Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

1977. SZEPTEMBER 27., KEDD S w 4$? v sc/ímav Alsónémedi Már teljesítették - elsők lettek Már augusztus végére telje­sí tette a jubileumi munkaver­seny keretében tett vállalását az Alsónémedi és Vidéke Ta­karékszövetkezet. A betétállomány növeléséből egész évi tervük 10,5 millió fo­rint volt. Ennek az összegnek 5 százalékos túlteljesítésére tették felajánlásukat. Augusz­tus 31-ig 11,2 millió forinttal nőtt az elhelyezett betétek ösz- szege, s így a teljes betétállo­mány elérte a 86,4 millió fo­rintot. Pest megye takarékszö­vetkezetei közül ezzel az elő­kelő első helyre kerültek. Az engedélyezett kölcsönke­retet a tagság — 16,6 millió forintot — jól használja. A háztáji kistermelés fejlesztésé­re például 5,2 millió forintot utaltak ki. Ez a takarékszövet­kezet fizeti ki megbízásból a tejet Alsónémedi és Bugyi község tejtermelőinek, havonta 200 ezer forint értékben. Részt vállaltak a közműve­lődés fellendítésében is, oly módon, hogy övéké a bizomá­nyosi könyvterjesztés. A köz­pontban és a kirendeltségeken az év első nyolc hónapjában 60 ezer forint értékű könyv talált vevőre. Cement és timföld készül a pernyéből Az ipar fokozódó energia­igénye, valamint a nyers­anyag drágulása világszerte arra ösztönzi a szakembere­ket, hogy értékesebb termé­keket állítsanak elő a rendel­kezésre álló nyersanyagból. Az ezzel kapcsolatos új lehe­tőségek, elsősorban a barna­szén és a kőolaj több irányú hasznosítása volt a témája a IX. országos műszaki vándor­gyűlésnek, amit hétfőn Tatán rendezett a TIT. Dr. Kapolyi László nehézipari miniszter- helyettes többek között is­mertette, hogy a magyar ku­tatók a KGST több tagálla­mának szakembereivel közö­sen dolgoznak a barnaszén több irányú hasznosításán. Nagy érdeklődést váltott ki a vándorgyűlésen a Tata­bányai Szénbányák szakem­berei által kidolgozott és is­mertetett új eljárás, amely­nek alkalmazásával a barna­szén hamujából, a pernyéből nyernek értékes alapanya­got. Kutatásaik bebizonyí­tották: az erőművekben a szén eltüzelése után fennma­radó pernye nagy mennyi­ségben tartalmaz alumínium- és szilíciumoxidot, s így a pernyéből — mészkő hozzá­adásával — cementet és tim­földet lehet gyártani. A szak­emberek új üzem létesítését javasolják, amelyben külön­leges eljárással a pernyéből évente 40 000 tonna timföldet és 400 000 tonna cementet ál­líthatnak elő. Módszerük nagy feltűnést keltett a KGST-tagállamokban, és újab­ban a szovjet szakemberek is bekapcsolódtak a ma még ipari hulladékként kezelt per­nye további hasznosításának kutatásaiba. Brigádok többletvállalása A megújhodás: erőpróba Diósdi kalandozások gyári múltban, jövőben A' laikus számára nem észre­vehető különbség, hogy egy csapágyban eggyel több görgő van-e vagy sem. A szakember­nek azonban ez sokat mond: ha több a görgő, hosszabb a csapágy élettartama, nagyobb a teherbírása. Az MGM diósdi gyárában a rekonstrukciónak egyik eredményeként ilyen tö­kéletesített konstrukciójú al­katrészek készülnek majd. Tájkép csata közben A szakszervezeti bizottság titkárával, Szeibert Lászlóval járjuk a gyárat. Bár ez a séta inkább akadályversenyre em­lékeztet, homokbuckákon gá­zolunk át és gödröket kerülge­tünk. De a feltúrt udvar kö­zepén már biztatóan nyújtózik két ragyogóan új épület. A na­gyobbik ötezer négyzetméteres csarnokba nemrég költöztek be a Szovjetunióból, az NSZK-ból, az NDK-ból és a Svédország­ból érkezett gépek, mit gépelt, inkább sokat tudó munkatár­sak! Az ember ezeket csak né­hány gomb nyomásával utasít­ja, s máris teszik a dolgukat. — Most már talán túljutot­tunk a nehezén — jegyzi meg Szeibert László —, hiszen las­san kibontakozik a gyár jöven- dőbeni képe. A egymilliárd forintba kerü­lő rekonstrukció három éve kezdődött. Három év mind ne­hezebb munkakörülmények között, egyre húzódó határ­időkkel, bizony igénybe veszi az emberek teherbíró képes­ségét. Az Állami Tervbizottság pedig úgy hagyta jóvá az egy­éves határidő-módosításit — mely szerint ez év vége he­lyett a jövő esztendőben feje­ződik be a gyár megújhodása —, ha a tervet teljesítik. Azt a tervet, ami már az új berende­zésekre, jobb munkakörülmé­nyekre számítva készült. A plusz görgőd Vajon az embereknél mi az a többlet alkatrész, amitől te­herbíróbbá válnak? — jut eszembe a csapágyakról hal­lott magyarázat után. Mert itt nagy kitartásra volt és van szükségük, hogy megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. — Nagy figyelmet fordítot­tunk arra, hogy rekonstruk­cióval az emberek élet- és munlcakörülményei is jelentő­sen javuljanak — válaszol a kimondatlan kérdésre Szeibert László. — A szakszervezet képviselői a tanulmánytervek elkészítésétől a folyamat min­den fázisában részt vettek. Külön súlyt helyeztünk a szo­ciális létesítmények tervezésé­re és a munkavédelemre. Jö­vőre — kezdeményezésünkre munkáslakás-akcióba is bele­kezd a vállalat, egv 72 lakásos lakótelepet énítürk majd. A "'’árban már elkészült az új ’"önyvtár és olvaeószoba, rövi­desen mesnvPnak a korszerű orvosi rendelők is. — A rekonstrukció során Import helyett hazai Dekorpapír a bútorgyártáshoz A Fűzfői Papírgyár szak­emberei saját receptúra alap­ján megkezdték az úgyneve­zett dekorpapír gyártását, amely a bútoripar keresett anyaga. Ez ugyanis az egyik alapanyaga a faforgács borító­lemezeknek. természetesen nem önmagában, hanem kü­lönböző műanyagokkal kezel­ve. Ezt a papírféleséget ed­dig importból szerezték be a bútorgyárak. Az első szállít­mányt — a sikeres kísérletek után — már útnak indították a szombathelyi faforgács le­mezgyárba. A tervek szerint a következő esztendőkben évi 4—500 tonnányi bútor­ipari dekorpapírt állít majd elő a Fűzfői Papírgyár. gondot okozott még, hogy két munkafolyamat, a kosár- és tűgörgők gyártása megszűnik a gyárban, ez mintegy 60—70 emoert érint. Azokat, akiknek szakmájuk van, könnyen el tudjuk helyezni. Több gon­dunk lesz azonban a betanított munkásokkal. Néhányan kö­zülük részt vettek a rekonst­rukciós tanfolyamok valame­lyikén, de vannak, akikről még nem tudjuk, hová kerülnek. Mindenkivel egyenként elbe­szélgettünk, s már hónapok­kal ezelőtt meghatároztuk, hogy milyen fizetéssel, milyen munkakörbe javasoljuk őket. A nehéz körülmények elle­nére a munkások elvándorlása a gyárból nem nőtt számotte­vően, az 1100 dolgozóból 740 a törzsgárdatag, akikre — Szei­bert László szavaival — min­dig számítani lehet. Akikre számítani lehet összefoglalva: a beruházás jobb munkakörülményeket, magasabb képzettséget igénylő munkát és kulturáltabb kör­nyezetet ígér a dolgozóknak. Mit adnak ők cserébe? Na­gyon sokat Amennyiben az üzem telje­síteni tudja az idei — a tava­lyinál 13 százalékkal magasabb — tervét, azt csakis a dolgozók áldozatkészségének köszönhe­tik. És ha jövőre valóban be­fejeződik a rekonstrukció, ab­ban szintén oroszlánrészük lesz a gyár munkásainak. A brigádvállalások szinte kivétel nélkül jócskán tartalmaznak a rekonstrukciót segítő többlet- vállalásokat Csak néhány pél­da: József Attila szocialista bri­gád: Vállaljuk a régi dolgozók betanulását az új gépekre..., brigádtagonként harminc óra túlmunkát teljesítünk az év folyamán. Haladás szocialista brigád: Húsz-húsz — .óra - társadalmi munkával segítjük az áttele­pülési az új üzembe. Az átköl­tözésből adódó munkaidő-vesz­teséget a szükséges munkaidő átcsoportosításával és túlórá­val pótoljuk. Dózsa György szocialista brigád: Részt veszünk az új gépek üzembe helyezésében, ezek kezelését mielőbb elsajá­títjuk. Ennél csak jobb lehet Egy kérdésre azonban sem a beszélgetés, sem a gyárlátoga­tás során még nem kaptam megnyugtató választ. Hogyan látják a rekonstrukciót azok, akiknek munkaköre megszű­nik? Az üzem kapujának közelé­ben húzódó, rogyadozó házacs­kákban dolgoznak a kosárké­szítők. A szűk, sötét műhely­ben három ormótlan, feketére oxidálódott masina mellett asszonyok dolgoznak. A gép hatalmas karja hangos dübör­géssel vágja ki a kosár alakú acélformákból a görgők helyét. Sinkó Vincéné 1969 óta dol­gozik a gyárban, betanított munkás. — Ez volt a legjobb munka­hely — mondja kicsit szomo­rúan. Csodálkozva nézek körűi. Pillantásomat elértve, nyom­ban magyarázni kezd. — No, nem a munkakörül­ményekre gondoltam, hanem a munkatársaimra. Csak azt saj­nálom. hogy most valószínűleg szétszóródunk. — Hol fog dolgozni? — Még nem tudom. Néhány hete beszéltek velem, de pon­tos felvilágosítást még nem kaptam. Azt mindenesetre megígérték, a fizetésem nem lesz kevesebb. — Nem javasolták, hogy ve­gyen részt valamelyik tanfo­lyamon ? — Két kicsi gyerekem van. A férjem is a gyárban dolgo­zik, több műszakban, és ő emellett tanul is. így minden­képpen rám maradnak a gye­rekek. —~ Szőts András lakatos, 12 éve dolgozik a gyárban. Jövendő munkahelye a görgőüzem. — Nem sokkal változik a munkám, présgépről kerülök köszörűgépre — mondja. — Környezetéből elment va­laki a rekonstrukció vagy az áthelyezések miatt? — Nem — válaszolja rövi­den —, emiatt kilépésről nem hallottam. A kör bezárult. Bár a sor­rend fordított volt, a jövőből sétáltunk vissza a múltba, de ez a jövő a múltban dolgozók nélkül nem valósulhatna meg. Hámor Szilvia Szüretre készülve Az utolsó simításoknál tart Szabó Imre mezőgazdasági gépszerelő az Egyesült Dunakanyar Tsz szentendrei borpincé­jének darálóján. Olajozás, csapágy-ellenőrzés, és zsírzás után már felkészülve várják az idei borszőlőtermést. , Bozsán Péter felvételei Nem akármilyen háztartás Teljes üzem az új dobosi konyhában Gyönyörű, aranysárga tész­tát merítgetnek az asszonyok a bukóüstből, a felszálló gőz az elszívóberendezésen eltá­vozik. Az új dabasi gyerek­konyhában vagyunk. Augusz­tus 20-án avatták fel, miután a nagyközségi tanács költ­ségvetési üzeme — első osztá­lyú kivitelben — felépítette ezt az 1200 adagos konyhát, amely Dabas tizenhat iskolá­jának és hat óvodájának élel­mezési gondjait oldja meg. A konyhában nem csak ebé­det főznek, hanem vacsorát, sőt, tízórait is készítenek, s azoknak, akik nem helyben fogyasztanak, kocsival szállít­ják a meleg ételt. Naponta kétszáz gyerek ebédel hely­ben, s innen kapja az ebédet az öregek napközi otthona is. Már az ünnepet követő el­ső napon megindult itt a mun­ka, bár a berendezés még hiányos volt. Az első napon kétszáz adag krumplileves és töltött paprika készült. Szigorú előírások A konyha vezetője, Csabi- na Gyuláné elvezet bennünket a hatszáz négyzetméter alap- területű ház minden zeg- zugába. A falakat mindenütt világoszöld csempe borítja, minden új, minden ragyog. A húsfeldolgozó a konyha tel­jesítményére méretezett. A darálót, amikor használaton kívül van, nylonterítő védi a portól. Hiába, itt szigorúak a higiéniai előírások. A hűtő- szekrények méretei is arról árulkodnak, hogy nem akár­milyen háztartást vezetnek ebben a házban. — A négy polcon egyen­ként 25 kiló hús fér el, a ti­zenkét kampó mindegyikére 15 kiló hús akasztható —ma­gyarázza a konyha vezetője, majd az úgynevezett száraz­áruraktárba irányítja a lá­togatót. Mellette a földesáru- raktár — itt mindennek meg­van az előírásos helye. A zöldségfeldolgozó követ­kezik, ez a főzés egyik elő­készítő állomása. Itt már mű­ködik az a burgonyahámozó gép, amely ugyan korábban is megvolt, de nem tudták használni, mert a régi kony­hában lefolyó híján nem le­hetett a szennyvizet elvezet­ni. — Itt vannak a mosdók, zuhanyozók. Kezdettől fogva működik minden, folyik a me­leg víz. Én tizenkét éve dol­gozom ebben a szakmában, éppen azért nagyon jól tu­dom, mit jelent egy ilyen jól felszerelt munkahely. Fertőtlenített tojás Benyitunk egy ajtón: taka­rítószer, takarítóeszköz-tároló. A következő ajtó mögött van a tojástároló. Csabina Gyu­láné elmagyarázza, hogy eb­ben a konyhában mások a hi­giéniai előírások, de van is mód a betartásukra: — Ebben a mosogatóban, fertőtlenítő lében mossuk a to­jásokat, enélkül nem kerül­hetnek a konyhába. S máris a konyhában va­gyunk, ahol grenadirmars ké­szül, ehhez főzik az arany­színű tésztát. Az asszonyok fe­hérbe öltözötten forgolódnak az üstök körül. Nem könnyű megszokni az új eszközöket, bármennyire is örülnek ne­kik. A négy, egyenként két­száz literes, olajfűtéses bu­kóüst felett elszívóberendezés gondoskodik a páramentesí­tésről, a konyha másik olda­lán hatalmas, tűzhely és há­romszintes, óriási elektromos sütő. — Nem kell többet a tűz­zel bajlódnunk! — sóhajt fel a konyha vezetője. -— Nem kell tüzelőt behordani, be­gyújtani, nincs korom, nincs piszok. A konyha lelke Bott- lik Lajos, ő gondoskodik az olajégők beállításáról. A szomszédos helyiségben beépített szekrények sora­koznak, itt tartják az edénye­ket. A másik szobában az étel­hordókat tárolják, a szabad­ba vezető ajtón hagyja el az iskolába, óvodába küldött étel a házat. Egy külön helyiség arra szolgál, hogy itt a beho­zott, tiszta edényeket is el­mossák. Elektromos zsámoly Szemben a teakonyha. Az itt elhelyezett elektromos sü­tőben a sütemények készül­nek. A fal mellett három, úgy­nevezett elektromos zsámoly sorakozik, feladatuk ja teát melegen tartani. A két hűtő- szekrény kényelmes menedé­ket adna két eszkimócsalád­nak. Az egyikben a felvágot­takat, a másikban a tejter­mékeket tartják. Ebben a he­lyiségben is több elszívóbe­rendezés működik. A konyhából nyíló tálalót üvegfallal választották el az ebédlőtől, ahol a gyerekeket ínycsiklandó illatok fogad­ják. Ha a konyha vezetője nem mondaná, akkor is el­hinnénk: nincs még egy ilyen konyha a környéken. Hatos Erzsébet Értesítjük kedves vevőinket, hogy Kisterestül, a Thököly a. 2. sz. alatt C1PŰSZAK0ZLETET NYITOTTUNK SgSf *2 * Férfi-, női- és gyermekcipők nagy választékban kaphatók. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom