Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

1977. SZEPTEMBER 27., KEDD <MíAtn> Hivatása: rendőr Mozgalmas szolgálat — Ezerkilencszázhatvan- nyolcban lettem rendőr. A közlekedési csoporthoz kerül­tem, s egy Pannóniával jártam a megyét. A tűzkeresztségen mégsem balesetnél estem át, hanem egy kocsmában, Duna- harasztin. Aznap gyalog jár­tam a faint, ismerkedtem a környékkel. Elég késő volt már amikor az ivó csapóajtaján ki­esett két vendég. Még csak meg sem lepődtek, pedig ala­posan megütötték magukat. Valószínűleg nem először tet­ték meg ezt az utat, így. Én egy pillanatra el is csodálkoz­tam, de aztán rájuk esett még kettő. Erre eszembe jutott, hogy rendőr vagyok. „Porol­ják le magukat — mondtam—, aztán ellenőrizném a személyi igazolványokat” — valahogy így kezdődött. Meleg percek voltak, mert a csapóajtó túlsó oldalán tartózkodott a megle­hetősen ittas társaság erőseb­bik fele. De végül is elvégez­tük az adminisztrációt, aztán hazaballagtak a legények. Ez volt az első intézkedésem — jól emlékszem. Az autószerelő felszerel — Jó ideig nem is gondol­tam arra, hogy rendőr legyek. Autószerelő a szakmám, né­hány évet dolgoztam is a tsz- műhelyben Nagytarcsán. Az­tán bevonultam katonának, így visszagondolva még akkor sem hittem volna, hogy Gom­bai József honvédből rendőr törzsőrmester lesz 10 év múl­va. És mégis. Egy ismerős szólt és én felszereltem. Az igaz, hogy mint nagyon sok gyerek­nek, nekem is az volt az ál­mom, hogy nyomozó leszek. De aztán elfelejti az ilyesmit az ember, akár a meséket. — Az első négy évben a köz­lekedési alosztály állományába tartoztam. Jó iskola volt. Meg­ismertem a megyét. Nemcsak a falvakat, meg az utakat, ha­nem sok nehéz, fiút is,...törzs­helyükkel együtt. Mert a re­szort csak a papíron van, a va­lóságban nem kérdezik az em­bertől, hogy tetszik ilyen és ilyen ügyekkel foglalkozni. így hát, ha akartam volna, akkor sem mondhattam volna: hagy­janak békén kérem, én csak egy közlekedési rendőr vagyok. Ellenkezőleg, rengeteg ■prob­lémával jönnek a rendőrhöz, nemegyszer olyan családi ügyekkel is, amikben lehetet­lenség bármit is tenni. Betörő a tóban — A közlekedés után a bűn­ügyi csoporthoz kerültem, majd ide a közlekedésbizton­sági alosztályra, de mindvégig a Budai Járási Rendőrkapi­tányságon belül. A leglátványo­sabb munka a bűnügyön volt. Ha „meleg” nyomot találtunk, megfeledkeztünk a szolgálati időről és hajtottunk a tettes után. Nagyon érdekes nyomo­zókkal dolgozni, azonnal rea­gálni kell és kombinálni to­vább. De hát erről nem kell sokat beszélni, többek között Agatha Christie mesterien köz­zétett már néhány efféle tör­ténetet, bár a dolgok a való­ságban sokkal prózaibbak, mint a krimikben .., — Az embernek saját ma­gának is van egy-két emlékeze­tes ügye. Egyszer egyik hajnal­ban Pilisvörösváron a Slötyi- tóból halásztunk ki egy betö­rőt, aki néhány órával koráb­ban kirámolta a falu boltját. Amikor észrevette, hogy keres­sük a vízen keresztül próbált kereket oldani. Olyan is volt, hogy egy erőszakos nemi kö­zösülés tetteséről csak annyit tudtunk, hogy Trabantjának a jobb ajtaja nem nyílik, aztán mégis hét óra múlva elfogtuk. A mindeddig legemlékezete­sebb esetem sajnos nem nekem hozott babért. Nincs egy éve, hogy akcióra mentünk a me­gyébe és lestünk egy Warsza­wát. Az öreg lengyel kocsinak elég „becses” utasai voltak, név szerint Kenesseiék, akik más­fél éve fosztogattak mindenfe­lé az országban. Persze azt, hogy a Grófék, vagyis Kenes­seiék csoportja csinálta a srenkeket, csak később derült ki. Szóval mi leálltunk Duna- haraszti előtt az 51-es út men­tén és vártunk. Közben Rom­háti József örökös járőrtársam mondta, nézzünk be Bugyi községbe, háthat arra mennek. Végül mégis maradtunk. Nem­sokkal később elfogták őket, s kiderült, hogy mégis Bugyin hajtottak keresztül, mert volt ott is valami dolguk. Ökölvívás és mafura — Félni? Nem szoktam. Ifi koromban bokszoltam a Ganz-Mávagban, Harangi Im­re bácsinál, aki 1936-ban olim­piai bajnok volt. De az ököl­vívó múltra alig van szük­ség, viszont merszet ad. Ha a fellépése magabiztos, nyert ügye van a rendőrnek. De azért előfordult már, hogy va­laki a kocsiban tovább akar­ta folytatni az utcai vereke­dést. Ott nem volt elég a ha­tározottság ahhoz, hogy megbi­lincseljük. Azóta már bejött ez a spray is, ami idekerült a pisztoly mellé, s ez „önmagá­ban” lefegyverezi a támadót. Ez a kis henger is bátorságot ad a rendőrnek ... — Az emberek? Nincs el­lenségem, haragosom, sem a falumban, sem másutt. De egy biztos, a rendőrnek túlbuzgó­nak sem szabad lennie. — A jövő? Tavasszal sze­retném elkezdeni építeni a házamat, otthon Pécelen. Har­minchárom éves vagyok, két fiúnk van és eddig egy szo­bában laktunk. Ha kész a ház, le akarom tenni az érett­ségit. Aztán majd meglát­juk ... Babus Endre Az abonyi példa Hogyan lett kiváló a Ság vári Tsz? A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a kivá­ló termelőszövetkezet címet adományozta az idén az abo­nyi Ságvári Termelőszövet­kezet kollektívájának. — A gazdaság fennállása óta immár ötödször kapták meg ezt a kitüntetést. Minek tekintik: tiszteletre méltó ha­gyománynak, vagy a minden­napi eredmények természe­tes velejárójának? — Természetesen és első­sorban : kitüntetésnek, mely önmagában megtisztelő szá­munkra akkor is, ha nem el­ső ízben nyertük el — vála­szol Győré Sándor tsz-elnök. — Az ismétlődés az élet egyéb területein elszürkít, itt azon­ban további, még eredménye­sebb munkára sarkall. ön­magunknak csakúgy mint a versengésben részt vevő töb­bieknek, a mindennapok sod­rásában kell újra és újra bi­zonyítani, hogy érdemesek voltunk, vagyunk rá. Kötődés a szomszédokhoz — A mindennapok sodrása erősebb a Ságváriban, mint másutt?­— Nem hiszem, hogy erő­sebb, de talán más. A mező- gazdasági munkák természe­téből adódik, hogy nincs kö­tött munkaidő: a feladatokat, különösen a kritikus munka­csúcsok idején, az éjjeliőrtől a vezetőség minden tagjáig, mindenkinek egyképp el kell látnia, szaktudásából, szel­lemi és fizikai képességeiből a legtöbbet adni ilyenkor a közösbe, a közösnek, a közös­ségért. Ha vagont kell kirak­ni vasárnap, vagy kézzel gyü­mölcsöt szedni határidőre, nos, ilyenkor a munkaköri besorolás sem jön számítás­ba. A hétköznap feladatai persze nem rendkívüli hely­zetek sorozata: általában min­denki a maga helyén, a ma­ga munkakörében teszi azt, amit tennie kell. Régi típusú szarvasmarha-istállóinkban magyartarka állományunk évi 3680 liter tejet ad fejési átlagban, ami a fajta sajátos­ságait és állattenyésztő szak­embereink munkáját tekintve nem csekély teljesítmény. El­készült a tervdokumentációja egy olyan, új szakosított szarvasmarhatelepnek, amely­be már korszerű, tejelő faj­tát, a lehetőség szerint hols- tein-frizt szeretnénk tartani, továbbtenyészteni. Ebben a témában együtt lennénk ér­dekelve a másik két abonyi termelőszövetkezettel, az Új Világgal és a József Attilá­val. A három tsz kooperáció­ja nem újkeletű: szakosí­tott sertéstelepünk 360 anya­kocával már régebben közös­be működik, s az idén 6000 ezer darab hízósertést adunk át a kedvelt Ka-Hyb fajtából az ÁHT-nek. A Ka-Hyb tár­suláson kívül tagjai vagyunk az ISV-nek is, tőlük kapjuk a szakmai támogatást, gond­jainkra válaszul a gyors szak­tanácsokat. — A növénytermesztés? — Kalászosainkról nem mondhatok kedvezőt: mind­össze 46 mázsát hoztunk le hektáronként. A tavaszi bel­víz mintegy 70 hektárnyi ka­lászost teljesen kipusztított, a vízgyűjtő terület környé­kén csaknem 100 hektárnyi területen a vetés emiatt meg­ritkult, azután jöttek a jég­verések, melyek hektáron­ként 3 mázsás terméskiesést okoztak. Termelőszövetkeze­tünk mint a KITE-rendszer tagja, új, lengyel Gigant- kombájnra is számított, ame­lyet azonban az aratás két utolsó napján tudtunk csak használni, mivel szállítási nehézségek miatt késve ér­kezett földjeinkre. — Most a kukorica, cukor­répa, napraforgó betakarítá­sán a sor. 1867-ben jelent meg A tőke első kötete. Marx halá­láig dolgozott fő művén, a két második kötet 1883 után látott napvilágot: 1885-ben és 1894- ben, Engels gondozásában. Az első megjelenését 1872-ben orosz, majd hamarosan fran­cia és angol nyelvű fordítá­sok követték. Lenin A tőkét egy társadal­mi alakulat materialista-tu­dományos elemzésének senki által felül nem múlt minta­képének nevezte. S ehhez hozzátehetjük, hogy példa nélkül áll A tőke értelmezé­seinek és tudományos hatásá­nak története is, amely való­jában a benne rejlő problé­makörök mélyrétegeinek fel­fedezése és napvilágra hoza­tala. Fordulópontot jelentet­tek itt századunk harmincas évei. Miért? Mert ezt megelő­zően — Lenin idevágó észre­vételeit figyelmen kívül hagy­va — A tőkét merőben köz- gazdaságtanként tartották szá­mon, s ennek megfelelően A tőke-kiadások túlnyomóan tankönyvszerű válogatások voltak, amelyekből egyszerűen kikerültek a szorosan gazda­sági problematikán túli fejte­getések. A tőkében ugyanis Marx a kapitalizmust mint társadal­mi-gazdasági alakulatot elem­zi, keletkezésében, fejlődésé­ben és önpusztításra valló tendenciáiban. Magától érte­tődően elsősorban gazdasági törvényszerűségeket tár feli — az értéktörvénytől a csökkenő profitráta törvényéig — köz- gazdasági nyelvezeten. A probléma viszont az, hogy A tőke — szemben a századfor­duló Bernstein- és Kautsky- féle értelmezéseivel — több, mint a tőkés társadalom gaz­dasági mozgástörvényeinek elemzése, több, mint a meg­előző és kortárs polgári gaz­daságtan kritikája. A tőke nem egyszerűen elméleti köz- gazdaságtan — bár az is —, hanem filozófia, mégpedig a társadalmi gyakorlat filozó­fiája. A mű filozófiai mondani­valójának aktualizálására az a körülmény figyelmeztetett, A társadalmi gyakorlat filozófiája Száztíz éves A tőke hogy Európában századunk húszas éveinek végére lezá­rult a forradalmi mozgalmak fellendülésének korszaka. A munkásmozgalom viszonyla­gos apálya és a jobboldali erők előretörtése pedig szét­zúzta azokat a várakozásokat, amelyek a kapitalizmus me­rőben gazdasági, ráadásul automatikus — önmagától be­következő — összeomlásához fűztek reményeket, s amelye­ket egy, a II. Internacionálé közgazdászaitól közvetített egyoldalú Tőke-értelmezés su- gallt. Ez az értelmezés tanács­talan volt A tőke filozófiai mondanivalójával szemben, kiiktatta, sőt megszüntette azt. Ebben az értelmezésben Marx fő műve — és maga a marxi életmű — filozófiai mondandójában leszűkült a történelmi determinizmus el­méletére: a szelektív-népsze­rűsítő Tőke-értelmezések nyo­mán utalkodóvá vált az egyet­len tényezőre, a gazdasági vi­szonyokra való redukálás — visszavezetés — gondolata. Az ökonómiai viszonyok szélsősé­gesen egyoldalú kezelése, a gazdasági viszonyok minden­hatóvá és egyetlen magyarázó elvvé való minősítése a társa­dalmi élet valamennyi többi szférájának — benne a cselek­vő embernek és a politiká­nak — pusztán járulékos, függvényszerű szerepet enge­délyezett. A probléma pedig csak az volt, hogy — Lenin halála után — ehhez az öko­nomista-determinista beállí­táshoz igazodott a szociálde­mokrata (és részben kommu­nista) munkásmozgalom stra­tégiája. amennyiben a kivárás pozíciójára helyezkedett és a tőkés világ gazdasági válságá­nak jelenségeiből, körülmé­nyeiből, annak azonnali ösz- szeroppanására következtetett. Konkret társadalomtör­téneti szituáció volt tehát az, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a marxizmusból és magának A tőkének az értel­mezéséből kiesett a cselekvő­alkotó, a társadalmi és gaz­dasági körülményeket tevé­kenységével befolyásoló, a felmerülő lehetőségek között választó, a magát és történel­mét formáló, egy szóval: a politizáló ember kérdésköre. Parancsoló szükségként me­rült fel az a belátás, hogy fel kell tárni a munkásosztály forradalmi és társadalomala­kító önértelmezésének és po­litikai cselekvésének feltéte­leit, s hogy ehhez elengedhe­tetlen a munkásosztály tuda­tának, tudatállapotainak hű feltárása és átalakítása. Fel kellett oldani azt az ellent­mondást, hogy a munkásosz­tály stratégiájában kivár, engedelmeskedik és legfeljebb visszahat a tőkés viszonyok rendszerére, miközben saját maga nap mint nap redukál­ja azt, mint társadalmi kör­nyezetét. Maradva A tőke mondani­valójánál: világossá vált, hogy benne egy gyakorlati követ­kezményeket sugalmazó filozó­fiai elmélet feszül, amelynek rekonstruálása elengedhetet­len A tőke mondanivalójának egészében való megértéséhez és a marxi életmű egységének és teljességének feltárásához. Kiderült, hogy A tőke kulcs- fontosságú részeit alkotják azok a fejtegetések, ahol Marx arról beszél, hogy a tőkés termelés a saját kizsákmá­nyoló lényegét elfedő látsza­toknak és hiedelmeknek a vi­lágába burkolózik, ahol arról van szó, hogy a tőkés terme­lés közvetlen résztvevőinek tudata hamis tudat, mert el­fedi a viszonyok valóságos rendszerét — és eleképpen járul hozzá annak újratermeléséhez. Felszínre került az a problé­ma, hogy A tőke vissza-visz- szatérően foglalkozik egy nyomasztó körülménnyel, az­zal, hogy a tőkés termelés résztvevői midennapi életük­ben kritikátlan magátólérte- tődéssel elfogadják a viszo­nyok éppen adott rendszerét. Kiderült, hogy nem elég a kivárás, hanem szükség van az önértelmező, felvilágosító és környezetformáló politikai cselekvés programjának ki­dolgozására (aminek különös aktualitást adott aztán a fa­sizmus előretörése.) Kiderült, hogy A tőkéhez vezető marxi út, olyan fontos állomása, mint A politikai gazdaságtan bírálata, nem tiszta ökonómia, hanem az elidegenült tőkés világ tudatállapotának a bí­rálata is: a tőkés társadalom megtévesztéseit és illúzióit kritikátlanul elfogadó ember­nek (és polgári gazdaságtan­nak) kíméletlen tollhegyre tűzése. Marx ráadásul A tő­kében arra is felhív, hogy nem elég feltárni az áru- és pénzviszonyok illúzióitól fog­va tartott tudat önáltatásait, hanem, hogy e tudat tartalmát kritikusan össze kell vetni a viszonyok tudományos vizsgá­latának eredményeivel. Hogy a tőkés társadalom alanyai­nak mindennapi életét az öko­nómia és politikai elemzések­ből elnyert igazságok fényé­ben kell megvizsgálni. Marx azonban azt is látta — amint A tőkéből kiderül —, hogy ezt a tőkés termelést tükröző mindennapi tudatot nem lehet holnapra kifordítani és meg­szüntetni. (Amit Lenin ötven évvel később így fogalmazott meg: milliók szokásainál nincs rettenetesebb erő) Marx látta — és ez ma A tőke egyik legnagyobb tanulsága —, hogy az emberek felvilágosítása ön­magában nem forradalmasító jellegű: nem vezet közvetlenül a viszonyok átalakításához. Hanem, hogy ehhez össze kell gyűjteni az emberek minden­napi életében fellelhető és társadalomalakító gyakorlattá átalakítható indítékokat és kezdeményezéseket és ezeket politikai intézmények útján kell közvetíteni mindazon szfé­rákhoz, ahol a társadalom mű­ködéséről döntenek. A tőke — szélesebben: a marxizmus — az emberiség egész addigi társadalomtudo­mányos gondolkodásmódját megváltoztatta: kiindulásában és módszereiben radikálisan új és máig megkerülhetetlen fogódzópontokat nyújtott. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül A tőke tudo­mányközi kisugárzása mellett sem. A hatvanas években a marxista tudományosság meg­újulása oda vezetett, hogy a szocialista országokban A tőke kiapadhatatlan forrásává vált a társadalomtudományok egész sorozatának. Említsünk ezek közül kettőt: a szocioló­giát és a társadalomlélektant. Igaz, hogy A tőke gazdaság­tanon és filozófián túli felfe­dezése elvezetett olyan szél­sőségekhez, hogy elkezdték kaptafaként kezelni, amely­nek eszmeköreire minden rá­húzható — vagyis amiből mindent ki lehet olvasni —, ám A tőke rendkívüli meg­termékenyítő hatása e vadhaj­tások lenyesegetése után is szembeötlő. A szociológiát vé­ve, elég ha megemlítjük, hogy a modern tőkés formáció strukturális (szerkezeti) elem­zése, az ipar- és munkaszo­ciológia, az életmódkutatás, vagy akár a rétegződésvizsgá­latok számára nélkülözhetet­len támpontot jelentenek megfelelő részei. Minden emlékezés ér­telme: a jelen számbavétele. A tőkére való emlékezés nap­jaink gondjaihoz formált vi­szonyunkban jut jelentőségé­hez. Marx életművét és napja­ink problémáit a folyamatos­ság köti össze: nemcsak, mert a problémák jó része ma is je­lenvaló, hanem, mert a még elemzésre váró fejlemények feltárásában is a marxi teljes­ség és elmélyültség, a társada­lomtudományi konkrétság és ideológiai élesszeműség köve­telményei lehetnek egyedül mérvadók. Papp Zsolt — Kukoricát 1100 hektá­ron, cukorrépát 400 hektáron termesztünk. Napraforgó ná­lunk nincs, az a József Attila Tsz feladata. A három tsz egymás között szakosodott: a cukorrépa a mienk, a napra­forgó a József Attilá-soké, a zöldség pedig az Üj Világ profilja lett. A munkakapcso­lat a három nagyüzem között hasznos, gyümölcsöző. Gyak­ran tartunk koordinációs ér­tekezleteket, amelyen a ház­tájival kapcsolatos teendők­ről is, a tej. és hízómarha­felvásárlásról is, községfej­lesztési ügyekről is, vagyis mindannyiunkat érintő, ér­deklő kérdésekről vitatko­zunk, döntünk. A három ter­melőszövetkezet kicsit szel­lemi magja is a nagyközség­nek: közös fenntartással mű­ködtetjük a művelődési há­zat, a sportkört, a könyvtá­rat. Nemrég építettünk új motocrosspályát a hajdan volt vásártéren, a motorsport helyi kedvelőinek. Tsz-dinasztiák — Az egészséges verseny­szellem persze nem zárja ki az egymás segítését. Meg az­tán itt mindenki személy szerint, régről ismeri a mási­kat: nemcsak baráti kötődé­sek, de családi kapcsolatok is erősítik a munkamorált. Nálunk termelőszövetkezeti dinasztiák alakultak ki az el­múlt évtizedek során; a tag­felvételnél előnyben részesít­jük azt, akinek apja, nagy­apja, dédapja is tsz-tag volt már nálunk ... — Akad erre példa? — Hogyne. Ifjú Hajnal Gyula autószerelő nemrég lé­pett tagjaink sorába, a Ság. váriba. Dédnagyapja tőlünk ment nyugdíjba, nagyapja és apja még mindig itt dolgoz­nak. Mi nem megyünk piacra munkaerőért, igaz, hogy az egy tagra eső részesedés az ■ el­múlt esztendőben például 44 ezer forint volt. S hogy a családi kapcsolatok nem okoz­nak-e konfliktust? Ellenke­zőleg. Ha valamelyik forró­fejű ifjú többet iszik a kelle­ténél, vagy kezdi félvállról venni a munkát — végül is ez egyetlen közösségben sem ismeretlen —, könnyebben helyrebillenti a fejét apja, bátyja, férfirokona egy-két kritikus szóval, mint a ve­zetőség egy hivatalos fegyel­mivel. Persze, ez utóbbi sem ismeretlen nálunk, ha a szük­ség úgy hozza. De a magam részéről a jó emberi kapcso­latokat elsődlegesnek, fon­tosnak tartóm. Eredményes csak ott lehet a munka, ahol a munkahelyi légkör feszült­ségmentes s a végzett munka ellenértéke forintban is, elis­merésben is realizálódik. Egyképp mért igazság — ön mióta tsz-elnök? — 1948 óta, akkor alapí­tottuk a helybeli Kossuth Tsz-t, tizennégyen. Magam két hold földet vittem a kö­zösbe. Ma a Ságváriban 4250 hektáron gazdálkodunk. Igyek. szem naponta részt venni a vezetőség beszámolóin, a más­napi munkaelosztásokon, a teendők naprakész megvitatá­sán. így személyes és állan­dó a kapcsolatom az embe­rekkel. Meggyőződésem, hogy hiába a legkorszerűbb agrár­technika, a legmodernebb gépsor, ha a vele dolgozók szakmai-politikai felkészült­sége nem kielégítő, ha az egyén ' nem elég lelkiismere­tes. Ügy csak közepes ered­ményeket lehet produkálni. Mi többet akarunk. — Kemény kezű vezetőnek tartják. Mi a véleménye er­ről? — Az, hogy hosszú távon, laza gyeplővel az ilyesmi nem megy. Közhelynek hang­zik, de talán éppen ezért igaz: ha mindez következe­tességgel, egyképp mért igaz­ságossággal párosul, tekin­télyt és tiszteletet ad a ve­zetőnek. Megbecsülést is, és azt az emberi közelséget, hogy a fiatal munkatársaim Sándor bácsinak szólítanak... Bedő Ildikó l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom