Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
I9T7. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP kMiIop 5 Változik a termékösszetétel Azt gyártják, amit keresnek Lyuk a piros kárpiton Meddig lesz elegáns a dabasi Pelikán? Csendes hétköznap délelőtt a Pelikánban Bozsán Péter felvétele A pomázi Háziipari Termelő Szövetkezet ma már sokkal bonyolultabb, szakmai tudást igénylő termékeket gyárt, mint 25 évvel ezelőtt. Akkortájt a kivarrást, a csillámozást, a kesztyűkötést, a kendőszegést viszonylag kis szakértelemmel, némi gyakorlás után könnyen elsajátíthatták a bedolgozó asszonyok. Kapóra jött ez a lehetőség a kisgyermekes anyáknak, s az idősebbeknek, mivel egyéb közeli munkalehetőség nemigen kínálkozott. Időközben — a profilváltozások következtében — több részleg megszűnt, s helyükbe újabbak léptek. A fejlődés-, sei az asszonyok is lépést tartottak, az évek során a legtöbben szakmai képesítést is szereztek. — Milyen termékeket gyárt Néhány nap múlva, 14-én, születésnapot ünnepelhetnek a százalombattai DKV Hága László nevét viselő fiatal házasok szállójában. Három évvel ezelőtt költözhettek be az első lakók, s azóta már valamennyien szép, új saját otthonukban élhetnek. — Sok a fiatal férfidolgozó vállalatunknál — mondja Berczeli Imre munkásellátási osztály vezetője. — Többnyire érettségi után jöttek hozzánk, egy-két év múlva bevonultak katonának, majd leszerelve visszatértek, s rövidesen megházasodtak. Megtartásuk érdekében égető szükség volt valamiféle átmeneti lakásmegoldást biztosítani számukra. Üresedésre várva Kik juthatnak be a fiatal házasok szállójára? Erről is beszél Berczeli Imre. Kizárólag olyan dolgozók, akiknek üzemvezetőségük gazdasági és mozgalmi vezetői „garantálják”, hogy két éven belül lakást kapnak. (A korábbi egyéves időtartamról, figyelembe véve a város lakásépítési lehetőségeit, idén emelték két évre a szállón lakhatási időt.) Természetesen előnyt évez- nek a törzsgárdatagok, döntő szempontként veszik figyelembe, mióta dolgozik a vállalatnál a kérelmező. Lakások. Nem túlzás, azok. A _ szálló emeletén ugyanis előszobák és fürdőszobák is tartoznak a szobákhoz. Ám erről már magunk is meggyőződhetünk, amint Kovács Jó- zsefnéval, a központi gondokság dolgozójával bekopogtatunk néhány ajtón. Nagy segítség A hosszú hajú fiatalasz- szony. Hámori Gézáné, mentegetőzve csinál ülőhelyet, s ő maga gyorsan visszabújik a paplan alá. — Nemrégiben jöttem csak haza, betegállományban vagyok, feküdnöm kell — magyarázza. — Itt a szállóban az a szabály, hogy először minden házaspár a földszinten lakik, ott ugyanis csak 2gy-egy szoba van, s a mellékhelyiségek közösek. Amint tt az emeleten megürülnek a lakások, lentről költözhetnek !öl a lakók. Emelkedik a fizetési tarifa is: 180 forint he- yett most 220 forintot fize- ;ünk fejenként... Mit mondjak? Nagyon nagy segítség lékünk, fiatal házasoknak. íogy nem kell albérletben aknunk. Mi is próbáltuk 3ssze sem hasonlítható az tteni körülményekkel! Mialatt bepillatunk a für- lőszobába. elmeséli, hogy tavaly áprilisban házasodtak issze. mindketten műszerészeim dolgoztak az olaiváros- )an. Szinte várniuk sem kel- ett, szerencsésen bekerültek i szállóra, amint kérték. — Lehetséges, hogy mi már dén átvehetjük új lakásunk a szövetkezet? — kérdeztük Bán Antaltól, a Háziipari Termelő Szövetkezet elnökétől. — Nyolc üzemrészünk van. A kötődében bébi- és gyermekholmikat készítünk. A rugdalódzótól a sípulóverig minden megtalálható nálunk. Korszerű, könnyen tisztán tartható alapanyagokból gyártott praktikus fazonokra törekszünk. A konfekcióban és a vegyesrészlegben is ez a célunk. A gyermekkabátok, pelerinek, nadrágok, pizsamák, napozók tetszetősek. Az eltérés annyi, hogy mindösz- sze a vegyes részlegben maradék anyagokat dolgozunk fel. A szövődében törülközőket, abroszokat szövünk, a kendő- sál-sapka üzemrészben női kendőket, sálakat festünk, bébi főkötőket és sapkákat kulcsát — ragyog fel az arca, s pici szünet után pironkodva teszi hozzá: — Jó is lenne, mert kisbabát várok ... A fiatal házasok szállójában csak gyermektelenek kapnak szállást. Tudatják velük ezt a szerződés megkötésekor. Valamint azt is, amennyiben a meghatározott időn belül mégsem kapnak lakást, átadják helyüket másoknak. A folyosón ínycsiklandozó lecsóillat csapja meg orrunkat. akaratlanul is a konyha felé irányítjuk lépteinket. Az ízlésesen berendezett kis főzőhelyiségben ezúttal nem nagy a forgalom, gazda nélkül fortyog az étel a gáztűzhelyen. — Jaj, remélem; nemégett oda! — robban be egy fiatal- asszonyt, s a lábast félrekapva, megnyugodva, készséggel invitál saját „lakosztályukba”. Míg odaérünk, Kovácsnétól i tudom meg, hogy valameny- nyi szobában azonos a bútorzat. A piros kárpitozott fotelok, kihúzható rekamié, beépített szekrény, modern kis asztalka kellemes lakhatást biztosítanak. Annál is inkább, mert sehonnan sem hiányzik a szőnyeg, s az ablakokról a függönyök. Átmeneti állapotról lévén szó, már új életükre is készülnek a lakók. Szin- I te valamennyiük saját televíziójukat és hűtőgépüket használják, bár ezt tiltja a házirend. Albérlet után — Éjszakás vagyok a héten, ilyenkor nem sok kedvem van a rendcsináláshoz — mutat helyet egy széken Angyaláé Feiler Julianna. — Ahhoz is fáradt vagyok, hogy bementek ebédelni a vállalathoz. Inkább itthon „ütök össze” valami ennivalót. Megtudjuk, férje a Nehézipari Minisztériumban dolgozik, ő maga 1975-ben üzemmérnökként került a DKV- hoz. A gázfrakcionáló üzem jelenlegi műszakvezetője messziről, Pécsről sodródott az olajvárosba. No, nem egészen véletlenül. — Ügy éreztem, itt sok mindent tanulhatok, bővíthe- tem az iskolában szerzett ismereteimet. Tudom, nőnek nem nagyon való a nehézipar, a három műszak, de engem érdekel a szakmám, a munkám. Bevallja, a százhalombattai munkahely választásánál azért a lakáshoz jutás lehetősége is nagy súllyal esett latba. — Tudja, mit fizettünk egy pesti albérletért? — kérdi —. 1200 forintot havonta. Bár nekem, érzésem szerint, nehezebben sikerült kijárnom a lakáskérvényünk elfogadását, az elhelyezést a szállón. Mindegy, fő, hogy egyenesbe kerültünk és jövőre velünk is gyarapodik a város lakóinak száma. Dodó Györgyi varrunk. A kesztyűrészlegben különböző fajta (ujjatlan, két- ujjas, ötujjas) és méretes kesztyűket kötünk. A gépműhelyben az egyéni igényeket figyelembe vevő, kis sorozatú, korszerű fóliahegesztő gépeket gyártunk. Van még csomagolórészlegünk is, ahol műanyag tasakokat csinálunk és bércsomagolást is vállalunk. — Kik a legfőbb megrendelők? — A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat, a Népművészeti és Háziipari Vállalat, a győri, a szombathelyi, a miskolci RÖVIKÖT. A vásárlók pedig ezeknek a nagykereskedelmi vállalatoknak a boltjaiban találkozhatnak gyártmányainkkal. Alkotmányunk ünnepe tiszteletére a szövetkezet kiállítást rendezett termékeiből. A színpompás árubemutató óriási sikert aratott a látogatók körében. A vendégkönyv lapjain nagyon sokan azzal a kéréssel fordultak a szövetkezet vezetőihez, tegyék lehetővé, hogy Pomázon is vásárolhatók legyenek ezek az árucikkek. — Sajnos, ez lehetetlen — mondta Bán Antal —, nem feladatunk a kiskereskedelmi forgalmazás. Nyomozással kezdődött a közbiztonsági akció Érden. Egy orosz nyelvtanárt keresett a rendőrség, alkalmi tolmácsnak. Az őrsre betért két lengyel diáklány szavaiból ugyanis csak egyetlen szemmel is látható tényt lehetett megállapítani, azt, hogy „nye- ma pakk”. Lopás történt — sejtette mindenki. De a tömör nemzetközi bejelentés még egy ilyen mindennapos bűncselekménynél sem elegendő kiindulópont ... Kié a harmadik pohár? A kora délutáni előjáték mozgalmas órákat sejtetett. Fél négykor kekiszínű dzsip- pek és szirénás járőrautók egyszerre indultak el az érdi őrs elől, hogy azután percek alatt szétszóródjanak a budai járás útjain. Törökbálinton, amikor felbukkant a rendőrkocsi, egy vadonatúj Zsiguli vezetője tétovává válik. Kiszálláskor még idegesebb. Teleszájjal, szinte léggömböt duzzasztó erőlködéssel fújja a kis csövet, látszik, hogy először szondázzák. A rozsdás-sárga szín azonban egy árnyalattal sem változik. Más a baj. A jogosítvány maradt otthon. A rendőrök elhiszik, csak látni akarják az iratokat, s hazáig kísérik a Zsigulit. Csakhogy papír ott sincs. A sofőr jövő héten fog vizsgázni. A 200 forint helyszíni bírságot nem sokallja. A budaörsi „késdobáló” a főút mentén most a délutáni órákban inkább vendéglő, mint kocsma. Csak a bejáratnál roggyant meg három férfi. Az egyik már csont nélküli részeg — bármelyik pilanatban ösz- szecsukolhat. A két cimborát a „lerészegítés” szabálysértésére emlékezteti a járőr, de ők mindketten állítják, hogy a körtéri bor zsibbasztja társukat, itt már egy csepp szeszt sem hozott neki senki. A poharak száma a riz- Ünges kancsó mellett ellentmond ennek. El kell hagyniuk az ivót. Elefántos ingű fiú Villámellenőrzés a vonaton —Herceghalomtól Budaörsig Kevesen utaznak. Az egyik — Rossz kis kocsma volt, mit szépítgessük! — mondják a dabasiak arról a vendéglátóhelyről, amely augusztus 20-ra megújult, s felvette a Pelikán nevet, azét a Pelikánét, amely Dabas címerében szerepel. Nem takargatják, milyen volt ezelőtt ez a presszó, a dabasi ÁFÉSZ viszont már régen elhatározta, hogy megszépíti — és úgy is tett. A helyiségre nem lehet ráismerni, de éppen ez volt a szövetkezet szándéka. Egymillió forintba került. Nem lehet ráismerni A tágas helyiség egyik sarkában U-alakú bárpultot képeztek ki, s az alkóvos benyílókat faburkolattal látták el. A famunkákat az ÁFÉSZ saját. asztalosrészlege készítette. A hely kétségkívül elegáns. A kocsma-italbolt-étte- rem-eszpresszó együttesből az ízléses átépítéssel kiiktatták a kocsma- és italboltjelleget, és éppen ez volt a cél. Nem túlzás azt mondani, hogy küldetést teljesít az a vállalat, vagy szövetkezet, amely ilyen, a kulturált magatartást előíró vendéglátó- helyet ajándékoz városnak, vagy községnek, olyan heülés mélyére húzódva elefántmintás ingű, vékony fiú ül. Tizenhárom éves és a nagybátyjához megy Pécelre. H. Sándornak mondja magát. Halkan, de folyamatosan beszél. A „ne hazudj”-ra se retten meg, csak egy ideig csendben marad. — Na jól van — adja föl végül —, tizenöt éves vagyok, P. Zoltánnak hívnak. A személyimet otthon felejtettem ... A beszélgetés Budaörsön, a rendőrségen folytatódik tovább. A fiú kinyögi, elcsent apjától 56 forintot, abból vett jegyet, kolbászt 3,40-ért és öt kiflit. — Miért szöktél el? — Azért, mert mindig olyan rosszul beszél anyu... és sokszor megüt. — És? Még valamit csináltál... — Azt mondták, szólnak a rendőrségnek. — Miért mondták? — Elvittem egy Rigát. — Loptad? — A szomszéd bácsié, ott volt a kertben, mert ő elutazott. — És hova tetted? Biztosan összetört egy árokban. — Nem, visszavittem. Csak a kérdésekre válaszol. Magától nem mond el semmit. Azt sem, hogy négy nap múlva lenne a pótvizsgája számtanból. És azt sem, hogy nem ez az első szökése. Szökés vagy menekülés? — ezt sokszor a rendőrök sem tudják megállapítani. Monológ a kocsiban: — Kis emberroncsok ezek a gyerekek. Januárban késő éjszaka egy telefonfülkében találtunk meg lekuporodva egy kislányt. Ott remegett és nem akart hazamenni, pedig nagyon hideg vplt. havazott... Fájdalmak és cirkuszok A budai dombok között ke- resztül-kasul cikázik a kocsi. A Törökugratónak és a biatorbágyi viaduktnak csak a kontúrjait sejtetik az éjszakai fények. Az utakon csekély a forgalom, a vikendházak környéke csendes. Egyszercsak az URH-adóve- vő sípolva ismétli, baleset történt Törökbálinton. Irány a falu! A tűzoltóraktár felé mutatnak az emberek. A Kolyet, ahol nincs szükség arra, hogy kiírják, hogy a „padi- lóra köpni tilos”, hiszen a vendég még a lábát is vigyázva teszi a fényesre lakkozott parkettára. Negyven négyzetméterrel lett nagyobb a Pelikán a régi „kurta kocsmánál”, s mindez alig öt hónap alatt ment végbe. Az egyik kisebb benyílót piros kárpitozott foteszorú utcában már látni, mi történt. Egy motorkerékpár kiegyenesítette a kanyart. A két motoros fiú közül az egyiket véres fejjel, koponyatörés- sel, a másikat gerinczúzódá- sokkal viszi el az ambulan- ciás kocsi. A rendőrök csak egy bukósisakot találnak az eldőlt 250-es MZ mellett. Törökbálinton ma különben is nagy a nyüzsgés. Mutatványosok vannak a községben. A ringlispiltől és a céllövöldés bódétól a zene elhallatszik a baleset helyszínéig, lehet, hogy az érdi motorosok is oda indultak. És még jönnének mások is. — Apukám, egy picikét ittam. De azért elmegyünk a cirkuszba, ugye? Hallod a muzsikát? — mondogatja él- csukló hangon egy nő. férje hiába próbálja csendesíteni. Egyre csak a cirkuszba kívánkozik. Az erélyesebb felszólítás sem használ, nem akarja igazolni magát a rendőrnek. — Ismer itt engem mindenki. Arra vannak a libák, ott lakom én is. Hogy ismerik, az igaz. A fiatal göndörhajú vendéglős panaszkodik, minden este részegen idejönnek és nem tudja őket kitenni. Most a rendőrök elviszik a nőt, cirkusz helyett haza. Otthon igazoltatják, maid feljegyzés készül a hangoskodó nőről, akire Törökbálint minden vendéglátóipari egységében panaszkodnak. Pakkot lopó gavallérok S ez egyben az utolsó intézkedés. Az akcióból már csak néhány perc van hátra, amikor a rendőrök megérkeznek Érdre. A rendőrséget éppen most hagyja el az orosz nyelvtanár. segítségével a lengyel lányok aránylag használható személyleírást tudtak adni pakkot lopó gavallérjaikról. Már az akció értékeléséhez készülődnek az őrsön, amikor a hétköznapi - rutinellenőrzést belügyminisztériumi parancs hosszabbítja meg. Egy alig néhány órája történt bűn- cselekmény tetteseinek kézre- kerítésére „visszavonásig” folytatódik az akció. De ez már egy másik történet. Babus Endre lekkel rendezték be, az éttermi és a presszórészt ugyancsak piros, kárpitozott székekkel. Külön helyük van a dohányosoknak és a nemdohányzóknak. Az egész házba bevezették a központi fűtést és öltözőket alakítottak ki a személyzetnek. A konyhából nyílik a kerthelyiség, de már csak ez van a szabadban, mert az udvarban lévő illemhelyet is megszüntették. Minden asztalon váza, a vázában virágok. Százhúszon tudnak leülni egyszerre. A konyhát is megnövelték, a felszerelését korszerűsítették, újabban külön van a fehér és a fekete mosogató. A község lakói — főleg dolgozói — közül háromszázan fizetnek elő itt naponta ebédet, de vacsorázni is lehet. A konyhában — szükség szerint — 300—600 adag ételt tudnak naponta készíteni. Az üdítő italokat és a borokat a bárpultba kádszerűen süllyesztett tartályokban hűtik, 12—15 fokra. A hűtésnek és az ésszerű helykihasználásnak ezt a módját Krei- csi László, az ÁFÉSZ beruházási osztályvezetője tervezte, s az ÁFÉSZ tmk-mű- helye készítette el. Jól érzi magát a vendég Kállai Antal, a Pelikán üzletvezetője mondja: — Szombaton és vasárnap, az első két hétvégi napon telt ház volt nálunk. A vendégek nagyon jól érzik itt magukat. A járásban nincs még egy ilyen kellemes vendéglátóhely. Nem túlzás: a Pelikán olyan, mintha első osztályú lenne, de mi harmad- osztályú árakat számítunk fel. Nem az volt a célunk, hogy a hasznot növeljük. A forgalmi tervünk havi 450 ezer forint, de úgy látjuk, meglesz az 500—600 ezer. Nemsokára zenekarunk is lesz, naponta fél négytől fél tízig játszanak; akkor zárunk. Csapolt sört nem szolgálunk ki, ezzel is a színvonalat akarjuk óvni. Dabason ez az első olyan szórakozóhely, amely a legkényesebb ízlésnek is megfelel és szeretnénk, ha ilyen is maradna. Még egy apró kiegészítés van hátra: a mosdóba elektromos kézszárítót szerelünk fel. Arra is ügyelünk, hogy mindig legyen szappan. Az üzletvezető aggodalma De tegyük hozzá, mint ahogy az üzletvezető is hozzátette: egyelőre! Mert a mosdóban valóban találunk szappant is, meg törülközőt is, de találtunk egy fekete lyukat is — az egyik szép piros fotel kárpitján. Az egyik kedves vendég itt nyomta el a cigarettáját. Ezért mondta Kállai Antal, hogv attól félnek, hogy ez a vendéglátóhely többet nyújt annál, mint amennyit a közönség egy része értékelni tud A vendégeken áll, hogy bebizonyítsák az ellenkezőiét! H.E. Fiatal házasok szállója Százhalombattán A szükség teremtette „Arra lakom, amerre a libák..." Országúton - kocsmában - vasúton Rendőrdzsippel az éjszakában t á
