecsőn Török Sándor említette, hogy nem merné kijelenteni: mindenütt, mindenki egyformán elégedett. A nagykátai járási hivatal művelődési osztályán aztán kiderült, valóban ez a helyzet. Nem meglejpetés, hiszen bármilyen jószándékú, pozitív eredményekre vezető intézkedés is született, még sohase érintett minden embert egyenlő mértékben kedvezően. Kollár Lajos, a művelődési osztály vezetője így fogalmazott: — Voltak gondjaink a rendelet végrehajtása közben, de nem annak hibájából fakadtak. A kezdetben megoldatlannak tűnő problémák gyökereit a korábbi évek mulasztásaiban kell keresnünk. A járásban nincs olyan iskola, melyben átlagosan egy-három pedagógust ne érintene: a mostani béremeléssel se érték el kategóriájuk bértételének alsó határát. A rendelet értelmében ezt 1979. március 31-ig fokozatosan pótolni kell ugyan, de kérdés lesz-e miből? Persze egészen biztosan odafigyelnek mások is, előbb-utóbb intéz- kezdnek. Igen, az odafigyelés nagyon lényeges. Tápiószecsőn Cseri József mondta: ahol a pedagógus ezer forinttal elmarad alsó bérhatárától, ott — kevés kivétellel — az igazgató is ludas valamiben. Nem figyelt oda a nevelőre eléggé. Van olyan tanítónő — tanár is —, aki hosszú ideig nem részesült rendkívüli előléptetésben, csak a háromévente kötelező 100 forinttal emelték a fizetését. Lassan. Nagyon lassan. Sok esztendő emberi mulasztásait egye'tlen központi intézkedés — akármilyen nagyszerű is — nem hozhatja ren- be maradéktalanul. Komolyabb gond volt a községek kisebb létszámú iskoláiban az, hogy a béremelésre megadott keretösszeget csak a kulcsszámokon belül — azaz egy-egy adott kategóriában — lehetett csak felhasználni. Ha tehát az általános iskolában egyetlen egyetemi végzettségű tanár van, akkor is oda kellett adni neki a 600 forintot Ennyi a keret személyenként a régi 501-es, a mai 3021—2025-ös kulcsszámra), ha teszem azt minden második óráját tartja csak meg tisztességesen, oktató-nevelőmunkája fabatkát sem ér. Szerencsére ilyen pedagógus nincs. ...de hamarabb jött A gyakorlat hozta ezeket a példákat. De ezek a gondok nem vonnak le semmit az alaprendelet jelentőségéből. Kollár Lajos összegezte a járás tantestületeiben szerzett tapasztalatokat: — Nagyon időszerű volt a pedagógusok és az oktatási intézmények gazdasági, adminisztratív és kisegítő dolgozóinak béremelése. Az is tény azonban, hogy az érintettek nem is gondolták: az új tanév első fizetési napján mór a megnövelt bér lesz a borítékban. Kétszer ad, aki gyorsan — illetve jelen esetben a vártnál hamarabb — ad. Ez a bér- intézkedés távlataiban értékelhető tulajdonképpen: háromévenkénti soros előbbrelépés megnövekedett összege, a túlóradíj megállapításának módosítása. a munkaviszonyban töltött évek száma szerint öt csoportot a korábbi hárommal szemben és így tovább. Valóban. Az oktatási miniszter és a munkaügyi miniszter szeptember elsején hatályba lépett együttes rendelete hosszabb távra megteremtette az anyagi elismerés lehetőségét mindazok számára, akik életüket a mindenkori felnövekvő nemzedék nevelésének szentelték. Bálint Ibolya i I
