Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-27 / 227. szám
■ 4 1977. SZEPTEMBER 27., KEDD Egy intézet; nyitott kapukkal VÁCOTT KÖZÖSSÉG NEVETI A KÖZÖSSÉGET A csend semmi. És a csend tűri legjobban' a jelzőket. Feszült, halotti, viharelőtti, döbbent, üvöltő, idegtépő, agyszaggató és van süket csend és van néma. Olyan csend is, amely megbúvik a dobhártyák mögött, szívósan útját állja a világ befogadásának, gáncsot vet. a szónak is. Beszélnek és jelelnek A hangzavar minden képzeletet felülmúl: több gyerek csataüvöltésre ragadtatja magát, cikáznak a nebulók, néha artikulátlan kiabálással hívogatva, vagy fenyegetve egymást. A nagyobbak komolykodó beszélgetéssel sétálnak az apróságok között. A téma itt is a foci, egy lány a hetedikből, esetleg a vasárnap délután látott film. Ugyanúgy, mint az ország bármelyik iskolájában. Csak itt több a gesztikulálás, a szavakat támogató mozdulat, pontosabban miközben beszélnek, jelelnek is (jeleket mutatnak.) Tudják, hogy a nehezen artikulált szavakat nem hallja a társuk, mint ahogy nem hallják ők sem. Figyelik egymás száját, beszélnek és jelelnek, hogy közöljéik gondolataikat, érzelmeiket, mert csaknem ugyanúgy élik át a körülöttük lévő valóságot, mint az országban bármelyik iskolás. — Mi okozza a siketséget? — Tekintsünk el a felnőtt korban elszenvedett sérülésektől — válaszol Biró Géza, a siketek váci intézetének általános igazgatóhelyettese. — Maradjunk a gyerekeknél. Két nagy csoportot kell elkülönítenünk: egyikbe a veleszületett, öröklött siketek tartoznak, ezeknél többnyire semmiféle hallómező sem állapítható meg. Általában az utódaik is siketen születnek. A genetikai örökléstan szerint 70 százalékos valószínűséggel. — Létezik nem öröklött, de veleszületett siketség is? — Sajnos, igen, és nem kevés. Ezekben az esetekben általában kimutatható, hogy édesanyjuk sok és erős gyógyszert szedett a terhesség alatt. Tudományosan még nem bizonyított, de valószínűleg az orvosi felügyelet nélkül szedett fogamzásgátló tablettáknak is lehet halláskárosító hatásuk. — Ön is igazolta: — hiszen 28 éve dolgozik a váci intézetben —, hogy fokozatosan növekszik a siket gyerekek száma. Mi lehet ennek az oka? — Az orvostudomány haladásának egy bizonyos vonatkozása. Korábban a többszörösen. sérült gyerekeket nem tudták megmenteni, ma már szerencsére ezeket is életben tartják. így tehát csak relatívan beszélhetünk a siketek számának növekedéséről. A váci intézetben a legmélyebben felbolygató élményt az óvoda adja. De nem ám különlegességével, hanem éppen azzal, hogy képtelenség a gyerekek reagálásaiban bármiféle különbséget felfedezni. Zörögnek, csörömpölnek, utánzó, mimikus játékokat találnak ki, sikítva követelőznek és az idegen láttán eldugják fejüket a dadus szoknyaráncaiba. Olvasó óvodás? Tamás nem békült meg velem. Nagy, kék szemei megteltek könnyel. Mit érzett? — nem lehet pontosan megfogalmazni, de azt tudta, hogy egy kiváncsi idegen miatt produkálnia kell. Pedig Rudolf Ferencire óvónő, az alig huszonéves asszonyok anyás melegségével biztatta. És Tomi nekem megfejthetetlen csoda marad: olvasni nem tud, de a leírt szavak képét szinte tévesztés nélkül felismeri. A gyerek és az óvónő leült a tükör elé. A négyéves apróság belefeledkezve babrálta az egyéni hallásjavító készüléket. Fején fülhallgató, előtte cédulák: Zsuzsi, István, Tamás, Péter. — Hogy hívnak kisfiam? — hangzott a kérdés. A gyerek vizsgálgatta a cédulákat. aztán kitette jobbról az elsőt: Tamás. Közben hallhatóvá vált két szótag, egy rövid és egy hosszú. Tamás tudta, hogy kimondta a nevét. Dehogyis érthetően, de ritmusa, megközelítő artikulációja volt a névnek. Aztán már biztonsággal tette a labda képe mellé a labda feliratot és az autóra az autót, a kést eltévesztette, merev lett és zárkózott. Az óvónő szemben ült vele, felmutatott egy táblácskát és mondta isafeliratot: Állj fel! Tamás azonnal felállt és imételte a két szótag hasonalakját. Ülj le! — utasította a tábla. Tamás leült. Fuss! Az aprócska ember valószínűleg nem értette- hogy mineik Állt. Hüvelykujját a szájába vette és nem mozdult. — Butus vagy — simogatta a szőke fejét az óvónő, és Tamás a szemében eltört mécsest a fiatalasszony vállába, hajába dugta: ősi félveszerető gyermekmozdulat. — Néhány éve kísérletezünk ezzel az anyanyelvi visszatükröző módszerrel — magyarázza Rudolfné. — A gyerek nem ismeri a betűket, de fokozatosan megszokja, hogy a konkrét tárgyakhoz milyen kép kapcsolódik, aztán, hogy a képhez milyen, mindenki által érthető vonalak — szókép — csatlakozik. A hallásjavító készülék magas rezgésszáma ritmust, zörejt közvetít a gyerek fülébe. Ezt nem érti, de képes az érzékelt minimális zörejt leutánozni és — idézőjelben — kimondani. Koszorúznak Tamás bizonnyal megtanul beszélni, mint megannyi társa, akiknek dobhártyáján túl, a csend uralkodik. S talán húsz év múlva is ott lesz a váci intézet udvarán szeptember 24-én. Virágot tesz majd Chá- zár András szobra alá, tiszteleg az előtt az ember előtt, aki 175 éve megalapította a siketek váci otthonát, aki világvi- szonylagban is úttörőként rögzítette a siketnéma oktatás alapjait Szombaton délelőtt a váci intézet általános iskolájának, szakmunkásképzőjének és nevelőotthonának, valamint óvodájának 200 növendéke és 121 dolgozója megkoszorúzta Cházár András szobrát. S kd tudja megszámlálni, hányán jöttek- a régi és a nemrég végzett növendékek közül, hogy lélekben azoknak mondjanak köszönetét, akik mellettük mentek a sorban, akik beszélni, írni, számolni és a szakmára tanították őket. A váci intézetet miniszteri rendelet emelte általános iskolai rangra. A képzés tíz év. Az általános iskola nyolc éve előtt két előkészítő évfolyamon vesznek részt a gyerekek. Az óvodában elsajátított verbális beszédkészség után az előkészítőn többségük megtanul érthetően beszélni, s megismerkednek olyan fogalmakkal, amelyek a halláskárosodás miatt pici korban nem alakulnak ki. Hogy példát is említsünk: az időrendiség, a formák és a színek egyeztetése. Ezután már úgy kezdik meg az iskolát, mint az átlagos képességű gyerek. A számok és az ENSZ Lehetnek, akik valami áljó- ságcs megkülönböztetésből a siket gyerekekkel szembeni en- I gedékenységet vélik felfedezni a bizonyítványok mögött. De statisztikák bizonyítják: a váci intézetben sokkal magasabb az osztályismétlésre utasító buliások száma az országos átlagnál. A gyerekek jelentős része 17—18 évesen végzi el a nyolcadik osztályt, s gyakori a 21 évesen szakmunkásbizonyítványt szerző fiatal. Persze a bukásnak itt más az értéke: ha a gyerekek fonetikailag — szörnyű kifejezés — kommunikációsán nem érik el a kívánt szintet, akkor sem igen kapnak végbizonyítványt, ha informatív — ez van ! — tudásuk el is éri a minimális követelményt. VIII. A-ban számtanóra. Tananyag: a százalékszámítás jelölése. Nincs hallókészülék- nincs szemléltető mankó. Gulyás Sára tanárnő a leghétköznapibb szóhasználattal és artikulációval magvarázza az anyagot: 26 542-nek a tíz száti^ed-észe. húsz százaléka, az ötödrésze. Szólítja a tanulókait: Vendel, Mari, Sándor. Nem mindig hibátlanok a válaszok. Látom a tanárnőt is zavarja a vendég. Végül mindig megszületik a kifogástalan válasz. Különös iskola: a tanulók közbeszólnak, reflexsze- rűen mondják a jó-ro66z megoldást. Nem zavarják egymást. Senki se hallja csak a tanárnő. Táblára kerül a házi feladat is. Csöngetnek. Senki sem mozdul. Nincs történés, bár Sándornak gyanús az idő múlása: újra és újra az órájára pillant. S végre — de jó kamasz korunkat felidézni — a tanárnő keze kolomprázást jelez. Felbolydulna a méhkas. De egy pillanat... Különóra. A számok helyére négy nagybetű kerül: ENSZ — lőnek mi jut az eszébe? Világ- szövetség. Mi van ma (IX. 20.) az ENSZ-ben? Különleges tanácskozás (rendkívüli közgyűlés). Miről? A háború ellen. Mi az a neutronbomba? A házak megmaradnak, de az emberek meghalnak tőle. Van-e most háború Vietnamban? Afrikában van. Mi történt a közelmúltban az NSZK-ban? Átszökött egy oiasz fasiszta. Elraboltak egy gyárost. Óraközi szünet. A hangzavar minden képzeletet felülmúl. Az iskola és a nevelőotthon közötti sportpályán kosárlabdáznak azok, akiknek már nincs ma több órájuk. A felügyelő tanárnőt átjátsszék a langaléta kamaszok, összenevetnek. Az egyik fiú szándékosan odadobja a labdát a tanár néninek, utána is néz, amint elszalad mellette. Ismerős a VIII. A-ból: Ta- masoczky Ildikó. — Hol lakik? — Itt az intézetben... ja, ja... Cegléden a mamáékkal. — Hány éves? — Tizenhat múltam. Suli után varrónő leszek, aztán Ceglédre a Május 1-be megyek. Testvérem? Még kettő. Ott járnak iskolába Cegléden. Viszontlátásra! Gerendák, hallgatók, diplomák A kollégium, azaz a nevelőotthon folyosói és minden szobája comövastagságnyi gerendákkal van alátámasztva. — Alig várjuk már, hogy megkezdjék a tatarozást — muat a papírral bevont gerendákra Biró Géza igazgatóhelyettes. — Fontos ez, de jelenleg fontosabbnak érezzük azokat a változásokat, amelyek az intézet falai között az elmúlt években végbementek. Gyökereiben megváltozott az intézeti rend. Ma már a tanulók életrendje egyre inkább hasonlít a családban élő gyerekek mindennapjaihoz. A napirendet megőriztük csak emberibbé tettük: a hétfő a mozgalmi munkáé, kedden a .szakköri foglalkozásokat tartjuk, czeídán és vasárnap két óra kimenőt kapnak a gyerekek, hogy a valóságos élettel a maguk élményei alapján ismerkedjenek, csütörtökön és pénteken az intézet falai között szervezünk programokat. Hét végén haza mehetnek a gyerekeit családjukhoz. Mindez óriási változást jelent: korábban itt minden szinte parancsszóra történt. Most az új koncepció szerint nyitottá tettük az intézetet, a gyerekek kijárnak a városba és szocialista brigádokat fogadunk, akik sok segítséget nyújtanak az intézet gazdagodásához, a gyerekek munkáraneveléséhez. Az 1902-ben épült ódon intézet falai között friss szellők fújdogálnak. dere Géza igazgató örömmel sorolta: a tantestület 49 pedagógusa közül csaknem 30 fiatal, s a húszon évesek (22—25) száma is mintegy 20. Fokozatosan sikerül elérni a nagy pedagógiai álmot, hogy közösség nevelje a közösséget, hogy a tantestület egységes, emberileg is erős kollektívája dolgozzon a 6iket gyerekek között nehezen kialakítható emberi kapcsolatok létrejöttéért. A nevelési és oktatási módszerek korszerűsítésének biztosítéka, hogy az intézetben dolgozó egyre több gyógypedagógus szerez tanári diplomát. Kriszt György Művészeti hetek Budapesten Hétfőn az Erkel Színházban a Magyar Állami Hangversenyzenekar Bartók-estjével megkezdődött a budapesti művészeti hetek október 26-ig tartó rendezvénysorozata. A megnyitó koncerten Far- kasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese mondott ünnepi köszöntőt. Fővárosunk az egy hónapig tartó rendezvénysorozat idején több mint 80 zenei, színház-, film-, és képzőművészeti programot kínál a művészetkedvelő közönségnek. Emlékezés a 100%-ra Tudományos ülés a Párttörténeti Intézetben ötven évvel ezelőtt jelent meg a 100% című kommunista irodalmi-politikai folyóirat. Az évforduló alkalmából az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum hétfőn tudományos emlékülést rendezett a Párttörténeti Intézetben. Vitaindítót tartott Illés László irodalomtörténész, az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa, majd történészek, irodalmárok méltatták a 100% című folyóirat szerepét a marxista—leninista gondolat terjesztésében, a szocialista irodalom és művészet népszerűsítésében. Felszólalt Tamás Aladár író, a folyóirat egykori i szerkesztője is. ★ i A Petőfi Irodalmi Muzeum- l ban hétfőn emlékkiállítás i nyílt a kulturális világnézeti j szemle megjelenésének 50. I évfordulója alkalmából. TV-FIGYELŐ Elszakadás. Van a pszichológiának egy leválás vagy elszakadás névvel jelzett fogalma, amely a felnőtt gyermekeknek a szüleiktől való különválását jelzi. Eddig úgy tudtuk, hogy ez a kisebb, nagyobb lelki sérülésekkel járó folyamat csak az anyákat, apákat, illetőleg leányaikat, fiaikat viseli meg — a vasárnap esti Hét azonban arra döbbentette rá» a nézőket, hogy elszakadni egy intézménytől sem könnyű. Különösen akkor, ha egy olyan otthonról van szó, amelyben hároméves koruktól nagykorúságuk eléréséig élnek. Itt, Pest megyében, a fóti gyermekvárosban készített riportot erről a megrázkódtatásról Szegváry Katalin, azzal a bevallott céllal, hogy a közös otthontól búcsúzókon segítsen: cselekvésre riassza a cselekvésben illetékeseket. Mert — s ezt aligha vitatja a képsor egyetlen nézője sem — nem lehet a kapun kívülre tenni csak úgy, egyszál táskával, szinte fillér nélkül azokat, akiknek másfél évtizeden át anyjuk, apjuk helyett egy intézmény alkalmazottjai fogták a kezét. Még akkor sem, ha a búcsúzkodók zsebében munkavállalásra jogosító szakmunkás-bizonyítvány vagy a sikeres érettségi kartonja lapul. Kemenesi Tivadar, a gyermekváros igazgatóhelyettese statisztikával igazolta, hogy milyen nagy szükség lenne erre a jelenleg csak óhajtott intézményes utánnyúlásra. Kimutatása szerint az elmúlt három évben 185 városlakó vett búcsút Főttől, de közülük mindössze 46-an kerültek vissza szüleikhez. A többiek? Kétféle kvártély közül választhattak: vagy elmentek albérlőnek súlyos százakért, vagy beköltöztek egy munkás- szállás otthonnak nem mindig nevezhető hálótermébe. Saját lakás? Ezeknek is, azoknak is szinte elérhetetlen álom. Súlyos a gond, ám — hallhattuk — mégis van rá megoldás. Igaz, nem idehaza, hanem az NDK-ban vezették be azt a dicséretes gyakorlatot, hogy végső vizsgáik letétele után állami lakást kapnak a gondozottak. S ha a kulcsátadás netalán késne, addig továbbra is intézetükből járnak dolgozni. Ilyesmi lenne jó. nálunk is! Vagy ha ekkora áldozatra nem futná, akkor legalább azt az ifjúsági házat kellene valamiképp felépíteni, amit ugyanott. Foton terveznek. Azt az épületet, ahol átmeneti otthon várná a gyermekváros volt lakóit. Hátha majd e riasztó, fölkavaró, a nem érdekeltet is érdekeltté tévő tv-riport után... Labda. Félkész cirkusznak nevezték el készítői pályakezdő színészeink szombat esti bohóckodását. Szerénykedtek: cirkusz volt ez a javából. Leginkább a csinálatlanság tetszett benne; az a kamaszos — hogy azt ne mondjuk, gyermeki — őszinteség, ahogyan ezek a jó kedvű és dalban, mozgásban, szövegmondásban igen-igen jól képzett ifjú teátristák a nézők kedvét keresték. Itt nem volt manír, bevált fogások görcsös ismételgetése, hanem játékot láthattunk, élvezhettünk végig. Belepillantva a poént Poénra halmozó szöveg szerzőinek listájába, többek között Rom- hányi József és Szilágyi György nevén akad meg a szemünk. Az ügyes szerkeszt. — Szilágyi András — még a humorgyártásnak az ilyen nagyágyúit is meg tudta nyerni ehhez a kissé kockázatos vállalkozáshoz. Akácz László Könyvkidllítíis A szovjet könyv ünnepi he- I tének fővárosi megnyitójaként november 4-én a Szovjetunió könyvkiadását reprezentáló, mintegy 2 ezer kötetes kiállítás nyílik — a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése rendezésében — a Munkásmozgalmi Múzeumban. A kiállításon többi között a klasszikus és a mai szovjet szépirodalom köteteivel, a Nagy Októberi Szocialista 'Forradalom 60. évfordulójára' megielént kiadványokkal ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállítás idején mindennap vetélkedőt tartanak a szovjet irodalomról, népszerű előadóművészek közreműködésével. A fejtörő résztvevői könyvutalványt nyerhetnek. KÉPES TÖRTÉNELEM FIATALOKNAK Oknyomozás az első világháborúról A kutatóknak sohasem ! könnyű a saját területükről . hétköznapi, egyszerű, mindenki számára érthető nyelven beszélniük. Különösen nehéz, ha a fiatalabbakhoz szólnak, akiknél még kevés ismerethez, tényanyaghoz kötődik a mondanivaló. Ez esetben annál vonzóbb, hogy érdeklődéssel fordulnak minden új felé, akár valami érdekesebb technikai fölfedezés, akár a történelem egy-egy eseménye legyen is az. Ezt a szimpatikus nyitottságot aknázza ki a Móra Könyvkiadó Képes történelem sorozata. Bármely korszakról szóljon, sohasem marad meg a fölszíni rétegek bemutatásánál, hanem egyúttal a mélyebb összefüggéseket világítja meg. A szerzők, akik többnyire jeles történészek, következtetéseiket. okfejtésüket nemcsak logikus érvekkel bizonyítják, hanem gazdag képanyaggal, dokumentummásolatokkal adnak hitelt. Ez a módszere Gondos Ernőnek is, aki az első világháborúról szóló, legújabb kötet szerzője. Krimi izgalmával bontja ki az események okait, előzményeit, boncolgatja következményeit. Az olvasó észrevétlenül, vele együtt jön rá a társadalmi, politikai összefüggésekre, logikai igazságokra. A fiatal olvasók közül jó né- hányan bizonyára már hallották nagyszüleik elbeszéléseit ezekről az eseményekről, amelyekhez most megismerkedhetnek a pontos tényekkel, adatokkal, a hátterükkel. Maguk veszik észre mindezekből a i legfontosabb tanulságokat. Az olvasás során egyre világosabbá válik számukra is, hogy valamely történelmi .esemény — így az első világháború kitörése — sem vezethető vissza csupán egyetlen indítékra. A korabeli gazdásági, politikai, társadalmi viszonyok bonyolult szövevényén keresztül megláthatjuk, mennyire törvényszerű volt az út a háborúig. Amiről a polgári történészek közvetlen okként szólnak — Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása —, valójában csak ürügyként szolgált. A szerző rávezet, hogy egészen a múlt század végéig kell visszakanyarodnunk, ha igazán meg akarjuk érteni, az 1914-ben történteket. így a nyomozás során megismerkedhetnek az olvasók olyan fogalmakkal, mint az egyenlőtlen fejlődés, az imperializmus ismérvei, szó esik a monopóliumok kialakulásáról. Jellegzetes arcképet rajzol néhány huszadik század eleji háborús országról, például Franciaországról, a császári Németországról, az Egyesült Államokról, a cári birodalomról. Előnyös a kötet szerkezete is, amely nem önmagában taglalja a háború előzményeit, hanem szót ejt például a különböző művészeti irányzatokról, amelyek ugyancsak részét jelentik a történelemnek, együtt változnak, fejlődnek vele. Egy- egy korabeli festmény, épület sokszor valóban töboei mondhat az akkori viszonyokról, jelenségekről, mint akármilyen más tanulmány. Persze csak | úgy, ha értünk ezen a nyelven. I Gondos Ernő ehhez ad segítsé- i get az ifjú érdeklődőknek. El- ! fogulatlan, sokoldalú kritikát I nyújt az akár művészettör- j téneti kalauzként fölfogható ' elemzésében. I Magának a háborúnak a me- j netét vizsgálva sem feledkezik i meg az olvasói életkorának i megfelelő kalandszomjról. Iz- I gaimasan, mégis tudományos 1 alapossággal ír minden apró mozzanatról. Megismertet c legújabb kutatások eredményeivel, más történészek véleményével. így figyelmeztet az egysíkú látásmód veszélyére és hozzásegít, hogy megszokjunk különböző jelenségeket párhuzamosan vizsgálni. A kötetet olvasva kileshetjük a történelem módszereinek műhelytitkait. A sorozatnak ez az új tagja valószínűleg ezért is lesz a korábbiakhoz hasonlóan, sokat forgatott könyv a történelem iránt érdeklődők kezében az iskolák, szakkörök könyvtárában. Néhány éve a kötetek mellékleteként külön kis füzet jelenik meg, amely tartalmazza a legfontosabb képeket. Ez jól fölhasználható mini kiállítások. | iskolai tablók, faliújságok készítéséhez. Külön említésre méltó az ezúttal is szép nyomdai kiállítás (Athenaeum), és a tetszetős képszerkesztés (Diósi Katalin munkája), aminthogy a szép külsőt már a korábbi köteteknél is megszoktuk és megszerettük. L. I. 4 i
